A magyar-lengyel futballbarátság mély gyökerei és sokszínű jelene
A „lengyel-magyar két jó barát” ősrégi mondás, melyet jó pár éve mindkét ország szurkolói gyakran hangoztatnak. Ez az általános szimpátia mindkét oldalon erős lábakon áll, és az évek során tucatnyi magyar és lengyel tábor között köttetett szövetség vagy barátság. Ez a mély kapcsolat a futball világában is számos emlékezetes pillanatot, történelmi párharcot és egyedi szurkolói jelenséget eredményezett.
Történelmi pillanatok a futballpályán
Kevéssé ismert tény, hogy Lengyelország első válogatott mérkőzésére éppen Budapesten került sor 1921. december 18-án. A mérkőzés szokatlan módon mindkét válogatott számára sikert hozott, hiszen a kontinensen kiemelkedő csapatnak számító magyarok „csupán” 1:0-ra tudtak győzni az újonc lengyelek ellen. Magyarországnak ez már a 80. válogatott találkozója volt, az Európa-klasszis Schlosser Imrének pedig a 70. fellépése.
Mitrovits Miklós történész, polonista kutatásai szerint a lengyel kispadon az a Pozsonyi Imre ült, aki nemcsak a válogatott csapat, de az első lengyel bajnokcsapat, a Cracovia (1921) edzője is volt. Ahogy a magyar csapatok, a magyar edzők ázsiója is magas volt Lengyelországban a XX. század során. Mitrovits kutatásai szerint a lengyel bajnokság történetében összesen 15 alkalommal fordult elő, hogy a bajnokcsapat kispadján magyar edző ült. Ilyen neves szakemberek, mint Pozsonyi mellett Schlosser „Slózi”, Fogl I. Ferenc és Fogl II. Károly, Steiner János (3 különböző csapattal), Kalocsay Géza vagy Szusza Ferenc is irányítottak lengyel csapatokat. Sőt, az aranycsapat legendái közül is többen edzősködtek lengyel földön (Hidegkuti Nándor és Grosics Gyula), ahol a magyar labdarúgás valaha volt legjobb válogatottját mindig különös áhítat fogadta.
A két válogatott sorsfordító találkozója végül az 1972-es müncheni olimpiai döntőben jött el, ahol a tanítvány legyőzte egykori mesterét. Pedig a magyar futball legendáriuma úgy tartja, a mérkőzés bemelegítése során a lengyelek még baráti döntetlent ajánlottak a magyaroknak - a szabályok értelmében így mindkét válogatott aranyérmesnek mondhatta volna magát -, ám a fair play szellemében, vagy talán inkább a túlzott magabiztosság okán a magyarok mit sem törődtek az ajánlattal. A sztori vége ismert: Lengyelország történetének legnagyobb labdarúgó-sikerét könyvelte el.
Ezzel a fordulattal az összesített statisztikák szerint még mindig 20 magyar és csupán 8 lengyel győzelmet mutató örökmérleg Lengyelország javára kezdett billenni. Az utolsó 5 tétmeccsünkből egy döntetlen mellett hármat ők nyertek, a magyar „térfélen” csupán a Détári-vezette diadal árválkodik. A magyar válogatott javarészt barátságos találkozókon tudta meglepni az időközben a világfutball elitjéhez felzárkózó - két világbajnoki bronzérmet is nyerő - lengyel csapatot, amelyben olyan klasszisok tűntek fel az olimpiai döntő óta, mint a már említett Kazimierz Deyna, Włodzimierz Lubański, Grzegorz Lato, Zbigniew Boniek, Euzebiusz „Ebi” Smolarek vagy éppen a válogatott csúcstartója, Robert Lewandowski.
Bár a barátságos mérkőzések pozitív statisztikáiból messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, a magyar válogatott szurkolói egy dologban bízhatnak: ez a párharc minden körülmények között barátságos, így remélhetőleg van esélyünk meglepetést szerezni.
Az elmúlt időszak és a VB-selejtezők
A 2022-es katari világbajnokság selejtezőcsoport-beosztása ismét Lengyelországgal hozta össze a magyar labdarúgó-válogatottat. Ez a FIFA rendhagyó gálája örömteli és kevésbé örömteli pillanatokat egyaránt hozott a magyar labdarúgó-válogatott számára, amely 17 év után találkozhatott ismét tétmérkőzésen Lengyelország legjobbjaival egy olyan csoportban, amely rengeteg buktatót rejtett magában. Nem véletlenül fogalmazott némi iróniával Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a FIFA sorsolását követően: „Itt az újabb bizonyíték, hogy az ilyen sorsolásoknál általában nem vagyok szerencsés, de az is igaz, hogy nehezebb csoportba is kerülhettünk volna”.
Nikolics Nemanja, a válogatott vajdasági származású csatára kifejezetten örült a sorsolásnak: „Én örülök annak, hogy Lengyelország ellen fogunk játszani. Lehet, furán hangzik, de én őket akartam mindenféleképpen, mert még nem játszottam a lengyel válogatott ellen.” Nikolics korábban sikert sikerre halmozott Lengyelországban - bajnok, kupagyőztes és gólkirály is volt a varsói Legiával -, így érthetően nagyon várta már a lengyelek elleni párharcokat. Az sem meglepetés, hogy mindkét országban adnak „Niko” véleményére: „Amióta kiderült a sorsolás, 7-8 újságíró hívott Lengyelországból... Én örülök nekik, fantasztikus válogatott a lengyel. Fantasztikus stadionban fogunk játszani, ha visszatérhetnek a szurkolók, ott is telt ház lesz, hiszen Lengyelországnak fantasztikus szurkolói vannak… Ők is kíváncsiak, Izland után adtam egy lengyel interjút, és akkor azt mondták, nagyon jó látni, milyen ütemben fejlődik a magyar foci.” A válogatott csatára fogadkozott, hogy a piros-fehéreknek nemcsak Anglia, hanem Magyarország is valódi konkurenciát jelent majd a csoportban.
[HD] Nikolics Nemanja 40 méterről begurít az üres kapuba a Videoton-Paks mérkőzésen
A vb-selejtező utolsó csoportmérkőzésére Varsóban, csaknem teltház előtt került sor, ahol a mérkőzés délelőttjén érkezett a hír, hogy Szoboszlai Dominik sérülés miatt nem léphet pályára. A magyar válogatott azonban így is szervezett játékkal győzte le a hazai csapatot. Dibusz remek napot fogott ki. A gólra sokan emlékeznek: egy szabadrúgása után a hazaiak védője csúsztatta meg saját kapuja felé a labdát, a kapu torkába berobbanó Schäfer András pedig közelről gólt fejelt - 0-1. Egygólos magyar előnnyel vonultak a félidőben az öltözőbe a csapatok. A lengyelek a szünet után egy szögletet követően fejesgóllal hozták egálba a meccset - 1:1. A lengyel mezőnyfölény ellenére, a semmiből jött a második magyar gól: oldalról érkező lapos beadás találta meg az üresen álló Gazdag Dánielt, aki a tizenegyespont magasságából bevágta - 1-2. Míg oly sokszor gyűlölködés vegyül a futball körítésébe, ezen a meccsen megadatott az is, hogy füttyszó helyett tapsvihar kísérte a Himnuszt, ami a „Zawsze razem!” szellemében a két nemzet barátságát hirdette.
A londoni angol-magyar vb-selejtező mérkőzés utáni vendégszektorban történt rendbontás miatt a FIFA 75 000 svájci frankra büntette a Magyar Labdarúgó Szövetséget, továbbá elrendelte, hogy a Lengyelország-Magyarország vb-selejtező találkozón a rendezők ne nyissák meg a vendégszurkolók szektorát a varsói stadionban. A két szurkolótábor ismert baráti viszonya miatt várható volt, hogy többen is kiutaznak majd Varsóba. A lengyel szövetség tájékoztatása értelmében a szervezők nem tudták garantálni a magyar szurkolók bejutását a találkozóra. Őket nyomatékosan kérték, hogy amennyiben mégis eljutnak a találkozóra, tartózkodjanak mindenfajta rendbontástól, antiszemita és rasszista megnyilvánulástól (továbbá a FIFA és az UEFA megsértése is büntetendő lehet).
A szurkolói barátság természete
A lengyel-magyar szurkolói barátság egyáltalán nem olyan régi, mint azt esetleg gondolnánk. A 2004-es EB selejtezőinek alkalmával még teljesen más volt a viszony. A 2003-as chorzówi meccsen a Sziléziai Stadionban és annak környékén teljesen semleges volt a hangulat - nem volt ellenséges se, de olyan nagy barátkozások sem fordultak elő. Mindkét oldal közömbös volt a másik iránt, a lengyel oldal épp a „házon belüli” ügyekkel volt elfoglalva ekkoriban. Egy évvel később Budapesten viszont még az is megtörtént, hogy a Népstadion felé vonuló újpestieket megtámadta egy lengyel koalíció (a 40-50 fős újpesti csoportot a Legia-Zagłębie-BKS több mint százfős serege). Magyar és lengyel szurkolói kapcsolatok ekkoriban még személyes szinten is elhanyagolhatók voltak: a lengyelek nem tudtak szinte semmit a magyar lelátói életről; a magyarok talán jobban érdeklődtek irántuk, mert őket mindig is jobban érdekelte, mi van külföldön.
Aztán pár évvel később kialakult egy-egy barátság a klubok közt: Odra Opole - Sopron, Újpest - Legia, Fradi - Bałtyk Gdynia. Az igazi nagy áttörés viszont már ebben az évtizedben született. Egyre több magyar szurkoló jött Varsóba a Függetlenség Menetére, vagy épp fordítva (a március 15-i, október 23-i) magyar nemzeti ünnepekre. Jöttek a közös transzparensek, kiírások - valóságos lavinát indítva el ezen a téren. Nemzeti ünnepek alkalmával sűrűn voltak olvashatók olyan pozitív töltetű üzenetek, melyek a közösségi médiában pillanatok alatt elterjedtek és eljutottak mindenkihez.
A lengyel szurkolói mozgalom perspektívája
A „To My Kibice” lengyel szurkolói magazin januári száma körkérdést intézett néhány bennfentes lengyel szurkolóhoz, hogyan látják az elmúlt évek lengyel-magyar szurkolói kapcsolatait. A megkérdezett ultrák és huligánok szinte egyöntetűen azt nyilatkozták, hogy ha a magyarok magyar zászló alatt, magyar vonatkozású mérkőzésre érkeznek hozzájuk, akkor minden további nélkül érvényes a lengyel barátság. Bár a cikk sok újdonságot nem tartalmazott, így egyöntetűen és összefoglalva ezt talán soha nem írta még le senki.
„Lengyel-magyar két jó barát” - ősrégi mondás, melyet jó pár éve mindkét ország szurkolói gyakran hangoztatnak. Az általános szimpátia mindkét oldalon erős lábakon áll és az évek során tucatnyi magyar és lengyel tábor között köttetett szövetség vagy barátság. Ezért is érdemes feltenni a kérdést: vajon a magyar szurkolókat meg lehet-e, vagy egyáltalán meg szabad-e támadni, ha hozzánk látogatnak? Nem vitás, hogy a lengyel szurkolói mozgalom sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a huliganizmusra, mint a magyar, és az is köztudott, hogy Lengyelországban egy idegenbeli meccsre utazva senki sincs biztonságban. Ugyanakkor az is egyfajta tapasztalat, hogy a magyar szurkolók általánosságban minket mint „lengyeleket” kedvelnek elsősorban, és nem feltétlenül csak azokra a táborokra tekintenek szimpátiával, mint akikhez konkrét barátság fűzi őket. Arról nem is beszélve, hogy soha meg sem fordult még a fejükben, hogy bármilyen lengyel brigádra rátámadjanak.
Az egyik megkérdezett lengyel szurkoló véleménye szerint: „Lehet, hogy kisebbségben leszek a véleményemmel, de vállalom: ha nemzeti ügyről van szó, a mi kis hétköznapi háborúink csak másodrendűek lehetnek. Márpedig a magyarokkal való szövetség, barátság, szimpátia - nevezzük bárminek - nemzeti ügy, ez nem is kérdés. És ez egy üdítő kivétel a mai világban, hogy ebben mindkét ország mindkét társadalma egyhangúan egyetért.” Hozzátette: „Kezet emelni egy magyarra, csak azért, mert az egy másik csapat meccsére megy éppen, azt én abszurdnak, sőt tovább megyek, szégyennek tartom. Különösen a mi közegünk számára, mely éppen a történelmi örökségeink és nemzeti hagyományaink hirdetésében hétről hétre vizsgázik jelesre.” Hangsúlyozta továbbá: „Kifejezetten örülök, hogy a lengyel-magyar kapcsolatok egyre szélesebbek és nem csak a mi kis zárt szubkultúránkat gyarapítja folyamatosan, hanem hasonló tendencia figyelhető meg a politika, a kultúra, az oktatás és általában az egész társadalom terén.”
A barátság árnyoldalai és kihívásai
A magyaroknak ugyanakkor meg kell érteniük, hogy a nemzeteink barátsága egy dolog, a szurkolótáborok közti barátságok viszont egy másik. Ha a magyar válogatott - bármilyen sportágban - Lengyelországban játszik, teljesen természetes, hogy nagy a barátság és megyünk együtt szurkolni. De az átlagos lengyel hétköznapok esetében más a helyzet. „Ha választasz magadnak egy lengyel tábort barátnak, akkor kiválasztottad magadnak az ő ellenségeit is - ilyen egyszerű.”
„Nálunk az a természetes, hogy minket egységesen kezelnek az ellenfeleink, és nincs jelentősége, hogy esetleg a másik féltől ki honnan érkezik.” Sokan azért szeretnek Magyarországra járni, mert az ottani meccseken kevesebb a szigor és valahogy lazább az egész, ami a futballt körülveszi. Ugyanakkor a magyarok meg pont azért szeretnek lengyel meccsekre jönni, mert itt majdnem biztos, hogy történni fog valami izgalmas.
Az eddigi tapasztalatok alapján két olyan összecsapásról tudnak a lengyel szurkolók, ahol lengyel és magyar szurkolók összecsaptak egymással. Az egyik Budapesten volt, amikor újpestiek és fradisták találkoztak egymással, és a lilák oldalán voltak szczeciniek, akik részt vettek az ütközetben (6-8 fiatal szczecini valóban volt az újpestiek közt, a meccsre érkező fő Pogoń-brigád viszont nem volt jelen). A másik pedig a lengyel autópályán történt, amikor a Videoton szurkolói Poznańba utaztak és összecsaptak a Ruch Chorzów huligánjaival. Az első esetben a fradisták egy közleményben elítélték azt, hogy más magyar táborok lengyel segítséggel akarnak érvényesülni, illetve azt is, hogy - az általuk is nagyra becsült - lengyelek szükségtelenül részt vegyenek a magyarok ügyeibe. A második esetben viszont a vidisek szó nélkül elfogadták a lengyel szabályokat.
„Szerintem csak idő kérdése, hogy a lengyel szurkolói mozgalomban zajló hagyományos ellenségeskedés egyszer - közvetve vagy közvetlenül - érinteni fogja majd a lengyel-magyar barátságot. Ha magyar és lengyel brigádok „barát” és „szövetséges” címszó alatt vannak jóban egymással, akkor ezzel magukra kötelező érvényűnek fogadták el a másik ország íratlan szabályait - annak is a radikálisabb, lengyel változatát.” Ha egy magyar tábor elfogadja az egyik tábor baráti kezét, akkor ezzel automatikusan elfogadja annak a tábornak az ellenségeit is. Ez pedig különösen abszurd helyzetekhez is vezethet, például lengyel-lengyel vagy magyar-magyar viszonylatban, csak éppen külföldön.
A „lengyel-magyar két jó barát” jelszó egy történelmi eredetű fogalom, de nem a szurkolói mozgalomból származik. Egy dolog a történelem, másik dolog a szurkolói világ. A külföldi és nemzetközi kapcsolatokat ugyanazon a mérlegen kell megmérni, mint a hazai viszonyokat. A magyar és a lengyel szurkolói mozgalom nagyon nagy mértékben különbözik egymástól, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy két külön világ a kettő. Emiatt egy kicsit bonyolult is a téma. Azt minden magyarnak tudnia kell, hogy ha Lengyelországba érkezik és elkötelezi magát az egyik barátja felé, akkor az automatikusan azt is jelenti, hogy más táboroknak meg az ellenségévé válik; pláne ha olyan klubot választanak, ahol városi vagy regionális derbi van.
„Ami a sálakat és a zászlókat illeti: nemzeti színű dolgokat nem szabad elvenni senkitől. Ha esetleg túl gyorsan történnének az események és nincs idő a tételes ellenőrzésre, mi a nemzeti és mi nem az, akkor azokat később vissza kell adni.” Végezetül, ahogy egy lengyel ultra fogalmazott: „A nemzeteink közötti kölcsönös és széles szimpátia ellenére a klubok szintjén lévő helyzet olyan amilyen. Ezen erővel nem is nagyon lehet változtatni. Barátság ide, barátság oda, én nem nagyon ragoznám túl ezt a kérdést: a mi országunk, a mi mozgalmunk, a mi szabályaink.” A magyarok pedig szerinte „vannak olyan tökösek, hogy ha ilyen helyzetbe kerülnek, akkor inkább váll-vállvetve odaállnak és inkább kikapnak, minthogy a nemzeti immunitás kártyáját lobogtatnák vagy elbújnának a lengyel barátaik háta mögé. A magyarok pedig tudnak boxolni, láttunk már tőlük jó dolgokat.”
tags: #magyar #lengyel #foci #baratsag
