Az 1956-os forradalom árnyékában: A magyar labdarúgó-válogatott és az Aranycsapat tragédiája
1956. október 14-én, másfél héttel az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörése előtt nemzeti csapatunk Bécsben játszott barátságos mérkőzést.
Az 1956-os Aranycsapat Utolsó Közös Fellépései
Az 1956. október 14-i Ausztria - Magyarország (0-2) barátságos mérkőzés a magyar futballtörténelem egyik legemlékezetesebb találkozója lett, bár akkor ezt még kevesen sejthették. Az osztrákok elleni találkozón Czibor Zoltán, Puskás Ferenc és Kocsis Sándor is a magyar kezdőcsapatban tagja volt, - mint később kiderült karrierjük során utoljára.
A mérkőzés 27. percében Puskás szerzett előnyt, majd a 65. percben Sándor Károly alakította ki a 2-0-s végeredményt. Puskás Ferenc keretbe foglalta pályafutását a magyar nemzeti csapatban, hiszen az utolsó válogatott mérkőzéséhez hasonlóan 1945-ben is egy Ausztria elleni mérkőzésen debütált. A mérkőzés után kevesen gondolták volna, hogy ez lesz a két gólszerző és Czibor Zoltán utolsó magyar válogatott fellépése.
A mérkőzés műsorfüzete is tanúsítja a történelmi pillanatot.
A magyar válogatott összeállítása a következő volt: Grosics Gyula - Kárpáti Béla, Börzsei János, Kotász Antal, Bozsik József, Berendy Pál, Sándor Károly, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor (Machos Ferenc, 21.), Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Az osztrák csapat tagjai pedig Bruno Engelmeier - Rudolf Röckl, Walter Kollmann, Erich Hasenkopf, Karl Koller, Karl Giesser, Adalbert Kaubek, Theodor Wagner, Gerhard Hanappi, Otto Walzhofer, Walter Haummer (Ernst Foreth, 38.) voltak.
Igaz, az év nem indult túl jól a válogatott számára. Puskásék meglepő vereséget szenvedtek februárban a törököktől, majd az áprilisi jugoszlávok elleni döntetlen után júniusban újabb nem várt vereségbe szaladtak bele, 5-2-re kaptak ki a belgáktól. Ráadásul májusban egy rendkívüli sorozat is megszakadt, a Népstadionban kikaptak Csehszlovákiától. Júliusban aztán véget ért a rossz széria a lengyelek elleni 4-1-es győzelemmel. Ezen a találkozón játszott együtt utoljára magyar földön Puskás Ferenc és Kocsis Sándor.
Azonban a csapat ekkor még nem adta fel. Az Aranycsapat szeptember 16-án Czibor, Puskás és Kocsis góljaival Belgrádban verte 3-1-re a jugoszlávokat, 23-án pedig Czibor találatával győzött az Aranycsapat Moszkvában, a Lenin Stadion avatómeccsén 105 ezer néző előtt.
Czibor, Kocsis és Puskás 1949-től 1956-ig hárman együtt 196 válogatottságot számlálnak (43, 68 és 85), s összesen 176 gólt szereztek. Puskás 85 találattal az első, Kocsis pedig a második 75 találattal a magyar labdarúgó-válogatott örök góllövőlistáján. Mindhárman oroszlánrészt vállaltak az 1952-es olimpiai aranyéremből, az 1953-as Európa-kupa-győzelemből, az „évszázad mérkőzésén” aratott diadalból, és az 1954-es világbajnoki ezüstéremből. A magyar válogatott góljait az olimpiai döntőben és vb-döntőben Czibor és Puskás jegyezte, míg a svájci vb gólkirálya Kocsis Sándor volt. A három legenda később Spanyolországban ejtette ámulatba a futballvilágot.
Az 1956-os Forradalom Hatása a Magyar Sportra
Az 1956-os forradalom és szabadságharc az élet minden területére, így a sportra is hatással volt Magyarországon. A magyar sportéletben is kardinális változásokat okozott, több sportágnak szinte a nulláról kellett újrakezdenie. 1956-ban szinte lefejezték a magyar sportot. A magyar sport fénykorát élte az 1956 előtti időszakban. A négy évvel korábbi, 1952-es Helsinkiben rendezett játékok, azóta is a legsikeresebb olimpiánk volt, 16 aranyérem mellett, 10 ezüst és 16 bronzéremmel utazott haza a magyar küldöttség.
A Melbourne-i Olimpia és a disszidáló sportolók
Az októberi, novemberi események után kiutazni sem volt egyszerű az első déli féltekén rendezett olimpiára. Bár labdarúgó-válogatottunk nem vett részt a tornán, a magyar pólóválogatott az elődöntőben Oroszországgal került össze. A két ország közötti feszültség a medencében is kiütközött, ebből született a melbourne-i vérfürdő néven elhíresült olimpiai vízilabdameccs. Végül a félbeszakadt mérkőzést a magyar csapat nyerte és jutott a döntőbe, ahol Jugoszláviát 2-1-re legyőzte.
A magyar válogatott olimpiai győztesként utazhatott volna haza, azonban sokan kint maradtak Ausztráliában, vagy disszidáltak amerikai országokba. A meccs főszereplője, Zádor Ervin - ő volt egyébként a legfiatalabb a csapatban - az Egyesült Államokban telepedett le. A melbourne-i nyári játékok után a magyar sportolók zöme nem tért vissza Magyarországra, hanem külföldön kezdett új életet. A Helsinkiben két aranyérmet nyert Szőke Kató Kanadában, majd az Egyesült Államokban telepedett le.
A XVI. nyári olimpiára készülő vízilabda keret tagjai 1956 októberében: Kanizsa Tivadar, Markovits Kálmán, Gyarmati Dezső, Zádor Ervin, Bolvári Antal, Mayer Mihály, Boros Ottó (álló sor, b-j), Martin Miklós, Hevesi István, Jenei László, Kárpáti György (guggoló sor, b-j).
Vajmi keveset hallunk Iharos Sándorról, aki 1955-től 1956-ig 7 hét világcsúcsot futott és 1500 métertől 10.000 méterig minden számban övé volt a legjobb idő. 1955-ben a világ legjobb sportolójának választották. A forradalom kirobbanása előtti napon a félbeszakadt olimpiai felkészülés után jelezte, hogy nem tart a küldöttséggel, majd hónapokra eltűnt.
Már a leírtakból is tökéletesen látszik, hogy a magyar sportéletben is gyökeres változásokat hozott az ’56-os forradalom és szabadságharc, holott a lista még messze nem teljes. Rengeteg kiváló sportolót veszítettünk el a történtek után, egész sportágakat kellett az alapoktól újraépíteni.
A Labdarúgás Traumatikus Éve: 1956
A három játékos (Puskás, Kocsis, Czibor) távozásával súlyos traumát szenvedett el a magyar labdarúgás. Az Aranycsapat széthullását a mai napig nem heverte ki a magyar futball - de más világsztárokat is elveszítettünk a forradalom leverése miatt.
A félbeszakadt bajnokság és a Honvéd
Az 1956-os szezon 12 csapattal indult el a magyar élvonalban. A jelenleg futó idényhez hasonlóan akkor is az elsőosztályban indult a Ferencváros (Bp. Kinizsi), az MTK (Vörös Lobogó) és az Újpest (Bp. Dózsa). A címvédő a Honvéd, míg a 2 feljutó a Tatabánya és a Szegedi Haladás csapatai voltak. Az 1956 márciusában elstartoló idényben bizony jó nézőszámokat hozott, a Dózsa-Honvéd meccset például 90.000 néző látta a helyszínen.
A bajnokság az október 21-i forduló után úgy állt, hogy a kispestiek vezették a tabellát 21 lejátszott meccs után, a 3. helyezett MTK viszont 3 meccsel kevesebbet játszott. A klubok október közepére lekötötték a felkészülési túráikat, illetve meglettek az időpontok az elmaradt meccsek pótlására, ezek a meccsek november elején kezdődtek volna. (A 12 csapatból mindössze 4 játszotta le mind a 22 bajnoki mérkőzését.) Az október 23-i események után az elmaradt mérkőzéseket soha nem pótolták be, így a bajnokság tulajdonképpen félbeszakadt.
Legközelebb 1957 tavaszán rendeztek egy 11 fordulóból álló bajnokságot, ahol a Budapest Honvéd (címvédőként első helyen végzett a félbeszakított bajnokságban) elveszítette kulcsjátékosait és csak az utolsó előtti helyen végzett az új idényben. Kiesőt azonban ekkor sem hirdettek, így bennmaradtak a kispestiek az első osztályban.
A kispestiek külföldi túrára indultak Nyugat-Európába novemberben, ám több játékosa a magyarországi történések miatt nem tért haza. A Bilbao csapatával vívott BEK-párharcot a Puskás Ferenc nevével fémjelzett magyar bajnoki címvédő, ám 6-5-ös összesítéssel búcsúzott a spanyol gárdával szemben. A visszavágót nem lehetett Magyarországon megrendezni, így végül Brüsszelben volt a Honvédnak pályaválasztási joga a bilbaói odavágó után.
Itt kapták az ajánlatot Guttman Béla tanítványai, hogy menjenek el Dél-Amerikába egy 10 meccses tornára, amit végül el is fogadtak a kispestiek, így 1957 elején Dél-Amerikába készült túrára a Honvéd, ám ezt az MLSZ hivatalosan nem engedélyezte. Puskásék ennek ellenére elutaztak, így a Magyar Labdarúgó Szövetség a FIFA-hoz fordult, akik eltiltották a játékosokat. Az Aranycsapat tagjai közül Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán és Grosics Gyula nem tértek haza. Puskásra is másfél évnyi eltiltás várt, mindezt a tornán való részvétel miatt. 1957 nyarán végül Grosics hazatért Magyarországra és féléves eltiltást kapott kémkedés és hazaárulás vádjával.
Puskás 1958-ban aláírt a Real Madridhoz, Kocsis Sándor a Barcelonához, Czibor Zoltán pedig még ‘56-ban az AS Romához, majd Czibor csapattársa lett a Barcánál, mielőtt további spanyol csapatokat erősített volna. 1957 júniusában, az oslói vb-selejtezőn játszott ismét mérkőzést a magyar válogatott, ahol 2-1-re kikapott a norvégoktól. Ősszel Grosics visszatérhetett a kapuba, ám Puskás, Kocsis és Czibor többet nem húzhatták magukra a címeres mezt.
Az Ifjúsági Válogatott és az Elveszett Generáció
A Puskásékat követő labdarúgónemzedék legtehetségesebb tagjainak Nyugaton maradása több szempontból is óriási veszteséget jelentett, és jelent természetesen mindmáig Magyarország számára. Sportszakmai szempontból hiányuk középtávon jelentett hatalmas csapást a magyar labdarúgásnak.
A magyar U18-as válogatott barátságos tornákon elért eredményekkel bizonyította, hogy jó utánpótlása van a nemzeti tizenegynek. Az angolok elleni 4-2-es győzelem után Londonba kaptak meghívást Hoffer József tanítványai, akik ott értesültek a forradalom kitöréséről. A Hoffer József és Vincze Jenő irányítása alatt álló ifiválogatott szimbolikus időpontban, 1956. október 23-án este futott ki a Tottenham stadionjának gyepére, ahol 2-1-re kikapott az angol fiataloktól.
A csapat és a stáb folyamatosan tájékozódott a budapesti eseményekről, latolgatták lehetőségeiket a forradalom eseményeinek tükrében, de aggodalmuk itthon maradt családtagjaikért nőttön nőtt, ezért úgy döntöttek, hogy hazajönnek. Bécsig jutottak. Maroknyian - leginkább a stábtagok - felszálltak arra a Budapestre tartó autóbuszra, amely néhány nappal korábban Prágába szállította a melbourne-i olimpiára induló sportolókat, és most hazafelé megállt az ifistákért az osztrák fővárosban.
A keretből 3 kivétellel senki sem tért haza Magyarországra, és külföldi klubokban építettek karriert. A játékosok többsége, összesen 16-an azonban úgy döntöttek, hogy még nem jönnek, hanem eleget tesznek a svájciak meghívásának.
Egy korabeli beszámoló szerint: "Úgy volt, hogy hétfő reggel négykor indul a buszunk. Volt még néhány dollárunk, kértük, hogy miután szombaton tudtuk csak meg, hogy hajnalban indulunk, hadd halasszuk el az utazást huszonnégy órával. Azt a választ kaptuk, hogy nem lehet, a járműveknek kötött menetrendje van. Közben Takács József gyúró, Nagy doktor, a csapat orvosa és Hoffer Józsi bácsi úgy döntöttek, hogy hazamennek, már csak azért is, hogy körülnézzenek, mi a valós helyzet. Ne felejtse el, tizennyolc évesek voltunk, szinte még gyerekek."
Közben Karl Rappan, a svájciak osztrák futballvezére üzent, hogy lekötött nekünk mérkőzéseket. Táviratozott értünk, hogy első ligás klubok szeretnének gálameccseket játszani ellenünk, a bevételt pedig felajánlhatnánk a Magyar Vöröskereszt javára. Tornatermekből átalakított, irodákból átrendezett szobaféleségekben aludtunk, hogy több jusson az otthoniaknak. S közben elég jól futballoztunk, megvertük a Grasshopperst, egy ötöst rúgtunk a Sant-Gallennek, csak úgy, mint a Neuchâtelnek. Locarnóban kilenc góllal nyertünk, az volt az utolsó meccsünk, ott dőlt el, hogy kint maradunk.
Itthon közben a kommunista állambiztonság ügynökein keresztül folyamatosan próbált tájékozódni a külföldön maradt, vagy Nyugatra szökött magyar sportolók helyzetéről. Nagy Marcell, az MLSZ ideiglenes vezetője elmondta, hogy szomorúan vették tudomásul, hogy az ifjúsági labdarúgó együttes felbomlott. Egy operatív tiszti feljegyzésből az is kiderül, hogy az újonnan fennálló kádári hatalom is komoly problémának tekintette - persze csak politikai, és nem sportszakmai szempontból - a többszáz (!) magyar sportoló illegális Nyugaton maradását.
Kalocsay Géza dr. labdarúgó edző arról beszélt, hogy a magyar labdarúgást milyen nagy veszteség érte. Elsősorban nem a Honvéd és a többi nagy csapat kész játékosait sajnálja, hanem az ifjúságiakat. Ez szerinte éveken keresztül nem lesz pótolható. Értesülése szerint Vince Jenő arra törekedett, hogy a fiatalokon keresztül alapozza meg a jövőjét. Vincének Nyugaton a labdarúgó berkekben nincs túl ismert neve, Kalocsay értesülései szerint most is úgy kapott csak a Servettehez szerződést, hogy játékosokat vitt magával. Hat játékost vitt Vince oda magával, a többiek pedig szétszéledtek, de mindegyiknek az eladási árából ő megkapta a maga 10-30 százalékát.
Tartott a fiataloknak egy olyan beszédet, melyben azt ecsetelte, ha hazatérnek, akkor itthon azonnal deportálni fogják őket a Szovjetunióba. Felhívta aztán a figyelmüket arra is, ha fiatalon kint maradnak, pár esztendő alatt állampolgárok lesznek és az illető ország nemzeti válogatottjában is játszhatnak. Vincze Jenő az Újpest játékosaként tagja volt az 1938-as világbajnoki keretnek is, ahol többek között pályára lépett a házigazda olaszoktól elszenvedett döntőben is. A tűpontos, lapos indításai miatt a Guruló becenevet kapó támadó a forradalmat követően a genfi Servette edzője lett 1959-ig, majd a rivális Basel kispadján ült 1961-ig. Nyugat-Németországban halt meg 1988-ban.
A forrásban említett hat játékos közül végül hárman maradtak hosszabb időre a Servette-nél: a fentebb idézett Pázmándy Péter 1968-ig, Makai Dezső egy szezonnyi kitérővel szintén 1968-ig, Németh Valér pedig egészen 1974-es visszavonulásáig. Nem mintha nem büszkélkedhettünk volna varázslatos képességű labdarúgókkal a hatvanas években is, de az Aranycsapat pótlására szánt 1956-os ifiválogatott krémje nagyon is hiányzott azokhoz a sikerekhez, amelyek talán túlmutattak volna az egyébként semennyire sem szégyellnivaló 1962-es, vagy 1966-os világbajnokság eredményein is.
Persze kétségeink ne legyenek: a hazatérő ifistákra ugyanaz a közeg várt volna, és ugyanaz a (sport)politikai hatalom, amelynek évtizedekig tartó regnálása és basáskodása a lezüllesztést, a korrumpálhatóságot és a középszerűséget kínálta fel mindazok számára, akik nemet mondtak a mesés Nyugat csábításának. Ezért (is) hagyott itt csapot és papot Varga Zoli, ezért engedték, vagy nem engedték világszintű játékosok csempészkedését, ezért szervezték be ügynöknek Novák Dezsőt, ezért nem merték átadni nyilvánosan Albertnek az Aranylabdát, ezért nyomták tele a Fradit belügyes spiclikkel, ezért hunytak szemet az MLSZ-ben a nyilvánvaló korrupciónak, és a sort még folytathatnánk. A legtehetségesebbek pedig kényszeredett kompromisszumokat kötöttek, vagy megléptek, esetleg tönkre mentek.
tags: #magyar #labdarugo #valogatott #1956
