Hajas Imre, a labdarúgó élete és pályafutása barátságok és korszellem tükrében
A magyar labdarúgás gazdag történetében számos olyan személyiség van, akikről az idők során kevés közvetlen információ maradt fenn, életútjuk és pályafutásuk részletei inkább kortársak, barátok visszaemlékezéseiből, vagy a tágabb történelmi és sportági kontextusból rajzolódnak ki. Hajas Imre esetében is ez a helyzet. Bár közvetlen, részletes adatok hiányoznak pályafutásáról a rendelkezésre álló anyagban, neve feltűnik Földesi Károly, a DVTK kiemelkedő labdarúgója és edzője baráti körében, ami elhelyezi őt a magyar futball egy jelentős korszakában.
Földesi Károly, a DVTK legendája és Hajas Imre barátja
2023-ban, türelemmel viselt, hosszú betegség után, életének 70. esztendejében elhunyt Földesi Károly, a DVTK korábbi labdarúgója és edzője - adja hírül a klub honlapja. Barátai közül sajnos már nincs az élők sorában Udvarev Peti, Kolláth Béla, Hajas Imre, Gaál Béla és Csucsu, Görgei Jancsi sem. Földesi Károly, akit sokan csak Karcsiként ismertek, olyan futballistákat és személyiségeket gyűjtött maga köré, akikkel közösen élték meg a magyar labdarúgás nehézségeit és sikereit. Az ő életpályája és az őt körülvevő közösség, amelynek Hajas Imre is tagja volt, rávilágít arra a korszellemre, amelyben a labdarúgók éltek és dolgoztak.
Játékosévek és a DVTK
Karcsi 1952-ben született. Focipályafutását az Ózdhoz közeli Somsálybányai Bányásznál kezdte, itt mutatkozott be az NB III.-ban. A megyei válogatottal a diósgyőri edzőpályákon edzett, és játszottak a DVTK ifi A, és a DVTK III. ellen is, így felfigyeltek rá a vasgyáriak. 1970 januárjában, március 29-én debütált az élvonalban diósgyőri mezben, Fekete Laci helyett állt be a 74. percben. 1970 és 1975 között 76 élvonalbeli és 16 NB I/B-s mérkőzésen erősítette a Diósgyőrt.
Diósgyőrben csapattársa volt többek közt Veréb György és Salamon József is, a későbbi Aranycsapatnak azonban már nem lehetett a tagja. A DVTK-nál nem számítottak rá kezdőként, be kellett volna verekednie magát, ezért 1976-ban Kaposvárra, a Rákóczihoz igazolt, az NB I.-ben itt 22 bajnokin kapott lehetőséget. Utólag ezt élete legrosszabb döntésének nevezte. Az élvonalban 98-szor szerepelt, és 6 gólt szerzett. Az NB I/B-ben 16 meccsen erősítette a Diósgyőrt és 3 találatot ért el. Később játszott többek között Kisvárdán, Szolnokon és Balassagyarmaton is.
Földesi Károly játékos-statisztikái (részleges)
| Klub | Időszak | NB I mérkőzés | NB I gól | NB I/B mérkőzés | NB I/B gól |
|---|---|---|---|---|---|
| DVTK | 1970-1975 | 76 | ismeretlen | 16 | 3 |
| Kaposvári Rákóczi | 1976 | 22 | ismeretlen | 0 | 0 |
| Összesen élvonalban | 98 | 6 |
A sok szép sikere (szerepelt a magyar ifjúsági válogatottban) mellett arra volt a legbüszkébb, hogy a hazai labdarúgás legkiválóbb játékosai ellen játszhatott.
Edzői pályafutás és a női futball
Visszavonulása után sem lett hűtlen a labdarúgáshoz, edzősködésbe fogott. Több helyen is játékosedzőként dolgozott pályafutása vége felé, Diósgyőrben a serdülő “A” mellett lett először tréner, majd a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei válogatott edzője. Karrierje során irányította az MVSC, a Putnok, a Mád, a Szerencs, a Felsőzsolca, az Arnót, a Tolcsva, a Mezőcsát, a Jászberény és a Balatonfüred csapatait is. Még a női futballban is kipróbálta magát, dolgozott többek között az U17-es leány válogatottnál, a Budapest Honvédnál, a Vasasnál, az Airnergy FC-nél és a Soroksárnál is.
Szombathelyre látogatott a romániai magyar labdarúgó- és edző legenda, Bölöni László
Az osztályozós feljutás volt a legemlékezetesebb számára diósgyőri edzői időszakai közül. Az 1996/1997-es bajnokságban Leskó Zoltánnal együtt másodedzőként segítették Tornyi Barnabás munkáját. Csapatuk a második helyen végzett, és a III. Kerület ellen osztályozót játszhatott a feljutásért. Idegenben döntetlent értek el, a visszavágó előtt neki támadt az az ötlete, hogy indián módra fessék ki magukat a játékosok és a stábtagok. Csank János hívta ismét másodedzőnek Diósgyőrbe 2006-ban, és elvállalta a DVTK tartalékjainak vezetését is. Amikor 2007 őszén Csank János utódja, Pajkos János távozott Diósgyőrből, egy Ligakupa-mérkőzésen megbízott edzőként ült a DVTK kispadján is, Debrecenben 1-1-es döntetlent ért el a Diósgyőr.
Családi kötelékek és baráti vélemények
Az alma nem esett messze a fájától. Szeretett unokája, Hős Zsombor magyar utánpótlás-válogatott labdarúgó, jelenleg az osztrák FC Admira Wacker Mödling U16-os együttesét erősíti. Aktív korában sokszor beszélgethettek a jó humorú, víg kedélyű Karcsival. Minden témára nyitott volt. Kutasi Laci jól emlékszik arra, hogy kocsijával sokszor vitte Karcsit az edzésekre, hiszen közvetlen szomszédok voltak a Középszer utcán. Carmen lánya egyidős Karcsi és Korintusz Ági gyermekével, Beatrixszal. A feleségek is gyakran kicserélték véleményüket. Kutasi Laci szerint játszani szerető focista volt Karcsi. A régi magyaros futball híveként nagyon technikás, pengés spíler volt, aki igazi barátjával, a labdával mindent tudott. Még többre juthatott volna, ha a harcosság nem hiányzik belőle. Edzői tudományáról nem mondhatok semmit, nincsenek ismereteim, mert 1980 óta ismét Szeged az otthonom - mondja a korábbi válogatott balhátvéd.
Czeglédy László, Cega így emlékezett: „Én 1996 decemberében hagytam abba a focit, pár évig edzőm volt Karcsi bá. Jó dumásként mindig megteremtette a remek hangulatot, ami a siker egyik előfeltétele.” Farkas Jancsi most is emlékszik arra, amikor 1997-ben, Hajdúnánáson 2-0-ra nyert a DVTK, és ezzel kiharcolta az osztályozós szereplés jogát. A mindig vidám, segítőkész Karcsi másodedzőként is a fifikát, a csibészséget, a vagányságot tanította a támadóknak. Az utóbbi időszakban már látszott Karcsin, hogy súlyos beteg. Mindenki élete befejeződik egyszer, de nem mindegy, hogyan távozunk - fogalmaz Farkas Jani.
A magyar labdarúgás korszelleme és a kapusok világa
Hajas Imre, Földesi Károly barátjaként, egy olyan korban mozgott a magyar labdarúgásban, amelyet a szenvedély, a tehetség, de olykor a nehézségek és kihívások is jellemeztek. A kor futballjának sokszínűségét és a játékosok változatos életútját jól szemlélteti a következő általános leírás:
Szeretném a Tisztelt Olvasóknak bemutatni a hetvenes és nyolcvanas évek magyar kapusait. Lesznek olimpiai bajnokok, ezüstérmesek, valamint olyanok is, akik soha nem nyertek semmit. Lesznek olyanok, akik úgy lettek többszörös bajnokok, bajnoki érmesek, hogy a padról alig álltak fel, de ha kellett, mindig bevethetőek voltak. Lesznek olyanok, akik előbb védtek rangos nemzetközi kupameccsen, mint magyar bajnokikon. Lesznek olyanok, akik Európában is sztárok voltak és lesznek köztük olyanok is, akik csak a megyeszékhelyen. Lesznek olyanok, akik többszáz bajnoki meccset játszottak, meg akik sokkal kevesebbet - de annyi legalább jutott nekik, hogy csapatukat benntartották az első osztályban. Vagy nekik köszönhetően legalább emelt fővel estek ki.
Lesznek teljesen kifutott pályák, és lesznek olyanok is, akiket tizennyolc évesen a jövő zálogának tartottak, ennek ellenére sorozatunk lesz pályafutásuk egyetlen lábjegyzete. Lesznek olyanok, akiknek a pályafutásáról zeng az internet, és lesznek olyanok is, akikről a szerző fellelhető források híján csak saját lexikális tudására, illetve emlékeire hagyatkozhat.
Ez a leírás rávilágít a korszak futballistáinak sokféle sorsára és arra a közegre, amelyben Hajas Imre is élt és tevékenykedett, bár konkrét részletek hiányában az ő egyéni pályafutása továbbra is a feltáratlan történetek között marad.
