A Magyar Röplabda Történelmi Sikerei és Eredményei

A röplabda technikailag alighanem a legnehezebb labdasport, hiszen a játék csak addig tart, amíg a labda a levegőben van - amint földet ér, vége a menetnek. Ennek megakadályozása rendkívüli felkészültséget, technikai és helyezkedési képzettséget igényel - cserébe ez az egyetlen a „nagylabdás” műfajok között, amelyben a súlyos hátrány sem jelenti azt, hogy a meccs elveszett.

A Röplabda Kezdeti Évei és Elterjedése

A bevezetőben említett dr. Naismith barátja, William Morgan, a Holyoke YMCA Egyetem testnevelési igazgatója úgy látta, hogy a kosárlabda kimerítő és túl erőszakos a YMCA (Fiatal Katolikus Férfiak Szövetsége) korosabb tagjainak, és kitalált egy másik játékot. Mintonette-nek keresztelte el az 1895-ben született sportot, ám a suli egy másik (szintén springfieldi, akárcsak Naismith) professzora kisvártatva közölte, hogy mivel a labdát röptében ütik meg, a teniszből ismert röptéhez (volley) hasonló módon, miért ne lehetne a játék neve volleyball, azaz röplabda.

A világ sok részére kiterjedő YMCA-hálózatnak hála a sportág hihetetlen gyorsasággal terjedt: miközben Athénben első ízben gyülekeztek az olimpikonok, Japánban már ütötték a labdát a háló fölött, és a többi ázsiai nemzet is hamar bekapcsolódott. Európába az amerikai katonák hozták el a sportágat az első világháború idején, itt elsősorban a hűvösebb keleti vidékeken lett igazán népszerű. Érdekes viszont, hogy bár a speciális labdát már 1900-ban megalkották, és a szabályrendszer is relatíve gyorsan kikristályosodott (1918-tól már a meccseken hat játékos szerepelt egy csapatban, két évvel később pedig általános elfogadott szabállyá lett az „egy oldal, három érintés” elve), sőt, a játékelemek is igen gyorsan megalapozódtak (a Fülöp-szigeteken már 1920-ban lecsapták a labdát a háló fölött, és nem sokkal később már hátulról készítették elő a támadásokat) - ennek ellenére a nemzetközi szövetség megalakulásáig egészen 1946-ig kellett várni.

A Magyar Röplabda Szövetség 1946-ban alakult.

A Röplabda Játékszabályai

Egy röplabda-mérkőzés megnyeréséhez három szett elhódítása szükséges. Egy-egy szett 25 pontig tart, ha ötödik, döntő játszmára kerül sor, ott elég 15 pontot elérni. Megszűnt a régi szabály, hogy pontot csak a szerváló csapat érhet el - 2000 óta minden menet számít.

Egy csapat egyszerre hat embert vonultat fel a háló egyik oldalán: három áll elöl, három mögöttük. Miután megtörtént az adogatás, mindenki változtathatja a helyét - ugyanakkor minden pontnyerést követően kötelező módosítani az alapfelálláson. Az ún. „forgás” során az óra forgásával ellentétes irányban odébb kell menni egy pozícióval mindenkinek - ha ezt egy csapat eltéveszti, a hiba pillanatától a hiba felfedéséig akár az összes pontját elvesztheti.

A régi, hagyományos forgást ugyanakkor az utóbbi időben megbolondították kicsit: 2000 óta lehetőség van egy libero szerepeltetésére. Ezt többek között azért találták ki, mert a röplabda-csapatok mind inkább kezdtek hasonlítani az égimeszelők gyülekezetére, a 180 centis klasszisok kezdtek kiszorulni a legjobb csapatokból is - a trénerek ugyanis tartottak attól, hogyha az „efféle törpék” a forgás során a hálóhoz kerülnek, képtelenek lesznek hatékonyan sáncolni.

Egy menet szervával indul: nincs második adogatás, ha az adogatás nem jó, az ellenfélé a pont és a szerválás joga. Egy csapat háromszor érhet a labdába, utána át kell ütnie a hálón (azaz a játék átlagos ritmusa ekképp fest: fogadás, feladás, ütés). Ha a labda talajt ér, a menetnek vége.

Ha a vonalakon belül ér padlót, akkor a másik térfélen lévő csapaté a pont. Ha a vonalakon túl, akkor az a csapat bukta el, amelynek a játékosa utoljára érintette. Szintén az ellenfélé a pont, ha a labdát a hálótartó oszlop mellett, de a háló tetejének vonala alatt ütik át a túlsó térfélre. Ugyancsak pontvesztéssel jár, ha egy játékos bármilyen szituációban hozzáér a hálóhoz, vagy lábával érinti a félpályán felfestett vonalat.

Egy csapatban hatszor lehet cserélni egy játszma során - a libero cseréje ebben nem számít bele, őt ugyanakkor legalább egy pont erejéig mindenképpen le kell hozni a szett során.

A pálya 18×9 méter, a háló 2.43 centi magas a férfiaknál, 2.23 centis a nőknél.

A Magyar Férfi Röplabda Válogatott Sikerei

A férfi válogatott 1950-ben az Európa-bajnokságon bronzérmes lett, majd 1963-ban a második helyen végzett a kontinensviadalon. Az olimpiai játékokon a legjobb helyezése az 1964-ben elért hatodik helyezés.

A magyar férfi röplabdázás egyik legjobb válogatott eredménye immáron negyvenéves. Garamvölgyi Mátyás szövetségi kapitány együttese 1977. október 2-án az előkelő negyedik helyen fejezte be szereplését a finnországi Európa-bajnokságon. A magyar válogatott csoportmérkőzéseit Helsinkiben játszotta. A házigazda finnek mellett Olaszországot, Jugoszláviát és Franciaországot is megelőzve a második helyen jutott tovább a legjobb négy közé a csapat. Az elődöntőt a címvédő szovjetek ellen vesztették el a mieink, a bronzmeccsen pedig a románoktól kaptak ki. Az elődöntőben a Szovjetunió-Magyarország mérkőzés 3:0-ra, a bronzmérkőzésen, 1977. október 2-án a Románia-Magyarország összecsapás szintén 3:0-ra végződött.

A sikercsapat tagjai, a felső sorban: Bogár Géza, Mondi József, Kovács Lajos, Garamvölgyi Mátyás (szövetségi kapitány), Buzek László, Kovács Károly, Hoboth Sándor.

A Férfi Válogatott Helyezései Világversenyeken

A Magyar Női Röplabda Válogatott Történelme és Kihívásai

Volt egyszer egy magyar női röplabda válogatott, amely 2014-ben, 27 év után először kijutott a felnőtt Európa-bajnokságra. Ez a válogatott 2015-ben megnyerte első nagy trófeáját, és Európa-liga bajnok lett. Ugyanezen évben a 2015-ös Európa-bajnokságon annak ellenére jutott tovább a csoportjából, hogy sokan leírták, és végül a 12. helyen végzett.

A Magyar Röplabda Szövetség az akkori sikerek után egyértelműsítette, hogy a női nemzeti csapat a sportág zászlóshajója, az ő népszerűsítésüknek és minél jobb szereplésének mindent alárendelnek. Bikinis naptár, gálák, hazai tornarendezések, fokozott médiamegjelenés, rekordhosszúságú edzőtáborok - egyszóval a szövetség tényleg megpróbált mindent megtenni annak érdekében, hogy az együttes szem előtt legyen és maradjon.

Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy egy év elteltével ez a válogatott már a múlté, mint a sportágban annyiszor olyan sok minden. Aztán eljött 2016, amikor az Európa-ligába, címvédőként sérülések és lemondások miatt egy B-válogatottat sikerült nevezni, amelyet a szövetség és a belga szövetségi kapitány, Jan de Brandt azzal magyarázott, hogy lehetőséget akartak adni a fiataloknak, illetve a tavaly csak epizódszerepet kapó játékosoknak. Az 'eredmény' nem is maradt el, nyeretlenül zárták az idei sorozatot. Ezzel alapvetően nem is lenne semmi probléma, bár felmerül a kérdés, hogy egy sorozat címvédőjeként megengedhetjük-e azt magunknak, hogy nem a legerősebb válogatottunkat állítjuk ki.

Sebaj, a hivatalos kommunikáció szerint mindez csak felvezetés volt, a csapat és a szakvezetés már akkor nagyon várta az augusztust, amikor is megkezdődött a szeptember végi Eb-selejtezőre való felkészülés, ahol a nemzeti csapat célja egyértelműen a kijutás a jövő évi, azeri-grúz közös rendezésű Európa-bajnokságra.

Nos, ehhez képest az edzőtábor első, mátraházi hetéről a szövetség semmiféle információt nem közölt, ami minimum gyanús. Éppen ezért utánajártunk, mit lehet tudni a válogatottról, és bizony nem sok pozitív dolgot találtunk. Múlt héten, Mátraházán összesen nyolc (!) játékosnak vezényelt edzést a Brandt, Jókay Zoltán edzőpáros, közülük mindössze négyen voltak ott a tavalyi sikercsapatban (Dobi Edina, Horváth Dóra, Kötél Zsanett, Liliom Rita). Rajtuk kívül Dékány Bernadett, két fiatal, az egyaránt Jászberényben játszó Bleicher Réka és Pintér Andrea, valamint a jelenleg klubcsapat nélküli Nagy Eszter volt ott az első héten.

Az Eb-résztvevők közül 'igazoltan' van távol az egyaránt térdszalag-szakadásból lábadozó Lévai Vivien, Sándor Renáta páros, a vesemedence-gyulladással kórházban fekvő Szakmáry Gréta, valamint a nyár elején műtéten átesett Vacsi Evelin - ő mondjuk sérülése óta strandröplabda-versenyen már indult. Szombathelyi Szandra tavasszal még ott volt a csapatban, ám most új klubjával, a Nyíregyházával kíván készülni, csak úgy, mint az MTK-ba szerződő, júniusban a válogatottban nagyszerűen teljesítő, hétvégén strandröplabda bajnok címet szerző Lakatos Enikő. A további Eb-résztvevők közül és Pallag Ágnes is tavasz óta lábsérüléssel bajlódik, Széles Petra híreink szerint a civil életre készül a röplabdázás mellett, így nem vállalta a szereplést - Kötél Dóra is hasonló cipőben jár.

A legérdekesebb kérdés a békéscsabai játékosok, a kezdő feladó Tálas Zsuzsanna és Molcsányi Rita esete. A két játékos a Bajnokok Ligájára készülő, bajnoki címvédő Békéscsabában röplabdáznak, és a sportági hírek szerint nem véletlenül készülnek augusztusban inkább a klubjukkal, mint sem hogy a válogatott rendelkezésére álljanak. Baran Ádám, a csabaiak elnöke a Nemzeti Sportnak elmondta, a klub nem gördít akadályt az elé, hogy a játékosai a nemzeti csapatokban szerepeljenek, sőt, a szerződésükben is benne van, hogy el kell őket engedni a nemzeti csapatba - azt azonban nem szabhatják meg, hogy a játékosok el is mennek-e, ez a röplabdázók és a szövetség belügye. Főleg igaznak látszik ez a békéscsabaiakra, akiknél a szakmai munka és a körülmények is kiválóak és maximálisan adottak a megfelelő felkészüléshez.

Utóbbi persze igaz a válogatottra is, hiszen a pénz továbbra is megvan, ám a tavaszi felkészülés kezdete előtt a játékosoknak olyan alapvető dolgokért kellett könyörögniük a szövetségi vezetésnek, mint az esetleges napidíj, illetve egy olyan biztosítás, amely sérülés esetén biztosítja, hogy nem maradnak bevétel nélkül. Kár éri a klubot, kár éri a játékost, biztosítás hiányában pedig a szövetség is csak mossa kezeit, miközben amellett, hogy ilyeneken spóroltak/spórolnak, a strandröplabda ob néhány nappal ezelőtti döntője után öt perces tűzijátékkal szórakoztatják a nagyérdeműt és magukat.

A másik igen fontos dolog a játékosok önbecsülése. Tavaly, tavalyelőtt mindenki a sikereket ünnepelte, idén viszont, amikor a csapat olyan volt, amilyen, egyből megjelentek a károgó hangok a lelátókról. Nem egy csapattag panaszkodott arra, hogy "betalálták" őket, mitől ilyen gyengék, amikor egy éve még mennyire jók voltak. Aki csak az eredményeket látja, értelmeszerűen egyből őket hibáztatja, nem pedig a háttérben dolgozókat, ezt pedig több lány is, aki szívét-lelkét kitette a pályára minden egyes meccsen, nehezen viselte - teljes joggal, tegyük hozzá gyorsan. A kommunikáció egyébként is sokszor akadozik a vezetők és a csapat között, híreink szerint nem egyszer előfordult, hogy a szövetségben a nekik esetleg kellemetlenebb kérdésekre csak napokkal később válaszolnak - már ha válaszolnak. Illetve arra is akadt precedens, hogy mindenféle, nem éppen elegáns eszközökkel próbáltak meg a válogatottságot nem vállaló röplabdázókat rávenni arra, hogy ugyan már mégis legyenek tagjai a nemzeti csapatnak. Mindezt úgy, hogy még egyszer hangsúlyozzuk, a csapatban ott lévő lányok minden egyes alkalommal kiteszik a szívüket-lelküket a pályára, mert a folyamatos problémák ellenére mégis csak dicsőségnek tartják a nemzeti csapatban való részvételt.

A Magyar Röplabda Szövetség elnöke szerint három összetevője volt annak, hogy a női válogatott az elmúlt hétvégén kiharcolta az Európa-bajnoki részvételt, így jövőre 28 év után újra ott lehet a kontinensviadalon. Megnyerte utolsó mérkőzését, így biztosan továbbjutott a magyar női röplabda-válogatott az izraeli Netanyában zajló Európa-bajnoki selejtezőn. A mieink Svédországot győzték le 3:0-ra. Sorsdöntő mérkőzésre készült női röplabda válogatottunk a csütörtökön. Saját szempontból ez azért volt fontos, mert győzelmünk esetén nagyot léphettünk előre azon az úton, mely a januári utolsó selejtező körre vezet, míg ellenfelünknek élet-halál kérdés volt ez az összecsapás, vereségük esetén nem lett volna már esélyük az utolsó két napon. A szerdai, görögök elleni győzelem után csütörtökön, az első napon ugyancsak nyerő svájciakkal mérte össze erejét a magyar női röplabda-válogatott. Hollósy László csapata megnyerte az első és a harmadik játszmát is, de végül 3:2-re kikapott, igaz, így is fontos pontot szerzett.

A Női Válogatott Helyezései Világversenyeken

Történelmi Eredmények Strandröplabdában

Történelmi sikert ért el Kun Stefánia és Villám Lilla az olaszországi Cerviában megrendezett strandröplabda Pro Tour Futures-versenyen: magyar páros eddig még soha nem jutott a legjobb négy közé ilyen rangos, világranglista-pontszerző tornán. Az Észak-Dunántúli Röplabda Akadémia két versenyzője a mostani idényben indul együtt először: Villám Lilla az előző négy évben bajnok, a mindössze 20 esztendős Kun Stefánia a legutóbbi három esztendőben egyaránt ezüstérmes volt az országos bajnokság döntőjében.

Mivel a két versenyzőnek nincs túl sok világranglistapontja, ezért a selejtezőben kellett kezdeniük, ahol előbb egy cseh, majd egy lengyel párost győztek le két játszmában. A főtábla csoportkörében aztán a cseh Pavelková testvérek ellen nyertek három szettben, a csoportdöntőben pedig a két olimpiát is megjárt német Karla Borgertől, illetve Hanna-Marie Schiedertől kaptak ki, de természetesen így is továbbjutottak.

A nyolc közé jutásért a hazaiak egy párosa, Nicol Bertozzi és Margherita Tega ellen nyertek a döntő játszmában, majd a holland Mila Konink és Desy Poiesz ellen harcolták ki két végletekig kiélezett szettben a történelmi négy közé kerülést. Az elődöntőben újra az őket legyőző németekkel kerültek szembe, sajnos most is ugyanazzal az eredménnyel, míg a másik ágon az a cseh testvérpár menetelt a fináléig, akiket a csoportkörben legyőztek. A bronzéremért a szlovén Ziva Javornik és Tajda Lovsin volt az ellenfelük, akiktől végül a döntő játszma ráadásában kaptak ki 16:14-re, de ez a negyedik hely így is a legjobb magyar eredmény. Az eddigi rekordot Villám Szombathelyi Szandrával tartotta, akik még 2021-es budapesti, illetve koropovei World Tour-versenyeken lettek ötödikek.

Neves Magyar Röplabdázók és Edzők

Szabó Gábor ("Öcsi")

Szabó Gábor (beceneve: “Öcsi”) (Budapest, 1945. október 8. -) magyar röplabdázó volt. Posztja: első-ütő. A hetvenes évek egyetlen világklasszis magyar férfi röplabdázója, a világ egyik legjobbja. Az első volt a világon, aki hátsó sorköteles játékosként a hármas vonalon kívülről végrehajtott ütésekkel bombázta az ellenfeleket. 1978-ban a világbajnokságon egy japán játékostól látta a felugrásból végrehajtott nyitást. 37 évesen igazolt a német másodosztályba a Norderstedt együttesébe. Már elmúlt 40 éves, amikor megkereste a Moers SC elnöke. Vállalta az újabb megmérettetést, s még 3 szezonon keresztül tagja volt az első csapatnak, majd 3 évig játszott a tartalékok között. 1990-ben már edzőként nyert CEV-kupát a Moers-szel. 1995-ben fejezte be az edzői munkát Németországban, majd polgári foglalkozást választott magának.

Kőszegi Bernadett

A Farkasréti temetőben szerdán délben mély részvét mellett búcsúztatták és helyezték örök nyugalomra az életének 57. évében, tragikus körülmények között elhunyt Kőszegi Bernadett olimpiai negyedik helyezett röplabdázót.

Varga Zoltán

Varga Zoltán (Budapest, 1930. február 4. - 2012.) 1948-tól 1960-ig a Csepel SC játékosa volt. Az 1949-es férfi röplabda-világbajnokságon 7. helyezést ért el. 1950-ben bronzérmes lett a szófiai Európa-bajnokságon. Az 1952-es férfi röplabda-világbajnokságon 5. helyezett volt. 1954-ben a főiskolás vb-n végzett a harmadik helyen. Az 1956-os férfi röplabda-világbajnokságon vb 8. lett. 1947 és 1956 között 87-szeres (más források szerint 64) magyar röplabda válogatott. Tagja volt az első magyar röplabda-válogatottnak. 1966-tól a Magyar Röplabda Szövetség elnökségi tagja. 1966-tól 1970-ig az edzőbizottság vezetője. 1970-től 1973-ig a szövetség alelnöke, 1981-től 1986-ig elnöke.

Farkas Tibor

Farkas Tibor (Sajószentpéter, 1968. május 19. - 2019.) a kazincbarcikai Kun Béla Általános Iskolában kezdett el röplabdázni, már ekkor komoly sportsikereket ért el. 1986-ban a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségizett. 1978 és 1982 között az MVSC, 1982 és 1990 között az Újpesti Dózsa, 1990 és 1995 között a Tungsram SC röplabdázója volt. A Tungsram megszűnése után a BSE-hez igazolt, de itt mérkőzésen nem szerepelt, mert 1995 nyarán az izraeli Hapoel Mate Asher játékosa lett. 1996-ban a BSE játékosa lett. 1996 novemberében az osztrák Kaufmann VC Wolfurthoz szerződött. 1997-ben az Egerhez igazolt. Itt 2000-ig szerepelt. 1984 és 1995 között 129 alkalommal szerepelt a válogatottban.

Nyári Sándor

Nyári Sándor neve egybeforrt a szegedi röplabdával. A legendás edző irányítása alatt a Medikémia Szeged nevet vette fel a röplabdacsapat, a többi pedig már történelem. 26 évet töltött el a szegedi együttesnél, két magyar bajnoki cím, három magyarkupa-győzelem a mérlege.

Nyári Sándor pályafutása

• Klubjai játékosként: Bp. Honvéd (1965-1967), Kecskeméti Volán (1967-1969), Csepel SC (1969-1973), Szolnoki Dózsa (1973-1978, játékos-edző), Délép SC-Szeged (1978-1980, játékos-edző).
• Edzőként: Szeged (Délép SC, Papiron SC-Szeged, Medikémia-Szeged, 1978-2004, férfiak), BSE (2008-2010, nők), Veszprémi RC (2010-2011, férfiak), Palota RSC (2012. január-2013, nők), férfiválogatott (1996-2001, szövetségi kapitány).

Kiemelkedő eredményei

• Játékosként: bajnok (1970), 3x MNK-győztes (1970, 1971, 1972).
• Edzőként: 4x bajnok (1995, 1996, 2009, 2010), 5x MK-győztes (1993, 1995, 1996, 2001, 2010), az év röplabdaedzője (1996, 2009).

Klubszintű Sikerek: A Medikémia Szeged Bajnoki Címe

Az első labdajátékban szerzett bajnoki aranyát ünnepelhette Szeged városa 1995. június 9-én. A Medikémia férfi röplabdacsapata a döntő ötödik meccsén, ötjátszmás csatában győzte le 3:2-re a Csepel-Kordax gárdáját, méghozzá háromezer drukker előtt. Az ellenfélnél a két bolgár klasszis, Arsov és Konstantinov volt a legnagyobb sztár, de Torma, Forgó vagy éppen Liszi is klasszisnak számított. Persze a szegedi együttesben a sportág legjobbjai léptek pályára, a két ukrán légiós, Jurij Melnyicsuk és Oleg Belik mellett Hulmann Zsolt, Schildkraut Krisztián, Polgár Gábor, Petheő Gábor és Rácz László szerepelt a mindent eldöntő meccsen. A keretben ott volt még Somodi István, Csíkos Gábor, Takács László, Kása Róbert és Urfi Csaba is.

Hogy mekkora röplabdaláz volt akkoriban Szegeden? Azt elég egy történettel érzékeltetni: a negyedik meccsre, Csepelre úgy utazott el a Medikémia, hogy sikerével bajnoknak mondhatja magát. Nem ez történt, hazai pályán nyertek a fővárosiak, ám ezt az internetes korszak előtt nem lehetett könnyen megtudni. Legalább ezren hívták fel a Délmagyarország sajtóházát az eredményről és az esetleges Széchenyi téri ünneplésről érdeklődve.

Az ünneplés végül néhány nappal eltolódott, az ötödik meccset nyerték meg a szegediek. Az első játszmát 15:10-re, a másodikat nagyon simán 15:3-ra hozták, már csak egy szett hiányzott a történelmi sikerhez. Azonban innen visszamászott a Csepel, és kiegyenlítette a játszmaállást! Az ötödik játékrészben 2:0-ra vezettek a vendégek, majd 8:5 volt a Szegednek, később 9:9-re alakult az eredmény. Ezután a Nyári-csapatnak kedvezően alakult az összecsapás, 15:11 lett a mindent eldöntő szett.

Nyári Sándor a lapunknak adott korábbi interjújában elmondta: az első bajnoki címnek örök az emléke, ugyanúgy, ahogy az elmúlt negyedszázad sikerei és kudarcai is nyomot hagytak benne. "Nem bírtam otthon lenni, enni, inni sem, délben benéztem a csarnokba. Már akkor legalább ezer helyen kispárnák és újságok voltak letéve rajtuk nevekkel. Ott csak győzhettünk. Csodálatos érzés volt, egy órán keresztül nem engedtek le minket a pályáról" - emlékezett vissza Nyári Sándor a bajnoki cím kapcsán. A legendás edző egy, a Nemzeti Sportnak 2022-es interjúban azt mondta, hogy edzőként az első szegedi bajnoki cím a legkedvesebb számára. A "Sanyi bácsi, jó napot, bajnok lett a csapatod!" mondat a bajnoki cím másnapján, öles betűkkel harsogta a Délmagyarország 1995. június 10-i száma.

tags: #magyar #roplabda #legjobb #eredmenyek

Népszerű bejegyzések:

• Focicsapatok cégbírósági bejegyzése
• Minden Mac-ről egy helyen
• Tudjon meg többet a Széktói Stadionról
• Értékelő rendszerek és mérkőzéskövetés a futballban
• Csomád vasútállomás környéke