Vas Márton: Pályafutás a Jégpályán és a Kispadon
Vas Márton hosszú és sikeres pályafutása során mind játékosként, mind edzőként letette a névjegyét a magyar jégkorongban. 175-ször szerepelt a magyar válogatottban, és két A csoportos világbajnokságon is játszott.
Játékoskarrier: Egy Sikerekben Gazdag Út
Vas Márton 1980-ban született, Dunaújvárosban nevelkedett, hosszú és sikeres felnőtt pályafutását is itt kezdte. Tagja volt a korosztályos válogatottaknak, ifiben és juniorban kipróbálta magát a tengerentúlon.
Az újvárosi évek közben játszott Svédországban, később a francia Brianconhoz szerződött. Innen az EBEL-es Volánhoz igazolt négy szezon erejéig, két alkalommal pont/meccs átlagot teljesített az osztrák bázisú bajnokságban.
Utána immár védőként hokizott a Löwen Frankfurtban, az olasz Fassában, végül a DEL2-es Freiburgban. Itt 17+28 pontot csinált az alapszakaszban, amihez a rájátszásban hozzátett 2+1-et. A válogatottban 2000/01-ben mutatkozott be, Grenoble-ban abszolválta első világbajnokságát. Ezt követően még 14 vb-n vett részt.
Szapporóban ő lőtte a feljutást hozó ukránok elleni meccsen az utolsó gólt, ott volt Zürichben és Szentpéterváron is, a második A csoportos tornán ő viselte a C betűt. Az nagyjából köztudott, hogy Vas János közel állt az NHL-hez, meg az is, hogy Vas Márton ütötte a gólt, amellyel 2008-ban Szapporóban bebiztosítottuk az A-csoportba jutásunkat.
Átmenet a Kispadra és Edzői Sikerek
Sikeres játékospályafutása lezárása után szinte rögtön edzősködni kezdett. Dolgozott az U18-as válogatott másodedzőjeként, aztán az U20-asok szövetségi edzője lett. 2019 decemberében vezetésével jutott fel a divízió 1/B-ből a magyar csapat a kijevi vb-n.
A következő két szezonban az MJSZ általános igazgatójaként a férfi és a női szakágért is felelt, aztán tavaly nyáron visszatért a kispadra, és újra a juniorokkal dolgozott. A norvégiai vb-n a magyar csapat a negyedik lett, így bentmaradt a divízió 1/A-ban - a jégen először sikerült ezt elérni. Az idei Téli Egyetemi Világjátékokon a legjobb nyolc közé jutott a magyar csapattal.
Vas Márton a jégkorong-vb törléséről
Új Kihívás Franciaországban: Briancon
„A tavalyi szezon végéhez közeledve megfogalmazódott bennem, hogy bár nagyon szeretek utánpótlásedző lenni, nagyon szeretek a srácokkal együtt dolgozni, elérkezettnek láttam az időt, hogy edzőként tovább fejlődjek egy felnőttcsapat mellett, külföldi tapasztalatokat szerezve.” Vezetőmmel, Don MacAdammal azt fogalmaztuk meg magunknak, hogy két szezont az U20-as csapat vezetőedzőjeként fogok dolgozni, majd, hogy továbblépjek saját fejlesztésemben és a karrieremben, elkezdek munkát keresni felnőtt profi csapat mellett.
Egy évvel korábban a tervezettnél talált meg egy olyan lehetőség, amire nem mondhattam nemet, hiszen pontosan arra kértek fel, amiről eddig csak álmodtam. Kevin Igier, a Briancon csapat GM-je vezetőedzőnek hívott abba a csapatba, ahol korábban teltház előtt játszhattam. Nagyon szerettem az ottani légkört, és a megbízás is hatalmas előrelépés számomra, így természetesen igent mondtam. A hírt közösségi oldalán jelentette be a jégkorongozó.
A főbb feladataim lesznek többek között a stáb és a csapat külföldi játékosainak kiválasztása, augusztustól a csapat felkészítése a szezonra, majd a csapat irányítása a bajnokságban. Mivel az utóbbi évek sajnos nem hoztak túl sok sikert az együttesnek, ezért nem is volt kérdés, hogy a sok cél közül az egyik és legfontosabb, hogy a brianconi hokit újjáépítsük lépésről lépésre.
Éppen ezért az első évben azt tűztük ki célnak, hogy a csapatot első osztályban kell tartani, ami a bajnokság 11. helyét jelenti. Természetesen én mindig az ilyen kihívásokat kerestem korábban is, ahol a minimum célon túl van lehetőség még jobb eredményeket elérni, ezért nem is szeretek megelégedni velük, hanem törekszem a maximumra. Ugyanis abban hiszek, hogy a kemény munkával és a sok fejlesztéssel előrébb is tudunk lépni a 11. helynél.
Úgy érzem, felkészültem, hogy egy új fejezet indulhasson a karrieremben, és boldog vagyok, hogy egy olyan felnőttcsapatnál állhatok startvonalhoz, ahol már játékosként többször is bizalmat szavaztak nekem. Vas Mártonnak köszönjük az eddigi munkáját, és további sikereket kívánunk!
Családi Hétköznapok és Hoki a Kulisszák Mögött
A jégpályák kemény világa mellett Vas Márton életében fontos szerepet játszik a család is. Így néz ki egy szombat reggel Vas Márton családjánál. Pedig fél nappal korábban a családfő marcona németekkel és észak-amerikaiakkal küzdött teljes menetfelszerelésben, sisakban, ütővel a kezében - de persze korcsolyán, hiszen jégkorongozó volna.
„Vasmarci” holnapután, március 2-án lesz 35 éves, már-már gondol a hoki utánra is, amihez keresve sem találni jobb helyet Frankfurtnál. Ez a világ egyik legmagasabb életszínvonalú városa, itt született anno Johann Wolfgang von Goethe és Henri Nestlé is, most a csodás óvárossal szemben felhőkarcolók rajzolják a belváros látképét. A külváros pedig olyan, amilyet nagyjából csak álmodni lehet: rendezett, zöldbe bújik minden családi ház, egyébként három kanyar és kettő perc egy boltsor, ahol talán még űrhajót is lehet venni.
„Elköltöztünk: az előző lakás jó, de nagy volt, a szaunát például nem is használtuk - meséli Vas Marci, miközben a tej forrósításával és habosításával foglalatoskodik a konyhában. - Az a klub bérleménye volt, ezt már én kerestem. Egy ajtóval odébb ugyanis zajos család lakik. A papa és a mama sem szomjas soha, amit túl jól hallható vitákkal, majd túl jól hallható béküléssel szoktak jelezni.”
„Minden rendben van, élvezzük az életet. Azért nem látni annyit otthon, mert folyamatosan kint vagyunk, nyáron is így volt. Livi ovis, Kriszti német-nyelvsuliba jár, ebből nem lehetett, szabad heteket kivágni, csak a szünetek idején” - meséli Vas Marci a nagyobbik lányáról és feleségéről, akik eközben szedelőzködnek, mert hamarost átugrik Daniele. Ő magyar gyökerű, ám Németországban született kedves asszonyság, akivel a család kutyasétáltatás közben ismerkedett meg, és aki azóta a blökit és a gyerekeket is magával viszi, ha sétálni indul. A szülők ilyenkor szusszanhatnak egyet, a csemeték magyar csacsogását is érti a hölgy, és németül is diskurálhatnak vele, maga Vas Marci is németül cseveg, hogy ráragadjon valami. Mert egyébként a munkahelyen, azaz a jégcsarnokban az angol a hivatalos nyelv.
„Igen, a tavalyi célt teljesítettük, feljutottunk a DEL2-be, idén már komolyabb a hoki, jobbak ez ellenfelek, mi is erősödtünk, hiszen több légióst lehetett igazolni. A legnagyobb különbség, hogy egy-két kivétellel minden klub profi, ezáltal a minőség is jobb, szervezettebb a liga” - mondja Vas Márton. Egy tucatbajnokira is összejöttek több mint ötezren, volt a bemutatásnál jégen guruló csodaautó, plüssoroszlán-kabalafigura, füsteffektek, a játékosok személyre szabott videói a kivetítőn - Vas Márton gegje, hogy a körszakállát igazítja meg fegyetőleg -, közben a közönség csillagszórózott, tehát kőszívű ember legyen a talpán, aki nem jött hangulatba a korongbedobásra. Ehhez jön még, hogy minden hazai gól után az „Always look on the bright side of life” klasszikus dallamait játsszák, amire a B-közép szépen ráfüttyögi a magáét, és mindenki boldog. Ugyanez a jólét süt a VIP-sátorból is, ami nem fényűző, de nem is hazai fesztiválsátor: itt tartják a mérkőzések utáni sajtótájékoztatókat is, ami azzal kezdődik, hogy mindkét edző kap egy korsó sört.
A Vas Fivérek: János és Mátyás
Vas Márton testvérei szintén aktív résztvevői a jégkorong világának. Az nagyjából köztudott, hogy Vas János közel állt az NHL-hez, meg az is, hogy Vas Márton ütötte a gólt, amellyel 2008-ban Szapporóban bebiztosítottuk az A-csoportba jutásunkat. Az viszont kevésbé, hogy a Vas fivérek valójában hárman vannak: Mátyás is jégkorongozott természetesen, majd átállt a sötét oldalra, és bíró lett. Novemberben mindketten otthon jártak a válogatott okán Magyarországon, de februárban csak Jankó jöhetett, ráadásul a klubszezonjaik nagyjából fedik egymást, azaz nem látták még egymás otthonait Frankfurtban és Prágában.
Vas János: A Cseh Liga Kihívásai
„Mindig itt van, és mindig kérdez - mondja Vas Marci, miközben a nagy győzelmet követően leül vacsorázni a VIP-helyiségben. Ám miközben fogja a villát, fogja a telefonját is. Irány az internet, a cseh első osztály honlapja. Hogy kik? A 31-et január 29-én betöltött Vas János mindeközben Prágában játszott ugyanis bajnokit, ebben az idényben a Slavia Praha légiósa. De ebben nem sok köszönet van: a piros-fehérek az ősszel megzuhantak, egészen az utolsó helyig szánkáztak, havonta váltottak edzőt, de nulla eredménnyel.
„Prágában lakni tökéletes. A csapattal persze vannak problémák, hiszen folyton kikapunk és utolsók vagyunk. De ahol lakunk, Prága gyönyörű, ehhez semmi rosszat nem lehet fűzni. Nagyon jó itt lenni, élvezzük” - meséli Vas Jankó az élete párjával, Gabival az oldalán. Sok helyet megjártak ők már. Válogatott csatárunk 16 évesen került ki Svédországba, 18 volt, amikor a Dallas Stars draftolta az NHL-be, de még visszakölcsönözték a svéd bajnokságba, majd jött a tengerentúl, a legnagyobb előszoba, az AHL, majd Európa jó, még jobb és legjobb bajnokságai.
„Azt hittük, ebből a szempontból profibb a klub - mondja Vas János és Vas Jánosné kánonban. - Hiába beszéltünk sokszor az irodával, végül úgy találtuk a mostani lakásunkat, hogy az egyik csapattárs edzésre menet látta a hirdetést, és szólt nekünk. Aztán hiába könyörögtünk egy porszívóért, végül hoztunk otthonról. Ám korábban is voltak sztorijaink. Dijonban például a hosszú autóút után a városhatárban találkoztunk a klubvezetővel, hogy megmutassa a lakást. Aztán nem is a városba mentünk, hanem másfelé kanyarodtunk, de úgy voltunk vele, ha kicsit messzebb is, ám biztos príma lesz. Namost az első dolog, amit megláttunk, egy hatalmas pók volt, amitől irtózunk… Mondtuk az illetékesnek, hogy estére maradunk, mert elfáradtunk, de másnap lesz szíves intézkedni…”
Rouanban olyan házban éltünk, ahol ott volt szinte mindenki, az összes légiós, a fiatalok a ház aljában lévő suliba jártak - szóval jó volt a közösség, csak arról is tudtak, ha a boltból hoztunk mosószert. Előtte még kint, Iowában három év alatt három helyen laktunk, és habár arrafelé mindenki bérel mindent, a bútorokat és a törölközőket is, mi inkább megvettük. Van idő kibeszélni az életet, mert az étteremben nem sietnek, miért is tennék - olasz. De az este lassan csak véget ér, hiszen másnap bajnoki van a másfél órára lévő Litvínovban, amely a liga egyik legjobbja. Ennek megfelelően vasárnap délután üti is Vas Jankóékat, akik nagyjából tehetetlenek, jön az első gól, a második, a harmadik - aztán a kapus a kispadhoz lóhalálában. Hátul, a kapunál megvágták a csuklóját, amiből eleredt a vér, ő ijedtében megindult a kispadhoz, ahol el is ájult, a cserepad pánikolva kiáltott mentőért, így habár még volt pár másodperc a középső harmadból, az utolsóhoz csapták, és a csapatok bevonultak az öltözőbe.
„Nem gondolkodom a jövő éven, a bennmaradást igyekszünk elérni. Egyébként azt kaptam, amit vártam: a svédhez hasonló játékot, és bár kevesebb az ütközés, de ugyanolyan gyors, és szerettem volna újra ilyen szinten játszani - mondja Vas Jankó, miközben a pályafutása mementóit viselve Tingsryd-sapkában, Slavia-kabátban és Rouen-melegítőalsóban majszolta a hotdogját, merthogy az említett Litvínov egy ocsmány gyárváros, az egészet belepi az erőmű füstje és bűze, viszont a csarnoknál elsőrangú kolbászsütödék vannak.”
Vas Mátyás: A Bírói Pálya
Róla csak a bennfenntesek tudják, hogy szintén „hokiember”, manapság a Mol Liga-meccseken bíráskodik vonalbíróként. Ő a legidősebb egyébiránt, március 10-én lesz 37 éves, éppen a szülinapja környékén tervezi végiglátogatni a tesókat. Elment inkább a civil szférába, logisztikai vezető egy számítástechnikai cégnél.
„Amikor befejeztem a jégkorongot, azt mondtam, amit ilyenkor mindenki: nincs az isten, hogy én átálljak - meséli Vas Matyi. - Ám később láttam, Gebei Peti milyen sokra vitte játékvezetőként, ráadásul szeretem megérteni a dolgokat, hogy miként is működik a bíráskodás például, aztán még önbizalmam is volt, hogy én jobban csinálnám. Sok az ismerős játékos, de ha meccs van, akkor meccs van, nem akarom a nyakamba akasztani a céltáblát a bratyizással. „Évek óta tartozom egy úttal Marcinak és Jankónak. Mivel van két pici gyermekem, az egyik most lesz három, a másik öt múlt, minimalizálni kell az unalmas időket, ezért a terv, hogy elmegyünk Prágáig, ott leszünk pár napot, továbbmegyünk Frankfurtba, ott is eltöltünk némi időt, és visszafelé is megállunk Prágában.”
