A Lorieni Krónikák: Egyek vagyunk – A végső összecsapás a Földért

Álmomban sem gondoltam, hogy ekkora élményt fog nyújtani ez a sorozat, és komolyan nem értem, miért csak ilyen kevés ember olvasta. Ez a sorozat egy méltatlanul elfeledett történet, pedig szerintem fantasztikus! Nagyon jó a cselekményvezetés. A történet sodró lendületű, ugyanakkor jól egyensúlyoz a rohanás és a leülés között. Nincs benne üres járat, erről az E/1, jelen idejű elbeszélés gondoskodik. Izgalmas, dinamikus, érzelemdús történet. Ezzel együtt is egy nagyon jó könyvsorozat földönkívüliekről Föld-lakóknak.

Kezdjünk egy kis nosztalgiával. Még általánosban volt egy időszak, amikor nem mehettem suliba, és az a vicces, hogy az okára nem emlékszem, csak arra, hogy mennyire készültem, hogy na, én most megnézem ezt a filmet. Így utólag belegondolva, könyv után egy kicsit gagyinak tűnik, de én akkor teljesen el voltam ájulva tőle, és napokon keresztül újra megnéztem egy-egy jelenetet, vagy a teljes filmet. Akkor határoztam el, hogy én egyszer elolvasom ezt a sorozatot, mert egyszerűen tudni akarom, hogy mi a vége.

A Lorien világa és a Védők eredete

Ahhoz, hogy megértsük a történetet, tisztázzuk a Lorien világát. A Lorien egy távoli bolygó, egy évnyi utazásra van a Földtől. A bolygó belsejében élt egy Lény, ami mindenkinek a sorsához illő talentumot adott. Rengeteg különböző dolog van, van, aki az időjárást tudja irányítani, mások repülnek, egyetlen egy közös képesség a telekinézis. Hogy ki mennyi erőt képes megszerezni, az változó. Viszont a Lorienen éltek a Védők, ők rendelkeztek ezekkel a képességekkel, és a Cépanok, akik védelmezték a többieket. Persze voltak kiméráik, akik olyasmik, mint nálunk az állatok.

Na most ott voltak a Mogadoriak is, ők egy másik faj, akik felélték a saját bolygójukat, és a Lorien volt a következő célpont. Sajnos a Lorienen elbuktak az ott élők, és mielőtt ez bekövetkezett volna, feltettek kilenc kicsi Védőt, kilenc felnőtt Cépant, és kilenc ládát, hogy a Földre utazva megtanulják uralni a képességeiket, és ha készen állnak, megküzdjenek a mogokkal. Amíg el nem érték azt a kort, hogy a talentumaik előjöjjenek, nyilván veszélyben voltak, éppen ezért egy védővarázslattal óvták a Védőket. Így ha valamelyik mog megtámadta mondjuk Negyediket, nem tudta megölni addig, amíg az előtte lévő három sorban meg nem halt. Gondolom a nagy N betűből, és a címekből rájöttetek, hogy mindenki egy számot kapott névként, a későbbiekben viszont lesz olyan, akit nevén nevezek, hiszen az emberek között élve kaptak egyet.

A küldetés kezdete: John története

Az első részben Negyedikkel kezdünk, és hál' istennek, hiába jönnek be új szemszögek, azért John megmarad. Negyedik bokáján egy újabb forradás jelenik meg, tehát Harmadikat is megölték. Így teljesen logikus, hogy az író őt választotta főszereplőnek, tekintve, hogy ő jön a sorban. Ha két Védő találkozik, akkor ez a védővarázslat megszűnik, és sorrendtől függetlenül meg lehet ölni őket. Szóval Negyedik a bokája miatt lebukik, és a Cépanjával új helyre kell, hogy költözzenek. Így felveszik a John és a Henri nevet, és Paradise-ba költöznek.

John megismerkedik egy Sarah nevű lánnyal, akivel egymásba szeretnek, éppen ezért John nem akar elmenni Paradise-ból, mikor kezdenek összecsapni a feje fölött a hullámok. Sarah egy nagyon kedves lány, tipikusan a soha-senkit-nem-lenne-képes-megbántani-típus. John egy nagyon érdekes személyiség, igazi vezér. Ő volt az egyik, aki igazán a szívemhez nőtt, a másik pedig a legjobb barátja. Sam egy igazi ufó-mániás az apja eltűnése óta, és amikor megtudja, hogy John is idegen, nyilván nem akarja elengedni az egyetlen személyt, aki segíthet. Őt is nagyon kedveltem, helyén van a szíve, és rendíthetetlen, ha a családjáról és a barátairól van szó. Henri apja/nagyapja helyett is szülő volt. Volt néhány nagyon jó pillanat a könyvben, amikor pislogni is alig mertem, annyira kíváncsi voltam a folytatásra.

A Garde tagjainak gyülekezése és a konfliktus elmélyülése

Az, hogy John találkozott Hatodikkal, fantasztikus. Viszont ez azt is jelentette, hogy megszűnt a védelmük, és minél gyorsabban meg kellett találniuk a többieket, hogy figyelmeztessék őket. Na meg persze össze akartak gyűlni, hiszen az egység erőt ad. Sam Johnnal akar maradni. A fiú a fejébe vette, hogy a mogok rabolták el az apját, és ki akarta deríteni, hogy valóban így történt-e. Még az előző részben kap John egy fülest, hogy Hetedik Spanyolországban van, Nyolcadik pedig Dél-Amerikában, úgyhogy útnak indulnak, abban bízva, hogy talán rátalálnak egy társukra.

Mi viszont tudjuk, hogy Marina (Hetedik) szemszögéből is nyomon követjük az eseményeket, és tudjuk, hogy egy kolostorban él a Cépanjával. A kötet végére John és Hatodik kettéválik, és mindketten más országban kutatják a Védőket. Mindketten sikerrel járnak. Miután Hatodik megmentette Marinát, elindulnak a találkozási pontra, amit egyeztettek Johnnal és Sammel. Azonban az egyik Védő nem tudott megülni a seggén, és ő maga talált rá Hatodikékra.

A Garde kulcsszereplői és sorsuk

Lássuk részletesebben a Védők sorsát és személyiségét:

Hatodikhoz nagyon nehéz volt szokni, elég kemény éveken van túl, emiatt zárkózott és bunkó. Viszont ahogy telik az idő, és érzi, hogy vannak társai, akikben megbízhat, feloldódik, és ezt az énjét nagyon könnyen meg tudja kedvelni az ember. Hetedik, vagyis Marina is egy nagyon kedves lány, csakúgy, mint Sarah. Az ő személyiségváltozásán nem lepődik meg az ember, mert az olvasó is egy kicsit harciasabb lesz vele együtt. Nyolcadik nekem mindig egy kicsit furcsa marad. Éreztem, hogy nem egy rossz srác, mégsem tudtam igazán megkedvelni. Kilencedik pedig egy igazi, nagyszájú tapló! Neki is édes kis múltja van, ami miatt nem tudod azt mondani, hogy ne lenne jogos a viselkedése. Ennek ellenére olyan szinten megkedveltem, hogy az valami hihetetlen!

Héctor és Crayton nem sokat szerepelt a történetben, de megkedveltem őket, és volt egy másik felnőtt is, Adelina. Ella a kislány újonnan került Marinához a kolostorba, viszont mivel kicsi, Marina a segítségét kérte. Megkerestette vele a ládáját az épületen belül, és mikor Ella előtt felfedte magát, egyértelművé vált, hogy nem hagyja magára. Szóval ő is a csapat része lett. Sam apja életben van, és ő is az őrző csapattal maradt a lakásban, illetve ott van Bernie Kosar is rendületlenül, aki egy kiméra a Lorienről, kutya alakban szeret lenni.

A végső összecsapás felé: A Mogadorian invázió

A két csapat sikeresen egymásra talál, és alig van idejük ezen örömködni, tekintve, hogy az ellenség a nyakukon és meg kell menteniük az egyiküket. Nagyon tetszett, hogy már ennek a résznek a végén találkoznak Setrákus rával, még ha nem is sikerül legyőzniük. Kellett ez ahhoz, hogy egy kicsit keményebbé váljanak, együtt akarjanak működni, és rendesen felkészüljenek arra, ami rájuk várt. Sikerül mindenkinek Kilencedik búvóhelyére mennie, és miután egy kicsit kifújták a fáradt gőzt, már csak Ötödiket kellett megtalálni. Erre hamar sort is kerítettek, és imádtam, ahogyan a lakásban együtt gyakoroltak, arról nem is beszélve, hogy Sam és Sarah is elkezdett tanulni.

Egyre több mindent tudnak meg a Védők a kezdetekről, amikor útnak indították őket, és arról is, hogy mégis mi a feladatuk. Meg kell ölniük a mogok vezérét, Setrakus rát, és fontos, hogy visszaszerezzék az örökségüket is. A csapat elindul Ötödikkel a srác ládájáért, míg Sarah és Sam otthon marad az eszméletlen Ellával és Johnnal. A negyedik könyv végére a dolgok nagyon rosszul sülnek el, a lakásba betörnek a mogok és nagyon kevésen múlik, hogy nem hagyták ott a fogukat. Ellát azonban sikerül elrabolniuk, és sajnos Ötödik is végez Nyolcadikkal az akció során. John bokáján megjelent a seb, úgyhogy azt tudta az ő csapata, hogy a Védők közül valaki meghalt, de fogalmuk sem volt, hogy ki és miért. Elláról pedig már nagyon korán kiderül, hogy ő a tizedik Védő, aki a Földre érkezett.

Setrákus ra igényt tartott rá a képességei és a kiléte miatt, úgyhogy "úri dolga" van a fogsága alatt. Ezt kihasználja arra, hogy kémkedjen, és tekintve, hogy az ereje egyre nagyobb, alig várta, hogy kapcsolatba léphessen a többiekkel, és mindent tudasson velük. Közben a többiek rájönnek, hogy a szentély a kulcs mindenhez, így Hatodik, Marina és Kilencedik oda utazik, hogy az örökségük megfelelő részét felajánlják a Lénynek. John sem tétlenkedik, Adammel együtt megtámad egy mog bázist, és sikerül egy kicsit az ellenség előtt járniuk. Sarah pedig egy régi ismerőst keres fel, nem mást, mint Markot, aki elkezdett a neten bizonyítékokat megosztani a mogok támadására.

Egyek vagyunk (United As One): Az utolsó harc

A mogadoriak megszállták a Földet. Hadihajóik ott lebegnek a jelentősebb városok fölött, és nem akad olyan ország, amelyik nyíltan szembe merne szállni velük. Már csupán a Védők állnak az útjukban, ám nekik társakra, katonákra lenne szükségük ahhoz, hogy felvegyék a harcot a megszállókkal. Összefognak az USA hadseregével, ám talán még ez is kevés, további erősítésre van szükség. A segítség váratlan helyről érkezik: kiderül, hogy szerte a világon sok más tininél is ugyanúgy kifejlődtek tálentumok, ahogy John, a Negyedik legjobb barátjánál, Samnél.

Johnéknak mindenképp a mogoknál hamarabb el kell érniük ezeket a fiatalokat, különben az ellenség a maga sötét céljaira használja fel őket és képességeiket. Ám a mogadoriak már annyi mindentől megfosztották Johnt - az otthonától, családjától, barátaitól, és még azt is elvesztette, akit mindennél jobban szeretett -, ezért nem érzi késznek magát arra, hogy veszélybe sodorja mások életét. Pedig már nincs mit veszítenie, ráadásul egyszer csak kifejlődik egy elképesztő új tálentuma. Ennek révén ő maga válhat a mindent eldöntő fegyverré. Kockáztatja-e vajon az életét, hogy megmentse az emberek világát, vagy belátja, hogy az egységben mutatkozó erőre hagyatkozva még ennél is többet remélhet?

Az utolsó két rész... Istenem, annyira szeretnék róla beszélni, és van is miről, higgyétek el! De egyszerűen nem akarom elszúrni nektek. Azt akarom, hogy az ötödik rész végén ti is azt kérdezzétek a könyvtől, hogy mi a franc? Hogy a hatodik rész végén legszívesebben ordítani akarjatok a sorokhoz. És hogy a hetedik rész végén csak csóváljátok a fejeteket. Mert bármennyire is boldog befejezésre vágyik az ember, nem igazán azt kapjuk, amire vágyunk. Összességében egy elképesztő sorozat volt, és örülök, hogy olvashattam. Olyan szereplőket, világot és történetet kaptam, ami egyszerűen tökéletes, és amire egyáltalán nem voltam felkészülve. A történet sodró lendületű, ugyanakkor jól egyensúlyoz a rohanás és a leülés között. Izgalmas, dinamikus, érzelemdús történet.

tags: #lorieni #kronikak #united #as #one

Népszerű bejegyzések:

• Thaiföld, Vietnám és Kambodzsa kincsei
• A sportközvetítések jelentősége ma
• További információ az ICE Hockey League-ről
• Sportegészségügyi háttér a jégkorongban
• Az FGKC és a Mohácsi TE meccsei