Lóránt Gyula: Az Aranycsapat legendás középhátvédje és edzői pályafutása

Ma, február 6-án ünnepelné századik születésnapját Lóránt Gyula, az Aranycsapat középhátvédje. Lóránt Gyula olimpiai bajnok labdarúgó volt, akinek neve összeforrt a magyar futball aranykorával. A legendás Aranycsapat középhátvédjeként a csapat pillérévé vált, kiemelkedő klubsikerei mellett.

A 37-szeres válogatott középhátvéd világbajnoki ezüstérmes, olimpiai bajnok, és az Európa-kupa győztese is volt. Pályafutása során számos akadály nehezítette útját, de kitartása és tehetsége a világhírnév felé vitte. Játékos pályafutása után sem adatott meg neki a könnyű siker, de számos áldozatot vállalva lehetett a hetvenes évek elismert labdarúgóedzője is.

Gyermekkor és első lépések Kőszegen

Lóránt Gyula eredetileg Lipovics Gyulaként Kőszegen látta meg a napvilágot 1923. február 6-án, Lipovics Gyula rendőrtiszt gyermekeként. Károly bátyja (1921) és Imre öccse (1925) mellett nőtt fel. Családnevüket 1928-ban változtatták Lórántra. A családfő - foglalkozása révén is - kérlelhetetlen szigorral nevelte gyermekeit a tisztességre és becsületre. A felnövekvő generáció fiú tagjainak ezen időszakban főleg a futball jelentette a kikapcsolódást.

Az elemit a Római Katolikus Iskolában végezte el, majd a kőszegi Bencés Gimnáziumba került, ahol a testnevelésre és sportolásra nagy hangsúlyt fektettek. Télen gyakorta síeltek, korcsolyáztak, máskor a kosárlabda, vagy a pingpong jelentette a kikapcsolódást. Így a kiváló állóképesség mellett több sportág alapjait is elsajátította, mely hozzájárult későbbi pályafutásának sikerességéhez.

Tizenhat évesen kezdett el focizni a Kőszegi Sport Egyletben, miután 1940-ben, a líceum második osztályába kerülve kezdett játszani. Ugyanezen évben, gyermekkori barátaival, Odonits Istvánnal és Nagy Gyulával a Kőszegi SE (KSE) igazolt labdarúgói lettek. Tehetségére felfigyelve hamar meghívót kapott az ifjúsági válogatottba, és 1940. december 8-án Splitben 5-3-ra verték Horvátország ifjúsági válogatottját.

Játékos-pályafutásának állomásai

Lóránt Gyula Kőszegről indulva lett az ötvenes évek legjobb klubcsapatában, a Honvédban, és ezen időszak egyik - ha nem a legjobb válogatottjában - az Aranycsapatban középhátvéd.

Klubszínekben: sikerek és akadályok

Érettségi után Lóránt a Magyarországhoz visszakerült Nagyváradon, a NAC keretében találta magát. A Nagyváradi AC igazolt játékosa lett, és első NB I-es mérkőzését is itt játszotta a Szolnok ellen, ahol a NAC 5-2-re győzött. A NAC-ban töltött egyetlen teljes idényében - előbb fedezetet, majd jobbszélsőt játszva - megszerezte pályafutása első bajnoki aranyérmét. 1944-ben sporttörténeti sikert aratva - az első vidéki együttesként - a NAC gárdájával lett magyar bajnok.

1946-ban az aradi ITA igazolta le és a szezon végén elhódították a román bajnoki címet. 1947 nyarán kalandos körülmények közepette - az Újpest csapatát szállító vonat kocsijában elbújva - került Magyarországra. Ismét a Vasas játékosa lett, az akkoriban óriási összegnek számító 80 ezer forintért. A fővárosi piros-kékektől hét alkalommal szerepelt a címeres mezben.

1949-ben azonban disszidálási kísérlet miatt - amelynek főszervezője volt - letartóztatták, és két hónapot a kistarcsai internálótáborban is volt. Mindazonáltal az 1951 elején a Bp. Honvéd bajnokcsapatához igazoló védő csak huszonkilenc évesen, az 1952-es helsinki olimpia előtt állandósította a helyét a válogatottban. A Vasasban folytatta, és 1951-től a Honvédot erősítette, ahol három bajnokságot nyert, majd a Budapest Spartacusban fejezte be játékos-pályafutását.

A Bp. Honvédnál jó barátja és szobatársa, Puskás Ferenc oldalán háromszor nyerte meg az NB I-et. A csapat világklasszis játékosaival (Budai, Bozsik, Grosics, Kocsis, Puskás) háromszor is begyűjtötték az országos elsőséget, 1952-ben, 1954-ben és 1955-ben. Élvonalbeli pályafutását négy magyar bajnoki elsőséggel zárta (egyet ért el a NAC-cal, hármat a Honvéddal). Lóránt pályafutása alkonyán játszott a Budapesti Spartacus SC-nél, az Egyetértés SC-nél, valamint és Váci Vasasnál.

Az Aranycsapat oszlopos tagja

A magyar labdarúgó-válogatottban 1948 és 1955 között 37 mérkőzésen játszott. 1948. október 24-én, éppen a román válogatott ellen, jobbhátvédként bemutatkozott a nemzeti tizenegyben. A válogatottnál pedig szép lassan elkezdett formálódni - ahogy akkoriban hívták - az Aranycsapat kerete, Lóránttal a védelem tengelyében. Kivételes taktikai érettsége pompás rugókészséggel és fejjátékkal, nagyszerű ütemérzékkel és keménységgel párosult, ami a gránitkeménységéről elhíresült centerhalfot a csapat egyik legfontosabb tagjává tette.

Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany-, és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar együttesnek. Részese volt az 1952. évi olimpiai győzelemnek, az 1953. novemberi londoni 6:3-nak, az "évszázad mérkőzésének", és az 1954. évi világbajnoki ezüstéremnek.

1952-ben, Helsinkiben, olimpiai aranyat szerzett élete egyik legjobb teljesítményével a jugoszlávok elleni döntőben. Egy évvel később az Európa Bajnokság elődének számító Európa Kupát hódították el a házigazda olaszoktól a fináléban. 1953. november 25-én pedig az évszázad mérkőzésén 6-3-ra legyőzték az odahaza verhetetlennek hitt angolokat, a budapesti visszavágón pedig szintén világra szóló, 7-1-es győzelem született.

Az ország felfokozott hangulatban várta az ’54-es svájci Világbajnokságot. Csapatunk hozta is a várt eredményt - könnyed csoportelsőség (8-3-as győzelem az NSZK ellen), szenzációs meccseken továbbjutás az uruguayiak és a brazilok ellen. A döntőben ismét a nyugat-németekkel találkoztunk. Az eredmény és annak körülményei megrázóak és mindenki által ismertek. Érdemes kiemelni, hogy 37-szer szerepelt a címeres mezben és ebből 31 alkalommal győztesként vonult le a magyar csapat a pályáról.

Lóránt Gyula játékos-pályafutásának áttekintése

Lóránt Gyula karrierjét számos klubban és a válogatottban is sikerek jellemezték:

Edzői évei: hazai nehézségek és nemzetközi sikerek

Lóránt Gyula labdarúgó-pályafutását, a Bp. Honvédból távozva, a Bp. Spartacusban fejezte be. Visszavonulása után szakvezetőként dolgozott itthon a Budapest Honvédnál, Oroszlányban és a Debreceni VSC-nél. 1961-ben megszerezte az edzői képesítést, és rögtön nagy feladatot kapott, a bukdácsoló Honvéd kispadját. Szakmai szempontból talán nem várt eredményként 1962 telén listavezetőként várták a tavaszt. Később azonban belső ellentétek miatt, Tichy vezetésével a játékosok ellene fordultak és megbuktatták.

1963-ban külföldre távozott, mert elvtársnak is kellett volna lennie, de ő nem tudott, nem akart megfelelni az elvárásoknak. 1963 decemberében útlevelet kapott, elutazott az NSZK-ba, ahonnan már sohasem tért vissza. Akkori szóhasználattal élve disszidált. Fél tucat német klubnál - köztük a Bayern München nagy hírű együttesénél - dolgozott edzőként. Edzőként - csakúgy, mint játékosként - felkészültségéről és mentális erejéről tett folyamatosan tanúbizonyságot és munkája többségében ez sikerhez is vezetett. Ma azt mondanánk rá: egyszerűen maximalista.

Edzői pályafutása bővelkedett kihívásokban, melyeket általában sikerrel abszolvált. 1965-ben a Kaiserslauternhez szerződött és a biztos kiesőnek elkönyvelt csapat év végére az ötödik lett a Bundesliga első osztályában. Később Görögországba szerződött, és az élvonalban szereplő PAOK csapatát irányította. Görögországban bajnokságot nyert az 1975-1976-os szezonban a PAOK Szaloniki mestereként.

1977 decemberében rekord összegért (100 ezer márkáért) helyet cserélt Dietmar Cramellal, a Bayern München vezetőedzőjével. Münchenben, csakúgy, mint a Honvédnál, öltözői puccs lett a vége (itt Breitner volt a főszervező). Az 1980-1981-es idény elején visszatért Szalonikibe, a PAOK-hoz, ahol 1975-1976-ban már görög bajnoki címet szerzett.

Lóránt Gyula edzői klubjai:

• Bp. Honvéd (1962-1963)
• Oroszlány (1963)
• DVSC (1963)
• SV Rheydt (NSZK-beli, 1964-1965)
• 1. FC Kaiserslautern (NSZK-beli, 1965-1967)
• MSV Duisburg (NSZK-beli, 1967-1968)
• 1. FC Kaiserslautern (1969-1971)
• 1. FC Köln (1971-1972)
• Kickers Offenbach (1972-1974)
• SC Freiburg (1974-1975)
• PAOK Szaloniki (Görögország, 1975-1976)
• Eintracht Frankfurt (NSZK-beli, 1976-1977)
• Bayern München (NSZK-beli, 1977-1979)
• Schalke 04 (NSZK-beli, 1979-1980)
• PAOK Szaloniki (Görögország, 1980-1981)

Személyes élete és emlékezete

Aktív játékosként példaértékűen élt a pályán kívül, sok - hasonlóan szép karriert befutott - társához képest vigyázott a súlyára, kerülte az éjszakázást és annak minden „mellékhatását”. Természete az öltözőben zárkózott, személye mégis tekintélyes és egyben megkerülhetetlen volt. Barcs Sándor akkori MLSZ elnök szerint „Ilyennek képzeli el az ember az ideális zsoldos katonát. Sallangmentesen, kockáztatás nélkül, keményen, hatékonyan, ha kell, az ellenfelet megfélemlítve játszik”.

Lóránt megismerkedett egy egyesületi titkárnővel, akire később odaadó és önzetlen társként számíthatott. Saját gyermekeként nevelte fogadott lányát, Évát, majd a forradalom évében közös lányuk is megszületett, Eszter.

Halála és posztumusz elismerései

A sors fintora, hogy az edzői kispadról hívták be az égi álomcsapatba. Lóránt Gyula 1981. május 31-én, az Olympiakosz elleni bajnoki mérkőzés alatt, a PAOK-Olympiakosz görög bajnoki mérkőzés 76. percében szívrohamot kapott a kispadon. Szalonikiben, csapata mérkőzése közben a kispadon szívrohamban meghalt. A pálya szélen dobbant utoljára a szíve, onnan ment el közülünk, ahova egész életében tartozott.

A világ labdarúgó-társadalma megrendült. Mindenki megenyhült az igencsak öntudatos és sikerorientált edzővel szemben. A Rheinpfalz nekrológjában így emlékeztek meg róla: „Ez az ember jobb volt, mint a híre”.

Haláláról itthon kommentárok nélkül számoltak be. Mint a szocialista rendszer ellensége, továbbá katonaszökevény, persona non grata, nem lehetett módot találni, hogy itthon temessék el, így végső nyughelyre Németországban, Endingenben lelt. A kommunista blokk felbomlását követően a politikai változások hatására megváltozott az állam viszonya a hasonló emberekkel szemben. Amnesztiában részesült, poszthumusz századosi rangra emelték.

Özvegye, Zsófia asszony kereste fel a kőszegieket, a hamvak hazatérésének gondolatával. Természetesen mindkét fél abszolút partnerként állt hozzá a nemes ügyhöz, így 2011-ben hamvait családjának kérésére hazahozták, majd Kőszegen a város posztumusz díszpolgárát megillető díszsírhelyen temették el ismét, s ebből az alkalomból a honvédelmi miniszter őrnaggyá léptette elő.

tags: #lorant #gyula #valogatott #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Debreceni Virágkarnevál
• profi kézilabda edzésmódszerek
• A PVSK vízilabdázásának története
• ZTE telefonok vásárlása
• a kovászos sütés rejtelmeibe