Roberto Carlos da Silva: A forradalmi balhátvéd
Roberto Carlos da Silva, vagy egyszerűen csak Roberto Carlos, a futballtörténelem egyik legkiemelkedőbb védőjátékosa, aki forradalmasította a balhátvéd posztját. A "támadó védő" gyorsaságával gyakran indított támadást a védekező harmadból, veszélyes kontrákat teremtve ezzel. Pályafutása során számos klubszintű és nemzetközi trófeát nyert, a Real Madrid és a brazil válogatott ikonikus alakjává vált.
Gyermekkor és a kezdetek Brazíliában
Roberto Carlos da Silva 1973. április 1-jén született Garçában, Sao Paulo egyik legszegényebb környékén. Hősünk Sao Paulo talán legsivárabb és legszegényebb környékén, Garcában született egy roppant szegény sarjaként. Édesapja, Óscar Pereira Da Silva maga is focizott a város csapatában, itt tanulta meg fia is az alapokat. Óscar Silva példaképe a legendás Pelé-féle Santos volt, és fiát is a tradicionális "jogo bonito" szellemében nevelte. Carlos, aki a José Levy nevű általános iskola legjobbja volt - szigorúan csak a sport területén -, ugyanabban a kis klubban kezdett el labdarúgni 1985-ben, ahol édesapja is játszott egykoron, a CA Juventusban. Apjával gyakorta együtt fociztak a gyár csapatában, Carlos pedig tizenkét évesen a helyi textilgyárban is dolgozott Cordeiropolisban, ahová családja a jobb kiugrási lehetőségek reményében költözött.
A balhátvéd posztjának felfedezése
Első klubjában, a Club Atlético Juventusban eleinte belső védőt játszott. Egy év után átigazolt a Flamenguinho együtteséhez, ahol Joao Carlos Campos keze alatt lett belőle balhátvéd. Az éles szemű megfigyelők hamar felfedezték tehetségét, és innen került az Uniao Sao Joao de Ararashoz, ahol tizenhat évesen megkötötte élete első félprofi szerződését. Két év múlva került fel a sokszoros ifjúsági válogatott balhátvéd a nagycsapatba, ahonnan szó szerint berobbant a brazil futballba hihetetlen munkabírásával és bombaszerű lövéseivel.
Klubja játékosaként meghívták a korosztályos válogatottakba. 1991-ben olimpiai selejtező tornát nyert a brazil válogatottal, a junior VB-ről pedig ezüstéremmel tért haza. 1992. február 26-án Carlos Alberto Parreira meghívására bemutatkozott a brazil felnőtt válogatottban is az Egyesült Államok ellen.
Sikerek a Palmeiras színeiben
Egy év múlva már az akkoriban fénykorát élő Palmeiras játékosa volt. A Parmalat akkoriban a fénykorát élte, s a világ egyik legnagyobb tejipari vállalata sokmillió dollárt fektetett be brazil "gyári" csapatába, hogy érdemben konkuráljanak az akkoriban a Világkupát kétszer is elnyerő Raí-Müller-Zago-Cafú-féle Sao Paolóval. A Palmeirasban olyan csapattársakkal játszhatott együtt, mint az 1994-es világbajnok brazil válogatott alapemberei, Zinho és Mazinho, a ’98-as VB-ezüstérmes Edmundo és César Sampaio, a szintén olimpiai bronzérmes Amaral, a Real Madridot is megjárt Freddy Rincón és Flavio Conceiçao, a korábban a rivális Sao Paolo FC-t erősítő Antonio Carlos “Zago” és végül, de nem utolsósorban a későbbi FC Barcelona-sztár, Rivaldo. Roberto az ott töltött két és fél éve alatt öt nagy címet gyűjtött be, brazil és paulista bajnoki címekhez segítve csapatát, és élményszámba menő nagy csatákat vívott az SPFC-Palmeiras-rangadókon Cafúval.
A Palmeiras nagy korszaka a ’90-es évek közepéig tartott. A legnagyobb szponzor, a Parmalat tejipari óriásvállalat csődöt jelentett, az alapító, Calisto Tanzi pedig börtönbe került. A játékosok sorra elhagyták a klubot. Így történt ez Roberto Carlos-szal is, aki addigra már kétszer egymás után volt a brazil Serie A legjobb balhátvédje. Utolsó két otthoni évében a legjobb brazil balhátvédnek választották meg Roberto Carlost. Az angol klasszis, Gary Lineker felfigyelt rá egy barátságos mérkőzésen, ahol a "Zöld tüdő" becenevű fiatal hátvéd 90 percen át fáradhatatlanul rohangált fel s alá.
Európai kalandok: Inter Milan és a Real Madrid
Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy hősünk kinőtte már Dél-Amerikát. 1995 nyarán Európába tette át székhelyét, az olasz Serie A-ba, a milánói Internazionale együtteséhez. Olaszországba szerződése brazil átigazolási rekordot jelentett, majdnem nyolcmillió dollárt fizetett érte az Inter. A játékos nyolc góllal tette le névjegyét a Serie A-ban, ám Milánóban jó játéka ellenére sem érezte igazán jól magát a pályán, ugyanis Roy Hodgson edző egy sorral előrébb, a középpálya baloldalán szerepeltette. Carlos azonban jobban szeretett mélységből indulni, ahol több terület volt előtte, így gyorsaságát és erőnlétét jobban kamatoztathatta, erősen lőtt lapos passzai pedig potenciális gólveszélyt jelentettek a tizenhatoson belül. 1996-ban ezért költözött át a Santiago Bernabéuba nevetséges nyolcmillió dollárért - az olaszok azóta is bánják, hogy elengedték őt.
A Real Madrid aranykorszaka és Capello hatása
Madridban Fabio Capello irányítása alatt rögtön a bajnokcsapat alapembere lett. Az olasz tréner egy nyilatkozatában meg is említette, hogy együtt dolgozhatott a világ két legjobb balhátvédjével - a másik Paolo Maldini volt. A Real második aranykorszakának összes sikerében főszereplő volt, otthoni vitrinjét három Bajnokok Ligája és ugyanennyi spanyol bajnoki cím, több Szuperkupa és két Világkupa aranyérem díszíti. Az első madridi csapatában olyan nevekkel játszott együtt, mint Buyo, Secretario, Hierro, Sanchís, Amavisca, Redondo, Seedorf, Raul, Mijatovics és Suker, ők voltak a Real "pregalaktikus" korszakának aranygyárosai.
Nemzetközi sikerek és a hihetetlen szabadrúgás
Roberto Carlos 1995-től már a válogatottban is alapember volt. Bár az atlantai olimpián szerzett bronzérem az akkori kerettel csalódás volt (olyan játékosokkal, mint Ronaldo, Rivaldo, Bebeto, Savio, Zé Maria, Aldair), az 1997-es Copa Américán és a Konföderációs Kupán is lehengerlő teljesítménnyel lett első a Seleçao. Három világbajnokságon szerepelt, 1998-ban döntős, 2002-ben a győztes brazil csapat tagja.
1997. június 3-án látványos gólt szerzett a Tournoi de France-on a franciák ellen. Úgy tűnt, a sorfal bal szélén álló Deschamps mellett elzúgó lövés elkerüli a kaput, azonban olyan kanyart vett a labda, hogy a kapuba vágódott. A döbbenten álló kapus, Barthez is csak tétlenül figyelte. A lövést később fizikusok is elemezték, és a labda íve a tudomány világában is tanulmány tárgya lett.
Roberto Carlos amazing free kick for Brazil
Az 1998-as Világbajnokság és Ronaldo megmentése
Az 1998-as esztendőben 32 év után a Real Madrid újra Európa tetejére állhatott, ám a házigazda franciák ellen elbukott világbajnoki döntő óriási csalódást jelentett Carlosnak. 1998-ban teljesült ugyan régi álma, és Bajnokok Ligája-győztes lett, de ez az év az elveszített világbajnoki döntő előtt történtek miatt marad emlékezetes.
A körülmények azóta sem tisztázottak, de annyi biztos: a döntő előtti éjszakán ő talált rá a hátracsúszott nyelvvel eszméletlenül fekvő Ronaldora, és sikerült még idejében megmenteni a Fenomént, legjobb barátja életét. Annyira megviselte ez az eset a hátvédet, hogy a döntőben korábbi önmagának csak árnyéka volt, és két francia gólban is ludas volt. A történtek nyomot hagytak a brazil válogatott játékán, Ronaldo árnyéka volt önmagának. A VB-n egyébként mind a hét mérkőzésen pályára lépett, de gólt nem szerzett. A bekk az év végén a Reallal viszont megnyerte a Világkupát, éppen honfitársai, a Vasco da Gama ellen, és mint rendesen, a fináléban is remekül játszott.
A Galaktikusok korszaka és a 2002-es Világbajnokság
Az évtized vége nem sikerült jól a Real Madrid számára, bizonytalan teljesítményt nyújtott a csapat, de Roberto Carlos hozta a formáját. 2001-ben már Figóval a fedélzeten bajnoki aranyat ünnepelhetett a Real Madrid, a kis brazil pedig pályafutása csúcsára érkezett. A következő évben a japán-koreai világbajnokságon ellentmondást nem tűrő magabiztossággal lett első Brazília, előtte még Roby Glasgow-ban a Bayer Leverkusen ellen megnyerte a Real Madriddal harmadik BL-döntőjét is. Emlékezetes, hogy mindkét gólban benne volt: az elsőnél ő végezte el azt a hosszú bedobást, amely után Raúl egyből a kapu bal alsó sarkába helyezte a labdát.
Abban a csodálatos évben Világkupát, Bajnokok Ligáját (egyetlen brazilként, aki harmadszor) és világbajnoki aranyat is nyert, ráadásul mindenhol a csapat húzóembere tudott lenni bombagólokkal kikövezett győzedelmes diadalútján. Bár egyértelműen ő érdemelte volna meg az Aranylabdát, csak az UEFA az Év legjobb hátvédjének járó díját kapta meg; de jellemző módon maga Ronaldo is azt nyilatkozta, hogy a France Football elismerése igazából Roberto Carlost illette volna meg!
Augusztusban élete meccsét játszotta a Feyenoord elleni Európai Szuperkupa-döntőn, ahol egy ezen a szinten ritkán látható akció után szerzett góllal járult hozzá a 3-1-es győzelemhez. Decemberben ismét megnyerte a csapat a Világkupa-döntőt, valamint a Bajnokok Ligája legjobb védőjátékosának választották. Egész évben kiegyensúlyozott jó teljesítményt nyújtott, csapata húzóembere volt mind válogatott, mind klubszinten.
Játékstílus és fizikai adottságok
Roberto Carlos forradalmasította a balhátvéd posztját. A "támadó védő" gyorsaságával gyakran indít támadást a védekező harmadból, veszélyes kontrákat teremtve ezzel. A futballtörténelem egyik legjobb védőjátékosa. Elképesztő fizikumának köszönhetően erősebben lő, mint bárki más a futballpályákon, szinte sohasem sérült meg, és gyorsaságban is csak kevesen tudtak vele felvenni a versenyt. Akkoriban fedezték fel csodálatos fizikai képességeit: 10.6 másodperc alatt futotta a 100 métert, "végsebessége" 34, "lövősebessége" 120 km/óra. Erőssége szokatlan combjaiban és izomzatában rejlik: mindkét combjának kerülete 58,5 centiméter, ami 21 százalékkal több, mint a labdarúgók átlagos mérete, ráadásul bőre alatt csak minimális zsírszövet található! Súlypontemelkedése 96 centiméter, a labdát pedig 35 méterre képes elhajítani! Combjaira mi sem jellemzőbb, hogy bolti méretben még csak egy farmernadrágot sem tudott vásárolni magának.
Az egy az egy elleni szituációkat rendre megnyerte ellenfeleivel szemben, többek között olyan neveket szedett már le a pályáról, mint Haszan Szalihamidzsics, David Beckham vagy Patrick Kluivert - saját bevallása szerint eddig csak Luis Figóval gyűlt meg a baja. Védő létére minden évadban meglőtte a maga 6-7 gólját, amelynek zöme irtózatos erejű szabadrúgásaiból született. Ezek a sistergős bombák akár védjegy alá is kerülhetnének, ugyanis mindig ugyanaz a rituálé előzte meg őket: letette a labdát a földre, hat lépést ment hátra, kinézte a kapu legmegfelelőbb pontját, majd a labdára szegezte a tekintetét, amelyet a lövés pillanatáig el sem emelt onnan. Az eredmény egy 170 kilométer per órával süvítő bőrgolyó, amely vagy a hálóban kötött ki, vagy valamelyik szerencsétlen játékost, illetve a kapust károsította meg, nagy ritkán pedig elkerülte a kaput.
Késői madridi évek és távozás
A 2003-as évben újra spanyol bajnok lett a Real Madrid, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntő jelentette a végállomást. Nyáron a Mallorca ellen még sikerült begyűjteni a Spanyol Szuperkupát. A brazil játéka sem volt már a régi, de küzdenitudásával, erőnlétével még mindig ott volt a legjobbak között. A katasztrofálisra sikeredett 2004-es esztendőben már lehetett rajta érezni némi fásultságot, és pletykák szerint a nyáron kinevezett új trénerrel, Camachóval is összeveszett.
2005. augusztus 2-án megkapta a spanyol állampolgárságot, ezzel Európai Uniós játékosnak számítva. Ezáltal egy hely felszabadult a klub számára, elhárítva az akadályt Robinho szerződtetése elől. A 2005/2006-os idényben még kiszámíthatatlanabb teljesítménnyel lett második a királyi gárda, a nyomást pedig egyre nehezebben viselte idegileg a brazil szupersztár. Felmerült a távozás gondolata, a Chelsea és a Fenerbahçe is szívesen vitte volna. Roberto Carlos a világbajnokságtól tette függővé a távozását. Hosszas tárgyalások után végül kitöltötte szerződését a királyiaknál. Utolsó szezonjában már kevesebbet játszott, a Bayern München elleni BL-visszavágón óriásit hibázott a németek vezető gólja előtt, Roy Makaay találata a sorozat történetének leggyorsabb góljaként vált híressé, és a Real Madrid búcsúzott.
2007. március 9-én bejelentette, hogy a szezon végén távozni fog. A márciusi El Clásico után óriási hajrába kezdett a Madrid, pontegyenlőséggel megnyerte a 2006/2007-es pontvadászatot. A 35. fordulóban például az ő gólja mentette győzelemre a Recreativo Huelva elleni idegenbeli mérkőzést. Így bár nem világbajnoki címmel, de jelentős trófeával hagyta ott Roberto Carlos az európai futballelitet.
Fenerbahçe és további klubok
Június 19-én, két nappal a bajnoki cím megszerzése után írt alá a török bajnok Fenerbahçe csapatához 2+1 évre. A török Szuperkupa-győztes (2007, 2009) csapat tagja volt. Korábbi klubjai között szerepel még a Corinthians és az Anzsi Mahacskala is.
Érdekességek
- 2005. június 24-én egy élő rádióinterjút adott Belo Horizontéban, amikor fegyveresek támadták meg azt az autót, amelyben az újságíró készítette vele a beszélgetést. Szerencsére sértetlenül megúszta az incidenst, az újságírótól azonban elvették a karóráját és a mobiltelefonját.
- A Real Madrid 1998 és 2004 közötti kereteiből Roberto Carlos volt az a játékos, aki bármikor bármelyik válogatottba és klubcsapatba befért volna.
- 1997-ben a FIFA év játékosa szavazáson Ronaldo mögött a második helyen végzett.
- 125 mérkőzésen szerepelt a brazil nemzeti tizenegyben, 11 gólt szerzett.
- A Bajnokok Ligájában több, mint száz mérkőzésen szerepelt, valamennyin a Real Madrid mezében.
Főbb sikerek és elismerések
| Kategória | Sikerek |
|---|---|
| Klubtrófeák |
|
| Válogatott trófeák |
|
| Egyéni elismerések |
|
tags: #brazil #labdarugo #roberto
