Limperger Zsolt: Egy Fradista szív, Pápától Spanyolországig és vissza
Limperger Zsolt, a Ferencváros korábbi 22-szeres válogatott labdarúgója, pályafutása során mély és elszakíthatatlan kötelékkel fűződött a zöld-fehér klubhoz. Az egykori játékos és edző története tele van fordulatokkal, sikerekkel és kihívásokkal, melyek mind a Fradihoz való rendíthetetlen ragaszkodását tükrözik.
Gyermekkor és a kezdetek Pápán
Limperger Zsolt 1968. szeptember 13-án született Pápán. Édesapja a helyi csapatban, az NB III-ban futballozott, és ízig-vérig Fradi szurkoló volt. Mindez eléggé egyértelműen meghatározta Zsolt jövőjét is. Mióta az eszét tudja, a Fradiért rajong, ám a Pápa-Budapest távolság okán egy ideig csak álmodhatott arról, hogy zöld-fehér futballista lesz.
Hat éves korában a Pápai Textilesben kezdte el labdarúgó pályafutását. Itt játszott 1983-ig, amikor Veszprémbe hívták. Ment, mert ez már előrelépés volt. Fél évet játszott Veszprémben, az akkor NB II-es csapat juniorjai között, majd egy év múlva jött a még nagyobb lépés, az igazi ugrás.
Az első Fradi-korszak: Beteljesült álom és a posztváltás
1984-ben meghívta a Fradi. Elképesztően boldog volt, ám édesapja szerint még korán jött volna ez a lehetőség, ellenezte, hogy 16 évesen, egyedül a fővárosba költözzön. A Fradi akkori edzője, Vincze Géza volt, aki nagy fiatalításba kezdett, és Limpergert is megpróbálta elhozni. A középiskolai tanulmányait a Mester utcai - akkor még - I. István szakközépiskolában folytatta, amelynek akkori igazgatója híres volt a Fradi-szeretetéről. Természetesen kollégiumban lakott, a tanuláson kívüli időben pedig focizott, álmai csapatában, a Ferencvárosban.
Az NB I-ben is nagyon hamar, már 1985 tavaszán bemutatkozott, felfedezője Vincze Géza adta meg neki a lehetőséget. Vincze Gézánál mutatkozott be, majd sorrendben jött Sárosi László, Dalnoki Jenő, Rákosi Gyula, végül Nyilasi Tibor. Dalnoki Jenőt emelte ki a sorból, mint az első felnőtt edzőjét, aki spirituálisan is át tudott adni valamit, talán éppen a fradizmus lényegét, a megalkuvás nélküli, igazi szívvel, lélekkel történő játék feltétlen szükségét. Érdekes módon, mindig azokkal volt a legkeményebb, akiket a legjobban kedvelt.
Limperger Zsolt pályafutását támadó középpályásként kezdte, sokáig úgy is folytatta. Azonban Dalnoki Jenő hatására posztot váltott: egy mérkőzés előtt, amikor a beállósuk, Strausz László súlyosan megsérült, Jenő bácsi Limpergerhez fordult. Azt mondta neki: „Neked megvannak az adottságaid ehhez a poszthoz, magas vagy, jól fejelsz, Te játszol.” Furcsa volt, de nem ellenkedett. A játék olyannyira jól sikerült, hogy ezen a poszton ragadt. Az egész bajnokság egyik kellemes meglepetése, bár már évekkel ezelőtt is kiemelkedő tudású labdarúgót ígért - tény, hogy nem a védelemben. Beállósban a legjobbak közé emelkedett, mert igen nagy munkabírású, jól szerel és fejel, kiválóak a fizikai adottságai, küzdőképes. Ugyanezeket az erényeket középpályán is hasznosítani tudta, főleg, ha egy védekezőbb jellegű játékosra volt szükség. Képességei alapján várható volt, hogy teljesítménygörbéje még magasabbra szökik. A kezdetekben szélső és támadó középpályást is játszott, végül a beállós posztja lett az, amelyben a legjobb teljesítményre volt képes, és ez hozta számára a válogatottságot is 21. születésnapja előtt.
Első fradista korszaka 1991 nyaráig tartott. Bajnoki címet nem ünnepelhetett, három alkalommal lett második, kétszer pedig harmadik a csapattal. Tagja volt viszont az 1991-ben hosszú idő után először címet nyerő Magyar Kupa csapatnak.
Spanyol kaland: Real Burgos és a sérülések árnyéka
1991 nyarán, 23 évesen igazolt a spanyol első ligás Real Burgoshoz. 1991 elején a válogatottal barátságos mérkőzést játszott Spanyolország ellen Santanderben. A nézőtér tele volt játékosmegfigyelőkkel. 4:2-re nyertünk, ahogy az egész csapatnak, neki is jól ment a játék. Olyannyira, hogy a Real Burgos képviselői szerződést ajánlottak.
Abban az időben idehaza az edzésmunka, főleg a felkészülési időszakban az ún. száraz futásokra volt kihegyezve. Rengeteget futottak, az alapkondíciót ezzel kívánták biztosítani. Spanyolországban ezzel szemben nem voltak hosszú futások. Sokkal inkább intenzív labdás edzések. Minden gyakorlatot labdával végeztek, rengeteg volt a 3-3, a 4-4, az 5-5 elleni játék. Gyors és pörgő volt minden. A kondíció is megvolt, jellemző, hogy amikor kikerült, két hónap alatt 4 cm-rel nőtt a combja kerülete.
Magyarország - Egyesült Államok 1990.03.20. Limperger Zsolt gólja
A mérkőzések hangulata elképesztő volt. Akkor fel sem tudta fogni, hogy 100 ezer ember előtt futballozik. A hangulatot csak akkor érezte meg, amikor néhány évvel később nézőként ment el Madridba. Nagyon fanatikusak a spanyolok. De itt kell, hogy elmondja, az Üllői út közönségével egyik sem ért fel. Igaz, hogy itt nem volt annyi ember, de amikor a sok szív együtt dobbant, a sok hang eggyé erősödött és orkán lett, akkor ott a pályán libabőrös lett a keze. Ez csak itt történhetett meg vele, csak a Fradiban. Lehet, hogy ennyit tesz az érzelmi kötődés.
Két és fél évet töltött Burgos-ban, ahol az első évben a középmezőnyben végeztek, de egy évvel később kiestek az élvonalból. Harmadik spanyolországi idényében tovább szenvedett a kasztíliai kiscsapat, de Limpi továbbra is csapata erősségei közé tartozott, 1993 őszén hatszor is bevette az ellenfelek kapuját a második vonalban. Majd amikor a csapat kiesett, leigazolta a Celta Vigo. Itt azonban elkezdődött egy balszerencsés sorozat, elért egy kellemetlen sérüléshullám. Egy sima labdavezetés közben történt a sérülés. Mint utóbb kiderült, ez már egy krónikus sérülés volt, meccsek után érezte is, de a pihentetés és a borogatás mindig segített. Ekkor viszont megtörtént a baj. Megműtötték, majd három hónap rehabilitáció következett, aminek a végefelé, már az első edzéseken újra elszakadt a műtött ín. Ezt követően egy év múlva a második vonalban szereplő RCD Mallorca színeiben lépett pályára. Hihetetlenül rendesek voltak, mindenben segítettek. De az egy év a csapatnál sem múlt el nyomtalanul. Nem ment a csapatnak, edzőt váltottak, az új argentin tréner a honfitársaival erősítette meg a keretet. Így amikor egy év után játékra jelentkezett, alapemberből csak sokadik lett a sorban.
Visszatérés a „családba”: Újra zöld-fehérben
1996-ot írtunk akkoriban, amikor Limperger úgy döntött, visszatér Magyarországra. Más csapat szóba sem jöhetett. Felhívta a Ferencváros vezetőit, vázolta a helyzetét. Meghívták egy tárgyalásra, ahol nagyjából egy hónap után újra a Fradi játékosaként szerepelt. 1996-ban újra a Fradi következett, egészen 1998-ig. Összesen 130 NB I-es mérkőzést játszott, amelyeken 8 gólt lőtt. Tagja volt az Olympiakosz elleni UEFA-kupás párharcot továbbjutó csapatnak, ahol a kinti mérkőzésen gólt is rúgott.
A Fradival azt mondhatjuk, peche volt. Nagy sikereit 1991-1996 között, a távollétében érte el, utána megint csak az jutott számára, ami a 80-as években, harc a második helyért. Ezen egy Fradi érzelmű játékos sohasem gondolkodhat. Ha a Fradiban játszhat, ott kell megtennie mindent a sikerért, a közönség kiszolgálásáért.
Limperger Zsolt statisztikái a Ferencvárosban
| Időszak | NB I mérkőzések száma | NB I gólok száma | Legjobb bajnoki helyezés | Kupa győzelmek |
|---|---|---|---|---|
| 1985-1991 | 130 (összesen) | 8 (összesen) | 2. hely (3 alkalommal), 3. hely (2 alkalommal) | Magyar Kupa (1991) |
| 1996-1998 | (az előzővel együtt) | (az előzővel együtt) | 2. hely (1997, 1998) | - |
A válogatott mezben
Limperger Zsolt 22-szer szerepelt a legjobbak között. Beválogatták, játszott. Bicskei után ugyanezt tette Mészöly Kálmán és Jenei Imre is. Limperger Zsolt a válogatottban egyetlen gólt szerzett (1990.03.20. - Spanyolország ellen, barátságos mérkőzésen).
Edzői pályafutás és a jelen: Érdi VSE élén
1998-ban jött el a Fraditól, „levezetni” érkezett az akkor a mai másodosztálynak megfelelő NB I B-s csapathoz. Érden lakom, ide igazolt, gyakorlatilag a mai napig igazolt játékos. 2013-ban kinevezték utánpótlásedzőnek, majd két hónapra vállalta a beugró szerepet a felnőttcsapatnál. A két hónapból mára nyolc év lett. Az NB III, Nyugati csoportban szereplő Érdi VSE edzője volt, ahol NB III-as amatőr csapattal dolgozott.
A Limperger Zsolt által trenírozott Érdi VSE komoly bravúrokat hajtott végre a Magyar Kupában. Előbb a másodosztályú Budaörs, majd az NB I-es szombathelyi Haladás ellen végzett 3-3-ra és jutott tovább 11-esekkel. Küzdős, harcos, rakkolós találkozó volt ez, és nemcsak az Érd játékosai, hanem a Budafok futballistái is odatették magukat. Az örökifjú Palásthy Norbert találatával az Érdi VSE 1-0-s győzelmet aratott a Gyirmót II. otthonában. A szakember nem felejtette el megjegyezni két ifista, Bessenyei Zalán és Horváth Dániel nevét, illetve megköszönni a tehetséges labdarúgóknak, hogy segítettek és elutaztak a felnőtt gárdával.
A Magyar Kupa-párharcot megelőzően 50-50 százalékot adott a Budafoknak és saját csapatának a továbbjutásra. Vezettek 2-1-re, de közvetlenül az első meccs előtt azt mondta, 51 százalékot ad a Budafoknak és 49 saját maguknak, és ez abszolút nem változott meg. Az Érd azonban a Budafok otthonában úgy szenvedett 2-0-s vereséget és esett ki ezáltal a Magyar Kupából, hogy a csapatnak háromszor is hatalmas esélye volt a gólszerzésre az első félidőben. Ami ezután jött, abban nem volt köszönet. A nem titkoltan az NB II-be vágyó ETO FC Győr úgy nyert Kulcsár Kornél 82. percben született találatával 1-0-ra, hogy a látogatónak nem volt kidolgozott helyzete az Érd ellen.
Másképp viszonyulna a játékosokhoz, ha első vagy másodosztályú csapatot vezetne. Tudja, hogy van olyan labdarúgó, aki reggel hatkor kell, ötig dolgozik, és utána megérkezik a fél hatkor kezdődő edzésre. A-licence van, tudna dolgozni az NB II-ben.
Gondolatok a Ferencvárosról és a magyar labdarúgásról
Az utánpótlás dolgaiban jobban képben van. Még a Fradi juniorban, és később is a csapattársa volt Dukon Béla, aki ma is a Fradi utánpótlásban edző. Azt meséli, hogy a legnagyobb baj, hogy a Fradi nem tudja megtartani az ígéretes utánpótláskorú játékosait. Pedig jó munka folyik, amit mindennél jobban bizonyít, hogy évről-évre le tudják rabolni a csapatokat. Vagy külföldre mennek el a tizenéves legjobbak, vagy más hazai csapat kínál jobb feltételeket.
Ahogy hallja, az anyagi biztonság megvan. Az angolok valóban megmentették az összeomlástól a Fradit. Ám az igazi sikerek eléréséhez szerinte a pénzen kívül nagy szükség lenne a régi Fradit körülvevő hangulatra, amit utoljára a 80-as években még ő is érzett. Amikor még tényleg családként működött a Fradi-család. És szükség van hazai sztárokra, akikért igazán lelkesedni tud a közönség. Csak azt kéri, hogy lelkesedjenek úgy mint régen, hadd legyenek a mai játékosok is libabőrösök. A magyar játékosok azonnal meg fogják érezni ezt a lelki pluszt, a külföldiek pedig rájönnek, hogy nem rossz hely ez. A külföldi játékos egyszer hazamegy, de nem mindegy milyen hírünket viszi haza, a külföldi tulajdonos pedig könnyebben nyúl a pénztárcájába, ha látja, van értelme a befektetésének.
Magyarország - Egyesült Államok 1990.03.20. Limperger Zsolt gólja
Személyes reflexiók és jövőbeli tervek
Volt olyan edzője, Varga Zoltán, akivel hirtelen és látványosan rosszra fordult a kapcsolata. Varga Zoltán azt mondta 1996-ban az Olympiakosz elleni UEFA-kupameccs után, hogy tizenegy Limpergerrel bármelyik csapat ellen szívesen megy csatába. Aztán mellőzte. Limperger emlékszik erre a nyilatkozatra, de máig homályos az a történet, ő nem adott rá okot, hogy lemondjanak róla. Zoltán egyik nap kitalálta, hogy tizenegy Limpergerrel milyen jó lenne a Fradi, két hét múlva már el akarta zavarni.
Limperger Zsolt korán érő típus, tizenhat és fél évesen mutatkozott be az NB I-ben a Ferencváros felnőttcsapatában. Ha nem futballista lett volna, autószerelő lett volna, vagy továbbtanul. Az unokabátyja szerszámkészítő volt, még az volt benne a pakliban, hogy elvégez egy ilyen iskolát, aztán elmegy mellé inasnak.
A felesége szeretné, hogy edző legyen Spanyolországban. Még a lehetőség is meglenne Burgosban, az egyik korábbi csapattársa vezetőként dolgozik a klubnál. Nyilván nem a felnőttekhez hívnák, hanem az utánpótláscsapatokhoz.
tags: #limperger #mezszam #ferencvaros
