A labdarúgó akadémiák tudományos háttere és a magyar valóság

A labdarúgó akadémiák létjogosultsága és működési hatékonysága régóta foglalkoztatja a sportvilágot, különösen Magyarországon. Talán a kilencvenes évek közepén jelent meg az első cikk itthon arról, milyen jó is lenne, ha akadémiai kereteket kaphatna az utánpótlás-nevelés, hiszen az Ajax akadémiája milyen nagyszerűen működik, évről évre ontja a tehetségeket, 1995-ben egy meglepően fiatal átlagéletkorú csapat le tudta győzni a Bajnokok Ligája döntőjében a korszak sztárcsapatát, a Milant. Vajon megéri szülőként energiát és anyagi erőforrásokat fektetni abba, hogy a gyerekünk akadémista labdarúgó legyen? - tette fel a kérdést Rábai Dávid, aki hat magyar fociakadémiát látogatott meg és vizsgált pedagógiai szempontból. Az akadémia szó hallatán az elsők között olyasmikre gondolunk, mint a lehetséges legmagasabb színvonal, a szakterületen végzett tudományos munkásság vagy éppen az oktatók megkérdőjelezhetetlen felkészültsége.

Az akadémiai rendszer kialakulása Magyarországon

Az első Orbán-kormány a focifejlesztést már a kilencvenes évek végén is meglehetősen komolyan vette, még ha akkor még korántsem olyan anyagi támogatással képzelte is el a felvirágoztatását, mint később: az egész országot átfogó programra adott pénzt, ami Bozsik Józsefről kapta a nevét. 2001-ben megalakult az első akadémia, Várszegi Gábor üzletember látta meg benne a lehetőséget, hogy az ország tehetséges gyerekeit egybegyűjtve alapít akadémiát Agárdon, a saját pénzét áldozta erre. 2006-ban választási vereséget szenvedett Orbán Viktor is elkezdte szövögetni az álmait a felcsúti akadémiáról - harminc újságíró előtt beszélt is akkoriban a terveiről -, a Videotonnak akart tehetséges játékosokat nevelni. 2007-ben létrejött a felcsúti akadémia, ami felvehette Puskás Ferenc nevét. Ezek után az ország több pontján is az akadémiákban látták a megoldást. 2008-ban az akadémiákról kijövő focistákkal az MTK megnyerte a felnőtt bajnokságot, igaz, a nemzetközi kupában érdemi eredmény nélkül estek ki, és ahogy megjelent a többi akadémia, úgy veszítették el meghatározó szerepüket és arculatukat.

A 2010-es kormányváltással a fociban eljött a kánaán, és megjelent az állami pénz az utánpótlás-nevelésben is. Nem sokkal később kiépült az akadémiai rendszer, ami milliárdokat kapott. 2011 óta számolatlanul ömlik a pénz a sportba, és korábbi összegzésünk alapján mintegy 170 milliárd forint folyt az utánpótlás-nevelésbe, az eredmények azonban elmaradnak. Főleg a miniszterelnök kedvenc sportjában, a labdarúgásban várat magára az átütő siker. Ennek ismeretében érthető a kormányfő elégedetlensége, ám ahogy az elmúlt szűk 10 évben már bebizonyosodott, a minél több pénz nem feltétlenül jelent eredményeket is. Az akadémiák a sportiskolák megszűnésével jelentek meg Magyarországon. Bár mind a két esetben évfolyamos képzési formáról van szó, mégis akad különbség a régi és a mostani rendszer között. Amíg a sportiskolákba előképzettség nélkül is bekerülhettek a sportolók, addig az akadémiákba kiválasztás útján, legalább három-négy éves sportmúlt után nyerhet csak felvételt a fiatal.

A Double Pass auditok és az első kritikák

Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke ráérzett, hogy ez a rendszer átvilágításra szorul, mert az volt a sejtése, hogy egy-egy akadémia önképe nem valós. Ezért a belga Double Passt (DP) hívta segítségül, ami a belga fociban és a németeknél is gyors, előremutató változásokat ért el, sok nagy klub is használta a céget, amikor a hátországát rendbe kívánta tenni. Ezeket az intézményeket a DP átvilágította, és meglehetősen lesújtó képet festett az első audit, ami háromévente megismétlődött. Az MLSZ néhány évvel ezelőtt a belga Double Pass céget kérte fel a már működő akadémiák vizsgálatára. A futballszövetség tudni akarta, hol kell mindenáron és rövid időn belül változtatni, mert az volt a gyanú, hogy az akadémián dolgozók sincsenek pontosan tisztában azzal, mi a feladatuk, miképpen kell felépíteni a jól működő rendszert. A többlépcsős, hároméves audit során a belga cég ajánlásokat tett az általuk vizsgált akadémiáknak, az MLSZ pedig a támogatási rendszeren keresztül segítette elő, hogy ezeket az ajánlásokat minél hatékonyabban építsék be az utánpótlás-nevelő munkába, ezzel is segítve az akadémiai rendszer fejlődését.

A felcsúti akadémia, amit a miniszterelnök Európa tíz legjobb intézménye közt szokott megnevezni, itthon is alig fért be az első tízbe, inkább az infrastrukturális fejlettség vitte őket előre, mintsem a szakmai munka, noha korábbi szövetségi kapitányok (Mezey György és Gellei Imre) igyekeztek segíteni az induláskor. A pénzügyi oldalon ettől ugyanúgy ott maradtak a milliárdok, olykor már nem tudták elkölteni vagy érdemben felhasználni az intézmények. Az eszközpark látványosan javult, a feltételekre már nem lehetett panasz, de a gyártósorról nem jöttek ki a jobbnál jobb játékosok, inkább csak a középszerűek vagy még azok sem.

Rábai Dávid tudományos kutatása a labdarúgó akadémiákról

A Debreceni Egyetem adjunktusa, Rábai Dávid úgy érezte, tudományos kutatásnak veti alá az akadémiákat, egészen pontosan hatot. Hármat a fővárosban jelölt meg (Honvéd, Újpest, MTK), hármat vidéken (Debrecen, Békéscsaba, Diósgyőr). Rábai hangsúlyozta, hogy elsősorban nem a futballszakmai, hanem a pedagógiai területet vizsgálta, a tehetséggondozást. A kormányhoz kötődő MCC pedig ezt a tanulmányt Nagypálya címmel könyv formájában meg is jelentette még az Európa-bajnokság előtt. Rábai kutatása egy doktori disszertáció alapjául szolgált. Interjúkat készített az edzőkkel, kérdőíveket töltetett ki a játékosokkal (a hat akadémián több mint ötszázzal), amikből következtetéseket lehetett levonni. A tanulmányából készült és az MCC Press által kiadott könyvben az eldöntendő kérdésre nincs egyértelmű válasz, mégis tanulságos végigolvasni.

Főbb megállapítások a kutatásból:

• Rábai azt írta, nem fogadták mindenhol szívesen, de azt nem nevezte meg, hogy Felcsúton próbálkozott-e, és kapott-e onnan választ. 2024 Magyarországán azt talán nem gondolhatjuk komolyan, hogy a legtöbb forrással ellátott, összesen százmilliárdos forrással gazdálkodó akadémiára, Felcsútra csak úgy el lehet menni vizsgálódni.

• A 19 bejegyzett hazai akadémiából 11 pedagógiai programjának nincs konkrét elérhetősége. A Ferencváros és az MTK sem tartotta ezt fontosnak, noha a szülők, ha a gyerekük jövőjéről hoznak egy hosszú távú döntést, igyekeznek minél alaposabban tájékozódni. Az akadémiákra bekerülő gyerekek szülei felerészben diplomások, de vélhetően nem csak ők igényelnék az alapos pedagógiai tájékoztatást. Jelen kutatás célja, hogy ezen intézményeket vizsgálja köznevelési feladatellátásuk szemszögéből, pedagógiai programok áttekintése útján. A dokumentumelemzésen túl egy kérdőíves felmérés pedagógiai kapcsolódású kérdéseit is felhasználtuk a vizsgálathoz. A kormányrendeleti szintű szabályozás alapján három sportakadémia tartozik az I. kategóriába, vagyis köznevelési intézményt is fenntart, amelyek pedagógiai programjai a strukturális homogenitásuk ellenére különböznek terjedelmi és tartalmi szempontból. Megegyeznek viszont olyan általános etikai normák, mint a csapatszellem, kölcsönös tisztelet és együttműködés hangsúlyozásában.

• Rábai arra is rávilágított, hogy a fővárosi akadémiákon magabiztosabbak az ott tanuló játékosok, mint a vidékieken: a fővárosban 42 százalék válaszolt igennel a kérdésre, hogy minden esélye megvan-e arra, hogy az élvonalban játsszon, míg a három vidéki bázison 26 százalék volt ugyanerre a kérdésre az igen felelet. A valóságban egy harmincfős osztályból jó esetben egy játékos üti meg a hazai élvonal nem túl magas szintjét.

• A játékosok helyszíntől függetlenül megbíznak az edzőikben, ebben nem volt szignifikáns különbség, 60 százalékuk nagyon elégedett az edzőkkel. Ettől még értelemszerűen a szülőktől kérnek segítséget (80 százalék), ha problémájuk adódik, és nem az edzőktől. De az akadémián elsősorban az edzőhöz fordulnak, nem az iskolai tanárhoz, nevelőhöz, elenyésző azok száma, akik az utóbbit választják.

• Amíg a fővárosban senki sem írta azt, hogy szülői hatásra került az akadémiára, vidéken százból hárman ezt jelölte meg.

• Az összes, vagyis 550 alanynál kíváncsi volt arra a szerző, hogy az akadémia után tervezik-e abbahagyni a focit. Három százalék igennel felelt. Már ez a szám is meghökkentő, de az egyikük úgy felelt, hogy kiölték belőle a futball szeretetét az akadémián. Erre szokták azt mondani, hogy még egy is sok. Személyes tapasztalat ismerősi körből: amíg az apuka negyven felett is futballozott alacsonyabb szinten, a toptehetségnek tartott fia egy vidéki akadémián elveszítette a motivációját, szinte undorodott a játéktól, és húszéves korára már nem lehetett visszarángatni sem a pályára.

• Az akadémisták egyébként a túlterheltségre panaszkodtak leginkább, a fővárosban 28 százalék ez az arány, vidéken 19. Az, hogy ez milyen túlterheltség, pontosabban nem derül ki. A fővárosba kerülők közül 17 százalékot gyötör a honvágy. Ezzel el is érkeztünk ahhoz a területhez, hogy érdemes-e bentlakásos akadémiában gondolkodni, amikor az angolok, franciák, belgák családoknál helyezik el a gyerekeket már évtizedek óta. Nálunk viszont valamiért a bentlakásos intézmények honosodtak meg, és inkább szakították ki a családi környezetből a gyerekeket az akadémiák.

• A fővárosban egyébként nem ritka (17 százalék), hogy úgy érkezik meg egy gyerek, hogy előtte már volt valamelyik másik intézményben. Az általában nem jelent jót, hogy valakit már valahol eltanácsolnak, de egy másik helyen épp rá lesz szükség.

• Amikor a külföldi karrier lehetősége került szóba, vidéken és a fővárosban egyaránt 20 százalék jelölte meg a jobb keresetet, míg 48 százalék tartotta a szakmai fejlődést a legvonzóbbnak a légiós életben.

• Vizsgálta azt is a szerző, hogyan motiválnak, hogyan büntetnek az edzők, ebben nincs semmi különös, szóban dicsérnek, ha büntetni kell, akkor pluszmunka jön, vagy a kimenő megvonása.

• Rábai azt is leírta, hogy az edzőképzés rendszeréről nem kapott kielégítő információkat az MLSZ-től, miközben edző nélkül nehezen elvárható felkészült játékos. Sokszor beleesnek az edzők abba a hibába, hogy olyat követelnek, amit nem kellene, és ők maguk megtanítani vagy jól tanítani sem tudják.

Az "akadémia" elnevezés és a minőségbiztosítás

A magyar sport szerveződési formái látványos átalakuláson estek át az utóbbi években, s alighanem a legszembetűnőbb az akadémiák elterjedése. Hogy sportági csúcsintézményekre szükség van, az ma már a világon sehol nem kérdés, ám éppen úgy evidens: éppen e szervezetek hitelességének megőrzése érdekében mindent meg kell tenni a minőség garantálásáért. A valóság azonban nem ezt mutatja, éppen ellenkezőleg: szinte nem telik el úgy hónap, hogy a magyar sport egén ne bukkanna fel egy-egy újabb, a minimum követelményeket sem teljesítő „akadémia”. MOCSAI LAJOS, a Testnevelési Egyetem rektora, a Nemzeti Kézilabda Akadémia tudományos és szakmai főigazgatója szerint a sportági centrumok hierarchiájában az akadémiák állnak a csúcson, méghozzá minden tekintetben. Alattuk helyezkednek el a regionális képzőközpontok, illetve a hagyományos értelemben vett klubok, szakosztályok. Ennek megfelelően - határozott véleménye szerint - akadémiaként kizárólag olyan intézmények működhetnének, amelyek megfelelnek a számos szigorú kritériumnak. Ilyen például: a sporttudományos tevékenység; a kapcsolat a mérési tesztrendszerekre alkalmas intézményekkel; a helyben történő duális képzés, vagyis az élsport és az oktatás összhangjának kialakítása, a fiatalok személyiségfejlesztése; a legmagasabb szintű szakmai munka az edzők krémjének bevonásával; a bentlakás lehetőségének megteremtése.

MÉSZÁROS LAJOS, a kosárlabda-szövetség szakmai és utánpótlás-bizottságának elnöke kiemelte, hogy a kosárlabda-szövetség másfél éves kutatómunkával választotta ki azt a tíz intézményt, amely használhatja a Nemzeti Akkreditált Kosárlabda Akadémia elnevezést. Sportáguk ezt bátran nevezheti minőségbiztosítási rendszernek. GYULAI MÁRTON, a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkára hangsúlyozta, hogy szövetségük öt évvel ezelőtt, 2013-ban hozta létre az első ilyen jellegű intézményt, a Németh Pál Dobóakadémiát, később pedig létrejött Székesfehérvárott az ARAK Utánpótlás Akadémia, illetve Veszprémben a VEDAC Dobóakadémia. Mindig is nagyon magas szakmai igényekhez kötötték az akadémia elnevezés használatát. DR. SZABÓ TAMÁS, az egykori Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet főigazgatója szerint egyelőre kevés sportág szab szigorú feltételeket az akadémiai titulus használatának. A kosárlabdában és a labdarúgásban már történt előrelépés ez ügyben, hiszen mind több kritériumnak kell megfelelniük az utánpótlás-nevelő kluboknak, hogy akadémiaként jegyezhessék magukat. DR. SZABÓ TÜNDE, az EMMI sportért felelős államtitkára szerint az európai és a világélvonalhoz tartozás záloga ma már az akadémiai típusú, koncentrált felkészítés.

Az MLSZ módszertani központjának szerepe és kihívásai

Az MLSZ-nek nem feladata az akadémiák ellenőrzése, mert van erre egy módszertani központ. Ettől még a szövetség összerakott egy háttéranyagot, amiben feltárták, hogy volt olyan évfolyam, amelyiknek a szakmai munkáját a beiskolázása után a nyolc félév alatt hét edzői csapat irányította. Ha ezt iskolai nyelvre átfordítjuk, hét különböző matektanár volt a gimiben a nyolc félévre. Nem biztos, hogy kimagasló eredményeket kell várni ilyenkor a tanulóktól az érettségin. A módszertani központ egyébként kontrollálja a folyamatokat, most csak egy beszédes adat, mikkel kell küzdenie. Az átvilágítást irányító Sáfár Sándor nyilatkozott így tavaly decemberben: „Az erőnléti szakembereknek több mint tizenhárom hónapig tartott, mire közös nevezőre jutottak abban, hogy pontosan milyen tesztek kerüljenek bele a követelményrendszerbe.” Annyi magyarázatot kell ehhez csak fűzni, hogy tíznél nincs több teszt. Az akadémiai rendszer még egy évtized után is csak ott tart, hogy egységesíteni kell azt, amit ott tanítanak, felkészítenek. Még mindig az a cél, hogy a minőségi munkát magasabb szintre emeljék, miközben ezrek kerültek ki a rendszerből, akik a saját bőrükön érezték, hogy nem kaptak versenyképes tudást.

Az államilag elismert sportakadémiák rendszere

November legvégén derült ki, hogy az Orbán-kormány létre akarja hozni az államilag elismert sportakadémiák rendszerét, mely a minőségi élutánpótlás-nevelést megalapozó tehetséggondozást, felkészítést és versenyeztetést segíti elő. Majd december közepén meg is jelent az a kormányrendelet, mely részletezte a kabinet elképzelését az új rendszert illetően. Ennek értelmében Kásler Miklós, emberi erőforrások miniszter a kézilabdában 6, a kosárlabdában 4, a labdarúgásban pedig legfeljebb 10 megállapodást köthet. Most a kormány a honlapján közzé is tette az államilag elismert sportszervezetek listáját, mely nem okozott csalódást. Mint azt a korábbi cikkünkben is kifejtettük, az igazi érdekességet a labdarúgás területén kötött megállapodások jelenthetik. A közzétett dokumentum alapján Felcsút és az időnként Kelet Felcsútként emlegetett Kisvárda is megkapta ezt a különleges státuszt. A labdarúgás területén a belga Double Pass intézetnek köszönhetően kiderül, hogy van olyan szervezet, mely érdemtelenül szerezte meg az államilag elismert státuszt és szakmai szempontból semmi keresnivalója a listán. Ez alapján az emberi erőforrások minisztere mind a hat, legjobb eredményt elérő műhellyel szerződést kötött: a Honvéd, a Debrecen, a Diósgyőr, a Győr, az MTK akadémiájával és Felcsúttal. A középmezőnyből került az államilag elismertek közé a Fradi utánpótlás-nevelése, a Vasas Akadémia és a szombathelyi Illés Akadémia. A Várda Sport Egyesület azonban szakmai szempontok alapján teljesen érdemtelenül került be az elittársaságba. A belga intézet felmérése alapján ugyanis a kisvárdai egyesület utánpótlás-nevelő akadémiája nem érte el az akadémiai minősítést. Az állami sportakadémia rendszer ugyanis semmi új szakmai megoldást nem visz a jelenleg is működő rendszerbe: az adminisztratív kiemelések mellett mindössze újabb források biztosítását jelenti, esetleg a TAO-ból az érintett szervezetekhez vándorló adóforintok központosított elosztását. Ami az államilag elismert címet megszerző szervezet kötelezettségeit illeti, azok pusztán adminisztratív és anyagi jellegűek. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a kiemelt sportakadémiák a szűkített TAO-lehetőségek miatt jelentős összegektől esnének el. A decemberi rendelet értelmében ugyanis a miniszter a kosárlabda és a kézilabda sportágban a sportakadémiai feladatok ellátásával összefüggésben a 2020. január 1-jét követően felmerült kiadásokhoz nyújthat állami sportcélú támogatást. A labdarúgásban ugyanakkor visszamenőleges hatállyal is működik a dolog: azoknak a szervezeteknek, melyekkel december 20-ig megszületik a keretmegállapodás, a 2019. július elseje óta felmerült költségekhez is adható állami támogatás.

Produktivitás és az akadémiák hatékonysága

Az MLSZ az akadémiák értékelése során minden eddiginél nagyobb hangsúlyt fektet a produktivitásra, vagyis arra, hogy az akadémiák megfeleljenek első számú és legfontosabb feladatuknak, a piacképes játékosok „előállításának”. Az MLSZ néhány évvel ezelőtt létrehozta a produktivitási indexet, amely azt mutatja meg, hogy mennyi időt - és milyen szinten - töltenek pályán azok a labdarúgók, akik az adott klub utánpótlásában nevelkedtek.

Az akadémiák éremtáblázata (2020 óta, U19, U17, U16)

A 2020 óta befejezett négy évad dobogósait gyűjtöttük össze három évjárat (U19, U17, U16) kiemelt csoportjából.

Az összesen 36 dobogós helyből 34-et valamelyik államilag elismert akadémia együttese szerzett meg. „Szerintem nem lehet egyetlen mutató alapján rangsort állítani. Eltérő felfogásban működnek az akadémiák, ezért gyakran nem szerencsés, csak egy aspektust figyelembe venni.”

A produktivitási index élmezőnye

• A felcsútiaknak az isztambuli Galatasarayban szereplő Sallai Roland gyűjtötte a legtöbb pontot, aki 6,7 évet játszott a klubban. Felcsúton Sallai Rolandot hozták sokszor példaként mint topligást, aki a török Galatasaray kedvéért most hagyta el a Bundesligát. Orbán Viktor neve a könyvben egyetlenegyszer sem szerepel, ami azért kivételes bravúr. Pedig unalomig ismerjük a jóslatát, hogy ötven topligás magyar játékos lesz, ha feláll az akadémiai rendszer, miközben tizenöt év alatt tíz sem jött ki.

• A második helyen, alig lemaradva a Győri ETO áll: leginkább a Premier League-es Bournemouth-ban remeklő Kerkez Milos, a török Rizesporban légióskodó, Mocsi Attila, valamint a Puskás Akadémia kapusa, Pécsi Ármin képzése volt kifizetődő a Rába-parton.

• A harmadik helyen az MTK áll, a kék-fehérek Kata Mihály, Schäfer András, Bolla Bendegúz és Balogh Botond után kapják a pontok zömét.

• És mindenképpen érdekesség, hogy a negyedik helyen a Szoboszlai Dominikot - és Bollát - nevelő székesfehérvári Főnix-Gold áll.

Labdarúgás és tudomány konferencia: A tudományos háttér

„Az újítást, még ha jó és szükséges is, sokan ellenzik. De újítás nélkül nem lehet építkezni” - ezzel a Kazinczy Ferenc-idézettel nyitotta meg a IV. Labdarúgás és tudomány konferenciát akadémiaigazgatónk, Liszkai Dezső. Ezt követően elkezdődtek az előadások is. DR. SZABÓ TÜNDE, az EMMI sportért felelős államtitkára hangsúlyozta, hogy a kormány kiemelten támogatja a sportakadémiák működését, hiszen ott olyan tehetséggondozási rendszer valósul meg, amely biztosítja a koncentrált felkészítését azoknak, akik a magyar sport jövőbeli eredményességének zálogát jelentik. A látvány-csapatsportágak területén ennek a tehetséggondozási formának már bevált és elismert múltja van, a magyar szempontból tradicionálisan sikeres egyéni sportágakban - úszásban, öttusában, tornában és kajak-kenuban - pedig a „Nemzeti Élsport és Utánpótlás-nevelési Képzési Központok”, vagyis az akadémiai rendszer kialakítása most indul el. Tudjuk, a kiemelkedő eredményekhez 10-12 év munkája szükséges - s különösen igaz ez az utánpótláskorúak esetében -, ezért a tehetségek felismerése, majd képzésüknek minél fiatalabb korban történő megkezdése elengedhetetlen a sikeres magyar sportjövő érdekében. Segítenünk kell tehetségeinket abban is, hogy ne csak sportáguk területén tudjanak elsajátítani minden megszerezhető tudást, hanem sportkarrierjük építése mellett megalapozzák a sport utáni, vagy éppen a melletti életüket is. Ehhez kínálnak kiváló lehetőséget a sportakadémiák.

Edzői filozófiák és gyakorlatok

• Németh Antal, az MLSZ utánpótlás-válogatottakért felelős szakmai igazgatója elmondta: átlagosan 52 napnyi edzőtábort tartanak egy-egy korosztálynak évente, mely 12 mérkőzést és 40 edzést foglal magába. A szakember hangsúlyozta: ennyi idő alatt már elvárható az előrelépés.

• Bakos Roland, az Illés Akadémia szakmai igazgatója küldetésként azt jelölte ki, hogy 60 százalékban saját nevelésű játékosokat delegáljanak a felnőtt csapatukba. Az előadásból azt is megtudtuk, hogy a szombathelyiek az Athletic Bilbao mintájára az identitást és szellemiséget tekintik alapelvnek.

• Szentes Lázár, a Várda Labdarúgó Akadémia szakmai vezetője a beszéde elején az olimpiai fáklyával futó Peléről készült fotóval illusztrálta, mit gondol az edzői munkáról: át kell adni a tüzet a játékosoknak, és ügyelni rá, hogy az tényleg tűz, ne pedig hamu legyen. Kisvárdán a képzés játékalapú, élményt akarnak adni focistáiknak edzés közben is, az átélésnek köszönhetően ugyanis a tanulási fázis hatékonyabb, könnyebben kialakulnak az automatizmusok.

• Joó Zsolt, a Debrecen Labdarúgó Akadémia U16-os edzője a struktúra, küldetés, filozófia, stílus négyes alapján vezette fel, hogyan működik náluk a képzés. U15-ig általános egyéni képzést tartanak, attól kezdve indul be a posztspecifikáció, közben nagy hangsúlyt fektetnek a mentális képzésre is.

• A külföldi előadók közül az Augsburg akadémiájáról érkező Simon Paul Kaltenbach mutatta be a saját intézményét és a képzés felépítését. Ismertette, hogy Thomas Tuchel és Julian Nagelsmann egykori klubjának utánpótláscentrumában fontos az aktivitás és a kommunikáció, a játékosoknak törekedniük kell arra, hogy mások bevegyék őket az akciókba. Részletezte, kinek mi a feladata kontrajáték, presszing vagy labdatartás esetén.

• Diogo Gabriel Teixeira, a Sporting Lisszabon utánpótlás-koordinátora volt az utolsó előadó, aki 20 éves akadémiájuk sikerét (nem véletlenül nevezték el egykori növendékükről, Cristiano Ronaldóról) abban látja, hogy családi vállalkozásként tekint rá minden edző, játékos, de még a szülők is. 46 akadémiájuk van világszerte, mindenhol a legjobbakat keresik, az anyaintézményben 66 külföldi játékosuk van, a kiválasztásnál csak a tehetséget nézik.

Sporttudomány az utánpótlás-labdarúgásban

Sportkomplexumunk kis konferenciaterme adott otthont konferenciánk második, a sporttudományok az utánpótlás-labdarúgásban témáját taglaló szekciójának. Schuth Gábor, a Magyar Labdarúgó-szövetség szakembere esettanulmányokon keresztül mutatta be a készenlét-monitorozás és teljesítményoptimalizálás mikéntjét az utánpótlás-válogatott csapatoknál. „A labdarúgás nem tudomány, de a tudomány segíthet emelni a labdarúgás szintjét” - dr. Matlák János és Kolozs Barbara Jens Bangsbónak, a sporttudomány dán professzorának 1994-es gondolatából kiindulva a Budapest Honvéd Magyar Futball Akadémián kidolgozott sporttudományi hátteret világította meg. Dr. Matlák János, a sporttudományi részleg vezetője a kondicionális és a humánbiológiai mérések eredményeinek felhasználása mellett a testösszetétel és az agilitás témáját érintő belső kutatásokba is betekintést engedett, valamint a terhelésoptimalizációról is szót ejtett. Az edzés- és mérkőzésteljesítmény mérése és értékelése volt a témája a DVTK Labdarúgó Sportakadémiától érkező Kiss Brigitta és Kádár László előadásának. Dr. Ihász Ferenc a keringési és légzőrendszeri fittség kérdésével és a metabolikus folyamatok elemzésével foglalkozott prezentációjában, kiemelve: maga sem gondolta volna, hogy a légzési együttható alapján személyiségeket lehet megismerni. A Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia élettani csoportjának vezetője arról értekezett, hogy a genetikai háttér milyen mértékben befolyásolja az aerob kapacitást. Mint mondta, létezik az úgynevezett genomikus prediktorpontszám, amely azt jelzi, hogy ezt a kapacitást hogyan lehet fejleszteni. Nemzetközi szaktekintélyekből ebben a szekcióban sem volt hiány. A Real Madrid CF kiemeltnek számító U19-es csapatának edzésmunkájába engedett bepillantást az együttes másodedzője, Jesús Bargueiras és erőnléti edzője, Ruben Cipriano. Alberto Franceschi, a Juventus FC sporttudományi szakembere a „zebráknál” folyó sporttudományi munkáról adott részletes áttekintést, annak fókuszában, hogy a begyűjtött adatokból miként lehet olyan hasznos információhoz jutni, amelynek segítségével optimalizálhatóvá válik a játékosok teljesítménye.

Társadalomtudományi megközelítések és a mentális felkészítés

Azonos célok, különböző megoldások - röviden talán így lehetne summázni a konferencia társadalomtudományi szekciójában elhangzottakat. „Ha előre tudnánk, kiből lesz futballista, kétségkívül könnyebb helyzetben lennénk” - kezdte mondanivalóját a szakmai nap első előadója, a magyar U21-es férfiválogatott szövetségi edzője, Gera Zoltán, aki felvázolta a szakmai stáb által felállított játékosprofilt. „A kvalitás, a tehetség a kiindulópont, ám a mentális képességek, ha lehet, még ennél is fontosabbak.” A volt Fradi-legenda után a zöld-fehérek szakemberei következtek: Hajdú Anna a játékosok sportpszichológiai felkészítéséről szóló videoprezentációban mutatta be a klub akadémiáján használt pszichológiai tesztrendszert, Bali Péter a képzés szociális, technikai, pszichés és fizikai oldalát kiemelő modellről beszélt, hangsúlyozva a holisztikus megközelítés fontosságát, és kiemelve, hogy a legnagyobb fejlődési lehetőség talán a mentális, kognitív képességek terén érhető el az utánpótláskorú labdarúgóknál. A Vasas Kubala Akadémia képviseletében pódiumra lépő Angyal Péter a klub pre-akadémiai korosztályainál végzett nevelő-oktató munkába adott betekintést, megjegyezve, hogy a terület egyre hangsúlyosabb szerepet kap, tapasztalata szerint ugyanis egyre lejjebb kell vinni a képzés korhatárát. A szakember felvázolta a piros-kék egyesületnél használt modellt, s ismertette a klub utánpótlás-nevelésének filozófiáját. A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia képviseletében Lábadi Anett pszichológus az U19-es labdarúgók mentális felkészítésének aspektusait mutatta be. A korosztállyal kapcsolatban kiemelte: az ifjú futballisták fejlődésének ez az a szakasza, amelyben meg kell tanulniuk bajnokká válni. A magyarországi kluboknál az U19-es az utolsó akadémiai korosztály, a felnőtt futball előszobája, így az egyik legfontosabb teendő a felnőtté válási folyamat segítése. Bár az élsport és a tanulás összehangolása a sportakadémiák prioritása, ahhoz támogató hátteret nyújtanak, az adaptált tanrend megléte, illetve a tanulmányi ösztöndíj lehetősége is a legkevésbé meghatározó motivációs tényezők közé tartozik a megkérdezett edzők, labdarúgók és szüleik szerint, de mindenképp pozitív hatásúak. Összességében kutatásunk megerősítette a sportszakma és az iskola közötti folyamatos egyeztetés, összhang fontosságát.

A délutáni programban elsőként az Anderlecht két utánpótlás-szakembere, Jean Kindermans és Kevin Vermeulen kapott szót, ők a klub Purple Talents elnevezésű programján keresztül mutatták be akadémiájuk struktúráját, valamint az alapelvek szerint megfogalmazott követelményrendszert. „A gazdasági realitások olyan üzleti modellt igényelnek, amely a saját nevelésű játékosokra épül, fontos, hogy a befektetés megtérüljön” - tette közkinccsé az alaptézist Kindermans, míg kollégája az elvek megvalósulásának gyakorlati oldalát mutatta be. A nap utolsó prezentációja a dán FC Köbenhavn oktatás-nevelésért felelős szakemberéé volt, aki a klub holisztikus játékosképzési modelljét mutatta be. „A Bajnokok Ligájában akarunk játszani, tömött lelátók előtt, saját nevelésű játékosokkal, a legjobbakkal akarjuk összemérni az erőnket” - ismertette a koppenhágaiak krédóját Kristoffer Johansen, aki kitért arra, hogy klub csak fiatal tehetségekre, illetve sztárokra áldoz pénzt. A képzés-oktatás-nevelés egységével kapcsolatban hangsúlyozta: az iskolai tanulmányok befejezési idejének szempontjából nem helyeznek nyomást akadémistáikra, akik „kapnak időt arra, hogy gyerekek, tinédzserek legyenek” - ez természetesen csak úgy lehetséges, hogy az iskolával a lehető legszorosabb a kétirányú együttműködés.

Jelenlegi helyzet és jövőbeli kilátások

A helyzet azóta sem igazán javult, a korosztályos válogatottak nem lettek sikeresebbek, amíg a kilencvenes években még a nyolccsapatos Eb-n is ott volt 1993-ban a Vincze Ottó-féle U18-as csapat, most a 16 csapatos Eb-részvétel is sokszor csak álom. A hazai élvonalban még csak-csak vannak akadémiáról kikerülő játékosok, a külföldi topbajnokságok viszont általában elérhetetlenek. Nincs benne a kutatásban, de a fociban érzékelhető, hogy huszonöt éves korukra nagyon sokan eltávolodnak a futballtól, az alacsonyabb osztályú bajnokságokban kevés akadémistával találkozni, a játék szeretete nem tart ki sokáig. Sokatmondó az is, hogy korosztályos válogatottakban szereplő játékosok huszonöt éves korukra az NB III.-ban tengődnek.

A Debrecen-Budapest-Szombathely tengely alatt nincs akadémia, így a 2024. január 1-jei adatok alapján a 157 ezer fős Szegedről vagy a 140 ezres Pécsről is elég nehezen megközelíthetők a hazai utánpótlás csúcsintézményei. A baranyai megyeszékhelyről a leggyorsabban a kispesti Magyar Futball Akadémiát lehet elérni, a Google térképe szerint mintegy 2 óra 18 perc alatt teljesíthető a táv. „Nagyon előremutatónak tartom, hogy kettőskarrier-programok működnek az akadémiákon, amelyek elsősorban azoknak fontosak, akik nem lesznek profi labdarúgók. A húszfős korosztályos keretekből általában négy-hat játékos jut el arra a szintre, hogy felnőttként a futballból éljen. A többieknek is adni kell valami, ezért akár egyetemekkel is együttműködve sportpszichológiai, dietetikai, erőnléti képzést biztosítanak az akadémiák, sokakat pedig később szakemberként alkalmaznak is a csapat körül.” George F. Diósgyőrben pedig multisportklub működik, amelyben szintén ugyanabba az irányba tart az NB I-es alakulat és az akadémia vezetése is. „Nagyon sok minden vezethetett ide, természetesen a képzés is ezek között van. Jelen pillanatban kevés a Honvéd-nevelés az első csapatban, van egy olyan helyzet, amely átírta vagy átírhatja a klub filozófiáját. Valamint az sem segít, ha az adott klub vagy akadémia sűrűn vált irányt, és nincs folytonosság. Szerintem azt kell látni, hogy az akadémia önmagában nem tud csodát tenni. A klub második csapatában már tizenhat éves kortól be tudnak mutatkozni a gyerekek, és tapasztalatot gyűjthetnek. Amint azt kinövik, sokan elmennek kölcsönbe - akár külföldre is - a minél több játéklehetőség és az új kihívások érdekében. Ez az időszak rendkívül érzékeny, és ha a klub nem jól menedzseli, akkor évekre megtorpanhat a fejlődés, megakadhat a pályafutás. „Az átmenet sok összetevőn múlik, ez az egyik legnehezebb kor: például egy családi tragédia vagy szakítás is visszavetheti a karriert. Nem kötelezettségként élik meg azt, hogy a Nemzeti Sportügynökség égisze alá tartozó Labdarúgó Módszertani Központ a felügyelő szerv, hanem lehetőségnek tekintik a képzési és mentori programokat, előszeretettel használják a különböző mérésekre, adatrögzítésekre alkalmas eszközöket, szoftvereket. „Volt olyan kollégám, akit szerettem volna elhívni akadémiára dolgozni, de azt mondta, hogy inkább maradna a tehetségközpontban, mert olyan jók a körülmények ott is. A ma működő struktúrában már nem tudom elképzelni, hogy amiatt elkallódjon egy kiemelkedően ügyes gyerek, mert nem veszik észre.”

Mind a nemzetközi, mind pedig a hazai női labdarúgás óriási fejlődésen megy keresztül, ami indokolja, hogy a tudományos kutatások fókuszába kerüljön. Hazánkban 2021-től hat államilag elismert labdarúgó-sportakadémia működtet női szakágat is.

tags: #labdarugo #akademiak #tudomany

Népszerű bejegyzések:

• A Ferencváros BL és EL esélyei
• European Champions 1984 Hungarian Youth Team
• Kecskemét kosárlabda történelme
• A magyar futball jövője: Schön Szabolcs útja
• a Győri Audi ETO BL-diadalai