Az Egyesült Nemzetek Szervezete békefenntartó misszióinak átfogó jelentése

A nemzetközi béke és biztonság megőrzésének egyik úttörője az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), és ma is annak legfőbb kivitelezője. Az ENSZ-en belül kialakult egy olyan intézmény, az ún. békefenntartás (peace-keeping), amely mint kifejezés nem is szerepel az Alapokmányban. E tevékenység létrehozására a Biztonsági Tanács határozata alapján kerül sor, amelyhez a békefenntartó erőt fogadó állam előzetes beleegyezésére van szükség.

A békefenntartás definíciója és fejlődése

A békefenntartás katonai, rendőri és polgári személyek részvételével végrehajtott műveleteket foglal magába. Olyan tevékenység, amelynek célja a nemzetközi béke és biztonság érdekében katonai erő felhasználásával járó vagy nem katonai jellegű tevékenység kifejtése, amely nem tartozik azonban az Alapokmány VII. fejezete szerinti kényszerrendszabályok közé.

Az ENSZ békefenntartó tevékenysége az idők folyamán kiszélesedett, nemcsak a szorosan vett békefenntartásra (peace-keeping) irányul, hanem a béke helyreállítására (peace-making), sőt, bizonyos esetekben, az adott állam jogrendszerének és gazdasági életének, a normális békés viszonyok helyreállítására is (peace-building). A béketeremtés olyan tevékenység, amelynek a célja, hogy elérje az ellenséges felek között a konfliktus rendezésének békés módját, az ENSZ Alapokmány VI. fejezetével összhangban.

Az ENSZ békefenntartó erőinek jellege és működése

Az ENSZ-nek nincs saját hadserege. Minden egyes békefenntartó művelet esetében a tagállamok önként bocsátják a katonákat és a hadfelszerelést rendelkezésre, melynek költségét egy külön e célra létrehozott alapból finanszírozzák.

Az ENSZ béketeremtő katonái fegyvertelenek, vagy legfeljebb csak önvédelemből tartanak maguknál kézifegyvert. Legfőbb „haditechnikájuk”, hogy pártatlanok, taktikájuk a meggyőzés vagy legfeljebb a minimális erő alkalmazása, hogy kioltsák a feszültségeket, megakadályozzák a nagyobb konfliktusok kirobbanását. A békeküldetések során a katonák mellett rendőrtisztek, választási és emberjogi megfigyelők, valamint más civilszervezetek és szakmák képviselői is tevékenykednek.

A békefenntartó hadműveletekben részt vevő katonák nem tesznek hűségesküt az ENSZ-re. Az önkéntes alapon jelentkező kormányok tárgyalásos alapon dolgozzák ki a részvétel feltételeit, beleértve a parancsnoklás és az irányítás kérdéseit. Az ENSZ égisze alatt szolgáló haderők felett az egyes nemzeti kormányok gyakorolnak végső felügyeletet, ők döntenek személyi ügyekben, katonáik visszavonásában.

Történelmi áttekintés és a békefenntartás növekedése

1948 óta több mint 750 ezer katona, rendőr és több ezer civil szolgált az ENSZ békefenntartó akcióiban. 1945 óta az ENSZ égisze alatt 43 békefenntartó hadműveletet indítottak, s jelenleg 17 van folyamatban. 1988-ban az ENSZ Nobel-békedíjat kapott a békeakciókért.

A hidegháború vége óta azonban a világ több körzetében egyre több etnikai és nemzetiségi villongás, helyi háború veszélyezteti a békét. Következésképpen az elmúlt években az ENSZ ilyen irányú tevékenysége nemcsak számszerűen növekedett, de egyben még bonyolultabbá is vált. Míg az ENSZ békefenntartási történetének első 40 éve alatt 13 akciót indítottak, addig 1988 óta 30-at. A csúcsév 1995-ben volt, amikor a 77 országból hadrendbe állított katonai és civil létszám elérte a közel 70 ezer főt. A „hagyományos” békefenntartás helyébe mindinkább az összetett, integrált műveletek lépnek, amelyek a politikai, katonai és humanitárius tevékenységek gondos összehangolását követelik meg.

Döntéshozatali mechanizmusok és kihívások

Az ENSZ alapokmánya rögzíti a Biztonsági Tanács elsődleges felelősségét a nemzetközi béke és biztonság megőrzésében. A békefenntartás mindenkori konkrét céljairól és jellegéről a 15 tagú Biztonsági Tanács határoz. A Tanács állandó öt tagja - Kína, Franciaország, az Orosz Föderáció, Nagy Britannia és az Egyesült Államok - megvétózhat minden békefenntartó akciót. A főtitkárnak nincs ilyen jogosítványa, de kulcsszerepénél fogva felhívhatja a testület figyelmét a békét veszélyeztető fejleményekre, és megelőző diplomáciai tárgyalásokat folytathat.

Lényeges szempont, hogy meg kell szerezni a fogadó kormánynak és a többi érdekelt pártnak a támogató beleegyezését is az ENSZ-katonák kiküldéséhez, és ezt az erőt a szemben álló felek egyike ellen sem szabad kijátszani.

A Biztonsági Tanács cselekvési lehetőségei

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának az ENSZ Alapokmányában rögzített cselekvési lehetőségei a nemzetközi béke és biztonság veszélyeztetése esetén a béke megóvása érdekében:

1. Felhívás a viszályok békés eszközökkel történő rendezésére (mindenekelőtt közvetlen tárgyalás, kivizsgálás, közvetítés, békéltetés, választott bírósági vagy bírósági eljárás az ENSZ Alapokmány VI. fejezete szerint).
2. Ajánlások tétele (ENSZ Alapokmány VII. fejezet).
3. Az érdekelt felek felhívása az ideiglenes rendszabályokhoz való alkalmazkodásra.
4. Fegyveres erők felhasználásával nem járó rendszabályok foganatosítása (gazdasági és egyéb kapcsolatok teljes vagy részleges felfüggesztése).

A kényszerítő intézkedések és korlátok

Az Egyesült Nemzetek Szövetségének alapokmánya kimondja: a nemzetközi béke és biztonság megőrzése érdekében békefenntartás és katonai kényszer egyaránt alkalmazható. Így adott helyzetben a Biztonsági Tanács felhatalmazást ad a tagállamoknak, hogy a kitűzött cél érdekében az összes lehetséges katonai erőt alkalmazhatják, s ehhez az érdekeltek beleegyezése sem szükséges. Ilyen helyzet alakult ki az Öböl-háború idején Kuvaitban, Szomália, Ruanda, Haiti és legutóbb Bosznia esetében. Az ENSZ egyetlen katonai erőt alkalmazó hadműveletet sem irányított, helyette egy ország vagy országcsoport állt az akció élén.

A békefenntartási missziók legnagyobb akadálya, hogy az egymással szemben állók nem hajlandók a békés megoldásokra. Nem kevésbé gond, hogy a tagállamok nem biztosítanak elegendő erőforrást. Előfordult az is, hogy a Biztonsági Tanács kiadta a feladatot, de nem volt elég eszköz a végrehajtásához. Így volt ez 1994-ben, amikor a főtitkár tájékoztatta a Biztonsági Tanácsot: Boszniában a békefenntartó parancsnokok 35 ezer katonát igényelnek a védettnek nyilvánított övezetekhez. A tagállamok csak 7600 katona mozgósítását engedélyezték, és az is egy évet vett igénybe. Ruandában a népirtás szörnyűségével szembesülő Biztonsági Tanács 1994-ben egyhangúan úgy határozott, hogy haladéktalanul 5500 katonát kell a helyszínre vezényelni.

A békefenntartás finanszírozása és tagállami hozzájárulások

Ahogy a világ egyre inkább az ENSZ-hez fordult a konfliktusok kezelése érdekében, úgy nőttek a békefenntartás költségei. 1995-ben e kiadások elérték a 3 milliárd dollárt, legfőképpen amiatt, hogy az ENSZ jelentős kötelezettségeket vállalt a volt Jugoszláviában. 1996-ban a békefenntartási költségek 1,4 milliárd dollárra csökkentek, az évben (az adat keletkezésének idején) várhatóan 1,2 milliárd dolláros kiadással lehetett számolni.

Ezek a számok nagyok, de megfelelő összehasonlításban már másképpen festenek. A kilencvenes évek elején a világ katonai kiadásai évente 1 trillió dollárra rúgtak, azaz percenként kétmillió dollárt költöttek el ilyen célra. Másképpen fogalmazva tehát a háborús készülődés egy nap alatt annyiba kerül, mint amennyit a béke megőrzésére egy év alatt fordítanak. A békefenntartás költségét azonban ténylegesen annak alternatívájával, a háborúval kell szembeállítani. A konfliktusok áldozatait aligha lehet pénzben kifejezni, s a békefenntartás költsége eltörpül az elvesztett értékekhez viszonyítva. 1995-ben a világ kormányainak katonai kiadásaiban minden dollárból kevesebb mint fél cent jutott ENSZ-békefenntartásra. 1996-ban az amerikaiak részaránya mintegy 500 millió dollár volt, vagyis egy lakosra kevesebb mint 1,80 dollár jutott.

Minden tagállam kötelezettsége, hogy egy kidolgozott formula szerint hozzájáruljon a békefenntartási költségekhez. 1977. márciusi állapot szerint a tagországok azonban 1,9 milliárd dollárral tartoztak a jelenlegi és a korábbi békefenntartásokért. A Biztonsági Tanács öt tagja közül Franciaország és Nagy-Britannia is az elmaradt fizetők közé tartozik, de 1997. februári kimutatások szerint a legnagyobb adós az Egyesült Államok 1 milliárd dollárral.

A békefenntartó katonák fizetésüket saját kormányaiktól kapják, az adott ország bérviszonyainak megfelelően. Az ENSZ egységesen havonta, katonánként mintegy ezer dollárt visszatérít a békefenntartásra haderőt küldő országoknak. Ehhez hasonlóan a hadfelszerelésért is fizet az ENSZ, bár a tagállamok tartozásai miatt e visszatérítések is akadoznak.

Az összes tagállam kockázatot vállal a béke és biztonság fenntartásáért. 1945 óta különböző időkben 110 ország küldött csapatokat, jelenleg 69 nemzet vesz részt a békefenntartásban. Fidji, ez a kis szigetország gyakorlatilag minden ENSZ-békemisszióban részt vállal, éppen úgy, mint Kanada.

A legnagyobb csapatkontingenssel hozzájáruló országok (1997. február)

tags: #united #nations #military #observer #group #jelentese

Népszerű bejegyzések:

• a futballkifejezések jelentése
• Zamárdi Petőfi SE 2013 tavaszi szezon
• átfogó cikk a letámadásról
• Hogyan készülnek a kosárlabda kommentátorok?
• Sipos József a DVSC-nél