Az angol labdarúgás utánpótlás-rendszerének modernizációja és sikerei: Részletes magyarázat
A labdarúgó Bajnokok Ligájában a legjobb nyolc közé négy angol csapat - a Liverpool FC, a Manchester City, a Manchester United és a Tottenham Hotspur - is bejutott, és mindegyik együttesben találunk saját nevelésű, angol válogatott vagy U-válogatott futballistát. Ez a siker nem véletlen; mögötte egy gondosan kidolgozott, hosszú távú stratégia és rendszerszintű működési struktúra áll.
Külföldi tapasztalatok sorozatunkban Muszbek Mihály sportközgazdász ajánlott figyelmünkbe egy tanulmányt, amelyben az MLSZ korábbi, sporttudományi munkatársa, Zalai Dávid mutatja be az angol labdarúgás utánpótlás-rendszerében 2011 óta történt változásokat. Ezek a változások a korosztályos világversenyeken korábban sosem látott sikereket eredményeztek Angliának. Zalai Dávid az MLSZ korábbi, sporttudományi munkatársaként négy hónapot töltött Angliában, szakmai tapasztalatszerzés keretében. Ez idő alatt az angol Premier League mindegyik klubjánál járt, mindegyik klub utánpótlásáról szerzett tapasztalatokat. Az angol tapasztalatok abban erősítették meg, hogy bármely terület hatékony és sikeres működése csak és kizárólag egy gondosan kidolgozott és hosszú távú stratégia és rendszerszintű működési struktúra mentén képes érvényesülni. Az angol utánpótlásrendszerről szóló tanulmányában azt fejti ki, hogyan jutott el a szigetországi utánpótlásképzés a 2000-es évek viszonylagos eredménytelensége után hat év alatt odáig, hogy 2017-ben, példátlan módon, néhány hónapon belül U17-es és U20-as világbajnokságot, valamint U19-es Európa-bajnokságot nyert Anglia, s az U21-es Eb-n a legjobb négy közé jutott.
Döntés és stratégia: Az Elite Player Performance Plan (EPPP)
„Az angol labdarúgás vezetői 2010-ben hoztak egy döntést, hogy szeretnék modernizálni és új alapokra helyezni az utánpótlásképzést. A kitűzött célhoz meghatározták az oda vezető utat is, és nemcsak azt fektették le, hogy mit kell csinálni, hanem azt is, hogy mit nem. Ez 2011-től mutatkozott meg a gyakorlatban, amikor a Magyarországon is ismert belga auditáló cég, a Double Pass közreműködésével lefektettek egy utánpótlás-stratégiát, ami azt eredményezte, hogy hat éven belül szinte minden rangos utánpótláscímet megnyertek. A 2018-as felnőtt világbajnokságon a franciák mellett a legfiatalabb kerettel jutottak be a legjobb négy közé. Az angol labdarúgás nyolc évvel ezelőtt hozott egy döntést, aminek eredményeképpen véleményem szerint még jó ideig, folyamatosan a világ legjobb nyolc csapata között tudnak végezni az angol válogatottak a különböző tornákon” - magyarázta Zalai.
Angliában az utánpótlás rendszerét nem a szövetség (FA), hanem maga a Premier League, az élvonalbeli bajnokságot is szervező testület felügyeli. A liga a különböző korosztályokat három nagy részre osztotta - U5-U11, U12-U16, U17-U21 - és mindegyik korosztályban meghatározott kritériumrendszereket és referenciaértékeket, amiknek meg kell felelni ahhoz, hogy egy adott klub kiemelt akadémiai besorolást kaphasson, ezáltal a legmagasabb szintű bajnokságban versenyeztesse csapatait és a lehető legnagyobb összegű támogatásban részesüljön a ligától. Ez a fent vázolt rendszer az úgynevezett Elite Player Performance Plan (EPPP) koncepció, aminek az alapja, hogy a Premier League minden anyagi és szakmai támogatást, eszközt megad ahhoz, hogy a klubok meg tudjanak felelni az elvárásoknak, aminek köszönhetően egyre inkább növelni szeretnék az akadémiákról a Premier League-be kerülő játékosok számát, javítani a futballisták minőségét. Azonban fontos megjegyezni, hogy a központilag meghatározott EPPP koncepción túl, minden akadémiának rendelkeznie kell önálló akadémiai stratégiával.
Az angol utánpótlás sikerei 2017-ben
| Korosztály | Verseny | Eredmény |
|---|---|---|
| U17 | Világbajnokság | Győztes |
| U20 | Világbajnokság | Győztes |
| U19 | Európa-bajnokság | Győztes |
| U21 | Európa-bajnokság | Legjobb négy közé jutott |
A rendszer alapja: Adatbázis és biológiai érettség
Az angol utánpótlás-koncepciónak számos kisebb részterülete van. Az egyik ilyen, hogy egyre több klubnál kap hangsúlyt az, hogy elválasszák egy adott korosztályon belül a fejlődésben előrehaladott és a későn érő gyerekek képzését. Hogy ne kelljen valakinek 13-14 évesen egy fejjel nagyobb játékosok között küzdenie csak azért, mert mondjuk az ő biológiai érése lassabb. Ezért vannak olyan klubok - mint amilyen a Southampton is -, amelyek bizonyos korosztályokban külön csapatot hoztak létre akcelerált gyerekeknek, hogy mindenki a hozzá hasonló adottságúak között fejlődhessen, ne kerülhessenek hátrányba azok, akik egy adott korban fizikai adottságok terén le vannak maradva társaikhoz képest.
„A rendszer alapja egy hatalmas, központi adatbázis, amelybe az akadémiáknak egy felmérési protokoll alapján be kell vezetniük minden náluk futballozó gyereket, és U12-től nagyon részletes korosztály- és pozíció-specifikus statisztikai mutatókat kell a rendszerben számon tartaniuk - ment bele a részletekbe a szakember. - Ezek sok minden más mellett fizikai paraméterekre, biológiai érettségre, növekedési státuszra, annak alakulására, illetve a fizikai teljesítőképességre vonatkozó adatok, úgy mint például erő, gyorsaság, állóképesség és ezek speciális megnyilvánulási formái. Ezekhez kapcsolódóan számos labdarúgó-specifikus és tudományosan elismert fizikai teljesítménytesztet fejlesztettek ki. Az adatokhoz korosztályonként megállapítanak referenciaértékeket, amiknek meg kell felelni és ami viszonyítási értékként szolgál. Ez minden egyes klub számára lehetővé teszi az egyes játékosok fizikai profiljának összehasonlítását a korosztály és pozíciós normákkal szemben az egész akadémiai rendszerben. A nemzeti teljesítménymérő tesztek már több éve futnak, és több ezer játékost teszteltek, így a labdarúgó-utánpótlás területén a valaha végzett egyik legnagyobb adatgyűjtés zajlik az angoloknál. Ami kiemelten fontos, hogy ezeknek a teszteknek és a mért adatoknak a valós értéke nem egy adatbázis kiépítésében és bővítésében, hanem a kapott adatok felhasználásában, értelmezésében és gyakorlati hasznosulásában rejlik.
Tehetséggondozás, tehetségfejlesztés ↓ Részletek a leírásban↓
Az adatbázist folyamatosan ellenőrzik, és rendszeres időközönként meg is látogatják az ellenőrök a klubokat. Interjúkat is készítenek a játékosokkal, vezetőkkel, stábtagokkal, hogy valóban elvégzik-e, megfelelően végzik-e azokat a teszteket, felméréseket, amiknek az eredményeit az adatbázisban vezetniük kell, és hogy az adatok megfelelnek-e a valóságnak, vagyis nem lehet csak úgy beírogatni valamit.
A relatív kor effektus és a bio-banding
Körülbelül egy évtizede a kutatók észleltek egy jelenséget, amely később relatív kor effektusként (Relative Age Effect) vált ismertté. A naptári évben korábban született játékosoknál sokkal valószínűbb, hogy fizikailag csoporttársaik előtt járnak a később születettekéhez képest. Angliában egy ilyen akadémiai csoportnál szeptember elseje a kezdő dátum, ami egybeesik az iskolaév kezdetével. Néhány évvel ezelőtt a BBC számokkal bizonyította, hogy a Premier League akadémiákban felülreprezentáltak (45%) a szeptember és november közt született játékosok. „Nem ritka, hogy egy meccsen a kiemelkedő játékos az a koraérett gyerek, akinek izomzata és idegrendszere fejlettebb szakaszban van, ezáltal több erőt tud kifejteni és gyorsabban vált irányt. Ha még nagyobb is mint a társak, akkor simán el is nyomja őket. Ez az előny azonban csak ideiglenes, eltűnik, amint a később érők behozzák a lemaradást. Az edzőkben mégis jó benyomást kelt, ez a pozitív benyomás marad meg a koraérett játékosról. Ráadásul ez az az időszak, amikor eldől, kik kerülnek be az akadémiákra, ezért gyakori, hogy a kisebbek idejekorán kihullanak a rendszerből. Ez nem jelenti azt, hogy ők nem lehetnek sikeresek, de az biztos, hogy nehezített pályán mozognak. Jamie Vardy is ebben a cipőben járt, őt 16 évesen tanácsolták el a Sheffield Wednesday-től.”
„A másik oldalon azt láthatjuk, hogy 18 éves kor környékén majdnem minden korán érő játékosnak sikerül továbbjutnia, nem akadnak fent a rostán. Ilyen korban a teljesítményük jó, de csak azért, mert előnnyel indultak. Csakhogy ezek a játékosok gyakran öntudatlanul is elhanyagolják a technikai fejlődésükhöz szükséges gyakorlatokat, mert hozzászoktak ahhoz, hogy fizikailag dominálják, legyűrik versenytársaikat. Statisztikailag bizonyított tény, hogy Angliában ez a szelekciós minta szoros összefüggésben van a fizikai érettséggel. A Premier League-ben alkalmazott program a Khamis-Roche metódust használja az érettségi szintek meghatározására. Az eddigi adatok szerint ennél a számításnál az eltérés legfeljebb néhány centiméter, tehát elég pontosnak mondható. Az utóbbi években a Premier League-ben már rendelkezésre állnak a standardizált eszközök és a körülbelül 150 oktatott szakember, akik képesek a fizikai érettség mérésére.
A bio-banding egyre nagyobb teret nyer, ahol a gyerekeket nem életkor, hanem biológiai érettség alapján csoportosítják. A Swansea-Arsenal mérkőzésen Alex Oxlade-Chamberlain, aki a Southampton akadémiáján nevelkedett, még kicsi és későn érő típus volt. Erejét akkoriban senki sem dicsérte. „Az ugyan nem merült fel, hogy eltanácsoljuk, de a korához képest túl kicsi volt. Sok tanakodás után végül úgy döntöttünk, egy évvel késleltetjük a korosztályos előmenetelét. A döntés hasznosnak bizonyult. Bunce szerint főleg a játékos önbizalmának tett jót. Mivel fizikailag hasonló felépítésű ellenfelekkel játszott, nem kellett folyton attól félnie, hogy “elnyomják”. Innentől kezdve gyakrabban és bátrabban használhatta technikai tudását és kedvenc cseleit. Mire fizikailag utolérte saját korosztályát, egyértelmű előnybe került. Ez az eset gondolkodóba ejtette Bunce-t és kollégáit. Az segített Ox fejlődésében, hogy figyelmen kívül hagyták életkorát, és inkább fizikai adottságaihoz passzoló csoportba rakták. Ez a módszer más játékosoknál is beválhat. A Southamptonnál Bunce együtt dolgozott Sean Cumminggal, a Bath Egyetem kineziológusával, akinek szakterülete a felnőttkori fejlődés. Elindítottak egy programot, amelynek során az egyik csoportba kerülő gyerekek saját korcsoportjukkal együtt edzettek, míg a másik csoportba hasonló fizikai érettségi szinten lévő gyerekek kerültek. Jelenleg is a módszer fejlesztésén és népszerűsítésén dolgozik.”
A Bournemouth-nál például az utánpótláskorú játékosok hat hétig bio-band-ekben, majd hat hétig a hagyományos, életkor szerinti beosztásban edzenek. A program még nem „divatos”, de a résztvevő csapatok már érzékelik az előnyeit és ez felbátoríthatja a szkeptikusokat is. Egy „banded” Bournemouth-Watford mérkőzés után megkérdezték a koraérett játékosokat a tapasztalataikról, és kivétel nélkül mindegyikük úgy érezte, hogy a meccs nagyobb kihívás elé állította őket, mint a hagyományos korcsoportok szerinti összecsapások. Ebben van logika. Ha az ellenfeled ugyanazon az érettségi szinten van, természetes, hogy nagyobb a nyomás. Mivel a fizikai erejükből nem tudtak előnyt kovácsolni, ezért sokkal élesebb és gyorsabb döntésekre voltak kényszerítve. A bandinget alkalmazó klubok edzői a későn érőkkel kapcsolatban néhány meglepő következtetésre is jutottak. A mentális aspektus pedig a technikai fejlődés szempontjából is igen fontos. Képzeljük el, hogy van egy kicsi, de technikailag rendkívül ügyes fiatal játékosunk, aki a korcsoportjában fizikailag sokkal erősebb, érettebb ellenfelekkel kénytelen harcolni. Ha egy-egy szép csel után századszor, kétszázadszor is az történik, hogy nagyobb ellenfele egyszerűen kirakja az evezőit és félrelöki, akkor ez valószínűleg hatással lesz rá a későbbiekben. Azt gondolja majd: „Nem tudom megcsinálni, nem tudok átjutni csellel. Minek próbálkozzak?” Egy bio-band-es meccsen fizikailag fair párharcok vannak. A későn érőkkel kapcsolatban gyakori kritika az is, hogy nem sprintelnek vagy futnak eleget. Hogy a bio-banding gyakorlata mennyire terjed el a Premier League csapatai között, elválik a következő években. Persze teljesen nem fogja leváltani a klasszikus, akadémiáknál használatos életkori besorolást. Végtére is a felnőttek közt úgyis meg kell küzdeni a fizikai különbségek állította akadályokkal.
Nemzeti Sérülésmegfigyelési Projekt
Az utánpótlás-koncepció részletességét jelzi, hogy létrehoztak egy nemzeti sérülésfigyelési projektet, melynek elsődleges célja, hogy jobban megérthessék, majd enyhíthessék az elit ifjúsági labdarúgóknak az akadémiai rendszeren belüli sérülési kockázatát. A sérülések előfordulási gyakoriságára, típusára, helyére, súlyosságára és terhelésére vonatkozó adatokat a mérkőzéseken és az edzéseken elszenvedett sérüléseknél is a teljesítménymenedzsment alkalmazás (PMA) segítségével gyűjtik, elemzik, és negyedévente visszaküldik a kluboknak. Ez egyrészt lehetővé teszi az egyes klubok számára, hogy összehasonlítsák sérülési profiljukat más klubokkal, másrészt szisztematikus, bizonyítékokon alapuló ismereteket szerezzenek az elit ifjúsági labdarúgók sérüléseiről.
Infrastruktúra és szakemberek
Az adatbázis vezetésén túl további követelményeknek is meg kell felelni. Ilyenek az infrastruktúrára vonatkozó előírások, de meghatározzák azt is, hogy pontosan hány és milyen típusú szakembert, milyen foglalkoztatási formában kell alkalmazni, kinek milyen végzettséggel kell rendelkeznie. Vagy például kikötik az edző kontaktidejét, vagyis hogy egy nap hány órát kell a munkájával foglalkoznia, mert az edzőkkel szemben elvárás, hogy a napja nagy részét a munkájára, a játékosok minél hatékonyabb nevelésére fordítsa, akkor is, amikor éppen nem tart edzést. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a képzési folyamat során a játékosok minél több időt töltsenek kontrollált, tervezett képzés és edzői felügyelet mellett. A kluboknak a Premier League által meghirdetett England DNA (angol DNS) programhoz is igazodniuk kell, mely az összes korcsoportnál meghonosított egységes játékfilozófiára alapul.
Oktatási tevékenység és holisztikus fejlesztés
Vannak úgynevezett oktatási kritériumok is, hogy az edzéseken túl milyen, a sporthoz kapcsolódó területek oktatásában kell részesíteni a gyerekeket, hogy különböző technikai, taktikai, fizikai, mentális, életmódi ismeretekkel gazdagodjanak, amik által másoktól független döntéshozókká válhatnak, ezt külön oktatási vezető felügyeli. Erre példaként mondhatom, amit a Tottenham Hotspurnél láttam, ahol például nagy hangsúlyt fektettek a sportdietetikai oktatásra. Az EPPP jövőképe olyan tehetséges játékosok fejlesztése, akik képesek az önálló és független döntéshozatalra. Az oktatásnak széles körű rugalmasságot és támogatást kell nyújtania, hogy a játékosok teljes mértékben kihasználhassák a bennük rejlő potenciált a pályán és azon kívül is. E program magában foglalja és megerősíti az akadémiai elvárásokat a viselkedéssel, a normákkal, az életmóddal és a holisztikus fejlődéssel kapcsolatban. Az oktatási program tükrözi a nemzeti szabványokat és érzékeny a nemzeti oktatási rendszeren belüli változásokra. Minden akadémiának hatékony kommunikációt kell biztosítania a játékosokkal, iskolájával és a szülőkkel, gondviselőkkel. A jelentéseket az iskolának és a szülőknek is meg kell adni, bemutatva az oktatási folyamatot előrehaladását (a multidiszciplináris megközelítést tükröző egyéni játékos-visszajelzéseket a játékos életkorától és az Akadémia besorolásától függően 6-12 hetenként kell megadni). A Premier League célja, hogy világszínvonalú oktatást nyújtson inspiráló és innovatív tanítás útján, amely a holisztikus megközelítés révén fejleszti a játékosokat. Az oktatási menedzsment rendszer (LMS) a liga által kifejlesztett, új online támogatási szolgáltatás. Az LMS lehetővé teszi a legfontosabb adatok aktualizálását az akadémiai játékosok teljesítményelemzésében, és elérhetővé teszi a kluboknak, hogy rögzítsék az összes akadémiai játékos oktatási előrehaladását.
A Premier League szint elérése és a kiválasztás
Zalai a tanulmányában kifejtette, tudományos kutatásokkal igazolták, hogy a Premier League vonatkozásában a 2006-2007-es idény és a 2012-2013-as évad között 30 százalékkal megnőtt a magas intenzitású (25km/h felett) futások gyakorisága, ötven százalékkal megnőtt az akciók, támadások száma, továbbá 80 százalékkal megnőtt a sprintek előfordulása és 35 százalékkal a hossza. A koncepció szerint ehhez a szignifikáns teljesítménynövekedéshez felnőni, illetve erre felkészülni csak és kizárólag az utánpótláskortól kezdődően megalapozott módszertani felkészítéssel lehet, és ezért is az utánpótláskorú gyerekek paramétereit, teljesítőképességét folyamatosan a Premier League-játékosokhoz is viszonyítják, hogy lássák, mennyit kell még fejlődni ahhoz a szinthez, miben kell az egyes korosztályokat, vagy akár az egyes posztokon játszó játékosokat a legtöbbet fejleszteni, hogy elérjék a PL-szintet. Úgy tartják, PL-futballista ma már csak kitűnő előképzettségű és tudományos eszközökkel kiválasztott játékosokból lesz. Két-háromezer 12-14 éves előképzett gyerekből jó, ha egy vagy kettő alkalmas a PL által megkövetelt játékminőségre. A kiválasztás és a minőségi előképzettség, valamint a folyamatos teljesítményfigyelés és -ellenőrzés mindennek a kulcsa. Mindezeket központilag az egész szisztémára érvényes és előírt módszertannal valósítják meg. Minden nap egyénre lebontva objektíven megállapítható és ellenőrizhető, hogy egy adott edzés elérte-e a célját, illetve, hogy rövid, közép és hosszú távon a játékos milyen ütemben fejlődött.
Finanszírozás és ellenőrzés
„A Premier League pénzt ad a kluboknak az elvárt feltételrendszer megteremtéséhez, viszont a pénz felhasználását szigorúan ellenőrzik is - vonta meg az angol rendszer egyik legfontosabb tanulságát Zalai Dávid. - Több klubnál is olyan időszakban jártam, amikor az auditorok ellenőrzést tartottak, és azt kell mondanom, legyen szó a Manchester Cityről, a Liverpoolról, vagy az Arsenalról, érezhető volt az akadémiáknál a szakembereken, az akadémiai vezetőkön a feszültség, hogy az ellenőrzésnek tétje van, hogy az elvárásoknak meg kell felelni, nem lehet elmismásolni a követelményeket. És alighanem ez a sikerek titka is, hogy van egy koncepció, világos követelményrendszer, azokhoz rendelt támogatási forrásokkal, melyek felhasználását megfelelően ellenőrzik, s a klubok mindent megtesznek azért, hogy a felállított követelményeknek megfeleljenek.”
Sikeres játékosprofilok és kihívások
Zalai Dávid tanulmánya alapvetően az angol utánpótlás-nevelő koncepcióról szól, ugyanakkor érintőlegesen megjelennek benne azok a játékosok, akiket már ezen stratégia keretében neveltek. A korosztályos válogatottak sikerei mellett az ő fokozatos fejlődésük, nemzetközi klasszissá érésük is a program hatékony működését támaszthatja alá. Ide tartozik például a Liverpoolban két évvel ezelőtt, 18 évesen debütáló Trent Alexander-Arnold, aki tavaly már BL-döntőben szerepelt és a felnőtt vb-n is részt vett az angol válogatottal. Aztán említhető az MU-ban ugyancsak 18 évesen debütáló, szintén felnőtt válogatott Marcus Rashford, a Manchester City, a Chelsea és a Dortmund 18 éves üdvöskéi, Phil Foden, Callum Hudson-Odoi és Jadon Sancho, míg az idősebbek közül ott van példaként Dele Alli, aki 22 éves korára 124 Premier League-meccsnél és 42 gólnál tart, és ő is stabil válogatott. Az 1966 óta semmit nem nyerő angol válogatott régóta viccek tárgya. Igaz, nem is olyan régen volt már egy olyan nemzedék, amit annak ellenére tituláltak “aranygenerációnak” Angliában, hogy csapatként soha nem nyertek semmit. Nem csoda, hogy azokban az években az angol korosztályos csapatok se nyertek semmit, és csak az új évtizedben kezdtek újra jönni az eredmények.
Csakhogy azóta nagyban változott a helyzet. Ez egyrészt a kluboknak köszönhető, amelyek az előző évtizedben alaposan rendbe szedték az akadémiáikat, ahová jobb edzők érkeztek (néha külföldről is), egészen új szemlélettel, és ennek is köszönhetően mára eljutottunk odáig, hogy a mai angol tizenévesek bárkivel felveszik a versenyt. A korosztályos válogatottaknál pedig közbeszólt a fociszövetség, pedig az FA jellemzően a töketlenségével szokott kitűnni. Nemcsak új edzőképző kurzusokat és programokat indítottak, hanem a francia Clairfontaine mintájára létrehozták a St George's Park edzőközpontot, amely az összes angol korosztályos válogatottat egy helyre gyűjti; 2014-ben pedig meghirdették az England DNA (angol DNS) programot, mely az összes korcsoportnál meghonosított egységes játékfilozófiára alapult, mellyel korábban annyiszor vádolták az elődeiket. Érdemes elolvasni, milyen jellemzés szerepel például az idei U17-es Eb-n ezüstérmes angol csapatról az UEFA technikai jelentésében: “Támadó filozófia. Türelmes építkezés hátulról, pontos, rövid passzokkal”; “minden poszton képzett, ügyes játékosok” és így tovább. Mindennél többet mond talán, hogy a két fiatalabb korosztálynál olyan játékosok számítanak a legnagyobb tehetségeknek, akikhez hasonló játékosokat korábban az angol utánpótlás általában kivetett magából.
Azonban a kihívások továbbra is fennállnak. A legerősebb akadémiája ma már a Chelsea-nek és a Manchester Citynek van, melyek egyben a leggazdagabb klubok is, és láthatóan nem arra tartják az akadémiát, hogy tehetségeket építsenek a csapatba - sokkal egyszerűbb készen vásárolni újakat. A legjobb példa erre az a Nathaniel Chalobah, aki 2010-ben tagja volt az említett U17-es Eb-győztes csapatnak, és már 15 évesen leülhetett a felnőttek kispadjára. Aztán az évek teltek, őt kölcsönadták hat (!) különböző klubnak is, és most, 22 évesen döntött úgy, hogy inkább elmegy a Watfordhoz, minthogy újra csak perceket kapjon. A Manchester Citynél pedig amiatt idegeskedhetnek most a vezetők, hogy a Foden mellett legnagyobb tehetségnek tartott szélső, Jadon Sancho is inkább a távozást fontolgatja, hiszen a spanyol, német, francia fiatalok megkapják a lehetőséget a felnőtteknél is a klubjaikban, az angolok viszont nemigen. Az idei nyár viszont egy új trendet is elindított. Míg régebben gyakorlatilag egyáltalán nem láthattunk angol futballistákat az egyéb európai ligákban, most mintha a fiatalok is ráeszméltek volna, hogy érdemes a csatorna túloldalán szerencsét próbálniuk. Így most nyáron a Benficát választotta az Arsenal tehetséges szélsője, Chris Willock, míg klubtársa, Kaylen Hinds a Wolfsburghoz került, egy harmadik arsenalos fiatal, Dan Crowley pedig a holland Willem II csapatát választotta. Sőt, a Bundesliga is egyre vonzóbb célpont. Több fiatal is odaigazolt az elmúlt években.
tags: #labdarugas #utanpotlas #korosztaly #angolul
