A magyar labdarúgó-válogatott 1974-es éve és Albert Flórián búcsúja
Az 1974-es esztendő a magyar labdarúgás számára egyfajta átmeneti, ugyanakkor fájdalmas búcsúkkal teli időszakot hozott. A válogatott életében ekkoriban kezdődött meg az az országjáró folyamat, amely során a szövetség - a Népstadion iránti csökkenő érdeklődés miatt - vidékre vitte a nemzeti csapat mérkőzéseit. 1974. április 17-én Dortmundban rendezték a Német Szövetségi Köztársaság-Magyarország labdarúgó-mérkőzést, ám a csapat nem jutott ki az NSZK-ban rendezett világbajnokságra.
A korabeli sajtó és a sportvezetés viszonya a klasszis játékosokhoz igencsak feszült volt. A szocializmusban a sztárkultusz bűnnek számított, így a magyar játékosok - mint Albert Flórián, Bene Ferenc, Farkas János vagy Mészöly Kálmán - bár tudásuk alapján világsztárok voltak, hivatalosan esélyük sem volt külföldre szerződni. Sokan azt mondják, hogy válogatottunk egy rossz emlékű marseille-i vereséggel lépett arra az útra, ami a totális lecsúszáshoz vezetett, de ekkoriban a magyar válogatottat az élő-pontszámok alapján még mindig a 9. helyen jegyezték.
Hátsó füves: Albert Flórián szántói világa
A búcsúmérkőzés Székesfehérváron
1974. május 29-én Székesfehérváron, egy Jugoszlávia elleni barátságos mérkőzésen lépett pályára 75. alkalommal a magyar labdarúgó-válogatottban a sportág egyetlen hazai Aranylabdása, Albert Flórián. Ez volt a búcsúmeccse a nemzeti csapattól. A stadion teljesen megtelt, 16 ezer néző előtt futottak ki a csapatok, hogy elbúcsúztassák a legendát.
A mérkőzés statisztikája
- Helyszín: Székesfehérvár, 16 000 néző
- Végeredmény: Magyarország-Jugoszlávia 3-2 (0-2)
- Gólszerzők: Máté (55., 85.), Fazekas (65., 11-esből), illetve Popivoda (18.), Jerkovics (21.)
A mérkőzésen - az előre megbeszéltek szerint - 15 percet kapott Albert, majd a helyére érkezett az újpesti Fazekas László. A váratlanul született, mondhatni ajándékba kapott harmadik gól után - régi, rossz beidegződés következményeként - átadtuk a pálya középső harmadát az ellenfélnek. A Népsport akkori értékelése szerint közepes játék volt, de végre győzelem született.
A zseni sorsa és a korabeli apátia
Albert Flórián az 1969. június 15-én Koppenhágában megrendezett Dánia elleni vb-selejtezőn szenvedett súlyos sérülést, amely kettétörte pályafutását. Saját bevallása szerint innentől már sosem volt a régi, a lába érzékenyebb volt bármelyik barométernél. Az MLSZ és az akkori magyar sportvezetés úgy látta jónak, ha ilyen körülmények között köszön el a válogatott meztől Albert Flórián, távol a fővárosi nagy stadiontól.
A korabeli sajtó beszámolói szenvtelenek és érzelemmentesek maradtak, ami megfelelt az akkori sportirányítás elvárásainak. Albert később a Magyar Hírlapnak adott interjúban vallott a visszavonulásról: „Jól esett, hogy olyan sokan kértek: maradjak még egy-két évet. De már nem vagyok képes olyan játékra, amellyel a szurkolók és magam is elégedettek lehetnénk. Régi igazság: búcsúzni csak szépen szabad.”
tags: #magyar #labdarugo #valogatott #1974
