A magyar labdarúgó-válogatott taktikai evolúciója: Marco Rossi legjobb felállásai és újításai
November 19-én lesz négy éve, hogy a magyar válogatott idegenben kétgólos vereséget szenvedett Wales ellen, amivel a negyedik helyre esett vissza a selejtezőcsoportban. Ez azt jelentette, hogy csak pótselejtezőn keresztül juthatott ki a 2020-as (végül a Covid miatt csak 2021-ben megrendezett) Eb-re. Az ominózus „öt passzunk nem volt”-os Sallai Roland-interjú, Marco Rossi majdnem lemondása és talán a 4-2-3-1-es, Gulácsi - Korhut, Orbán, Baráth, Lovrencsics - Pátkai, Nagy - Sallai, Szoboszlai, Dzsudzsák - Szalai kezdőcsapatot jelentő leggyakoribb csapatfelállás is rávilágítottak a Rossi-csapat neuralgikus pontjaira.
A feladat nem kevesebb volt, mint egy nemzetközi szinten is hatékony labdabirtoklási fázis kialakítása, az ehhez szükséges dolgok listája pedig elég hosszú volt: a mélységi építkezést és játékmegkezdést, a középpályás labdafelvételeket, a támadóharmadba való előnnyel érkezést, valamint a szélességi játék javítását mind-mind el kellett végezni. Ráadásul mindezt úgy, hogy a besűrített klubfocis versenynaptár miatt a válogatott felkészülésére maradó szinte elégtelen időben megmaradjon a csapat egyensúlya és a védjegyének számító stabilitása a védekezésben. A legnagyobb gondot talán a négyvédős rendszerben a nemzetközi szinttől elmaradó 2-2 szélsőjátékos és a kiszolgáltatott védelem jelentette.
2020: Stabilitás 3 védővel és a klasszikus olaszos stílus eredményes kialakítása
A walesi vereség után, 2020 februárjában jött a koronavírus, így a válogatott következő meccsére egészen 2020 szeptemberéig, a Nemzetek Ligájáig kellett várni. Onnantól viszont dömping jött, és a novemberig lejátszott nyolc meccsre alapvető, ha tetszik, játékmodellbeli változásokat eszközölt a stáb.
A legfontosabb a csapat új alapját jelentő, az olasz futballkultúrából jól ismert 3-5-2-es (labda ellen 5-3-2) felállás lett, egy klasszikus célponttal és letámadásvezérrel Szalai Ádám személyében, és egy róla induló második csatárral (Nikolics Nemanja vagy Sallai Roland). Majd ennek továbbgondolása lett a 3-4-2-1 a Szoboszlai Dominik-Sallai Roland duóval. Utóbbi két játékos egyébként a 2020-as naptári év összes lövési kísérletének 37 százalékáért volt felelős.
Mögöttük Nagy Ádám, Kalmár Zsolt vagy Sigér Dávid, illetve előttük Szoboszlai (például 3-4-1-2-ben) biztosították a munkabírást, labdaszerzéseket, passzbiztonságot, néha a támadóharmadbeli bepasszokat, na meg a védőhármast is. Míg hátul a kezdettől fogva vezérnek számító Willi Orbán mellé a 2019 végén debütáló Szalai Attila és a harmadik védővé előlépő Lang Ádám megérkezésével kialakult a megszokott belső hármas, Gulácsi Péter, vagyis a Bundesliga egyik legjobb kapusa előtt.
A teljesítménynövelés kihívásai és az elemzői stáb szerepe (2021)
Ezt a csapatot kiegészítette egy azóta már megszokott, de nemzetközi szinten is kiemelkedő elemzői és felkészítői stáb, melynek a magasabb szintű meccstervek, az ellenfél-feltérképezések, egyéni elemzések és pontrúgások terén is tetten érhető alaposságával az úgynevezett marginal gains, vagyis az összeadódó kis versenyelőnyök terén megindult a felzárkózás. Noha az eredmények jöttek - 11 veretlen meccs 2021 nyaráig, a kései 3 bekapott gólos portugál Eb-vereségig -, maga a kapitány is elismerte, hogy túlteljesítettek.
A Wyscout adatai is ezt igazolják: a várható lőtt és kapott gólokat mutató xG-különbség negatív, miközben mindkét oldalon meccsenként félgólnyi kilengés látható magyar szempontból a pozitív irányba 2020-ban.
| Év | Szerzett gól meccsenként | xG meccsenként | Kapott gól meccsenként | Engedett xG meccsenként |
|---|---|---|---|---|
| 2019 | 1 | 1.17 | 1.5 | 1.58 |
| 2020 | 1.5 | 0.96 | 0.75 | 1.22 |
| 2021 | 1.53 | 1.38 | 1.27 | 1.21 |
| 2022 | 1.3 | 1.17 | 0.9 | 1.33 |
| 2023 | 1.63 | 1.52 | 0.63 | 0.93 |
Bár az eredmények többnyire jöttek, a teljesítményeket nézve csapatszinten a keretminőség és a merítési lehetőség korlátozottságán kívül több más nehézség is volt. Például a csapat akut Szalai Ádám-dependenciája, illetve később a csatár pótlása. Holender Filip tükörszélsőként játszatása 2020-ban inkább egy 2015-16-ból maradt, még épp bedobható trükknek számított. A fiatalabb generációból Bolla Bendegúz az Eb előtt csak két felkészülési meccsen játszott, de a 2021-es év végén Schön Szabolcs vagy Varga Kevin is csak epizodisták tudtak maradni - a megoldás csak 2022 végén, egy második honosítással jött el.
Ekkor még a harmadik belső védő személye is bizonytalan volt Lang hullámzó játéka miatt, így néha Kecskés Ákos és Botka Endre is lehetőséget kapott, de például Fiola is azok közé tartozott, akik fel tudtak nőni az Orbán és Szalai vezette védelemhez. Végül pedig pár kerestetett az 51 meccsével az olasz kapitány leghűségesebb játékosának mondható Nagy Ádám mellé a középpályára. Itt olyanok fordultak meg több-kevesebb sikerrel, mint a helyenként zseniálisakat villanó, de taktikailag nehezen beilleszthető Kleinheisler László, vagy a magyar bajnokságban harmincas éveikre kitűnő Cseri Tamás és Sigér, vagy épp a harmadik középpályásként egymástól eltérő szerepkört betöltő játékosok, mint Vécsei Bálint és Gazdag Dániel.
Az Eb és a labdabirtoklásos játék fejlesztése
Ugyan több területen is sikerült javítani a csapat teljesítményén, már az Eb előtti meccseken, aztán még inkább a két, albánok elleni 2021 őszi mérkőzésen kezdett előjönni az úgymond verhető csapatok elleni támadásbeli tanácstalanság. Nyilván nem ördöngösség az a logikai okfejtés, miszerint míg egy adott meccsen vagy egy kieséses tornán reaktívabb futballal is lehet eredményeket elérni, addig egy hosszabb kvalifikációs sorozatban, ahol az első két helyet kell megcsípni, kezdeményezőbb játékot kell felvállalni a több győzelem érdekében. Ez, a stabilizált védelem és a feljavított pontrúgások alapjaiban meghatározták Rossi csapatának új irányát.
A gondok leginkább a labdabirtoklásos fázisban maradtak: a háromvédős szisztémában az immáron egy ember által biztosított szélesség hatékonyságában, a támadó Szalai Ádám viszonylagos izolációjában és ennek alproblémájaként néha Sallai és Szoboszlai megjátszásában. Ezeknek a gondoknak a logikai kiindulópontjaként a mélységi építkezés fejlesztését jelölte ki a stáb. Eleinte ezt Willi Orbán középpályássorba való beindulásaival - labdával néha, labda nélkül gyakrabban - igyekeztek megoldani, mérsékeltebb sikerrel, leginkább a védelemben emiatt nyíló lyuk miatt. Viszont 2021-ben és 2022-ben is két jelentős újítást hajtott végre a stáb - amiben egyre nagyobb szerepet kapott a pályaedző Laczkó Zsolt és még inkább Beregi István meccselemző.
Az első lépés 2021-ben jött, az az év az Antonio Conte Internazionaléjánál látott automatizált támadásfelépítés integrálásáról szólt. Az olyan betanított minták, mint az oldalra való kipasszolás, a mélységből visszalépő centert célzó felpassz és a lekészítésből induló harmadik ember, megkönnyítették a játékot, így például Szalai Attila (Alessandro Bastoni szerepében) vagy Botka és Fiola (amolyan Matteo Darmian lightként működve) letisztult módon tudtak építkezni. A második lépcsőfok 2022-ben jött el. Ekkor már inkább Simone Inzaghi Interét mintázva, elsősorban a Marcelo Brozović szerepkörébe belépő Schäfer András által nyitott meg új dimenziót a nyomás alatti labdakihozatal. A német, a francia és a portugál topcsapatok elleni Eb-meccseken mutatott teljesítményt nézve azt láttuk, hogy a magyar válogatott már nem csak a stabilan védekező, kellemetlen ellenfél szerepét töltötte be.
A háromvédős rendszer rugalmasságáról sokat beszélő Rossi és stábja az Union Berlin nyomástűrő, bátor és dinamikus játékosával, Schäferrel képes volt variálni a labdakihozatalt még az európai elit ellen is. Lévén, hogy ezek az elitcsapatok a flexibilisebb építkezés miatt nem tudták erőből lepresszingelni Schäferéket. A labdatartás és a támadásindítások terén sokkal versenyképesebb lett a Rossi-csapat, amelyet úgy egy évvel később az angol, olasz, német Nemzetek Ligája-csoportban kiemelkedő teljesítmények mutattak meg. Ez újabb szintlépést jelentett az Eb után.
A magyar Aranycsapat taktikai modernsége
Játékosok integrálása és a minőség növelése (2022-2023)
A szövetségi kapitány által is sokat emlegetett minőség 2022-ben két újabb honosítással javult tovább Styles Callum és Kerkez Milos érkezésével. Mindkettejük magas szintű technikai képzettsége és elképesztő intenzitása nagy erényévé vált a válogatottnak. Előbbi a 2022 szeptemberében kieső, a válogatottból azóta is hiányzó Schäfer után átvette a támadóharmadba passzolás stafétáját, méghozzá kimagasló módon - 2022-ben csak a 35 ilyen átadásig jutó Szalai Attila előzte a 28-ig jutó Stylest. Kerkez, aki előbb a Milan, majd az Alkmaar, 2023 nyarától pedig már a Bournemouth játékosa, végre megoldotta a válogatottban évek óta tátongó lyukat, vagyis a baloldali szélességet adó szerepkört. A verbászi védőt intenzitása, egy az egy elleni cselezőkészsége és előkészítései nemcsak a válogatott egyik meghatározó játékosává, de az európai futball kiemelkedő ígéretévé is teheti.
Nagy Zsolt magához képest hatalmas fejlődésen ment át az ominózus Wales elleni debütálás és például a 2022-es Nemzetek Ligája-remeklés között. Ahogy azt maga Rossi is sokszor elmondja, nem mindegy, hogy milyen lehetőségei vannak a szerencsére növekvő topligás játékosai és az európai szinten 25., vagyis a magyar bajnokság szereplői közül válogatva. Noha meglátszanak a különbségek a kulcsemberek nélkül, talán a csapat legnagyobb ereje az egységességben rejlik.
2023: Taktikai újítások és a relacionista játék
Tulajdonképpen többszörös irónia rejlik abban a tényben, hogy a tavaly március óta lejátszott 17 meccs alatt csak az olasz válogatott tudta legyőzni Rossiékat, igaz kétszer is. A kapitány természetes módon azt a taktikai kultúrközeget hozta magával, amely veleszületett és amelyben szocializálódott - például a háromvédős rendszert, a taktikus játékot, a megtervezett kontrajátékot és a klasszikusan olaszos edzői és vezetési stílust. Emellett az utóbbi években stábja révén előbb Antonio Conte, majd Simone Inzaghi nyomdokain nemcsak integrálta, hanem magasabb szintre emelte a labdás játékot. Ide lehet venni a Gian Piero Gasperini-féle Atalantát is, a növekvő intenzitást, a direkt, de azért megkomponált játékot mint követett példát. Itt említenénk Szoboszlait és Sallait, akik amolyan Papu Gómez-Josip Iličić módra félterületbeli kreatív tízest játszhattak bizonyos meccseken. De Rossiék például komplett meccsterveket húztak fel a tízes posztján játszó Sallainak a szélen a blokk körüli felvételeire és rágyorsításaira.
Az idei évben a sorsolásnak köszönhetően az év elején csupa-csupa olyan csapattal találkozott a válogatott, amely ellen kezdeményeznie kellett. Épp márciusban a bolgárok, majd júniusban a litvánok ellen láthattunk egy egyértelműen a minden problémát megoldó Szoboszlai Dominik köré szervezett taktikát, amelyben néha relacionalista játékelemeket mutattak be. Ez az egyik fő taktikai újítás 2023-ban Rossitól, a másik Négo és Sallai szabadabb szerepköre, a harmadik pedig Varga szélre kisegítése.
A relacionista játéknál maradva, mutatunk is egy totálképet a litván meccsről, ami jól megmutatja a stílusváltást: a pozicionálisabb, kötöttebb inzaghista játékban szinte elképzelhetetlen, hogy hét ember tudatosan és rendszeresen egy oldalon a labdához pozicionálja magát. Botka bejövetele nyitja a másik szélt az egy-egyező Sallainak. Az, hogy Sallai és Szoboszlai párosa mennyire meghatározza a válogatott támadójátekát, nyilvánvaló, de azért némi számbeli bizonyítékként: idén Szoboszlainak 32, Sallainak 17 sikeres csele van, mindenki más tíz alatt van a csapatból. A lövések kialakításánál Szoboszlai egyenesen a válogatott 33 százalékát adja. Míg ők ketten 22 és 23 lövéssel próbálkoztak, a csatár Varga Barnabás 11-gyel a harmadik mögöttük. Szintén 2023-ra nézve a Liverpool bombaigazolásának és Sallainak (aki tavalyi négy gólja után most hárommal második az éves házi góllövőlistán) is egyaránt 12 sikeres mélységi passza van.
A Azerbajdzsán elleni felkészülési mérkőzés a 2023-as taktikai újítások fényében
Öt nyeretlen mérkőzés után a magyar labdarúgó-válogatott felkészülési találkozón 2-1-re legyőzte Azerbajdzsánt, ahol jól megfigyelhetőek voltak a 2023-as taktikai újítások. Loic Nego az új rendszerben a támadásokat is segítenie kell: ahogyan az 5. percben, amikor jó ütemben zárkózott fel, és pontosan ívelt Varga Barnabás fejére. Willi Orbán gyakran ment előre, irányította a védelmet, és próbálkozott hosszú indításokkal. Nagy Zsolt aktívan, sokat futva futballozott, a második gólunk előtti labdaszerzés remek momentum volt. Schäfer András sokat futva, energikusan kezdett, motorja volt a magyar mezőnyjátéknak. Szoboszlai Dominik, a csapatkapitány, a rá jellemző elszántsággal játszott, szögletvariációkat próbált ki, és kitűnő lövésekkel próbálkozott. Sallai Roland aktívan, sokat cselezve kezdett, élvezte, hogy többet érhet labdához. Varga Barnabás kiemelkedően fejel, a felé passzolt labda megtartása és pontos továbbítása is rendben volt, a második magyar gól előtt nagyszerűen készítette le a labdát.
Történelmi kitekintés: A magyar labdarúgás taktikai öröksége
Az Aranycsapat és a „visszavont középcsatár” (4-2-4)
A harmincas évek szupertehetséges korosztálya méltán ágyazott meg az Aranycsapat évtizedeinek, amelytől közel húsz éven át rettegett a futballvilág. A multikulturális Budapest grundjai valósággal ontották magukból a tehetséges játékosokat és a rátermett klubvezetőket. Ezt a polgári értékrendű, sokszínű közeget ugyan jelentősen erodálták a történelmi tragédiák, ám a második világháború befejezése után így is szinte páratlan minőségű szellemi hátország állt a magyar futball rendelkezésére. Ekkor tért vissza Magyarországra például az a Bukovi Márton, aki ekkortájt a zágrábi Gradjanski (ma: Dinamo) edzőjeként dolgozott, de korábban megfordult Franciaországban is, és éppen a világháború évei alatt fejlesztette ki a „visszavont középcsatár” koncepcióját, amelyből évekkel később az addig ismert futballvilágot tótágast állító 4-2-4-es formáció is megszületett.
Az 1940-es évek végére már körvonalazódott a későbbi Aranycsapat magja: Gallowich Tibor kapitánysága alatt (1945-48) a későbbi legendás tizenegy tagjai közül kilencen is bemutatkoztak a nemzeti csapatnál - többek között az a Puskás Ferenc is. Gallowich végül - nem teljesen önszántából - megrendült egészsége miatt távozott a csapat kispadjáról, helyét előbb egy válogató bizottságnak, majd Sebes Gusztávnak átadva, aki tovább is fejlesztette a csapat meglévő szerkezetét, miközben személyi kérdések vonatkozásában is nagy horderejű döntéseket hozott meg.
A pártállam által szovjet mintára centralizált futballélet 1952 környékére bipólusú rendszerként állt össze, amelyben a legjobb magyar játékosok a Textiles/Bástya/Vörös Lobogó/MTK és a Honvéd színeiben összpontosultak. A magyar csapat végül meggyőző teljesítménnyel nyerte az olimpiai tornát, ezzel első komoly nemzetközi győzelmét aratva. A döntőben a szovjeteket kiejtő Jugoszláviát vertük 2-0-ra, és még az is belefért, hogy Puskás - tőle szokatlan módon - büntetőt hibázzon. Sebes Gusztáv a helsinki fináléban a Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Hidegkuti, Kocsis, Palotás, Puskás, Czibor összeállítású csapatot küldte pályára, azaz egyetlen ember híján az Aranycsapat később klasszikussá vált felállását. Az olimpián bebizonyosodott, hogy mind az öt csatárunk gólképes. Az ellenfelek szomorúan vették tudomásul, hogy nemcsak Puskásra és Kocsisra kell figyelniük.
Ilyen helyzetben szinte villámként csapott be az Angol Labdarúgó-szövetség akkori főtitkárának meghívása. Sebes elutazhatott Angliába, hogy a helyszínen tekintse meg a hazai együttes világválogatott elleni találkozóját (4-4), sőt, a szövetségi kapitánynak a kirándulás alkalmával arra is volt gondja, hogy lemérje a Wembley pontos méretét, illetve hozzon magával néhány angliai labdát a gyakorláshoz. 1953. november 25-én a magyar labdarúgó-válogatott 6-3-ra nyert Anglia ellen a londoni Wembley Stadionban. Ezzel Puskásék 90 éves hazai veretlenségüktől fosztották meg az angolokat. A futball megalkotóit addig még egyetlen a Brit-szigeteken kívülről érkező csapat sem tudta a Wembley-ben megverni, egészen az év november 25-ig.
A hatvanas évek generációja és a taktikai sokszínűség
A hatvanas években bejáratott magyar futballgeneráció egy újabb aranykorszakkal örvendeztette meg az országot. A válogatott története során első alkalommal az 1964-es Eb-n szerepelt, és ott rögtön bronzérmes lett, még abban az évben a tokiói és a négy évvel későbbi, mexikói olimpián pedig aranyat nyert, története során pedig harmadszor állhatott a dobogó legfelső fokára. Ez máig csúcs. Sorrendben a nyolcadik labdarúgó-világbajnokságot rendezték 1966-ban Angliában, amelyre a magyarok is büszkén gondolhatnak vissza. A brazilok ellen aratott diadal (3-1) az 1966-os világbajnokságon különösen emlékezetes volt.
A magyar Aranycsapat taktikai modernsége
Az 1964-es olimpián bajnoki címet szerzett Bene Ferenc, öt mérkőzésen szerzett 12 góljával a torna gólkirály lett, ez olimpia gólrekordnak számít. Újpesten a középcsatár posztján szerepelt, a válogatottban azonban Albert miatt kiszorult a jobboldalra. Sokoldalúságát jól jelzi, hogy a balszélső kivételével a támadósor minden pozíciójában megállta a helyét. Válogatott karrierje csúcsa valószínűleg a 1966-os világbajnokság volt, ahol a VB mind a négy magyar mérkőzésén gólt szerzett, ezzel a góllövőlista harmadik helyén végzett.
Taktikai elvek és a felkészülés modern szempontjai
A labdarúgásban a "minél több gólt lőni"-ből a "gólt nem kapni"-ra való áttérés kulcsfontosságú lehet. Helenio Herrera által tökélyre fejlesztett "catenaccio" (vasmacska) taktikáját az 1960-as években az FC Internazionale alkalmazta, aminek lényege a rendkívül szervezett és könyörtelen emberfogással az ellenfél támadásainak szétzilálása volt. Ez a megközelítés nagyban hozzájárult a csapat sikereihez.
A holland total football forradalma azonban a játékot újra látványosabbá tette. Az Ajax, Rinus Michels irányításával, majd Johan Cruyff vezérletével hozta be ezt a forradalmi stílust. Az alapfelállás 2-5-1-2 volt ebben a csapatban, ahol valamennyi játékos rendszeresen kivette a részét mind a védekezésből, mind a támadásból, flexibilisen változtatva pozíciójukat. Az 1974-es vb-ezüstérmes holland gárda is az Ajax-stílussal próbálkozott.
A felkészülés fontos része a táplálkozás. A legtöbb csapat mellett külön szakorvosok foglalkoznak a helyes étkezéssel. Az edzőnek figyelembe kell vennie az időjárás és a talajviszonyokat is, mivel egy vizes pálya esetén a játékosok könnyen "leragadhatnak" vagy elcsúszhatnak. Ezen felül a mentális felkészülés is elengedhetetlen; a játékosoknak lelkileg is rá kell hangolódniuk a mérkőzésekre, akár babonás rituálékkal, meditálással vagy relaxációval.
tags: #magyar #valogatott #legjobb #felallas
