Zoltán Edzők a Magyar Labdarúgásban: Tapasztalat és Innováció
A magyar labdarúgásban számos tehetséges és elhivatott szakember dolgozik, akik közül többen is a Zoltán nevet viselik. Pályafutásuk során játékosként és edzőként is jelentős sikereket értek el, hozzájárulva a sportág fejlődéséhez. Cikkünkben négy kiemelkedő Zoltán edző életútját és munkásságát mutatjuk be részletesen, feltárva sokszínűségüket és a magyar futballra gyakorolt hatásukat.
Aczél Zoltán: A Vezetőedzői Pálya Mestere
Aczél Zoltán 1967. március 13-án született Budapesten. Labdarúgóként itthon az Újpest, a Siófok, a PMFC, valamint a Vác csapatait is erősítette. Légiósként szerepelt Dél-Koreában a Daewoo Royals, Svájcban a Lausanne-Sport, Ausztriában pedig az SV Ried és TSV Hartberg együtteseiben.
Játékospályafutása végeztével az FC Dabas gárdájánál kezdte edzői karrierjét. Ezt követően öt éven át az Újpest utánpótlásában dolgozott, majd visszatért a felnőtt futballba. A Tura VSK-val előbb bronzérmet, majd bajnoki címet szerzett az NB III-ban. 2006-tól az NB I-es REAC-ot irányította. Diósgyőrből Szigetszentmiklósra vezetett az útja, majd az első osztályú Szombathelyi Haladás kispadját vette át. Később dolgozott az NB III-as Dabas-Gyón FC gárdájánál is.
Aczél Zoltán a 2021/22-es szezonban a Kozármislennyel veretlenül megnyerte az NB III Közép csoportját. Egy évvel később a III. Kerületi TVE-t vezette, majd visszatért a Kozármislenyhez, amellyel 2024-ben az NB II ötödik helyén végzett.
Filozófiáját jól tükrözi, amit a Szeged-Csanád Grosics Akadémia vezetőedzőjeként vall:
„Óriási megtiszteltetés a Szeged-Csanád Grosics Akadémia vezetőedzőjének lenni. Ez a gyönyörű város igen komoly futballkultúrával büszkélkedhet. Tele vagyok ambíciókkal és tervekkel, amelyek megvalósításához természetesen szükség lesz a szakmai stábra és a játékosokra egyaránt. Vártam már ezt a pillanatot! Tudom, egy edző akkor sikeres, ha eredményeket produkál. Ezt szem előtt kell tartani.”
Balog Zoltán: A Ferencváros Legendájától a Játékos-Edzői Szerepig
Balog Zoltán 1978. február 22-én született Békés városában. Ott kezdte tanulmányait egy sporttagozatos általános iskolában, ahol több sportágat kipróbált, sőt évekig még néptáncolt is, ám a legjobban a labdarúgást szerette. Máig szívesen gondol vissza azokra az időkre, amikor tanítás után rendszeresen sötétedésig rúgták a labdát a barátaival.
A hetedik osztály végéhez közeledve Békéscsabán, egy tehetségkutatón fedezte fel őt a helyi futballklub megfigyelője, majd miután a családdal eldöntötték, hogy Zoltán a futballt választja a néptánc helyett, a nyolcadikat már egy békéscsabai iskola fociosztályában kezdte meg. Innen már egyenes volt az út: a legendás békéscsabai edző, Pásztor József hívására tizenhét évesen debütált a Békéscsaba Előre felnőtt együttesében, ahol 1994 és 1998 között játszott. Később egy üzletember, Krémer Károly vásárolta ki az akkor anyagi problémákkal küzdő csabai csapattal kötött szerződésből. Krémer Szaúd-Arábiába vitte volna Balogot, egy sérülés azonban meghiúsította a közel-keleti kalandot. A felépülést követően a Royal Antwerp lett a következő állomás, onnan azonban hamarosan hazatért, és előbb a BVSC-be, majd a szintén másodosztályú Ceglédhez került.
A Ferencvárosi Évek
A Ferencvároshoz való igazolása mérföldkő volt pályafutásában:
„Mintha csak álom lett volna az egész, akkor alig akartam elhinni, hogy valóban a nagy Ferencvároshoz igazolhatok. Szegény menedzserem, Bordás Tibor volt kapcsolatban Csank-mesterrel (Csank János volt akkoriban az FTC vezetőedzője - a szerk.), rajta keresztül indult el az ügy szervezése. Egy percet sem gondolkodtam rajta. Előttem van, amikor Budapestre tartottam autóval, és csörgött a telefon, Bordás Tibi hívott. Azt mondta, adna valakit, majd beleszólt a telefonba dr. Páncsics Miklós, a Ferencváros akkori elnöke. Majd kiesett a készülék a kezemből! Elbeszélgettünk, aztán beindultak a dolgok, személyes találkozó, szerződésaláírás következett, nagy örömmel mondtam igent.”
Rögtön az első szezonjában bajnok lett a Fradival, ahol stabil alapemberré vált, később nemzetközi selejtezőkön is játszott. A magyar labdarúgás és a Ferencváros akkori lehetőségei azonban egészen mások voltak a mai viszonyokhoz képest.
„Az akkoriakat össze sem lehet hasonlítani a mai lehetőségekkel, ma gazdaságilag jóval erősebb lábakon áll a labdarúgás. A legnépszerűbb klubbal kapcsolatban meg sem fordult a fejünkben, hogy ott is lehetnek problémák, pedig átéltünk olyat is, hogy fél évig nem kaptunk fizetést, holott szerepeltünk nemzetközi kupában is.”Miután 2001-ben megnyerték a bajnokságot, a Hajduk Splittel játszottak a BL-selejtező utolsó köréért. Jó csapatuk volt, hiszen bajnoki címet nyertek, de akkor még nem voltak adottak azok a lehetőségek, hogy olyan légiósokat lehetett volna igazolni, mint most.
A 2003-as "Május 30. botránya"
A 2001-es bajnoki címet két ezüst követte, ezek közül a 2003-as máig fájó emlék lehet. Az akkori bajnokság utolsó, sorsdöntő, DVSC elleni hazai meccsét végigjátszotta.
„Jól emlékszem rá. Eufória, ünnepi hangulat lengte körül a meccset a kezdés előtt, a bajnoki cím ünneplésére szolgáló színpad már ott volt a Springer-szobor mellett, a kapu mögött. Ott nagyon elébe mentek a dolgoknak, a csapat viszont az egész mérkőzés alatt görcsös volt, és egyszerűen nem tudtunk gólt rúgni. Az utolsó pillanatig küzdöttünk, nyomtunk, akartunk, de nem jött össze a győzelem. Így mivel az MTK nyert Újpesten, mi elveszítettük a bajnokságot. Akkoriban az utolsó bajnokik végén a szurkolók körbeállták a pályát, hogy berohanjanak ünnepelni vagy relikviát gyűjteni. Itt is már gyülekeztek, ám ahogy fogyott az idő, vele együtt fogyott a remény is. Egyre türelmetlenebbek voltak ők is, mi is feszültebbek, a végén jöttek a negatívabb bekiabálások, és amikor már a hosszabbításban voltunk, a bíró jelezte a játéktéren belül, hogy mindenki próbáljon meg egy kicsit terelődni az öltözők fele, úgy fogja majd lefújni a találkozót. Volt, aki sprintbe ment be, de nem tudtunk mit csinálni, a szurkolók berohantak, és történt, ami történt.”A történtek hatására sem ingatta meg a Ferencváros iránti elkötelezettsége:
„A szurkolók a Fradiban töltött teljes pályafutásom alatt szerettek, megkedveltek, nekem nem volt soha negatív élményem velük, pont azért, mert elfogadtak.”
A következő szezon végén, 2004-ben még bajnok lett a csapat, és bár egyre inkább megjelentek a repedések a klubház falán, ősszel még az UEFA Kupában vitézkedett a Fradi.
„Nagy dolog volt, annak ellenére is, hogy nem játszhattunk az Üllői úton, a magasabb nézőszám miatt bevitték a meccseinket a régi Népstadionba. Annak a stadionnak szerintem rosszabb atmoszférája volt, mivel futópálya vette körül, elég távol voltak a szurkolók. Ennek ellenére a Feyenoord ellen bent volt közel 30 ezer ember, jó hangulatot tudtak teremteni, de mégsem olyan volt, mintha a mi kis katlanunkban, az Üllői úton fogadtuk volna az ellenfeleket, ahol ott voltak a pályától három méterre a drukkerek. Később játszottunk a Schalke otthonában, ami a 2-0-s vereség ellenére azért is nagy élmény volt, mert egy olyan csapat stadionjában vendégeskedhettünk, ahol középen le volt engedve a hatalmas nagy kivetítő.”
A Kizárás és a Visszatérés
A következő évek már nem a sikerekről szóltak, 2006-ban pedig hosszas huzavona után kizárták az FTC-t az élvonalból.
„Nyilván óriási pofonként ért minket, hogy annak ellenére, hogy nem estünk ki, gazdasági problémák miatt kizártak minket. Amikor elmentünk szabadságra, már hallottuk azokat a híreszteléseket, hogy kizárhatnak minket, később pedig, miután az olaszoknál más okokból kizárták a Juventust, sejtettük, hogy példát statuálnak majd velünk Magyarországon. Az egy gyásznap volt minden játékos, szurkoló és a Fradi életében is, amikor meghozták azt a döntést. Mentek a találgatások, hogy mi lesz a klubbal, de nem fordult meg a fejemben akkor sem, hogy menjek. Lipcsei Petiékkel azt terveztük, hogy a következő évben vissza fogunk jutni. Végül ebből három év lett.”
A második NB II-es szezon felkészülését még a Fradival kezdte, ám nem maradt sokáig, egy dán csapathoz, a Viborghoz szerződött.
„Mielőtt kizártak minket, 2005-ben a válogatottba is bekerültem, ezzel pedig akár jöhetett volna az eligazolás is, de miután lekerültünk a másodosztályba, ebből nem lett semmi. Amikor a második év következett volna az NB II-ben, jött egy lehetőség, Hrutka Jani megkeresett, hogy Dániába, a Viborghoz tudnék igazolni. Akkor éreztem azt, hogy eljött a váltás ideje. Az első másodosztályú év is nagyon problémás volt. A gondok közepette nem tudtunk száz százalékig a focival foglalkozni, nekem pedig kapóra jött, hogy adódott a lehetőség Viborgban. Egy évre kikerültem, és nem bántam meg, hogy kipróbáltam magam Dániában. Ott letisztult a játékom, lenyugodtam, újra futballistának éreztem magam.”
A Viborgnál 2008 nyarán befejezte, ám sérülés hátráltatta, és legközelebb csak októberben, a magyar Ligakupában lépett pályára - immáron ismét a Ferencváros mezében.
„Úgy tértem vissza, hogy már egy letisztult, lenyugodott, rutinnal rendelkező játékos voltam.”Három évig szerepelt a mai szemmel nézve igencsak az út elején járó Ferencvárosban, ahol újabb sikerekre nem volt esélye.
„A Berki-éra végén, Prukner László edzősége idején is voltak még gazdasági problémák, de 2011 tavaszán remek félévet teljesítettünk a csapattal. Oda tudtunk érni a harmadik helyre, ezért indulhattunk nemzetközi kupában. Ez akkoriban nagy dolog volt, sem a korábbi szereplés, sem a játékosállomány alapján nem reménykedhettünk hasonlóban. Ez szép emlék.”
A Profi Karrier Után
A Fradi után még a Gyirmót színeiben játszott, profi karrierje 2015-ben zárult le.
„Még nem éreztem magam öregnek ahhoz, hogy abbahagyjam, és több ajánlat mellett jött a Gyirmóté is, végül egy hároméves szerződést kötöttünk. Nagy váltás volt újra visszacsöppenni a másodosztályba. Három évet húztam le ott, arról is szó volt, hogy ha feljutunk, akkor még hosszabbítunk.”
A futballtól ennek ellenére sem szakadt el: alacsonyabb szinten játszott még Ausztriában és itthon is, de a Fradi öregfiúk csapatában is rendszeresen pályára lépett az elmúlt években. Jelenleg a Győrhöz közeli Gönyű csapatában játszik játékos-edzőként, emellett utánpótlásedzőként az ETO kötelékében is dolgozik.
„Úgy vagyok vele, hogy amíg a lábam visz, még szeretnék sportolni. A családom néha ezt furcsálja, de mögöttem állnak, támogatnak.”
Elégedettség és Hiányérzet
Balog Zoltán élete tele volt fordulatokkal: néptáncosnak indult, de futballista lett, lila-fehérben kezdte, de zöld-fehérben érte el a legnagyobb sikereit, és Békés vármegyéből származik, viszont ma már az ország másik felében, Győrben él. Összességében elégedett a pályafutásával.
„Van persze hiányérzetem, ha például arra gondolok, hogy fiatalon egy sérülés miatt nem jött össze a szaúd-arábiai szerződés, de ami a legnagyobb szívfájdalmam, az a BL-főtábla, amitől 2004-ben, Prágában nem is volt olyan távol. Kétszeres magyar bajnok vagyok, kupagyőztes, Szuperkupa-győztes, pályára léphettem az UEFA Kupa csoportkörében és a nemzeti válogatottban is. Egy magyar játékos számára ezek nagy dolgok, a mai napig büszke vagyok rá, hogy vidéki kissrácként, egy kisvárosból indulva ilyen pályát tudtam befutni.”
Zoltán, az Erőnléti Edző: A RED ZONE Módszer Alkotója
Ez a Zoltán edző 1974-től volt igazolt labdarúgó, a Vasasban kezdte és ott is fejezte be 1992-ben. A katonaság alatt az Újpesti Dózsában lett NB I-es labdarúgó, majd visszatért az anyaegyesületébe, de egy makacs térdsérülés miatt idejekorán kellett befejeznie pályafutását. 74 NB I-es meccsel a háta mögött a fociról elszakadt, és a testépítés és a fitnesz világában találta meg a számítását.
1996 óta edzősködik, az edzőképzést a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen végezte, MSc Labdarúgó Szakedzőként diplomázott, jelenleg a TE Doktori Iskolájának hallgatója. UEFA A licence-szel és MLSZ Erőnléti licence-szel rendelkezik. Emellett Kajak-kenu, Testépítés és Erőemelés edzői végzettsége van.
A Nemzetközi Testépítő Szövetség erőnléti edző képzését hét éven keresztül vezette. Majd a Vasasnál volt erőnléti edző, ebből az első csapatnál két éven keresztül. Az MLSZ erőnléti edzőképzésében 3 évig működött közre vezető instruktorként.
A RED ZONE Módszer és Olimpiai Sikerek
2005-ben kezdte el alkalmazni az általa megalkotott RED ZONE edzésmódszert, amit azóta folyamatosan tökéletesít. Erőnléti edzőként olimpián, világbajnokságon, Európa-bajnokságon, világkupán szerzett érmeket, kajak-kenu, vízilabda és úszás sportágakban.
Éles váltással elvállalta Erdei Zsolt felkészítését és Kammerer Zoltán erőnléti edzését, ennek az lett az végeredménye, hogy „Madár” megnyerte a profi mérkőzését, Zoli pedig olimpiai ezüstérmet nyert Londonban. Ezekkel párhuzamosan a női vízilabda válogatott mellett is dolgozott, amivel szintén Londonban, az olimpián negyedik helyet értek el, de nyertek Európa Bajnokságon és Világbajnokságon is érmet. London után a csapatához kapcsolódott Verrasztó Dávid és Kozma Dominik úszó, akikkel szintén sok világversenyt nyert.
Az MLSZ-től a Jelenlegi Feladatokig
Rio előtt megkereste az edzőképzés vezetője, Szalai László és olyan elképzelést vázolt fel, amire nem mondhatott nemet, így elvállalta az erőnléti képzés vezetését. Ezzel párhuzamosan az U21 válogatott erőnléti edzője is lett. A világbajnokságra készültek, amikor megjelent Bernd Storck és magának akarta, és meg is kapta a válogatottat, ezzel zárult az MLSZ és az ő kapcsolata.
Továbbra is maradt a fociban és a 3. kerületi TVE fejlesztési igazgatója lett, és mellette az U19-es csapat edzője és a felnőtt csapat mellett is dolgozott. Személyi ellentétek miatt 2017-ben közös megegyezéssel elváltak útjaik. Azután, hogy kiderült, szakított a 3. kerülettel, Kammerer Zoli megkereste. Mivel megvolt az edzői végzettsége, elvállalta a felkészülését és ismét világkupát és világbajnoki ezüstérmet nyertek együtt. A szíve visszahúzta a focihoz, így Gödön, ahol lakott, elvállalta a szakmai igazgatói posztot és az U17 utánpótlás csapat vezetését.
Legújabb projektjéről így nyilatkozott:
„Az egész Szakál Csaba megkeresésével kezdődött és egy közös munkát javasolt. Felvettem a kapcsolatot Harmati Péter operatív igazgatóval, akivel egy igen tartalmas, közel három órás beszélgetés után egymás tenyerébe csaptunk. A profi osztályban még nem volt ilyen felkészülés, sőt valószínűleg az egész országban sem, amit itt fogok megvalósítani. Ez tanítottam az edző képzésen, azonban valószínűleg a sok járulékos munka miatt azt nem voltak hajlandók sehol sem elvégezni. Nos most adott a helyzet, tehát ezt a munkát a heti 10 edzéssel itt fogjuk elvégezni. Hiszek magamban, hiszek a csapatomban és hiszek abban hogy jövőre az NB II-ben fogunk harcolni a feljutásért.”
Főbb Erőnléti Edzői Sikerek és Sportolók
| Sportág | Sportoló/Csapat | Esemény | Eredmény |
|---|---|---|---|
| Kajak-kenu | Kammerer Zoltán | Olimpia (London) | Ezüstérem |
| Kajak-kenu | Kammerer Zoltán | Világkupa, Világbajnokság | Ezüstérem |
| Ökölvívás | Erdei Zsolt | Profi mérkőzés | Győzelem |
| Vízilabda | Női Válogatott | Olimpia (London) | 4. hely |
| Vízilabda | Női Válogatott | Európa Bajnokság, Világbajnokság | Érmek |
| Úszás | Verrasztó Dávid, Kozma Dominik | Világversenyek | Sok győzelem |
Zoltán, a Kapusok Edzője: Egy Élet a Gólok Megakadályozásáért
Egy másik Zoltán edző, akinek pályafutása szorosan kötődik a kapusposzthoz, így fogalmazza meg elhivatottságát:
„A labdarúgáson belül az életem a kapusokról szól.”
Játékosként számos klubban megfordult: Football Club Tiszaújváros (serdülő, ifi, felnőtt NB III, NB II, NB I/B), DVTK (NB I ifi, felnőtt: NBI tartalékbajnokság, NB II), MVSC (NB III), Szikszó (NB III), és Nagycsécs (Megyei).
Sikerei Játékosként és Edzőként
Sikerei játékosként a DVTK-val NB I, NB II, a Football Club Tiszaújvárossal NB I/B, NB II, NB III, Megye I, Megye II, valamint a Borsod Megyei Válogatott tagjaként serdülő és ifi korosztályban.
Edzőként a Football Club Tiszaújvárosnál és a Magyar Amatőr Labdarúgó Válogatott kapusedzőjeként tevékenykedett. Edzői sikerei között említhető a Magyar Amatőr Labdarúgó Válogatott kapusedzői posztja és az NB III 3. helye.
Célkitűzései között szerepel, hogy az FC Tiszaújváros minél jobb szereplése és magasabb osztályba kerülése valósuljon meg.
tags: #labdarugo #edzo #zoltan
