A magyar labdarúgás történetének kezdetei és korai fejlődése

Honlapunk a magyar labdarúgás roppant gazdag történetéből meríti anyagát. A sportág gyökerei a 19. század végéig nyúlnak vissza, amikor is a futball megjelenése jelentős változást hozott a budapesti fiatalság életébe.

A kezdetek: A labdarúgás megjelenése Magyarországon

A 19. század végén a polgárosodó budapesti fiatalság nagy része bérházakban élt, egészségtelen, szűk lakásokban, „… a városi falak közé szorult gyerek kirobbanó mozgásvágya jelentette azt a már megmunkált talajt, amelybe csak bele kellett vetni a magot, hogy kihajtson …” Ez a mag a futball labda volt. A sportág már korábban sem volt ismeretlen Magyarországon; 1879-ben Molnár Lajos szakmunkát írt, melynek egyik fejezete a futballról szólt.

Az első tapintható lépések azonban később történtek. „Az első igazi labdát Löwenrosen Károly hozta haza Angliából, s ő rendezte a Pékerdőben - a mai Hungária körúton, körülbelül az MTK pálya helyén - az első meccset. A Rókus kórház alkalmazottjai állítólag 3-0-ra győzedelmeskedtek a Főműhely vasutasai ellen.” A futballtörténeti esemény 1896. november 1-én zajlott, a mérkőzést 300 néző tekintette meg. Érdekessége még, hogy a meccset 25 cm-es hóban játszották, ezért a játékosok csizmában küzdöttek. A mintegy 20 perces „rugdosódás” eredményei között 3 bokatörés is szerepelt. Fontos kiemelni, hogy a résztvevő felek ekkor még nem voltak tisztában a labdarúgás pontos szabályaival. A számukra furcsa labdát minden rendszer nélkül rugdosták, dobálták egymásnak.

A hivatalos kezdetek és a szabályok terjedése

A magyar labdarúgás kezdetét hivatalosan 1896 decemberétől számítják, amikor a BTC tornatermében Ray Rezső elmagyarázta a sportág szabályait a jelenlévő tornászoknak és atlétáknak. A bőrlabdát fia, Ray Ferenc és Stobbe Ferenc hozta Svájcból, akik korábban már angol csapatokban is futballoztak.

A labdarúgás gyors terjedése azzal magyarázható, hogy olyan csapatjátékról van szó, melyben jelen van az összetartozás érzete, de az együttes, kollektív teljesítmény mellett az egyéni cselekedet fontossága is megmarad. A futballkapu megfelelt a várkapunak (az angol goal szó kaput jelent), amit mindenáron meg kellett védeni, illetve be kellett venni. A csapatszellem, a bajtársiasság, valamint a mérkőzés előtti elszánt arcok, mind a középkori ütközetekre emlékeztettek. A labdarúgást egyébként is férfihoz méltó foglalatosságnak tartották, a csapatokat erős atléták, tornászok alkották, akik gyorsak és erőszakosak voltak: lerohanták és elnyomták az ellenfelet. Ez jellemezte a BTC stílusát is, kezdeti sikerességük is ennek köszönhető.

A mérkőzések nagyon kemények voltak, de ezt természetes velejárójának tekintették a férfias küzdelemnek. A taszítások és lökések, illetve egymás felrugdalása tette izgalmasabbá a közönség számára a mérkőzést. A futball a társadalom minden rétegéből fiatalok tízezreit hódította meg, amellett „nemzeti erőt növelő testi kultúrának” tekintették.

Az első szervezett lépések: BTC és az első mérkőzések

„A futball összetartó erejének felismerése és kellő értékelése okozta, hogy a BTC-ben nem nézték rossz szemmel a fiatalság megmozdulását és Iszer Károly személyében akadt vezetőember is, aki az új törekvés támogatójául szegődött. A labdarúgóélet vezetője ekkoriban Iszer Károly volt. A BTC-nél egyszemélyben játékos, intéző, szertáros, edző és elnök, sokat segített a többi futball-klubnál is.

1897 januárjában megalakult a BTC első labdarúgó csapata. Az első igazi futballmérkőzést 1897. május 9-én, a Millenárison rendezték előre meghirdetett időpontban, rendes felszerelésben és a labdarúgás szabályai szerint. A BTC kék-fehér és piros-fehér csapatainak küzdelmét, a kék-fehérek nyerték 5-0-ra. E mérkőzés alapján kívánta Ray kapitány kiválasztani a bécsi Cricketerek ellen fellépő együttest. A végig szakadó esőben lezajlott mérkőzést kb. 100 néző tekintette meg, köztük számos előkelőség és fiatal hölgy is. A közönség nagyobb része ekkor még a sportegyesületek tagjaiból, diákokból, tornatanárokból verbuválódott.

A mérkőzésnek hamar híre terjedt, és a labdarúgás Budapest szerte divat lett. Leginkább a középiskolások körében hódított ez a sportág, annak dacára vagy talán épp azért, mert a szülők és tanárok veszedelmes játéknak tartották és ellenezték. Ray Ferenc a rutintalan védők mellett sokáig zavartalanul ontotta a gólokat, évekig ő volt az egyetlen, aki cselezni tudott. „Idegen test volt a BTC-ben. Ha nála volt a labda felzúgott a közönség. Kulcsfontosságú volt a labdarúgás elterjedése szempontjából az is, hogy az első mérkőzés nézőit elbűvölte a változatos, élvezetes küzdelem és szinte kivétel nélkül megszállottjai lettek ennek a sportnak.

A nemzetközi debütálás és a sportág népszerűsödése

1897 tavaszán a BTC lemondta bécsi mérkőzését, mert nem tartották eléggé felkészültnek magukat. A találkozót őszre, 1897. október 31-re halasztották. Szeptember közepére elkészült a Millenáris pálya, a fedett tribün pedig 1400 főnek biztosított ülőhelyet. A szurkolók által már nagyon áhított első nemzetközi mérkőzésen a BTC nem okozott csalódást, meglehetősen szoros küzdelemben csak 2-0-ra veszített, a jó erőkből álló bécsi angolok csapata a Cricketterek ellen.

A közel 2000 néző rendkívül jól szórakozott, s elégedetten vette tudomásul, hogy a magyar csapat az első perctől az utolsóig elszántan, kitartóan küzdött. A mérkőzés magával ragadta a szabályokat nem ismerőket is. Wlassics közoktatásügyi miniszter, tanácsosa révén képviseltette magát. Jelen volt továbbá Berzeviczy Albert országgyűlési képviselő, a sportág lelkes támogatója is. A labdarúgást kedvelők még télen sem tartottak szünetet, hóban-fagyban is edzésre jártak.

„A féltékenységig fokozódott rivalizálásnak, amely a többi sportágban már felütötte fejét, egyelőre nyoma sincs a kis futballkolóniában. A BTC első riválisa a Műegyetem csapata volt, miután a főiskolások körében is egyre népszerűbb lett a labdarúgás. „… a magyar futballsport eladdig még nem tudta kitermelni a maga speciális gárdáját, nem tudott még olyan hadsereget felmutatni, amelynek katonái elsősorban futballisták és csak azután más sportágak művelői is. Az első két évben tényleg, vagy csak papíron megalakult futballcsapatok tagjainak legnagyobb része más sportágaknak volt előzően eljegyezve és bár, nagy volt a csábítás a futballsport részéről, nem tudott első szerelmétől elszakadni. A labdarúgáshoz csak szabad térség kellett és egy bőrrel bevont gumilabda, de általában a rongylabda is megfelelt a célnak.

Jelentős nemzetközi kupák a magyar labdarúgás történetében

A magyar labdarúgás gazdag történetében nem csak a sportág hazai elterjedése, hanem a nemzetközi megmérettetések is kulcsfontosságú szerepet játszottak. A Közép-európai Kupát (KK, nemzetközi nevén Mitropa-kupa) a múlt század húszas éveiben a profi nemzeti bajnokságok beindítása után hozták létre az akkori időszakban a világ labdarúgóelitjéhez tartozó közép-európai országok.

Emellett az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) 1971-ben határozta el, hogy saját hatáskörbe vonja az addig a FIFA kupabizottsága által szervezett és felügyelt harmadik számú kupaküzdelmet, a VVK nyomába lépő EVK-t. A nyári plusz labdarúgótorna gondolatát hárman vetették fel az ötvenes évek végén, a hatvanasok elején, ami szintén a nemzetközi futballéletben való részvétel igényét jelezte.

A magyar labdarúgás fontosabb mérföldkövei - Idővonal

tags: #magyar #labdarugas #diagram

Népszerű bejegyzések:

• Kecskemét sporttörténete és a magyar kosárlabda
• Tekintse át a magyar vízilabda olimpiai bajnok csapatainak történetét
• Útmutató a napraforgóhoz
• Több, mint pusztán kosárlabda
• Több mint 30 év Fradi-RTL Klub