A magyar labdarúgó-válogatott útja és bukása az 1986-os mexikói világbajnokságon

Véget értek a bajnokságok. A világ értő fele Rióra, a futball-világbajnokságra figyel, és többé-kevésbé lázas izgalommal számolja vissza a napokat. Egy elsősorban focival foglalkozó blognak kutya kötelessége ilyenkor ugyanezt tenni, szerencsére ez nem is esik nehezünkre.

Különösen úgy nem, hogy váratlan segítséget kaptunk rendszeres olvasónktól, barátunktól, a József Attila díjas írótól, Benedek Szabolcstól. Szabolcs már egészen kisgyerek kora óta fanatikus rajongója a sportágnak, eleinte Szolnokon, majd egyetemista korától Budapesten lett a stadionok állandó látogatója. Elképesztő historikus és futballtörténelmi ismeretei valóságos élő lexikonná változtatták: középkori regét mesél, vagy épp fejből vágja az elmúlt évtizedek bármelyik Honvéd vagy válogatott kezdőcsapatát. A riói vébét felvezető sorozatunk az ő tollából származik, magyar válogatott részvételeit mutatja be a korábbi világbajnokságokon. Szabolcs eredetileg egy önálló könyvbe írta, végül azonban úgy alakult, hogy blogunknak ajándékozta.

Az 1986-os világbajnokság felé: A sikeres selejtezősorozat

Mezey György a Magyarország-NSZK válogatott mérkőzésen (1983. szeptember 7., Népstadion, 1-1) ült először szövetségi kapitányként a kispadon, ezt megelőzően Mészöly Kálmánt segítette, ilyen minőségben volt az 1982-es spanyolországi vb-n. A váltás a dán-magyar Eb-selejtezőn elszenvedett 3-1-es vereség (június 1., Koppenhága) után történt. A következő világbajnokságra már Mészöly korábbi segítője, Mezey György készítette fel a csapatot.

A világbajnoki selejtezők során már érezni lehetett, összeállt a csapat Mezey György keze alatt. A válogatott minden meccsét megnyerte, egyedül a hollandok elleni hazai selejtezőn kaptunk ki, de annak már nem volt tétje. A csoportban még Ausztria és Ciprus volt az ellenfél.

Az osztrákok elleni hazai győzelem (1984. szeptember 26., Népstadion) a félidőben az ellenfél még 1-0-ra vezetett. Nagy Antal fejessel egyenlített, a többi már történelem. Egy hónapra rá Cipruson is győztünk, igaz, nehezen, ám Nyilasi a 89. percben szerezte a győztes gólt. A pont két héttel később, Bécsben került fel az i-re. A magyar csapat idegenben (1984. október 17., Rotterdam) 2-1-re megverte a Van Bastennel, Gullittal, Rijkaarddal felálló hollandokat, és fél évvel később (1985. április 17., Bécs) a Hanappi-stadionban 3-0-ra az osztrákokat. A 3-0 azt jelentette, hogy Magyarország minden más válogatottat megelőzve, elsőként jutott ki az 1986-os, ismét Mexikóban rendezett világbajnokságra. (Bécsben nem volt szükség cserére, a meccset a Disztl P. - Sallai, Róth, Garaba, Kardos - Nagy A., Péter Z., Détári - Kiprich, Nyilasi, Esterházy összetételű csapat játszotta végig). A csoportelsőség - a válogatott Európából elsőként kvalifikálta magát a vb-re - ellenére a magyar-holland (1985. május 14., Budapest) 0-1 közfelháborodást váltott ki, s nem csak itthon.

1985 végén már akadt olyan értékelés, amely Európa legjobbjaként beszélt a Mezey-csapatról. Ebben a hangulatban jött az 1986 márciusi, brazilok elleni meccs a Népstadionban, ahol simán 3-0-ra vertük a dél-amerikai csapatot. Ma is vita folyik arról, hogy a nyolc hónap kihagyás után aktivizálódott brazil válogatott nem afféle B-csapatnak tekinthető-e (1986. március 16. Magyarország-Brazília 3-0, gól: Détári, Kovács K., Esterházy).

Részletes elemzés: Magyarország - Ausztria 3-0 (1985. április 17.)

A bécsi Hanappi-stadionban több ezer magyar ünnepelte Mezey György válogatottját. A találkozót egy szerdai napon rendezték, de már kedden nyolcvankét szurkolói busz haladt át a határon, mert a mérkőzés 21 ezer jegyéből hatezret a magyar drukkerek vásároltak meg. A honfitárs turisták mámorosan kiáltozták: „Mexikó, Mexikó!”, mivel sorozatban az ötödik vb-selejtező megnyerésének küszöbén állt a magyar csapat, és tíz pontjával (akkor még csak kettőt adtak a győzelemért) végérvényesen helyet foglalhatott magának az 1986-os világbajnokság huszonnégyes mezőnyében.

Kiprich József első gólja a magyar futball legszebb napjaira emlékeztetett; szólója ahhoz a szlalomhoz hasonlított, amelyet Bene Ferenc produkált 1966-ban a brazilok ellen. A második gól is filmbe illett, mert megint csak „forgatás” zajlott. Ezúttal Esterházy Márton szédítette a jobb oldalon a „sógorokat”, majd pontosan ívelt Nyilasihoz, és ebben a pillanatban tizenötezer osztrák vetett keresztet a Hanappi-stadionban. Az Austria magyar játékosáról valamennyien tudták: ha helyzetbe kerül, lehet újra a középkezdéshez felállni. Kivételesen azonban Koncilia reflexmozdulattal hárította az ausztriai légiós fejesét, ám a menteni akaró Lainer visszarúgta a labdát Nyilasira, a „lepattanót” pedig Kiprich - annak rendje és módja szerint - a helyére tette (0-2).

Igaz, előfordult már, hogy 2-0-ás magyar vezetésről egyenlítettek az osztrákok Bécsben, de a mámoros vendég drukkerek sok mindent felelevenítettek a szünetben, csak ezt nem, és a második félidő harmadik percében Détári Lajos félreérthetetlenül üzent a Malév illetékeseinek: valóban kiállíthatók a mexikói repülőjegyek. Megint Esterházy készített elő - a változatosság kedvéért balról emelt középre -, a lepattanó labdára Détári rádőlt, de nem rúgta el, hanem újabb látványos lövőcsellel lepte meg az osztrákokat, majd ballal a háló közepébe lőtt (0-3).

A Népsport játékosértékelése a mérkőzés után:

• Disztl Péter: végig hiba nélkül védett, a találkozó végén kétszer is bravúrral hárított.
• Sallai: hallatlanul mozgékony volt, gyakran vállalkozott felfutásokra, ugyanakkor nem kockáztatott semmit. Fegyelmezetten betartotta a taktikai utasítást, megbízhatóan őrizte emberét, hol Jarát, hol pedig Polstert.
• Róth: a magyar csapat egyik legjobb embere volt, kitűnően oldotta meg a váltást Kardossal, hol egyik, hol másik ment fel a középpályára, vagy a támadósor vonalába. Fejjel és lábbal egyaránt magabiztosan hárított.
• Kardos: biztos pont volt a csapatban, higgadtan, fegyelmezetten játszott.
• Péter: rendkívül nehéz dolga volt a klasszis Schachnerrel. Maradéktalanul végrehajtotta a szakvezető elképzeléseit. Felfutásokra is gyakran vállalkozott.
• Garaba: kezdetben Kranklt semlegesítette mesterien, később az osztrákok másik előretolt csatárát, amikor Schachner beljebb húzódott. Bárkivel is állt szemben, a védőjáték magasiskoláját nyújtotta.
• Nagy: feladata tulajdonképpen az volt, hogy a védelem előtt megszűrje az osztrák támadásokat. Ez tulajdonképpen nem adott lehetőséget arra, hogy kitűnjön, csillogjon. Úgy játszott, hogy védőtársainak könnyebb lett a dolga, és sohasem kerültek nehéz helyzetbe miatta. Ez egyértelmű dicséret.
• Détári: nagyon sokat volt játékban, akadtak a mérkőzés folyamán kisebb-nagyobb hullámvölgyei, de végig példamutatóan küzdött, óriási munkabírással játszott. Lőtt egy parádés gólt, olyat, amelyről még hosszú ideig fognak beszélni. A második félidőben a játék szervezésében is igen aktív szerepet vállalt.
• Kiprich: az osztrák vélemények szerint a magyar csapat nyerő embere volt. Az első gólja a cselsorozattal valódi csatárbravúr, a másik pedig szemfülességét dicséri. Kétségtelen, hogy nyerő ember volt.
• Nyilasi: vállalta a kellemetlen szerepkört, bement az osztrák védők húsdarálójába. Végig harcosan, nagy elszántsággal küzdött, és a második félidőben, amikor visszahúzódott a középpályára, akkor a labdatartásban és az irányításban is fontos szerepet töltött be.

Magas elvárások és ellentmondások a felkészülés során

Korszerű taktika és remek erőnlét jellemezte az együttest, de a mexikói világbajnokság előtt jöttek a gondok, amik a tornán csúcsosodtak ki. Ebből a szempontból érthető a szövetségi kapitány világbajnokság előtti óvatossága, miközben a közvélemény kiugró eredményt, sőt érmet várt a magyar csapattól. Volt olyan fogadóiroda, amely a vb első számú esélyesének Magyarországot tette meg. Abban mindenesetre mindenki biztos volt, hogy a magyar csapat továbbjut a csoportjából - pedig az már első ránézésre sem volt egyszerű. Kanada nem jelenthetett különösebb nehézséget, rajtuk kívül azonban ott voltak az Európa-bajnok franciák, valamint a „sötét ló”, a Szovjetunió, amely nem sokkal a vb előtt szövetségi kapitányt cserélt, és az új szakvezetés a friss KEK-győztes Dinamo Kijevre építette a keretet.

Mezey György rendkívül magabiztos volt a torna előtt, a Labdarúgás című lapnak 1986 májusában így nyilatkozott: „Válogatottunk eljutott arra a szintre, hogy bízzon önmagában, ne ijedjen meg ellenféltől, szokatlan környezettől. A továbbjutás feltétlenül benne van a gárdában, de kevés, ha megállunk a legjobb tizenhat között” - nyilatkozta a kapitány, majd hozzátette: „Rég volt ennyire egységes az ország egy labdarúgókérdés megítélésében. Vezető, szurkoló, játékos és edző egyformán elvárja azt, hogy a tizenhatba kerüljünk. Ez minimális célkitűzésnek is felfogható.”

A felkészülés árnyoldalai: Lienz, hőség és a Nyilasi-ügy

A felkészülés nem a legszerencsésebben alakult. A szakvezetés elképzelése szerint a válogatott magaslati edzőtáborba vonult volna, hogy alkalmazkodjon a mexikói körülményekhez, ám az ausztriai Lienz nem volt alkalmas erre. Ennek ellenére a csapat odautazott, s ott is maradt. Az ausztriai, magaslati edzőtáborba Nyilasi makacs sérülése miatt nem utazhatott ki, a kapitány pedig úgy döntött, ezek után a világbajnokságra sem viszi ki a válogatott és a selejtezősorozat vezéregyéniségét.

Az Austria Wienben szereplő klasszist bábuként rángatták, a klubja nem akarta elengedni, folyt a huzavona, hogy műtsék, ne műtsék a gerincével. Végül megoperálták, de a válogatott csapatkapitányaként 1986. május elsején nem utazhatott el a kerettel a lienzi edzőtáborba, neki ugyanis a klubjával Innsbruckban volt jelenése. Szepesi György, az MLSZ akkori elnöke jó kapcsolatai segítségével mindent elkövetett a Nyilasi-ügyben, de még az ő tekintélye is kevésnek bizonyult a helyzet megoldására. „Hagytam, hogy Mezey leszállítsa Nyilasit a repülőtérre induló autóbuszról, és nem rendeltem haza a válogatottat az ausztriai Lienzből, a magaslati edzőtáborozásról, noha Östreicher már az első este telefonált nekem: innen haza kell menni. Attól tartottam, ha beavatkozom, Mezey lemond" - mondta. Ezek után már hiába próbált meg mindent Szepesi György MLSZ-elnök, Nyilasi nem bocsátott meg.

„Fantasztikus két évünk volt. Mezey Gyuri megtalálta a taktikát, és hozzá a megfelelő játékosokat. Nem voltak klasszisaink, csak Détári és Nyilasi, de közülük is a Tibi volt az igazi sztár. Ő volt a csapat vezére, a játékával és a habitusával is. Aztán Mezey nem vitte ki a világbajnokságra, Mexikóba. Nyilasi kiesése volt a végső csapás, nélküle nem volt ugyanaz a válogatott, mint vele" - emlékezett vissza Esterházy Márton lassan másfél évtizeddel ezelőtt. Nagy Antal szerint is: „Ami a Nyilasi-kérdést illeti, nem Tibivel kellett volna a bolondját járatni, hanem a szövetség és az Austria Wien vezetőinek megegyezniük. Ehelyett az él az emberekben, hogy Nyílt Mezey parancsolta le a buszról.”

A télies körülmények után Mexikóban már trópusi hőség várta az együttest, a figyelmeztetések ellenére a kapitány nem várta meg az enyhébb késő estéket az edzések megtartására. Mexikóban a mieink a nyilvánosságtól elzárva, a legnagyobb hőségben edzettek - ennek a remélt akklimatizálódás volt az oka, a televíziós közvetítések és az időeltolódás miatt ugyanis a mérkőzéseket délben vagy kora délután rendezték.

A kétszeres olimpiai és négyszeres világbajnok öttusázó, dr. Török Ferenc az Origónak korábban elmondta, a mexikói körülmények speciális felkészülést igényelnek. „Ha valaki tudta, hogy magaslaton hogyan lehet készülni, akkor az én voltam. Mezey Gyuriék megkerestek engem és a keretorvost, Gótzy doktort. Elmondtuk, hogy mit és hogyan kellene csinálni, de aztán ebből nem sok valósult meg. Sőt. Mondtam, hogy az elv egyszerű: magaslaton lakni, tengerszinten edzeni. Erre ők elutaztak hideg magaslatra Ausztriába, ami nem azonos azzal, ami Mexikóban várta őket. Mindenki ment a saját feje után” - mondta Török Ferenc.

Nagy Antal is megerősítette: „Sokan azt mondják, nem kellett volna Ausztriában edzőtáborozni a vb előtt, mert ezzel tulajdonképpen egy második alapozást kaptunk. Nem tudom, nem vagyok edző. Mivel Mezey Györgyöt jó szakembernek tartottam, nem kérdőjeleztem meg, miért utazunk Lienzbe. Az más kérdés, hogy utólag én is azt mondom, magaslaton, fagypont körüli hőmérsékleten nem lehet a magaslati hőségre felkészülni. Ausztriában rengeteget edzettünk, sok futás szerepelt a programban. Mexikóban délben tartottuk az edzést. Amikor minden csapat délután edzett, mi délben a tűző napon.”

Esterházy Márton visszaemlékezése szerint: „Ezernyolcszáz méter magasan, a nulla fokhoz közeli hőmérsékleten edzeni nem jelent felkészülést a tűző napon, magaslaton jelentkező körülményekre. Akkor ezt nem kérdőjeleztem meg, szó nélkül teljesítettem, amit mondtak. De azért mondanék valamit, ami akkor is bántott: nem kezeltek minket felnőttként. Itthon a komcsitempó ment. Meg mellé a csendőrpertu. Semmiről sem kérdezték meg a véleményünket. Azért harmincévesen az ember ismeri a szervezetét, éreztem, nem stimmel, hogy Lienzben amikor lementünk az edzésre néhány száz métert, akkor a fejem fájt, visszafelé meg hányingerem volt. A magaslattal magyarázták.”

Az irapuatói tragédia és a "tészta-ügy"

Mindezen problémák ellenére mindenkit sokkolt, hogy 1986. június 2-án a magyar válogatott mintha ott se lett volna a Szovjetunió ellen a pályán Irapuatóban. Akik átélték, ma is felkapják a fejüket Irapuato hallatán: a Mezey György vezette válogatott 6-0-ra kapott ki a szovjetek ellen, és onnan már nem volt visszaút - kiesés, majd azóta is tartó vb-távollét következett. Mezey György csapata három csoportmeccséből kettőn kikapott az 1986-os világbajnokságon.

A Szovjetunió elleni mérkőzés

Öt nappal a szovjetek elleni bemutatkozás előtt még edzőmeccset játszott a válogatott Leonban, egy helyi csapattal, s kiváló produkcióval előrukkolva 6-1-re győzött. Az ellenfél edzője szerint a magyarok első félidei teljesítményéhez hasonlót eddig még senkitől sem látott, volt olyan játékos a keretben, aki kimondta: világbajnokok leszünk. Mezey György meg volt győződve arról, hogy a szovjetek rossz taktikát választottak akkor, amikor nem a világbajnokságra készítették fel a csapatot, sokkal inkább a Dinamo Kijev KEK-döntőjére figyeltek. A frissen kinevezett edző, Valerij Lobanovszkij azonban jól felkészítette a csapatát a magyarok ellen.

A meccsen négy perc alatt kapott két gólt a magyar válogatott, amely nem tudott magához térni a lefújásig, a vége 6-0 lett a szovjeteknek. Akik éltek akkor, a többség még ma sem feledi az eddigi utolsó világbajnoki szereplésünk első meccsét. A Mezey György vezette magyar válogatott 6-0-ra kapott ki a szovjet csapattól, innen pedig már nem is tudott felállni, kiesés lett a vége.

Labdarúgó-világbajnokság, 1986. C-csoport, 1. forduló

Magyarország - Szovjetunió 0-6 (0-3)
Irapuato, 15.000 néző. Vezette: Agnolin (olasz)

Magyarország: Disztl P. - Sallai, Róth (Burcsa 14.), Garaba, Kardos - Péter Z.(Dajka 63.), Nagy A., Détári, Bognár - Kiprich, Esterházy
Szovjetunió: Daszajev - Larionov, Kuznyecov, Besszonov, Gyemjanyenko - Jaremcsuk, Zavarov, Jakovenko (Jevtusenko 73.), Rác - Belanov (Rogyionov 70.), Alejnyikov

Mi okozhatta a katasztrófát? Elméletek és cáfolatok

Hogy mi volt a fő probléma: az ausztriai magaslati edzőtáborozás, a mexikói hőségben való edzés vagy a sokat emlegetett tészta, azóta sem tudni. Ahogy már azt sem, ki találta ki a tészta-ügyet, azt, hogy a játékosok hús helyett csak a tésztát ették. Hallhattunk már mindent: vérdopping, tészta, a nagy meleg Mexikóban, a hideg idő a lienzi edzőtáborban.

Nagy Antal így emlékszik vissza: „Ezt az egész tésztakérdést akkoriban fújták fel, mert Magyarországon még nem terjedt el, hogy a futballisták táplálkozása is befolyásolhatja a teljesítményt. Az edzőtáborban ettünk tésztát, többet, mint általában, de ettünk mást is. Ez gyermeteg dolog. Azt pedig tanúsítom, hogy nem doppingoltunk! Hogy valamit becsempésztek az italunkba vagy az ételünkbe, ilyet állítani nem lehet. Jó, azóta tisztában vagyunk vele, hogy az egyébként jó kondícióban lévő szervezetben lágy drogokkal átmenetileg levertséget lehet okozni, tehát fizikailag teljesen szét lehet zuhanni úgy, hogy se előtte, se utána olyasmit ne tapasztaljon az ember, de ezt nem lehet bizonyítani. Káprázott a szemünk, olyan volt, mintha nem a pályán, hanem forró hómezőn lettünk volna, minden foszforeszkált. De Dajka is ezt mondta, pedig ő később, a második félidőben állt be. Utólag könnyű lenne azt mondani, hogy titkosszolgálati módszerrel harcképtelenné tettek minket, hangsúlyozom, ez bizonyíthatatlan. De azt roppant furcsának tartom, hogy mindenki egyszerre került holtpontra. Mert ha dopping lett volna vagy rossz táplálkozás, az is másként hat egyénileg mindenkire, de nem egyszerre, s egy időben.”

Esterházy Márton is hasonlóan nyilatkozott: „Magam utólag hallottam, hogy mi a vérdoppinggal éltünk. Hát erre azt mondom, persze! Alvás közben észrevétlenül levették a vért, majd visszaadták oxigénnel feldúsítva, s mindezt szintén észrevétlenül. Na ne! Ráadásul én mindig megkérdeztem az itthoni összetartásoknál, hogy milyen vitaminokat kapok, mert az AEK Athénnál többször is kijelöltek doppingvizsgálatra. Sohasem volt probléma. Nincs tudomásom, hogy bármit kaptunk volna. A tésztáról meg annyit, hogy jó néhányan már a versenysúlyunkon mentünk az edzőtáborba, és ott még fogytunk majd’ öt kilót a meló és az étrend miatt. Önmagamhoz képest csont és bőr voltam. Ezzel szemben - mint Mexikóban vagy később megtudtam - a többi csapatnál némi felesleggel érkeztek a játékosok, amelyet azért még könnyen le lehetett adni. De a média hatására a közvéleményben az alakult ki, mi vagyunk a »tésztás fiúk«.”

Bognár György is aláhúzta a különös állapotot: „Nem tudom megmagyarázni, hogy azon az egy mérkőzésen miért voltunk rosszul, miért szédültünk már a bemelegítésnél. Se előtte, se utána nem volt ilyen a pályafutásomban. Nem tudom megmagyarázni, nincs rá bizonyítékom. Valami történhetett, amit nem tudunk bebizonyítani, csak egymás közt beszélünk róla. Mindenki azt mondja, nem voltunk rendben a meccs előtt. De nem az edzettségi állapotunk nem volt rendben, mert előtte napokig nem volt ilyen érzésünk, és utána sem. Ott valami olyasmi történt, amire nem tudok magyarázatot, de átéltem.”

Mezey egyébként azt mondta: ez egy szakmai bukás volt. „A vereséghez az vezetett, hogy a három éven át sikerrel működő csapatjátékunk csődöt mondott. Kettő-null után ugyanazt folytattuk, szépen kinyíltunk. Kilenc lesre ment a szovjet válogatott, előremozgó védelemmel szemben. A bajt én sem tudtam megállítani, félidőben meg már én is azon voltam, hogy javítsunk valamit a gólarányon, ez is nagy hiba volt, jöttek is a további gólok. Ez egy egyszerű szakmai bukás volt" - mondta Mezey György nagyjából két és fél évtizeddel a meccs után.

A további csoportmérkőzések és a kiesés

Négy nappal később a Szendrei - Sallai, Kardos, Garaba, Varga - Burcsa (Róth), Nagy A. (Dajka), Détári - Kiprich, Bognár, Esterházy összetételű tizenegy Esterházy révén már a 2. percben vezetést szerzett Kanada ellen. A remélt jó folytatás elmaradt, a magyar csapat ezúttal sem közelítette meg az elmúlt két évben mutatott formáját: ötlettelenül, bátortalanul játszott. A rendkívül alacsony szintű találkozón Magyarország 2-0-ra győzött, a végeredményt Détári állította be a 76. percben.

A talán legkomolyabb ellenfél, Mexikó ellenében viszont a Mezey-gárda simán veszített (1985. december 14. Mexikó-Magyarország 2-0). A magyar válogatott később legyőzte Kanadát, majd kikapott a későbbi bronzérmes franciáktól 3-0-ra. A franciáktól elszenvedett vereség megpecsételte a sorsunkat - a csoportban harmadikként 2 pont, 2-9-es gólkülönbség -, s Mezeyét is. Uruguay szintén 2 ponttal, 2-7-es gólkülönbséggel jutott a 16 közé… A magyar válogatott a 18. helyen végzett.

A mexikói kudarc utóélete és a magyar futball hanyatlása

Mezeyt (30 mérkőzésből 18 győzelem, 5 döntetlen, 7 vereség) Komora Imre követte a kispadon. Azóta viszont egyetlen világbajnokságra sem sikerült kijutni, holott lassan három évtized telt el. Kezdetben talán még lett volna valamennyi esélyünk rá. A 0-6 sokkolt bennünket. De ha utána - és a Kanada elleni győzelmet követően - a vezetők felmérik a helyzetet, a franciáktól egy kisebb különbségű vereség is elég lett volna a továbbjutáshoz. Innen nézve a 0-6 nagy kudarc, de azon a vébén több nagy különbségű eredmény született, s egyik válogatott sem pusztult bele a vereségbe. Mi, igen.

Esterházy Márton meglátása szerint: „Magyarországon a tragédiák mindig mélyebb nyomot hagynak, mint a sikerek. Mi nemcsak a huszonöt évvel ezelőtt történtekre térünk vissza, még mindig a berni vb-döntőn kesergünk. Irapuato után nem tudtunk lábra állni, pedig lett volna lehetőségünk még Mexikóban is. Az utolsó csoportmeccsen, a franciákon látszott, nem akarnak kikapni, s főleg nem megsérülni. Ilyenkor szokott békés iksz születni. Elkeserít, hogy a 0-6 megbélyegez mint „tésztást”, s elsikkad, hogy ez a válogatott végigverte Európát. Ez tipikusan magyar dolog, mi nem a pozitívumot tartjuk meg, hanem a negatívumot toljuk az előtérbe.”

Hosszú távú következmények

Nem a 0-6-tal van a baj elsősorban, hanem, hogy szétzavarták a csapatot. Az 1990-es vb selejtezőin például Spanyolországgal, Írországgal, Észak-Írországgal és Máltával voltunk egy csoportban, a sorozat elején ismét a mexikói kudarc után lemondott Mezey György ült a kispadon - aztán az események egészen másfelé vettek irányt (jött egy bundabotrány, és a válogatott darabjaira hullott). Az 1994-es világbajnokság előtt a Szovjetunióval, Jugoszláviával, Görögországgal és Izlanddal kerültünk össze. Jugoszláviát kizárták a háborús események miatt, a Szovjetunió szétesett, a válogatott Oroszország néven játszotta le a sorozatot. A csoportból ketten mentek tovább: az oroszok és a görögök.

Ezt követően a realitásokat tekintve sajnos nem volt komoly sanszunk a vb-szereplésre. Még akkor sem, amikor sokan hittek, hittünk ebben. 1997-ben óriási szerencse és körbeverések nyomán úgy kerültünk a csoport második helyére, hogy a pofozógép szerepét betöltő Azerbajdzsánon kívül mindössze Finnországot tudtuk legyőzni - kínkeservesen, 1-0-ra, idehaza… A nagy mázlival kivívott pótselejtezőn viszont Jugoszlávia kiütött bennünket: Budapesten 7-1-re, Belgrádban 5-0-ra győztek a plávik, és ők mentek az 1998-as világbajnokságra.

A legutolsó selejtezősorozat idején is reménykedtünk a pótselejtezőt érő második helyezésben, ehhez viszont az kellett volna, hogy mondjuk 2013. március 22-én a románok ne egyenlítsenek Puskás Ferenc Stadionban a 92. percben. Kérdés, hogy mire jutott volna egy olyan magyar válogatott a pótselejtezőn, amely 2013. június 6-án már nem tudta legyőzni idehaza Romániát.

A magyar válogatott azóta sem szerepelt világbajnokságon. Mezey György halálával egy korszak bizonyosan lezárult a magyar labdarúgásban, és talán az 1986-ban történtek is lassan nyugvópontra térnek. Voltak a magyar labdarúgásban katasztrófák, elveszített vb-döntők, Marseille, Jugoszlávia, Hollandia, de talán mind közül Irapuato feküdte meg a legjobban a közvélemény gyomrát. Sokan keresték, kutatták a történtek okát, íródtak könyvek, dolgozatok, dolgoztak ki összeesküvés-elméleteket, de kielégítő választ senki sem adott, az is lehet, hogy nincs is.

Mezey György megítélése és a játékosok szerepe

Nagy Antal szerint: „Mezey György nálam azóta is az első számú edző. Az, hogy később kivel, hol, miért ütközött, az nem rám tartozik. Elismerem őt, nem véletlen, hogy a Videoton vele nyert bajnokságot. Ért a futballhoz.”

Esterházy Márton viszont kritikusabban látja a történtek kommunikációját: „Azért ha én vagyok a kapitány, a csapattal leültem volna megbeszélni a kudarc okait. De velünk, játékosokkal ’86 óta senki sem ült le erről beszélgetni. Sem Mezey György, se senki.”

A játékosok külföldi karrierjük után sem kaptak megfelelő szerepet a hazai futballban. Nagy Antal elmondása szerint: „A mi generációnkat úgy engedték külföldre játszani, hogy visszatérve majd meghatározó szerepet játszunk a magyar futballban. Ehhez képest minden konzerválódott abban a tekintetben, hogy becsapták ránk az ajtót, én legalábbis így érzem. S ezen a rendszerváltozás sem segített, sőt bizonyos szempontból rontott, mert semmi sem lett a helyére téve. Fel szokták tenni a kérdést, hogy vezető pénzügyi tanácsadóként javaslom-e futballklubok támogatását. Ilyenkor mindig visszakérdezek. Mit? Kit? Hol? Az is gyakran elhangzik, összejövünk-e, és beszélünk-e ezekről a dolgokról? Beszélünk, persze, csak inkább a brazilok elleni győzelemről. Mert ki az a hülye, aki két sör után a 0-6-ot emlegeti?!”

Esterházy Márton sem akart edző lenni: „Úgy hozta az élet, hogy a reklámszakmában helyezkedtem el, a sportmarketing közel sodort a válogatotthoz, plusz a sportközvetítésekkel foglalkozó Sportfive magyarországi vezetője vagyok. Ragadics Ferenc barátom felkérésére a futsalosoknál dolgozom, az MLSZ futsalbizottságának elnöke vagyok. Nem mondom, hogy korábban Kispesten nem vállaltam volna valamilyen feladatot, de a »Te tegyél le x milliót, én majd csinálok csapatot« stílus vagy hogy az legyen a feladatom, hogy a lyukakat tömködjem, az nem nekem való.”

tags: #magyar #labdarugo #valogatott #merkozesei #1986

Népszerű bejegyzések:

• A világ leggyorsabb embereinek versenye
• a Berki-féle Fradi-éra részleteiért
• Átfogó labdarúgó képzés Csepelen
• Az ülőröplabda magyar sztárjának útja
• Fedezze fel az Xbox One legjobb NHL játékait