A jégkorong legendái és a sportág lenyűgöző története

A jégkorong-történelemben fantasztikus egyéniségeket és teljesítményeket találunk, megannyi NHL-elsőséggel, világ- és olimpiai bajnoki címmel. Ez a cikk a sportág eredetétől kezdve, a nemzetközi és a magyar jégkorong kiemelkedő alakjain keresztül mutatja be a játék evolúcióját és dicsőséges pillanatait.

A Jégkorong Eredete és Fejlődése

A jégkorong gyökerei mélyre nyúlnak a történelemben. Vannak olyan kutatások és adatok, miszerint már 4000 évvel ezelőtt játszottak a jégen, amit korabeli falfestményeken található jelenetekkel vélnek igazolni. A földön található különböző tárgyak rugdosása, ütése botokkal már az ősi időkben is szórakozást nyújtott, és ebből fejlődtek ki a csapatsportágak.

Európában a bot- és labdajátékok a kereszténység előtti időkre nyúlnak vissza, mint például az ír hurling, a skót shinty vagy a mezei hoki. Ezek a játékok annyira népszerűvé váltak, hogy télen sem szívesen mondtak le róluk, így keresték a módját, miként lehetne űzni őket hideg, jeges körülmények között. A befagyott tavakon és folyókon hasonlóan lehetett kergetni, ütni, rúgni a labdát, ráadásul nem csak futva, hanem a jégen csúszva is, akár talpon, akár korcsolyán, amelyek már a XVI. századi Hollandiában is megjelentek. Ezekből a jégen játszott, labdát bottal ütő játékokból alakult ki Angliában a bandy.

Mindeközben Kanadában és az Egyesült Államokban egészen más irányt vett a jégen űzött csapatjáték. Az angol gyarmatosítás során az angol katonák magukkal vitték Kanadába az otthon már megszeretett bandy-t, amelynek gyakorlásához a kanadai tél ideális feltételeket teremtett. A mendemondák szerint egy Québec melletti katonai helyőrség udvarán kezdődött minden, ahol a katonák egy kicsiny fadarabot kezdtek kergetni a seprűikkel a befagyott lefolyók tisztítása közben. Ha hihetünk a történetnek, akkor ez volt a világtörténelem legelső „jégkorong-mérkőzése”.

A jégkorongozás rövidesen az egyik legkedveltebb szórakozás lett a hosszú kanadai telek alatt. Nem csoda, hogy nagyon rövid idő alatt szervezett formákat is öltött, a szabályait is kezdték kidolgozni. Ennek középpontjában Montreál áll. Az első szervezett mérkőzést 1875. március 3-án rendezték. Az új játék viharos gyorsasággal terjedt el Kanadában, immáron valóban jéghokinak hívták, és a csapatok száma gombamódra szaporodott. Lord Stanley Preston, Kanada főkormányzója, aki maga is a játék nagy rajongója lett, 1893-ban egy ezüst tálat vásárolt és felajánlotta, mint vándordíjat a legjobb kanadai csapatnak. Ez lett a legendás Stanley Kupa.

Az NHL 100 Legjobb Játékosa és a Viták

Az NHL a 100 éves születésnap alkalmából megnevezte története 100 legjobb játékosát. Az első 33 nevet, amely az 1917-től az 1967-ig, az első bővítésig tartó korszakot öleli fel, néhány hete jelentették be. A fennmaradó 67 nevet vasárnap hajnalban hozták nyilvánosságra. A lista azért hozott néhány meglepetést is, sokak szerint kimaradtak olyan nevek, akiknek illene ott lenniük, és bekerült néhány olyan, akik még nem érettek meg a megtisztelő címre. Több neves újságíró szerint hiba volt olyan játékosokat kihagyni a százas listából, mint Dale Hawerchuk, Joe Mullen, Pierre Pilot, Larry Murphy és Larry Robinson, miközben bekerültek olyanok, mint Jonathan Toews, Patrick Kane vagy Duncan Keith. A tudásukat és a kvalitásukat persze senki nem vonja kétségbe, de nyilván van olyan szegmens, amely figyelembe vételével igazuk lehet a kritikusoknak. Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez a lista csak szubjektív lehet, így biztosan lesznek olyan játékosok, akiket hiányolnak a szurkolók.

A Jégkorong Történetének Ikonikus Férfi Játékosai

Wayne Gretzky: A "Nagy Egy"

Wayne Gretzky, a "Great One", minden idők legponterősebb játékosa az NHL-ben, továbbá négy Stanley Kupát nyert zsinórban a nyolcvanas években az Edmonton Oilersszel. Kalandos útja volt az NHL-ig: gyerekként szinte mindig nála 4-5 évvel idősebbek között játszott, 13 évesen már 1000 gólnál járt. 15-16 évesen a kanadai juniorligában már 2 pont/meccses átlaga volt. Az NHL korhatára miatt a WHA-ban kezdte profi pályafutását az Indianapolis Racersnél, majd az Edmonton Oilershez került.

Élete első NHL-mérkőzésén a Chicago Black Hawks ellen, 1979. október 10-én az Oilers 4-2-re kikapott, de Gretzky egy gólpasszt adott. Az első szezonjától kezdve dominált, újoncként holtversenyben pontkirály lett, a következő 7 évben pedig senki sem érhetett a nyomába statisztikailag. Mérhetetlenül magas játékintelligenciájának köszönhetően olyan szinten emelkedett ki a többiek közül a '80-as években, amihez hasonlót előtte és utána sem látott a világ. Szubjektív vélemény, de ő a világ legjobb csapatsportolója, akinek néhány rekordját nemhogy megdönteni, de ép ésszel felfogni sem lehet.

Bobby Orr: A Védő, Aki Megreformálta a Sportot

Bobby Orr minden idők legjobb védője, aki nemcsak saját posztját, de az egész sportot megreformálta, és aki talán a maga idejében majdnem annyira domináns volt, mint Wayne Gretzky a sajátjában. Kétéves volt, amikor először korcsolyát húztak a lábára, hat évvel később már jégkorongozott. Eredetileg csatárként játszott, de hihetetlen sebessége miatt védőként vált legendássá. 14 évesen elkötelezte magát a Boston Bruinshoz, és 1966. október 19-én debütált az NHL-ben a Detroit Red Wings ellen, ahol máris gólpasszt jegyzett.

Két Stanley Kupa-győzelem (mindkétszer övé volt a győztes gól, az első pedig az NHL egyik legemlékezetesebbike), milliónyi egyéni díj és rekord, valamint a védőposzt alapelveinek teljes átszabása köthető a nevéhez. A legfontosabbat talán soha senki nem fogja megdönteni: ő az egyetlen játékos az NHL történetében, aki hátvédként is pontkirály tudott lenni az alapszakaszban, ráadásul nem is egyszer, hanem kétszer. Szörnyű csapás, hogy sorozatos térdsérülései miatt 30 évesen vissza kellett vonulnia, de így is legenda maradt.

Mario Lemieux: A Megmentő és Tulajdonos

Mario Lemieux-ről szintén látszott fiatalon, hogy fantasztikus játékos válhat belőle, a mai napig ő tartja a kanadai juniorligában a pontrekordot. Teljesen egyértelmű volt, hogy ő lesz az első kiválasztott az 1984-es újoncbörzén, ami így is történt, a Pittsburgh Penguins ölébe hullott a korszakos tehetségnek tartott fiatal. Megváltóként várták őt Pittsburgh-ben, és nem okozott csalódást, 1984. október 11-én, a Boston Bruins ellen máris megszerezte első gólját, Ray Bourque-tól elvéve a korongot.

Habár 1997-ben vissza kellett vonulnia, mert nem bírta a háta, így is maradt a Pens kötelékében. Amikor a klub ismét csődöt jelentett, Lemieux megvásárolta a csapatot, majd hosszú évek alatt minden tartozást kiegyenlített. 2000-ben pedig 44 hónapos kihagyás után visszatért, majd még lehúzott négy szezont. Klubvezetőként is sikeres maradt: játékosként kétszer, tulajdonosként viszont háromszor is magasba emelhette a Stanley-kupát.

Jaromír Jágr: A Cseh Klasszis

A szocializmus haláltusája és a Vasfüggöny lehullása utat nyitott a kelet-európai játékosok számára az NHL-be. Így jutott el Pittsburgh-be az ötödik választó Penguins által kiválasztott 18 éves Jaromír Jágr 1990-ben. Ugyan a média és a szurkolók számára annyira nem volt szem előtt, a játékosmegfigyelők tudták, mekkora tehetség. Jágr a Washington Capitals ellen debütált az első sorban, de az első meccse nem volt sikeres. A folytatásban azonban hihetetlenül sokat dolgozott, és Mario Lemieux oldalán a Penguins 1991-ben és 1992-ben is bajnok lett. Jágr is vezérré fejlődött, és többször is ő volt az NHL pontkirálya.

Jágr az NHL örökös pontlistájának második helyén áll Gretzky mögött, sőt, még ma, 51 évesen is azt tervezi, hogy bevállal egy újabb szezont a tulajdonában lévő Kladnóban. Kétszer nyert Stanley-kupát, egyszer olimpiát és kétszer világbajnokságot, azaz tagja a tripla arany klubnak.

Dominik Hasek: "A Dominátor" a Kapuban

32 nappal Jágr után egy másik cseh világklasszis, minden idők talán legjobb kapusa, Dominik Hasek is pályára léphetett az NHL-ben. Nem 18-19 évesen debütált, hanem jóval később, 1990. november 6-án a Chicago színeiben a Hartford Whalers ellen, ahol kiválóan védett. Az ominózus döntőbeli teljesítménye győzte meg a Buffalo Sabres vezetőségét, hogy cseréljenek érte, ott pedig egy évnyi padozás után kezdetét vette az a dominancia, ami miatt megkapta a "Dominator" becenevet. Hatszor kapta meg az NHL legjobb kapusának járó Vezina-trófeát, sőt, 1997-ben és 1998-ban az egész NHL legértékesebb játékosának választották. Akrobatikus, már-már cirkuszba illően látványos stílusa miatt imádta a közönség.

További legendás játékosok az NHL történetéből

• Gordie Howe: Elképesztő hosszú pályafutása során négy Stanley Kupát nyert a Detroit Red Wings csapatával. "Mr. Hockey" néven ismert.
• Jean Béliveau: A kanadai legenda 10-szer nyerte meg az NHL-t 1955 és 1971 között, a Montréal Canadiens csúcskorában.
• Partick Roy: A kiváló kanadai kapus a Montréal Canadiensszel és a Colorado Avalanche csapatával is kétszer nyerte meg az NHL-t (összesen négyet).
• Mark Messier: Ötször lett bajnok az Edmonton Oilersszel és egyszer a New York Rangersszel, a szakértők a sportág egyik legnagyobb vezéregyéniségének tartják.
• Sydney Crosby: Az örökifjú kanadai elérte a tripla arany klubhoz szükséges kritériumokat, azaz: Stanley Kupát, olimpiát és vb-t is nyert. Ő szerezte a kanadaiak 14. téli olimpiai aranyérmét a 2010-es Vancouveri Olimpián az USA elleni hosszabbításban.
• Alekszandr Ovecskin: Az orosz ikon mindössze egyszer szerezte meg a Stanley Kupát, ami mutatja, hogy a sportvilágban rengeteg út vezet a csúcshoz.

A Női Jégkorong Fejlődése és Legendái

A női jégkorong nem újkeletű sport. Valójában több mint száz éve cseleznek, száguldanak és lövik a gólokat a jégen. A Kanadai Jégkorongszövetség adatai szerint az első bejegyzett női mérkőzés 1892-ben, Ontarioban zajlott. Az NHL hivatalos enciklopédiája szerint pedig 1889-ben, Ottawában zajlott az első ilyen meccs, a Rideau és a Government House csapata között. A századfordulóra már számos női csapat játszott Kanada-szerte. A női jégkorong először az 1920-as, 1930-as években csúcsosodott ki, ekkor már Kanada minden régiójában voltak csapatok, ligák és tornák, és az Egyesült Államok területén is egyre több helyen jelentek meg hokis lányok. A legjobb kanadai csapatok évente találkozót rendeztek, ahol összemérhették tudásukat és nemzeti bajnokot hirdettek.

A második világháború után a szervezett női jégkorong megszűnt, 1950 és 1960 között inkább csak érdekességként tartották számon. A hoki a férfiak kiváltságává vált, ezt a megítélést támasztja alá Abby Hoffman története, aki 1956-ban, 9 évesen csatlakozott az ontarioi, csak fiúkból álló csapathoz. 1960-ban kezdődött ismét a felemelkedés. A legtöbb lányt, aki fiúcsapatban akart játszani, még mindig elutasították, de a női hokisok lassan egyre több jégidőt kaptak, a felnövekvő generáció pedig követelte a főiskolákon és egyetemeken is a lehetőséget a játékra.

A nemzetközi áttörést az 1990-ben, nyolc ország között megrendezett első Női Jégkorong Világbajnokság jelentette. A következő évtizedben jelentősen megemelkedett a sport iránt érdeklődők száma. Napjainkban a női csapatok és ligák száma még soha nem látott méreteket öltött. Gyakoribbak a kevert együttesek is, főleg a fiatalabb korosztályokban. Néhány nő, köztük Manon Rheaume és Hayley Wickenheiser játszottak férfi utánpótlásban. Manon Rheaume a mai napig az egyetlen nő, aki az NHL-ben is bemutatkozhatott.

Bár sokan támogatták, Wickenheiser sikere sokakban kétséget ébresztett. Voltak, akik azt vallották, az elit női hoki sosem lesz magasszintű, ha a legjobb játékosok a férfi csapatokhoz csatlakoznak. "Nem értem miért kellene fenyegetve éreznie magát bárkinek is" - mondta Teemu Selanne, az NHL csillaga, aki a Salamat társtulajdonosa volt. "A legjobb női játékosról beszélünk, és csak róla. Talán lesznek még olyan játékosok, mint Wickenheiser, de a legtöbb nő számára a jövő a női csapatokban van."

A két ország (Kanada és USA) dominanciája mellett nincs könnyű helyzetben a többi nemzet, ha fel akar érni a nemzetközi jégkorong szintjére. Svédország hatalmas lépést tett előre, amikor 2006-ban ezüstérmet szerzett az Olimpián, igencsak feldühítve ezzel az amerikaiakat. Emellett számos szép eredményt írhatunk női klubcsapatok javára is: az EWHL-ben bajnok lett a KMH Budapest, majd megnyerte az EWHL Supercupot is. Láthatjuk tehát, hogy a női jégkorong az egyik leggyorsabb ütemben fejlődő sportág a világon.

A Magyar Jégkorong Története és Legendái

A Kezdetektől az Első Sikerekig

Az 1920-as évek közepén Magyarországon is központi kérdéssé vált, hogy a labdás jégjátékot, a bandy-t vagy pedig a kanadai stílusú jéghokit űzzék. 1928-ban az FTC-ben is eldőlt ez a kérdés, és mint a sportvonalon szinte mindig, ezúttal is abban az irányban, amely a további fejlődést szolgálta. Az FTC vezetői 1928. október 28-án tartották meg a jégkorong szakosztály alakuló ülését. Az első hivatalos mérkőzés dátuma 1929. február 18-a volt, amikor az FTC 2-1-re kikapott az MHC csapatától. A klub első győzelmét 1930. január 6-án aratta a MAFC ellen 5-1-re. 1931-ben az egyesület vezetősége lehetővé tette, hogy a fiatal csapat első ízben vívhasson nemzetközi mérkőzést, amelyre 1931. december 19-én került sor. Az ellenfél a jó erőkből álló Deutsche Eishockey, a prágai németek csapata volt, az eredmény pedig 6-1 az FTC javára.

1937-ben indult el a magyar bajnokság. Ennek kezdeteként nagy lépésre szánta rá magát a szakosztály, sikerült játékos-edzőként szerződtetni egy kiváló kanadai játékost, Frank Stapleford személyében. A hoki hazájából érkezett sportember valódi tervszerűséget vitt a csapatba. Azonban az első hivatalos bajnoki mérkőzésre várni kellett a következő, 1937/38-as bajnokságig, mivel Stapleford játékjogát nem ismerték el. Végül a Fradi bronzérmes lett az öt csapatot felvonultató bajnoki mezőnyben. 1940-ben átszervezték a magyar bajnokságot, amelyben a körzeti elv érvényesült, és először vehettek részt vidéki csapatok is.

A Háború Utáni Újjáépítés és a Dominancia Kora

A II. világháború után az első mérkőzést 1946. január 17-én játszotta az FTC, ahol az MHC ellen nyertek 8-0-ra. Az 1946/47-es bajnokságban játszották le azt a mérkőzést, amelynek párosítása a futballban az örökrangadó címet érdemelte ki: az MTK ellen, amely az előző évi bajnok BKE teljes állományát leigazolta. A bajnokság végén az MTK örülhetett a bajnoki címnek, a Fradinak a második hely jutott. Ugyanez volt a sorrend a következő két esztendőben is.

Az 1949/50-es szezon új csapatneveket rajzolt a magyar hoki térképére, a Fradiból így lett először ÉDOSZ, majd később Bp. Kinizsi. A sokéves erőfeszítéseket végül 1951-ben koronázta siker, amikor az akkor Bp. Kinizsi néven versenyző csapat megnyerte az első magyar bajnoki címet, méghozzá elsöprő fölénnyel, 100%-os eredménnyel. A csapat játékos-edzője Háray Béla volt, az egyik erőssége pedig Szende János. Ennek a sikernek azonban nagy ára volt, a kommunista hatalom szétszedte a csapatot, de megtörni nem sikerült. Egy tervszerű fiatalítás kezdődött Helmeczi Frigyes edző irányításával, melynek eredményeként a Bp. Kinizsi 1955-ben és 1956-ban újra bajnok lett.

Jöttek a hatvanas évek, amikor az előző évtized három bajnoki címét überelni tudta a Fradi, hiszen ebben az évtizedben négyszer nyert bajnokságot (1961, 1962, 1964, 1967). Az első három alkalommal a korábbi legendás játékos, Rajkai László már edzőként irányította a csapatot. A negyedik cím dr. Miks Károly irányítása alatt született meg. A szövetség a bajnokság mellett ebben az évtizedben indította útjára a Magyar Kupát, akkori nevén a Magyar Népköztársasági Kupát, melynek első kiírása 1963/64-ben volt. A Fradi az első kupagyőzelmét 1967/68-ban szerezte meg, mely címét egy esztendő múlva megvédte.

Ha a hatvanas évekről azt mondtuk, a Fradi überelte az előző évtizedet, akkor mit mondjunk a hetvenes évekről? Ekkor ugyanis a Fradi egyeduralkodóvá vált Magyarországon, 1971 és 1980 között zsinórban tíz alkalommal nyerte meg a magyar bajnokságot! A páratlan sorozatot két edzőlegenda jegyzi, Rajkai László ötször, dr. Jakabházy László pedig ugyancsak ötször irányította az évtized együtteseit. A nagy menetelésben hét játékos mind a tíz bajnoki diadalban részt vett: Mészöly András, Muhr Albert, Kereszty Ádám, Kovács Antal, Deák Miklós, Enyedi Ferenc és Póth János.

A Fradi hoki történelmének ezen pontján feltétlenül meg kell emlékezni egy hatalmas nemzetközi sikerről, sőt inkább sikersorozatról. Ez pedig nem más, mint az aktuális magyar bajnok, esetünkben a Ferencváros, menetelése a BEK-ben, azaz a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. 1973 őszén, telén csoda történt. Az első ellenfél az olasz HC Bolzano volt, amelyet a Fradi kettős győzelemmel vert meg (6:4 idegenben, 7:3 otthon). A következő fordulóban a nyugatnémet bajnok EV Füssen jött szembe, egy európai szinten is nagycsapat. Az odavágót Füssenben rendezték.

Magyar Jégkorong Legendák

• Dr. Jakabházy László: 1950-1970 között jégkorongozott az Építőkben és a Ferencvárosban. Tíz világbajnokságon szerepelt, és egyike volt azoknak, akik részt vettek az 1964-es innsbrucki téli olimpián. Később sikeres edzőként ötször nyert bajnoki címet az FTC-vel.
• Kercsó Árpád: Gyergyószentmiklóson született 1949-ben. Hátvédként játszott Romániában, majd 1977-től edzősködött. Magyarországra települve a Dunaújvárosnál teremtett sikereket, kiküzdve a fedett pályát. Éveken keresztül a magyar utánpótlás-válogatottak szövetségi kapitányaként tevékenykedett. 2023-ban az IIHF Hall of Fame tagjává fogadta.
• Kiss Tibor: A KSI-ben kezdte pályafutását, majd a BVSC-nél és Székesfehérváron a Volán első bajnokcsapatának tagja volt 1981-ben. A Ferencvárosi Torna Club igazolta le, ahol hatszor volt bajnok és kétszer kupagyőztes. A magyar válogatott mezét 220 alkalommal ölthette magára, 14 világbajnokságon szerepelt.
• Szélig Viktor: 1975-ben született Dunaújvárosban. A Dunaferrben kezdte, majd Franciaországban játszott és nyert kupát. A válogatott csapatkapitánya volt, 2013-ban köszönt el a válogatottságtól. Visszavonulása után a Fehérvár AV19 szakmai stábjában vállalt munkát. 2023-ban a Richard „Bibi” Torriani-díjjal tüntették ki és az International Ice Hockey Federation Hall of Fame tagjává fogadták.
• Ocskay Gábor (ifj.): Az Újpest emblematikus alakja volt, akit már kissrác korában megváltónak tartottak a magyar jégkorongban. Tizenhat világbajnokságon játszott. Pályafutása végén a Dunaferrben is szerepelt.
• Bikár Péter: 1960 és 1964 között a sokszoros NDK bajnok, Dinamo Berlin utánpótlás csapatában pallérozódott. Magyarországra visszatérve, előbb 14 évig az Újpest, majd pályafutása utolsó hat esztendejében a Fradi játékosa volt. A válogatottból 1965 és 1983 között szinte kihagyhatatlan volt, 14 alkalommal szerepelt világbajnokságon.
• Balogh Tibor: 1965-ben kezdett jégkorongozni a KSI-ben. 1970 és 74 között a Budapesti Volán kapuját védte. 1974 és 81 között az FTC-ben játszott, ezalatt hat alkalommal nyert felnőtt magyar bajnoki címet. 1972 és 80 között 35-ször volt tagja a magyar jégkorong-válogatottnak. Hatalmas szerepe volt a női bajnokság és a női válogatott létrejöttében.
• Havrán Péter: 1942. december 2-án született. 1959-től a Bp. Építők, 1963-tól a FTC jégkorongozója, ötszörös Magyar Bajnok, 1967-ben a bajnokság gólkirálya. A 70-es évekbeli legendás Kereszty-Mészöly-Havrán csatársor játékosai közül ő is kiemelkedő volt. Vezére és legeredményesebb játékosa volt az 1965-ös finnországi B csoportos világbajnokságon negyedik helyen végzett csapatnak.
• Mészöly András: 1950. január 16-án született Budapesten. 17 éves korában mutatkozott be a Ferencváros felnőtt jégkorongcsapatában. Ötszörös Magyar Bajnok és ötszörös Magyar Kupa győztes. Tizenegyszeres Magyar Bajnok (1971-1980 között zsinórban tízszer aranyérmes), százhetvenkétszeres válogatott, 11 világbajnokság résztvevője.
• Póth János: 1962. január 2-án született Budapesten. 1980 és 1990 között a Ferencvárosban játszott, akikkel két bajnoki címet szerzett. Játékos pályafutását Dunaújvárosban fejezte be. Még aktív játékosként 1984-ben kezdte edzői karrierjét az FTC-ben. A Nemzetközi Jégkorong Szövetség 2020-ban Paul Loicq-díjjal tüntette ki.
• Kovács Antal: 1965-ben kezdett jégkorongozni, egész pályafutását Újpesten töltötte. 1972 és 1990 között hatszor nyert felnőtt magyar bajnoki címet. 1973 és 1990 között 211 alkalommal ölthette magára a címeres mezt, ez idő alatt minden évben tagja volt a világbajnoki keretnek. Később edzőként is sikeres volt.
• Horváth Zoltán: 1973-ban a KSI-ben kezdett jégkorongozni. 1976-tól 1997-ig a Ferencvárosi Torna Club játékosa. Ez idő alatt nyolcszor nyert felnőtt magyar bajnoki címet. Volt a bajnokság legjobb csatára és gólkirálya is. 126 alkalommal játszott a Magyar Válogatottban.
• Schwalm Béla: 1954-1972 között jégkorongozott a Postás, a Törekvés, a BVSC és az Újpest színeiben. Nyolc világbajnokságon szerepelt és részt vett az 1964-es téli olimpián is Innsbruckban. Játékvezetőként is szolgálta tovább sportágát.
• Bánkuti Ferenc: Imádta a jégkorongot, nagy játékos akart lenni és bár szenzációsan korcsolyázott, mégsem volt elég tehetsége, hogy azzá váljon. Sebaj - mondta - és játékvezető lett belőle. A világbajnokságok C-, B- és A-osztályában is működött közre.
• Klink János: 1973-ban játékvezetői vizsgát tett. Öt év sem telt bele és már nemzetközi minősítést szerzett. Nem kevesebb mint 10 ifjúsági, junior és felnőtt világbajnokságon működött közre. Amikor elbúcsúzott a csíkos meztől, már több mint ezer mérkőzést vezetett. Azóta edzőként dolgozik.
• Rajkai László: A klubhűség mintaképe, hiszen 1964 és 1988 között csak a Volán, majd jogutódja a Székesfehérvári Volán kapuját őrizte. Közben 11 VB-n szerepelt.
• Gyöngyösi Jenő: Tagja volt az 1964-es téli olimpián szereplő magyar válogatottnak, amely eddig az utolsó ötkarikás játék volt, amelyen a magyar válogatott részt vehetett.
• Zsitva Béla: A BVSC, majd a Volán játékosa, igazi virtuóz volt. Élete legemlékezetesebb mérkőzésén az 1983-as budapesti világbajnokságon olyan gólt ütött Kínának, hogy akik látták, sosem feledik.
• Palla Antal: 1952-ben jegyezte el magát a jégkorongsporttal. Részt vett a magyar jégkorong válogatott eddigi utolsó olimpiai szereplésének. Három világbajnokságon viselhette a címeres mezt, köztük az 1965-ös Tampere-i VB-n, ahol a B-csoportban negyedik lett válogatottunk és ezzel a mai napig, minden idők legjobb helyezését érte el.
• Kassai György: 1957 és 1971 között a Vörös Meteor, 1972-től 1974-ig a BVSC játékosa. Háromszoros magyar bajnok. Hat B és C csoportos világbajnokságon, valamint az 1964-es Innsbruck-i téli olimpián képviselte hazánkat.
• Egri István: Közgazdász, sportvezető, az OTP Egészségpénztár igazgatója. 2003 és 2010 júniusa között napra pontosan hét éven át volt a Magyar Jégkorong Szövetség elnöke. Ez idő alatt jégkorongunk története egyik legsikeresebb időszakát élte, egyben része lett az elithoki körforgásának.

tags: #legeredmenyesebb #jegkorong #jatekos

Népszerű bejegyzések:

• labdarúgó és jégkorongbíró Lászlók
• Sport játékosan gyermekeknek
• Összehasonlítás: Milan vs Juventus
• A Man City Bajnokok Ligája útja
• A világ leggyorsabb embereinek versenye