Az 1972-es labdarúgó Európa-bajnokság: Magyarország útja a negyedik helyig és az NSZK diadalmenete
Az Európa-bajnokságok történetét felidéző sorozatunkban ezúttal az 1972-es viadalra tekintünk vissza, ami a magyar labdarúgás szempontjából is egy fontos esemény volt, hiszen ezt követően sajnos 2016-ig nem jutottunk ki a kontinenstornára. A lebonyolítás szinte teljesen megegyezett azzal, amit az előző torna során alkalmaztak, tehát ismételten négy országot számlált az Európa-bajnokság. A selejtezők első körében nyolc darab négy fős csoportba osztották a válogatottakat, akik pedig a kvartettek élén zártak, mehettek a legjobb nyolc közé, ahol az oda-visszavágós párharcok győztesei kvalifikáltak magukat a fő eseményre.
A magyar labdarúgó-válogatott nagyszerű eredményekkel büszkélkedhetett az 50-es és a 60-as években, de volt minek örülni a következő évtized elején is a szóban forgó Eb miatt. A magyar válogatott nem jutott ki az 1970-es világbajnokságra, így kötelező volt az 1972-es Európa-bajnokságon javítani. Más öröme azonban nem sok lehetett a magyar szurkolóknak, mivel egy hosszú és eredményes korszak zárult le, amikor nem sikerült kijutni az 1970-es vb-re, de sajnos az ezt követő világbajnokságtól is távol maradtunk. A kettő között viszont még sikeresen szerepeltünk az 1972-es Eb-selejtezőin.
Nehéz kezdetek és a fordulat a selejtezőkön
Az 1972-es Európa-bajnokság selejtezőjének - akkor még négyes döntőt rendeztek, ahogy 1964-ben is, nem tizenhatos, pláne nem huszonnégyes tornát, mint manapság - Hoffer József szövetségi kapitány vezetésével vágott neki Magyarország. Ehhez képest már a selejtezők elején komoly bajba került. Az első Eb-selejtezőnkre, az október 7-én Oslóban Norvégia ellen játszott találkozónkra csikócsapatot állított össze. A 3-1-es biztos győzelem nem keltett idehaza kitörő örömöt, ahogy a következő meccs, az 1971. április 24-én játszott, Franciaország elleni hazai mérkőzés eredménye, az 1-1 sem. Az igazi feketeleves azonban egy hónappal később, Szófiában következett. Az akkor éppen sehol sem jegyzett bolgároktól 3-0-ra kikaptunk, Hoffer pedig lemondott. Városi legenda vagy történelmi tény, ma már kideríthetetlen, de állítólag a meccs előtt egy nagy hatalmú sportvezető a kezébe adta a válogatott elvárt összeállítását.
A távozó kapitány helyét Illovszky Rudolf, a magyar futballtörténelem egyik ikonja, a Vasas edzője vette át. 1971-ben ismét Illovszky Rudolf lett a szövetségi kapitány, és vele újra sikerrel vette az Eb-selejtezőket a válogatott. A bolgárok elleni visszavágón létkérdés volt a győzelem, és 1971. szeptember 25-én a Népstadion 75 000 nézője előtt 2-0-ra győztünk is. Két hét múlva a franciákhoz mentünk, Párizsba. 1971. október 9-én azonban fantasztikusan játszott Illovszky válogatottja. A colombes-i stadion 40 000 nézője előtt sziporkáztak a mieink. Az első gólt Bene Ferenc lőtte a 35. percben. A másodikat a 43. percben egy másik újpesti, Zámbó Sándor, a „Tű” szerezte, lehetetlen szögből. Így született a 2-0-ás vendégsiker Párizsban.
Majd a csoport utolsó találkozóján 4-0-ra nyert a csapat a munkahelyükről elkéredzkedő norvégok válogatottja ellen, így bejutott a legjobb nyolc közé, ahol Románia várt ránk az oda-vissza vágós ki-ki meccsen.
A drámai román-magyar párharc
Romániát rendelte a sors a válogatott mellé, és nem mindennapi izgalmak közepette sikerült a továbbjutás. Az első, pesti mérkőzésen Branikovits László góljával vezetett a csapat és vehemensen támadott, ám a második félidőre elfáradt, így Alexandru Satmareanu gólja miatt előny nélkül ment Bukarestbe, az 1-1-es döntetlen után. A román szövetségi kapitány, Niculescu elégedetten ezt mondta: „Az első 20 perc nagy nyomása során a magyar csapat kilehelte a lelkét. Játékosaink megérezték, hogy lehet keresnivalójuk. Bukarestben mi vagyunk az esélyesek.”
A bukaresti visszavágón megvolt az esély a idegenbeli sikerre, az első félidőben Szőke István és Kocsis Lajos is betalált, majd 1-2-es állásnál, a 45. percben büntetőhöz jutott a válogatott. Páncsics Miklós nem vállalta, Kocsis igen, de lövését kivédte Necula Raducanu kapus. A budapesti 1-1 után Bukarestben 2-2 lett. Vagyis továbbjutottunk - nyugtázhatja a mai szurkoló, csakhogy akkoriban még nem létezett az idegenben lőtt több gól szabálya. Így három nappal később harmadszor is meg kellett mérkőznie a két csapatnak, ezúttal Jugoszlávia fővárosában, Belgrádban.
Illovszky Rudolf, szövetségi kapitány kicsit sem volt boldog emiatt, amikor ezt mondta: „A játék képe alapján közelebb álltunk a győzelemhez. Még hátra van egy mérkőzés, azon is bizonyítanunk kell. A 11-esről nem beszélek.”
Szerencsére, ami késett, az nem múlt. Belgrádban is a magyar válogatott szerezte az első gólt, ott is egyenlített Románia. Úgy tűnt ez a párharc soha nem ér véget. Aztán a harmadik meccs 86. percében csak eldőlt. Szőke István góljával elődöntőbe jutott a magyar csapat. Az Eb-k történetében másodszor.
Az NSZK verhetetlen csapata és Gerd Müller tündöklése
Ha csak egy nevet lehetne kiemelni erről az Európa-bajnokságról, akkor az biztosan Gerd Mülleré lenne. A németek legendája válogatottként ekkoriban került igazán csúcsformába, amit jól bizonyít, hogy bár mindössze nyolc évig lépett pályára az NSZK színeiben, 62 meccsen 68 gólig jutott. Müller nem tétlenkedett az 1972-ben rendezett Eb-n és azt megelőzően sem. A selejtezős szakaszból az NSZK veretlenül jutott tovább, a hihetetlenül jó formában lévő csatáruk pedig a hét mérkőzésből mindössze kettőn nem talált be, de még így is hétgólos volt, mire elérkezett a döntő torna ideje.
Így aztán Schön olyan világsztárokkal dolgozhatott, mint Franz Beckenbauer, Paul Breitner, Uli Hoeness, Gerd Müller vagy Günter Netzer. Gerd Müllert sokszor becézték „a bombázónak” vagy a „nemzet bombázójának” góljai miatt. A csapatkapitány, Franz Beckenbauer így nyilatkozott róla: „A gyorsulása hihetetlen volt.” Müller pedig hozzátette: „Egyszerűen minden működött. Nagyon jól megértettük egymást, akkor is, amikor a pályán voltunk.” 1972-ben Müller összesen 85 gólt szerzett klub- és válogatott szinten. Ez a rekord 2012-ig élt, amikor Lionel Messi 91 találattal megdöntötte.
A négyes döntő Belgiumban
A négyes döntőbe jutott másik három válogatott a nyugatnémet, a szovjet és a belga volt. A „final four” rendezési jogát Belgium kapta meg. Ennek a három országnak (NSZK, Szovjetunió, Magyarország) a részvétele egyáltalában nem számított meglepetésnek, ám a későbbiekben a házigazda szerepét is betöltő Belgium jelenléte már annál inkább. A belgák ugyanis nem voltak túl sűrű vendégek a világbajnokságokon sem. Ezúttal azonban más volt a helyzet már az elejétől fogva, hiszen a csoportjukat egészen simán megnyerték Portugália, Skócia és Dánia előtt, majd a negyeddöntős szakaszban legyőzték a címvédő olaszokat is. Itt az első mérkőzésen még nem született gól, a visszavágón viszont 2:1-re nyertek.
Elődöntők: NSZK vs. Belgium és Szovjetunió vs. Magyarország
Az Eb-k történetében másodszor elődöntőbe jutott magyaroknak nyolc nappal a belgrádi diadal után még le kellett játszaniuk egy vb-selejtezőt Svédországgal Stockholmban, a 0-0 felemás eredménynek számított. Belgiumban az első meccsünkön - a döntőbe jutásért - az örök mumus Szovjetunió volt az ellenfél. Azonos esélye volt a két csapatnak a döntőbe jutásra, akárcsak 1964-ben a spanyol-magyar előtt.
Sajnos nem találkoztunk az NSZK-val. Mert hiába játszott jobban a magyar csapat, hiába volt 14-2 a kapura lövések aránya a mieink javára, a két szovjet lövésből egy a kapuban kötött ki. A 14 magyarból pedig egy sem. A meccs egyetlen gólját 53. percben Anatolij Dmitrovics Konykov szerezte, aki Páncsics röviden kifejelt labdáját 15 méterről lőtte a bal sarokba úgy, hogy Juhász Péter még a gólvonal előtt bele is ért. A 80. percben Zámbó Sándor még 11-esből sem talált be. Megint egy büntető, amivel minket büntetett a sors. Az elődöntőben Brüsszelben Zámbó Sándor hibázott. Ő ezt mondta erről a vereség másnapján: „Egyáltalán nem voltam ideges, előre eldöntöttem, hogy a bal sarokra rúgom. Így is tettem. Fel sem néztem, csak akkor ijedtem meg, amikor láttam, hogy Rudakov arra az oldalra vetődik.” Az esettel kapcsolatban még a találkozó keletnémet játékvezetője, Rudi Glöckner is hitetlenkedve mondta a találkozó után: „Én is hallottam, hogy a magyarok nem tudnak 11-est rúgni, most közelről is láttam. Szinte hihetetlen, hogy milyen rossz rúgás volt.”
A másik ágon az NSZK az elődöntőben Belgium ellen vívott meg, ahol Müller duplázni tudott. Előbb a vezetést szerezték meg a 24. percben rúgott góljával, majd a 71. percben kettőre növelte előnyüket. A másnapi angol újságok nem is mulasztottak el maró kritikával rámutatni a párhuzamra. Különösen az első fél óra döbbentette meg az embereket, amikor a Franz Beckenbauer és Günter Netzer vezette német válogatott káprázatos futballt játszott.
Az 1972-es Európa-bajnokság | MLSZ TV Archív
Bronzmérkőzés: Belgium vs. Magyarország
Ezzel a 11-es drámával nem ért véget az Eb a csapatnak, mert akkor még játszani kellett a bronzéremért. A bronzcsatában aztán a belgákkal találkoztunk, akik már az első félidőben 2:0-ra vezettek Raoul Lambert és Himst góljai révén. Illovszky kapitány már két nappal azon meccs előtt azt mondta, ha lesz büntető, azt Páncsics Miklós rúgja. Lett büntető Belgium ellen is. Ám akkor már 2-0-s hátrányban volt válogatottunk. Vagyis ennek az volt a tétje az 52. percben, hogy maradjon remény a folytatásra. A világ csodát látott, sikerült betalálni a labdarúgásban létező legnagyobb helyzetből. Ám nem a kapitány által kijelölt Páncsics végezte el azt, hanem Kű Lajos. Bár válasz még jött a második játékrészben, miután Kű Lajos értékesített egy 11-est, sajnos ennyi volt a maximum, így egy negyedik hellyel jöhettek haza játékosaink. Ugyanis Belgium 2-1-re megnyerte a bronzmérkőzést. Majdnem 44 évig ez volt a magyar válogatott Eb-végjátékban elért utolsó gólja.
A döntő: NSZK vs. Szovjetunió
A döntőben a harmadik fináléjára készülő és még mindig bombaformában lévő Szovjetunió várta az NSZK-t, akik hozzájuk hasonlóan veretlenül jutottak el idáig, de esélyük sem volt. Az NSZK konkrétan a padlóra küldte a szovjeteket. A 27. percben ki más, mint Gerd Müller szerezte meg a vezetést, aki csapattársa Herbert Wimmer gólját követően (52. perc) egy újabb találattal (58. perc) tette fel az i-re a pontot. Nem meglepő módon Gerd Müller lett az 1972-es Eb gólkirálya, aki 4-szer volt eredményes.
Az 1972-es Európa-bajnokság döntő tornájának eredményei
| Mérkőzés | Eredmény | Gólszerzők |
|---|---|---|
| Elődöntő: NSZK vs. Belgium | 2-1 | G. Müller (24., 71.) ill. Polleunis (83.) |
| Elődöntő: Szovjetunió vs. Magyarország | 1-0 | Konykov (53.) |
| Bronzmérkőzés: Belgium vs. Magyarország | 2-1 | Lambert (24.), Himst (28.) ill. Kű L. (53. - 11-es) |
| Döntő: NSZK vs. Szovjetunió | 3-0 | G. Müller (27., 58.), Wimmer (52.) |
A magyar kudarc és a jövő
A közvélemény egyértelműen kudarcként értékelte a negyedik helyet. Főleg a Szovjetuniótól elszenvedett vereség miatt, mert titokban az ország többsége minden szinten a „Birodalom" ellen szurkolt. Ráadásul a balszerencsés körülmények között született vereség különösen bosszantott mindenkit. Illovszky kapitány is ezt a mecset emlegette, amikor értékelte a „hosszú hétvégén" rendezett Európa-bajnokságot: „Nekünk a 11-est szerdán is be kellett volna rúgnunk, akkor esetleg a döntőben játszhatunk, s ott ettől a német csapattól nem lett volna szégyen kikapni. Hosszú utat tettünk meg Belgiumig, egy sor hasznos tapasztalatot szereztünk, amit a jövőben hasznosítanunk kell.” Sajnos az a válogatott sokat nem tudott hasznosítani a tapasztalatokból, mert a következő világbajnokság 16-os mezőnyébe nem került be. Európa-bajnokságon pedig legközelebb 44 évvel később, 2016-ban szerepelt a magyar nemzeti csapat.
Akár hiszik, akár nem, a magyar hatóságok egy autóbuszra való szigorúan megbízható, párttagsággal rendelkező kádert kiengedtek Belgiumba, hogy azért mégis legyenek magyar szurkolók a nézőtéren. A megbízható káderek azonban mind egy szálig, a buszsofőrrel együtt, úgy döntöttek, hogy nem mennek haza, magyarul testületileg disszidáltak.
tags: #magyar #nemet #labdarugo #merkozes #1972
