Lékó Péter sakkpályafutása és világbajnoki kihívásai
Az elmúlt közel másfél évtizedben a magyar sakksport egyet jelentett Lékó Péter nevével. A szabadkai születésű nagymester 2004-ben, 25 évesen ért pályafutása csúcsára, amikor a svájci Brissagóban világbajnoki döntőt játszhatott az orosz Vlagyimir Kramnyikkal. Ez a mérkőzés meghatározó volt Lékó karrierjében, és hosszas felkészülés előzte meg.
A 2004-es világbajnoki döntő Vlagyimir Kramnyik ellen
Lékó a Kramnyik elleni világbajnoki döntőben hihetetlen teljesítményt nyújtott, de az utolsó játszmában drámai körülmények között vesztett, így oda lett a győzelem. A mérkőzés utáni érzéseiről így nyilatkozott:
„A mérkõzés után nagyon csalódott voltam, hogy ennyire közel volt, hogy a lehetetlent sikerült majdnem elérni, hiszen Kramnyik legyõzése egy ilyen világbajnoki döntõn, 14 játszmában, hihetetlenül nehéz feladat. Négy évvel ezelõtt Kaszparov például egyetlenegy játszmát sem bírt ellene nyerni, el is veszítette a címet. Hogy ennyire az utolsó játszmán múlott, és ha azt még sikerült volna döntetlenre hoznom, akkor én lehettem volna a 15. klasszikus világbajnok, Fischer, Karpov, Kaszparov, Kramnyik után akkor én következhettem volna! Hihetetlen teljesítmény és mégis nagyon fájó.”
Arra a kérdésre, hogy a karnyújtásnyira lévő győzelem nem tette-e nehezebbé a feldolgozást, Lékó így válaszolt:
„Akkor, ott hirtelen nagyon fájdalmas volt, de így utólag már nagy büszkeséggel tölt el, hogy odáig eljutottam, és ilyen nehéz mérkõzés elé tudtam állítani azt a világbajnokot, aki páros mérkõzésen szinte tényleg legyõzhetetlen. Mindezt úgy, hogy õt az egész orosz sakkelit támogatta, ami egy óriási szakmai elõny, olyan, amivel szinte lehetetlen felvenni a versenyt még akkor is, ha én és a szakmai csapatom napi 10-12 órát dolgoztunk több hónapon keresztül. És a végén nem vert meg, hanem az utolsó pillanatban egyenlítette ki a mérkõzést, amivel megtartotta a címet. Tehát azért ez így, utólag visszanézve nagyon nagy erõt ad a jövõre, hogy még egyszer odakerüljek, és végre világbajnok legyek.”
Lékó az edzői és szekundánsi háttér fontosságát a "fegyvergyártáshoz" hasonlította:
„Nagyjából olyan ez, mint a fegyvergyártás: újabb és újabb titkos megnyitási fegyvereket eszelsz ki, amikre az ellenfél nem tud készülni. Igen ám, de hiába elemzel te 2-3 hónapon keresztül speciálisan Kramnyikra, õ olyan megnyitásokat alkalmaz, amikre te nem számíthattál elõre, teljesen újakkal áll elõ, ez viszont hihetetlenül idõigényes. Tehát ezt egyedül vagy 2-3 emberrel szinte lehetetlen megoldani, mert sokkal tovább tart. Nagyon hasonló, mint a haditechnológia, mert nem elég az, hogy az ember nagyon jó katona, sokkal fontosabb, hogy milyen fegyverekkel látják el. Vannak jó és jobb fegyverek, és nem véletlen, hogy az USA-nak van a legeslegjobb hadserege, mert neki van pénze arra, hogy felépítse azt a hátteret, amitõl katonáik legyõzhetetlenné válnak. A sakkban ez ugyanígy mûködik. Kramnyik elképesztõ fegyvertárat kapott: míg nekem mondjuk volt 50 újításom, addig lehet, hogy az õ tarsolyában 500 pihent. Ez szinte ellensúlyozhatatlan elõny. De mi az edzõmmel és a szekundánsaimmal erre készültünk, és ennek tudatában építettük föl a stratégiánkat.”
A felkészülés során a váratlan lépések alkalmazása óriási kockázattal járt, de szükséges volt:
„Fontos volt, hogy tõlem váratlan újdonságokkal álljak elõ, hogy hiába dolgozik, készül belõlem több fél éven keresztül 15-20 világklasszis sakkozó, olyat lépjek, amire nem számíthatnak. Olyat, amilyet még soha nem játszottam. Ez ugyanakkor óriási kockázatvállalás, mert nekem sincs abban tapasztalatom. Nyilván kidolgoztuk, de az nem ugyanaz, mintha már egy több éven keresztül bejáratott fegyvert alkalmazok. Teljesen megleptük Kramnyikot, és így neki a mérkõzés alatt szintén nagyon sok problémával kellett szembesülnie, olyanokkal, amilyenekre a meccs elõtt nem is nagyon számított. Az ötödik például egy forradalmi játszma volt, hiszen d4-gyel nyitottam - ezt még sohasem léptem korábban, míg Kramnyiknak ez volt az egyik legnagyobb erõssége, világéletében ezt játszotta. Fölvállaltam, hogy egy teljesen idegen pályán játszom, és a saját kreativitásomnak kell döntenie, nem az otthoni elemzésnek.”
A fizikai és mentális felkészültség kulcsfontosságú volt a hosszú, egy hónapos megmérettetésen:
„A másik fontos dolog az volt, hogy fizikálisan és lélektanilag kipihenve, összeszedetten érkezzem a mérkõzésre. Tudtam, az az egyetlen esélyem a tábla melletti játékban, amikor a megnyitását már mindkét fél kijátszotta, hogy nagyon jól koncentrálok, és nagyon jól bírom erõvel az egy hónapos erõltetett menetet. És ebben kárpótolni is tudtam azt a Kramnyik-elõnyt, ami a megnyitási felkészültségébõl adódott.”
Lékó kiemelte, hogy a játszma lélektana, az intuíció és a kockázatvállalás döntő szerepet játszik ezen a szinten:
„A játszma lélektana számít, az, hogy ki tudja megragadni egy játszmán belül azt a pillanatot, amikor az intuíciójából, a kreativitásából és a logikus gondolkodásából le tudja vonni a legjobb következtetést. A döntõ pillanatokban gyakran nem látni mindent, hanem sokszor érezni kell. Azt is, hogy az ellenfél hogyan gondolkodik, õ is fél-e attól a pillanattól, mert nyilván, ha te nem látod át, akkor õ sem. Ilyenkor az a kérdés, hogy ki meri fölvállalni a kockázatot. Amivel nyerhetsz, de veszíthetsz is. Egy-egy kritikus pillanatban mindannyian 10-12 lépéssel számolunk elõre, az dönt, hogy a kialakuló állást melyikünk értékeli helyesen. Szerintem sejtik már: egy-egy parti nem csak azon a 64 mezõn dõl el. Két személyiség háborúja ez, két idegrendszer küzd egymással.”
A pszichológiai felkészültséggel nem volt gondja, hanem inkább a maximalizmusával. Védekezésben a világ legjobbjai közé tartozik:
„Az én idegrendszerem és pszichológiai felkészültségem kiváló, nem is ezzel volt gond. Inkább a maximalizmusomat nem bírtam el. Túl nagy elvárással viseltettem magam iránt. [...] Rólam például mindenki azt mondja, hogy védekezés terén nincs még egy olyan játékos, mint én. Én mentem meg a legnehezebb állásokat, nehéz pozícióban 200 százalékot hozok ki magamból, az ellenfél pedig beleõrül, hogy a legeslegjobbat lépi és védekezi, és mégsem tudja érvényesíteni az elõnyét.”
Az utolsó játszma elvesztésének pillanatát is felidézte:
„Hihetetlen fájdalom volt bennem. Ha nem az utolsó játszmáról lett volna szó, már korábban föladtam volna, mert tudtam, hogy reménytelen a helyzet. Vége volt mindennek, amiért addig dolgoztam. Tudtam, hogy csak a csoda segíthetne, de az meg ilyen szinten, ilyen szituációban nem létezik. Az utolsó tíz lépés arra szolgált, hogy erõt gyûjtsek a föladásra, és úriemberként viseljem azt az óriási fájdalmat, amit akkor éreztem. Utána volt egy 20-25 perc a záróünnepségig, az is arra volt jó, hogy egy tisztességes záróbeszédet tudjak mondani. Vissza kellett fognom magam, hogy ne szedjem szét a szobát, ne hajítsam ki a berendezést az ablakon - az ugyanis nem volt az enyém. Közben persze probáltam tudatosítani magamban azt is, hogy fáj-fáj, de mégiscsak maradandót nyújtottam, mindent kiadtam magamból, nincs helye annak a belsõ érzésnek, hogy ezt vagy azt másképp kellett volna. Nüanszokon múlott az utolsó játszma, és aki ki tudja használni a másik apró bizonytalanságait, az megérdemli, hogy megõrizze a címet. Le a kalappal Kramnyik elõtt, hogy egy ilyen sorsdöntõ játszmában ilyen pontosan és hibátlanul tudott játszani. Nem a jót lépte, hanem végig az abszolút legjobbat. Igaz, lélektanilag õ könnyebb szituációban volt, nagyobb tapasztalattal is rendelkezett az ehhez hasonló mérkõzéseket illetõen, sikerben és kudarcban egyaránt volt már része.”
A világbajnoki döntő utáni évek
Az elveszített vb-döntő után Lékónak ugyan voltak nagyszerű eredményei, ám az évek múlásával egyre mélyebb gödörbe került. A mexikói világbajnokságon 2007-ben az indiai Viswanathan Anand megkoronázta pályafutását, remek formában, veretlenül harcolta végig a 14 fordulós tornát. Lékó ötvenszázalékos teljesítményt ért el, két vereségét két nyeréssel ellensúlyozta. Játékából hiányzott az átütő erő, többször is időzavarba került, előnyös pozíciókat nem tudott győzelemig fokozni. Erről a tornáról maga Lékó így nyilatkozott:
„Erről a tornáról sajnos több rossz emléket viszek majd haza, mint jót. Utolért a versenyzők rémálma, az első eldöntött partim vereség volt, tehát attól kezdve már csak futottam az eredmény után. Inkább önmagam ellen játszottam, mint az ellenfelekkel szemben. Ezen kívül olykor kihagyott a koncentrációm is.”
A 2008-as év vegyes képet mutatott. Lékó Péter a Corus szuperversenyen az ötödik helyen végzett, majd a linaresi torna mexikói félidejében sokat hibázott, időzavarai végzetesek voltak. Ezután a nizzai Amber versenyen javuló formát mutatva összesítésben Kramnyik, Topalov és Carlsen társaságában lett második.
Miskolcon a norvég csodagyerekkel, a 17 éves Magnus Carlsennel viaskodott, aki 5-3-ra győzött. Lékó elismerően szólt Carlsenről:
„Szép, jól szervezett rendezvény volt, mindennel elégedett voltam, kivéve a végeredményt. Nem kellemes ez az 5-3-as vereség, nem lesz könnyű feldolgozni. A játszmák alapján akár fordított eredmény is születhetett volna. Ilyen a sport, ilyen a rapid műfaj, ahol az utolsó pillanatban dőlnek el a játszmák. Túljátszod ellenfeledet, jól állsz, nyerésre, de a gólt be kell rúgni. Magnus elképesztően küzdött, segítette, hogy a nyerőesélyes állásokat nem tudtam győzelemig fokozni. Hihetetlen volt tábla mellett érzékelni, hogy pár másodperc mellett az elemzőprogramok szerint is az egyetlen lépéseket megtalálta. Normál esetben, ha valakinek elfogy a gondolkodási ideje, hibázik, megtörik, megadja magát. Nála minden másképp történt.”
Bár olybá tűnt, hogy Lékó Péter pokolian rossz formába került, Dortmundban mégis félpontos előnnyel, veretlenül végzett az élen, így a harmadik dortmundi tornagyőzelmét ünnepelhette. Okos versenyzéssel, remek megnyitáselméleti felkészültségét érvényesítve ért elsőként célba. A hétfordulós tornán négyszer vezette a sötét bábukat. Lékó ekkor így fogalmazott: „Dortmund a második otthonom.”
A drezdai sakkolimpián a holtversenyt eldöntő pontszámítás alapján nyolcadikként végzett válogatottunk éltáblása, Lékó Péter a legjobbak vetélkedésében aranyérmet vehetett át. Ha visszatekintünk, a 2008-as év volt az utolsó olyan, amikor Lékó világraszóló eredményt ért el.
Joggal érezhettük dortmundi sikere, drezdai nagyszerű szereplése után, hogy ismét sínen van Lékó Péter pályafutása. Az ünneplésre azonban kevés ideje volt, a 2008/2009-es Grand Prix-sorozat várt rá. Első tornáját beugróként a rendezést elvállaló Elisztában játszotta le, itt már kiütköztek a fáradtság jelei, ötven százalékot ért el. Majd ismét következett Miskolc, ahol a sakkozás tizenötödik világbajnoka, az indiai Viswanathan Anand várta rá. Anand 5-3-ra megnyerte a meccset, a második és az ötödik partiban győzött. Lékó a világbajnokot csak egyszer, a negyedik játszmában tudta megszorongatni.
Dortmundban Vlagyimir Kramnyik kilencedszer nyerte meg a szuperversenyt. Lékó Péter holtversenyben végzett a második helyen, jobb Berger-Sonneborn-értékeléssel ezüstérmes lett. Az örményországi Zsermukban a GP-sorozat ötödik tornáján sakkozónk tizenkét fordulón keresztül őrizte veretlenségét, bár az utolsó fordulóban sajnos kikapott az izraeli Borisz Gelfandtól.
Pihenő és visszatérés
2010-ben a miskolci Borisz Gelfand elleni párharc sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy a sakkolimpia után hosszú szünetet tart. Lékó így beszélt erről a döntésről:
„Túljátszott vagyok, hosszú évek alatt csak a legjobbakkal küzdöttem meg. A top tíz és még tíz játékos állandó csatározásai közepette nehéz megtudni, hogy mi van a háttérben, ki kinek segít, nehéz bírni ezt az embertelen tempót. A versenyzésem szüneteltetése nem egy hirtelen elhatározás, hanem fokozatosan érett meg bennem. Dortmundi szereplésem már csak megerősített a döntésemben, hiszen nagyon jó partikat a végén nem nyertem meg, időzavarban éreztem azt a hihetetlen feszültséget, amivel nem tudtam megbirkózni.”
Elmondása szerint a Grand Prix-versenyekre való besorolásnál nagy hátrányba került a világbajnoki döntő miatt, és a drezdai sakkolimpián az utolsó energiatartalékaival érte el a legjobb éltáblás címet. Elmondta, hogy át kell gondolnia, miként tovább, és bár tíz évig volt a top tízben, a rangsorbeli tizenkettedik hely is lényegtelen számára.
„Mindenáron vissza akartam kerülni a top tízbe, és ez görcsössé tette játékomat. Az első hatban levők válogathatnak a versenyek között. Jönnek a fiatalok, akik azért is érdekesek, mert új arcok. Én biztos vagyok abban, hogy kapok majd lehetőséget, és készen akarok állni, hogy éljek vele. Úgy gondolom, hogy egy jó eredménnyel már visszatérhetek az elitbe.”
2010-ben az is kiderült, hogy Almási Zoltán rendelkezett a legmagasabb Élő-pontszámmal a magyar sakkozók között. Lékó ezt keserűen vette tudomásul, de újra arról beszélt, hogy a hosszabb pihenő után egyértelműen a világranglista első tíz helyének egyikére szeretne kerülni.
Kilenc hónapos versenyzési szünet után Lékó Péter a kínai Ningbóban megrendezett csapat-világbajnokságon válogatottunk éltábláján remekelt. Igazi vezérevezősként valamennyi mérkőzésen játszva, veretlenségét megőrizve 5,5 pontot szerzett a kilenc partijából. A siker kulcsa az éltáblán Lékó Péter nagyszerű győzelme volt, ahol jól előkészített tisztáldozatos házivarival lepte meg a négyszeres olimpiai bajnok Vaszilij Ivancsukot. A szaklapok szerint Lékó Péter Ningbóban parádés visszatéréssel bizonyította, hogy a sakkvilág elitjéhez tartozik.
Azonban a vb-n mutatott teljesítménye után, Hanti-Manszijszkban, a 128 résztvevős, kieséses rendszerű Világkupa első fordulójának legnagyobb meglepetését jelentette az amerikai Samuel Shanklandtől elszenvedett veresége. A 17. helyre rangsorolt Lékó világossal kecsegtető állást vesztett el, majd sötéttel nem tudott egyenlíteni.
Csekély vigaszt jelentett, hogy a görögországi Porto Carrasban a 18. sakkcsapat Európa-bajnokság utolsó fordulójában férficsapatunk szenzációs 4-0-s győzelmet aratott az exvilágbajnok Veszelin Topalov vezette bolgár együttes ellen. A remek hajrával válogatottunk bronzérmes lett, kilenc év után szerzett ismét érmet. Lékó az éltáblán veretlenül 9-ből 5,5 ponttal zárt.
A 2010-es évek második fele és a közelmúlt
2012-ben Lékó nagyon örült a Grand Prix-sorozatra kapott szabadkártyának. Lobbizás nélkül biztosították számára a lehetőséget, holott közismert, hogy milyen próbálkozások, harcok folytak a háttérben. Lékó sokszor panaszkodott arra, hogy nincs állandó szekundánsa, bár többször is dolgozott együtt világklasszisokkal.
2013 januárjában a jubileumi, 75. Tata Steel tornán fantasztikus mezőnyben ötödik lett, majd Dortmundban ismét dobogós. Bizakodva készült a tromsøi Világkupára, de a 64 között kikapott a perui Julio Grand Zunigától. 2014 áprilisában az orosz bajnokságot megnyerő Malahit csapatában 7-ből 5 pontot szerzett. Júliusban Dortmundban Georg Meierrel holtversenyben lett második, Kramnyik csak hetedik. Az augusztusi világranglistán 2744 ponttal a 22. helyen állt.
A norvégiai Tromsøben megrendezett 41. sakkolimpián csodálatos magyar siker született. Férficsapatunkat 12 évvel a bledi ezüstérem után ismét másodikként ünnepelhették. Lékó ötven százalékot ért el az éltáblán.
Újabb kihívás várta Moszkvában: a Petroszjan-emlékverseny. Csalódottságán nem tudta túltenni magát, a hajrában kettőt vesztett. A decemberi világranglistán tíz helyezést rontva a 30. helyre csúszott vissza. Ez a torna nagy törést jelentett pályafutásában, innentől fogva gyenge Élő-pontja miatt nem hívták szuperversenyekre.
A norvégiai sakkolimpián ezüstérmes magyar válogatott jogot szerzett a csapat-világbajnokságon való részvételre. 2015 tavaszán az örményországi viadalon együttesünk a hatodik helyen végzett, Lékó Péter egyedüli veretlenként nyolcat remizett. A versenyhiány miatt nehézzé vált Lékó felkészülése a Világkupára, ezért is jött létre Szegeden a kínai Li Csao ellen a páros mérkőzése. A párharcot 4-2-re elvesztette. A bakui Világkupán először az orosz Alekszej Goganovot győzte le, majd a kínai Ven Jang ellen is 1,5-0,5-re nyert. A 32 között azonban a negyedik kiemelt Anish Giritől szenvedett vereséget.
A Reykjavíkban megrendezett 20. sakkcsapat Európa-bajnokságon a hetedikként rangsorolt férficsapatunk bronzérmes lett. Lékó Péter valamennyi meccsen játszott, de mínusz 1-el végzett, egy partit tudott nyerni két veresége mellett.
A 2016-os bakui sakkolimpián Lékó Péter nem vett részt, ami máig megválaszolatlan kérdés maradt a magyar sakksportban. Sem Lékó, sem a Magyar Sakkszövetség illetékesei nem adtak magyarázatot a kapcsolat megromlására. Az olimpia végeredménye igazolta az aggodalmakat, válogatottunk a 15. helyen végzett.
2023-ban Lékó Péter remek játékkal bejutott a legjobb 32 közé az indiai Goában zajló sakkvilágkupán. A 46 éves magyar nagymester a visszavágón is legyőzte az osztrák Kirill Alekseenkót, így 2:0-s összesítésel jutott be a legjobb 32 közé. A következő körben ellenfele a világraglista hatodikja az indiai Arjun Erigaisi lesz. A 206 résztvevővel megkezdődött viadal első három helyezettje jogot kap a részvételre a világbajnokjelöltek tornáján.
Sakk és az élet egyensúlya
Lékó Péter a sakk és a magánélet egyensúlyának fontosságáról is beszélt:
„Nagyon nehéz. Szét kell választani, mit jelent a sakk, és mit maga az élet, hogy kiegyensúlyozott tudj maradni. Engem például a filmek nagyon érdekelnek, szeretek moziba járni, követem a sporteseményeket, naprakész vagyok szinte minden sportágból, sokat olvasok, törekszem az egyensúlyra, hogy ne õrüljek bele a rengeteg adatmennyiségbe.”
A memóriája mindig nagyon jó volt, jegyzeteket nem készít a sakkon kívül semmiről. Kiemelte, hogy edzéseinek 99 százaléka megnyitáselmélettel zajlik, ami rendkívül energiaigényes. Az iskoláit magántanulóként végezte, már gyerekkorában a sakk volt a legfontosabb számára.
„Kilencévesen, amikor több mint 180 órát hiányoztam sakk miatt, és alig volt pár percem arra naponta, hogy átnézzem a tananyagot, ugyanúgy ötösre írtam mindent. Aztán az igazgató behívta anyukámat, hogy ha már most ennyit hiányzom, legyek magántanuló.”
Lékó számára a sportolás nagyon fontos kiegészítő tevékenység, enélkül nem bírná a napi 10-12 órás edzést. Focizni, bowlingozni, fallabdázni nagyon szeret, ezek feltöltik. Ugyanakkor még sportolás közben is bevillannak a fejébe sakk-kombinációk. A decemberig hátralévő időszakban mexikói nyaralására nem vitt magával sakktáblát, és megfogadta, hogy fejben sem tologatja ide-oda azt a 32 fabábut.
tags: #leko #vilagbajnoki #meccs
