Elek Ilona: A Magyar Sport Első Női Olimpiai Bajnoka és Sokoldalú Művésze
Elek Ilona, asszonynevein Schacherer Károlyné, majd Hepp Lászlóné, becenevén „Csibi” (Budapest, 1907. május 17. - Budapest, 1988. július 24.) kétszeres olimpiai bajnok és hatszoros világbajnok magyar tőrvívó. Ő a magyar sport első női olimpiai aranyérmese, akinek neve összeforrt a kiválósággal és az úttörő szellemiséggel.
A magyar és a nemzetközi női vívósport legnagyobb egyéniségeként tartják számon, és a Nemzetközi Vívószövetség (FIE) első női tiszteletbeli tagja lett. Édesapja, Elek (Eisler) Sándor (1870-1946) zsidó származású kereskedő volt, aki 1939-ben evangélikus vallásra tért át. Édesanyja, Hollóczy Jusztina (1873-?), döri születésű római katolikus vallású varrónő volt. Elek Ilonának volt egy húga is, Elek Margit, aki szintén világhírű vívó lett.
A zongoraművésztől az olimpiai bajnokig
Elek Ilona elemi és polgári iskolai tanulmányainak befejezése után zongoraművésznek készült. A Zeneművészeti Főiskolán ének szakon tanult, és Fodor Ernő magán zeneiskolájának hallgatója (1923-1926) is volt. Egyúttal a Zeneakadémián az előkészítő ének szakon tanult (1922-1923), majd az ének tanszakon három évet végzett (1923-1926), ahol P. Maleczky Bianka, a Magyar Királyi Operaház tagja oktatta. Eredetileg zongoraművész szeretett volna lenni, de erről a vívás érdekében lemondott, miután kézfeje és csuklója nem bírta a kettős terhelést, és állandó ínhüvelygyulladástól szenvedett.
A vívással Fodor Károly Testnevelő és Vívó Intézetében és a Budapesti Hölgyúszók Vívó Clubjában (BHVC) kezdett el ismerkedni. Amikor döntenie kellett a sport és a zene között, a vívást választotta, és belépett a BBTE-be. Pedig egy olyan korban próbált érvényesülni, amikor a nőknek még nem nagyon osztottak lapot, ha a konyhán meg a gyerekszobán túli életről volt szó, és egy olyan sportágban (vívásban), mely kifejezetten férfias tevékenységnek számított akkoriban. Krencsey Géza vívómester állítólag azt mondta róla, hogy hozzá hasonló zongoristából száz is akad, de csak százévente születik olyan tőrvívó, mint ő - talán ezért is döntött Elek Ilona az élsport mellett.
A korai sikerek és a berlini olimpia előtti kihívások
Elek Ilona 1927-ben kezdett versenyezni, és 22 évesen került be először a válogatottba. 1928-ban az első bajnoki női tőrversenyen a 3. helyet szerezte meg. Az első, még visszafogott sikerek után (magyar bajnokság 2., Eb-5. helyezés) aztán majdnem félbetört a pályája a heves vérmérséklete miatt. Egy versenyen a testvére, Margit ellen döntő bírókra olyan vehemenciával támadt rá - persze csak a szavak szintjén -, hogy két évre eltiltották a versenyzéstől, így az 1932-es Los Angeles-i olimpiát kénytelen volt kihagyni.
1933-ban Elek Ilona lehiggadva tért vissza a pástra. Higgadt, összeszedett vívásával, gyorsaságával és határozottságával betört a nemzetközi élmezőnybe. Egy évvel később viszont már ott állt a páston, és nem is akárhogyan: az 1933-as Eb-t csapatban, az 1934-est és az 1935-öst csapatban és egyéniben is behúzta. Az 1934. évi varsói Eb az Elek nővérek sikereitől volt hangos; itt Elek Ilona először vívott testvérével, Margittal az Európa-bajnoki címért, amelyet végül „Csibi” szerzett meg. 1936-ban San Remóban csapat-Európa-bajnok lett, majd megszerezte első magyar bajnoki címét is.
1952. VII. / SPORT ÉS TESTNEVELÉS📰Címlapon: Elek Ilona kétszeres olimpiai tőrvívó
Az 1936-os berlini olimpia: Történelmi aranyérem
Így fordult rá az 1936-os berlini olimpiára, ám ismét akadály gördült elé: Elek Ilona apai részről zsidó származású volt, emiatt pedig kizárták csapataiból: mind a Honvéd Tiszti Vívó Klubból, mind a MAC-ból (Magyar Athletikai Club), majd a DAC-ból is. Ennek ellenére a játékokon részt vett, ahol 21 mérkőzéséből csak hármat vesztett el, 18 mérkőzéséből pedig csak négyet. Elek Ilona klasszisa vitathatatlan volt, hisz 1935-ben Lausanne-ban, az Eb-n újra megnyerte az egyénit, és az Európa-bajnok magyar válogatottnak is tagja volt.
A berlini olimpián a női tőrvívás legnagyobb esélyese nem Elek volt, hanem két másik sportoló: az osztrákok címvédője, Ellen Preiss (aki Berlinben született, de osztrák színekben versenyzett), valamint a németek versenyzője, az 1928-as olimpiai bajnok Helene Mayer. Utóbbi esetében volt egy kis bizarr kanyar: az akkor már régóta az Egyesült Államokban élő sportoló zsidó származása miatt hagyta el szülőföldjét, ahol még az állampolgárságától is megfosztották, ám az akkor már náci vezetés alatt álló német állam meggyőzte őt arról, hogy az ő színeikben induljon el az olimpián. Mindkettőjük zsidó származását is megbocsátották a „fajtiszta” rendezők, csak hogy német vagy osztrák aranyéremnek örülhessenek.
A női tőrvívásra negyvenegy versenyző jelentkezett. A nyolcas döntőbe természetesen bejutott a két korábbi aranyérmes, s rajtuk kívül egy osztrák, egy belga, egy dán, egy másik német, no meg a mi Varga Ilonánk és Elek Ilonánk. Amikor Elek a németek első számú tőrvívója, Mayer ellen csatázott, a gyengébb idegzetűek egyszerűen kimentek a teremből. „Őrült izgalom uralkodott a teremben, a németek tapsolnak és bíztatják Mayert, hosszas várakozás után Mayer kitör, szúrást csinál, ezt azonban Elek védi, és riposztja ül.” Az elődöntőben 5:0-ra, a nyolcas döntőben 5:4-re győzte le Elek Mayert, és 5:3-ra Preist. Csak akkor vált biztossá az elsősége, amikor Mayer a címvédő osztrák Ellen Preistől is kikapott. Végül Helene Mayer mögötte csak az ezüstérmet sikerült megszereznie. Elek Ilona sporttörténelmet írt, az első női olimpiai bajnokunk lett, négy nappal megelőzve a magasugrásban aranyérmes Csák Ibolyát.
A berlini játékok után férje, Schacherer Károly így jellemezte feleségét: „Ilus a legjobb idegzetű nő a világon, a legnagyobb versenyek előtt is nyugodt.” Az olasz vívómester, Italo Santelli szerint Elek Ilona valódi primadonna volt.
A háború és a londoni diadal
Az olimpia után egy évvel, Párizsban a sportág történetének első világbajnokságán Mayer visszavágott, Elek Ilona itt a 2. lett. A csapat viszont egy újabb aranyéremmel gazdagodott. A következő évben Elek továbbra is eredményes maradt (az 1937-es világbajnokságon csapatban első lett, egyéniben pedig ezüstérmes), ám aztán kitört a II. világháború. Elek Ilona - sok más sporttársához hasonlóan - a faji törvények miatt 1940-től nem versenyezhetett, emiatt pedig két olimpia is elmaradt, sőt egészen 1948-ig kellett várnia arra, hogy újra versenyezhessen. „Mit számított a tizenkét év kényszerszünet! Mindannyian szárnyaló ifjak voltunk. De mégiscsak más világ jött.”
A visszatérés viszont egészen jól sikerült: a világbajnokságon ezüstérmet nyert a csapattal, a londoni olimpiát pedig egyéniben ismét csak megnyerte. 1948-ban, a hágai csapat vb-n ezüstérmes lett, majd a londoni olimpiai játékokon 12 év után megvédte bajnoki elsőségét. Londonban a megkülönböztető törvények miatti kényszerpihenője ellenére megvédte bajnoki címét. Elek Ilona volt egyébként egyéniben az egyetlen, aki megvédte a 12 évvel korábban nyert címét.
Ez az időszak Elek Ilona határozott fellépését és befolyását is megmutatta. Amikor a háború előtti vívóvezetők közül többet elmarasztaltak 1946-ban demokráciaellenes intézkedésekért, és a volt fővárosi rendőrkapitányt, Sédey Gyulát halálra ítélték, Elek Ilona beadványt írt, maga mellé állított egy sor vívót, hogy együtt bizonyítsák Sédey ártatlanságát, végül a halálos ítéletet nem hajtották végre. Beszélt több nyelven, szeretett szerepelni - a verseny is feldobta, ott mindig jobban teljesített, mint edzésen - és megtanulta, megszokta, hogy az ügyeket néha el kell intézni.
Az 1952-es helsinki olimpia és a pályafutás vége
Az utolsó olimpiája az 1952-es volt, ahova már veterán sportolóként, 45 évesen érkezett. Ennek ellenére majdnem megnyerte azt is, egy - mint később kiderült - hibás bírói döntés miatt mindössze az ezüstérmet sikerült megszereznie. Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon az első helyen kialakult holtversenyt eldöntő találkozón szenvedett minimális vereséget, így ezüstérmes lett. Helsinkiben pedig csak a részrehajló zsűrielnök ítélete fosztotta meg a harmadik győzelemtől, mely negyvenöt éves korában, első bajnoksága után tizenhat évvel mindenképpen világszenzáció lehetett volna. De addigra már az igazságtalanságot is megtanulta elviselni.
Elek Ilona továbbra is aktív maradt: 1951-től 1955-ig minden vb-n tagja volt a győztes csapatnak! Utolsó világbajnoki aranyát 48 évesen szerezte. Összesen hat világbajnoki címet, öt Európa-bajnoki elsőséget és tíz magyar bajnoki címet nyert sportpályafutása során, mindezek mellett számtalan más érem birtokosa volt. Elek Ilona később úgy nyilatkozott, hogy öt olimpiáról is lemaradt: 1928-ban már esélyes volt a kiküldetésre, tartalék volt, 1932-ben eltiltását töltötte, aztán a világégés miatt elmaradt az 1940. és az 1944. évi olimpia, s az 1956. évi olimpiai kiküldetésért is küzdött. Érthetően, hisz 1955-ben a római vb-n még világbajnok volt a csapattal, egyéniben pedig bronzérmes. A világ legjobb vívónője mégis csalódottan akasztotta arra a bizonyos szögre tőrét, mert bár nagyon készült, a melbourne-i olimpiára már nem válogatták be a csapatba.
Főbb sporteredményei
Elek Ilona lenyűgöző sportkarrierje során számos rangos címet szerzett. Az alábbi táblázatban összefoglaljuk legfontosabb eredményeit:
| Verseny | Aranyérem | Ezüstérem | Bronzérem |
|---|---|---|---|
| Olimpiai Játékok | 2 (1936, 1948) | 1 (1952) | 0 |
| Világbajnokságok | 6 | 4 | 2 |
| Európa-bajnokságok | 5 | 1 | 0 |
| Magyar Bajnokságok | 10 | - | - |
Élet a sport után: Zene és hivatás
Bár lehetett volna edző vagy sportvezető is, Elek Ilona inkább egy másik terepen kamatoztatta tudását, miután lezárta sportkarrierjét: az Óra és Ékszer Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese volt. Korábban, olimpiai bajnoki címe után véglegesítették a MÁV hivatalos menetjegyirodájában (IBUSZ) alkalmi idegenvezetőként (1936-1940), miután angolul, franciául, németül és olaszul is beszélt.
A zene iránti szenvedélye sem lankadt soha. Nem szakadt el teljesen a muzsikától, sok táncdalnak volt a zeneszerzője. Ő komponálta az 1959. évi budapesti vívó-világbajnokság indulóját, és a labdarúgó-induló zeneszerzője is ő volt, emellett számos táncdalt is írt. Néhány táncdalával részt vett a kor ismert Táncdalfesztiváljain (például A csongorádi kisbíró unokája, előadta Kovács József, 1968; Nem tudja a jobb kéz, előadta Szécsi Pál, 1971).
1968-ban még egyszer visszanézett régi sikereire: testvérével, Elek Margittal közösen megírta sportolói emlékiratait „Így vívtunk mi” címmel. Elek Ilona pár évvel a húga halála után hunyt el, 1988-ban, 81 évesen.
Emlékezete és elismerései
Elek Ilona emlékezete, bár idővel remélhetőleg változni fog, ma is élénk a sportvilágban. Jelenleg mindössze egy emléktáblája van egykori lakóhelyén, az V. kerületi Deák Ferenc utca 15. alatt, amit 2011-ben avatott fel a Magyar Olimpiai Bizottság Nők a Sportban Bizottsága. A Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség az egyetemi sport támogatásáért Elek Ilona-emlékérmet alapított és adományoz évente. A Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) hírességek csarnokának tagja (2013) lett, és megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság érdemrendjét, valamint beválasztották a női sportolók Hírességek Csarnokába is.
Elek Ilona a Farkasréti Temetőben nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002). A budapesti Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnáziumban halála után az Elek Ilona Emléktermet nevezték el róla és leleplezték portréját is, Várhelyi György szobrászművész alkotását (1991).
tags: #labdarugo #indulo #elek #ilona
