A Manchester United története és magyar vonatkozásai
A Manchester United Football Club (gyakran Man United vagy csak United) Anglia egyik leghíresebb és legsikeresebb labdarúgóklubja, amely gazdag történelemmel és számos magyar vonatkozással is rendelkezik. A klubot Newton Heath (L&YR) FC néven alapították 1878-ban, a Lancashire-Yorkshire vasút Newton Heath-i depójának csapataként. Ez az alakulat nőtte ki magát a mai Manchester Uniteddé.
A kezdetek és a névváltoztatás
A vasutasok 1878-ban futballcsapatot alapítottak Newton Heath (LYR) néven. A játékosok akkoriban zöld mezt viseltek aranyszínű csíkokkal. Első pályájuk, a North Road rendkívül rossz állapotú volt, ahonnan 1893-ban költöztek át a Bank Streetre. Egy évvel korábban léptek be az angol labdarúgó ligába, és függetlenné váltak a vasúti társaságtól, nevükből kikerült a L&YR rövidítés, így Newton Heath FC-ként működtek tovább. Az 1885-ben profivá alakult együttes már másodszor próbálkozott meg a liga tagjai közé jutni. A gárda még csak az Alliance Ligában szerepelt, amely 1892-ben lett "en bloc" az új második liga, immár a Football League keretein belül. Így lett ott tag a nevéből LYR rövidítést elvesztő klub is. A Newton Heath 1892 őszén már az élvonalban startolt, s lett utolsó. Ám legfontosabb mérkőzéseit már akkor is több mint háromezer néző előtt játszotta. A kiesést követő tíz éven át a második ligában vegetált az együttes. Még a színváltás (arany-zöldről fehér-fekete) sem hozta meg a szerencséjét.
A klub pénzügyi helyzete is egyre reménytelenebbé vált, ezért egy négy napos ünnepség keretén belül gyűjtésbe kezdtek az egyesület tagjai. A csapatkapitány, Harry Stafford bernáthegyijének a nyakába kötötték a perselyt. A kutya pedig annyira megtetszett a helyi sörgyárosnak, John Daviesnek, hogy azonnal megvette. De nem csak az ebet, hanem magát a klubot is, miután háromezer fontot invesztált az újjászülető egyesületbe. Ez az esemény 1902-ben történt, amikor a klub közel került a csődhöz, adóssága közel 2500 fontra rúgott. Az első gyűlések egyikén felmerült, hogy meg kellene változtatni a klub nevét. Olyan ötletek merültek fel, mint a Manchester Central vagy a Manchester Celtic, ekkor mondta Louis Rocca, egy fiatal olasz emigráns, hogy „Uraim, miért nem hívjuk magunkat Manchester Unitednek?”. Mindenkinek tetszett az ötlet, így 1902. április 26-án a csapat neve hivatalosan is Manchester United lett. Az új klub a Manchester United nevet, s a később legendássá lett piros és fehér színeket kapta. Davies azonnal új játékosokat vásárolt, akik közül a legértékesebb vétel a kapus, John Sutcliff megszerzése volt.
Ernest Mangnall és az első aranycsapat
1902. szeptember 28-án, James West lemondása után Ernest Mangnall lett a United új menedzsere. Mangnall ifjú korában maga is futballozott, a Lancashire County gárdájának kapuját védve. Később menedzserként dolgozott, 1903-ban a Burnleyt elhagyva került a Manchester Unitedhez. Azt a célt tűzte ki maga elé, hogy feljuttatja csapatát az élvonalba. Az első szezonja nem sikerült rosszul, a másodosztály ötödik helyét sikerült elérnie. Jobb eredmények reményében új játékosokat is igazolt, például Harry Moger kapust, Dick Duckworth védőt és John Picken csatárt. A legjobb benyomást a Grimsbytől érkezett Charlie Roberts tette mindenkire. Mangnall a Roberts, Dick Duckworth és a kapus, Harry Moger megszerzésével fokozatosan erősítette a gárdát, amely 1904-ben és 1905-ben éppen hogy lemaradt a feljutásról a második vonalban. Nem váratott sokat magára az első feljutás, az 1905-06-os idényben második lett a csapat. 1906-ban aztán - második helyen végezve a Division Two-ban - sikerült a terve: feljutott a MU az elitbe. Ám tudta, ha az élvonalban is a legjobbak között akar szerepelni, akkor további erősítésekre van szükség.
Mangnall akcióba lépett, s addig győzködte Billy Meredithet, míg az igent mondott az átigazolásra. Ráadásul hozta magával Sandy Turnbullt, Herbert Burgesst és Jimmy Bannistert is. Köréjük építette Mangnall a klub első aranycsapatát, amelyhez fogható nem is volt egészen a Busby éráig. Meredith 1906-ban érkezett a helyi rivális Citytől a Unitedhez, akkori világrekordot jelentő 500 fontért. Érdekes, hogy a kor egyik legjobb játékosa egy bundabotrányt követően váltott klubot. Meredith vezérletével a United 1908-ban és 1911-ben bajnoki címet, 1909-ben FA-kupa-győzelmet szerzett. Különösen az FA-kupa elhódításának emlékét tartják azóta is nagy becsben a klubnál. Az 1908-09-es szezon jól indult a csapat számára, hiszen megnyerte első Charity Shieldjét, az idény végén pedig az FA-kupát is betehették a vitrinjükbe. Turnbull és Meredith remekeltek, az előbbi szerezte a győztes gólt a kupadöntőn. A Vörös Ördögöknek két évet kellett várniuk egy újabb trófeára, 1911-ben ismét bajnokok lettek. Időközben átköltöztek az Old Traffordra, amely mindmáig az otthonuk. Az új stadiont 1910. február 19-én avatták fel a Liverpool ellen. A United már 3:0-ra vezetett, de végül 4:3-ra kikapott. Mangnall 1912-ben a Manchester City kedvéért elhagyta a városi vetélytársat, mondván az első aranycsapat túljutott zenitjén. Igaza lett. A Manchester United 1913-ban még egyszer neki durálta magát, a 4. helyen végzett az első ligában, de a második világháború kitöréséig többnyire az élvonal és a második liga között ingázott, s az elitben a 9. helynél előrébb egyszer sem végzett.
A Hullámvasút és a Busby-éra előtti vezetők
A következő tíz évben azért küzdöttek, hogy az élvonalban maradjanak. Nehéz szezonok után 1922-ben végül kiestek, de három év múlva visszajutottak. A második világháborúig tartó időszakban hullámvasutazásba kezdtek az első két osztály között. Az 1927-ben a Stockport Countytól szerződtetett Hughie McLenahan hátvédért három csomag jégkrémet fizetett! Azért inkább kellemetlen emlékek maradtak meg ebből a korszakból: 1915-ben négy futballistát - négy Liverpool játékossal együtt - eltiltottak bundázás miatt, majd sorra jöttek a kudarcok: 1922-ben, 1931-ben, 1937-ben is kiesett a csapat az elitből, bár mindig visszakapaszkodott. A mélypontot az 1933/34-es szezon jelentette, amelyben a Man United közel került ahhoz, hogy a harmadik vonalba essen. Ha május 5-én nem győzi le idegenben a Millwallt, még egy osztályt zuhant volna. Tulajdonképpen reménytelen helyzetből kapaszkodott vissza a gárda: a bajnokságban az utolsó öt mérkőzését veretlenül végigjátszva maradt csak bent a gárda, éppen a Millwallt a mélybe taszítva. A következő idényben már az ötödik helyen végeztek, és 1936-ban pedig vissza is jutottak az élvonalba. Túl nagy volt az ugrás, a következőben megint kiestek, de már csak egy szezonra. Még a világháború előtti utolsó ligabajnokságra visszakerültek a Division One-ba.
Érdekes s talán tanulságos, hogy a század első évtizedének végén elért sikerekhez képest a kifejezetten kiábrándító bő két és fél évtizedben nem változott sűrűn a "főnök" személye. Ernest Mangnall távozása után J. J. Bentley lett a klub főtitkára, majd 1914-ben John R. Robson lépett a parancsnoki hídra. Ő volt az első, aki a menedzser titulust használta - egyébként Matt Busby színrelépéséig ő volt a legtöbb ideig a vezető. 1921 októberében betegsége miatt adta át a helyét John Chapmannek, ám a klubtól nem szakadt el, utóda segítője lett. 1922-ben, működése első évében kiesett a MU a második vonalba, ám 1925-ben visszajutott, s a következő évben az FA-kupa elődöntőjéig menetelt játékosaival. 1926 októberében a klub levelet kapott a szövetségtől, melyben az FA közölte, meg nem nevezett, tisztázatlan ügyek miatt felfüggeszti Chapmant működésében. Nem volt mit tenni... Fél évig Clarence Hilditch játékos-menedzserként dirigálta a csapatot. Ám a klub végleges megoldást keresett, ezért Herbert Bamlettnek kínált szerződést. Walter Crickmer követte a sorban - mindössze egyetlen idény erejéig. Nem menedzserként - e posztot akkoriban nem töltötték be -, hanem klubtitkárként. Az 1958-ban, müncheni katasztrófában elhunyt Crickmer az elsőszámú tehetségkutatóval, Louis Roccával dirigálta a csapatot az 1931/32-es idényben, majd átadta a feladatot a skót Scott Duncannek. A menesztése előtti tavaszon felvitte a gárdát az élvonalba, de ott már nem tudott jó eredményeket produkálni. Walter Crickmer lett újra a felelős a csapat irányításáért. A bajnoki eredmények feledhetőek, az 1926 óta a klubot szolgáló, széles látókörű futballtudor hosszú távlatokban gondolkodott.
A Busby-éra és a "Busby Babes"
A második világháború utáni korszakot joggal nevezhetjük Busby-érának! 1945-ben került sor Matt Busby, az első, később igazán híressé vált menedzser kinevezésére a Unitednél. Akkoriban persze még csak Matt Busby, egy skót bányász egyszeres válogatottságig jutott fiúsarja - tulajdonképpen két városban élte le húszas éveit, Manchesterben és Liverpoolban. Nem voltak különösebb elvárások vele szemben a vezetőség részéről, ő dönthette el, hogy kit tart meg, ad el vagy igazol le, és teljes mértékben ő állította össze az edzéstervet is. Busby azért nem a Liverpool vezetőedzője lett, mert ott nem kapott volna ekkora szabadságot tervei megvalósításához. A mester nem egy játékost, hanem egy segédet (Jimmy Murphy) szerződtetett elsőként. A kockázat, amelyet a korábbi Liverpool-játékos kinevezésével vállalt a manchesteri alakulat, már az első években megtérült. Elsősorban a háború előtt is a klubban szereplő, a világháborúból visszatérő futballistákra számítottak. Stan Pearson, Charlie Mitten, Jack Rowley, Allenby Chilton és Johnny Carey köré építették a gárdát, de már a kezdet kezdetén kiemelték Walter Crickmer alapította Manchester United Junior Athletic Club legtehetségesebb növendékeit. Így került az első csapathoz John Aston, Johnny Moris és Joe Walton. Busby büszke volt játékosaira, arra, hogy a második helyen zárták az évet, de még fontosabbnak ítélte, hogy a kamaszokra épített tartalékcsapat megnyerte a középső ligát. Érezte, fényes jövő vár rájuk.
Busby menedzseri pályafutásának első hat évében az United egyszer sem szorult a negyedik helynél hátrébb a bajnoki táblázaton - négyszer második, egyszer negyedik, majd 1952-ben bajnok lett, egyszer pedig megnyerte a kupát. Utóbbi lett a Man United első fontos sikere 1911-óta! A csapat 1948-ban FA-kupát nyert, 1947-től 1949-ig pedig második volt. Ezek a sikerek főként három helyi születésű játékosnak, Stean Pearsonnak, Jack Rowley-nak és Charlie Mittennek voltak köszönhetőek (Pearson és Rowley az FA-kupa-döntőn is betalált). Mitten a kolumbiai kalózligába igazolt nagyobb fizetésért, de a Unitednél maradt nagy öregek 1952-ben elhódították a Division One trófeáját. Busby tudta, hogy egy futballcsapatnak többre van szüksége, mint tapasztalt játékosokra, ő volt az első, aki igazán elkezdte beépíteni a felnőttek közé az ifiakadémia neveltjeit. Az első időszakban olyan feltörekvő tehetségek kerültek a csapatba, mint Roger Byrne, Bill Foulkes, Mark Jones és Dennis Viollet. Időbe került, míg sikerült beilleszkedniük, amit az is jól mutatott, hogy 1953-ban mindössze a nyolcadik helyet sikerült elcsípni. Három év múlva azonban ismét bajnoki címet ünnepelhetett az Old Trafford közönsége egy olyan csapatnak köszönhetően, amelynek átlagéletkora mindössze 22 év volt és 103 gólt lőtt. Busby edzői sikerességének a kulcsa ezután az ifikben való bizalom volt, nem csoda, hogy felfedezettjeit „Busby-bébiknek” hívták. A korszak legismertebb fiatalja Duncan Edwards volt, aki 1953-ban mutatkozott be a Unitedben, mindössze 16 évesen. Az 1956-57-es évadban bajnok lett a csapat, és az FA-kupa döntőjébe is bejutott, de ott kikapott az Aston Villától. A Vörös Ördögök képviselhették először Angliát az európai porondon. A BEK-ben az elődöntőig jutottak, ahol a Real Madrid állította meg őket. Az 1956-ban és 1957-ben is megnyerte a bajnokságot. A sikersorozatot a müncheni légikatasztrófa törte meg, amelyben a csapat nyolc játékosát elvesztette.
A müncheni légikatasztrófa és az újjáépítés
Hatalmas tragédia sújtotta a Unitedet az 1958-as szezonban: egy BEK-meccsről hazafelé tartva repülőgépük leszállt Münchenben üzemanyagot vételezni, de a kifutópálya olyan hólatyakos volt, hogy nem sikerült a felszállás. A gép kétszer is megpróbált felemelkedni, de nem sikerült. Harmadszorra a repülőgép megcsúszott, átszakított egy kerítést és egy használaton kívüli házba csapódott. Az 1958. február 6-i katasztrófában a csapat nyolc játékosát és további tizenöt embert veszített el. A baleset után Harry Gregg kapus eszmélt a leggyorsabban, és félvén, hogy a roncs felrobbanhat, biztonságos helyre vitte Bobby Charltont és Dennis Violletet. A fent említett nyolc játékos közül hét a helyszínen, Edwards pedig néhány nappal később a kórházban vesztette életét. Több túlélő nem térhetett vissza a pályára, mivel súlyosan megsérültek. Felmerült annak a lehetősége, hogy a szezon végéig a csapat visszavonul minden sorozattól, de Jimmy Murphy egy időre átvette az irányítást, és a tartalékok, valamint az ifik segítségével összehozott egy játékképes gárdát. A tragédia ellenére a United bejutott az FA-kupa döntőjébe, ahol kikapott a Bolton Wandererstől. A szezon végén az UEFA arra kérte az FA-t, hogy a bajnokságot nyerő Wolverhampton Wanderers mellett a manchesterieket is engedje elindulni a BEK-ben, de a szövetség erre nem volt hajlandó.
Busby az 1960-as évek elején megkezdte az újjáépítést, leigazolta többek között Denis Law-t és Pat Crerandot. Az utánpótlás-nevelés szintén nagy szerepet kapott, hiszen ekkoriban került fel a profik közé a legendássá vált George Best is. Az északír fiú remek fizikummal rendelkezett, de nem ez volt a fő erőssége. Rendkívül jól kezelte labdát, gyors volt és bármilyen védőfalon képes volt átjutni. A megújult gárda 1963-ban elhódította az FA-kupát, de a Division One-ban mindössze a 19. helyen zárt, 1965-ben és 1967-ben viszont bajnokok lettek. Az 1968-as BEK-szereplés remekül sikerült nekik, hiszen bejutottak a döntőbe, ahol hosszabbítás után 4:1-re verték az Eusébio féle Benficát. A United lett az első angol csapat, amely elhódította a kor legértékesebb európai trófeáját. A keretben három aranylabdás játékos is volt (George Best, Denis Law és Bobby Charlton).
A "Vörös Ördögök" becenév eredete
A Manchester United köztudottan 'Red Devils'-ként, azaz Vörös Ördögökként ismert. Sokak azonban nincsenek tisztában ennek eredetével. Az 1902-es névváltoztatástól kezdve a Manchester United FC játékosai egyszerűen a 'The Reds' (Vörösök), vagy a 'United' néven szerepeltek a köznyelvben, amíg nem a média az 1950-es években ki nem találta a híres 'The Busby Babes' (Busby bébik, Busby fiókák) kifejezést. Az 1960-as évek elején a salfordi rögbicsapat Franciaországban vendégszerepelt, ahol vörös mezben szerepeltek, és Vörös Ördögökként váltak ismertté a tojáslabdasportban. Ez a becenév a United akkori menedzserének, Sir Matt Busbynak is elnyerte tetszését. Azt gondolta, hogy egy veszélyes ördög sokkal megfélemlítőbb lehet az ellenfelek számára, mint az angyali bébik kifejezés. Ennek következése képpen kijelentette, hogy a Manchester United beceneve is a továbbiakban "The Red Devils" lesz.
A United klubcímere eredetileg a 'City of Manchester coat of arms' volt. A 60-as évek közepén ezt a variánst már a jelenlegihez is hasonlító tervezettel átformálták, de ekkor az ördög helyett még a három csík volt a címeren - ami hagyományosan a város három folyóit jelképezte. Az 'ördög szimbólum' 1973-ban került rá első alkalommal a klub hazai szerelésére. Azóta a United tulajdonképpen ugyanezt a címert használja, mindössze azzal a változtatással, hogy 1998-ban a 'Football Club' szöveget levették róla - rengeteg konzervatív szurkoló bosszúságára. Nem is olyan régen a klub bevezette hivatalos meccskabalaját is, akinek neve nem más mint 'Fred, az Ördög'. Egy óriási Vörös Ördögről van szó, aki a hazai meccseken szolgál a csapat szerencsehozójaként, és akinek nem mellékesen hatalmas kereskedelmi értéke van.
A Busby-éra utáni időszak és Sir Alex Ferguson korszaka
A United kereste Busby utódját, de hosszú ideig nem akadtak rá a megfelelő mesterre. McGuinness alatti első szezonjukat a kiábrándító nyolcadik helyen zárták. Az 1970-71-es idény sem indult nagyobb sikerrel, ezért a szakember úgy döntött, hogy visszatér a tartalékokhoz. A vezetőknek sikerült visszacsábítaniuk Busbyt, akivel a magabiztosság is visszatért, de csak az évad végéig. A manchesteriek szóban már megegyeztek a Celtic-kel BEK-et nyerő Jock Steinnel, de végül nem ő, hanem Frank O’Farrell vette át az irányítást. McGuinnisshez hasonlóan ő sem volt sikeres, és mindössze 18 hónapig ült a kispadon, de legalább leigazolt néhány tehetséges játékost. Közülük a leghíresebb Martin Buchan volt, aki az Aberdeentől érkezett. 1972-ben Tommy Docherty lett a menedzser, akinek sikerült megmentenie csapatát a kieséstől. 1974-ben viszont már nem kerülhette el a sorsát a United, és kiesett. Előtte Best, Charlton és Law is távozott. Utóbbi a Man City játékosa lett, és éppen az ő góljával dőlt el, hogy a United kiesett az élvonalból. A trió pótlására Lou Macari, Stewart Houston és Brian Greenhoff érkezett az Old Traffordra. A csapat első próbálkozásra feljutott, majd kétszer egymás után (1976, 1977) bejutott az FA-kupa döntőjébe. Első alkalommal kikapott a Southamptontól, de másodszor 2-1-re legyőzte a Liverpoolt. Ekkoriban igazolták le Steve Coppellt a Tranmere Roverstől. 1977 nyarán Dave Sexton vette át Docherty helyét. Az új mester jó játékosokat igazolt (Joe Jordan, Gordon McQueen, Gary Bailey, Ray Wilkins), de védekező felfogása miatt nem tartozott a szurkolók kedvencei közé. A United nem tudott elmozdulni a tabella közepéről, csak egyszer, amikor második lett. Egy alkalommal az FA-kupa döntőjébe is bejutottak Sexton alatt, de ott kikaptak az Arsenaltól. Sexton utódja a tehetséges Ron Atkinson lett, aki megdöntötte a brit átigazolási rekordot Bryan Robson szerződtetésével. Robson hamar az MU legjobb középpályásává vált Edwards óta. Mellette Manchesterbe érkezett még Jesper Olsen, Paul McGrath és Gordon Strachan is. A kor két leghíresebb saját nevelésű futballistája Norman Whiteside és Mark Hughes volt. A csapat három éven belül két FA-kupát is nyert (1983, 1985). Az 1985-86-os szezonban első tíz meccsüket megnyerték, így hamar nagy előnyre tettek szert a bajnokságban, teljesítményük azonban visszaesett, és végül csak a negyedik helyen futottak be.
Sir Alex Ferguson érkezett a klubhoz, hogy befejezze az Atkinson által félbehagyott munkát. Az 1986-87-es szezont a 11. helyen zárták. A következő két szezonban azonban szenvedett a United, és a szurkolók úgy látták, hogy Ferguson igazolásai nem érik el a kívánt szintet. A skót szakember 1990-ben közel került ahhoz, hogy eltávolítsák, de a Vörös ördögök, ha nehezen is, legyőzték a Nottingham Forestet az FA-kupa harmadik fordulójában. Az 1990-91-es szezonban elhódították a KEK-trófeát is a Barcelona legyőzésével. Éric Cantona 1992-es leigazolásával új időszámítás kezdődött az Old Traffordon. A francia játékos remekül megértette magát Denis Irwinnel, Gary Pallisterrel, Paul Ince-szel vagy az olyan fiatal tehetségekkel, mint például Ryan Giggs. Az 1992-93-as idényben, 1967 után először, ismét bajnoki címet ünnepelhetett a United. A következő szezonban (már Roy Keane-nel kiegészülve) első alkalommal tudott duplázni a csapat, azaz elnyerte a bajnoki címet és az FA-kupát is. Az 1994-95-ös szezonban Cantona hosszú eltiltást kapott, mert egy mérkőzésen kungfurúgással leterített egy őt sértegető Crystal Palace-drukkert. Végül a csapat a Premier League második helyén végzett, és kikapott az FA-kupa döntőjében is az Evertontól. Ferguson ezután nagyon bátor lépésre szánta el magát, ami nem mindenkinek tetszett: több nagynevű játékost eladott, és saját nevelésű tehetségekkel pótolta őket. Ekkor olyan, mára híressé vált futballisták kapták meg profi szerződésüket, mint David Beckham, Gary Neville, Phil Neville és Paul Scholes. Közülük sokan igen hamar angol válogatottak lettek. Meglepetésre a megfiatalodott United megnyerte a bajnokságot és a kupát is 1995-96-ban. A következő szezon végén ismét bajnokok lettek, és Éric Cantona harmincévesen bejelentette visszavonulását. Az 1998-99-es szezon volt a Manchester United legsikeresebb szezonja. Nemcsak saját, de az angol futball történelmét is átírták, hiszen elsőként tudtak triplázni, vagyis elhódították a Premier League, az FA-kupa és az UEFA-bajnokok ligája serlegét is. A manchesteriek 2000-ben és 2001-ben is elnyerték a bajnoki címet, de sokakban hiányérzet támadt, amiért az európai porondon nem jöttek az újabb sikerek. Az ezredfordulón alakult meg a leggazdagabb, legbefolyásosabb csapatokat tömörítő szövetség, a G-14, amelynek a United kezdetektől fogva tagja. Ferguson megpróbálkozott egy védekezésre több gondot fordító taktikával, hogy csapatát nehezebben győzzék le a külföldi ellenfelek. Ez nem járt sok sikerrel, a 2001-02-es évadban harmadikként zárt a klub. Ferguson irányításával a Manchester United 12 év alatt kilencszer nyert bajnokságot. 1999-ben a Manchester United volt az első csapat, amely ugyanabban a szezonban megnyerte az UEFA-bajnokok ligáját, az angol bajnokságot és az angol kupát.
Manchester United ● Út a győzelemhez - 1999
Magyar vonatkozások
Puskás Ferenc és a Sponsor of the Year Award
2014. február 9-én, a Manchester United - Fulham angol bajnoki előtt, Puskás Ferenc özvegyének jelenlétében adták át az Old Traffordon a magyar kezdeményezésre 2007-ben létrehozott Sponsor of the Year Awardot, melyet azóta is minden évben Sir Alex Ferguson, a klub legendás menedzsere nyújtott át, idén az Corinthia Hotel Budapestnek. A történet 2006. november 17-én kezdődött, a valaha volt legnagyobb magyar futballista, a legendás Puskás Ferenc halálával, és a nyilvánvaló veszteségen túlmutatva ékesen bizonyítja azt, hogy "Öcsi bácsi" tényleg a valaha volt legnépszerűbb magyar volt a nagyvilágban, sőt, jelenleg is az. Történt, hogy még abban az évben egy skót iparművész, Stewart Miller egy általa készített trófeát küldött Magyar Zoltánnak, a Robert Burns Nemzetközi Alapítvány alapítójának, melyet az elhunyt özvegyéhez szeretett volna eljuttatni, és amelyen ez állt: "Emlékül Skócia népétől". A művész nagyapja és édesapja ugyanis ott volt a glasgow-i Hampden Parkban 1960-ban, amikor Puskás vezényelte csapatát, és erről sokszor meséltek unokájuknak. Magyar Zoltán pedig kötelességének érezte, hogy a trófeát odaadja az özvegynek. Míg kereste a megfelelő alkalmat, váratlan fordulat történt az ügyben, ugyanis 2007. januárjában Magyarországon járt edzői előadást tartani Sir Alex Ferguson, a Manchester United akkori menedzsere, aki Magyar Zoltán felkérésére elvállalta, hogy a trófeát átadja Erzsébet asszonynak. Az idei év azonban két dolog miatt is különleges volt. Egyrészt, mert a ceremónia történetében először, nem a stadion gyepén adták át a díjat, hanem az Old Trafford egyik belső termében. Ennek oka az volt, hogy Ferguson már nem menedzser, és nem akarta jelenlétével még nehezebb helyzetbe hozni utódját, David Moyest, mint amiben az már amúgy is van. A másik, hogy idén, a február 9-i Manchester United - Fulham angol bajnoki előtt tartott ünnepségen először vett részt Puskás Ferenc özvegye, Erzsébet asszony, aki eddig egészségi állapota miatt nem vállalta a hosszú utat Budapest és Manchester között.
Magyar csapatok a Bajnokok Ligája selejtezőkben a Manchester United ellen
Szegény magyar kupacsapatok háromszor is beleszaladtak a Manchester Unitedbe a Bajnokok Ligája selejtezőiben.
- 1993/94: Kispest-Honvéd
A finn Martti Kuusela edzette Kispest-Honvéd a BL első fordulójában kifogta a Manchester Unitedet. Az angolok kettős győzelemmel (2-3, 1-2) 5-1-es összesítéssel mentek tovább.
- 2002/03: Zalaegerszegi TE
A Zalaegerszegi TE-Manchester United UEFA-bajnokok ligája-selejtező 2002. augusztus 14-én került megrendezésre a budapesti Puskás Ferenc Stadionban. A mérkőzést a 2002-es magyar bajnok ZTE és a 2002-es angol bajnoki bronzérmes Manchester United játszotta az UEFA-bajnokok ligája 2002-2003-as kiírásának harmadik selejtezőkörében. A találkozó helyszínének a Puskás Stadiont választották. A rendes játékidő leteltéig 0-0-s döntetlen volt kialakulóban, azonban a 90. percben Molnár Balázs indítását követően Szamosi Tamás bal oldali beadását Koplárovics Béla négy méterről a kapuba lőtte. Az angol sajtó a vereséget követően bírálta a Manchester Unitedet. „Szerény tudású, de roppant lelkes csapatként jellemezték a ZTE-t”. Sir Alex Ferguson, a Manchester United vezetőedzője a következő nyilatkozatot tette a találkozó után: „Sokkoló eredmény született.” A győztes gólt szerző Koplárovics Béla az „Ördögűző” becenevet kapta a szurkolóktól. A visszavágón a Manchester United azonban 5-0-ra győzött, így a ZTE nem jutott a főtáblára. "Fehér Angyalok" győzték le a "Vörös Ördögöket"!
Manchester United ● Út a győzelemhez - 1999
- 2005/06: Debreceni VSC
A Debreceni VSC is összecsapott a Manchester Uniteddel a Bajnokok Ligája selejtezőjében 2005-ben. A magyar csapatnak nem sikerült felülmúlnia az angol óriást.
Az elmúlt 25 évben a magyar csapatok a Bajnokok Ligája selejtezőiben 71 mérkőzést játszottak le (az FTC és a DVSC főtáblás meccseit ebbe nem számoltuk bele). A mérleg: 24 magyar győzelem, 16 döntetlen és 31 vereség.
Bajnokok Ligája Selejtezők: Magyar csapatok eredményei a Manchester United ellen
| Év | Mérkőzés | Eredmény |
|---|---|---|
| 1993/94 | Kispest-Honvéd vs. Manchester United | 2-3, 1-2 (összesítésben 1-5) |
| 2002/03 | Zalaegerszegi TE vs. Manchester United | 1-0, 0-5 (összesítésben 1-5) |
| 2005/06 | Debreceni VSC vs. Manchester United | 0-3, 0-3 (összesítésben 0-6) |
A Pécsi MSC az Old Traffordon
Harmincöt éve játszotta története egyik legjelentősebb találkozóját a Pécsi MSC. Garami József legénysége az Álmok Színházában 1990. szeptember 19-én csapott össze a később az egész KEK-et megnyerő angol óriással, a Manchester United-del. Nagy várakozás előzte meg a Magyar Kupa-győztes PMSC első Kupagyőztesek Európa-kupája mérkőzését Garami József vezetésével, hiszen a piros-feketéknek rögtön az angol foci egyik fellegvárába, a Manchester United otthonába, az Old Traffordra kellett elutaznia, s megütköznie Sir Alex Ferguson legénységével.
A mérkőzés végül 2-0-s hazai győzelemmel zárult, a pécsiek mégis büszkén tekinthetnek vissza. Lovász Ferenc, a PMSC játékosa elmondta, hogy kelet-európaiként tekintettek rájuk, és a Manchester United számára ismeretlen csapat voltak. A Manchester United játékosai hatalmas lelkesedéssel kezdtek, és óriási intenzitással játszottak. A pécsi játékosok számára a stadion, a pálya és a játék sebessége is rendkívül gyors volt a magyar viszonyokhoz képest. Az első találat a 9. percben esett, Blackmore révén. A mérkőzést 2-0-ra nyerte a Manchester United, góljaikat Blackmore (10.) és Webb (19.) szerezték.
Farkas Balázs és a Manchester United érdeklődése
A háromszoros felnőttválogatott csatár, Farkas Balázs a Dinamo Kijev játékosaként került a Manchester United érdeklődésének középpontjába. A szakemberek és a szurkolók által is hatalmas tehetségként elkönyvelt Farkas Balázs 2006 októberében került a Dinamo Kijevhez. 2007 októberében a Manchester United menedzsere, Sir Alex Ferguson látta őt futballozni a Dinamo tartalékcsapatában (a két gárda BL-mérkőzése előtt ugyanis összecsaptak a klubok U21-esei is). Fergusonnak annyira megtetszett Farkas teljesítménye, hogy a hírek szerint tárgyalásokat kezdett a játékos menedzserével, Hrutka Jánossal. Mivel azonban az ukránok túl sokat kértek futballistájukért (aki mindezek ellenére csak a tartalékok között kapott helyet), Farkas szerződése ráadásul 2010-ig szólt, a furfangos képviselő megpróbálta bebizonyítani a FIFA előtt, hogy a kijeviek szerződésszegést követtek el azzal, hogy nem játszatták Farkast a mérkőzések legalább tíz százalékán. Végül Farkas Balázs nem igazolt a Manchester Unitedhez, és egy keresztszalag-szakadás miatt hosszú kihagyás várt rá.
tags: #magyar #manchester #united
