A magyar labdarúgó-válogatott felejthetetlen 1985-ös éve

Harmincöt évvel ezelőtt minden képzeletet és várakozást felülmúló tavaszt produkált a magyar labdarúgás. A válogatott - a selejtezőkből elsőként Európából - kijutott a mexikói világbajnokságra.

Az ausztriai diadal: Mexikóba vezető út (1985. május 17.)

VIII. Az a nap, 1985. Ahogyan akadnak labdarúgásunk történetében lidérces emlékű, szomorú napok is, úgy léteznek olyanok is, amelyekről, amíg csak lesz magyar foci, mindig megemlékeznek majd a szurkolók. A találkozó nemcsak nekünk volt fontos. Az osztrákoknak is, amelynek számos tanújelét is adták a „sógorok”. Egyrészt hatalmas harci kedvről számolt be minden osztrák sajtóorgánum, kiemelve, hogy extra revánsvágy él a fehér-fekete mezesekben az őszi, budapesti vereség miatt. S hogy nemcsak beszéltek erről, arra ékes bizonyíték volt, hogy aki csak élt és mozgott náluk, játékra jelentkezett.

A magyar válogatottból a sárga lapjai miatt eltiltott Varga „Kacsa” hiányzott, s emiatt erre a találkozóra a keretbe sem került be, Mezey általános bő keretének többi tagja azonban ott volt Bécsben. Közülük a szövetségi kapitány a következő játékosokat jelölte a kezdőcsapatba:

Magyarország: Disztl Péter (Videoton) - Sallai (Bp. Honvéd), Róth (Pécs), Garaba (Bp. Honvéd), Péter (ZTE) - Kardos (Ú. Dózsa), Nagy A. (Bp. Honvéd), Nyilasi (Austria Wien), Détári (Bp. Honvéd) - Kiprich (Tatabánya), Esterházy (Bp. Honvéd).

Bár az első percek némi osztrák fölényt mutattak, csapatunk hamar magára talált. A 10. perctől kezdve fölényben játszott a piros mezben, fehér nadrágban és zöld sportszárban pályára lépő magyar válogatott, és a három éven át tartó Mezey-korszak talán legkiválóbb játékával rukkolt elő. A 21. percben Kiprich - aki éppen az osztrákok elleni hazai selejtezőn volt először válogatott - csodálatos cselekkel tört be a 16-oson belülre, és ballal, a kétségbeesetten vetődő Koncilia lába alatt a rövid sarokba helyezett. A gól után sem vett vissza a lendületből csapatunk, kisvártatva Esterházy remek lövését kellett hárítania az osztrák kapusnak. A 34. percben Esterházy Sallaitól kapott jó indítást, a jobb oldali szögletzászlónál remekül forgatta meg Degeorgit, beadását Nyilasi fejelte kapura. Ezt a fejest Koncilia még bravúrra védeni tudta, ám a kipattanó labdára érkező Kiprich 6 méterről a hálóba gurított.

A második félidőt álomgóllal nyitotta válogatottunk. Esterházy ezúttal a bal oldalon lódult meg, pompásan tálalt a középen érkező Détári elé, aki félelmetesen nagy gólt rúgott. A jobb lábára érkező labdával bemutatott egy lövőcselt, amellyel szétszalasztotta az osztrák védelmet, majd ballal, elemi erővel a léc alá bombázott. Sem a védőknek a szerelésre, sem pedig Konciliának a védésre nem volt szemernyi esélye sem. Ezzel immár 3-0-ra vezettünk Bécsben, és a csapat a hátralévő 40 percben már nem eresztette ki a kezéből a meccset. Hogy a csapat játéka mennyire eszményi volt, azt az is igazolja, hogy Mezey György nem cserélt, nem látott okot arra, hogy bárkit is lehozzon a gyepről, így a kezdőcsapatunk játszotta végig a 90 percet. A szurkolók az utolsó 10 percben hangos „Mexikó, Mexikó” skandálással ünnepelték a vb-kvalifikációt szerző válogatottat. Ennél is jelentősebb volt azonban a győzelem azért, mert ismét visszaadta a szurkolók hitét, ismét milliók váltak a magyar válogatott fanatikusaivá, még azok közül is, akik klubmeccsekre esetleg már évek óta nem jártak.

A hollandok elleni hazai összecsapás: Egy felemás ünneplés (1985. május 14.)

Nem egy, nem két helyen hallani mostanság azt, hogy bizony a hollandok lesznek annyira jó fejek, és leadják nekünk ezt a meccset, hiszen mi is leadtuk nekik ‘nyolcvanötben. Nos, még az irapuatói hőség, és jó pár tál tészta előtt tényleg játszottunk velük a fent említett évben. A mi fiaink május 14. napján látták vendégül holland barátainkat a Népstadionban. A hivatalos nézőszám 75.000, de tudjuk, hogy akkoriban az volt még a rendszer, hogy miután a jegyesek bementek a stadionba, beengedték azokat is, akiknek jegye nem volt, de mindenképpen ott akartak lenni. Így voltak tele akkoriban a lépcsők is, és innen származik az a sok legenda a flakonokba vizelő szurkolókról, akik megmoccanni sem tudtak, nem hogy kimenni a mosdóba.

Fiatal olvasóinknak itt jegyeznénk meg, hogy igen, ez a magyar válogatott mérkőzése. Éles eszű és éles szemű olvasóink már biztosan megérezték hogy ez a névsor nem a vendégszurkolóké, hanem azé a tizenegy emberé, akik szembeszálltak fiainkkal ezen a nevezetes estén. Jól jegyezzük meg, ez az a holland válogatott aminek a legendáriumok szerint szüksége volt TŐLÜNK egy szívességre. Nem mostanában lesz ilyen ismét. Bár azt ők sem gondolták szerintem, hogy majd 2013. októberében a magyar szurkolók visszaemlékeznek rájuk, és hivatkozási alapul emlegetik majd őket, hogy miért illene leadniuk a meccset. Nekünk. Számunkra már csak presztízs értéke volt a találkozónak. A hollandoknak viszont cseppet sem volt mindegy, hogyan alakul az eredmény. Ha győznek, még próbálkozhatnak a pótselejtezőkön, ha nem, akkor ezt Ausztria teheti meg.

A hazai szurkolók nagy örömünnepre készültek. Ha a holland csapatot odahaza le tudtuk győzni, akkor a Népstadionban is sikerülnie kell, főleg akkor, ha meg tudjuk ismételni az osztrákok elleni nagyszerű játékot. Válogatottunk most is sokat támadott, helyzetet is sokat dolgoztunk ki, de valahogy a befejezések most nem sikerültek. A játékosok nem összpontosítottak megfelelően. Talán fáradtak voltak, talán nem eléggé motiváltak. Ki tudja? Tény az, hogy bár a szögletarány 11-1 volt a mi javunkra a találkozó mégis a vendégek győzelmével ért véget. A továbbjutás és a csoportelsőség most is megvolt, de valahogy így más volt. Felemásra sikerült a hazai ünneplés. A közönség egy része dühödten tüntetett, de fel-felhangzott a hajrában, a „Szép volt fiúk!” és a „Mexikó! Mexikó!” kórus is. Emígy emlékezett vissza az akkori sportújságírás egy nap távlatából az akkor történtekre, a magyarfutball.hu tanúsága szerint. Mint azt magunk is láthatjuk, ekkor még szó nem esett leadott meccsről, csak fájó vereségről, ahogy persze hivatalosan nem is esett róla azóta sem. Csak a köznyelv, aki tudni véli, mi történt akkor. Hiszen mi akkor már foglaltuk a jegyet Mexikó felé, hogy aztán átmozgató edzéseket végezhessenek a fiúk a repülőgépen is - ahogy egy másik legenda mondja, míg a hollandoknak ezt a meccset mindenképpen be kellett húzniuk, hogy tovább éljenek még reményeik.

További 1985-ös válogatott összeállítások és a keret

Az 1985-ös évben a válogatott számos mérkőzésen lépett pályára, különböző összeállításokban. Az alábbiakban néhány példa a felhasznált keretekre és kezdőcsapatokra, melyek jól mutatják a Mezey György irányította csapat sokszínűségét és az alkalmazott taktikák rugalmasságát.

tags: #magyar #labdarugo #valogatott #merkozesei #1985

Népszerű bejegyzések:

• A szombathelyi Haladás komplexum kihívásai
• Rekordveszteség és kihívások a londoni Kékeknél
• Zsűritagok és az értékelés szempontjai
• Fejlődés közös élményekkel
• Fociszabálytalanságok és fegyelmezés