A Videoton történelmi menetelése az UEFA-kupa döntőjéig és a Real Madrid elleni bravúr
Harmincöt éve, 1985. május 22-én érte el legutóbbi kimagasló sikerét a magyar klubfutball: a Videoton bejutott az UEFA-kupa döntőjébe. A hazai 3-0-s vereség után a spanyolországi visszavágón óriási bravúrral 1-0-ra győzött a Real Madrid ellen, ezzel örökre beírva magát a magyar sporttörténelembe. Ez a siker nem csupán a fehérvári csapat, hanem az egész magyar labdarúgás számára kiemelkedő esemény volt, hiszen hosszú idő után hozott nemzetközi szinten is jelentős eredményt.
A magyar klubfutball aranykora és a Videoton felemelkedése
A hatvanas években el voltunk kényeztetve, hiszen a Ferencváros 1965-ben a Juventus legyőzésével megnyerte a Vásárvárosok Kupáját, 1968-ban ugyanebben a sorozatban döntős volt, az Újpesti Dózsa pedig 1969-ben volt VVK-finalista. A hetvenes évekre egy finálé maradt, 1975-ben. A labdarúgás összehasonlíthatatlanul más volt, nem csupán játékban, de a sikerekben is. Klubszinten azonban éveken át úgy tűnt, nem lehet megközelíteni a korábbi sikereket.
A nyolcvanas évek elején a legnagyobb sikert az Újpest érte el azzal, hogy KEK-negyeddöntőt játszhatott a skót Aberdeennel, egyébként a második fordulóba jutás már kimagasló eredménynek számított. Onnantól kezdve aztán egy kisebbfajta csoda vette a kezdetét, melynek főszereplője a Videoton lett.
A rendhagyó menetelés a döntőig
A fehérvári csapat útja a döntőig tele volt emlékezetes pillanatokkal. A harmadik fordulóban a fénykorát élő Partizan következett, amely előtte döbbenetes sikerrel jutott tovább: a londoni 6-2-es vereséget követően otthon 4-0-ra verte a Queens Park Rangerst. A negyeddöntőben a Rába ETO-t búcsúztató Manchester United következett, az angliai 1-0-s vereség esélyt kínált a visszavágón, amelyet a magyarok Wittman Géza megpattanó szabadrúgásgóljával ugyancsak 1-0-ra hoztak is.
Az elődöntőben egy újabb jugoszláv csapat, a Zeljeznicar következett. A székesfehérvári 3-1-es győzelem után Szarajevóban úgy tűnt, megszakad a sorozat, hiszen a 88. percben még a hazaiak vezettek 2-0-ra, és jobban álltak az idegenben szerzett gólnak köszönhetően. Abban az időben a magyar foci jegyzettebb volt. Az európai elitcsapatok sem távolodtak el annyira, hiszen csak két légiós játszhatott, ma meg bármennyi. Mi Fehérvár környékiek voltunk mind és magyarok, mégis közelebb voltunk az elithez. Fantasztikus volt csapatkapitányként vezetni, iránytani a csapatot. Családias volt a hangulat, a szurkolókkal jó volt a kapcsolatunk.
VIDEOTON 1985 – A magyar futball utolsó nagy csodája | Dokumentumfilm
A döntő: Real Madrid ellen
Következett a Real Madrid, amely szédületes nevekből állt. A Vidi bízhatott a madridiak gyengébb idegenbeli szereplésében, a Real ugyanis egyedül a Tottenham elleni negyeddöntőben tudott győzni vendégként, a többi négy meccsét elbukta. A május 8-i, székesfehérvári mérkőzés azonban nem így alakult. A Videoton 3-0-s vereséget szenvedett hazai pályán. A Népsport 1985. május 9-i száma részletesen beszámolt az eseményről.
Felkészülés a visszavágóra sérülésekkel és reményekkel
A visszavágó előtt több kulcsjátékos állapota is kérdéses volt. „Még Manchesterben sérültem meg, keresztszalaggal műtöttek. Nem voltam 100 százalékos állapotban, de UEFA-kupa döntőt játszani nem mindennapos esemény. A döntésemen múlt, és vállaltam a játékot. Nyilván ez áldozattal járt, nagyon bevérzett a térdem, már a meccs után kezelésre szorultam. De akkor az ember nem gondolkodott azon, mi lesz 30-40 év múlva. Most már tudom, hiszen a térdem nincs jó állapotban.” - emlékezett vissza egy játékos. Májer combja az osztrákok ellen készülő válogatott keret edzésén, Tatán húzódott meg.
„Nagyon szeretnék pályára lépni. Életem egyik legnagyobb élménye volna. Azt hiszem, ilyen lehetőség soha többé nem lesz: sokunk számára. A nagy kérdés számomra is az, hogy a sok kihagyott mérkőzés után. A két kitűnő futballistának élete nagy eseménye lenne a madridi fellépés. Ugyanakkor kérdés: mennyit kockáztathatok? Abból indulok ki, hogy tulajdonképpen elveszítettük reményünket a végső sikerre. Szépíteni viszont még lehet. Erre a mérkőzésre odafigyel a futballvilág. Egy jó eredmény újra a középpontba állítana minket. Ezért nehéz a döntés.”
Mindketten bekerültek, így 1985. május 22-én a Disztl P. vezette csapat. „Ez volt az alapcsapatunk és tudtam, hogy ebben az összetételben, tétmérkőzésen az utolsó meccsünk lesz.”
A madridi csata: történelmi győzelem
A visszavágó a Santiago Bernabéu stadionban rendkívüli izgalmakat hozott, ahogy arról a Népsport 1985. május 23-i száma is beszámolt. Ugyan Kovács Ferenc magyar rohamokat ígért a három csatár miatt, de az első félidőben Disztl Péter bravúrjai kellettek ahhoz, hogy gól nélküli döntetlennel menjenek szünetre a csapatok. A válogatott kapus a mérkőzés elején Valdano fejesét, majd Santillana lövését védte.
A szünet után Disztl Péter továbbra is nagyszerűen védett. „És a végén robbant a bomba! A 86. percben Wittman ment el a jobb szélen, beadása Sanchisról a jobbösszekötő helyén álló Májer elé pattant.” Májer Lajos pedig betalált a hálóba, megszerezve a Videoton történelmi győzelmét. A mérkőzésen a Real Madrid felállása a következő volt: Miguel Angel - Chendo, Sanchis. A Videoton csapatában Disztl P. kapus játéka emelkedett ki.
Reakciók és utóhangok
„Számítottunk arra, hogy egy visszafogottabban játszó Real Madrid lesz az ellenfél, és ezt a visszafogottságot sikerült is kihasználnunk. Nagyon boldog vagyok, hogy ezzel a győzelemmel méltóképpen fejezhettük be idei kupaszereplésünket.” - nyilatkozta a Magyar Hírlapnak (1985. május 23.) a meccs után. A gólszerző Májer Lajos így nyilatkozott: „Nem tudom kifejezni, mit érzek. Életem kimagaslóan legnagyobb élménye. Olyan stadionban győztünk, amelyben csak nagyon ritkán szokott a vendégcsapat nyerni. Ráadásul egy jó együttest vertünk meg. Az pedig egyenesen hihetetlen, hogy a közönség így megtapsolt bennünket, nem bánta, hogy egy kicsit ünneprontók voltunk.”
„Az embernek borsódzik a háta, amikor megjelennek azok a képek.” A Fejér megyei Hírlap érthető okokból éltette a fiúkat (1985. május 24.). A Magyar Nemzet inkább a madridi mámort emelte ki címében (1985. május 24.). A sportnapilap idézte a spanyol újságokat is. A Marca Kovács Ferenc mérkőzés utáni méltóságteljes viselkedését emelte ki, és példaként állította az indulataikat fékezni ritkán tudó szakemberek elé. Az El Pais világsztárként emlegette Disztl Pétert, és taktikai húzást látott abban is, ami nem volt az.
A csapat szellemisége és a korszak jellemzői
„Néhányan ifjúsági korunktól együtt játszottunk. Nem mentünk minden évben máshová, aki a Fradiban vagy a Vidiben kezdett, ott is próbálta befejezni a pályafutását. Megismertük egymást, összeszoktunk, a pályán barátként próbáltuk kijavítani a másik hibáját. A másik, hogy rengeteg nemzetközi mérkőzést játszottunk, voltunk Romániában, Irakban, jártuk a világot. Szerepeltünk Intertotó-kupában, ahol belga, holland, osztrák, német csapatokkal meccseltünk. Én 1976 és 1984 között ott voltam a válogatottnál is.” - mesélte egy korábbi játékos, rávilágítva a csapatösszetartás és a tapasztalat fontosságára.
A jövőre nézve: Az emlékek nyomában
„Jó lett volna körbejárni a helyszíneket, kimenni, megnézni, mi lett Szarajevóban, Prágában. A fejemben megszületett a terv, de a finanszírozás sem egyszerű, és hát most a járvány. De az emberben benne van a hiúság. Jövőre, vagy öt év múlva a 40 éves évfordulóra talán összejön.” - gondolkodik egy érintett a történelmi menetelés útvonalának bejárásán.
tags: #real #madrid #parodia #magyarul
