Budapest XIII. Kerületének Földrajzi és Történelmi Áttekintése

Budapest XIII. kerülete, mely a Duna bal partján, Pesten fekszik, a magyar főváros egyik dinamikusan fejlődő és sűrűn lakott régiója. A kerület (1938 és 1945 között Magdolnaváros, németül: Magdalenastadt) a magyar főváros, Budapest egyik kerülete. A kerületet 1938. június 15-én alapították.

Földrajzi elhelyezkedés és koordináták

A XIII. kerület pozíciójának koordinátái: é. sz. 47° 32′ 11″, k. h. 19° 04′ 19″. Ez a földrajzi elhelyezkedés magában foglalja a kerület teljes területét, melyen belül számos utca és épület, például a Lengyel utca 13 is megtalálható. A kerület északon a IV. kerület, nyugaton a Duna által a II. kerület és a III. kerület, délen az V. kerület és a VI. kerület, míg keleten a XIV. kerület határolja. Területe körülbelül 13,44 km², és a főváros sűrűbben lakott, közepes méretű kerületei közé tartozik.

A XIII. kerület határa a Népsziget déli csúcsától a Duna fő, majd pesti ágának középvonalán halad a Margit hídig, innen a Jászai Mari téren át és a Szent István körúton a Nyugati térig, a Nyugati tér nyugati, majd délkeleti oldalán a Váci útig, a Váci úton a Ferdinánd hídig, innen a Lehel úton a Bulcsú utcáig, a Bulcsú utcán az aluljáró bejáratáig, majd a MÁV 28224 hrsz.-ú ingatlanának északnyugati határvonalát követve a Dózsa György útig, innen a Dózsa György utat keresztezve, a Vágány utcán a XIII. kerület határát képezi.

Vízrajz és városrészek

A kerület nagy része a Pesti-hordalékkúpsíkságon, kisebb része dunai szigeteken terül el. Felszínét a Duna alakította, Vizafogó területének jó része még a 19. században is zsombékos terület volt, csak a 20. században vált mára lakott területté. A kerület másik jelentős vízfolyása a Rákos-patak, amely itt ömlik a Dunába. A kerülethez tartozik a Népsziget déli fele. A szigetet az északi végén az 1830-as években töltéssel összekötötték a pesti parttal (Újpesttel), így hozva létre a Téli Kikötő mintegy 28,6 hektáros öblét.

A kerületnek jelenleg 5 városrésze van: Angyalföld, a Göncz Árpád városközpont, a Népsziget (déli része), Újlipótváros és Vizafogó. Jelentősebb terei közé tartozik a Lehel tér, a Szent István park, valamint a Jászai Mari tér.

• Angyalföld: A kerület északkeleti részén fekvő, ma legnagyobb városrésze. Nevének német alakja (Engelsfeld) már 1830-as években kiadott térképen is szerepelt, és eredetileg a Róbert Károly körút, váci vasútvonal, Újpest, Béke út, Béke tér, Lehel utca által határolt területet jelölte. A mai Angyalföld rendkívül sokféle jellegű körzetből tevődik össze, igazán jelentőssé az iparosodás következtében, a 19. század legvégén, a 20. század elején vált. Megtalálhatók itt a tíz- és négyemeletes panelházak éppúgy, mint a családi házas övezetek vagy az új építésű lakóparkok.
• Újlipótváros: A kerület déli, Duna-parti városrésze, amelyet 1950-ben csatoltak hozzá, előtte Lipótvároshoz (vagy más néven Szentistvánvároshoz) tartozott. Déli részén, Budapesten ritkaságszámba menő, egységes városnegyedet alkotnak az 5-6 emeletes, többségükben az 1920-as és 30-as években emelt, belső udvaros lakóházak. Északi felén nagyobb a korszakok keveredése, állnak itt századeleji bérházak csakúgy, mint lakótelep.
• Vizafogó: A Dráva utca és a Rákos-patak közötti Duna-parton húzódik a Vizafogó, ma leginkább lakótelepeiről (Vizafogó- az Árpád hídtól délre és Árpád hídi, tőle északra) ismert, azonban vannak régebbi épületek is a városrészben. Téglaépítésű, udvaros bérházak állnak a Váci úti irodaházak és a Vizafogó lakótelep második üteme között; a Dagály utca két oldalán, pedig, alacsonyabb társasházak sorakoznak a Népfürdő utca és az Esztergomi út között.
• Göncz Árpád városközpont: 2016. április 14-én a Váci út-Róbert Károly körút kereszteződése körül új városrészt avattak. A városrész a volt távolsági autóbusz-pályaudvar területét, a József Attila Színház épületét, a rendőrpalota tömbjét (Nyugdíjfolyósító, Egészségbiztosító, Szlovák iskola, rendőrpalota), és a Göncz Árpád szobra körüli kis parkot foglalja magában. Határai: Esztergomi út - Róbert Károly körút - 25828/19. hrsz.

Történelmi áttekintés

Korai idők és a középkor

A terület korai lakóiról keveset tudni, azonban az Angyalföldi kincs néven ismert i. e. 8. századi aranylelet valószínűleg helyben készült. A területet kelta törzsek uralták a rómaiak érkezése előtt. Pannonia provincia határa a Dunánál húzódott, azonban Aquincum környékén a keleti parton is épültek őrhelyek. Közéjük tartozott a Transaquincum nevű castrum is, amelynek létezéséről 1815-ben szereztek tudomást, amikor Vizafogó területén, a Köszörűs-árok térségében szántás közben római korú építmények nyomára bukkantak. A romokat azonban csak 1848-ban vizsgálták meg, amikor azok sáncépítési munkálatok miatt kerültek ismét felszínre. A vizsgálatok során egy kb. egy hold területű, erős falakkal körülvett négyszögletes erődítményt tártak fel.

A honfoglalásig a területről nem sokat tudni. Anonymus krónikája szerint Árpád vezér a Dunán való átkelés előtt a Rákos mezején táborozott, amit valószínűleg a mai XIII. kerület területén kell keresni. Az Árpád-házi királyok alatt a terület kezdetben az esztergomi érsek birtoka volt, majd II. Endre is eladományozta. Az adománylevélből kiderül, hogy a területen létezett egy Jenő nevű település, amely az Újpesti vasúti híd pesti hídfője közelében állhatott. Később IV. Béla idejében tatárjárás pusztított. 1298 és 1526 között a rákosmezei országgyűlések kapcsán a terület fontos szerepet játszott a magyar közéletben, a II. Lajos halálát követő polgárháborús időszakban és a török hódoltság idején a vidékről nem történik említés.

Fejlődés a 18-19. században

A háborúk pusztítása és Pest visszafejlődése következtében a terület lakossága is lecsökkent, a 18. század elejére már csupán legelőként használták a Duna-parti régiót. Buda visszafoglalása után rövidesen gyors fejlődésnek indult a régió, a Pest falain kívüli vásárok jelentős bevételi forrást jelentettek, de megjelentek az első iparosok is. Az 1838-as pesti árvíz itt is súlyos károkat okozott, ezért feltöltötték a Rákos-árkot és gátak építésébe fogtak. A szabadságharc után indult el az a rendkívül gyors fejlődés, ennek hatására a 19. század végére Angyalföld Duna menti iparvidéke az egyik legjelentősebb magyar gépipari központtá vált. 1856-tól megindult a hajógyártás az Újpesti-öbölben, 1860-ban alapította meg Höcker Antal a későbbi Acélöntő és Csőgyár elődjét.

A fellendülést segítette az ebben az időben zajló útépítési hullám is. Az 1871-es törvény alapján kiszélesítették a Váci utat, egy évvel később pedig elkezdték építeni a Margit hidat, 1873-ban rendezték az Aréna út (1945-től Dózsa György út) helyzetét. 1879-re elkészült a Hungária út (e szakasza mai nevén Róbert Károly körút). Budapest egyesítését követően elhatározták a Lipót körút megépítését is, majd kezdeti nehézségek után 1896-ban át is adták. Az 1846-1877 között üzemelt Pesti Indóház helyén épült Nyugati pályaudvar és az Újpesti vasúti híd megépítése (1873-1896) is jól illeszkedett ebbe a folyamatba. Egyre többen dolgoztak a Váci út mentén kiépülő új iparvidéken, a munkások zöme zsúfolt nyomornegyedekben kényszerült élni. Országszerte kibontakozott a munkásság politikai szerveződése, nem maradtak ki ebből a folyamatból a Váci úti gyártelepeken dolgozók sem. A már előtte is nehéz körülményeket az 1929-ben beköszöntő világgazdasági válság tovább súlyosbította, 1930. január 1-jén tömegtüntetést tartottak.

A 20. század urbanizációja és kulturális élete

A ipari konjunktúrával párhuzamosan növekedett a környék zsúfoltsága, ennek megoldására először fabarakkok építését engedélyezték, ez azonban nem hozott minőségi fejlődést. Sokkal nagyobb hatással bírt a "Hétház", a "Nyolcház", a "Kilencház" és a "Tizenháromház" nevet viselő munkáskolóniák felépítése. 1910-1911 között épült meg a főváros első népszállója az Aréna úton és a Vág utcai Népház, amelyek a lakóhely mellett kulturális központként is működtek. A Dózsa György út, Szabolcs utca, Róbert Károly körút, Váci út négyszöget a 20. század elején a zárt katonai tömb helyén laktanyák, lakótelepek épültek. A terület délnyugati részén a Bárczy-program keretében épült téglaépületek közül ma is áll néhány leromlott állapotú két- és háromemeletes lakóház. Középső részén a Tüzér utcai- és a Gidófalvy utcai lakótelep tízemeletesei magasodnak az 1970-es évekből.

1896. május 1-jén megnyílt a beépülőben lévő Lipót körúton a Vígszínház. Más színházak, színtársulatok is alakultak nem sokkal a századforduló után. Hetente lépett fel az 1911-ben alapított Vág utcai Népházban a Népház Színháza társulata, darabjainak széles skáláját jól jellemzi, hogy játszották A makrancos hölgyet éppúgy, mint Tóth Ede művét, A falu rosszát. A színtársulat 1937-ig fennmaradt, miközben 1924-ben a Népszínházban elindult útjára a (szintén az 1930-as évek második feléig fennálló) Műhely nevű avantgárd csoport. A Szegedi út sarkán, a Szent László út 26. szám alatti, ma is álló épületben nyitotta meg Erdélyi Mihály 1930 októberében az Angyalföldi Színpadot. Az akkor még külterületi, ipari munkásnegyednek számító területen színpártoló egyesületet hozott létre, amely egyesület tagjai kedvezményes áron válthatták meg jegyüket az előadásokra. A pártolói tagsághoz egy 40 filléres jegyfüzetet kellett megvenni, a jegyek ára 24 fillértől 1 pengő 12 fillérig terjedt. Műsorra tűzték az Alvinci huszárok című operettet, szerepelt a műsortervben a Régi nyár, a Páros csillag, a Diákszerelem és a Lehullott a rezgő nyárfa is. 1910-ben nyílt meg a Lehel utca és a Róbert Károly körút kereszteződésének közelében a Winkler Mozi, a korabeli mozikhoz képest különlegesen tágas, 1000 személyes vetítőteremmel. 1911 a Vígszínház környékén hozott látványos fejlődést a mozgókép elterjedésében, ekkor alakult meg az Elit Mozgó, a mai Szindbád Mozi elődje. Elindult a Vígszínház irányítása alatt az első magyar filmgyár, a mindössze egy évig működő Hunnia Biográf. Angyalföldön is megnyílt 1917-ben az Astra filmgyár is, amelyet 1921-ben egy szélvihar romba döntött. 1914-ben már működött a Visegrádi utca 9. szám alatt a Diana mozi, az 1910-es években a Lehel utca 17. szám alatt is.

A kerület megalakulása és a modern kor

A terület civilizálásához nagyban hozzájárultak az egyházak is, amelyek ebben a korszakban kezdték meg tevékenységüket az iparvidéken. Az Árpád-házi Szent Margit-templom a Lehel téren található. A kerület létrejöttét az 1930. évi XVIII. törvénycikk (3. § 5.) döntötte el, amelyik rendelkezett a kerületek számáról (10-ről 14-re emelve) és meghatározta, hogy a régi kerületek külső részeiből hogyan létesüljenek új kerületek. A XIII. kerületet és az elöljáróságot ennek értelmében 1938-ban hozták létre az V. és a VI. kerületeknek a Dráva utcától és a Dózsa György úttól északra, illetve a váci vasútvonaltól nyugatra fekvő részeiből (Angyalföld és Lőportárdűlő). Az V. kerülettől átvett városrészek: Vizafogó, Kikötő-dűlő, Nép-sziget (Szúnyog-sziget); a VI. kerülettől átvett területek: Lőportár-dűlő, Erdőtelek, Felsőbikarét, Angyalföld (Napföld).

A második világháború alatt a kerületben megerősödtek a munkásmozgalmak és 1944 októberétől, a nyilas hatalomátvétel után felerősödött az ellenállás. A fővárosban megalakult több, mint 30 ellenállási csoportból Angyalföldre is jutott, az itteni egység október 18-án alakult meg Gidófalvy Lajos főhadnagy vezetésével a Vilmos laktanyában, emellett több kisebb ellenálló csapat tevékenykedett a nyilas uralom alatt. Az üldözött zsidóság egy része a külföldi konzulátusok és követségek védelme alatt álló újlipótvárosi védett házakban lelt menedékre, az ő megmentésük érdekében tett erőfeszítésének elismeréseként Raoul Wallenberg svéd diplomatáról utcát neveztek el a városrészben és emlékmű is őrzi emlékét a Szent István parkban.

1950-ben a XIII. kerülethez csatolták az V. kerületnek a Szent István körút és a Dráva utca közé eső részét (Újlipótvárost), valamint a VI. kerület egy részét (a Váci úttól keletre és a Dózsa György úttól délre fekvő terület), továbbá a Margit-szigetet a III. kerülettől. Ezzel egy időben megalakultak a kerületi tanácsok is Budapest-szerte, így a XIII. kerületben is. Az első kerületi tanács 101 fővel alakult meg, és 15 fős végrehajtó bizottságot (vb) választott, amelynek élére Werlein Ferenc került. Az 1950-es évek végétől kezdödött a lakótelepek építése a nagyarányú bevándorlás kezelése és a még mindig rossz körülmények között élő munkások helyzetének javítása érdekében. A motorizáció előrehaladtával a kerület útjait egyre nagyobb forgalom terhelte. Az Árpád hídi megnövekedett forgalom megkövetelte a híd irányonként három sávosra bővítését, amire 1980 és 1984 között került sor.

A rendszerváltás komoly változásokat hozott a kerület és a kerületiek életében. Az utolsó tanácsülésre 1990. szeptember 29-én került sor. Legalább ilyen fontos volt a - már hamarabb megkezdődő, de hirtelen felgyorsuló - gazdasági szerkezetváltás. A terület, főleg a Váci út szűkebb környezetének hagyományos ipari jellege néhány év alatt adta át a helyét a termelés helyett a kereskedelemre és a szolgáltatásra építő gazdasági struktúrának. A nagy gyárak helyén, azok üzemépületeinek lebontása vagy átépítése után irodaházak hosszú sora épült a kerület fő útvonalai mentén. Az átalakulás egyik szimbolikus állomása volt az első nyugati típusú bevásárlóközpont, a Duna Plaza 1996-os átadása a korábbi hajógyári területen. A terület vonzó lett lakásépítő vállalkozások számára is, az 1990-es években éppúgy, mint az ezredfordulót követő évtizedekben. Foghíjbeépítésre, mint a Cézár-ház esetében, korábbi épületek felújítására és zöldmezős beruházásokra, mint a Marina-partnál egyaránt akadt példa.

Közigazgatás és testvérvárosok

A kerület polgármestere Tóth József (MSZP-XIII. Kerületi Lokálpatrióták-DK-Momentum-Párbeszéd), országgyűlési képviselője Hiszékeny Dezső (MSZP).

Testvérvárosok

• Bécs - Floridsdorf
• Eszék
• Varsó - Ochota
• Szováta
• Kassa-Dél
• Zichyfalva

Demográfiai adatok

A XIII. kerület lakónépessége 2022. október 1-jén 122 973 fő volt, ami Budapest össznépességének 7,3%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 3916 fővel nőtt a kerület lakosság száma. Ebben az évben az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 9150 ember volt. A XIII. kerület népesség korösszetétele igen kedvezőtlen. 2022-ben a kerület lakónépességének a 11%-a 14 évnél fiatalabb, míg a 65 éven felülieké 19% volt. 2022-ben a férfiaknál 74,4, a nőknél 80,3 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint a diplomával rendelkezők élnek a legtöbben a kerületben 49 456 fő, utánuk következő nagy csoport az érettségi végzettséggel rendelkezők 36 142 fővel. 2022-ben a 6 évnél idősebb népesség 91,3%-nál volt internet elérési lehetősége.

Az alábbi táblázat összefoglalja a XIII. kerület főbb demográfiai mutatóit a 2022-es adatok alapján:

tags: #lengyel #utca #13 #coordination #u13

Népszerű bejegyzések:

• Mérkőzés ajánlat: Real Madrid - Celta Vigo
• A Futball Császárának öröksége
• Mezek és nemzeti identitás: a szlovák válogatott története
• Minden a szurkolói kártyáról és jegyvásárlásról
• Haladás Stadion belépőárak