A Magyar Női Tornászválogatott Híres Alakjai: Tass Olga, Keleti Ágnes és Kertész Alíz Pályafutása

A magyar női tornászsport az ötvenes években a világ élvonalába tartozott, köszönhetően olyan kivételes tehetségeknek és kitartó munkának, mint Tass Olga, Kertész Alíz és Keleti Ágnes. Pályafutásuk során számos érmet és elismerést szereztek, nevük összefonódott a magyar sporttörténelem dicsőséges fejezetével.

Tass Olga: Az Olimpiai Bajnok és Mesteredző

Tass Olga olimpiai bajnok tornász, mesteredző, aki négy olimpián vett részt, és összesen hat érmet nyert, egy aranyat, három ezüstöt, és két bronzot. Jelentős része volt abban, hogy az ötvenes években a magyar női tornászsport a világ élvonalába tartozott.

Olga 1929. március 28-án született. Már gyerekkorától kezdve imádta a mozgást és szerette a sportot. Az általános iskolát, illetve a középfokú intézményt is a baranyai megyeszékhelyen végezte el. Ekkor a tanítvány már tizennégy éves volt. Az ifjú Olga 1941-ben kezdte az atlétikát, majd váltott a számára sokkal sikeresebb ágazatra. Öt évvel később a londoni olimpián a magyar csapattal összetett ezüstérmet szerzett. Versenyzőként a karrierjét a PEAC-ban kezdte, aztán a Pécsi BTC-ben folytatta. Onnan 1947-től vezetett az útja a kivételes tehetségnek Budapestre, ahol a felsőfokú tanulmányait is megkezdte a Testnevelés Főiskola Sport Egylet (TFSE) színeiben.

1948-tól 1960-ig szerepelt a magyar válogatottban. Sikerei a válogatottban rendkívül gazdagok. 1948-ban az olimpián második volt csapatban. 1949-ben és 1951-ben a főiskolai világbajnokságon lett második csapatban. Az 1952-es helsinki olimpián bronzérmet, az 1954-es római világbajnokságon aranyat nyert a kéziszercsapattal, ahol még egy összetett ezüstöt is begyűjtöttek. Ugyanebben az évben három aranyat nyert a főiskolai világbajnokságon (felemás korlát egyéni, felemás korlát csapat, talaj csapat). Pályafutása csúcsát az 1956-os melbourne-i olimpia jelentette, ahol 3 érmet nyert. Ekkor tagja volt a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet összeállítású bajnoki címet nyert magyar kéziszer csapatnak. Összetett csapatban második, lóugrásban harmadik volt. Egyéni összetettben negyedik, felemás korláton hatodik, talajon és gerendán hetedik lett. Ezt követően több Európa- és világbajnokságon ért el negyedik, ötödik, kilencedik helyezést. Az 1960. évi római olimpián csapatban hetedik volt, ezt követően visszavonult.

A szivárványszínű szalag legendája

Az 1956-os melbourne-i olimpiai döntő előtt történt egy kis malőr, ami majdnem megzavarta a csapatot. Tass Olga nemzeti színű szalagja ugyanis eltűnt. Sokan meggyőződéssel mesélték, hogy a szovjetek ármánykodtak, és ők vitték el. Aztán persze lehet, hogy csak egyszerű véletlen volt, és az olimpiai faluban maradt a szalag. Az edzőjük, Vali néni erre azt találta ki, hogy a hátrányból előnyt is lehet kovácsolni. Egy szivárványszínű szalagot szerzett a házigazdáktól, amelyikkel az edzéseken gyakoroltak. A zsűrinek pedig azt mondta, a szivárvány színeivel fejezik ki a reményt, hogy egyszer Magyarországon is szabadabb lesz majd az élet. És béke lesz. A gyakorlat tökéletesen sikerült, dübörgő, szűnni nem akaró tapsvihar fogadta őket, és nem maradhatott el a győzelmük.

Sportpályafutás utáni évek

Röviddel a versenyzés befejezése után a TF-re hívták tanítani. Lételeme volt a sport, a sportos életmód. 19 évig - rövid megszakítással - oktathatta a jövő testnevelő tanárait és torna szakképzős hallgatóit. Sohasem próbált előnyt szerezni az olimpiai bajnoki címével a sportágban és a tanszéken sem. Nagyszerű bemelegítéseket, ötletes mozgásképzés-foglalkozásokat tartott. Később edzőként, nemzetközi pontozóbíróként és a szövetség munkatársaként is dolgozott. Példamutatóan felkészült pedagógus volt. Sodró lendületű tanóráin, edzésein szinte sistergett a levegő. A tanári munkáját két alkalommal is megszakította és főállású edzői munkát vállalt. Előbb a francia majd a magyar válogatott sikeres vezetőedzője lett. A TF-ről ment nyugdíjba, de egy percig nem maradt tétlen. Budapest egyik jó nevű klubjában tartott élményszámba menő mozgásképző órákat. Edzői munkáját 1981-ben mesteredzői címmel ismerték el.

Férje, Lemhényi Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó volt. Tass Olga 2020-ban, 91 évesen hunyt el. Elismerései közt a Népköztársaság Érdemes Sportolója, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (1996), a MOB Nők Sportjáért díjat (2008), az Elnöki Érdemérmet, valamint a Magyar Tornasportért díjat. Karácsony István így idézte fel jellemét: "Hihetetlen kisugárzása volt, az edzésein és a szakóráin nem lehetett közömbösnek maradni."

Tass Olga klubjai

Kertész Alíz: A Világbajnoktól a Szövetségi Kapitányig

Kertész Alíz, a magyar tornasport rangidős olimpiai bajnoka, 1935. november 17-én született Budapesten. A Budapesti Honvéd színeiben teljesedett ki és vált a magyar tornasport egyik, ha nem legkiemelkedőbb időszakának megkerülhetetlen figurájává.

A Herpich Rezsőné, Vali néni edzette női tornászválogatott a kor meghatározó együttese volt. 1954-ben Rómában rendezték a tornavilágbajnokságot, ahol már senki és semmi nem állhatott a női kéziszercsapat útjába. Ekkor a lányok - itt már Kertész Alice is szerepet kapott - egy teljesen újszerű, zászlós gyakorlattal bűvölték el a közönséget és persze nem utolsó sorban a zsűrit.

Az 1956-os melbourne-i olimpia előtt rendkívüli körülmények között indult útnak az egész küldöttség. 1956. október 30-án a forradalom kellős közepén súlyos kételyek között utaztak Ausztráliába. Ahhoz, hogy olimpikonjaink oda eljussanak, először a Prágához közeli Nymburkba kellett eljutniuk, ahonnan csak a légitársasággal való hosszas huzavona után indulhattak tovább Melbourne-be. A Nymburkban töltött napok alatt ki-ki úgy és ott edzett, ahogy és ahol tudott. Kertész Alicenak például egy sokkal inkább jeges veremre, semmint tornateremre hajazó épület jutott, ahol talán éppen a nem megfelelő hőmérséklet okozta könyöksérülését. Melbourne-ben Kertész Alice a rendezvényeken roppant mód szívesen fogadták, és elmondása szerint hirtelen fel is szaladt rá nagyjából hat kiló. Ahhoz, hogy a kéziszercsapat versenyén részt vehessen, minden más szeren is szerepelnie kellett. Így lett például 64. lóugrásban, 34. műszabadgyakorlatban és 6. felemás korláton.

A Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alice, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összetételű kéziszercsapat ugyanis beváltotta aranyesélyeit. A mieink ekkor ismét egy újítással álltak elő, hiszen a négy évvel ezelőtti buzogányos, illetve a világbajnokságon bemutatott zászlós gyakorlat után ezúttal a szalagok játszották a főszerepet. Méghozzá a nemzeti színű szalagok, egy kivételtől eltekintve, hiszen Tass Olga tornaszere röviddel a verseny előtt szőrén szálán eltűnt. Az ő szalagját szivárvány színűre cserélték, ami a forradalmi Magyarország reményeit jelképezte.

Kertész Alice 1960-ban, még a nyári játékok előtt visszavonult és miután elvégezte a Testnevelési Főiskolát, edzőként találta meg számítását. Párját ritkító munkát végzett a KSI, a BVSC és a Zugló edzőjeként, valamint a magyar válogatott szövetségi kapitányaként. Saját nevelésű tanítványai közül Kéri Anikó, Kelemen Márta és Horváth Margit az 1972-es müncheni olimpián bronzérmet szereztek. Örömét lelte testnevelőként is, tanított kisiskolásokat, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen egyetemi hallgatókat is. 90. születésnapja alkalmából Szentendrén köszöntötték sportvezetők és korábbi tanítványai. Az ünnepségen felolvasták Orbán Viktor miniszterelnök gratuláló levelét.

Keleti Ágnes: A Világ Nyolcadik Csodája

Keleti Ágnes, a világ "nyolcadik csodájaként" is aposztrofált tornász, a magyar sport egyik legkiemelkedőbb alakja. A koronavírus miatt a szokottnál természetesen óvatosabban él, ő maga is és környezete is ügyel az óvintézkedésekre. A rendszeres szobai mozgástól azonban nem térítheti el semmi. Nehezen viseli, hogy a kockázatokra való tekintettel nem hódolhat mindenkori kedvenc szórakozásának, az utazásnak. Így a tavaly őszi barcelonai és a karácsonyi bécsi kirándulása óta már nem is lépett át a határon. Számára is maradt a belföld, a vírus első hullámát a Mátrában vészelte át, most ősszel pedig, - amíg az időjárás megengedte - Balatonfüreden időzött sokat, a sétány közönségének nagy örömére. A Dunán is feltünt egy motorcsónak túra vendégeként, ami olyan jól sikerült, hogy az ott készült kép került fel az életét bemutató könyv címlapjára.

Keleti Ágnes barátai, rajongói és sporttársai rövidesen megismerhetik teljes élettörténetét, szemléletét és gondolatait a világról, egy róla ősz végén megjelenő könyvben. Nyáron az ideje egy részét fényképei válogatásával töltötte, mert ezzel is szerette volna segíteni a róla szóló könyv sikerét. A Magyar Torna Szövetség által is büszkén támogatott könyvben Keleti 36 egykori sporttársa nyilatkozik róla, itthonról és külföldről (Ausztrália, USA, Izrael). Köztük a TF-esek és a tornászok mellett a magyar olimpiai csapatok még élő tagjai, többek közt olimpiai bajnokok és érmesek, olimpikonok: Korondi, Bodó, Benedek Gábor, Gyenge, Dömölky, Ducza, Makray, Müller Kati, s azóta sajnos elhunyt Köteles Erzsébet, Tass Olga, Kárpáti György, akik - akkor persze senki sem gondolhatta - életük utolsó interjúit adták épp a könyv számára. Érdekesség, hogy Vizi E. Szilveszter, mint egykori tornász neve is szerepel a nyilatkozók közt. A boltokba novemberben eljutó kötetet több mint 100 fekete fehér és 30 oldalnyi színes fotó teszi teljessé.

tags: #magyar #torna #valogatott #muller #judit

Népszerű bejegyzések:

• Andrew-k sikerei és tanulságai a rögbipályán
• Egyetemi sportélet Budapesten
• a kurszki ütközet kimenetele
• Tudjon meg többet a Güssing kosárlabdacsapatáról
• Íme a videójáték-történelem legőrültebb pillanatai