Luther Márton válogatott művei és reformátori gondolkodásának alapjai

Luther Márton, a protestáns reformáció szellemi atyja, lelkész és teológus-professzor, hatalmas irodalmi és teológiai hagyatékot hagyott maga után. Munkássága nem csupán a 16. századi Európát formálta át gyökeresen, hanem a későbbi korok gondolkodására és az egyházi életre is máig hatóan gyakorolt befolyást. Válogatott művei sorozatokban és önálló kötetekben is hozzáférhetők, bemutatva gondolkodásának széles spektrumát.

Luther Márton élete és reformátori útjának kezdetei

Luther Márton (eredetileg Martin Luder) 1483. november 10-én született Eislebenben. Szülei Hans Luder bányász, később városi tanácsos, és felesége, Margarethe Lindemann voltak. Luther kilenc gyermek közül nyolcadikként született. A következő Márton-napon, 1483. november 11-én keresztelték, a szent patrónus védelme alá ajánlva. A szomszédos Mansfeldben nőtt fel, ahol apja kohómesterként egy rézbányában szerény vagyonra tett szert. 1488 és 1497 között a mansfeldi városi iskola tanulója volt, utána egy évig a magdeburgi dómiskolát látogatta, ahol a közös élet testvérei, a késő középkori újjászületési mozgalom hívei tanítottak. 1498-ban szülei az eisenachi ferencesekhez küldték, ahol zenei-költői nevelésben részesült.

Az 1501 és 1505 közötti években Türingiában, az Erfurti Egyetemen tanult és elnyerte a „Magister Artium” címet a bölcsészettudományi karon. Tanulmányai a latin nyelv és nyelvtan, retorika, logika, fizika és metafizika, illetve a zene, matematika, geometria és csillagászat tárgyakra terjedtek ki. Alaposan megismerte Arisztotelész tanításait. Apja kívánságára Luther jogi tanulmányokba kezdett. 1505 nyarán, hazaúton, Stotternheim mellett nagy vihar lepte meg, és halálfélelmében a bányászok védőszentjéhez könyörgött: „Szent Anna, segíts!” A mindennapi vezeklés ellenére Luther nagy lelki válságot élt át. Ennek oka - Luther saját bevallása szerint, aminek a legtöbb forrás hitelt ad - az utolsó ítélettől való félelem, illetve a saját üdvözülésében való kételkedés volt. Gyóntatóatyja, Johann von Staupitz, a kongregáció főnöke, a hittudomány tanulmányozását ajánlotta neki és 1508-ban áthelyeztette Wittenbergbe. Az ottani kolostoriskolában ismerte meg William Ockham teológiáját, ami az isteni szabadságot és az emberi szabad akaratot hirdette, valamint az egyházatykat, elsősorban Hippói Szent Ágostont tanulmányozta. Egy évre rá baccalareus biblicus (a biblia professzora) lett.

A reformátori felismerések kialakulása

Ha a reformáció kezdeteit, sőt tétjét, célkitűzését fürkésszük Luther gondolkodásában, akkor egyetemi oktatói működését kell mindenekelőtt szemügyre vennünk, melyen belül korai egyetemi előadásai különös jelentőséggel bírnak. Ezek szinte mind exegetikai előadások, sorrendben a Zsoltárokról (1513 tavasz - 1515 tavasz vagy ősz), a Római levélről (1515 tavasz vagy ősz - 1516 ősz), a Galata levélről (1516 ősz - 1517 tavasz) és a Zsidókhoz írt levélről (1517 tavasz - 1518 tavasz). Ezekben az előadásokban nyomon követhetjük Luther gondolkodásának alakulását, közelebbről azt a folyamatot, ahogyan Luther reformátori felismerései kikristályosodtak az Írással való foglalkozás során.

A Luther-kutatás vitatott kérdése, hogy mikor fogalmazta Luther első ízben a sola gratia (egyedül kegyelemből) elvét. Luther saját maga egy visszaemlékezésében ezt a fordulatot váratlan megvilágosodásként írja le, amely a wittenbergi kolostorban érte. Miközben a Pál apostol rómaiakhoz írt levele első részének 17. versén elmélkedett: "Most kezdtem megérteni, hogy ennek az igének: az evangéliumban Isten igazsága jelentetik ki, az az értelme, hogy ti. Ez a bibliai ige vezetett Luther új írásértelmezéséhez: Isten örök igazságossága tisztán kegyelmi ajándék, amelyet az ember a Jézus Krisztusba vetett hit által kap meg. Ezt az ajándékot semmilyen egyéni teljesítménnyel nem lehet kiérdemelni. Az a mozgalom tehát, amelyet reformációnak nevezünk, az egyetemen vette kezdetét, eredetileg maguk a résztvevők is egyetemi mozgalomként értelmezték, és kiindulópontját Luther Szentírás-kutatása, egyúttal Szentírás-élménye jelentette.

Saját visszaemlékezései szerint: Ifjúkoromban, az 1500-as évek elején senki sem olvasta a Szentírást, úgyhogy mindenki előtt ismeretlen volt. A prófétákat se nem ismerték, se nem értették. Például én húszesztendős voltam már, de Bibliát még nem is láttam. Abban a hitben éltem, hogy a vasárnapi prédikációs könyvekben megírt szentírási részeken kívül nem is létezik evangélium és epistola. Az erfurti egyetem könyvtárában láttam először a Szentírást. Olvasni kezdtem Sámuel könyvénél, de megszólalt a csengő s előadásra kellett mennem. Nagy kedvem lett volna elolvasni az egész könyvet, de akkor nem volt rá alkalmam. Amikor diákkoromban a Biblia kezembe került, Sámuel anyjának történetét olvastam. Nagyon tetszett a könyv s arra gondoltam, milyen boldog leszek, ha valamikor nekem is lesz ilyen könyvem. Később, amikor beléptem a szerzetesrendbe és elhagytam mindent, magam felől kétségbeesve ismét a Bibliát óhajtottam. Adtak is egyet a testvérek. Ezt szorgalmasan olvastam és emlékezetembe véstem. Még Erfurtban, fiatal magister koromban, a Biblia olvasása közben - na...

A reformáció elindítása és az első konfliktusok

1517. Philipp Melanchthon írása szerint Luther ugyanez nap, 1517. október 31-én a wittenbergi Schlosskirche (vártemplom) kapujára ki is szögezte a 95 tételét. Albert püspök megvizsgáltatta a mainzi egyetemmel a tételeket és értesítette róluk X. Leó pápát is. A pápa először nem tartotta fontosnak a vitairatot, és Luthert részeg németnek nevezte, aki meg fogja gondolni magát. 1518-ban azonban már bizottságot állított fel a tanult Silvester Mazzolini (más néven Prierias) vezetésével, hogy vizsgálják meg Luther állításait. A vitának az lett az eredménye, hogy a pápa Rómába idézte Luthert, az eretnekek fölött ítélkező pápai bíróság, a Szent Inkvizíció elé. Luther egyre tovább ment azon az úton, hogy a Biblia alapján szembefordul a katolikus egyház egyes tanításaival.

1520. június 15-én X. Leó pápa bullát adott ki, amiben kiközösítéssel fenyegette Luthert, amennyiben az nem vonja vissza tanításait. A bullát több német városban is kihirdették, Luther pedig december 10-én nyilvánosan elégette Wittenberg főterén. Ezek után Leó pápa 1521. január 3-án kiközösítette az egyházból, és levélben kérte fel V. Károly császárt az egyházi kiközösítés birodalmi szentesítésére. Luthernek és ügyének a sorsa a birodalom álláspontjától függött. A wormsi birodalmi gyűlésen (1521. jan. 28. - máj. 25.) a fejedelmek, élükön Bölcs Frigyessel, keresztülvitték, hogy Luthert meghívják és meghallgassák. Luther itt császári kísérettel bizonyságot tett meggyőződéséről. Nem sokkal a wormsi birodalmi gyűlésről való távozása után a pápa híveinek sikerült a császárt rávenniük a Luther elleni ediktum kiadására. A rendelet a reformátort Sátánnak bélyegezte. Az állt benne, hogy Luther „maga a Sátán emberi alakban és barátcsuhában”. A rendelet kimondta: mihelyt Luther menlevele lejár, intézkedni kell, hogy munkáját megszüntesse. A császár megtiltotta, hogy bárki is befogadja, enni vagy inni adjon neki, szóval vagy tettel, nyilvánosan vagy magánjelleggel segítse vagy támogassa.

1521. május 4-én Bölcs Frigyes választófejedelem parancsára Luthert elrabolták, amikor hazafelé tartott. Ezután Luther 10 hónapig Wartburg várában álnéven élt, Junker Jörgnek (azaz György lovagnak) nevezte magát és szakállat viselt. Egy ideig örült, hogy megszabadult a harc hevétől és kavargásától. De sokáig nem tudott örömet találni a csendben és nyugalomban. Hozzászokott a tevékeny élethez és a kemény küzdelemhez. Miközben ellenségei azzal áltatták magukat, hogy elhallgattatták, tevékenységének kézzelfogható bizonyítékai megdöbbentették és zavarba ejtették őket. Tollából származó tanulmányok tömegei forogtak közkézen egész Németországban.

Luther Márton teológiai öröksége és főbb írásai

Luther nem akart élete során új egyházat alapítani, szerinte az egyház egy és oszthatatlan, hiszen Jézus Krisztus teste. „Az egyháznak szüksége van a reformációra” - vallotta. Kétségbe vonta, hogy a pápának joga vagy hatalma volna a búcsúk engedélyezésére, a bűnök megbocsátására.

A Biblia mint egyetlen forrás (Sola Scriptura)

Luther szerint a teológiának egyetlen forrása lehet: a Biblia. Az emberi értelem és az egyházi hagyományok elfogadható eszközök, már amennyiben a Biblia szolgálatába állítják őket. A teológiai tudás vagy gyakorlat számára azonban nem jelentenek alternatív forrást.

Ingyen kegyelem és jó cselekedetek (Sola Gratia, Sola Fide)

Luther alapvetően eltért a római katolikus tanításoktól az isteni kegyelem és a jó cselekedetek kérdésében. Teológiája szerint a kegyelem és a hit Istentől kapott ajándék; jó cselekedetekkel nem lehet érdemeket szerezni Isten színe előtt. A keresztyén ember szabadságáról című írásában megkülönböztette a külső és a belső embert. A belső ember tekintetében azt hangsúlyozza, hogy az ember egyedül hit által igazulhat meg. Hit, nem pedig jó cselekedetek által vál igaz emberré. A hit megragadja Isten ígéreteit, egyesíti a hívőt Krisztussal, és valóban beteljesíti a törvényt (minthogy az első parancsolat értelmében tiszteli Istent). A jó cselekedetek nem eszközei, hanem gyümölcsei a megigazulásnak, a belső emberben lévő igazság eredményezi őket a külső emberben.

Az egyház és a szentségek

Az igazi egyház a hívők Krisztusban való közössége, nem a látható intézmény és hierarchia a fontos. Az egyház nem tévedhetetlen, az egyetlen tévedhetetlen igazság Istenben van. Az An den christlichen Adel deutscher Nation (A német nemzet keresztyén nemességéhez) az uralkodókat szólította fel, hogy újítsák meg az egyházat, mert az nem teszi rendbe a saját házát. Az uralkodók azzal teljesítik kormányzati kötelezettségüket, hogy megakadályozzák az egyházi elnyomást és sarcolást. Elutasította a papságnak mint különálló klerikális kasztnak a római katolikus felfogását. A De captivitate Babilonica ecclesiae-ban (Az egyház babiloni fogsága) a római katolikus egyháznak (a firenzei zsinaton meghatározott) hét szentségét támadta. Azt a kettőt ismerte csak el (a keresztséget és az úrvacsorát), amelyet maga Jézus Krisztus szerzett.

Egyház és állam (két birodalom tana)

Isten kétféle módon uralkodik a világban az emberek által, ezért az emberek is kétfélék: van aki Isten birodalmához és van aki a Világhoz tartozik. Az egyik birodalomban a lélek uralkodik és Krisztus országába vezeti a keresztényeket, a másikban a világi hatalom féken tartja a rossz embereket. A két uralmat nem szabad összekeverni.

A házasságról és az úrvacsoráról

A Szerelemládikó - avagy a házasság dicsérete című kötet Luther Mártonnak a házassággal kapcsolatos írásaiból nyújt válogatást. Ez megfelelt Luther azon tanításának, amely szerint a házasság nem szentség. Sőt, elutasította a cölibátust és követelte a kolostorok feloszlatását.

Az úrvacsorát illetően a reformátorok általában azt hangsúlyozták, hogy a sákramentum nem foglalja magába a kegyelmet, csak a hit által lehet üdvözülni. Ezen túlmenően azonban lényeges különbségek is felmerültek a reformáció különböző ágai között: míg Luther szerint Krisztus valóságosan jelen van, amikor az ige elhangzik (Realpräsenz), Zwingli álláspontja az, hogy az úrvacsora csak emlékezés Krisztus áldozatára, abban Krisztus testileg nincs jelen. Magát Luthert korábban már kísértette ez a gondolat, de az Újszövetség világos szavai: "Ez az én testem..", nem engedték ebbe az irányba elmozdulni.

Konfliktusok és viták Luther életében

De ahogy tanítása egyre jobban kikristályosodott, többen is elidegenedtek tőle. A legsúlyosabb nézeteltérései Rotterdami Erasmussal és Ulrich Zwinglivel támadtak.

Erasmus és a szabad akarat vitája

Erasmus eleinte kiállt Luther mellett az egyházi visszaélések bírálatában, de nem fogadta el a reformokból következő megosztottságot és küzdelmet, ő az összhangot és az egyetértést eszményítette. Eleinte nem akart nyíltan szembeszállni Lutherral, de végül 1524-ben kiadta De libero arbitrio diatribe (Értekezés a szabad akaratról) című vitairatát, amelyben erősen elutasította Luthernak az emberi akarat tehetetlenségéről vallott felfogását. Luther egy darabig megfontoltan szótlan maradt, majd 1525-ben közreadta De servo arbitrio (A szolgai akaratról) című válasziratát. Ő maga ezt tartotta egyik legjobb írásának, noha megfogalmazásaiban túlzásba esik. Kíméletlenül rámutatott Erasmus írásának gyenge pontjaira és következetlenségeire, illetve megerősítette az embernek az isteni kegyelemtől és predestinációtól való teljes függéséről kialakított hagyományos, ágostoni felfogását. Erasmus és Luther, a humanizmus és a reformáció két legjelentősebb alakjának 480 évvel ezelőtti vitája mindmáig érdeklődést kelt.

Zwingli és az úrvacsora

Kezdetben a német és svájci reformátorok vállvetve harcoltak. De súlyos nézeteltérés támadt köztük az úrvacsorai valóságos jelenlét kérdésében. Eleinte közös egyetértéssel utasították el az átlényegülés római tanát, és tartották fenn továbbra is Krisztus testének és vérének valóságos úrvacsorai jelenlétére vonatkozó tanítást. 1524-ben azonban Cornelius Hoen holland teológus érvei meggyőzték a svájciakat, hogy a kenyér és a bor csupán jelképezi Krisztus testét és vérét. Így Luther és Zwingli elkezdett egymás ellen írni. 1529-ben Fülöp hesseni választófejedelem meggyőzte a két felet, hogy találkozzanak Marburgban és oldják fel ellentéteiket. Álláspontjukból azonban nemigen engedtek, és a protestantizmus végleg két, lutheránus és református táborra szakadt.

Parasztháború és későbbi művek

Németországban 1525-ben kitört a parasztháború. Luthert semmi sem erősítette meg annyira a konzervativizmusában, mint éppen a parasztháború. Hallva a lázadók rémtetteiről, szenvedélyes hangú röpiratokban szólította fel a fejedelmeket és a híveiket, hogy kíméletlenül lépjenek fel a lázadó parasztok ellen.

Vallási türelme is egyre fogyott, a római katolikusok és a zsidók vallási tanításai ellen féktelen kirohanásai voltak. Korábban írta a „Hogy Jézus Krisztus is zsidónak született” című művét, amelyben a Messiás zsidó mivoltát emelte ki. Egy Keletről érkezett beszámolóban arról hallott, hogy Morvaországban a zsidók saját hitükre térítik a jóakaratú polgárokat. Luther teljesen felháborodott ezen, és megírta „A zsidókról és hazugságaikról” („Von den Jüden und ihren Lügen”) című könyvét 1543-ban. A Kúria (egyházi bíróság) elleni harcai Luthert elfárasztották. Élete vége felé egyre élesebb szavakkal támadta a pápaságot, amely nem hajlandó észrevenni saját hibáit. Luther teljesen lemondott a javítás lehetőségébe vetett hitéről, amikor 1545-ben, egy évvel a halála előtt megírta „Az Ördög alapította római pápaság ellen” („Wider das Papsttum zu Rom, vom Teufel gestiftet”) című munkáját. Ebben a pápát már Antikrisztusnak bélyegzi.

Luther Márton személyes élete és halála

Katharina von Bora nyolc más apácatársával együtt, 1523 áprilisában, a húsvétot a ciszterci Nimbschen-kolostortól távol, Wittenbergben töltötte. Ott összeismerkedtek, a lányt elbűvölte Márton egyénisége, őt pedig annak szépsége és okossága. Egymásba szerettek, 1525. június 13-án eljegyezték egymást, majd június 27-én összeházasodtak. Katharina a professzor személyes gondjainak megoldásában annak nagy segítségére volt; szállást adott a diákoknak, Luther számos beszédét megírta, ellátta a ház körüli feladatokat.

Luthernek és Katharinának hat gyermeke született:

• Johannes (Wittenberg, 1526. június 7. - Königsberg, Poroszország, 1575.)
• Elisabeth (Wittenberg, 1527. december 10. - Wittenberg, 1528.)
• Magdalena (Wittenberg, 1529. május 4. - Wittenberg, 1542.)
• Martin (Wittenberg, 1531. november 7. - Wittenberg, 1565.)
• Paul (Wittenberg, 1533. január 28. - Lipcse, 1593.)
• Margareta (Wittenberg, 1534. december 17.)

Luther utolsó éveit többféle betegség nehezítette. Ezenkívül igen megviselte Magdalena nevű leánya halála 1542-ben. A wittenbergi egyetemen való tanítást szinte élete végéig folytatta, utolsó előadását az alábbi szavakkal fejezte be: „Ich bin schwach, ich kann nicht mehr.”, vagyis „Gyenge vagyok, nem bírom tovább!” Élete utolsó útja szülőföldjére, Mansfeldbe vezetett, hogy kibékítse a hazai grófi család két ágát, ott azonban ágynak esett. Utolsó sorait kis darab papirosra írta, s ezzel a két mondattal zárta: „Wir sind Bettlers. Hoc est verum.” (Koldusok vagyunk. Ez az igazság.) Luther Márton 1546. február 18-án hunyt el Eislebenben.

Luther válogatott művei sorozat és aktuális megemlékezések

A "Luther válogatott művei" sorozat a reformátor legfontosabb írásait gyűjti össze, hogy a mai olvasók számára is hozzáférhetővé tegye Luther teológiai gondolkodásának mélységét és szélességét. A kötetek bemutatói és az évfordulós megemlékezések is rávilágítanak e művek időtlen jelentőségére.

Felelősség a gyülekezetért - ezt az alcímet viseli a Luther válogatott művei sorozat harmadik kötete, amelyet május 22-én mutattak be Budapesten, az Evangélikus Országos Múzeumban. A Felelősség a társadalomért című kötetbe azok a Luther-művek kerültek, amelyek inkább csak az utóbbi ötven évben kerültek az olvasói érdeklődés homlokterébe.

2030-ban emlékezünk meg az Ágostai hitvallás (Confessio Augustana) benyújtásának 500. évfordulójáról. Napjainkban is érdemes odafigyelnünk Luther Márton gyülekezeti kiadásokkal kapcsolatban ötszáz éve megfogalmazott gondolataira, cikkünkben most ezekből idézünk. Az Asztali beszélgetések könyv bemutatóján Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó vezetőjének felkonferálása után Margócsy István irodalomtörténész, kritikus, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének habilitált egyetemi docense, a XVIII-XIX. századi irodalom szakértője tartott előadást. A kerekasztal-beszélgetésen a résztvevők a Luther Válogatott Művei (LVM) című sorozat 9. kötetéről, a Konkordiakönyv sorozatzáró, az egyetemes hitvallásokat tartalmazó kötetéről, valamint Luther végrendeletét bemutató kiadvány angol nyelvű változatáról ejtettek szót. Az alkalom moderátora, Fabiny Tamás elnök-püspök, egyben az evangélikus reformációi bizottság elnöke elsőként az LVM sorozat legújabb kötetét emelte le a képzeletbeli könyvespolcról.

Az áhítatoskönyv lapjain elmélyült üzenetek szólalnak meg gyakran igen személyes hangnemben. A reformáció irodalmának apró gyöngyszeme Luther 147. zsoltárhoz írt magyarázata, mely először olvasható magyar nyelven.

A "Luther válogatott művei" sorozat kötetei

Az alábbi táblázat a sorozat néhány említett kötetének adatait tartalmazza. Az információk és árak tájékoztató jellegűek, és esetlegesen tartalmazhatnak téves információkat. A képek csak tájékoztató jellegűek és tartalmazhatnak tartozékokat, amelyek nem szerepelnek az alapcsomagban. A termékinformációk (kép, leírás vagy ár) előzetes értesítés nélkül megváltozhatnak.

tags: #luther #marton #valogatott #muvei

Népszerű bejegyzések:

• A magyar kosárlabda ikonja, Harry Bell
• A mérkőzés dinamikájának elemzése
• Dávid Kornél kosárlabda karrierje
• online kosárlabda követés
• Sport és stratégia a természetben