Magyar szakértelem a holland kézilabdában: Ignácz Ilona úttörő munkája
A magyar kézilabda edzők szerepe a nemzetközi színtéren mindig is kiemelt figyelmet kapott, és Hollandia sem kivétel ez alól. Bár a holland bajnokság színvonala az évtizedek során változó volt, a magyar szakértelem mégis utat talált oda, hozzájárulva a helyi kézilabda fejlődéséhez. Ennek egyik legkiemelkedőbb példája Ignácz Ilona munkássága, aki nem csupán klubcsapatot, de a holland női válogatottat is irányította.
Ignácz Ilona: A Sittardia élén és a válogatott kapitányaként
Ignácz Ilona, aki mindmáig teniszben is komoly játékerőt képvisel, évtizedek óta Belgiumban él, mégis gyakrabban lehet vele találkozni, mint az itthon élőkkel. Házassága révén Belgiumba került, de a szomszédos Hollandiában mutatkozhatott be edzőként. A hollandiai munkája a kézilabda-pályán kezdődött.
„A bajnokság hajrájában vettem át a kiesésre álló Sittardia csapatát, amelyet sikerült benntartanom.” - mesélte Ignácz Ilona egy interjúban. A klubnál további két szezont töltött el, bizonyítva rátermettségét és szakértelmét a holland környezetben. A sikeres klubmunka után hamarosan még nagyobb feladat várt rá:
„Felkértek, legyek a holland válogatott kapitánya.” - idézte fel a szakember. Ez a megbízás mérföldkő volt a holland kézilabda, és egyben a magyar edzők nemzetközi szerepvállalása szempontjából is. Ignácz Ilona három esztendőn át irányította a holland nemzeti csapatot.
Az akkori viszonyok jelentősen eltértek a mai profi kézilabda-körülményektől, ami kihívást jelentett a felkészülésben. „Az a három esztendő nem hasonlítható a mai viszonyokhoz. Az élvonalban heti két edzést tartottak, a válogatottakkal pedig havonta egy hétvégét tölthettünk együtt.” - emlékezett vissza Ignácz Ilona, aki e korlátozott felkészülési idő ellenére is sikerült megalapoznia a későbbi fejlődés egy részét. Szakértelmére a mai napig számítanak: „Az utóbbi 4-5 évben már nem vállaltam egész éves elkötelezettséget, de beugróként még most is számon tartanak, és fel is kérnek.”
Magyar felirat a Holland Antillákon?! || Hollandiai idegenvezetés || [email protected]
Ignácz Ilona általános megállapítása jól tükrözi mind a holland, mind a magyar női kézilabda erős pozícióját: „Női vonalon mindkét ország a legelső vonalban képviselteti magát.” Ez a kijelentés rávilágít arra a fejlődésre, amelyben ő is aktívan részt vett Hollandiában.
A holland kézilabda fejlődésének háttere és a magyar játékosok tapasztalatai
A holland kézilabda fejlődése, amelynek Ignácz Ilona is részese volt, érdekes párhuzamokat mutat más holland sportágak, például a röplabda sikerreceptjével. Hollandia sportja elsősorban a labdarúgás, kerékpár és gyorskorcsolya volt, de néhányan a röplabdázásban egy ötlettel álltak elő. Kivették a tehetséges játékosokat a kluboktól és akadémián edzettek együtt, nem maradt el a siker, 1996-ban olimpiát nyertek Atlantában. Ezt az akadémiai modellt próbálták adaptálni a kézilabdában is.
„Az akkori dán szövetségi kapitány kezdeményezett egy együttműködést a holland válogatott akkori szövetségi kapitányával, Bert Bouwerrel, amikor is beszélgetésbe kezdtek La Santán 1999 nyarán.” - ez a beszélgetés indított el egy olyan folyamatot, amely a holland játékosok intenzívebb képzését célozta. Arról beszéltek, hogyan tudnák jobban képezni, fejleszteni a játékosokat.
Ez a stratégia vezette el végül a holland tehetségeket Dániába. „Pár nappal a norvégiai világbajnokság után fel is vették a kapcsolatot a GOG-val.” Ennek eredményeként 2000 januárjában négy holland válogatott játékos, Olga Assink, Natasja Burgers, Saskia Mulders és Monique Feijen kezdte meg az edzéseket a gudmei kézilabda csarnokban. „Egy álom vált valóra, hogy a dán ligában játszhattunk.” - mondta Feijen.
Ez a megközelítés alapoztam meg a holland kézilabda mai sikereit, ahol Ignácz Ilona és más magyar szereplők, például játékosok is jelentős tapasztalatokat szereztek.
Szilágyi Katalin: A Roermond magyar kulcsjátékosa
A magyar jelenlétet a holland kézilabdában nem csak edzők, hanem kiváló játékosok is erősítették. Szilágyi Katalin, a világválogatott kézilabdázó, jelentős időt töltött Hollandiában, és tapasztalatai értékes betekintést nyújtanak az ottani kézilabda-életbe és a magyar szakemberek általi értékelésbe.
„Alig egy éve, hogy szedtem a sátorfámat, és családommal együtt Hollandiába költöztem” - nyilatkozta 1992-ben. Két hónapja már a Swift Roermondban edzett, amikor a két klub között megszületett a végső megállapodás. A Swift Roermondban olyan egykori debreceni csapattársakkal játszott, mint Tóth Ildikó kapus és Nagy Zsuzsa, bár közülük csak Szilágyi Katalint szerződtették profinak.
Szilágyi Katalin rávilágított az edzésmunkára és a csapat szakmai vezetésére is. „A csapatnak hetente három edzése van. Ez azonban nekem kevés ahhoz, hogy megőrizzem a formámat, ezért sokat "túlórázom" az erősítőteremben. Ezzel a többi magyar is így van, s olykor egy-egy holland szintén velünk tart.” - ez a mondat arról is árulkodik, hogy a holland profizmus akkoriban még eltért a magyarországi szinttől, és a magyar játékosok többletmunkát fektettek be. A klubnál Gabrie Riebok volt a mesterük, akit Szilágyi "az egyik legfelkészültebb holland edző"-nek nevezett, aki "esetleges szakmai hiányosságait kitűnő emberi tulajdonságokkal pótolja."
Laurencz László, akkori szövetségi kapitány, is elismerően szólt Szilágyi hollandiai fejlődéséről: „Hollandiában előnyére változott. Debrecenben talán többet edzett, mégis Roermondban vált igazi profivá. A gondolkodása, a hozzáállása lett más. Ha ez nem így lenne, aligha élne meg a hivatásos kézilabdázók között. Meggyőződésem, hogy a világ legjobbja a maga posztján.” Ez a visszajelzés, bár játékosról szól, közvetetten utal arra a környezetre és szakmai hatásra, amely Hollandiában érte a magyar tehetségeket, akár edzőként, akár játékosként, és hozzájárult a holland kézilabda fejlődéséhez.
tags: #magyar #kezilabda #edzo #hollandiaban
