Juhos László és a magyar labdarúgás legendás alakjai
A magyar labdarúgás története számos kiváló sportolót és szakembert jegyez, akik munkásságukkal meghatározták a sportág hazai fejlődését. Bár a korszak nagyjai közül többen is reflektorfénybe kerültek, a háttérben dolgozó, vagy a keretekben helyet kapó játékosok szerepe is elengedhetetlen volt a sikerek eléréséhez.
A korabeli dokumentációk és csapatfotók alapján pontos képet kaphatunk arról, kik alkották a nemzeti együttes gerincét. A válogatott keret tagjai között találjuk Juhos Lászlót is, aki többek között olyan neves játékosokkal együtt szerepelt a közös felvételeken, mint Mátrai Sándor, Káposzta Benő, Mészöly Kálmán vagy éppen Gelei József.
Káposzta Benő, az Újpest legendás hátvédje
Káposzta Benő 1942. június 7-én született Budapesten. Labdarúgó pályafutását a Budapesti Gyárépítők csapatában kezdte, majd 1959 nyarán igazolt az Újpesti Dózsához, amelyben teljes profi karrierjét töltötte. A lila-fehéreknél 272 mérkőzésen hét gólt szerzett, részese volt hat bajnoki címnek és két Magyar Kupa-győzelemnek.
A válogatottban 1964 és 1969 között 19 találkozón kapott lehetőséget, alapembere volt az 1966-os, angliai világbajnokságon negyeddöntőig jutó nemzeti együttesnek. Tagja volt az 1964-es tokiói olimpiára utazó keretnek is, de a játékokon egyetlen mérkőzésen sem játszott, tartalék volt, így olimpiai aranyérmet nem szerzett. A hatszoros magyar bajnok hátvédet az Újpest FC saját halottjának tekinti.
A magyar futball története (2000)
Baróti Lajos, a legsikeresebb szövetségi kapitány
A magyar labdarúgás történetének egyik legkiemelkedőbb alakja Baróti Lajos volt, aki 117-szer ült a nemzeti csapat kispadján, nála többször senki sem irányította a válogatottat. Barótit 1957-ben nevezték ki a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává, a nemzeti együttest 1957 végétől 1966 nyaráig, majd 1975-től 1978-ig irányította.
Baróti Lajos pályafutásának főbb állomásai
- 1939, 1941: Válogatott szereplések jobbfedezetként.
- 1957: Kinevezése a válogatott szövetségi kapitányává.
- 1967-1971: Az Újpesti Dózsa vezetőedzője (három bajnoki cím).
- 1980-1982: A Benfica vezetőedzője (három bajnoki cím).
A válogatott Baróti irányítása alatt négyszer (1958, 1962, 1966, 1978) jutott ki a világbajnokságra, az 1960-as, római olimpián bronzérmet szerzett, 1964-ben a tokiói olimpián a dobogó felső fokára állhatott fel, ugyanebben az évben bronzérmet nyert az Európa-bajnokságon. Munkásságát 2000-ben az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) életműdíjjal és fair play-díjjal ismerte el.
tags: #labdarugo #juhos #laszlo
