A nemzeti Himnusz ereje és a futballmeccsek „részeg” pillanatai

Volt sportolóként igencsak elfogult vagyok megannyi sporteseménnyel kapcsolatban, az érzelmeim tengerén pedig próbálok evezni, de nem igazán tudok, ha Magyarország sikeréért szoríthatok.

Felemelő pillanatok a Puskás Arénában

Október 14-én a Puskás Arénában töltött órák beíródtak életem legszebb pillanatai közé. Már a parkolót keresve megemelkedett a pulzusom, a hatalmas piros-fehér-zöld színekbe öltöztetett Arénához érve éreztem, különleges élményben lesz részem. Már a bemelegítésnél felrobbant a Puskás főleg, amikor Szoboszlai Dominik, fehérvári büszkeség neve jelent meg a kivetítőn. Amikor csak pár perc volt a kezdésig, a stadion elsötétült és vakuk fényének tengerében közel hatvanezer ember énekelte, hogy “történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből vagyunk”. Abban a három percben nem volt nálunk büszkébb nemzet szerte a világon, s hiába a grandiózus létesítmény, a külön szektorok, ott bizony eggyé váltak a szívek. Az i betűre a bizonyos pontot pedig a Himnusz tette fel, ami számomra még sosem szólt ilyen szépen, mint ott abban a pillanatban.

Aztán a használtautó-nepperek arcára ráfagyott az artikulátlan ordítozás, a nevelőtisztek elcsendesedtek kissé. Néhány perc múlva ugyanis Sallai edukatíve megtáncoltatta a combján a lasztit, és bevarrta az egyetlen helyre, ahová lehetett. Ezután szépen csordogált a meccs tovább, a legnagyobb izgalmat Willy Orbán és a zseniális Dibusz Dénes parádés összjátéka okozta, a túldimenzionált angol csapaton pedig mintha a tanácstalanság jelei mutatkoztak volna. Aztán elkövetkezett a második félidő, amihez hasonlót én még életemben nem láttam, pedig addigra Southgate nevelőtiszt betolt még néhány millió eurót (fontot, bármit) a pályára. Bozsik laposan Hidegkutihoz, Hidegkuti laposan Puskáshoz, vagy valami ilyesmi. Nekem - és ezzel talán nem vagyok egyedül - ez volt az évszázad mérkőzése. Örömfoci, és a belőlem lett fotelultra önfeledt tombolása. Távol álljon tőlem, hogy egy labdarúgó-mérkőzésbe beleszuszakoljak valamiféle istenítéletet, és a srácok már ezt megelőzően is túlteljesítettek, de mivel véletlenek nincsenek, az nem a véletlen műve (a véletlen az, amikor Isten félrenéz, elkalandozik a figyelme), hogy pont pökhendiéket, pont most és pont ennyire nagyon. Ezt a felnégyelést VIII. Henrik is megirigyelte volna. Ja és akkor még lecserélték a szerencsétlen milliárdos Sakát, aki már jó ideje bűnbak az angol antirasszista közönség szemében, ki is fütyülték újra rendesen. Saka labdarúgó történetesen színes bőrű, fekete, afroangol, vagy ki tudja már, micsoda, miként kell nevezni, hiszen ez ép pszichéjű emberek között nem téma. Hello, UEFA! Mindjárt két esély arra, hogy angol barátaink zárt kapuk mögött focizhassanak egy jót, hátha sikerül több gyereket a lelátóra csábítani Twist Oliver utódai közül, mint legutóbb.

A Himnusz kulturális jelentősége

A Magyar kultúra napja alkalmából Detken néhány héten át a helyi Gál Piroska festő alkotásaival ismerkedhetnek a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai, tájékoztatott dr. Vona-Túri Diána intézményvezető. Az iskola falain látható ideiglenes kiállítás mellett a tanulóink Gyurgyikné Vereb Katalin tanárnő felkészítésével emlékeztek meg arról, hogy Kölcsey Ferenc január 22-én, immár kétszáz éve véglegesítette a Himnusz szövegét. A diákok egy olyan múltba tekintő zenés, táncos műsort adtak elő, mely többek között intézményünk névadója, Petőfi Sándor életének mérföldköveit is bemutatta.

Amikor a Himnusz és az alkohol találkozik: A részeg előadás

Nem csupán a magyar futballpályák melletti ünneplések vagy az oktatási intézményekben zajló megemlékezések adják a Himnusznak különleges kontextusát, hanem olykor a meglepő, „részeg” előadások is. A New York Post arról ír, hogy a négyszeres Grammy-jelölt countryénekesnő, Ingrid Andress hétfőn az észak-amerikai baseball-liga „home run derbyjén” Amerika nemzeti himnuszát énekelte, ami finoman szólva is emlékezetesre sikerült. Andress elismerte, hogy részeg volt, amikor énekelt és azzal a lendülettel bejelentkezett egy elvonóra. Így fogalmazott a közösségi médiában: „Nem b*szakodom veletek, részeg voltam tegnap este. Ma bejelentkezem egy intézetbe, hogy megkapjam a segítséget, amire szükségem van. Ez nem én voltam tegnap. Bocsánatot kérek az MLB-től (Észak-Amerika profi baseball ligája - a szerk.) ezért az előadásért, az összes rajongótól és ettől az országtól is, amit annyira szeretek. Majd szólok, hogy milyen a rehab, úgy hallottam, szuper buli.”

Humor és irónia a magyar szurkolói kultúrában

Közben jön a hír, hogy aznap Wolverhamptonban magyar állampolgárt nem szolgáltak ki szeszes itallal. Itt is álljunk meg egy pillanatra! Ez persze primer diszkrimináció, mondhatnánk rasszizmus, hiszen a magyar drukkernek arcán a turáni átok. Szeme vágott, vállán párducbőr hanyagul átvetve, és hátrafelé nyilaz. Tehát nyilas. Kettes számú javaslat. A továbbiakban angol állampolgároknak Magyarországon nem adunk egy pikoló sört sem. Nevelési célzattal, persze. Ezentúl karlendíteni, az utca közepére sz…rni, legénybúcsú örvén üveges tekintettel a levesbe hányni: csak otthon. Úgy, mint otthon. Ahogy a nevelőnő tanította.

Különleges és meghökkentő magyar futballhimnuszok

Ha nem is éri el egy lézerkardozó hülyegyerek vagy egy jelentőségteljesen néző prérikutya népszerűségét, de Albertirsa focicsapatának himnusza a maga módján netes sztárrá vált az elmúlt napokban. Nem is csoda persze, olyat még rohanó világunkban sem mindennap hall az ember, hogy valaki herélt hangon vonyítva áriázzon a The Show Must Go On dallamára olyanokat, hogy "A győzelemért / Mindent megtesz ez a csapat / Mert jó, jó a csapat" meg hogy "Meccsnek végén / Ők boldogok lesznek / Egy szerényet / A Jazzben ünnepelnek / Óó, de sose isznak / Sokat átbeszélik a tanulságokat". A fociinduló elvileg konzervatív műfaj lenne, de a kisebb csapatok ebben is rugalmasabbak, hamarabb váltanak valami újra, így igen szórakoztató órákat tölthet az ember videómegosztós himuszszörföléssel. Van itt minden, a lakodalmastól a metálig, a népsportos patronoktól a bátor bazmegolásig.

Himnuszok, amelyek nyíltan beszélnek a bulizásról

Az "őszinte himnusz" furcsa szóösszetételnek hangozhat mindaddig, amíg az ember nem hallotta a Sormás SE indulóját, ami a csodálatos helyi hip-hop együttes, a K-PO műve. Sormás a Rigyác-Szepetnek-Eszteregnye Bermuda-háromszög mellett, Nagykanizsa közelében található, és azzal írta be magát örökre a futballtörténelembe, hogy futballindulójában bevallja: "Bulizással, bebaszással zárjuk le az évet".

Különleges stílusok és mondanivalók

A nyugati parti G-funk meglepően sok magyar focicsapatot nyűgözött le, Mateloveics és Emily kaliforniai hip-hop-ütemekre és nyávogó női kórusra álmodták meg a Püspökhatvani Sport Egyesület himnuszát, amit mindeközben beleng az utánozhatatlan Szigony utcai melankólia. "Elindították a csatába a csatárt / Várja már a csavart labdát." Nyilván középtempós, Lord-stílusú rockot hallgat és Bon Jovinak képzeli magát, gondolhatták az egykori híres focivárosban, és az első osztályból kiesett tatabányai csapatnak ilyen indulót írattak. A szám csúcsa az elfúló "Harcoljatok!". Ha már rock, jöjjön egy találós kérdés. Nagy Hoh-ho-ho-horgász + Jobb lábat a bal után, balt a jobb után + doni kozákok + matrózpunk = ? Hát a legjobb nevű magyar kispályás csapat, a Rubeola FC Csömör himnusza a Kárpátia előadásában. Ők a refrénverseny győztesei azzal, hogy "Rubelola, Rubelola, hopp, hopp, hopp".

Streetpunk és egyéb zenei műfajok a lelátókon

Ha van lelátóra illő zenei műfaj, akkor az a streetpunk, ami az utcán tengődő brit prolifiúk besörözött együttgajdolásra kitalált zenéje. A prolifiúk a tengődés és sörözés mellett köpködni szerettek meg focit nézni, mert az akkor még olcsó népi szórakozás volt, alig drágább a turházásnál. A második legjobbat viszont egy magyar együttes, a legendás Boiler, ráadásul a Dinamo Torpedónak, ami a neve ellenére nem vicc, hanem a különféle addikciókból kigyógyult magyar punkok tényleg létező focicsapata. A streetpunk később oi! néven az egyre inkább rasszistává váló skinheadek zenéje lett, és mivel a magyar lelátókon aránylag kevés a tengődő brit prolifiú, egy rakás csapat nemhivatalos himnuszát muzikális hungaristák írták. Klasszikus példa a Vecsés indulója a Radical Hungarytól. "Hajrá, Vecsés! / Hajrá, Vecsés!" A lelkesedést erősen csökkenti, hogy a Radical Hungary igazi náci csapat, az egyik legnagyobb slágerük a Fehér magyar, úgyis mint "Azt mondják, hogy rasszista vagyok / Mert van otthonom / Nem putriban lakom". A street punk karibi, skás vonulatába tartozik a Csepel FC-rajongó Rizsa lelátói klasszikusa. A Csepelnek amúgy is jó, mert nekik a hivatalos himnuszuk se béna, hanem igazi, dauerolt hajú, cicanadrágos stadionrock, "Hajrá, Csepel! / Hajrá, Csepel! / A szívem tiéd / Nem hagylak el!". Posztobányi László, a Pálinka-dal előadója, a kiskun Demis Roussos - tudják, "Gyümölcseink heves vére / Minden magyar büszkesége" - hatalmas szintetizátoros spíler. Szintizésben a Nyugat sem marad el. A Haladásé egyébként a magyar futball egy legbénább himnusza. Nemrég egy fanatikus Hali-drukker vallotta be nekem, hogy mennyire piroslik a füle, amikor azt hallja, hogy "Jöhet majd az ellenfél a sínautóbuszon / Lehúzzuk a rolót mi a tizenhatoson".

Összefoglaló táblázat a különleges futballhimnuszokról

És akkor most inkább Marco Rossi. Ez a két himnuszt éneklő csodalény, az olasz, aki magyarabb sok magyarnál.

tags: #magyar #himnusz #reszegen #foci #meccse

Népszerű bejegyzések:

• Alapvető tudnivalók az amerikai futballról
• hogyan tanulj hatékonyan nyelveket Illés Csilla útmutatójával
• Szabó Kristóf Teljesítménye a KSI-ben
• Az NBA-rájátszás első fordulója és felépítése
• Királyi Klub rajongói felszerelések