A magyar nemzeti zászló története és jelképei

A magyar zászló három egyenlő szélességű vízszintes sávból áll: felül piros, középen fehér, alul zöld. Ez a trikolór Magyarország nemzeti szimbóluma, amely az ország történelmét és identitását képviseli. A magyar zászló egyszerű és jellegzetes kialakítású. Három egyenlő szélességű vízszintes csík alkotja, felülről lefelé piros, fehér és zöld színűek. Az aránya 1:2, vagyis a hosszúsága kétszerese a magasságának. A színek élénkek, és közvetlenül határolják egymást szegély nélkül, ami egységes megjelenést biztosít. Nap mint nap találkozunk vele: ott lobog nemzeti ünnepeken, középületeken, stadionokban vagy épp a hátizsákunkon. Mégis kevesen tudjuk, honnan ered a magyar zászló színvilága.

A színek eredete és jelentése

A magyar zászló színei egészen az Árpád-házig vezethetők vissza. A piros-fehér-zöld színek a középkori magyar címerből származnak, ahol már a 13. században megjelentek a piros-fehér csíkok és a zöld a hármas halom szimbólumában. A vörös és fehér sávokat már az Árpád-ház idején, a 12-13. században is használták, és sokáig ezek voltak a legjellemzőbb elemek a magyar címerekben is. A magyar zászló úgynevezett libériás színekből áll. Az 1848-as zászló színei megegyeznek a magyar címer színeivel, vagyis a pajzs vörös, a sávok fehérek (ezüstök), akárcsak az apostoli kettős kereszt, a zöldet pedig a címerben a hármas halom jeleníti meg. A zászló színei mély történelmi gyökerekkel rendelkeznek, és a magyar alkotmányban hivatalosan is megfogalmazott jelentéssel bírnak. A színek sorrendje sem véletlen: felül a piros a harcot, a forradalmat és az áldozatvállalást jelképezi, középen a fehér a nyugalmat, az erkölcsi tartást és a tisztaságot, alul pedig a zöld a természethez való kötődést, a reményt és a jövőbe vetett hitet. Bár a hivatalos értelmezés szerint a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelenti, a közgondolkodásban a fentiekhez hasonló, érzelmesebb jelentések is elterjedtek, különösen a 19. századi reformkorban. A zászló minimalista tervezése - három vízszintes csík - a francia forradalom hatását tükrözi, miközben a magyar hagyományokat őrzi.

A színek pontos meghatározása az MSZ 1361:2009 szabvány szerint történik, a Pantone Swatch (textil) színezékek táblázatának számai is ismertek.

A magyar zászló történelmi fejlődése

A korai magyar lobogók

Nemzeti zászlónk hosszú fejlődés során alakult ki. A IX. századból semmiféle zászlóábrázolás nem maradt fenn, ezért csak analógiák alapján lehet őket rekonstruálni. A korban a fejedelmi szín mind a pusztai népeknél, mind a nyugati keresztény civilizációkban a vörös volt, és a vonatkozó jelképeket mindig a zászló csúcsán használták, ebben a római birodalmi hadijelvények hagyománya él tovább. Esetünkben a klasszikus fejedelmi szín, a vörös jelenik meg, amely egyben a későbbi magyar címer alapszíne is. A zászló csúcsán a vezető törzs (Árpád törzsének) szent állata, a turul háromdimenziós figurája található. Az államalapító király zászlajáról sem hiteles leírás, sem ábrázolás nem maradt fenn. A közszájon forgó leírások utólagos visszavetítések. A történelmi zászlósorban rekonstruált zászló egy, a X-XI. században általános királyi zászlótípust mutat, a fejedelmi vörös szín használatával a korai gonfanon jellegű zászlót. Ebben a korban a jelképek még nem szerepeltek a zászlólapon, hanem a zászló csúcsán 3 dimenzióban ábrázolták azokat. Így került a zászló csúcsára a latin kereszt. A zászló igen nagyméretű, ez jellemző a fejedelmi zászlókra az egész középkorban. A királyi zászlókat zászlós kocsin vitték, melyet külön őrség védett.

Bár e hadijelvényeket később felváltották a szentek képeivel kivarrott zászlók, az Árpád-házi királyi zászló a 12. század végétől új elemekkel gazdagodott. A zászló, amely a jellegzetes hármas gótikus ívű talapzaton áll, III. Béla idején jelent meg. A kettős kereszt ebben az esetben bizánci jelkép (III. Béla hosszú ideig a bizánci udvarban élt), és az uralkodó kettős: világi és transzcendentális hatalmát jelképezi. Eredendően a kettős kereszt lebegett a címerpajzson, illetve a zászlólapon, a későbbiekben hozzá csatlakozó hármas ív az országot, majd a Golgota hegyét jelképezte, a XVII. századtól kapcsolódik hozzá a magyar királyság területének geográfiája. A zászló formája jellegzetesen lovagkori, úgynevezett banner típus, a hosszú, fanonnak nevezett zászlószalaggal. A vörössel és ezüsttel sávozott zászló I. Imre uralkodása alatt jelenik meg részint, mint zászló, részint, mint címer. Eredetéről több elképzelés létezik, egyes vélemények szerint keleti motívum tűnik fel a zászlóban, általánosabban elfogadott nézet szerint Imre király feleségének - az aragóniai királylánynak - kapcsolatai tükröződnek a címeren tekintettel arra, hogy az aragóniai címer függőlegesen sávozott. Az Árpád-házi királyok kettős keresztes címere (és zászlaja), illetve sávozott családi címere és zászlaja párhuzamosan létezett a XVI. század végig. A vegyesházi királyok minden esetben a családi, tehát a sávozott zászlót, illetve címerrészt használtak, ezzel jelezték rokonságukat az Árpádokkal. Az Anjou-uralkodók - Károly Róbert és Nagy Lajos - idejéből származik a jellegzetes középkori banner típusú zászló, amelyen először jelenik meg, hogy vegyesházi uralkodók saját színeiket (címerüket) egyesítik az Árpád-házi királyok családi színeivel, ezzel jelképi szinten is jelezve uralmuk legitimitását, jelen esetben a liliomos Anjou-címerrel. Hunyadi János zászlaja elméleti rekonstrukció, 1453-as címere alapján készült, ahol is a családi hollós címert V. László adományaként a bátorságot jelképező vörös oroszlánnal egészítették ki. Mátyás király hadseregéhez kapcsolódó zászló, ahol is az uralkodó az Árpád-házi családi sávokat, valamint a cseh királyság oroszlános címerét egyesítette egy negyedelt pajzsban, középen a saját, családi hollós címerével. A zászló ábrázolása Philostratus krónikában maradt fenn, és Corvin János bécsi bevonulását ábrázolja.

A trikolór megjelenése és megszilárdulása

A magyar nemzeti zászló harmadik színe, a zöld, csak a 16. század második felében kezd megjelenni jelképeinken. Valószínűsíthető, hogy a címeren ábrázolt hármas halom hatására történt. A három szín először együtt Mátyás király pecsétzsinórján jelenik meg, de ezen kívül egy 1557-ben készült képen is együtt láthatók üstdobzászlón, üstdobtakarón, valamint egy tolldíszen. A piros-fehér-zöld kombináció a XV. században kapcsolódott a korábban használt vörös és fehér színhez. Az első zászló, amelyen együtt szerepelt a piros-fehér-zöld szín, 1601-ből származik, bár Báthory Zsigmondnak a török szultán ajándékozta, és a színek sorrendje is fordított volt. A 17. századtól már a három szín összekapcsolva is gyakran megjelent, sőt díszítésre is használták azokat a koronázási ünnepségeken. A korszak végén azonban feltűnik egy később nagy karriert befutó zászló: a Munkácsot 1685 és 1688 között védő Zrínyi Ilona vörös zászlót tett ki a vár fokára. Ez azt jelentette, hogy a várvédők nem adják meg magukat.

Zrínyi Miklós zászlajáról csak annyit tudunk, hogy nevezetes kirohanásakor a hadvezér olyan zászló alatt halt meg, amelynek egyik oldalán a császár, másikon az ország címere volt. A rekonstrukció a kor fecskefarkú zászlótípusát idézi, rajta a császári címerrel, előlapján a korabeli magyar királyság címerével. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem zászlója jellegzetesen erdélyi stílusú, a szokásos lángnyelvekkel mindkét oldalon Bethlen Gábor címerét ábrázolja, körülötte az erdélyi nemzetek jelképelemeivel. A zászló eredetije a XIX. század végén a millenniumi kiállításon még ép volt, a II. világháborúban azonban elpusztult. Bocskai István szalontai hajdúinak hadnagyi standardja egy XIX. századi másolat alapján készült, ahol a hajdúkat jelképező oroszlán a császári erőket jelképező sast tépázza. A standard rangjelző zászlóként szerepel a XVII. században. A XVI-XVII. század megszokott, fecskefarkú formájú zászlaja, zászlólapján a korra igen jellemző lángnyelves díszítő motívumokkal. Ez a lángnyelv Európában Krisztus vércseppjeit szimbolizálja, és elsőnek a johannita lovagok zászlaján jelent meg a XII században. Vannak arra utaló jelek, hogy Kelet-Európában és hazánkban a lángnyelvek elterjedését segítette az, hogy ezt a motívumot keleten is előszeretettel alkalmazták. A zászló alapszíne a kor kedvelt vöröse.

Thököly Imre fejedelem zászlajáról semmiféle adat nem maradt fenn, ezért a zászló egy XVII. századi erdélyi zászlónak a rekonstruált változata. Vörös-kék színe a Thököly-család címerszíneit idézi, egyik oldalán Thököly Imre grófi címere látható, hátoldalán pedig a magyar királyság lombkoronával ékesített címere. Rákóczi fejedelem zászlaján a kortárs szóhasználatban „magyar módra vágott”, azaz vörös-fehér sávozott zászlón a fejedelem jelmondata olvasható: Iustam causam deus non derelinqvet (Az igaz ügyet nem hagyja el az Isten). Másik oldalán a fejedelem nevének rövidítése látható. Egy Rákóczi korabeli kuruc lovassági zászló 1706-ból fecskefarkú zászló, az előlapon a magyar királyság lombkoronás címere látható Pro Libertate felirattal, hátlapján Rákóczi fejedelmi címere és a kibocsátás éve. A zászlólap a XVIII. század lovassági zászlóira jellemzően zöld, rajta a klasszikus lángnyelvdíszítés tulipán motívummá torzult. A Baranyai Huszárezred ezredzászlaja 1730 körül jellegzetes huszárzászló a XVIII. századból. Előlapján a kétfejű sas mellén magyar királyi címerrel látható, hátlapján köpenyes Madonna-ábrázolás, Szűz Máriának ez az ábrázolása a XVII. és a XVIII. század elején nagyon népszerű volt, óvó-védő szerepet töltött be.

Mária Terézia idején pár évig - 1743-45 között - zöld-fehér-piros lángnyelvek is feltűntek a zászlókon. Ez volt az úgynevezett „magyar lábra állított” zászló. Mária Terézia e három színt (piros-fehér-zöld) már magyar színeknek mondja. A Magyar Királyi Szent István Rend alapításakor Mária Terézia 1764-ben a piros-fehér-zöldet, a három magyar színt használja. A magyar színek megszilárdulását jelzi, hogy Martinovics Ignác 1794. augusztus 13-án kelt vallomásában beismerte: összeesküvésekor a nemzet színeiként a zöld-vörös-fehért kívánta alkalmazni. Ebben már a francia forradalom hatását is felfedezhetjük. József nádor hitvese, Anna Pavlovna 1801-ben nemzeti színű karszalagot hordott egyes források szerint, ez az első példa a magyar trikolórra. A reformkorban a francia forradalom hatására a trikolór a magyar nemzeti törekvések jelképévé vált, az 1847-es országgyűléseken már általános e zászló használata. Az 1848-as forradalom során vált nemzeti szimbólummá, amikor törvény előírta használatát a Habsburg uralom elleni küzdelemben. 1848. március 23-án a magyar nemzeti színekről és címerről szóló határozatot el is fogadták. Ezt az uralkodó szentesítette, így április 11-én került hivatalosan törvényeink közé, „XXI. törvényczikként”. Az 1848-as követelések egyike volt, hogy „a nemzeti színek régi jogukba visszaállíttassanak”, majd az 1848. március 23-án elfogadott XXI. törvény tette kötelezővé nyilvános ünnepek alkalmával az összes középület, közintézmény és magyar hajó esetében a nemzeti lobogó és az ország címerének használatát. Az 1848-as zászló színei megegyeznek a magyar címer színeivel, vagyis a pajzs vörös, a sávok fehérek (ezüstök), akárcsak az apostoli kettős kereszt, a zöldet pedig a címerben a hármas halom jeleníti meg.

A 20. század és a modern zászló

A szabadságharc bukása után egyszerűen megszűnt a magyar zászló. Csak 1861-ben mert a polgárság a háromszínű lobogóval felvonulni. Hivatalosan 1867-től, a kiegyezés óta használható ismét a magyar lobogó. Ekkortól lehet állami és nemzeti zászlóról beszélni, az államiba ugyanis rendszerint, azóta is mindig beleapplikálták az aktuális címert. Egy-két rövid - kommunista, sztálinista - időszakot leszámítva azóta a nemzeti zászló változatlan: a trikolór három egyszerű színe, bármiféle címer nélkül.

A 20. században változások történtek: az 1918-as forradalmak idején átmenetileg a korona nélküli Kossuth-címer került az állami zászlóra. A Tanácsköztársaság a vörös zászlót használta, a munkásmozgalmi jelképeket erőltette, jelképe a vörös csillag lett. A Horthy-korban, az ellenforradalom idején a koronás kiscímerrel díszített zászlókat használták, de Horthy saját zászlaja egy fehér, angyalos címerrel ellátott lobogó volt. A II. világháború végén a nyilasok vették át a hatalmat, zászlójukon felelevenítették az Árpád-kori magyar zászló színeit, de a rúdrészen egy függőleges sávot helyeztek el (vöröset), és egy zöld nyilaskeresztet viselt a közepén. A nyilashoz kapcsolódó asszociáció miatt ma az Árpád-sávos zászló nyilvános megjelenése ellenérzést vált ki Magyarországon.

1945 januárjában újabb váltás következett: a koronás kiscímer került rövid időre az állami zászlóba, de 1946. február elsején ismét a Kossuth-címer lett a hivatalos, így az állami zászlóra is ezt helyezték. A hármas halmon egy ideig még rajta volt a korona, 1948-tól már ott sem szerepelt. Az 1949-ben rendszeresített csapatzászlókon is a közvélekedésben 1848-49-hez kötött úgynevezett Kossuth-címer, azaz egy korona nélküli kiscímer volt látható. Ez a csapatzászlótípus vélhetőleg a legrövidebb ideig volt használatban a magyar honvédségnél. 1949 márciusában rendszeresítették. 1949. augusztus 20-án azonban bejelentették az új, az utókor által Rákosi-címernek nevezett jelkép használatát, és a fenti csapatzászlócímer részét 1949 szeptemberétől az új címerrel takarták ki. Sőt, ekkor ez az egy zászló vált hivatalossá: nemzetiként is ezt kellett használni a trikolór helyett.

Az 1956-os forradalom alatt a résztvevők kivágták a címert, így a lyukas zászló a szabadság jelképévé vált. 1956 októberében, a forradalom idején ezt a sztálinista címert vágták ki a felkelők a zászlóból, és így jött létre a forradalom egyik szimbóluma, a lyukas zászló. A lyukas zászló a forradalom első napján, valószínűleg a Bem téren jelent meg először, majd végigkísérte a harcokat is. A korabeli fényképeken jól látható, ahogyan a szimpátia kifejezéseként Pest belvárosi ablakaiban leng a forradalom jelképe. Akinek nem volt nemzeti zászlója, középen kivágott lepedőt lógatott ki. Az 1956-os forradalom leverése után, 1957. október elsején vezették be újra az 1848-as trikolórt. A jelenlegi, címertelen trikolórt 1957. május 23-án fogadták el hivatalosan. 1957-ben már kommunista címer nélküli zászlót hagytak jóvá, ami végül is némi engedménynek tűnt a levert forradalom után a kádári vezetés részéről. A rendszerváltás után a honvédség visszatért a régi jelképekhez. A zászló az 1949-es csapatzászló alapján készült, amely egyesítette az 1743-as és az 1848-as csapatzászló elemeit. Címerrésze a hatályos címernek a klasszikus 1848-as pajzstartókkal, azaz a tölgy- és babérkoszorúval való kiegészítése.

A magyar zászló jelenlegi formája és használata

A jelenlegi, címertelen trikolórt 1957. május 23-án fogadták el hivatalosan. A magyar nemzeti zászló Magyarország egyik nemzeti jelképe, egyben a Magyar Köztársaság hivatalos állami jelképe. Az 1990. évi XL. törvény (elfogadása: június 19.) szerint három egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld vízszintes sávból áll. A zászlót tisztelettel kell kezelni: hivatalos helyeken napkeltekor tűzik ki, napnyugtakor leeresztik. Gyásznapokon, mint október 6. (aradi vértanúk emléknapja) vagy február 25. nem érhet a földhöz, ne legyen sérült vagy szennyezett, és nem használható kereskedelmi célokra. Magánszemélyek szabadon kitűzhetik nemzeti ünnepeken, például március 15-én vagy október 23-án. A zászlóval gyakran együtt jelenik meg a magyar címer is, különösen ünnepi vagy történelmi alkalmakkor. Ez nem csupán esztétikai kiegészítés: a koronás címer a magyar államiság szimbóluma. A mai címerben megtalálható az Árpád-sáv, a hármas halom, a kettős kereszt és a Szent Korona a középkori magyar királyság emlékei, amelyek a modern nemzettudatot is formálják. Az egyik legismertebb eleme, a hármas halom, valójában nem három magyarországi hegységet jelöl, ahogy sokan hiszik. Bár ma gyakran a Mátra, Tátra és Fátra hármasával azonosítják, eredetileg inkább szimbolikus jelentésű volt: a kereszténység és az isteni oltalom hegyekbe emelt képe. 2014 óta március 16. a magyar zászló és címer hivatalos emléknapja. Bár nem munkaszüneti nap, ezen a napon az állami és közintézmények zászlófelvonással és megemlékezéssel tisztelegnek a nemzeti szimbólumok előtt. A dátum nem véletlen: az 1848-as forradalmat követő első törvények egyike volt, amely hivatalossá tette a piros-fehér-zöld trikolór használatát.

Összehasonlítás más országok zászlóival

Bár sok ország zászlaja használ piros-fehér-zöld színeket (például Olaszország, Irán vagy Bulgária), a jelentésük országonként más. A piros-fehér-zöld kombináció más országokban is megjelenik, de eltérő elrendezéssel. Irán zászlája vízszintes, de feliratokkal és szimbólumokkal díszített, ami keleti ízt ad neki. Tádzsikisztán zászlája fehér-piros-zöld sorrendű, középen koronával, közép-ázsiai hagyományokat tükrözve. A magyar zászló nem vallási, dinasztikus vagy uralkodói jelképekből épül fel - sokkal inkább egy nép történetéből, amely küzdött a szabadságáért, megőrizte kultúráját, és hitt a jövőben.

tags: #magyar #szurkoloi #zaszlo

Népszerű bejegyzések:

• Ikonikus 8-asok a futballban
• Kreatív Fejlődés Rajzolós Játékokkal
• Versenytípusok és Információk a Kézilabda Világában
• Labdatartó Adidas
• Az ikonikus Böde Dániel