Lyme Park: Egy Angol Vidéki Birtok és Környezetének Gazdag Története

Közép-Anglia sokak számára az ipari városok, mint Birmingham, Sheffield vagy Leeds szinonimája lehet. Azonban ez a régió sokkal többet rejt magában, mint az ipari örökség. Közép-Angliát két részre osztják, keletire és nyugatira, és ide tartozik a gyönyörű, sziklakertre hasonlító Peak-körzet is, amely az egyik legkedveltebb kirándulóhely az országban. A Peak-körzet lábánál fekszik a lenyűgöző Lyme Park, egy olyan történelmi birtok, amely gazdag múltjával és festői szépségével vonzza a látogatókat.

A Peak District, ahol a Lyme Park is található

A Peak District nemcsak hegységben gazdag, hanem vizekben és forrásokban is, amelyeket többféleképp hasznosítottak. A parknak nincsenek hegycsúcsai. A körzet neve nem a hegycsúcsra (peak) utal, hanem egy itt élt, ősi törzs nevére, a pecsaetanokra. Sok barlang található itt, a legmélyebb 164 méterrel van a föld alatt. 1910-ig bizony még éltek barlangokban ezen a vidéken. Ha nem félsz a barlangoktól, akkor fantasztikus barlangokba látogathatsz el.

A Pennine Way, ami az Egyesült Királyság első hosszútávú túrista útvonala Edale-ből indul. Mintegy kétezer kilométernyi túristaút van a nemzeti parkban. Ha könnyebb sétára vágysz, akkor javaslom az Ilam Parkból a Dovedale-be tartó rövidebb utat. Az itt található magaslatok kihívás a hegymászóknak, ezért a világ legjobb sziklamászói edzenek itt.

Ezen a vidéken 2900 műemlékvédelem alatt álló épület található a parkban. Chatsworth House, Haddon Hall, Biddulph Grange, Biggin Hall például, de kissé távolabb Derbyshireben és Chesireben érdemes megnézni a következőket: Hardwick Hall, Sudbury Hall, Calke Abbey, Kedleston Hall, Elvaston Castle, Bolsover Castle, Tissington Hall, és persze a Lyme Park.

Lyme Park: A Legh Család Hat Évszázados Öröksége

Lyme Hall egy I. fokozatú műemléki védelem alatt álló épület, mely a legdíszesebb kertek között és 1300 hektáros birtok és szarvaspark ölelésében fekszik Disley-ben, Stockportban, Cheshire-ben. Lyme története egészen 1346-ig nyúlik vissza, amikor a birtokot III. Eduárd király ajándékozta Sir Thomas Danyersnek hálája jeléül, amiért a crécy-i csatában hősiesen szolgált a Fekete Herceg mellett.

Danyers visszaszerezte a Fekete Herceg zászlaját, és jutalomul évi 40 márka járadékot kapott, amelyet a Fekete Herceg tulajdonában lévő földre cserélhetett. Amikor Sir Thomas meghalt, a birtok lányára, Margaretre szállt. 1388-ban Margaret feleségül ment Piers Legh-hez, ezzel kezdetét vette a Legh család dinasztiája Lyme-ban, amely egészen 1946-ig tartott. Lyme a család vadászterülete lett. A Cheshire-Derbyshire határán feküdt, neve a latin limes szóból ered, ami „határvonalat” jelent. A szarvasparkot röviddel ezután bekerítették, és 1400-ra egy kis ház épült a helyszínen.

A Legh-ek gazdag és befolyásos családokba házasodtak be az évszázadok során. Ügyesen rendeztek házasságokat, hogy növeljék vagyonukat, bővítsék birtokaikat és emeljék társadalmi státuszukat. Sir Peter II (1422-ben meghalt), Piers I és Margaret fia, feleségül vette Joan of Haydockot (1439-ben meghalt), Sir Gilbert de Haydock lányát és örökösét. Ez a házasság kiterjedt lancashire-i birtokokat hozott a Legh tulajdonába. Ezen földek teljes jelentősége csak három évszázaddal később derült ki, amikor szenet fedeztek fel alatta. Addig a Legh-ek vagyonukat elsősorban Cheshire és Lancashire hatalmas földbirtokaikból szerezték.

A Margaret által örökölt házat Piers Legh VII lebontatta, és a jelenlegi ház építése a 16. század közepén kezdődött meg. Sir Piers VII (1514-1589) Lyme-ot tette a család fő rezidenciájává, bővítette az északi szárnyat, hozzáadta a főhomlokzatot, és valószínűleg újjáépítette a Nagy Csarnokot és a Nagy Kamrát - ma a Bejárati Csarnok és a Rajzszoba.

Sir Peter IX (1563-1636) tovább bővítette a házat, I. Erzsébet engedélyével kőfallal vette körül a parkot, és két bankett-házat építtetett - az egyik, a Paddock Cottage, ma is fennáll. Ő alapozta meg a jelenlegi kertet is. Richard Legh (1634-1687) jelentős változtatásokat vezetett be Elizabeth Chicheley-vel kötött házassága után 1661-ben. Apósa, Sir Thomas Chicheley, kulcsfontosságú tanácsadó lett. A Yorki herceg (későbbi II. Jakab király) 1675-76-os látogatása inspirált fejlesztéseket, beleértve az állami lakosztály dekorációját - ma a Reggeliző szoba és a Sárga hálószoba. Ezen északi fekvésű szobák világosabbá tétele érdekében Richard tolóablakokat építtetett az északi homlokzatra, így Lyme valószínűleg az első ház volt Északon, ahol ilyeneket alkalmaztak.

1687-ben Peter XII (1669-1744) örökölte Lyme-ot apja, Richard halála után. Ugyanebben az évben feleségül vette unokatestvérét, Frances Legh of Bruche-t (1670-1728). Peter részt vett a royalista összeesküvésekben II. Jakab száműzött király visszaállítására. Kétszer tartóztatták le hazaárulás vádjával; végül felmentették, és figyelmét Lyme fejlesztésére fordította. Peter XII Giacomo Leoni velencei építészt bízta meg a ház külsőjének olaszos palotává alakításával. 1725-ben Leoni tervezte a nyugati és déli homlokzatokat, valamint az udvart. A munka tíz évig tartott, ez idő alatt alkotta meg a belső tér három nagy 18. századi terét: a Bejárati Csarnokot, a Nagy Lépcsőházat és a Szalont. A Leoni által végzett módosítások eredményeként a ház elkezdett hasonlítani modern megjelenésére, bár az eredeti épület L alakú volt. Számos építészeti stílus keveredik, ami megnehezíti Leoni pontos hozzájárulásainak meghatározását. Az elizabethán, barokk és palladián stílusok mind jelen vannak. Leoni felelt a déli homlokzat fejlesztéséért is, ahol egy hatalmas portikusz található, Vénusz, Neptun és Pán szobrai őrzik - a levegő, tenger és föld isteneit.

Peter XII anyagilag is kihasználta az apja által Lancashire-i birtokain felfedezett szenet. Kereskedelmi szénbányászatot hozott létre, és a széntermelés fontos bevételi forrássá vált a Legh-ek számára. Peter XII és Frances nem neveltek saját gyermekeket, de felnevelték testvére, Thomas (1675-1717) és sógornője, Henrietta Maria (1722-ben meghalt) kilenc gyermekét. Utódja unokaöccse, Peter XIII (1708-1792) lett, aki 1737-ben feleségül vette Martha Benetet (1787-ben meghalt), Thomas Benet of Salthrop örökösnőjét. Maradandó nyomukat Lyme-on az általuk beszerzett pazar bútorokban láthatjuk, melyek nagy része ma is fennmaradt, beleértve a könyvtár, a Rajzszoba és a Szalon aranyozott csillárjait, valamint egy John Hitchcock londoni csembalót.

Peter XIII testvére, Peers Legh (1774-ben meghalt), liverpooli kereskedő volt, és részt vett a transzatlanti rabszolga-kereskedelemben. Családi iratok rögzítik négy rabszolgahajóba - William, Ann Galley, Chesterfield és Saint George - való befektetését, amelyek 1746 és 1754 között hajóztak. Amikor Peers hirtelen meghalt 1774-ben, fő örököse Peter XIII volt, aki 315 font 5 shilling 4 pennyt örökölt, amely bútorokat, szarvasmarhát, gabonát, készpénzt és árukat foglalt magában.

Thomas Legh (1792-1857) négyéves korában örökölte Lyme-ot. Amikor nagykorú lett, felvirágoztatta a birtokot, és 1814-ben Lewis Wyatt építészt bízta meg a ház modernizálásával. Lewis Wyatt racionalizálta az elrendezést, és hozzáadta a Könyvtárat, az Ebédlőt, a Wyatt-tornyot és az Üvegházat, amely egy föld alatti szolgálati folyosót rejtett az új Sörfőzdéhez és Pékséghez. Wyatt fejlesztéseinek nagy része belső volt, de egy toronyszerkezetet is hozzáadott a szolgálók lakrészéül, valamint a keleti szárnyat.

Thomas felügyelte a Haydock Szénbánya fejlesztését is, biztosítva a szénüzlet virágzását. Thomas szenvedélyes utazó volt, felfedezte Görögországot, Egyiptomot és Petrát, és régiségeket hozott haza, amelyek ma is láthatók. Kiadott egy könyvet, Narrative of a Journey in Egypt and the Country beyond the Cataracts címmel, amely ásatásokat és az Apolló Epicurius templomából Bassae-ban származó szobrászati fríz eltávolítását írja le - ezt később eladták a British Museumnak. Lyme-ban megőrződött a fríz gipszöntvénye és három ókori görög sztélé, amelyek a könyvtár falába vannak építve. Thomas könyve a kairói rabszolga-kereskedelmet is rögzíti. Utazásai során egy rabszolgává tett fiatal férfit, Ibrim Abderazacket (1804-1823) kapott ajándékba, aki Thomas társával, Smelt tiszteletessel tért vissza Angliába. Egy portré a Nagy Lépcsőn Thomast arab viseletben ábrázolja, egy kísérővel, akiről úgy gondolják, hogy Ibrim.

Thomas kétszer nősült. Első házassága 1828-ban Ellen Turner (1811-1831) örökösnővel, William Turner (1776-1842) gazdag kalikónyomtató és parlamenti képviselő lányával volt. Második házassága Maud Lowtherrel (kb. 1818-1832) volt 1843-ban. Mivel nem volt férfi örökös, Lyme 1857-ben unokaöccsére, William John Legh-re (1828-1898), később 1. Newton Lordjára szállt.

Thomas Woodhouse Legh, 2. Newton Lordja (1857-1942) 1898-ban lépett örökösödésbe. Feleségével, Evelyn Bromley-Davenporttal (1931-ben meghalt) felügyelték Lyme edwardi fénykorát, központi fűtést és áramot vezettek be, és Philippe és Amadée Joubert tervezőket bízták meg a belső terek modernizálásával. Az első világháború előtt pazar házi- és vadászpartikat rendeztek, melyeket lányuk, Phyllis élénken felidéz A Country House Christmas: Treasure on Earth című könyvében.

1920-ban Lord Newton átadta a birtokot fiának, Richard William Davenport Legh-nek (1888-1960), később 3. Newton Lordjának, abban a reményben, hogy Lyme a családban marad - ez a küzdelem azonban folytatódott. Az 1920-as években történő földeladások tőkét biztosítottak, de az 1938-as Szén Törvény véget vetett egy létfontosságú bevételi forrásnak. A második világháború alatt Lyme nagy részét a Brit Királyi Légierő rekvirálta; a Cage a Honvédelmi Erők posztjaként szolgált, és a ház egyes részei háborús bölcsődévé váltak az Árvák és Elhagyottak Társasága számára. A háború után Lyme megtartása lehetetlennek bizonyult. 1946-ban a 3. Newton Lordja Lyme-ot és 1323 hektárnyi területet átadta a National Trustnak, ezzel biztosítva a jövőjét.

1946 és 1994 között a birtokot a Stockport Corporation (később Stockport Metropolitan Borough Council, SMBC) bérelte. 1994 óta a National Trust közvetlenül kezeli Lyme-ot, az SMBC támogatásával. Ma is fenntartja a Legh család örökségét, biztosítva, hogy Lyme továbbra is a "közegészségügy, oktatás és szórakozás" helye maradjon.

A Legh Család Fontosabb Tagjai és Hozzájárulásuk Lyme Parkhoz

Lyme Park Építészete és Kertjei

A birtok teljes területe mintegy 550 hektár, ebből körülbelül 6 hektárnyi a kiépített kert, a többi természetes park, amely a hagyományos szarvasrezervátumok egyike. Az épített elemek a kúria körül találhatók: a teraszos elrendezésű Holland Kert, közepén szökőkúttal, a rózsakertek, az Üvegház, a "Kalitka" (The Cage) nevű torony és a "Lámpás" (The Lantern) nevű kilátó. Lányommal kipróbáltuk a gyeplabda játékot a csarnok mellett, ahonnan a gyönyörű Holland kertekre nyílt kilátás.

A Lyme-ba látogatás nem teljes séta nélkül a II. fokozatú műemléki védelem alatt álló "Cage"-hez, amely a domb tetején található, ahonnan mérföldekre láthatunk Nagy-Manchester és Cheshire területére. Megéri a fáradságot a csodálatos kilátásért. Az eredetileg 1580-ban épült The Cage egy vadászház volt, ahol a hölgyek megcsodálhatták az urak atlétikai képességeit, amint szarvasra vadásztak a környező lejtőkön. A vadászat végén a torony bankett-teremmé vált lakomák és ivászatok helyszínévé. Későbbi években az épületet vadőrök lakhelyeként használták, majd orvvadászok börtöneként, ahol mindenkit, akit nyúl- és szarvaslopáson kaptak, itt töltötte idejét. Az eredeti tornyot 1734-ben lebontották, majd Peter Legh XII építtette újjá. Őt hazaárulás gyanúja miatt a londoni Towerben tartották fogva, mielőtt felmentették, és észrevehető, hogy a torony bizonyos hasonlóságot mutat a központi őrtoronyhoz, a Fehér Toronyhoz.

Thomas Legh volt a család kalandvágyó tagja, aki miután örökölte a birtokot, fantasztikus kalandokra indult a világ minden tájára, és van egy ösvény, amelyet az ő utazásai ihlettek. Érdemes megfigyelni a tavon a krokodilt, és a kertekben a kígyókat is. A terjeszkedő park ideális kutyasétáltatásra, és valójában Lyme Hall a kutyákkal, pontosabban az angol masztiffal is összefüggésbe hozható.

Különleges Kincsek és Örökségek Lyme Parkban

Az egyik leglenyűgözőbb kincs Lyme-ban a Sarum Missal. Ez az egyetlen fennmaradt példány, amelyet William Caxton nyomtatott 1487-ben, és valószínűleg ez az első könyv, amelyet több színnel nyomtattak. A misekönyv rendkívül részletesen mutatja be a reformációra adott reakciót. 1538-ban VIII. Henrik elrendelte, hogy minden, a pápára, a római egyházra és Szent Tamás katolikus kultuszára vonatkozó hivatkozást el kell távolítani minden liturgikus szövegből. A Lyme-i misekönyvben láthatók olyan versek, amelyeket áthúztak és imádságokat, amelyeket eltávolítottak, de a változtatásokat olyan halványan végezték, hogy a szöveg továbbra is olvasható maradt, és az eltávolított imádságokat kézzel írták a könyv hátuljába. Ez bizonyítja, hogy a Legh család a reformáció idején is folytatta katolikus hitgyakorlatát, ami rendkívül veszélyes gyakorlat volt.

A ház tele van történelemmel, beleértve egy szobát, amelyet Szarvas Szalon néven ismernek, és amely egykor a Cheshire Club találkozóinak adott otthont, amelyek II. Jakab trónra való visszaállításának szentelték magukat, miután 1688-ban elűzték őt. Néhány szék a szalonban a 19. századból származik, és "CR" monogramot viselnek, ami I. Károlyra utal. A székekről azt mondják, hogy I. Károly vérpadon viselt köpenyének anyagával vannak kárpitozva.

Lyme Park és a "Büszkeség és Balítélet"

Az utóbbi években Lyme Hall, amelyet ma a National Trust gondoz, sokkal inkább Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének 1995-ös BBC-adaptációjával, Colin Firth-szel Mr. Darcy szerepében. A filmbeli Pemberley-hez - felejthetetlen látvány! - a Cheshire megyében, Disley-ben, Manchestertől körülbelül 40 percnyi autózásra található Lyme Park szolgáltatta a külső helyszínt. A formális kerteket a 19. és 20. század fordulóján alakították ki, és ezt követően váltak híressé, amikor Lyme-ot használták Pemberley külső helyszíneként az ikonikus 1995-ös BBC Büszkeség és balítélet produkcióban, Colin Firth és Jennifer Ehle főszereplésével.

A házat körülölelő parkban található egy kis víztömeg, amelyet Darcy tavának neveznek, ahol Colin Firth híresen megmártózott a Büszkeség és balítéletben, és ezzel több millió szívet dobogtatott meg egyszerre. Nyilvánvalóan a Büszkeség és balítéletre építették a turisztikai stratégiát, de ezért igazán nem tehetünk szemrehányást. A kúriát és a parkot is végigjárhatjuk úgy, ahogyan Elizabeth Bennett tette nagynénjével és nagybátyjával - kritikus szemmel, de őszinte befogadással.

A National Trust Szerepe Lyme Park Fenntartásában

Ma Angliában a legnagyobb, legrégebbi, leggazdagabb történetű házakat a műemlékeket és természeti értékeket felügyelő állami alapítvány (National Trust for Places of Historic Interest or Natural Beauty) gondozza. Legtöbbjükben múzeum vagy szálloda üzemel, de esküvőkre, filmforgatásokra bérbe vehetők is akadnak köztük szép számmal. 1946-ban a Legh család a National Trust gondozására bízta Lyme-ot, ezzel lezárva egy gazdag és színes, a 14. században kezdődött kapcsolatot. Ma is fenntartja a Legh család örökségét, biztosítva, hogy Lyme továbbra is a nép egészségének, oktatásának és örömének helye maradjon.

Lyme Park amúgy látogatható, sőt, látogatandó! Magán túráink a Peak Districtben számos lehetőséget kínálnak a Lyme-i ház vagy kertek látogatására. Büszkeség és balítélet Peak District túránk különböző helyszíneket fed le, amelyeket az 1995-ös BBC produkcióban használtak.

Manchester: A Közeli Ipari és Kulturális Központ

Lyme Parktól mindössze 40 percnyi autóútra található Manchester, egy vibráló város, amelynek sajátos története és látnivalói vannak. Manchester környékét már a római idők előtt lakták. Később Agricola római hadvezér húzatott fel egy ideiglenes erődítményt az Irwell keleti partján. Az erődöt a középkorban elhagyták, az egykori település az Irwell és az Irk folyók összefolyásához költözött.

Manchester 1301-ben kapott vásárvárosi jogokat, a 14. században pedig a betelepült flamand szövők közösségévé vált, itt volt a helyi ruha manufaktúra alapja. A vásárvárost az ipari forradalom formálta nagyvárossá a század utolsó negyedében. Manchester nedves éghajlata ideális volt a gyapotfeldolgozáshoz, így a fonásban és szövésben használt gőzgépek elterjedésével, a gyapotipar gyors fejlődésnek indulhatott a régióban. Nagy-Britannia első mesterséges belső vízi útjának, a Duke’s Csatornának a megépítése felgyorsította a fejlődést, nagy mennyiségű olcsó szénnel lehetett ellátni az ipart. A város gyors fejlődéséhez hozzájárult a világ első személyszállító vasútjának, a Liverpool-Manchester vasútnak a megnyitása.

Manchester gyorsan a világ egyik legfontosabb ipari központjává és első ipari társadalmává vált. Lakossága robbanásszerűen megnőtt, mert a vidékről, sőt a brit szigetek távolabbi pontjairól egyre többen költöztek ide. Írországból az 1840-es évek burgonya éhínsége idején érkeztek sokan. A 19. század végére Manchester kozmopolita várossá vált, ekkor élte aranykorát, ekkor épült a Városháza.

A második világháború alatt Manchester fontos nehézipari centrum volt, itt dolgozott például az Avro, amely számtalan repülőgépet gyártott a királyi légierőnek, melyek közül a leghíresebb az Avro Lancaster bombázó volt. A várost számos alkalommal bombázta a német Luftwaffe, az 1941-es karácsonyi támadás elpusztította a történelmi városközpont nagy részét és súlyosan megrongálta a város katedrálisát. Manchester 1974-ben vált ki Lancashire megyéből. 1996. júniusában az IRA robbantott Manchester belvárosában. Az épületekben nagy károk keletkeztek, a helyreállítás 2006-ban még folyamatban volt, mely a városközpont jelentős átalakítását indította el.

Nagy-Manchesterben több mint százezer egyetemista lakik. A Manchesteri Egyetem, a Manchesteri Nagyvárosi Egyetem és a Királyi Északi Zenei Főiskola külön egyetemi várost alkot a városközpont déli részében, az Oxford Road körül. Nem csupán a fiatal városi életet fedezhetjük fel itt, a látványos fesztiválok és kulturális programok mellett, a speciális piacok és sportesemények is változatos és szórakoztató élményt nyújtanak Manchesterben. A tavasz és a nyár fesztiváloktól hangos.

A manchesteri múzeumok világszínvonalúak. Érdemes felkeresni a díjnyertes Tudományok múzeumát, a Manchester Múzeumot, az újra berendezett Művészeti Galériát, és az Urbist, a pezsgő városi élet múzeumát. Amennyiben vásárolni támad kedvünk, Manchesterben azt könnyen megtehetjük, óriási a választék piacokból és üzletekből. A város két óriási nagy bevásárlóközponttal büszkélkedhet, a város szívében található a Manchester Arndale Centre, Traffordban pedig a Trafford Centre. Utóbbi egymaga 280 bolttal rendelkezik. A speciális piacok közül érdemes felkeresni a Farmer-piacot (helyi gazdák-, kisermelők), a Francia-piacot és a színpompás Virágpiacot. Ellátogathatunk a Kínai-negyedbe, ahol számtalan kínai boltot találunk. Aki sportolni szeretne, Manchesterben remek lehetőségek várják.

Látnivalói közé tartozik a Manchester Cathedral, Cornerhouse, Heaton Park, Town Hall, Tatton Park, Quarry Bank Mill & Styal Country Park, The Lowry, Dunham Massey, Pankhurst Centre, Barton Arcade, Hollingworth, Jodrell Bank tudományos központ, Arborétum és kiváló könyvtárak is.

További Érdekességek a Peak District Régióból

A Peak District nemcsak a Lyme Parknak ad otthont, hanem számos más izgalmas helyszínnek és hagyománynak is. Ezen vidék jellegzetes szokása, hogy a kutakat virágos díszbe öltöztetik. Ez állítólag egy pogány hagyomány: az emberek így köszönték meg az isteneknek a tiszta forrásvizet, mások úgy vélik, hogy a szokás az 1348-as pestisjárvány után alakult ki, és így adtak hálát a túlélők. A dísz tulajdonképpen egy kép, amelynek fa váza van. Ezt agyaggal töltik ki, amelyet sóval és vízzel kevernek össze. Erre rajzolják a kívánt mintát, amit aztán virágszirmokkal, mohával, borsóval, magokkal és kisebb tobozokkal raknak ki.

A Derwent folyó mentén fekvő ősi megyeszékhelyen épült Nagy-Britannia első gyára, a selyemszövő üzem 1718-ban. A Belperben lévő malom az UNESCO világörökség része. A folyó mentén számtalan malmot találni festői környezetben. A Derwent folyó mentén malmok és vízerőművek épültek, másrészt fürdőket építettek (Buxton, Matlock). Buxton híres a termálvizéről, amely 28 fokos. Mária, a skótok királynője Buxtonban keresett gyógyírt reumás panaszaira. A városnak kilenc kútja van, a leghíresebb az Anna-kút.

Eyam falva elzárta magát a külvilágtól a 17. században, amikor is egy Londonból érkezett posztó pestist terjesztett. Bakewell a mandulás-lekváros tortácskáról híres, a városka neve azonban nem a „bake” (sütni) szóból származik. A tortácska a véletlen műve volt, illetve egy félreértés eredményeképp jött létre. Történt ugyanis, hogy a helyi fogadóba betérő urak epres tortácskát rendeltek, ám a szakács félreértett valamit, és a tojást nem a tésztába, hanem a lekvárra és így a tortácska tetejére tette. Ennek ellenére a sütemény sikertörténet lett. Bakewell iszonyatosan népszerű és forgalmas, dugók és parkolási káosz van a városban, ezért érdemes korán elindulni és a városba érni, mondjuk úgy reggel 8 óra körül érkezni.

Ilam falvát svájci alpesi stílusban építette át Ilam Park birtokosa, Jesse Watts-Russell az 1820-as években. Ha valami igazán jó mókára vágysz, akkor a Crich Vasúti Múzeumba muszáj elmenned. Több, mint 60 régi és retró villamost tartanak itt, amelyekre fel is ülhetsz és mehetsz velük egy kört. Ha hiszed, ha nem, még sífelvonó is van itt, aminek a neve the Heights of Abraham. Nevét egy kanadai földrajzi egységről kapta, amelyre állítólag hasonlít az angol vidék. Innen pedig a Derwent Valley Line-nal Matlock-ba vonatozhatsz.

tags: #manchester #lyme #hall #park #es #to

Népszerű bejegyzések:

• Hanich Péter a labdarúgásban
• digitális eszközök a zeneoktatásban
• FC Barcelona Hétvégi Meccs
• A Magyar Labdarúgó Szövetség stratégiája
• Az NBA örökifjúja, Vince Carter