A Kézilabda: Története, Szabályai és Magyarországi Sikerei
A kézilabda egy dinamikus és izgalmas labdajáték, amelyet két csapat játszik egymás ellen. A sportág eredete a múlt század elejére nyúlik vissza, és azóta rengeteg változáson ment keresztül. Manapság már jóval száz fölé emelkedett a tagországok száma, és összesen több mint tízmillió játékos űzi versenyszerűen a kézilabdát. Hazánkban is az egyik legnépszerűbb sportágnak számít.
A Kézilabdázás Nemzetközi Története és Fejlődése
A kézilabdázás alapmozgásai - futás, ugrás, cselezés, dobás -, mint a létfenntartás eszközei, az emberré válással párhuzamosan indultak fejlődésnek. A XX. század elején a labdarúgás mellett igény mutatkozott egy olyan csapatsportra Európa számos országában, melynek szabályai kevesebb durvaságot engednek meg. Egymástól függetlenül három országban is hasonló játékszabályok mellett alakult ki a kézilabdázás őse.
A játék alapötlete Holger Nielson dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. Dániában egy testnevelő tanár dolgozta ki a Haandbold szabályait. A sportág egyik úttörője Németországban Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez fűződik a sport szabályainak kidolgozása és részletes dokumentálása. Németországban Torball néven vált ismerté a kézzel játszott labdajáték. A Václav Karas és Antonin Kristof által megalkotott játék Prágában debütált először, a közvélemény teljes megelégedésére. Csehországban a Hazena volt az új játék neve, melyben a maihoz hasonló posztok és taktikai elemek is megjelentek már. A pálya mérete (48×32 méter), a kapuelőtér alakja (6 méter sugarú félkörív), a kapu mérete (2×2,4 méter) és a játékidő (2×25 perc) már sok hasonlóságot mutatott a mai kézilabdázás paramétereivel.
A három sportág szabályait végül 1917-ben Németországban igazították egymáshoz. Az 1917-ben megalkotott egységes szabályok alapján űzött nagypályás kézilabdát 11-11 játékossal a szabadban, futballpályán kezdték el játszani. Ez a három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában, amit a tornák és mérkőzések egyre növekvő száma is bizonyított. Mivel azonban mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött.
Először a Nemzetközi Atlétikai Szövetség karolta fel a „labdajátékokat” szövetségi szinten, és albizottságot hozott létre. Majd 1928-ban Amszterdamban megalakult a Nemzetközi Amatőr Kézilabda Szövetség (IAHF). Az első kézilabda szövetséget 1928-ban alapították Németországban, és 1929-ben megszületett az első hivatalos szabályokat tartalmazó kézilabda szabálykönyv. 1928-ban létrejött a nemzetközi szövetség az IHF.
1936-ban Berlinben a nagypályás kézilabdázás az olimpiai programban is szerepelt, és a sportág hat csapattal bemutatkozhatott az 1936-os berlini olimpián. Az első hivatalos világbajnokságot 1938-ban rendezték meg Németországban. A háborús időszak viszont visszavetette a kézilabdázás fejlődését, és csak 1946-ban, Koppenhágában alakult újjá a Nemzetközi Kézilabda Szövetség. A kézilabdázás első formájaként a kispályás játék jelent meg, de az 1920-as évektől inkább a nagypályás játék volt az uralkodó.
Jelentős változást az 1950-60-as évek hoztak: a kispályás kézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást. A II. világháborút követően a nagypályás változatnál népszerűbbé vált a Skandináviából kiindult teremkézilabdázás. Egy ideig mindkét méretű pályán rendeztek világbajnokságokat, az idő múlásával azután a kispályás vagy teremkézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb, nagypályás kézilabdázást. 1966 után már csak kispályás mérkőzéseket rendeztek, a nagypályás kézilabdázás nemzetközileg megszűnt. 1966-tól már csak kispályán és csak teremben rendeznek világbajnokságot. Az újabb mérföldkő 1972: a férfi kézilabda újra bemutatkozhatott az olimpián, Münchenben. Ekkor már a kispályás, terem változat szerepelt az olimpián.
Az 1980-as években a kézilabdázást az egyre növekvő népszerűség, a szabályok megszilárdulása, a sportág megerősödése és technikai-taktikai repertoárjának látványos fejlődése jellemezte. A kilencvenes évekre a kézilabdázás az egyik legnépszerűbb sportággá nőtte ki magát. 1994-től Kézilabda-Európa-bajnokságokat is rendeznek. Az elmúlt évtizedekben Európán kívül is egyre népszerűbb lett, és mára az egyik legnézettebb teremsporttá vált. Az előző évtizedekben meghatározó szerepet játszó európai országok mellett ázsiai, afrikai, amerikai, sőt óceániai országokban is rohamosan fejlődik, népszerűsödik a játék.
A Magyar Kézilabda Története és Sikerei
Hazánkban is az egyik legnépszerűbb sportágnak számít. A kézilabda magyarországi történetét egy magyar atléta, Cséfay Sándor alapozta meg, aki egy európai túra során figyelt fel a különös játékra. Idehaza Cséfay Sándor terjesztette el az új sportágat az 1930-as években. Olyan sikeresen, hogy az 1938-as vb-n bronzérmet szerzett a magyar válogatott. Később 1933. március 30-án önálló szövetségként megalakult a Magyar Kézilabda Egyesületek Szövetsége. A Magyar Kézilabda Szövetség 1933-ban alakult. Ez jelentősen növelte a sportág népszerűségét és elősegítette számos klub létrejöttét.
A magyar férfi válogatott az 1936-os berlini olimpián szerepelt először. A második világháború jelentősen megtépázta a kézilabda sportot is, de az 1949-ben Budapesten megrendezett női nagypályás világbajnokságon a magyar válogatott mégis aranyérmet szerzett. A nők 1949-ben, a hazánkban rendezett nagypályás kézilabda vb-n állhattak a dobogó legfelső fokára. Ezt követően azonban Nyugat-Európából elindult világhódító útjára a kisméretű pályán játszott kézilabda, melyet Magyarországon elsősorban szabadban, de Európa nagy részén már teremben űztek. A kispályás változat is gyorsan elterjedt Magyarországon.
Az 1970-es, 1980-as évektől kezdődően főleg a női klubok értek el nemzetközi kupasikereket. Férfi csapatunk a nyolcadik helyen végzett Münchenben. Az 1980-as években a hölgyek két alkalommal is bronzéremmel zárták szereplésüket. Kézilabda Bajnokcsapatok Európa Kupáját (KEK) nyert Elek Gyula edző vezetésével. Az 1981/82. évi Bajnokok Kupáját megnyerte a magyar bajnok. A Bp. Honvéd férfi csapata Kovács László vezetésével, míg a Vasas lányok Mocsai Lajos szakmai irányításával lettek Európa legjobbjai. Válogatott szinten mind a két nem versenyein büszkélkedhetünk szép eredményekkel. Két olimpián is 4. helyezést ért el a válogatott, akik 1980-ban értek el egy negyedik helyezést. Az 1993-as világbajnokságon válogatottunk ezüstérmes lett.
A 2000-es Sydney-ben rendezett olimpián a nők az ezüstéremig meneteltek Mocsai Lajos vezetésével. A férfiak 1988 után 2004-ben Athénban, majd 2012-ben Londonban is 4. helyezést értek el. A junior fiúk 3. helyen végeztek a Világbajnokságon, míg a 2002-es Európa-bajnokságon ezüstérmet szereztek. Elismerésre méltó a Tisza Volán szereplése, valamint a 2000-ben KEK döntős Dunaferr férfi csapatának teljesítménye is, míg korábban a Győri ETO és az Elektromos is ért már el előkelő helyezést a Kupa sorozatokban. Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyerte a Dunaferr (1999) és EHF Kupát a DVSC, ezen kívül döntős volt a Bajnokok Ligájában a Herz-FTC, és az EHF Kupában két alkalommal a Győri ETO. A Dunaferr a Szuper Kupát is elnyerte 1999-ben.
Egyes generációkból kiemelkedett néhány világsztár is, akik a világválogatottba is bekerültek. Férfiaknál Kovács Péter volt az első nemzetközi sztár, aki az 1978-as vb-n gólkirályi címet szerzett. Ugyanezt a bravúrt 1993-ban Éles József mondhatta el magáról. A 2010-es évek legsikeresebb hazai játékosa pedig Nagy László, aki a Barcelona játékosaként Bajnokok Ligája győztes is volt, és a londoni 4. hely megszerzésében elévülhetetlen érdemeket szerzett válogatott mezben is. A hölgyeknél a 2000-es ezüstcsapatból Kökény Beatrixot emeljük ki, aki tagja volt az 1996-ban olimpiai bronzot, 1995-ben vb-ezüstöt és 2000-ben Európa-bajnok aranyat szerzett válogatottnak is. Az új évezred legelismertebb játékosa egyértelműen Görbicz Anita, aki győri klubjával 2013-ban megnyerte a legrangosabb kupasorozatot, a Bajnokok Ligáját. 2005-ben a világ legjobb női kézilabdázójává választották.
A hazai kézilabdázás az utánpótlásképzésben is szép sikereket ért el. A sportdiplomáciánkat is ki kell emelni. A Magyar Kézilabda Szövetség a maga részéről minden segítséget megad ezekhez a feladatokhoz, a közös cél, a sikeres világverseny rendezéséhez. A 2004-es felnőtt női Európa Bajnokság, valamint a 2005-ös férfi Világbajnokság rendezése feljogosítja a sportág nemzetközi és hazai vezetését, hogy a sportág elitjének adhatunk otthont. Hazánkban is az egyik legnépszerűbb sportágnak számít.
A Kézilabdázás Szabályai
A kézilabda egy dinamikus sportág, amelyet 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszanak. Az 40x20 méteres pályán két 6 fős csapat játszik, kiegészülve 1-1 kapussal. A játékterület magába foglalja a két alapvonal elé rajzolt, 6 méter sugarú kapuelőteret, valamint az azok között elhelyezkedő mezőnyt.
A Játéktér és Felszerelés
- Pályaméret: A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák.
- Kapu: A pálya mindkét végén található egy-egy kapu, amely 3 méter széles és 2 méter magas. A kapuk az alapvonal közepén helyezkednek el, stabil váz, tartozéka a belülről felfüggesztett háló.
- Kapuelőtér: A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6 méterre húzzák meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé. Kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat.
- Hétméteres vonal: A kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal. A vonal mögött kell elhelyezkedni a hétméteres büntetődobásnál.
- Gólvonal: A két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal.
- Kapus-határvonal: 15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van.
- Oldalvonal: A pálya hosszabb oldala.
- Cserevonal: Az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal.
- Labda: A kézilabdát bőr, vagy műanyag borítású labdával játsszák. A kézilabdát általában egy úgynevezett wax nevű anyaggal vonják be a játékosok, a jobb tapadás érdekében.
A Csapatok és Játékosok
Egy kézilabdacsapat 14 játékosból áll, bizonyos versenyeken ez a szám 16 főre emelkedhet. Az új szabály szerint már a 16 fő az alap. A játéktéren egyszerre maximum hét játékos tartózkodhat (hat mezőnyjátékos és egy kapus), a többiek a csereterületen foglalnak helyet. A 14 játékost magába foglaló csapatból egyszerre 7 játékos - 6 mezőnyjátékos és egy kapus - tartózkodhat a pályán. Mindig kell egy kijelölt kapus a pályára, aki a többiekétől eltérő mezt visel. A kapus mezőnyjátékosként is szerepeltethető, illetve egy mezőnyjátékos is átveheti a kapus feladatkörét, ha megfelelően elkülönül a ruházata a mezőnyjátékosokétól. Megkülönböztetünk szélső, beálló, átlövő és irányító posztokat.
Egy mérkőzésen tetszőleges számú csere hajtható végre úgy, hogy a lecserélt játékos a cserevonalnál hagyja el a pályát. Ha a becserélendő játékos hamarabb lép pályára, minthogy a lecserélt játékos elhagyná azt, az szabálytalan cserének minősül, és kétperces büntetéssel büntetendő. Több más labdajátéktól eltérően a csere alatt a játék nem áll meg, a cserét - hacsak a játék egyéb okból nem áll - folyamatos játék közben kell végrehajtani. A csapat mezőnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek megjelenése az ellenféltől világosan el kell különüljön. A nevezhető hivatalos személyek száma pedig általánosan 4-ről 5 főre nő (ez az edzőket, gyúrót, stb. jelenti, akik nem játékosok, de ott vannak a csapattal a kispadnál).
A Játék Menete és Időmérés
Egy kézilabda-mérkőzés két 30 perces félidőből áll, amelyet egy 10 perces szünet választ el. A rendes játékidő minden korosztályban (16 év felett) 2×30 perc, a félidei szünet 10 perc. Hosszabbítás esetén 2x5 perc. A 2 × 30 perces mérkőzést 2 játékvezető irányítja, munkájukat a zsűriasztalnál egy jegyzőkönyvvezető és egy versenybíró segíti.
A kézilabdában egy sajátos módszert követve mérik a játékidőt: az óra a játékmegszakítások (pl. szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés stb.) alatt is megy, azonban ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg (pl. sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. Vannak továbbá olyan esetek, amikor a játékvezetőknek kötelező megállítaniuk a játékidőt. Ilyen például egy játékos időleges kiállítása (2 perces büntetés) vagy kizáráskor (piros lap).
A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés - ellentétben a kosárlabdával - nem minősül érvényes találatnak. A szabályos találat eléréséhez az kell, hogy a labda még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével áthaladjon a gólvonalon. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek a játékvezetők, de a mérkőzésből (vagy a félidőből) már olyan kevés idő van hátra, hogy a megítélt dobást az alatt nem végzik el, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás).
Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre, a meccsnek az egyik fél győzelmével és a másik vereségével kell végződnie. Ha ezután is döntetlen az állás, akkor öt perc szünetet követően újabb 2×5 perces ráadás következik, ugyanúgy egy perces szünettel a félidőben. Ha ezután is döntetlen lenne az állás, akkor 7 méteres dobások következnek. A csapatok ilyenkor 5-5 hétméterest végeznek el, felváltva egymás után, majd az nyer, aki többet értékesített belőlük. Előfordulhat azonban, hogy még ekkor is döntetlenre állnak az ellenfelek. Ekkor egyesével felváltva lövik a 7 métereseket addig, amíg az egyik csapat belövi, a másik pedig nem.
A Játék Alapvető Szabályai
A mezőnyjátékos kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel érhet a labdába, a labdát ilyen módszerekkel is csak legfeljebb három másodpercig érintheti. Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani a támadási akciók felismerhetősége nélkül, illetve kapura lövési kísérlet elmulasztásával. Ez passzív játéknak minősül. A játékvezető, miután felismerte ezt a jelenséget, figyelmeztetésképpen felemeli az egyik kezét, és ha ezután sem változik a támadás intenzitása, nincs kapura lövési kísérlet, akkor a labdát birtokló csapat ellen szabaddobást ítél. A támadó csapat az ellenfél kapujától 6 méterre felfestett előtéren kívülről lőhet gólt. Egy gól számítása csak akkor érvényes, ha a labda áthalad a kapu vonalán és a kapuban.
A kapus a saját kapujának előterében korlátlanul mozoghat, akár a labdával is, figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes lépésszabályt. A kapus a kapuelőtérben védekezés céljából bármely testrészével érintheti a labdát, azonban eközben nem veszélyeztetheti az ellenfelet. A kapuelőteret elhagyva viszont a mezőnyjátékosokra vonatkozó szabályok érvényesek rá is. Egy kapusnak a kapu területén belül kell maradnia, és nem léphet ki rajta.
Lépésszabály: A játékos három lépést tehet anélkül, hogy lepasszolná vagy eldobná a labdát. A 7:3 szabály változása szerint nem számít lépésnek, ha a játékos mindkét lába a levegőben van, amikor megfogja a labdát, majd az egyik lábát leteszi a földre. Ez vonatkozik arra is, ha a játékos vezeti a labdát (labdaleütéssel), és olyankor fogja meg, amikor mindkét lába a levegőben van. Tehát a klasszikus három lépés, leütés, három lépés mozgásnál mindkét „három lépés” előtt van lehetőség egy nulladik lépésre.
Büntetések és Szabálytalanságok
A fizikai érintkezés szabályozott, hogy megakadályozzák a durvaságot és a sérülésveszélyt. Bár a labdarúgásnál valóban kevesebb sérülés történik a kézilabda pályákon, a testi kontaktus azért igencsak megengedett. A taktikai faltok - a feltartás, támadó lefogása, átkarolása - elfogadott részei a játéknak. Amennyiben azonban a szabálytalanság fokozott sérülésveszélyt jelent, pl.: a lövő kéz megütése, a vétkes játékost 2 percre kiállítja a bíró. A harmadik 2 perces büntetéssel az adott játékost végleg kizárják a mérkőzésről.
A hétméteres dobást akkor ítélik meg, ha a védekező csapat szabálytalanul akadályozza a gólszerzést a kapuelőtérben. Ha a szabálytalanság közvetlen gólhelyzet közben történt, akkor 7 méteres büntetőt végezhet el egy támadó játékos. Szabálytalanság esetén a támadó csapat a kaputól 9 méterre felfestett szaggatott vonalról hozhatja játékba a labdát.
A büntetések lehetnek figyelmeztetés, 1 perces kiállítás, vagy a harmadszori kiállítás kizárást von maga után. A súlyos szabálytalanságért, sportszerűtlen magatartásért azonnali piros lappal kizárt játékos a soron következő egy mérkőzésen nem szerepelhet.
Változások és Újítások a Szabályokban
Manapság szinte minden évben változtatnak valamit a kézilabda szabályain. A legtöbb változás igazából nem újítás, csak pontosítás. Ugyanaz marad a szabály, mint eddig, csak a szöveg enyhe kiigazításával elveszik egy-két félreértés, téves értelmezés lehetőségét.
Fontosabb Szabálymódosítások és Pontosítások
- Belülvédekezés (6:2 szabály): A 6:2 szabály változása alapján ezentúl az is belül védekezésnek számít, ha a védőjátékos csak a kapuelőtér-vonalat (köznapi elnevezéssel: a hatos vonalat) érinti a lábával. A jelenlegi, sok éve érvényes szabályok explicite leírják, hogy ez még nem szabálytalan. Ez a gyakorlatban húsz, harminc centiméterrel előrébb tolja azt a vonalat, ahol még szabályosan lehet védekezni, ami, főleg a női mérkőzéseken, érdemben változtathat a védekezés felállásán. Bonifert Ferenc, az MKSZ Játékvezetői Albizottságának elnöke kiemelte, a kapuelőtér-vonal érintésének esetén korábban a védőknek volt „szürke zónájuk”, de ettől az idénytől kezdve a védők és a támadók ugyanúgy kerülnek elbírálásra.
- Fejbelövés (8:8 és 8:9 szabály): A 8:8 és 8:9 szabálypontokat most úgy módosítják, hogy hétméteresből is csak kiállítást kell ítélni. Hosszú időn át drasztikus különbség volt a két játékszituáció megítélésében. Ennek ellenére most egységesítik a szabályt, minden esetben kiállítást kell ítélni. Ugyanez vonatkozik egy, a sáncban álló védő mezőnyjátékos fejbedobására is időntúli szabaddobásnál.
- Lépésszabály (7:3 szabály): A 7:3 szabály változása szerint nem számít lépésnek, ha a játékos mindkét lába a levegőben van, amikor megfogja a labdát, majd az egyik lábát leteszi a földre. Ez vonatkozik arra is, ha a játékos vezeti a labdát (labdaleütéssel), és olyankor fogja meg, amikor mindkét lába a levegőben van. Tehát a klasszikus három lépés, leütés, három lépés mozgásnál mindkét „három lépés” előtt van lehetőség egy nulladik lépésre.
- Pályán kívüli labdaérintés (7:10 szabály): A 7:10 szabályban eddig az szerepelt, szabálytalan a labdát megjátszani úgy, hogy a játékos egyik lába érinti a talajt a pályán kívül. Eztán ez bármilyen testrészre változik. Ha pl. a játékos elveszti az egyensúlyát, a szabad kezével a pályán kívül letámaszkodik, a másikkal megjátsza a labdát, az most még szabályos, ezután már nem lesz az.
- Középkezdés (10:3 szabály): A 10:3 szabály változása alapján a középkezdés elvégzéséhez csak akkor szabad sípszóval jelt adni, ha a labda is és a kezdést elvégző játékos is teljes egészében a kezdőkörön belül van (eddig elég volt egy lábbal a kezdőkörben állni). Fontos szabálymódosítás volt az ezredforduló táján, hogy a középkezdő csapatnak nem kellett megvárnia a gólt szerző csapat játékosainak visszarendeződését. Ezáltal a játék rendkívüli módon felgyorsult, és igen magas fokú állóképességet követelt.
- Jogosulatlan sípszó (14:1 szabály): A 14:1 szabály szerint hétméteres kell ítélni tiszta gólhelyzetben elhangzó jogosulatlan sípszó esetén. Most kiegészítik azzal, hogy „ha nem a játékvezető sípolt”.
- Játékvezetői egyetértés (17:6 szabály): A 17:6 szabály változásának szintén izgalmas előzményei lehettek: ezentúl, ha a két játékvezető nem jut egyetértésre, milyen ítéletet kell hozni, akkor az nyer, aki kettejük közül a szigorúbb ítéletet hozná.
- Csapatlétszám és hivatalos személyek (4:1 szabály): A 4:1 szabály szerint egy kézilabdacsapat létszáma 14 fő, amit bizonyos versenyeken fel lehet emelni 16 főre. Az új szabály szerint már a 16 fő az alap. A nevezhető hivatalos személyek száma pedig általánosan 4-ről 5 főre nő (ez az edzőket, gyúrót, stb. jelenti, akik nem játékosok, de ott vannak a csapattal a kispadnál).
- Körömhosszúság (4:9 szabály): A 4:9 új kiegészítése előírja, hogy a körmöket rövidre kell vágni.
- Játékvezető csere (17:5 szabály): A 17:5 újítása pedig, hogy, ha a játékvezetők a mérkőzés közben bekövetkező esemény miatt nem tudják folytatni a mérkőzést, akkor lehetőség van arra, hogy más játékvezetők közreműködésével folytassák azt. Erre eddig a meccs megkezdése után már nem volt mód.
A szabályok egyszerűek és a kezdők számára is könnyen megtanulhatók. A nézők számára rendkívül élvezetes a támadás és védekezés állandó változásával, lüktető ritmusával, sebességével, sok góllal és látványos technikai elemekkel tarkított mérkőzés.
