Magyar Válogatott Keret 1988: Az Év Számvetése
Ez a szócikk az 1988-as labdarúgó-Európa-bajnokságon részt vevő csapatok által nevezett játékosok listáját tartalmazza. A játékosok életkora az Eb első napjának, azaz 1988. június 8-nak megfelelő adatok alapján lett feltüntetve.
Az 1988-as Európa-bajnokság Kontexteusa
Míg az 1984-es torna főként Michel Platini góljairól maradt híres, addig a négy évvel későbbi bajnokság főszereplője már egy holland játékos volt. Marco van Basten annak ellenére focizott parádésan az Eb-n, hogy nem sokkal előtte a kezdőbe kerülése is kérdéses volt bokasérülése miatt, mégis csúcsra jutott a holland válogatottal.
Az ominózus Európa-bajnokságra Nyugat-Németországban került sor, így az NSZK válogatottja automatikusan résztvevővé vált. Erre persze rávághatjuk, hogy a papírforma alapján amúgy is kijutottak volna, ám a selejtező sok döbbenetes eredményt hozott. Például nem kvalifikálták magukat a címvédő franciák, akik Izlanddal, Norvégiával, az NDK-val és Szovjetunióval kerültek egy csoportba, végül csak a harmadik helyen zártak, ebből az ötösből pedig a szovjetek jutottak tovább. Volt azonban más meglepetés is, hiszen a 84-es viadal résztvevői közül csak az NSZK, Spanyolország és Dánia tudott ismételten részt venni. Rajtuk kívül Olaszország, Anglia, Hollandia és Írország várhatta a nyári eseményt, míg a magyarok újfent lemaradtak.
A korábbi eredmények függvényében ugyanis óriási várakozás előzte meg azt a világversenyt és sokan nagy esélyesnek tartották a Mezey György által irányított válogatottat, de hatalmas csalódás lett a vége. Mezey végül távozott, helyét pedig Komora Imre vette át, aki nem sok időt kapott a bizonyításra. Még a selejtezők alatt menesztették, helyére Verebes József érkezett, három meccs elteltével pedig Garami József lett a szövetségi kapitány.
A Magyar Labdarúgás 1988-ban: Bundabotrány és Váltások
Érdekes időszak volt 1988 Magyarországon. Március 15-én 10 ezres ellenzéki tüntetés volt Budapesten, aztán májusban leváltották Kádár Jánost és Grósz Károlyt ültették a helyére, elkezdtek megalakulni az új pártok, a labdarúgó-válogatottat ismét Mezey György vette át, szóval miközben békésen bandukoltunk a demokrácia irányába, a futballban is szépen alakultak a dolgok. Aztán eljött október, és kirobbant a XX. Mezey Györggyel korábban ugye kijutott a világbajnokságra a válogatott, amely aztán alaposan leégett a mexikói kánikulában - most ne részletezzük, hogy mi történt a vébén, csak emlékezzünk a szovjetek elleni 0-6-ra… -, de aztán visszatért a kapitány és mindenki úgy volt vele, hogy most aztán megint minden rendben lesz. Az osztrákokkal még 0-0-ra végzett a csapat, amely aztán elpáholta Izlandot 3-0-ra, és október 19-én 1-0-ra győzött az Észak-Írország elleni világbajnoki-selejtezőn.
Az 1987-88-as labdarúgó-bajnokság NB I osztályában elkövetett visszaélések miatt nyomozást indítottak. Az eljárás során alapos gyanúja merült fel annak, hogy több kiesésre álló csapat egyes játékosai és ügyintézői az ellenfelet - a mérkőzés számukra kedvező alakítása érdekében - megvesztegették. Jó, hát bunda volt a magyar labdarúgásban korábban is, ám már az első hírek is olyan neveket említettek, aki korábban a válogatottban is megfordultak.
Az ügy kirobbanásakor nem derült ki, hogy melyik meccsekről volt szó, de aztán bejelentették, hogy az egyik a Rába ETO-Zalaegerszeg (1-3), de terítéken volt a Pécs-Békéscsaba (1-0), a Kaposvár-Debrecen (0-3) és az 1986. április 26-án játszott Debrecen-Honvéd (1-1) is.
Az ügy kirobbanása után a sportnapilap azonnal körüljárta a témát. A legérdekesebb nyilatkozatot a kaposvári Rácz László tette, akinek a neve nem szerepelt az előállítottak között, de mindenesetre tett egy beismerő vallomást: „Elmondta (Rácz László -a szerző.), hogy a Debrecen elleni mérkőzést követő második vagy harmadik napon Deákvári Antaltól 60 ezer forintot vett át, amelyet egyenlő arányban elosztott Bíróval és Meksszel. Azt is hozzátette, hogy a mérkőzés előtt őt senki sem kereste meg. Arra nem volt magyarázat ekkor, hogy ezt miért tette…”
Az ügyben azonban többektől is hallani lehetett a vallomások során, hogy csak utólag kaptak pénzt, és igazából nem is tudták, hogy miért. „Úgy érzem, hogy a debreceni vezetők akarnak kikészíteni engem és kedvenc játékosaimat is! Ugyanis éppen ez a három labdarúgó állt ki mellettem a bajban. Emlékszem, hogy a Békéscsaba elleni sorsdöntő mérkőzés előtt néhány »jóakaró« bedobta a labdarúgóimnak, hogy Mező, Melis és Steigerwald eladta a meccset.”
A bundabotrány alaposan megzavarta a Magyar Labdarúgó Szövetséget is, és a szervezetben komolyan felvetődött, hogy félbeszakítják a bajnokságot, mert olyan sokan voltak érintettek a csalásban. A szezon azonban folytatódott, és ezen abban az esetben sem változtattak volna, „ha valamelyik csapat valamennyi játékosát letartóztatják” - nyilatkozta Czékus Lajos főtitkárhelyettes, aki azt is hozzátette, hogy valamennyi érintett labdarúgó játékjogát felfüggesztik, illetve az érintettek közül senki sem igazolhat külföldre az ügy lezártáig, a már légiósként szereplő labdarúgó pedig szintén nem szerepelhet a csapatában.
Az illetékes rendőri szervek bejelentések alapján nyomozást indítottak az 1987-88-as labdarúgó-bajnokság NB I osztályában elkövetett visszaélések miatt. Az eljárás során alapos gyanúja merült fel annak, hogy több kiesésre álló csapat egyes játékosai és ügyintézői az ellenfelet- a mérkőzés számukra kedvező alakítása érdekében - megvesztegették. A győr-sopron megyei rendőr-főkapitányság vesztegetés alapos gyanúja miatt - őrizetbe vétel mellett - eljárást indított Mészöly Kálmán ellen. Aztán az október 28-i Népsportból kiderült az is, hogy a Honvéd védőjét, Sallai Sándort is letartóztatták, és ezen a ponton azonnal tudni lehetett, ő a botrány legnagyobb vesztese. A válogatott hátvéd korábban aláírt a spanyol Oviedóhoz, a vevő ki is fizette az átigazolási díjat, Sallai már csak arra várt, hogy az adminisztrációs munka véget érjen ,és elindulhasson új csapatához, ám ebben néhány marcona egyenruhás meggátolta - sosem igazolhatott a spanyol élvonalba, és lényegében ketté is tört a pályafutása.
A nyomozás nagy lendülettel zajlott a háttérben, és Sallai előállítása után egy nappal sajtótájékoztatót is tartottak a rendőrök. Mai szemmel nézve egészen vicces dolgokról számolt be a Népsport. Például arról, hogy a ZTE „az utolsó fordulókra szerződtette edzőnek Mészöly Kálmánt, és a jeles szakembertől várta a megváltást. Mészöly, amint átvette hivatalát, leült a labdarúgókkal és tisztázta: képes lesz-e a csapat arra, hogy tisztességes körülmények között kivívja a bent maradást. Mivel a válasz nemleges volt, rövid úton eldőlt: le kell bundázni a Rába elleni mérkőzést! Ehhez persze pénz is kellett.
Maradva a sajtótájékoztatónál: bejelentették, hogy a gyanú szerint Sallai Sándor a DMVSC-Honvéd meccs előtt 600 ezer forintot vett át, hogy intézkedjen volt csapata érdekében, és a Loki elkerülje a kiesést. És akkor egy pillanatra emlékezzünk vissza Czékus főtitkárhelyettes egész csapatok letartóztatására célzó mondatára: két nappal a bajnokság 12. fordulójára kisorsolt Újpesti Dózsa-Bp. Honvéd meccs előtt a rendőrök előállították Fitos Józsefet, Fodor Imrét, Kovács Kálmánt, Sikesdi Gábort és Cseh Andrást, vagyis a Honvéd kezdőjének a felét (a Megyeri úti bajnokit ennek ellenére 1-0-ra megnyert a Honvéd).
És igazából itt kezdődött a baj, de ehhez vissza kell pörgetni az időt 1986 tavaszára, és megnézni a Honvéd akkori összeállítását. A kispestiek az Andrusch - Sallai S., Nagy A. (Gyimesi), Garaba, Kerepeczky - Sikesdi, Fitos, Détári - Fodor, Dajka (Bodonyi), Kovács K. összeállításban szerepeltek. Ebből az együttesből sokan a botrány kezdetekor is válogatottak voltak, ám egy részük, például Détári Lajos, Nagy Antal és Garaba Imre már külföldön szerepelt. Az ő szerepük azért érdekes, mert az MLSZ az itthon futballozó gyanúsítottak játékjogának felfüggesztése mellett úgy döntött, hogy akik „nem tisztázták magukat, azok nem lehetnek a válogatott keret tagjai.
Mezey György szövetségi kapitány (b) az északírek ellen még optimista volt, aztán minden összeomlott körülötte. Azt nem mondanánk, hogy ezért, de a következő meccsén, az a válogatott, amelyről ugye Mezey azt mondta, jobb lehet, mint a 86-os legendásan erős csapat, kapott egy hármast Görögországban. A szövetség maradt, a kapitány ment, de nem azért, mert kirúgták. Akkor az eddigi mérleg: több tucat magyar játékosnak felfüggesztették a játékengedélyét, a válogatottban nem szerepelhettek a legjobbak, és lemondott a szövetségi kapitány. Aztán persze 1989 januárjában Détári Lajos is hazarepült és elmondta, hogy neki semmi köze nem volt a debreceni bundához, majd ügyesen vissza is ment Görögországba. Itthon senkinek sem nyilatkozott.
Szép lassan elkezdődtek a bírósági tárgyalások is. A legfürgébbek a győriek voltak, meg a leglelkesebbek is, mert úgy szórták a fogházbüntetéseket, hogy azokat nehéz is volt követni. A honvédosok ügyét Debrecenben tárgyalták, és ott szigorúbb emberek dolgoztak az ügyészségen, mint a fővárosban. Az első hírek arról szóltak, hogy Sallain kívül végül egy kispestinek sem kell szembenéznie a bíróval. „Ebben az ügyben senki nem tud becsületes maradni - mondta 1989 januárjában Kovács Kálmán. - Meggyőződésem: például abban, hogy Détári tagad, nem ő a hibás, hanem az, aki azt sugallta neki, hogy ezt a vallomást tegye. Olvastuk (a vallomását - a szerz.). Arra hivatkozik, hogy az apósa volt az edző, és ezért a csapat nem vette be a buliba. Ezt egyébként nem tudom egyértelműen elítélni. No, de azért nem kellett annyira megijedni, mert április 26-án Debrecenben is megszületett a jogerős ítélet: „A játékosokkal szemben a bíróság intézkedést foganatosított. Amúgy a debreceni ítélet előtt szűk két héttel az MLSZ fegyelmi bizottsága Sallait a 1990. És ahogy arról már szó esett, az ügy legnagyobb vesztese Sallai Sándor, aki talán kicsit egyedül vitte el a balhét. „Állítom, hogy nem volt bunda. A világbajnokság után a többség külföldre igazolt, és amikor a spanyol Oviedo kiszemelt magának, a sporthivatalban húzták-halasztották a szerződésem aláírását. Végül minden rendben volt, a feleségemmel együtt indultunk is volna, ám előző este elvittek a rendőrök. Több napon keresztül tartottak bent, megalázóan bántak és beszéltek velem, majd miután elengedtek, már lényegében végem volt a futballban. - jelentette be a lap 1989. 2013. április.
Détári Lajos: Zsenialitás a Bundabotrány Árnyékában
Ma ünnepli az ötvenedik születésnapját Détári Lajos, a legutóbbi olyan magyar labdarúgó, akit rendszeresen meghívtak a világválogatottba, s aki egykoron a világ harmadik legdrágább futballistája volt. Détári Lajos nem a számára legszerencsésebb időkonstellációban érkezett közénk. Ha 1963. április 24-nél bő három évtizeddel korábban születik Budapesten, olyan társak közé csöppen, akiknek nem a világbajnoki részvétel, hanem a világbajnoki cím a céljuk. Ha csak kettővel, még mindig a világelitbe tartozó együttesben játszhatott volna. Ha ellenben 1963-nál két dekáddal később toppan a sártekére, eszelős összegeket fizetnek ki érte napjaink futballőrült olajmilliárdosai. Nem forintban, euróban! Meg kell hagyni, a pireuszi piros-fehér csíkosak átutalta 18 millió német márka sem volt éppen bagó. A transzferrel a magyar középpályás számított 1988-ban a világ harmadik legdrágább futballistájának, csupán Diego Armando Maradona és Ruud Gullit megvásárlásakor szurkoltak le többet. Nem festett rosszul a lista: 1. Maradona, 2. Gullit, 3. A fentiek miatt lehet hiányérzetünk a Dömének becézett szőke karmester karrierje miatt. Pedig 61-szer lehetett magyar válogatott, ötször világválogatott, egyszer Európa-válogatott, háromszor magyar bajnok, zsinórban háromszor honi gólkirály, egyszer MNK-győztes (a Bp. Honvéddal), egyszer Szuperkupa-győztes. (1993-ban az FTC-vel.) Nyert Német Kupát az Eintracht Frankfurttal (1988-ban a VfL Bochum elleni győztes gólt ő rúgta Berlinben, az utolsó percekben, szabadrúgásból), 1990-ben Görög Kupát az Olympiakosszal. Olasz csapatokat szolgált (Bologna, Ancona, Genoa), megfordult Svájcban (Neuchâtel Xamax), majd osztrák egyesületekhez (VSE St. Pölten, Ostbahn XI Wien) szegődött. Három országban választották meg az év labdarúgójának (Magyarország, Görögország, Svájc), Németországban pedig a legjobb külföldinek szavazták a frankfurti idénye után. Az is nyom a latban, hogy három nemzet kupadöntőjében szerzett gólt. 1985-ben a magyar, 1988-ban a német, 1990-ben a görög fináléban volt eredményes, sőt a német kivételével két-két találatot jegyzett. A legtöbb sportoló legfeljebb álmodozhat efféle pedigréről, ám aki látta játszani, bizonnyal osztja véleményünket, hogy technikai tudása alapján a Real Madridban, a Barcelonában, a Milanban, a Juventusban vagy a Bayern Münchenben lett volna a helye. A fenti csapatok közül a Juventus-beli szereplés azért megadatott neki: a torinói klubban játszhatott egy észak-amerikai túrán. És ez éppen úgy örök emlék, mint hogy 1989 márciusában, Zico európai búcsújátékán a Világválogatott-Brazília mérkőzést, miután Dunga és Enzo Francescoli is lőtt egy-egy gólt, a 65. percben Détári Lajos találata döntötte el. Vagy - hogy visszatérjünk a magyar válogatotthoz - a lengyeleknek lőtt álomgól, a brazilok elleni, 1986-os remeklés, vagy éppen az 1985. áprilisi, bécsi gól, amely Kiprich József duplájával együtt megnyitotta az utat a világbajnoksára. De hát ezért (is) nagyszerű „Döme” pályafutása: nincs olyan futballszerető legalább negyvenes szurkoló, akinek ne lenne az emlékeiben legalább egy klasszikus Détári-gól.
Az Eb Mérkőzések és Játékosok
Az Eb mérkőzéseit nyolc különböző városban bonyolították le, mégpedig igencsak nagy stadionokban, így nem volt meglepetés, hogy bizonyos találkozókat 60 ezernél is többen láttak a lelátókon. Ez több szempontból is érdekes, hiszen Dieter Müller 1976-ban szerzett mesterhármasát követően sokáig minden Eb-n született egy tripla, így például 1988-ban is, ám ezúttal már a holland játékos révén, aki nem sokkal korábban még sérült volt.
Erre a három gólra pedig nagy szüksége volt Hollandiának, amely tehát Angliával, a Szovjetunióval és Írországgal került be a 2. csoportba, de első meccsükön rögtön kikaptak a szovjetektől. Az angolok ellen 3:1-re megnyert találkozóval viszont stabilizálták helyzetüket, majd az utolsó csoporttalálkozón az íreket is legyőzték.
A legjobb négy között először az NSZK - Hollandia mérkőzésre került sor, az esélyek pedig a Franz Beckenbauer vezette nyugatnémetek mellett szóltak. Bár a hollandok erősnek tűntek, a németeknél ott volt a hazai pálya előnye és olyan klasszis játékosokat tudhattak a soraikban, mint Lothar Matthäus, Andreas Brehme, Jürgen Klinsmann vagy éppen Rudi Völler, hogy csak azokat említsük, akik betaláltak az 1988-as Eb-n. Végül utóbbi hármas örülhetett csapatával, mert bár az első találatot az NSZK szerezte az 55. percben Matthäus büntetőjét követően, a 74. percben a hollandoknál Koeman is értékesített egyet. A mindent eldöntő találatot Van Basten jegyezte, aki a 16-oson belül nagyszerű ütemben érkezett a labdára. Ezzel 2:1-re nyertek és visszavágtak az NSZK-nak az 1974-es vb-döntőben elszenvedett vereségért, egy nappal később pedig már azt is tudták, visszavághatnak a szovjeteknek is, miután kikaptak tőlük a csoportkörben.
A Szovjetunió ugyanis Olaszországgal került szembe az elődöntőben, ahol Litovcsenko szerezte meg a vezetést az 58. percben a szovjeteknek, majd négy perccel később Protaszov is eredményes volt.
Több mint 72 ezer néző izgulhatta végig a müncheni Olimpiai stadionban a döntőt, ahol a hollandoké lett az előny a 32.percben Gullit fejese után, majd jött Van Basten, aki az 54. percben fantasztikus kapásgólt lőtt, ezzel 2:0-ra módosítva az állást. Hollandia nemzeti együttese eddig egyszer, 1988-ban tudta megnyerni egy nagy nemzetközi torna fináléját. Marco van Basten lett a torna gólkirálya 5 találatával, amiben nagy szerepe volt az Anglia elleni mesterhármasának.
A Görögország elleni mérkőzés és az Újrakezdés Kérdése
Keddre, ha nem is sütött ki a nap, elállt az eső Athénban, s az otthoninál lényegesen kellemesebb idő kerekedett. - Senki se felejtse el, hogy a magyar nemzeti válogatott tagja, ennek megfelelően játsszon mindenki, a legkisebb fegyelmezetlenségnek, lazításnak sincs helye - mondta Mezey György. - A görög ember - így a futballista is - nagy sebbel-lobbal lát a feladatnak, de ha kordában tartják, s látja, hogy kemény ellenállásra talál, hamar le is lohad a lelkesedése. Magyarország: Disztl P. (Petry 82.) - Máriási, Pintér, Mészöly (Bordás 46.), Sass (Keller 59.) - Kozma, Kovács E., Csucsánszky, Vincze I. Mindössze néhányszáz néző gyűlt össze a kezdésre, s nem éppen udvarias gesztus volt a vendéglátók részéről, hogy nem játszották el a himnuszokat…
A két ország első barátságos találkozóján a fiatalokkal teletüzdelt görögök kezdtek lendületesebben, a magyar védelem kapkodott, s ennek eredményeként a 4. percben a Karaszavidisz elleni szabálytalanság után 16 méteres szabadrúgáshoz jutottak a görögök. A labdát Lagonidisz nagy erővel, laposan a jobb sarokba lőtte (1:0). Az igazsághoz tartozik, hogy a magyar sorfal nem jól állt fel. Jóformán csak a görögök támadtak, egy ellenakciónál Kiprich kapott labdát, de a 16-os vonalnál elpattant tőle, így odalett az esetleges egyenlítési lehetőség.
Teltek a percek, a megfiatalított magyar csapat változatlanul gyengélkedett, a görögök gyorsabbak voltak, megelőzték őket, s ha netán a saját térfelükre került a labda, mindjárt ott volt nyolc-kilenc játékos, hogy mentsen. Egymás után több szöglethez jutottak a görögök, a 21. percben például a beívelés után kavarodás támadt a 16-oson belül, szerencsére Borbokisz nagy helyzetben az oldalhálóba lőtt. Valamelyest feljött a magyar csapat, a 32. percben Kiprich 18 méterről lőhetett szabadrúgást, de Giciudisz megfogta a labdát. Az alacsony színvonalú mérkőzésen csak egy-egy lelkes görög szurkoló fáradhatatlan kiabálása jelentett ,,eseményt,,. Sem a jobb-, sem a baloldalon nem tudott a magyar csapat kibontakozni, középen pedig jól tömörültek a hazai védők.
Máriási és Csucsánszky után a második félidőt újabb két újonc kezdte. A Mészöly helyére beállt Bordás és a Vinczét felváltó Fischer először játszhatott a válogatottban. Kiprich hátrahúzódott a középpályára, Fischer volt Hajszán mellett a második ék. Mindkét oldalon egy-egy szabálytalanság vezette be a játékot, aztán a görögök három perc alatt végleg eldöntötték a mérkőzést. Az 53. percben Calukidisz a kapu előteréből lőtt a hálóba, majd az 55.-ben egy baloldali beívelés után ugyanő fejjel 3:0-ra növelte a hazaiak előnyét. A magyarok, akik eddig sem villogtak, sokkolta a két újabb gyors gól, s csak az utolsó húsz percre tudtak magukhoz térni. Igaz, ekkor a görögök több játékosa elfáradt, ezért szövetségi kapitányuk mind több cserét vetett be. A 73. percben a második játékrészben többet mutató Kiprich a kapufát találta el. A 78. percben Hajszán helyére Balog állt be, majd a 82. percben Mezey kapitány az ötödik újoncot is pályára küldte, a kapus Disztlt Petry váltotta fel. A mérkőzés vége felé a görögök szemmel láthatóan megelégedtek a 3:0-ás eredménnyel, néhány magyar kezdeményezés még kibontakozott, egy-két lövés szállt a hazaiak kapujára, de több esetben célt tévesztett. Egy perccel a befejezés előtt Kovács lövése a kapusról a kapufára pattant.
Amitől tulajdonképpen tartani lehetett, bekövetkezett: az újoncokkal teletüzdelt - a cseréket is beleszámítva hatan debütáltak kedden a magyar válogatottban - és a végzetesen meggyengült Mezey-legénység súlyos vereséget szenvedett a tizedik görög-magyaron. A gondosan eltervezett taktika hamar összeomlott, sőt, tulajdonképpen egyetlen pillanatra sem valósult meg. Az apró termetű, fürge görögök úgy játszottak a nehézkes magyar védőkkel, mint macska az egérrel. Az a Mezey-intelem, hogy az első percekben kell móresre tanítani a forró fejű, de később vélhetően lankadó házigazdákat, szemmel láthatóan pusztába kiáltott szó maradt. Pedig az ellenfél is alaposan átalakította a korábbi vb-selejtezőkön leszerepelt együttesét, de a jelek szerint Hellász labdarúgásának jóval mélyebbek a tartalékai, mint a magyaré.
A magyar csapatnak ezen a találkozón nem volt karmestere - Csucsánszky csak ,,nevében,, volt az -, Détári és Bognár nélkül partra vetett halként vergődtek a csatárok, mert nem volt, aki támadásba dobja őket. Máriási idegenül bolyongott a jobbhátvéd posztján, Pintér gyakori megingásai sokszor hozták sakk-matt helyzetbe Disztl kapust. Azt a Disztlt, aki emiatt a szokottnál jóval bizonytalanabb volt. Mészöly súlyos hibájával már a 4. percben hátrányba hozta a magyar válogatottat, hiszen az ő lyukrúgását követően született a görög szabadrúgás. A görög válogatott sem világklasszis együttes, messze nem illik rá ez a minősítés. Játékosaik azonban egyénileg lényegesen képzettebbek, mint a magyar újoncok, így ebben az arányban is megérdemelt a győzelmük. Furcsa módon csak akkor lehetett felfedezni biztató jeleket a magyar oldalon, amikor már eldőlt a találkozó sorsa, vagyis az utolsó 20-25 percben. Ekkor - ennyi elégtételt meg kell adni Kiprichéknek - a szerencse is elpártolt tőlük.
- Mit mondjak? Ma este ennyit tudott a csapat. Valami hasonlóra lehetett számítani, bár ekkora különbségű vereséget azért nem vártam volna. Bizalom, s idő kell - no, nem nekünk, a vezetésnek, hanem ennek a fiatal csapatnak. Kérdés, hogy labdarúgásunk jelenlegi helyzetében van-e egyáltalán idő? Sajnos, a legutóbbi, Észak-Írország elleni vb-selejtezőn szerepelt csapatból nem csupán az a négy-öt ember hiányzott, aki most nem lehetett itt, hanem a megmaradt játékosok is szárnyaszegetté váltak. Más szóval: megbomlott a csapategység, egy alaposan felépített játékrendszer. Ha belegondolok, nem is lehetett más a végeredmény. A görög öltözőt ugyanakkor szétvetette az öröm. - Gratulálok a fiúknak, úgy játszottak, mintha legalább öt éve együtt futballoznának - mondta. - A hit, az akarat diadala volt ez a győzelem.
tags: #magyar #valogatott #keret #1988
