A labdarúgó mérkőzések értékelésének dimenziói: Terhelésmonitorozás, felkészülés és szabályváltozások

Az edzés és mérkőzés monitorozás a labdarúgásban a napi gyakorlat részévé vált az utóbbi években a játékosok terhelésének minél pontosabb és objektívebb nyomon követése céljából. A rögzített paramétereket jellemzően külső (a játékos által teljesített mérhető paraméterek, pl. megtett távolság, maximális sebesség) és belső (a játékos szervezetének válasza a külső terhelés teljesítésének a hatására, pl. pulzus szám, tejsav szint, átélt erőfeszítés) terhelésként szokás kategorizálni. Az említett paramétereket elemezve a szakemberek a terhelés optimális adagolását, a regeneráció és a teljes periodizáció megtervezését pontosabban és hatékonyabban tudják elvégezni. Napjainkban a leggyakrabban alkalmazott monitorozási lehetőséget a GPS alapú rendszerek biztosítják, lehetővé téve a játékosok lokomotorikus terhelésének a követését.

A fizikai terhelés paraméterei és jelentőségük

A teljesített teljes távolság, gyorsítások és lassítások, irányváltások, nagy intenzitású egyenes irányú futások komoly mechanikai terhelést jelentenek a labdarúgók számára. Mivel elit szinten a labdarúgók akár 3 naponta is fontos mérkőzéseket játszhatnak, így ezeknek a mérhető paramétereknek rendkívül fontos szerepük van a regenerációs folyamatok precíz tervezésében és a következő mérkőzésre való felkészülésben. Számos kutatásban vizsgálták már a külső terhelést a labdarúgó mérkőzések és az edzések alatt. Kiemelt figyelmet fordítottak a kezdő, csere és nem játszó játékosok heti terhelésének az alakulására.

A terhelés kvantifikálása: Abszolút és relatív értékek

Amíg a korábbiakban jellemzően az edzés és mérkőzés terhelést eddig jellemzően abszolút értékben adták meg (pl. 10 km teljes megtett távolság, 150 méter sprint távolság), addig újabban a mérkőzésterhelés arányában, relatív értékben jelenítik meg (pl. 95% teljes megtett távolság, 78% sprint távolság). Az edzésterhelés relativizálása a mérkőzés teljesítmény arányában lehetővé teszi a heti edzésprogram egyénre, pozícióra, életkorra történő optimalizálását, illetve a játékosok teljesített paraméterei közötti összehasonlítást. Jellemzően a publikált kutatásokban a mérkőzést (MD) megelőző 4 napot (MD-4, MD-3, MD-3, MD-1) vizsgálták, mivel ez a terhelés adagolásának és a meccsre történő formába hozás (tapering) időszaka.

Kutatási eredmények: Utánpótlás korú játékosok terhelésének vizsgálata

Kutatásunk célja volt az utánpótlás korú játékosok mérkőzés előtti három edzésének (MD-3, MD-2, MD-1) meghatározása a következő mérkőzés arányában, valamint az említett három edzés összegzett terhelésének leírása a következő mérkőzés arányában leírása. Vizsgálatunkhoz az U-17 korosztályban (2000-ben született játékosok: 20 mérkőzés; 2001: 13; 2002: 20; 2003: 11) 2016 és 2019 között játszott nemzetközi mérkőzéseken (felkészülési és tét mérkőzések) és az azt megelőző három edzésen GPS rendszerrel (Catapult Sports, Melbourne, Ausztrália) rögzített paramétereket használtuk fel. A kutatásban 84 mezőnyjátékos végig játszott nemzetközi mérkőzéseinek és a megelőző három nap edzéseinek (összesen 179 edzés) adata került feldolgozásra.

A rögzített paraméterek között szerepelt az edzésidő (perc), átlagsebesség (méter/perc), Player Load® (AU; dimenzió nélküli globális terhelési mutató), magas intenzitású futási távolság (méter > 19,8km/h), sprint távolság (méter > 25,2 km/h), maximális sprint távolság (méter > 30 km/h), explozív (méter > 2 m·s-2), gyorsítások (db > 3 m·s-2) és lassítások (db < - 3 m·s-2) száma. A vizsgálatban a már említett paramétereket terjedelem (abszolút érték) és intenzitás (a terjedelmi mutatók percre normalizált alakja, pl. 8 méter sprint/perc, 1,5 gyorsítás/perc) formában is felhasználtuk. Amennyiben egy nap két edzés szerepelt a programban, úgy a terjedelem esetében összeadtuk, az intenzitásnál pedig átlagoltuk az értékeket.

Az edzésterhelés változása a mérkőzés közeledtével

Az eredmények értékelése során megállapítottuk, az előzetes várakozásoknak megfelelően, hogy az edzésterhelés a mérkőzés közeledtével csökken a formába hozás céljának megfelelően. Ennek megfelelően a legmagasabb terhelés a meccstől legtávolabb eső, harmadik napon (MD-3) volt tapasztalható. Ez nem meglepő, hiszen bizonyos esetekben, például egy nemzetközi felkészülési vagy selejtező tornán, a MD-3 nap egy másik mérkőzés, valamint ez az utolsó olyan nap, amelyen a szövetségi edzők komoly fizikális terhelést adhatnak a játékosoknak, anélkül, hogy a mérkőzésre jelentős negatív hatással lenne. Ebből következik, hogy válogatott csapatok esetében a leghatékonyabb a három napos mikrociklusok tervezése, mivel a játékosok leggyakrabban három naponta játszanak mérkőzést.

Ez nehézséget is jelent, mivel klub környezetben jellemzően egy hetes mikrociklusban készülnek a játékosok a heti egy mérkőzésnek megfelelően. Éppen ezért a válogatott események komoly fizikális megterhelést jelentenek a sokat játszó játékosok számára. Bizonyos esetekben ez három végig játszott mérkőzést jelent 7 nap alatt. A terjedelmi mutatók tekintetében az MD-1 nap jelentősen eltért a megelőző két nap terhelésétől. Ennek oka, részben, hogy a nemzetközi mérkőzések előtt csak egy óra áll rendelkezésre a hivatalos edzések lebonyolítására. Másrészt a kluboknál is tapasztaltaknak megfelelően a mérkőzés előtti utolsó nap a formába hozás, taktikai finomítások és rögzített szituációk gyakorlás időszaka, jelentős fizikális terhelés nélkül.

Az intenzitás paraméterek vizsgálata hasonló eredményeket mutatott. Ez alapján az is egyértelműen látszik, hogy a mérkőzés előtti nap jár a legalacsonyabb abszolút és relatív terjedelemmel egyaránt, a mérkőzéstől távolodva pedig növekszik az edzések terjedelmi terhelése egyaránt. Az intenzitás tekintetében nem ennyire egyértelmű a mérkőzés felé csökkenő trend. Az intenzív gyorsítások és az átlagsebesség (méter/perc) egyaránt magasabb intenzitás értékeket mutatnak a mérkőzés előtti utolsó napon.

Összegzett terhelés a mikrociklusban

A mikrociklusok (három felkészülési nap) összegzett és a következő nemzetközi mérkőzések terhelésének vizsgálatakor kiderült, hogy minden paraméter elérte legalább az egy mérkőzésnek megfelelő értéket. A kutatásunkban tapasztalt gyorsítások összegzett értéke jelentősen magasabb volt (> 4 mérkőzésnek megfelelő érték) a korábban publikáltakhoz képest, ezzel ellentétben azonban a lassítások száma jóval alacsonyabb volt, nem érte el a másfél mérkőzéssel ekvivalens értéket. Ugyan a mutatók a három napban jellemzően egy és két mérkőzésnek megfelelő érték között alakult, nagy különbségek lehetnek az egyes paraméterek között, amely eltérő mechanikai vagy lokomotorikus terhelést eredményezhet.

Az alábbi táblázat az átlagos összegzett külső terhelési adatokat mutatja a mérkőzésterhelés arányában, a kutatás alapján:

A kutatási eredményeink segíthetnek a nemzetközi mérkőzésre történő felkészülés pontosabb tervezésében és optimalizálásában. Ilyen rövid felkészülési időszakban rendkívül komoly figyelmet kell fordítani a játékosok ideális terhelésére, amellett, hogy a fő szempont a taktikai felkészülés, a játékosok összeszokása és a csapat kialakítása.

A labdarúgó mérkőzés szerkezete és időmérése

A mérkőzés két egyenlő 45 perces félidőből áll, hacsak a játékvezető és a két csapat kölcsönösen másként nem egyezik meg. A félidőben a játékosoknak joguk van a szünethez. A félidők közötti szünet időtartamát a versenyszabályokban kell megállapítani. Csak a játékvezető hozzájárulásával lehet a félidők közötti szünet időtartamát megváltoztatni. Félidőnként minden elvesztegetett időt be kell számítani.

Az elvesztegetett idő beszámítása a játékvezető belátására van bízva, és számos okra vezethető vissza. Büntetőrúgás végrehajtására vagy megismétlésére bármelyik félidő vége után is időt kell adni a büntetőrúgás befejezéséig. A játékban sok megszakítás teljesen természetes (pl. bedobások, kirúgások). Beszámítani csak akkor kell, ha ezek túlzott késleltetések. A játék minden szakaszában az utolsó perc végén a negyedik játékvezető jelzi a minimális pótlólagos időt, amelyről a játékvezető rendelkezett. A pótlólagos idő kihirdetése nem mutatja precízen a mérkőzésből hátralevő időt. Az idő növelhető, ha a játékvezető azt helyénvalónak tartja, de sohasem csökkenthető.

A kézilabda szabály értelmezése és változásai

Azóta, hogy egyre több bajnokságban alkalmazzák a videóbírót, a kezezés (főleg a tizenhatoson belüli) megítélése visszatérő problémát jelentett. Ezt orvosolandó, a labdarúgás legfőbb szabályalkotó testülete, az IFAB pontosította, milyen szituációkban jár a büntetés és mikor kell továbbengedni az akciót akkor is, ha valamelyik játékos kézzel ért a labdához. Tagadhatatlan, hogy a játékvezetők nehéz helyzetben voltak a kezezés megítélésekor. Eddig ugyanis nem csak azt kellett kiszúrniuk, volt-e kontakt a labda és valamelyik játékos keze között, de azt is el kellett dönteniük, a mozdulat szándékos volt-e. Ezt a szabályt egy olyan korszakban hozták, amikor még semmilyen technikai segítség nem állt a játékvezetők rendelkezésére, tehát a bíróknak az egyértelmű szituációkat kellett kiszúrniuk, mint például amikor Luis Suárez a 2010-es vébén a gólvonalról ütötte ki a ghánaiak gólba tartó lövését.

Bőven volt következetlenség a kezezés megítélésében, de - mivel a bírónak mindent élőben kellett kiszúrnia - arányaiban jóval kevesebb kezezős szituáció került a mérkőzések fókuszába. Ez a VAR megjelenésével alapvetően megváltozott, a korábbiakhoz mérten tömegével kerültek elő tizenhatoson belüli szituációk, ami felhívta a figyelmet arra, hogy sokszor játékvezetője válogatja, mit ítélnek szabálytalan kezezésnek. Időként önmagában a kontakt elegendőnek bizonyult, máskor viszont a szabály betűi alapján született ítélet. 2018 novemberében mi magunk is írtunk arról, hogy az olasz bajnokságban aktuális fordulójában négy meccsen született vitatható ítélet, miközben mindegyik játékvezető visszanézhette a kétes jeleneteket. Idővel egyre inkább általánossá vált az a szokásjog, miszerint a kezezést automatikusan szabálytalannak ítélték a játékvezetők, bár ebben is voltak eltérések.

Egyértelmű volt, hogy valamit tenni kell az esetek megelőzésére, a szabályt olyan módon kell pontosítani, hogy azt következetesen be lehessen tartani. Erre tett most kísérletet az IFAB. Bár felmerült, hogy a tizenhatoson belüli kezezések minden esetben - tehát szándéktól függetlenül - szabálytalanságnak minősüljenek, a testület inkább a szabály finomítása mellett döntött. Bekerült például a természetellenes testtartás fogalma, aminél elsősorban azt kell vizsgálni, megnagyobbította-e testét a karjával a játékos. Ehhez tartozik, hogy ha valamelyik játékos karja a vállának magassága felett érintkezik a labdával, az automatikusan szabálytalan lesz. "Változatlanul szabálytalan marad a szándékos kezezés" - szögezte le David Elleray, az IFAB technikai igazgatója. "Korábban annak megfelelően tudtuk javítani a szabályokat, hogy a végkimenetelre koncentráltunk a szándék helyett. Támadásoknál arra figyelünk, hogy a játékos nyilvánvaló, jogosulatlan előnyt szerez-e a kéz vagy a kar használatával" - magyarázta Elleray, aki azt is kifejtette, a játékosok természetes testtartására vonatkozó kitételt azért hozták, hogy a védőknek ne kelljen hátra tett kézzel blokkolniuk.

"A testnek van egy jellegzetes sziluettje. Amennyiben a kar túlnyúlik ezen a formán, akkor beszélhetünk arról, hogy a testet nem természetes módon növeli, azzal a céllal, hogy az ellenféltől érkező labda nagyobb akadályba ütközzön. Biztosítanunk kell, hogy a játékosok a testük mellett tarthassák a kezüket, elvégre az a természetes helyzet" - nyilatkozta a technikai igazgató. Az mondjuk még mindig erősen kérdéses, ezzel megoldódik-e a helyzet, elvégre eddig sem volt szabálytalan, ha a test mellé szorított kézre pattant a labda. Érdekes kérdés továbbá, mi a helyzet a 2019-es Bajnokok Ligája-döntőhöz hasonló jelenetekkel. Bár az egyértelmű, hogy Moussa Sissoko testéről pattant a karjára a labda (ezzel a szándékosságot nagyjából ki is zárhatjuk, tehát az eddigi szabály alapján sem volt egyértelmű a tizenegyes), a mozdulat egyértelműen növelte a test sziluettjét.

A futballversenyek típusai

A foci, más néven futball a világ egyik legnépszerűbb sportja. Sok országban játsszák különböző szabályokkal és előírásokkal. Általánosságban elmondható, hogy egy futballmeccs két, egyenként 45 perces félidőre oszlik, és a félidőben egy 15 perces szünetet tartanak. Ez az időtartam a játék szintjétől függően változhat, amely az ifjúsági bajnokságoktól a profi mérkőzésekig terjedhet. A futballban a fordulók száma a lejátszott verseny típusától függ.

A főbb versenyformák a következők:

1. Barátságos mérkőzések: Ezek nem versenyszerű mérkőzések, amelyeket csapatok játszanak edzés vagy felkészülés céljából.
2. Ligamérkőzések: A bajnoki versenyben a csapatok meghatározott számú fordulón keresztül megmérkőznek egymással a győztes megállapítása érdekében. A legtöbb bajnokságban minden csapat kétszer játszik a másikkal - egyszer otthon és egyszer idegenben.
3. Kupaversenyek: A kupaversenyek olyan kieséses versenyek, amelyekben sok csapat vesz részt. A kupaverseny fordulóinak száma a bajnokság formátumától függ.

Összefoglalva, a futball fordulóinak száma a lejátszott verseny típusától függően változhat. A fordulók számától függetlenül a futball izgalmas sport, amely csapatmunkát, atletikusságot és ügyességet igényel.

tags: #labdarugo #meccs #ertekelese #4 #1 #gyozelem

Népszerű bejegyzések:

• Milliárdos támogatások elemzése
• Labdarúgó eredmények és információk
• Részletes elemzés az Eibar-Villarreal mérkőzésekről
• A spanyol futball rangadói
• Posten Kupa rangadó élőben