A Ferencváros legendás játékosai és a dicsőséges 90-es évek emlékei

A Ferencváros, Magyarország egyik legpatinásabb sportegyesülete, gazdag és dicsőséges múlttal rendelkezik, amelyet számos ikonikus játékos és emlékezetes pillanat fémjelez. Különösen a 20. század második felében, a "vasfüggöny" idején, a Fradihoz köthető klasszisok története gyakran összefonódott a külföldre távozás nehézségeivel és a nehéz döntésekkel. A vasfüggöny mögül külföldi túrára induló csapatok vezetői nyilván nyugtatón éltek, hiszen bármelyik pillanatban előfordulhatott, hogy a küldöttségből valaki lelép. A Ferencvárosban megforduló klasszisok különösen gyakran döntöttek az emigráció mellett.

A vasfüggöny árnyékában: fradista disszidensek és emigránsok

Az utolsó, még legálisan külföldre szerződő magyar labdarúgók között ott volt a háború előtti és alatti Fradi legnagyobb ikonja, dr. Sárosi György, aki 1948-ban távozott edzősködni Olaszországba - még mielőtt „lehullott” volna a vasfüggöny. Legnevesebb „disszidenseink” között eleve szép számmal találunk olyanokat, akik egykor a Ferencváros mezét viselték, hiszen futballozott az Üllői úton Kubala László, Kocsis Sándor vagy Czibor Zoltán is, később valamennyien a Barcelona ikonjai. De az utolsó híres esetek egyike, az olimpiai ezüstérmes Kű Lajos is fradistaként lett sztár, igaz, ő már a másodosztályú Volánból lépett le, és mutatkozott be az említett 1978-as Bajnokcsapatok Európa-kupája-döntőben, Bálint későbbi csapata, a Bruges színeiben.

A leghíresebb eset kétségtelenül Varga Zoltáné. Nyolc nappal a megnyitó előtt október 4-én Guadalajarában városnéző sétára indult az olimpiai labdarúgó-válogatott, amit Varga gyomorrontásra hivatkozva kihagyott. Amikor a csapat visszaért a hotelba, már csak egy üres bőröndöt találtak a szobájában. Egy besúgói jelentés arról is beszámol, hogy még az olimpiai formaruháját is magával vitte. Az sem volt véletlen, hogy éppen ekkor járt nyugat-európai turistaúton állapotos felesége, aki a volt honvédos „disszidens”, a Standard Liége-ben futballozó Nagy Antal segítségével belga vízumot intézett Vargának. Idehaza a bíróság Vargát és feleségét a disszidálás miatt elítélte, az MLSZ pedig a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséggel két évre eltiltatta.

Az 1979-es óvatos nyitás után az első fecske is egy fradista volt: Bálint László már engedéllyel szerződhetett a belga Bruges egy évvel korábban még BEK-döntős együttesébe. Juhász István, Varga csapat- és kortársa, ugyanúgy ferencvárosi ikon és VVK-győztes legenda - de ő éppen Mexikóvárosban olimpiai bajnok is. Juhász 1979-ben (igaz, már visszavonulása után) maga is emigrált. Juhász Dalnoki Jenő fiatalítási hullámának esett áldozatul a hetvenes évek közepén, 1975-ben még KEK-döntőt játszott, 1976-ban pedig bajnok lett, visszavonulása után pedig létesítményigazgató-helyettes a Népligetben. „Elegem lett a szocializmusból. Odakinn futballoztam, fiatalok edzéseit vezettem, de mindössze fél évet kaptam arra, hogy megtanuljak angolul. Ellenkező esetben állásomat veszítettem volna” - mondta később idehaza. Tegyük hozzá: jogvégzett emberként Juhásznak eleve megvolt az intelligenciája ahhoz, hogy idegen országban is megvesse a lábát. Előbb Pennsylvaniában, majd Clevelandben élt, ahol játszott és edzősködött is, de mert Kaliforniában szeretett volna élni, végül San Diegóban kötött ki. Juhász István a kilencvenes években hazatért.

Magyar István Juhásszal még játszott együtt. Magyar ugyanúgy 1979-ben lépett le, mint volt csapattársa, Juhász. A Fradi augusztusban tíznapos belga és spanyol túrára indult, ezt használta ki a 24 éves balszélső. Még Belgiumban hagyta ott a csapatot, a hazai sajtó ijedtében nem is számolt be az ügyről, csak a hazaérkezés után jelent meg egy nyúlfarknyi hír a Népsportban: „Az FTC labdarúgó-együttese hazaérkezett portyájáról.” Szepesi György MLSZ-elnök kétéves eltiltást lebegtetett, Magyar azonban már egy évvel később a Club Bruges labdarúgója (egyben Bálint László és a későbbi másik magyar szövetségi kapitány, Georges Leekens csapattársa) lett, majd 1982-ben Ausztriában kötött ki - ahol pedig egy másik régi fradista, Nyilasi Tibor oldalán futballozott 1983 nyarától az Austria Wienben. A Hétfői Hírek sokáig nem engedte el a Magyar-ügyet, és egy titokzatos szerelmi szálra fűzte fel a válogatott játékos távozását. Valóban, későbbi felesége, Erika Belgiumban a brüsszeli reptéren várta Magyart, aki itt gyorsan levált a ferencvárosi küldöttségről, és egy taxival elszökött.

A sikerek korszaka: Nyilasi Tibor edzői debütálása és az első címek

A kilencvenes évek a magyar futballban, és különösen a Ferencváros életében, jelentős változásokat és felejthetetlen sikereket hoztak. 1990-ben egész tavasszal arról mentek a találgatások, ki lesz ősztől a Ferencváros új edzője. Végül egy valódi közönségkedvenc neve is a kalapba került, Nyilasi Tiboré. 1990. június 7-én kürtölték világgá az újságok, hogy úgy döntöttek, nem hosszabbítják meg Rákosi Gyula lejáró szerződését, helyette a csapat irányítását Nyilasi Tibor veszi át, akinek első szavai ezek voltak: „Remek érzés, hogy újra tehetek valamit a Ferencvárosért.” A szurkolók nagy örömmel fogadták a hírt és azonnal reménykedni kezdtek, várták a csodát. A csodát, ami az lett volna, hogy a Fradi újra elkezd címeket nyerni.

Nyilasi Tibor bajnoki rajtja álomszerű volt, a Megyeri úton verte meg a csapata 5:0 arányban az Újpesti Dózsát. Újoncot is avatott, a 18 éves Lipcsei Péter került be egyből a Fradiba és vált egyik pillanatról a másikra a közönség kedvencévé, csakúgy, mint az ugyancsak először játszó Szenes Sándor, aki már az első percben bombagóllal köszönt be az újpesti kapusnak, örömkönnyeket csalva a ferencvárosi hívek szemébe. A bajnokságban az álomkezdést nem mindig követte álomszerű folytatás, becsúsztak váratlan pontvesztések, aminek egyenes következménye lett, hogy a szurkolói remények bajnokságra vonatkozó fele még hiúnak bizonyult, a végén második lett a Fradi. Nem úgy a kupaszereplésé.

Már az őszi szezonban voltak eufórikus pillanatok, hiszen mi másnak lehetne nevezni a csapat zalaegerszegi továbbjutását az UEFA Kupa első köréből a belga Royal Antwerp ellenében. Az UEFA fura urai már akkor is előszeretettel büntették a Fradit a szurkolói miatt. Az előző szezonból a Fradi egy olyan büntetést hozott magával, miszerint a következő UEFA rendezésű hazai mérkőzését az otthonától legalább 200 km-re kell megrendeznie. A körülményeket mérlegelve a csapat vezetői úgy döntöttek, akkor Zalaegerszegen lesznek otthon. A mérkőzés rendes játékideje ugyanúgy 0:0-ra végződött, mint az antwerpeni odavágó, ám a hosszabbítás 30 perce fradista módon kovácsolt össze játékost, vezetőt és szurkolót, a 3:1-es győzelem után valóságos fieszta kezdődött. Sajnos, csak egyszeri volt a fellángolás, a következő körben a dán Bröndby kiejtette a Fradit az UEFA Kupából.

A Magyar Kupa menetelés 1991. március 2-án kezdődött az alsóbb osztályú Baja 2:0 arányú legyőzésével. A legjobb 16 között már két meccsen, kettősgyőzelemmel jutott túl a Fradi a PMSC ellen. A negyeddöntőben a Volán ellen már idegenben eldőlt a továbbjutás (3:0), a visszavágón egy 2:1-es vereség is belefért. Az elődöntőben megint egy másodosztályú csapat, a nagy meglepetésre odajutott Paksi Atom jött szembe, ezúttal az Üllői úton volt az első mérkőzés, amit 4:1-re hozott a Fradi, így idegenben megint belefért a 2:1-es vereség. Jöhetett a döntő, amely 1991. június 18-án Diósgyőrben volt a bajnoki negyedik Vác ellenében, a vége 1:0, azaz 13 év után újra kupagyőzelmet ünnepelhetett a csapat. Az 1991-es ünnepi csapatkép, előtérben a kupával, háttérben az őrjöngő szurkolókkal. Állnak balról: Szeiler József, Dzurják József, Pintér Attila, Szekeres Tamás, Fischer Pál, Kereszturi András, Limperger Zsolt, ifj. Albert Flórián.

Az 1992-es bajnoki cím izgalmai

Egyértelmű, a remény az újabb bajnoki cím volt és a remény beteljesült. De hogy? Igazán izgalmas módon, aminek a vége olyan mámoros ünneplés lett, amely önmagában is bevonult a Fradi történelmébe. A bajnokság eleje nem úgy indult, hogy annak a végén fieszta lesz. Az őszi szezon végén nagyon sokáig vitatott volt, hogy a 6. vagy a 8. helyen állt-e a csapat, ugyanis a kedélyeket egy hosszú ideje húzódó óvási ügy is borzolta. A Veszprém ugyanis megóvta az Üllői úton 1:0-ra elvesztett mérkőzését, mivel a Fradiban öt percen keresztül négy nem magyar állampolgár játszott, a szabályok adta hárommal szemben. Kuznyecov, Szenes, Patkós és Rácz volt ez a négy játékos. Jogilag még nem voltak állampolgárok, a Veszprém ebbe kapaszkodott bele és első fokon nyert is, az MLSZ fegyelmi bizottsága 0:3-as gólaránnyal a javukra igazolta a meccset. Ekkor lett volna a Fradi 8., ám természetesen ebbe nem ment bele, fellebbezett, ami után az MLSZ Fellebbviteli Bizottsága helybenhagyta a pályán elért eredményt, ami a 6. helyet jelentette volna. Ez ellen a Veszprém megint panasszal élt és az MLSZ elnöksége 1992. február végén a mérkőzés újrajátszását rendelte el. Ezt a megismételt találkozót a Fradi 2:0-ra nyerte meg, így immár jogerősen a 6. helyről várhatta a tavaszi folytatást.

Azt a folytatást, amire Nyilasi Tibor megtalálta a középpályára a még hiányzó láncszemet Fodor Imre személyében, akinek vezérletével a Fradi elementáris erejű tavaszt produkált, 13 győzelem mellett mindössze 2 döntetlen eredmény született. Nagyon izgalmasra sikeredett a hajrá, a Fradi a 21. fordulóban állt az élre, az ekkor második helyezett Vác egyetlen ponttal volt mögötte és innen kezdve mindkét csapat végig csak győzött és győzött, addig példa nélküli versenyt futottak. Ebből adódóan óriási tétje volt az utolsó fordulónak Diósgyőrben, csak a győzelem jelentett bajnoki címet.

A Magyar Kupa dominancia és a Szuperkupa sikerek

A csapat folytatta a „címtermelést”. Az 1992-es bajnokság megnyerése után a következő két idényben megint a Fradi lett a Magyar Kupa győztese. Ezek közül az első győzelem veretlenül született meg. A döntőig Százhalombatta, Ajka, Győri ETO, PMSC, MTK voltak a legyőzöttek hét győzelemmel és mindössze egyetlen döntetlennel. 1993-ban a döntő is oda-visszavágós alapon zajlott, az első mérkőzés Szombathelyen volt a Haladás ellen, az 1:1-es eredmény jó alaphangot adott a visszavágóra, ami a vártnál sokkal nehezebb lett. 1993 nyarán a Fradi, mint kupagyőztes a magyar Szuperkupa döntőjében legyőzte a Kispestet, így először lett ennek a kupának is a győztese.

Aztán a Magyar Kupa döntőjébe az előző évhez hasonlóan ezúttal is veretlenül masírozott az együttes hét győzelemmel és két döntetlennel. A döntő megint kétmeccses volt a Kispest ellenében, az első találkozó az Üllői úton 3:0-s Fradi győzelmet hozott, a visszavágóra rengeteg ferencvárosi szurkoló ment Kispestre a leendő ünneplés reményében. Ez a kupavisszavágó is örökre emlékezetes maradt, igaz az nem éppen az ünneplés, sokkal inkább az ünneplés brutális szétverése miatt. A Fradi 2:1-re győzött, kettős győzelemmel, minden kétséget kizáróan lett kupagyőztes, ám a mérkőzést biztosító rendőri erők nem nézték jó szemmel a ferencvárosiak ünnepét, szabályosan szétverték azt, ütöttek szurkolót, játékost, vezetőt, mindenkit, ahol értek. Ez volt a Fradi történetének 17. kupagyőzelme. Az 1990-es években egyetlen olyan válogatott szintű sorozat volt, amely lázba hozta a hazai szurkolókat, ez pedig az 1996-os olimpiai selejtező volt, amelynek végén az olimpiai válogatott 24 év után kijutott Atlantába az olimpiára. Az 1990 és 1999 között megrendezett tíz magyar bajnokságban újra a régi hírnevéhez méltóan szerepelt az FTC, egyaránt háromszor lett első, második és harmadik, egyszer pedig a negyedik helyen végzett. A Magyar Kupát négyszer a Szuperkupát háromszor nyerte meg.

Novák Dezső korszaka és a történelmi BL-menetelés

Nyilasi Tibor után a karmesteri pálca ismét Novák Dezső kezébe került, aki kopírozta a 14 évvel korábbi edzői debütálását a Fradi kispadon, jött, látott és győzött, azaz hazai szinten megnyert mindent a csapatával. Kezdte a Szuperkupával, magabiztosan folytatta a bajnokság ismételt elhódításával, végül az idényt a Magyar Kupa zsinórban harmadszori megvédésével koronázta meg. A két említett kupát a Váccal foglaltuk keretbe, hiszen, mint regnáló bajnokot őket kellett legyőzni a Szuperkupában, a végén pedig a Magyar Kupa döntőjét is velük vívta a csapat. Közben azért essék néhány szó a bajnokságról, ahol a Fradi ellentmondást nem tűrően játszott, hét pont előnnyel végzett az élen az UTE előtt és nyerte meg a klub jubileumi, 25. magyar bajnokságát. És akkor a kupadöntő, amelynek első találkozóját az Üllői úton 2:0-ra megnyerte a Ferencváros. Aztán Vácott a visszavágó 38. percében 3:0-ra vezetett a Vác, azaz megfordította a párharcot.

Az 1995/96-os Bajnokok Ligája főtábla

Az 1995/96-os szezonban az UEFA már negyedik alkalommal írta ki az egykori BEK helyébe lépő Bajnokok Ligája sorozatot. Ekkoriban még tényleg csak az európai országok bajnokcsapatai, illetve a címvédő indulhattak. Az első állomás a csoportkör, ahol a csapatok négy négyes csoportban körmérkőzéssel döntötték el a továbbjutás kérdését, azaz ide bejutás eleve hat mérkőzést garantált. Az addigi magyar bajnokok sorra elbuktak a csoportkörbe jutás selejtezőjében, ahol a magyar labdarúgásnál magasabban jegyzett országok bajnokaival kellett mérkőzniük. Így volt ez 1995-ben is, az FTC ellenfele a belga bajnok Anderlecht lett. A visszavágó előtt Budapesten kitört a jegyláz, mindenki élőben akart részese lenni az akkor már várható csodának, ami be is következett, az 1:1-es döntetlen a csoportkörbe jutást jelentette. Abba a csoportkörbe, ahol az Üllői útra hozta a Fradi a BL akkori címvédőjét az Ajaxot, a BEK rekordgyőztesét a Real Madridot és a svájci bajnok Grasshoppers együttesét. Igen, az a fantasztikus Fradi-szív, ezúttal egész Európa megismerhette.

Hajdú Attila kivédett 11-ese, Lisztes Krisztián első BL-gólja, majd Vincze Ottó hihetetlen duplázása eufóriába kergette túlzás nélkül az egész országot. Madridban sem volt kérdés az eredmény, a bátran játszó Fradi egy nagy verésbe szaladt bele, 1:6 lett a vége. A sorozatot a Grasshoppers ellen egy hazai 3:3 majd Amsterdamban egy vereség zárta, 0:4, azonban ez a menetelés így is a Fradi történetének a nagy lapjai közé való. Novák Dezső ezekkel a szavakkal értékelt a szurkolókhoz szólva: „Éreztük az Önök szeretetét és az, hogy egy szívdobbanással a csapat mellett álltak. Varázslatos hangulatú mérkőzések voltak, amelyek bebizonyították a ferencvárosi tábor egységét és klubszeretetét. Büszke vagyok a csapatomra, de legalább ilyen büszke vagyok a ferencvárosi szurkolótáborra, amely megható módon az Ajax elleni vereség után is tombolva ünnepelte fiait.”

Az 1995-ös ősz, a BL-menetelés sokat kivett a csapatból, az őszi szezon végén, igaz egy mérkőzéssel kevesebbet játszva, a bajnokságban nyolc pont hátránnyal állt a BVSC mögött. Amennyire a kilencvenes évek elindultak, sőt folytatódtak az évtized közepén, annyira volt váratlan és hirtelen a törés, ami végül bekövetkezett. A csapat nem jutott be az 1996/97 évi BL sorozatba, ezzel pedig elmaradt az a tőkeinjekció, ami egy évvel korábban anyagilag is oly sokat segített. A klub gazdálkodása pedig messze nem állt azon a szinten, amely hosszú távon is képes lett volna fenntartani egy magas színvonalon működő futballcsapatot. Az eredmények elmaradtak, edzők (köztük Varga Zoltán, aztán újból Nyilasi Tibor) jöttek és mentek.

A Ferencváros egyéb szakosztályai a 90-es években

Vízilabda sikerek és kihívások a kilencvenes években

Vízilabdában káprázatosan indultak a kilencvenes évek, hiszen az 1989/90-es szezonban hosszú idő, egészen pontosan 25 év után tudott duplázni a Ferencváros, azaz a bajnoki cím mellé a kupát is megnyerte. A bajnokságban ismét az élen végeztek az alapszakaszban, majd az elődöntőben a Tungsramot, a döntőben a Vasast győzték le oda-vissza. Még egy érdekesség, ez volt az első alkalom, hogy az FTC csapata a nevében is viselte a szponzora nevét. Az első ilyen „megtiszteltetés” a Törley pezsgőgyárnak jutott, a jegyzőkönyvekben mindenütt az FTC-Törley név szerepel. Egy biztos, a sikerek évében volt mivel koccintani idehaza.

Az 1991-es évnek régi-új edzővel vágott neki a csapat. Dr. Szívós István az év elején a Ferencvárosi Torna Club ügyvezető elnöke lett, így lemondott a pólócsapat irányításáról, utódja egyik elődje Dr. Mayer Mihály lett. Sajnos, ez az edzői periódusa nem járt olyan sikerekkel, mint az első, a bajnokságban egy negyedik helyezést, „kupaspecialistaként” a Magyar Kupában pedig egy elvesztett kupadöntőt tudott felmutatni. A következő szezonban a bajnokságban eljutott ugyancsak a negyedik helyig, a kupában azonban korábban elvérzett. Két ilyen szezon után át is adta a helyét Kásás Zoltánnak. Ő sem tudott csodát tenni, a lejtmenet folytatódott, 1992/93-ban egy hatodik, egy év múlva egy negyedik bajnoki helyezéssel, miközben a kupában nem jutott el a csapat a végküzdelmekig.

Érdemes a szponzorneveken is elidőzni. A Törley 1993-ig tartott ki, ekkor egy évig nem volt névszponzor, majd 1994/95-ben a Vitasport próbálta vitalizálni a szakosztályt, FTC-Vitasport néven. Az eredmények azonban nem úgy jöttek, ahogy a múlt alapján a fradisták elvárták, 1994/95-ben például újra egy ötödik hely sikerült. Hogy mégis tovább foglalkozunk ezzel az évvel, ezzel a csapattal, annak egyetlen oka van, mint már annyiszor, a nemzetközi szereplés. Az FTC-Vitasport az 1994/95-ös idényben a három évvel korábban indított új európai kupaküzdelemben, a LEN-Kupában indult és a végén bejutott a döntőbe, amit azonban elvesztett, a második helyen végzett. Egy esztendő múltán, 1995/96-ban valami megint elindult, amit egy bajnoki bronzérem jelzett, immáron Wiesner Tamás irányításával. Egy év múlva 1996/97-ben a bajnokságban megint új edzővel, Godova Gáborral ismételt a csapat, újra harmadik lett, ekkor azonban sikerült a kupában nyerni, ami mutatta, ez a csapat is képes az élre kerülni. Az újabb hazai kupagyőzelem 1997/98-ban újra a már háromszor megnyert KEK-ben való indulás jogát jelentette, amely „szokás szerint” fényesen sikerült, hiszen a sorozat végén a csapatkapitány Péter Imre emelhette magasra a KEK serleget, immáron negyedszer a Fradi történelmében. A 90-es évek második felétől a magyar válogatott újra elkezdte a fényesebbnél fényesebb eredményeket szállítani, amelynek - mondhatjuk, természetesen - fradista pólósok is részesei voltak.

A jégkorong helyzete az évtizedben

A kilencvenes években kezdődött el a hazai jégkorongélet átrendeződése. Sorban épültek vidéken is a jégpályák, alakultak a csapatok. Ráadásul a piacgazdaság a hokiba is behozta a légiósvilágot. Ebben a helyzetben a Fradi nem sok jóra számíthatott, hiszen neki akkor sem volt saját pályája, akkor sem voltak kiemelkedő anyagi lehetőségei. A szív, a legendás Fradi-szív, illetve a korábbi évek kimagasló utánpótlás-nevelése azonban segített fenntartani a szakosztályt.

A Fradi legjobb külföldi labdarúgói: Szurkolói szavazás eredményei

Május 20-án a Zöld és fehér magazin és a fradi.hu közös játékában szavazást indítottunk arról, kit látnak szurkolóink az 1900-ban megalapított labdarúgó-szakosztály 120 éves történetének legjobb külföldi labdarúgójának. A szavazást azonban június 12-én, éjfélkor lezártuk, csaknem tízezer szavazat alapján dőlt el, ki a Fradi történelmének legjobb légiósa! Megpróbáltuk összeszedni a legjobb ferencvárosi idegenlégiósokat. Több légiós focista is remekel a jelenlegi ferencvárosi csapatban. Mindezeket is figyelembe véve inkább nosztalgiáztunk, miközben próbáltuk összeállítani a valaha volt 10 legjobb Fradi-légiós listáját. A névsor persze önkényes, így kommentekben és hozzászólásokban várjuk a véleményeket, további javaslatokat. A reakciókból újabb cikk születik majd.

A dobogósok részletes bemutatása

1. Muhamed Besic: 2012 nyarán érkezett az FTC-hez, csupaszív, lelkes játékát hamar megszerették a Fradi-szurkolók. Amellett, hogy minden mérkőzésen a maximumot nyújtva küzdött, különleges volt benne, hogy több poszton is kiválóan megállta a helyét, játszott középső védőt, jobbhátvédet és középpályást (többnyire védekezőt) is. Besic nevét 2014 nyarán a Fradi-szurkolók után egész Magyarország megtanulta, ekkor ugyanis Bosznia-Hercegovinával a világbajnokságon szerepelhetett. A vb-n látottak alapján egyértelmű volt, hogy Besic kinőtte az NB I szintjét, a nagy nyugati bajnokságok első osztályú csapatainak ajánlatai közül válogathatott, végül a Premier League-ben kötött ki, az Everton csaknem ötmillió eurót fizetett érte. Azóta 46 PL-mérkőzésen lépett pályára, de az előző éveket többnyire kölcsönben töltötte, a Middlesbrough-nál, valamint a Sheffield Unitednél.
2. Leonardo Santiago: A brazil támadó kétségtelenül az egyik legtechnikásabb labdarúgó, aki valaha is felhúzta a Fradi-mezt. 2002 és 2006 között játszott Budapesten, 85 meccsen 7 gólt szerzett.
3. Zoran Kuntics: A gólerős csatár 1995 nyarán érkezett a Fradihoz a Parmalattól, és első tétmeccsén rögtön két gólt is szerzett. Három hét múlva örökre beírta magát a ferencvárosi történelemkönyvekbe. Huszonhét bajnoki mérkőzésén hatszor volt eredményes ebben a szezonban, magyar bajnoki címmel távozott Ciprusra, az AEK Larnaca csapatához. Összesen 27 meccset játszott a Fradiban, ez idő alatt 6 gólt szerzett.

További említésre méltó külföldi játékosok

Természetesen számos más külföldi játékos is hozzájárult a Fradi sikereihez. Íme a szavazás első 20 helyezettje:

Külön kiemelendő Igor Nicsenko, aki az 1995-ös BL-főtáblára jutás egyik kulcsfigurája volt. Ha ő nincs, akkor nincs Bajnokok Ligája főtábla sem 1995-ben. 1994-ben igazolt a Fradihoz, két idény alatt 87 meccsen 33 gólt szerzett, betalált a BL-ben a Real Madridnak is a csoportkörben. Bajnok az 1994-95-ös és az 1995-96-os szezonban, előbbiben kupagyőztes, Szuperkupa-győztes. Vasile Miriuta 1990 és 1993 között játszott a Ferencvárosban, ő bajnok, kétszeres kupagyőztes lett a csapatban, és nyert Szuperkupát is 1993-ban. Leandro de Almeida három évig játszott a védelemben, 10 gólt is szerzett, ott volt a BL-ben is. Vladan Csukics pedig 3 évig kisebb-nagyobb megszakításokkal a zöldeknél játszott (még az NB II.-ben kezdte), 39 meccsen 3 gólig jutott.

A Ferencváros történetének kiemelkedő kölcsönjátékosai

A Fradi történetében nem csak a saját nevelésű és igazolt játékosok, hanem a kölcsönbe érkező labdarúgók is hagytak mély nyomot. Íme néhányan közülük:

• Magyar Ferenc (1930 - 1931)
• Zilahi Pál (1929-1930, 1930-1931)
• Puskás Ferenc (1947)
• Faragó Lajos (1954)
• Budai László (1955)
• Kotász Antal (1956)
• Czibor Zoltán (1956)
• Mészáros József (1957-1958)
• Esterházy Márton (1980 - 1981)

tags: #legendas #fradi #jatekosok

Népszerű bejegyzések:

• kézügyesség alapjai és fejlesztése
• átfogó edzésprogram kapusoknak
• Tudj meg mindent a Senica – Skalica rangadóról
• Magyar utánpótlás-sikerek
• Chelsea Flower Show GYIK