A magyar úszósport 1962-es ifjúsági válogatottja és a súlyemelés legendája

A magyar sporttörténelem tele van feledhetetlen pillanatokkal és kiemelkedő sportolókkal. Ebben a cikkben két, egymástól eltérő sportág, az úszás és a súlyemelés 1962 körüli ifjúsági, illetve felnőtt generációjának eredményeit, alakjait és különleges történeteit mutatjuk be. Megismerkedhetünk a magyar úszósport hőskorával, Hajós Alfréd úttörő munkásságával, a női szakág dominanciájával a helsinki olimpián, valamint a Széchy-team aranygyártásával. Emellett betekintést nyerünk Veres Győző, a súlyemelés „csodagyerekének” lenyűgöző pályafutásába, aki a technika helyett az erőre esküdött, és számtalan magyar és világcsúcsot állított fel.

A magyar úszósport diadalmas története

A magyar versenyúszás születése pillanatában sikerre kódoltatott: a sportág első olimpiai bajnoka Hajós Alfréd lett, aki az 1896-os athéni játékokon 100 méteren bizonyult a legjobbnak, és nem sokkal később 1200 méteren is diadalmaskodott.

Hajós Alfréd visszaemlékezései az 1896-os athéni olimpiáról

Hajós Alfréd így emlékezett vissza az 1896. április 11-i versenyre:

„Nyolc napig folytattam edzést a Zea-öböl vizében. A víz hőmérséklete napról napra csökkent. Az időjárás borongós, szeles volt, s a tenger erősen hullámzó vize sem hívogatott bíztatóan. Komoly elhatározásomtól azonban nem tágítottam. Sokszor mélyen beúsztam a hullámok közé s ilyenkor a parton lévők hangos kiáltással figyelmeztettek arra a veszélyre, amelyet - apály esetén - a szárazföldről elvonuló víz áramlása jelent.

Április 11-én korán keltem, hogy idejében ott lehessek a verseny színhelyén. Társaim valamennyien mélyen aludtak s bár egyenként is költögettem őket, kimerültségükre hivatkozva egyik sem volt hajlandó, hogy a versenyek helyszínére elkísérjen. Egyedül kocsikáztam ki és a verseny előtt senki sem volt mellettem, aki bíztató szavaival erőt öntött volna belém. Mire kiértem a majdnem kör alakú öbölhöz, a parton mintegy 40 000 főnyi tömeg gyűlt össze, amely kíváncsian és türelmetlenül várta a versenyeket. A rövidtávú versenyek az öböl mélyén kerültek lebonyolításra. Az indító- és célvonalat bójákra erősített kötelekkel rögzítették le, a versenypálya tehát elég kezdetleges volt. A parti öltözőkből kis gőzösök szállítottak bennünket a rajthelyhez, ahol - úgy emlékszem - tizenhatan helyezkedtünk el a kötélbe fogódzkodva, egymás mellé. Észre sem vettem, hogy a vízben kifeszített kötél horzsolja mellemet, csak úsztam, úsztam… Azt sem tudtam, hányadik helyen vagyok. Még fel sem eszméltem, amikor a mindinkább erősödő moraj és a tömeg zúgása jelezte, hogy a versenyzők célba értek. Egyszerre csak a kiáltásokból „Zito I Hungaria!”, „Éljen Magyarország!” hangjai váltak ki s a versenybíróság hajóján a legmagasabb árbocra lassan felhúzták Stobbe Ferenc bokrétaünnepi zászlaját. A zenekar pedig rázendített az osztrák himnuszra. De egyszerre elhallgatott a zene s a hirtelen beállt csendben néhány ember ajkán megszólaltak a magyar himnusz hangjai. 1 perc 22,2 másodperces időt úszva első lettem az olimpiák történetében az első úszóversenyek során. Hogy mi történt az indulás és beérkezés között eltelt 82 másodperc alatt, erőfeszítésem milyen mértékének köszönhettem győzelmemet, mit éreztem, a küzdelmek folyamán milyen gondolatok kóvályogtak bennem és az olimpiai győzelem milyen lelki élményt váltott ki belőlem… mindezekre még halványan sem emlékszem. Pedig az erőkifejtés nem gépszerű munkája az izmoknak s az eredmény a test és szellem harmonikus együttműködésének kifejezője. Ma már hiába kísérlem meg felidézni emlékezetemben a történteket. Nagyon kimerült lehettem s bár a dermesztő hideg víz okozta rossz közérzetemre a meleg frottírköpeny s a mosolygó görög matrózok dörzsölgetése enyhítő hatással volt, még nem tudtam magamat beleélni abba a lélekemelő tudatba, amelyet ma az olimpiai bajnokok érezhetnek. Egyre csak arra gondoltam, vajon mit szólnak a győzelemhez az otthoniak, mit írnak az újságok, nem fogja-e elhallgatni a Sport-Élet - amely bennünket gyászmagyarkáknak nevezett - a sikert, amely a lap szerint csak akkor következhetett volna be, ha valami „isteni csoda” segít hozzá bennünket. Az Anyám! bizonyára könnyekre fakad, ha hírül adják Alfréd fia nagy dicsőségét. Pisztolylövés dörrent, az 500 méteres verseny rajtját jelezte. - Nagy kár - gondoltam - , hogy ezen nem vehetek részt. De annyi időm sem volt, hogy az induláshoz jelentkezzek, mert a 100 méteres verseny után már indulásra készen álltak a részvevők. Az öböl torkolata körül volt a rajt, de már a bójákra erősített kötélről, hanem a kis gőzös pereméről elugrással rajtoltak. Paul Naumann osztrák bajnok győzött ebben a versenyben. 1200 méteren azután mindketten - már egy olimpiai bajnokság birtokában - indultunk. Barátaim, ha nem is beszéltek le, de szavaikból azt vehettem ki, hogy kár lenne a 100 méteres győzelmemmel megszerzett hírnevemet kockáztatnom, mert az én képességeimnek inkább a rövid távok felelnek meg. Én azonban habozás nélkül, frissen jókedvvel jelentkeztem az indulásra. Ismét gőzös szállított ki bennünket a nyílt tengerre, ahol a rajt mintegy 700 méternyire volt az öböl torkolatától. Ujjnyi vastag faggyúval kentem be a testemet. Így védekeztem a dermesztő hideg víz ellen, az erős hullámokkal viszont számolnom kellett. A gőzösök egy vonalba állottak fel s peremükről pisztolylövésre indultunk el. A görög úszók azonnal 100 méteres iramban kezdtek s az öböl torkolatáig vezettek. Ott beértem őket, de nyomomban volt Paul Neumann, az 500-as olimpiai bajnok. Az öbölben már nem zavartak a kisebb hullámok s érvényesülni kezdett a magyar úszásmód fölénye. A rendezés kezdetlegességére jellemző volt, hogy a kis gőzösök a rajt után sorsunkra hagytak bennünket s csak miután a sikerült rajtot jelentették a versenybíróságnak, hajóztak ismét a versenyzők felé. A legjobbkor, mert egymás után kellett kihalászniok a meggémberedett versenyzőket, köztük Neumannt is, aki - miután akkor már 20-25 méteres előnyt szereztem, s ezt látszólag nem tudta behozni - feladta a küzdelmet.”

A sportág ezután hullámzó módon teljesített, az első, Budapesten rendezett Európa-bajnokságon például Bárány István óriási bravúrral legyőzte a sportág koronázatlan királyának számító Arne Borgot 100 gyorson, később azonban ezt nem tudta olimpiai sikerre váltani.

A helsinki diadalmenet és az „aranygyár”

A világháborút követően a női szakág tört az élre, a helsinki olimpián azóta sem látott diadalmenetet produkáltak a hölgyek, elsősorban Sárosi Imre tanítványai: az akkor programban lévő öt számból négyet nyertek a magyarok, 100 gyorson Szőke Kató, 400-on Gyenge Valéria, 200 mellen (pillangózva, akkor még nem volt külön szám) Székely Éva lett bajnok, a 4×100-as gyorsváltó pedig világrekorddal lett aranyérmes. Kevesen gondolták a sportágban, hogy a következő olimpiai aranyérem 1980-ban érkezik - elvégre számtalan nagyszerű klasszist neveltek ki a magyar uszodák, Tumpek Györgytől, Gyarmati Andreán át az első, 1973-as világbajnokságon tizenévesen a dobogó tetejére érő Hargitay Andrásig és a két évvel később szintén vb-győztes Verrasztó Zoltánig; ám az első Széchy-generáció legendás tagjai különböző okokból épp karrierjük csúcsán, az ’76-os montreali játékokon voltak képtelenek legjobbjukat nyújtani.

Helyettük négy évvel később a 17 éves Wladár Sándor törte meg az átkot s lett a moszkvai játékokon 200 háton olimpiai bajnok, majd az 1986-os madridi világbajnokságtól fogva a Széchy-team gyakorlatilag aranygyárrá változott. Egymást követték a zsenik, a végül négyszeres olimpiai és négyszeres világbajnok, vegyesúszásban 1985 és 1993 között az összes nemzetközi versenyét megnyerő Darnyi Tamás, az első mellúszókiválóság Szabó József, majd Rózsa Norbert, illetve az élete legnagyobb úszását a legfontosabb pillanatban, az atlantai olimpiai döntőben bemutató Czene Attila. A kétezres évek közepén beérő új nagyszerű generáció tagjai közül a legmagasabbra a Rióban három bajnoki címet szerző Hosszú Katinka jutott, aki világbajnoki címek (9) tekintetében lett minden idők legjobbja a magyarok között, illetve a világversenyeken szerzett érmek számát (97) is egy örökkévalóság lesz bárkinek utánoznia.

Az 1962-es Magyar Ifjúsági Úszó Válogatott

Bár a cikk fókuszában az 1962-es ifjúsági úszó válogatott szerepel, a rendelkezésre álló adatok alapján elsősorban a későbbi évek és évtizedek úszósikereiről olvashatunk. Az archív újságcikkek azonban számos nevet említenek a kor ifjú tehetségei közül, akik később felnőttként is kiemelkedő eredményeket értek el. A Dunaferr SE úszószakosztálya különösen aktív volt az utánpótlás nevelésében, és számos bajnokot adott a magyar úszósportnak.

Dunaferr SE úszóinak eredményei (1990-es évek)

• 1999:
  • Kiss Annamária a hetedik helyen végzett.
  • Dudás Kata 17., Szabó Gergő 16. helyezést ért el az isztambuli felnőtt úszó EB-n.
  • Tizenöt aranyérem a Vidékbajnokságról, Kaposváron. Kiemelkedőek: Bokros László, Takács Krisztián, Füri Ádám.
  • Dudás Kata két ezüstérmet is szerzett a felnőtt úszóbajnokságon gyorsúszásban.
  • Uszósikerek Kassán: Troppert Nikolett 1. hely, Maxi Tamás 2. hely.
  • Kiss Annamária újabb győzelmet aratott az athéni Akropolisz Kupán 100 méteren, és tagja volt a 4x50 méteres gyorsváltónak, ami 1. lett.
• 1998:
  • A speciális Úszó EB-n a Móra csapata volt a legjobb Európában.
  • Kiss Annamária három aranyat szerzett.
  • A Dunaferr SE eredményei az úszó ifjúsági bajnokságon: 2. helyezés a gyorsváltóval.
  • Országos felnőtt úszóbajnokságon Kiss Annamária 2. lett.
  • Izraelben Kiss Annamária 1 második és 2 első helyet szerzett.
  • A XIX. Arany Üst Úszóversenyen a Dunaferr versenyzői 2 ezüstöt és 2 bronzot nyertek a 2. napon.
• 1997:
  • Kiss Annamária 200 méteres hátúszásban is győzött az OB-n.
  • Szabó úgy kezdte, mint Darnyi a 99. gyermekbajnokságon.
  • Dudás és Decsi diadala Szfváron, az országos serdülő úszóbajnokságon 3 második helyet szereztek.
  • Ifjúsági korú úszók OB-jén Kiss Annamária 2 aranyat, 1 ezüstöt nyert.
  • Olaszország, Memorial Luciana nemzetközi úszóverseny: 5 Dunaferr arany.
  • Dudás Kata Magdeburgban 5 aranyat és különdíjat nyert.
• 1996:
  • A 8. helyet szerezte meg Molnár Viktória.
  • Hét aranyat szerzett a Dunaferr úszóinak eredményei a Vidékbajnokságon.
  • Kiss Annamária a dunaújvárosi úszósport első olimpikonja.
  • Első helyen Magyarország az Arany Üst és Európai Olimpiai Reménységek Versenyén. Leghíresebb dunaújvárosiak: Dudás Kata és Vulmann László.
  • Az Arany Üst 2. napján Dudás Kata 3 aranyérmet szerzett.
  • Hat arany Magdeburgból: Dudás Kata 5 aranyat, Eszenyi 1 aranyat szerzett.
• 1995:
  • A magdeburgi úszó nemzetközi viadalról, az Olimpiai Reménységek Versenyéről a Postabank Kupáért.
  • Molnár Attila a Világ Kupa 2. versenyén 1. lett.
  • Országos serdülő úszóbajnokságon Danyi R.: 1 arany, 1 bronz, Horváth A.: 1 arany, 1 ezüst, 1 bronz.
  • A felnőtt úszás OB-n az ifjúsági Kiss Anna ezüstöt szerzett.
  • Utánpótlás úszó OB-n: Oláh M. 3 ezüst, 1 bronz, Vulmann L. 2 arany, 1 bronz, Molnár V.
  • Három aranyérem az úszók vidékbajnokságán: Dancs Anita 2 arany, 1 ezüst, Dancs Ágnes 2 ezüst, 1 bronz, Sándor Rita 1 ezüst, 1 bronz, Debreczeni Hajnalka 1 bronz.
  • Érmek Ljubjanából: Oláh A. 2 arany, 2 bronz, különdíj, Debreczeni H. 3 arany, 2 bronz, különdíj, Danyi R.
  • Tizenegy hazai érem a XVI. Arany Üst úszóverseny korosztályos döntőiről. Varga Dóra a Dunaferr Örökös Bajnoka, Perjámosiné Tóth Erzsébet a klub Örökös tagja kitüntetésben részesült.
  • Túl az első ORV-fordulón: Dunántúli úszók részvételével rendezték meg az Olimpiai Reménységek Versenyének első fordulóját Dunaújvárosban.

Veres Győző: A magyar súlyemelés úttörője

A sport világában Berekböszörmény neve semmit nem mondott az 1900-as évek közepéig. A Berettyóújfalu és Nagyvárad között fekvő határtelepülésen született a költő Emőd Tamás, a színész Tarsoly Elemér - és 1936-ban Veres Győző. „Alig tíz esztendeje, hogy a berekböszörményi határban összejártak a falubeli fiatal legénykék, kicsit virtuskodni, erejüket próbálgatni. Köztük volt a 14 éves Veres Győző, aki már akkor is vonzódott az erős emberekhez. Egyelőre még csak irigykedve nézte a nálánál jóval megtermettebbeket, akik erejüket fitogtatták. Apja halála után édesanyjával Debrecenbe jött. 1952-t írtak akkor. Itt ért el sportpályafutásának első állomásához” - írta a Hajdu-bihari Napló 1960.

A „csodagyerek” felemelkedése

A 16 éves srác súlyemelő szeretett volna, így került a Szabó Kálmán utcai általános iskola tornatermébe, ahol a Debreceni Honvéd edzett. Egy év telt el, és a súlyemelősportban csodagyerekként néztek fel rá. 1953 októberében klubja minősítő és csúcsjavító versenyt rendezett. „Ennek során Veres Győző - aki mindössze néhány hónapja súlyemelő - négy új ifjúsági csúcsot javított. Szinte példátlan eredmény az, hogy az érvényben lévő magyar csúcsot 25(!) kilogrammal javította meg. Veres kisközépsúlyú versenyeredményei: nyomás 82,5, szakítás 82,5, lökés 105 - összteljesítmény 270 (régi 245) kg” - írta a Hajdú-bihari Napló 1953.

„Nagyrábén 1951 óta van súlyemelő-élet - mondja Sass Sándor. - A szakosztály azóta rendszeresen működik. Nyolc igazolt versenyzőnk mellett, mintegy 15 parasztfiatal látogatja edzéseinket, akikkel rendszeresen foglalkozunk… Legnagyobb tehetségünk Veres Győző. Debrecenből került a gépállomásra, ahol mint segédmunkás dolgozik. Fél éve él itt, s a legszorgalmasabb súlyemelő. Jelenleg hat országos ifjúsági csúcs tartója és ifjúsági versenyző létére összteljesítményben már 300 kilót ért el. Minden nap tart edzést. Példaképeinek a szovjet súlyemelőket tartja” - írta a sportnapilap 1955.

Nemzetközi sikerek és az olimpia

1960 májusában már lapok is ünnepelték a milánói Európa-bajnokság eredményeit, olyan eredményes világversenyt ugyanis addig nem zárt a magyar delegáció. Földi és Veres a lég-, illetve a váltósúlyban ezüstérmet nyert, Huszka (könnyűsúly) és Tóth (középsúly) az ötödik. Veres Győző háromszor nyert ifjúsági bajnokságot, 35 ifjúsági csúcseredményt állított fel. 1957-ben a felnőttek között nyert bajnokságot. Azóta is sok rekordot döntött meg, több mint húsz alkalommal. Márpedig az 1960-as olimpián valóban az érem volt a nagy álom, Szentjánosi József, a Magyar Súlyemelő Szövetség főtitkára azt nyilatkozta a Magyar Ifjúságnak: „Reméljük, hogy Veres Győző a szovjet Kurinov és az amerikai Kono mögött megszerzi a harmadik helyet. Így is történt minden: váltósúlyban Alekszandr Kurinov 437,5 kg-os új világcsúccsal nyert az amerikai Tommy Kono (427,5 kg) és Veres Győző előtt, aki 405 kg-os teljesítményével a sportág első olimpiai érmes magyar versenyzője lett. Tóth Géza középsúlyban a 4., míg a légsúlyú Földi Imre, valamint a könnyűsúlyú Huszka Mihály egyaránt a 6.

„Két évvel ezelőtt egy újságíró megkérdezte, milyen eredményt várok Rómában. Akkor azt feleltem, 405 kilogrammal dobogóra szeretnék kerülni. Nos, ezt megvalósítottam. Legközelebbi célom: elérni a 430 kg-ot, és a vb-n megszerezni a második vagy harmadik helyet” - mondta a Népszava 1960. Magyar Ifjúság, 1962. szeptember 22. Veres szembement minden hagyománnyal, amíg a magyar szakemberek a technika fontosságát hangsúlyozták, ő állította, az erő sokkal fontosabb. Ugyan az elképzeléseit senki sem támogatta, így egyedül edzett, az edzéstervét is saját maga állította össze. 1963-ban országos szakfelügyelőnek nevezték ki, de versenyzőtársaival nem tudott megfelelő kapcsolatot kialakítani, nagyképűnek, önteltnek, hencegőnek, az ellenfeleit lebecsülőnek tartották, nem fogadták el az elképzeléseit, nem hittek neki. Veres Győző a magyar súlyemelés első világbajnoka verseny trófeái között otthonában mutatja a XVII. nyári olimpiai játékokon, Rómában a 75 kilogramos súlycsoportban nyert bronz érmének oklevelét.

„Erre az évre nagy terveim vannak. El akarom érni az ötszáz kilót. Persze, nem biztos, hogy éppen az olimpián. Hogy mennyire magának való volt, a Hajdú-bihari Napló 1964. „Szakadatlanul rázta a fejét, elhárította magától az érdeklődést. Nem nyilatkozott. Az egyik amerikai újságíró magnetofonra akarta rögzíteni Veres Győző hangját de nem sikerült. Üres maradt a szalagnak az a része, ahova a riporter szava után a nyilatkozatnak kellett volna következnie. Hajdú-bihari Napló, 1964. október 16.

Veres Győző kiemelkedő eredményei

Az életút vége és az emlékezete

A kétszeres világbajnok, többszörös világcsúcstartó azonban csupán a harmadik lett, lelkileg az édesanyja elvesztése, fizikálisan a karsérülése hátráltatta, így nem bírt nagy ellenfelével, a szovjet Rudolf Pljukfelderrel, aki 475 kg-mal zárta a versenyt. Népsport, 1962. október 17. 1965-ben klubot váltott és Csepelről Tatabányára került, folytatta remetei magányban a felkészülést, de egy héttel a júniusi, szófiai Európa-bajnokság előtt lemondta a részvételt. A magyar sportoló ugyan 162,5 kg-ot is kinyomott, de gyakorlatát a szovjet, lengyel, magyar tagú zsűri 2:1 arányban szabálytalannak ítélte.

„Nálunk a hatvanas években szinte a semmiből jött fel a súlyemelés. Ez nekem volt köszönhető. Két világbajnokság, tizenkilenc világcsúcs, Európa-bajnokságok, olimpiai bronzok… Valóságos Veres-iskola alakult ki. És mégis, csak közbeeső ember voltam! Az eredményeimnek rengeteg gazdájuk lett. Pedig nem egyesektől, hanem a magyar államtól kaptam segítséget. Háromszor voltam válogatott edző és mind a háromszor lemondtam. Mert mindig dilettánsok vettek körül! Veres, magának senki sem jó? - kérdezték dühösen. Nem, mondtam, én a magam ura vagyok!” - nyilatkozta az Új Tükör 1978.

„Törökországban sokat utaztam. Szerveztem és kerestem a tehetségeket. Meg voltak velem elégedve, kérték, hogy hosszabbítsam meg a szerződésemet. De én féltem. Nem tetszett a bizonytalanság. Írtam haza: nem látom biztosítva a munkámat, a családom jövőjét, ezért kérem a szerződésem módosítását Törökországról Ausztráliára. Megjött a válasz: egy évig még maradhatok Törökországban, de az ausztrálokról szó sem lehet! Ellenben fizessem be a tartozásomat a magyar államnak. Az edzői adót, meg amit ilyenkor kell. S vártam. De újabb levél nem érkezett otthonról. Viszont jelentkeztek az ausztrálok, küldtek egy repülőjegyet. menjek ki, nézzek körül. El is utaztam, megegyeztem velük: én leszek az első főfoglalkozású súlyemelő edző az ötödik kontinensen! Törökországból aztán újból engedélyért folyamodtam Pestre. Megint nem kaptam választ! Ausztráliában még naivan azt hitte, számít a teljesítmény. „Látták, három ember helyett is tudok húzni, ezért maradhattam, és dolgozhattam heti hetven-nyolcvan órát is. Így azonban szép lassan megnyomorodtam, és nyolc éve nyugdíjba kényszerültem. Azóta leginkább a betegségeimmel kell foglalkoznom” - nyilatkozta a Nemzeti Sportnak 2010. A 13-szoros magyar bajnok és 16-szoros világcsúcstartó súlyemelő legenda 2011. február 1-jén, 74 évesen halt meg Melbourne-ben. Életéről a Norvégiában élő fia, Veres Csaba és kecskeméti unokabátyja, Kertész József állított össze egy könyvet, amely 2015-ben „Veres Győző 1936-2011.” címmel jelent meg.

tags: #magyar #ifjusagi #valogatott #uszok #nevsora #1962

Népszerű bejegyzések:

• PSV Eindhoven BL-rangadói
• A ZTE Blade széria akkumulátor jellemzői
• Liverpool helykeresése és Ibrahimovic dominanciája
• Az amerikai kosárlabda-válogatott edzői stábja
• Mindent az Osztrák Bundesligáról