A magyar tornasport története és kronológiája
A torna egy összetett sportág, amelyet férfiak és nők egyaránt űznek, és amely különböző jellegű, különféle szereken bemutatott gyakorlatokból áll. A férfi szertorna gyakorlatai: talaj, gyűrű, korlát, lólengés, ugrás és nyújtó. A női versenyeken is megvan a talaj és az ugrás, további szereik a gerenda és a felemás korlát. A sportág hazai irányító szerve a Magyar Torna Szövetség (MATSZ).
A kezdetek és a szervezett tornasport kialakulása
A torna történetét az ókori görögökhöz szokás kötni, a mai értelemben vett szertorna alapjait azonban német területen fektették le a 18. század második felében. Magyarországon a tornamozgalom elterjedésére nagy hatással voltak az európai tornairányzatok, különösen a német és a svéd modell.
Az 1863-ban megalakult Nemzeti Torna Egylet (NTE) ténylegesen útjára indította a magyar tornasportot. Az ország első szertornaversenyét 1881-ben rendezte meg az NTE. A magyar tornasport első, nagyszabású bemutatójára 1885. június 28-án került sor. A következő napon hivatalosan megalakult a Magyarországi Tornaegyletek Országos Szövetsége (MOTESZ). A szövetség 1898-ban kért és kapott felvételt a Nemzetközi Torna Szövetségbe (FIG).
Olimpiai sikerek és aranyérmesek
A magyar tornasport első komoly nemzetközi bemutatkozása az athéni olimpián volt 1896-ban. Az 1932-es év a magyar torna részére meghozta az addigi legnagyobb sikert: a Los Angeles-i olimpián Pelle István megnyerte a magyar tornasport első olimpiai aranyérmét műszabadgyakorlatával, majd lólengésben elért sikerével megduplázta aranyérmeinek számát.
Az 1948-as londoni olimpián Pataki Ferenc szerzett aranyérmet talajon. Az 1952-es helsinki olimpiát kitűnő eredménnyel zárták tornászaink: Korondi Margit felemáskorláton, míg Keleti Ágnes műszabadgyakorlatban lett olimpiai bajnok. Az 1956-ban megrendezett Melbourne-i olimpián Keleti Ágnes tovább gyarapította érmei számát, korláton, műszabadgyakorlatban, gerendán, valamint a kéziszer csapattal is olimpiai bajnok lett. Ő a legeredményesebb, legtöbb olimpiai érmet nyert magyar sportolónő.
A modernkori fejlődés
Az 1970-es években a tornasport ismét fellendült. A müncheni (1972) olimpián Magyar Zoltán új elemet mutatott be lólengésben: a haránt irányú vándort, amelyet róla neveztek el („Magyar-vándor”). A tornászok sikere az 1976-os montreali olimpián tovább folytatódott: a szeren verhetetlen Magyar Zoltán olimpiai bajnok lett, általa 20 év után nyertünk aranyérmet tornában az olimpián.
| Olimpia | Versenyző | Szer |
|---|---|---|
| 1932, Los Angeles | Pelle István | Talaj (műszabad), Lólengés |
| 1952, Helsinki | Keleti Ágnes | Talaj (műszabad) |
| 1976, Montreal | Magyar Zoltán | Lólengés |
| 1992, Barcelona | Ónodi Henrietta | Ugrás |
Az 1987-es rotterdami vb-n Borkai Zsolt világbajnoki címet nyert, majd 1988-ban olimpiai bajnok lett. Az 1992-es Barcelonában megrendezett olimpia újabb aranyérmet hozott: Ónodi Henrietta megnyerte a lóugrást, amely a magyar tornasport tizenharmadik olimpiai aranyérmét jelentette. Berki Krisztián, a hagyományos magyar szer, a lólengés többszörös bajnoka, a 2012-es londoni olimpiáról aranyéremmel térhetett haza.
A szertorna szakága az olimpiákon eddig 15 arany-, 11 ezüst- és 14 bronzéremmel járult hozzá a magyar sport dicsőségtáblájához. Az ezredforduló után a MATSZ hét szakágban működik, őrizve a gazdag hagyományokat és nevelve az új generációkat.
tags: #magyar #torna #valogatott #kronologia
