A Liverpool szurkolói dalok legendája: A You'll Never Walk Alone és más ikonikus rigmusok

A futballvilág egyik legikonikusabb és legérzelmesebb himnusza kétségkívül a You’ll Never Walk Alone, amely mára elválaszthatatlanul összeforrt a Liverpool FC-vel. Ez a dal, melyet a Vörösök szimpatizánsaitól többször felcsendül a mérkőzéseken, sokkal több, mint egyszerű buzdítás; a klub mottójává és identitásának szerves részévé vált. A futballrajongók többsége azonnal a Vörösökre gondol, ha a YNWA rövidítést látja. De hogyan találtak rá a dalra a Liverpool szurkolói, és milyen magyar vonatkozása van a legendássá vált focihimnusznak?

A döbbenetes BL-elődöntők egyik legemlékezetesebb momentumaként maradhatott meg sokunk számára, ahogy a Liverpool játékosai a közönséggel együtt perceken át énekelték a klubbal ikonikusan összenőtt dalt, a You’ll Never Walk Alone-t, miután a Vörösök az idegenben szerzett 3:0-s hátrányukat ledolgozva ütötték ki a Barcelonát, s jutottak idén is a Bajnokok Ligája döntőjébe. A futballszeretők klubhűségtől függetlenül megborzongtak az érzelmes jelenettől, talán még a Barcelona drukkereire is hatással volt a közönség hangja, s ugyan eltekintettek volna ettől az élménytől, a vereség után a katalánok bizonyosan azonosulni tudtak a dal mondanivalójával, főleg az első sorokkal. („Amikor átsétálsz egy viharon”…)

A You'll Never Walk Alone eredete és magyar gyökerei

A kultikus indulónak eleinte semmi köze nem volt a focihoz. A dal a Richard Rodgers, Oscar Hammerstein szerzőpáros által megalkotott Carousel című musical legnagyobb slágereként vált ismertté, melyet 1945-ben nagy sikerrel mutattak be a Broadway-n. A darab magyar vonatkozása, hogy a Carousel Molnár Ferenc Liliom című drámáján alapul, Molnár gyönyörű történetének amerikai musical változata. Molnár Ferenc 1909-ben írta a Vígszínház szerzőjeként a Liliomot. A darab bár óriásit bukott a bemutatón, később alapul szolgált a musical feldolgozásának.

Az ismert zene a mű két kulcspillanatában is felhangzik. Először, mikor az előadás női főszereplője várandósan elveszíti férjét, ezzel a dallal próbálják őt vigasztalni, mondván: sohasem maradsz egyedül. Később a darab lezárásaként, mikor a főhősök immár felnőtt gyermeke elvégzi az egyetemet, ismételten felcsendül a dal. Ennek köszönhetően az Egyesült Államokban a YNWA a végzős egyetemisták ünnepélyes elbúcsúztatásának kedvelt zenéje.

A dal hatalmas sikert aratott, 1945-ben, a II. világháború végén szeretteiket elveszítő emberek reményt találtak benne. Az üzenet, miszerint sosem maradsz egyedül, sokakat segített át a háborús traumák feldolgozásában, a gyász és a veszteségek elviselésében. A későbbiekben ebből alakult ki a mai, a foci világában használt értelmezése, miszerint a szurkolók mindig ott lesznek a csapat mögött, sosem szabad feladni, a játékosoknak a közönség támogatásával a végsőkig kell küzdeniük. Az ismert dallamot rengetegen feldolgozták, többek között Frank Sinatra, Elvis Presley vagy a Pink Floyd.

Hogyan vált a YNWA a Liverpool himnuszává?

A labdarúgás története szempontjából azonban az 1960-as években vált igazán jelentőssé, amikor is a nagy rajongótáborral rendelkező liverpooli együttes, a Gerry & The Pacemakers is megtalálta a Molnár Ferenc drámáján alapuló Carousel balladáját. A banda You’ll Never Walk Alone-feldolgozása hatalmas sikert aratott az Egyesült Királyságban, a dal vezette is az ország slágerlistáját, s a Liverpool drukkerei felfedezték maguknak az éneket.

Arra, hogy miként vált a népszerű dal a vörösök himnuszává, teljes bizonyossággal senki sem tud válaszolni. A leginkább elfogadott verzió szerint a '60-as években a Liverpool hazai mérkőzései előtt a stadionban lejátszották a zenei toplista legjobb tíz számát, a szurkolók pedig hangosan énekelték azokat. Miután a Gerry & The Pacemakers You’ll Never Walk Alone-ja is hetekig a legjobb tízben tanyázott, a közönség a mára klubindulóvá vált éneket is lelkesen ismételte. 1963. október 29-én a dal a slágerlista első helyére került, így pont a kezdősípszó előtt csendült fel a YNWA. Pár héttel később, mikor a szám kikerült a top tízből a zenei listán, a szurkolók hiányolták, nem értették, hol az „ő daluk”.

A You’ll Never Walk Alone kifejezi a Liverpoolhoz hasonló futballromantikus szurkolók hozzáállását a labdarúgáshoz. A drukkerek végig a csapat mellett állnak, s sosem hagyják magára azt, a játékosok pedig a végsőkig hajtanak, emelt fővel járnak, s az utolsó pillanatig küzdenek, nem adják fel soha. Az iparváros lakói (legalábbis a Vörösöknek szurkolók) olyannyira elsajátították a dal mondanivalóját, hogy a klub szlogenjévé tették, mondhatni ilyen, amikor egy futballklub találkozik egy hozzá tökéletesen illő mottóval.

A YNWA más kluboknál és közösségi ereje

A Liverpool-szurkolók lelkes buzdítása a '60-as években olykor még az ellenfél szimpatizánsait is lenyűgözte. A YNWA így került többek között a Celtichez és a Borussia Dortmundhoz is, bár a Celtic rajongói közül sokan magukénak tulajdonítják a dalt, a skótok szerint ők előbb kezdték el énekelni, a Liverpool csak követte őket. A legelfogadottabb verzió szerint azonban a YNWA 1966-ban került a Celtichez, miután egy Liverpool elleni mérkőzésen meghallották azt a Vörösök szurkolóitól. A Celtic és a Borussia mellett olyan klubok repertoárjába is bekerült a dal, mint a Feyenoord, a Verona, az AEK Athén és a Clube Brugge.

Azzal, hogy számos egyesület elénekli mérkőzései előtt, a YNWA nemcsak a Liverpool, hanem a labdarúgás egyfajta himnuszává is vált, még ha továbbra is leginkább a Vörösökkel azonosítják. Ha pedig két olyan együttes találkozik, amely a dalt egyaránt indulójának tekinti, akkor olyan csodálatos eseménynek lehetünk tanúi, mint a 2015/16-os Európa-liga negyeddöntőjében. A Liverpool és a BVB összecsapása nemcsak Jürgen Klopp volt klubjával való találkozása, illetve a drámai végjáték miatt vált emlékezetessé, hanem azért is, mert a két klub fanatikusai közösen énekelték a YNWA-t, elkápráztatva a futballszerető közönséget.

A dal ereje tragédiában és diadalban

A Liverpoolt történelme legnagyobb tragédiája során sem hagyta magára a dal. Az 1989-es Hillsborough-tragédia után, melynek következtében 96-an életüket veszítették, az áldozatok családtagjai „sosem jártak egyedül”. A szörnyű eseményt követő napon Liverpool egyik temploma körül összesen 13.000 ember gyűlt össze, hogy megemlékezzen az elhunytakról. A tömeg síri csendben gyászolt, csupán egyetlen kórista fiú énekelte, hogy a sérültek, az áldozatok és családtagjaik továbbra sem járnak egyedül. Egy hónappal később az FA-kupa döntőjében, melyet a Liverpool a nagy rivális Evertonnal játszott, a két egymással szemben álló tábor közösen énekelte a dalt, miközben az ismertté vált feldolgozást szerző együttes frontembere, Gerry Marsden vezényelte a megható jelenetet. A Hillsborough-tragédia után a YNWA új értelmet nyert, s még inkább a klub identitásának szerves részévé vált.

A You’ll Never Walk Alone a Liverpool legszebb napjain is a klubbal volt. 2005-ben az isztambuli BL-döntőn az AC Milannal szemben a félidőben 3:0-s hátrányban álló angolok szurkolói a klub himnuszának éneklésével próbáltak erőt adni a játékosoknak, hogy ne adják fel. Végül olyannyira sikerrel jártak, hogy csapatuk a futballtörténelem egyik legnagyobb fordítását hajtotta végre. A dal nemcsak a szurkolók labdarúgás iránti szeretetét és klubjuk iránti hűségét jelenti, az évek során egyfajta közösségépítő, mögöttes tartalommal bíró indulóvá vált, mely a fociból egyre inkább kikopó hagyományokat igyekszik megőrizni.

Az egyik legszebb YNWA-jelenet Dortmundból származik. A BVB egy Mainz elleni bajnoki mérkőzése során a közönség egyik idősebb tagja a meccs közben a stadionban veszítette életét. A csapat ultrái tiszteletből abbahagyták a szurkolást, a Sárga Fal elnémult, majd pár perccel a lefújás előtt a 80.000-s stadion közösen kezdett bele a You’ll Never Walk Alone-ba, elbúcsúzva eltávozott szurkolótársuktól.

A Liverpool gazdag szurkolói kultúrája és más dalai

A Liverpool rendelkezik nem csak Angliában, de a világon is az egyik leggazdagabb szurkolói kultúrával a klubok közül, éneklést tekintve pedig csak nagyon kevés klub veheti fel a versenyt velünk. A Kop tagjai szinte másodpercek alatt átköltötték a híres nótákat és szinte bármiből buzdító rigmusokat faragtak. A hiánypótláson túl a szurkolói éneknek a közösség összetartásán kívül egyetlen célja van; hogy a csapatnak erőt adjon. Minden helyzetben.

Nincs még egy klub Európában, amelynek olyan himnusza lenne, mint a You’ll Never Walk Alone. Nincs még egy klub a világon, amely ilyen egységet alkotna a szurkolóival. Ültem a lelátón és a Liverpool szurkolóit látva borzongás futott végig a hátamon: 40.000 ember egy egységként állt a csapata mögött. Ez olyasvalami, ami nem sok klubnak adatik meg.

A Liverpool legnépszerűbb szurkolói dalai (a YNWA mellett):

Bár a You'll Never Walk Alone az első, a Liverpool szurkolói repertoárja rendkívül gazdag:

• Fields of Anfield Road: Ez a dal a spanyol-ír Eb-meccsen világhírt szerző The Fields of Athenry című középkori ír ballada 70-es évekbeli, népballadákból összerakott történelmi szám zenés átirata. Az utolsó, a Hillsborough-s versszakot meccsen elég ritkán éneklik, sőt, a hossza miatt leginkább a refrénre szokott redukálódni a dal.
• Gerrard Song: Nagyon fontos ennél a dalnál, hogy jó scouse akcentus szerint focking-ot ejtünk. A második versszak opcionális, ergo általánosan elfelejtett.
• Carra Song: Jamie Carragher tiszteletére készült dal, ami lassan jelentőségét veszti, de nosztalgiából mindig jó énekelni.
• Suarez Song: Luis Suarezről szóló dal, ami sokszor felcsendül az Anfielden és idegenbeli mérkőzéseken egyaránt.
• When the Reds Go Marching In: Bár ez nem egy kifejezetten Liverpool-dal, hanem egy olyan dal, amit mindenki megcsinált magának, nagy népszerűségnek örvend a Vörösök szurkolói körében.

A szurkolói dalok nagy része a másik fikázásáról szól, és a Liverpool-szurkolók sem maradnak le ezen a téren:

• We Only Hate Mancs: Természetesen a Manchester United és Manchester City elleni meccseken is bevetik.
• Who the fuck are Man United: Mivel a Unitedet MINDEN. EGYES. CSAPAT. gyűlöli.
• Fuck off Chelsea FC: Kellemes hangzású, kifejezetten "fockoff"-nak ejtett induló a Chelsea ellen.
• One-nil down, two-one up: Az Arsenal elleni dal, bár Owen nevét szívesen kihagynák belőle.

Vannak továbbá a jelen folklórjába tartozó, időszakos és korszakos dalok, mint például az Evra Song, a Henderson Song (a megboldogult Maxi Song dallamára), az Agger Song (az AC/DC "Thunderstruck" introjában a thunder helyett Agger-t 'énekelnek'(=üvöltenek)), az Agger Do! Do! Agger Do! Do! Do!, a Rafa Song, a Torres Song és a Poor Scouser Tommy, amely az alapművek részét képezi.

Újabb dalok és hagyományok

2018 óta minden nagy meccsen előkerül a Liverpool szurkolói között a legendás You’ll Never Walk Alone mellett Dua Lipa egyik dala is. A 2018-as Bajnokok Ligája döntőjében is a Real Madrid és a Liverpool csapott össze egymással, a kezdő sípszó előtt azonban még Dua Lipa szórakoztatta a közönséget. Az albán származású angol énekesnő azonban maga sem gondolta, hogy friss szerzeménye, a One Kiss hamar a Liverpool-szurkolók egyik kedvencévé válik.

A Liverpool fanatikusai 11 év után láthatták ismét a legrangosabb európai kupasorozat fináléjában kedvenc csapatukat, és a nagy esemény előtt egy hatalmas transzparenst is kifeszítettek, amelyen Steven Gerrard csapatkapitány csókolja meg a BL-trófeát, még 2005-ben, a legendás Milan elleni fordítást követően. Így nem volt nehéz az asszociáció a friss dal és a 2005-ös események között, a Vörösökért szorító nézők hamar csatlakoztak Dua Lipához, jelezve, hogy egy hasonló csókot szívesen látnának a finálét követően is.

Újabban, Szoboszlai Dominik átigazolása kapcsán is születtek dalok a játékosról, jelezve, hogy a klub szurkolói kultúrája folyamatosan él és fejlődik. Igen jópofa, hogy Liverpoolban dalt írnak Szoboszlairól, ha nem is egy Lennon-McCartney-opus, de valahol kedves és megható, főleg ahhoz képest, hogy némely brit Liverpool-fan kommentelő, saját bevallása szerint még az életben nem hallott róla, mármint Dominikról.

tags: #liverpool #szurkoloi #dalok

Népszerű bejegyzések:

• az olimpiai ezüstérmes
• TOPOLYGA
• a mianmari U19-es csapat mérkőzései és elemzései
• A brit irányítószám-rendszer Rugbyben
• Kreativitás és milliárdos tétek a Super Bowl hirdetések mögött