A Legjobb Védők: Történelem és Jelenkor a Labdarúgásban
A védelem a labdarúgás egyik legfontosabb eleme, amely gyakran háttérbe szorul a gólokat szerző támadók mögött. Azonban a kiváló védők elengedhetetlenek a sikeres csapatokhoz, hiszen ők biztosítják a stabilitást és megakadályozzák az ellenfél támadásait. Ebben a cikkben a világ legjobb védőit vesszük górcső alá, a múlt legendáitól a jelen sztárjaiig.
Virgil van Dijk: A Modern Védőideál
Virgil van Dijk a világ legjobb védőjévé vált az AC Milan legendája, Franco Baresi szerint, aki úgy véli, a Liverpool valódi vezért is talált a holland személyében, aki minőséget, karaktert és erőt ad az angol csapatnak. A Bajnokok Ligája-címvédő Liverpool és a holland labdarúgó-válogatott középhátvédjéről széles körben úgy vélik, hogy a mai futballban ő számít posztja legjobbjának. Ezt az állítást támasztja alá az is, hogy Van Dijket 2019-ben az UEFA Év játékosa díjjal tüntették ki, az Aranylabda-szavazáson pedig a második helyen végzett úgy, hogy mindössze hét szavazattal előzte meg őt Lionel Messi. Az Eurosport/Hosszabbítás szerkesztőségének három focis szakírója közül ketten is a hollandnak adtuk volna a legrangosabb egyéni kitüntetést. A Liverpool tavalyi BL-sikerének az ő leigazolása volt az egyik alapja, óriási mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a Pool visszatérjen a győzelem útjára, a Bajnokok Ligája, az Európai Szuperkupa és a klubvilágbajnoki cím megszerzésében is hatalmas szerepe volt.
Gólerős Védők: Kivételek a Szabály Alól
Nem minden védőcsapatban játszik, de vannak olyanok, akik a góljaikkal is kiemelkednek. Ezen a listán ezúttal nem a gól/meccs arányt vettük figyelembe, hanem összeségében a legtöbb gólt szerző védőket szedtük össze.
Sergio Ramos: A Gólkirály Védő
Egyáltalán nem meglepő, hogy Sergio Ramos található kimagaslóan az első helyen, egyedüliként volt képes átlépni a 100 gólos határt és megközelíteni sem tudják ebben a tekintetben. A Real Madrid legendája eddig 890 mérkőzésen lépett pályára, amiket 126-szor talált a kapuba. A tavalyi idényben produkálta az eddigi legjobb szezonját, ekkor 11 gólig jutott a bajnokságban. Természetesen ehhez az is kellett, hogy Cristiano Ronaldo ott hagyja a csapatot és Ramos lőjje a büntetőket, de így is szép teljesítmény.
Daniel Van Buyten: A Gólerős Belga
A második helyen a futballtól már egy ideje visszavonuló belga Daniel Van Buyten található, aki nagyon gyorsan berobbant a hazájában, ezért 2004-ben 23 évesen már elvitte a Marseille. Ezután kipróbálta magát a Premier League-ben, ahol a Manchester City csapatában csak 5-ször lépett pályára, így gyorsan átment inkább a Bundesligába, ahol végül a karrierje végéig futballozott. Nagyon magabiztos teljesítményt nyújtott 2004 és 2006 között a Hamburg csapatában, ezért le is csapott rá a Bayern München, ahol 8 évet töltött el és végül itt fejezte be a pályafutását. Van Buyten egy nagyon gólerős védő volt, jó rúgótechnika és jó fejelés jellemezte, 566 mérkőzésen 72-szer talált a kapuba.
John Terry: A Chelsea Csapatkapitánya
A harmadik helyezett Chelsea legenda John Terry is pontosan 72 gólt szerzett, azonban neki jóval több mérkőzéshez volt ehhez szüksége. Terryt ugyanis egyáltalán nem jellemezte jó rúgótechnika, viszont a fejelés kiemelkedő volt, így minden szögletnél veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Terry jelenleg a Premier League-ben szereplő Aston Villa másodedzője.
Branislav Ivanovic: A Góljait Lelő Szélsővédő
Ezután egy újabb Chelsea-hez köthető játékos következik és az első szélsővédő a listán Branislav Ivanovic. A szerb játékos 691 mérkőzésen 66-szot vett be az ellenfél kapuját. Ivanovic 9 évett játszott a Kékeknél és ezalatt mindent megnyert, amit lehet.
Rio Ferdinand: Az Utcáról a Csúcsra
A The Athletic munkatársai a 2020-2021-es angol labdarúgóidény rajtja előtt megválasztották a Premier League 1992 óta íródó történetének 60 legjobb futballistáját. Az 5. epizódban a 11. helyre rangsorolt védőlegendát, Rio Ferdinandot mutatjuk be.
Rio Gavin Ferdinand 1978. november 7-én született ír édesanyától (Janice Lavender) és afrikai Szent Lucia-i apától (Julian Ferdinand). Öccse, Anton Ferdinand is profi futballista volt. Az utcai futball egészen más jellegű technikai felkészültséget követel, mint a (mű)füvesek. A labda gyorsabban jár, magasabbra pattan, ami arra készteti a fiatalokat, hogy fejlődjön a gondolkodási sebességük és előrelátási képességük. A kapuk kisebbek és alacsonyabbak, mint a tipikus „vasárnapi ligás” kluboknál, emiatt a játékosoknak másféle lövési technikájuk alakul ki, inkább az erős, lapos lövések a jellemzőek. A repedező betonpályákon, négy-öt évvel idősebbek ellen, egyre rosszabb látási körülmények között lévő játékban olyan képességekre van szükség, amelyek kiemelnek a tömegből. Akik itt tanulják a futballt, azoknak egy kötény hasonlóan pusztító, mint a vereség, más a játék üteme, és amikor csak lehet, merész és kreatív megoldásokkal jelentkeznek.
Ferdinand 12 éves korára már volt a Charlton, a Chelsea, a Millwall és a QPR akadémiai rendszerében is, de az utcai futball tette azzá a játékossá, akit később a PL-ben megcsodálhattunk. „Pelének foglak hívni, fiam, tetszik, ahogyan játszol” - idézik Goodwin szavait. Gyerekkori barátjával, Gavin Rose-zal járt anno ezekre a grundfocikra, ő most a nem profi karrierjének végeztével a Dulwich Hamlet csapat vezetőedzője. „Minden sportággal foglalkozott. Balettezett, tornázott, teniszezett” - mondta Rose Ferdinandról a The Athleticnek. Ha esetleg megütköztünk volna a balettezésen, 11 éves korában felvételt nyert egy londoni balettiskolába, és négy éven keresztül heti négyszer utazott a belvárosba.
Bevallása szerint nem szerette a védekezést. John Barnest és Diego Maradonát bálványozva nőtt fel, eleinte támadó középpályásként szerepelt. „Furcsán éreztem magam, nem éreztem magam teljesnek még akkor sem, ha nyertünk. Igen, élveztem a versenyfutásokat a csatárokkal, és azt, amikor megvertem őket gyorsaságban, de a védekezés művészete hidegen hagyott” - emlékezett vissza Ferdinand.
Ferdinand 1992-ben csatlakozott a West Ham Unitedhez, ahol többek között Frank Lampard is pallérozódott. Éppen ő hívta fel rá a figyelmet, és 1996. május 5-én már a felnőttek között is bemutatkozhatott. A Manchester United már 1997 nyarán vitte volna, de mivel a West Ham határozottan elzárkózott mindenféle tárgyalás elől, végül Henning Berget szerződtették. Ferdinand gyorsan közönségkedvenc lett, az 1997-1998-as idényben őt választották meg az idény legjobb játékosának a „kalapácsosoknál” - ekkor még mindig csupán 19 éves volt. Miután a 2000-es Eb-keretből kimaradt, elkezdte tervezni a távozását. A Chelsea érdeklődött iránta, de Ferdinand szeretett volna a főváros zajától elszakadni, így novemberben akkori brit rekordot jelentő 18 millió fontért a Leeds Unitedhez szerződött - ezzel rögvest a világ legdrágább védőjévé vált.
A kezdés nem volt zökkenőmentes a fiatal futballista számára, de hamar a csapat erősségévé nőtte ki magát, együttesével pedig a Bajnokok Ligája elődöntőjéig menetelt - ahol a Valencia már túl nagy falatnak bizonyult a Leeds United számára. Az északi levegő jót tett a 189 centiméterre megnőtt fiatalember számára, az addigi impresszív váll alatti képességeihez felnőtt fejben is. Csupán két évet töltött Leedsben, de igazi mindenesként mutatta be a jövőt a középhátvédek számára, mindemellett vezetői képességeit is elismerték, 2001 nyarán ő lett a csapatkapitány.
Az angol válogatott - feledtetve a két évvel korábbi Eb-kudarcot - kifejezetten szépen menetelt, Ferdinand a dánok elleni nyolcaddöntő 3-0-s végeredményéből góllal vette ki a részét, de a tornán minden meccset megnyerő brazilok a negyeddöntőben már túl erősnek bizonyultak az angolok számára. Az itteni jó szereplés sem csökkentette értékét, és nem sokkal később újabb átigazolási rekordot döntött: a Manchester United 30 millió font körüli összegért szerződtette.
A felejthetetlen párost Nemanja Vidiccsal alkotta, akivel együtt ők lettek a Premier League történetének egyik legütőképesebb védőpárosa. A Manchester United idénybeli 51 meccsén mindössze 28 gólt kapott! Kettejük kapcsolatát a selyem és az acél kohéziójaként írták le, Vidics szerint Ferdinand volt az elegáns játékos, ő pedig az ellenkezője. Cikkünk főszereplője képes volt beférkőzni a támadók fejébe, és képesn volt megakadályozni a veszélyforrást, akár anélkül, hogy szerelnie kellett volna.
A Manchester Unitednél töltött 12 éve alatt hatszor lett bajnok, nyert Bajnokok Ligáját, klubvilágbajnokságot, négy angol Szuperkupát és két Ligakupát. Nemcsak az öltöző egyik vezére volt a remekül teljesítő „vörös ördögöknél”, hanem megváltoztatta az angolok hátvédekről alkotott felfogását is. Ferdinand 2002-es érkezésekor az volt az uralkodó gondolat, hogy az ő stílusa jobban illik a háromvédős formációba, ahol a két kemény legény elvégzi helyette a piszkos munkát, egyrészt teret adva a stílusának, másrészt biztosítva az esetleges kockázati tényezőit. Amikor 2014-ben távozott, akkor a csapatok már abban reménykedtek, hogy találnak egy hozzá hasonló, komplett belső védőt, aki ő megtestesített.
A Modern Szélsővédők Forradalma
Most őszintén: mégis ki akart gyerekként védő, esetleg szélső hátvéd lenni? Nem sokan, ugye? Mindenkit csak a góllövés érdekelt. Listánkon szereplő játékosok azonban felkavarták ezt az álló vizet, napjainkban egyre többen akarnak olyanok lenni, mint Alexander-Arnold, Robertson, Kimmich vagy épp Hakimi. Ahogyan egyre megreformálódott a labdarúgás taktikai része, úgy változott meg a szélső bekkekről alkotott képünk.
Trent Alexander-Arnold: A Jövő Csillaga
Trent kétségkívül posztja legnagyobb ásza, a Poolban már-már középpályást játszik, annyit megy előre. Sorra dönti a rekordokat, már most annyi gólpassza van az angol pontvadászatban, mint amennyi tavaly volt év végén (12), sőt már a hónap játékosa is lett a PL-ben (védőként!!!). Nem valószínű, hogy látott a világ nála zseniálisabb szélső bekket.
Andy Robertson: A Harcos Skót
Andy Robertson labdarúgó karrierje gyökerestül megváltozott 2017. július 21-én. A Liverpool fölfigyelt a Hull City csiszolatlan gyémántjára, és megvette a skót bekket. A Mersey-parton kiteljesedett, százasával veszi a lépcsőfokokat. Robertson nagy harcos hírében áll, bármit megtesz a csapatáért. A két jó barát hasonlóan sokat ad be, és gólerősek is, egy fantasztikus páros.
Achraf Hakimi: A Marokkói Csodagyerek
Jelenleg a Dortmundban pallérozódó marokkói a Real Madrid kötelékeihez tartozik, ám ott nem tudta meg mutatni magát… Bezzeg a Ruhr-vidéken! Pillanatok alatt közönség kedvencé és egyben Piszczek méltó utódjává lett a sárga-feketéknél. Favre három védős rendszerében középpályást játszik, méghozzá hihetetlen lazasággal.
Raphaël Guerreiro: A Sokoldalú Portugál
Guerreiro EB-n mutatott teljesítménye véglegesen meggyőzte a BVB vezetőit szerződtetéséről. Thomas Tuchel irányítása alatt még látszott rajta, hogy nehezen illeszkedett be - igaz, akkor is remekelt -, ellenben Lucien Favre említett rendszerében csak úgy lubickol. Valamennyi kételkedőjét elhallgattatta, és pazar passzait valamint sokoldalú fociját még egy jó darabig élvezheti a Dortmund.
Joshua Kimmich: A Jövő Philipp Lahm-ja
Dortmundból egyenesen München felé vesszük az irányt, ahonnan hárman is bekerültek cikkünkbe. Kimmich üstökösként érkezett a Bayernhez, olyan jó első évet zárt, hogy egyből Philipp Lahm jövőbeli utódját látták benne. Bár inkább a védelem előtt szeret játszani szűrőként, jobbhátvédként ugyanúgy bevethető. Egy roppant stabil és sokoldalú pont a bajorok hátsó részében.
Benjamin Pavard: A Világbajnok Védő
Benjamin Pavard egy újabb makulátlan példa azokra, akik megreformálták ezt a posztot. A francia csakugyan a Stuttgartból érkezett Münchenbe, egy évvel a VB-n nyújtott csodás teljesítménye után.
Alphonso Davies: A Kanadai Menekült
Alphonso Davies Ghánából menekültként ment Kanadába, ahol a Vancouver Whitecaps játékosa volt. Nagy szenzációjának bizonyult a Bayernhez igazolása, ám remekül megragadta a lehetőséget: konkrétan az egész bal szélt bejátszó spíler igen reményteljesen focizik.
"SuperHuman" Moments in Football
Paolo Maldini: Az Örök Legenda
A modern labdarúgásban rengeteg kiváló hátvédet láttunk már, azonban nehéz lenne eldönteni, hogy közülük ki volt a legjobb. Alighanem mindenki egyetért azzal, hogy az AC Milan és az olasz válogatott legendás bekkje, illetve csapatkapitánya megérdemli, hogy a képzeletbeli dobogó legfelső fokára állhasson. A védelem baloldalán és közepén is bevethető játékosnál jobb védőt talán már soha nem fogunk látni. Maldini több mint két évtizeden át futballozott a világelitben, lenyűgöző pályafutása során 27 trófeát gyűjtött. Érdekesség, hogy a legjobb ötvenben 16 olasz hátvéd neve szerepel. Lássuk be ez igencsak figyelemreméltó statisztika. Ugyanakkor nem csoda, hiszen a híres olasz taktika azaz, a „catenaccio” legfőbb ismérve a betonvédekezés volt, amelyből aztán indultak a kontratámadások. Ugyan a modern labdarúgásban mára már kissé megkopott taktika.
tags: #legdurvabb #foci #vedok
