Magyar edzők és játékosok az olasz labdarúgásban: Történelmi kapcsolatok és sikerek
Az olasz labdarúgás virágkorában, az 1920-as évektől az 1940-es évek elejéig, megannyi magyar játékos és edző öregbítette hazánk hírnevét Itáliában. Bár ez a korszak ma már elképzelhetetlennek tűnhet, a két világháború között több tucatnyi magyar labdarúgó-edző tevékenykedett olasz klubcsapatok élén. Volt olyan szezonja a Serie A-nak, amikor a 18 együttesből tizenkettőt honfitársunk vezetett, és a másodosztályban is hemzsegtek a magyar szakemberek.
Az is bizonyos, hogy az 1938-as világbajnokságon aranyérmet nyert olasz válogatott keretének valamennyi tagja dolgozott pályafutása során legalább egy magyar trénerrel. A fasiszta Olaszországot vezető Benito Mussolini, bár a beszámolók alapján sosem kedvelte igazán a labdarúgást, felismerte annak közösségformáló hatását, ezért bőszen támogatta a sportág fejlődését és minél szélesebb térnyerését. A Duce fontosnak tartotta, hogy ha már megkapták a rendezést, akkor az olaszok nyerjék meg az 1934-es világbajnokságot, és mindezt meg is tették.
Az 1920-as évek elejétől kezdtek el egyre nagyobb számban munkát vállalni magyar labdarúgó-edzők Olaszországban. Hazánkban ekkoriban hivatalosan még amatőrizmus volt, míg az olaszoknál rendre civil munkát - és nagyobb fizetést - kaptak az edzősködés mellett. Az mlsz.hu 2022 szeptemberében publikált összefoglaló anyaga szerint Ging József, a Törekvés egykori válogatott játékosa lehetett az első ismert magyar légiós Olaszországban, aki 1920-ban az Udineséhez szerződött játékosként, visszavonulása után pedig évtizedekig edzőként dolgozott az országban. Ging mellett Hajós Árpád, Hirzer Ferenc, Viola József és Weisz Árpád is az első „fecskék” közé tartozott.
A magyar edzők aranykora az olasz Serie A-ban
Az olasz labdarúgásban ténykedő magyar edzők és játékosok aranykoraként a két világháború közti időszakot szokás említeni. Az 1934-es vb-szezont megelőző évben az olasz első osztály 18 csapatából tizenkettőnek magyar edzője volt, a második vonalban pedig 13 együttesből hatot magyar tréner irányított. Négy évvel később, az 1938-as franciaországi vb-döntőben az olasz válogatott másodszor is világbajnok lett, miután Silvio Piola vezetésével legyőzték a - felforgatott összeállításban szereplő - magyar válogatottat.
Bár az 1950-es és az 1960-as évek elején is megfordultak még honfitársaink a „csizma” területén, a nagyjából négy évtizedes intervallum volt a legsikeresebb. A korszak nyolc magyar edzője (Czeizler Lajos, Egri-Erbstein Ernő, Guttmann Béla, Károly Jenő, Kutik András, dr. Sárosi György, Schaffer Alfréd és Weisz Árpád) jelentős sikereket ért el.
Emlékezetes bajnoki címek és tragédiák
Az 1925-1926-os szezonban bajnoki címet szerző Juventust Károly Jenő irányította, ám a nagy sikert nem érhette meg, a bajnoki döntő utolsó meccse előtt szívrohamban elhunyt. A tragikus sorsú Weisz Árpád az Interrel egy (az első, Serie A-nak nevezett bajnok idényt), a Bolognával két bajnoki címet nyert a kényszerű távozását megelőzően. Az AS Roma első bajnokcsapatának az 1941-1942-es szezonban Schaffer Alfréd volt az edzője. A rákövetkező idényben az Egri-Erbstein Ernő által felépített kultikus (Grande) Torino Kutik András vezetésével ünnepelhetett bajnoki címet. 1951 tavaszán Czeizler Lajos az AC Milant, egy évvel ezt követően dr. Sárosi György a Juventust vezette bajnoki címhez, míg az 1954-1955-ös idényben Guttmann Béla volt a Rossoneri edzője, amikor az első helyen álló csapat éléről menesztették.
Magyar játékosok olasz bajnokként
Játékosként négy magyar labdarúgó lett bajnok Olaszországban. A Juventus említett, 1926-os bajnoki címe alkalmával a gólkirály Hirzer Ferenc és a Károly Jenő halála után játékos-edzővé avanzsáló Viola József képviselte magát. Később a Superga-tragédiában elhunyt - halála után bajnoknak avatott - Schubert Gyula (1949, Torino), valamint Nyers István (1953, Internazionale) lett aranyérmes a csapatával.
Statisztikák és érdekességek
Andreides Gábor és Dénes Tamás Weisz és a többiek című könyvének összegzéseiből kiderül, hogy az 1937-1938-as szezonban a Bánás József sportigazgató által irányított Milan a harmadik, Weisz Árpád Bolognája az ötödik, Konrád Jenő Triestinája a hatodik, Viola József Laziója a nyolcadik, Feldmann Gyula Torinója a kilencedik, Payer Jenő Napolija a tizedik, Lelovich Gyula Livornója a tizenkettedik, Egri-Erbstein Ernő Luccheséje tizennegyedik, Molnár Ferenc Fiorentinája pedig az utolsó, 18. lett. Ugyanebben a kiírásban a Serie B 18 csapatából tíz alkalmazott magyar trénert - ami jól szemlélteti a magyarok olaszországi invázióját.
A Serie A 1949-1950-es idényében húsz csapatból ötnek magyar házi gólkirálya lett: Nyers István (Inter) 30 találatával második lett a mesterlövészek rangsorában, Kincses Mihály (Lucchese) ugyancsak befért a legjobb tízbe, míg Mike-Mayer István (Bologna), a besszarábiai származású Höfling Norbert (Lazio) és a szegedi Vörös Mihály (Bari) ugyancsak csapata legjobb góllövőjének bizonyult.
A Hungária FC és a disszidáló magyarok
A hazánkból kiszökött és idehaza eltiltott, disszidáló honfitársaink egy része egy római menekülttáborban megalapította a Hungária FC névre keresztelt alkalmi csapatot. Ez a csapat ugyan hivatalos mérkőzéseket nem játszhatott, de országos ismertségre tett szert az olasz első osztályú csapatokkal vívott bemutatómeccsek révén. A Zsengellér Gyulával és Kubala Lászlóval kiegészült csapat később Spanyolországban és Kolumbiában turnézott, és valamennyien találtak csapatot maguknak külföldön.
Napjaink magyar-olasz futballmérkőzései
Bár a magyar edzők és játékosok olaszországi aranykora már a múlté, a két nemzet labdarúgó-válogatottjai továbbra is rendszeresen összemérik erejüket. A Nemzetek Ligája A divíziójában a magyar válogatott 2-0-ra kikapott az Európa-bajnok olaszoktól a Puskás Arénában. A magyarok bátran, letámadással kezdtek, de az olaszok a hibákra építve megszerezték a vezetést. A mérkőzés végén, a vereség ellenére, a szurkolók ugyanolyan elánnal ünnepelték a csapatot, mint a meccs közben, és közösen elénekelték a Himnuszt.
A Magyarország - Olaszország barátságos mérkőzést 2007. augusztus 22-én rendezték meg a Puskás Ferenc Stadionban. A magyar válogatott Várhidi Péter kapitánykodása óta még veretlen volt hazai pályán. A találkozón a magyar együttes nem játszott alárendelt szerepben, sorozatban dolgozta ki a helyzeteit. Az első félidő 0-0-s döntetlennel zárult. A második félidő elején az olaszok egy szerencsésnek mondható találattal megszerezték a vezetést Antonio Di Natale révén. A hazai csapat azonban nem adta fel, további támadásokat vezetett, aminek meg is lett az eredménye: Juhász Roland szerzett parádés találatot, majd Gera Zoltán értékesítette a Priskin buktatásáért járó 11-est. Így a házigazda megfordította a mérkőzés eredményét. A találkozóról a legtöbb európai napilap beszámolt, nagy visszhangot váltott ki az olasz sajtón belül is. A Gazzetta dello Sport így számolt be az eseményről: „Érdemi tesztmérkőzés volt, hiszen a magyar válogatott hatékony és tetszetős futballjával megmutatta, hogy már felébredt évtizedes álmából.” A Nemzeti Sport „Szenzáció - meghajolt a világbajnok a nagyszerű magyarok előtt” címmel közölt cikket. A La Repubblica is elismerte a magyarok teljesítményét: „kínos zakó született a magyarok ellen, ami rányomja a bélyegét a franciák elleni felkészülésre.”
A magyar U19-es válogatott is összemérte erejét az olaszokkal, de sajnos 3-0-ra kikapott. Az első félidő hajrájában a hazaiak szerezték meg a vezetést, majd a szünet után ismétlés volt az eredmény. A végső kegyelemdöfést a 85. percben adták be.
tags: #magyar #olasz #foci #oldal
