A futball-világbajnokság árnyoldalai és Magyarország helye a globális futballban

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) már megint magyarázkodhat, ugyanis ismét arról írnak, hogy valójában pénzéhes a szervezet. Ezúttal az idei világbajnokság hivatalos focilabdáinak gyártása körüli etikai kérdések kerültek reflektorfénybe, amelyek rávilágítanak a globális sportesemények kevésbé dicsőséges oldalára.

Etikai dilemmák a focilabdák gyártásában: Pakisztán és a munkakörülmények

Kiderült, hogy az idei világbajnokság hivatalos focilabdáit, amelyek akár 54 600 forintba is kerülhetnek, olyan munkások készítik, akik heti 10 900 forint bérért dolgoznak Pakisztánban. Többen is kampányba kezdtek, azt követelve, miszerint magasabb fizetést kapjanak a munkások, hogy „méltósággal élhessenek”. A Trionda a mai napig a legdrágább hivatalos „tornalabda”, amely vagyonokat termel a sportóriásnak és a focivilág vezetőinek.

„Ezek a focilabdák több mint 100 fontba (42 ezer forintba - A szerk.) kerülnek, miközben a gyártók gyerekei nem engedhetik meg maguknak, hogy vásároljanak egyet, ami a felelősségvállalás egyértelmű hiányosságára utal” - állítja a kritika. „Az Adidasnak és a FIFA-nak felelősséget kell vállalnia a teljes ellátási láncért, és biztosítania kell, hogy minden futball-labdát gyártó dolgozó olyan fizetést kapjon, amely lehetővé teszi számára a méltóságteljes életet. Mit jelent a fair play, ha a játék legikonikusabb szimbóluma a kizsákmányolásra épül?”

A pakisztáni Sialkot szerepe és a Forward Group

A pakisztáni székhelyű Forward Group szerződést kötött az Adidasszal mintegy tízmillió (!) Trionda-labda gyártására a júniusban kezdődő sportesemény előtt. Sok munkás azonban keményen küzd a családja eltartásáért: az iráni háború üzemanyagárak emelkedését okozta, ami Pakisztán inflációs szintjét 10,9 százalékra emelte.

Sialkot városát évek óta vádolják a kizsákmányoló üzemekben végzett „rabszolgamunka” elterjedésével, miután globális gyártóközponttá vált, a világ összes futball-labdájának 70 százalékát készíti. A cégeket botrányok sorával hozták össze, például gyerekmunkások kizsákmányolásával. A Forward a környék legnagyobb futballgyártójává vált, miután egy sor nagy értékű szerződést kötött, és azzal dicsekszik, hogy rendezte a munkaügyi helyzetet. A gyártósori alkalmazottak fizetése azonban még mindig csak töredékét teszi ki a fejlett világban fizetett béreknek.

„Korábban sok gyermek- és női munkást használtak ki. A helyzet változott, a gyermekmunka és a szerény béreket kapók nagy része Narowal körzetbe helyeződött át” - mondják. „Az új munkavállalók általában havi 44 ezer forintos bérrel kezdenek, míg azok, akik hosszabb ideje dolgoztak, 50 ezer forintnyi fizetést kaphatnak.”

Az Adidas és a Forward álláspontja

Az Adidas és a Forward is tagadta, hogy dolgoztak volna náluk olyanok, akiknek a pakisztáni minimálbérnél kevesebbet fizettek volna. „Rendszeres helyszíni ellenőrzésekkel biztosítjuk, hogy minden termékünket tisztességes és biztonságos munkakörülmények között gyártsuk, beleértve a béreket is. Az elmúlt 12 hónapban több mint ezer ellenőrzést végeztünk” - nyilatkozta az Adidas.

„A Forward Sports, mint az Adidas által jóváhagyott beszállító, fokozatosan növeli alkalmazottai életszínvonalát a bérrendszerek, juttatások, jóléti programok és egyéb szolgáltatások fejlesztésével. Pakisztánban egy beszállítónknál dolgozó szakmunkás jövedelme összehasonlítható egy helyi iskolai tanáréval” - tette hozzá a Forward. Hozzáteszik még: „Munkaerőnk nagy többsége betanított munkás, ők jelentősen a minimálbér felett keresnek. Csapatunk kevesebb mint egy százaléka dolgozik a nemzeti minimálbérért, maximum napi nyolc órás munkaidőben alkalmazzuk őket.”

A világbajnokság és a gazdasági tényezők: Pénz és siker a futballban

A futball-világbajnokság az egyik legjelentősebb sportesemény a világon, amelyen 32 ország vesz részt. Ugyanakkor a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek (FIFA) 211 tagországa van, így a tagországok mindössze 15 százaléka éri el a célját. A részvételre való kvalifikációt számos tényező befolyásolja, de a gazdasági erő nem feltétlenül az elsődleges. Válogatottszinten nem úgy működik a foci, hogy ha van pénz, akkor foci is van.

GDP és a világbajnoki részvétel közötti összefüggés

Ha a pénz lenne a döntő tényező, egészen másként nézne ki a vébén résztvevő országok névsora. Íme egy táblázat a GDP/fő és a FIFA ranglista helyezés összehasonlításáról néhány ország esetében:

Jól látható, hogy az egy főre jutó GDP nem garantálja a világbajnoki részvételt. A mostani vébén részt vevő 32 ország közül 17-ben is alacsonyabb az egy főre jutó GDP, mint nálunk. Svájc áll a legjobban az egy főre jutó GDP-s összevetésben a vébérésztvevő országok közül, a világon a 10.-ek. Még simán ott lennének ilyen mutatókkal a világbajnokságon például Hong Kong (142. hely a világranglistán) és San Marino (203. hely), ha ez kvalifikálna.

A világbajnokság rendezésének költségei

Van persze az a pénz, amivel meg lehet venni a világbajnoki részvételt vagy a rendezést. Ez számunkra nem járható út, a focivilágbajnokság az egyetlen sportrendezvény, amire még az ilyen ügyekben igencsak ambíciózus Orbán Viktor is azt mondta egy rádióműsorban, hogy az az egyetlen sportesemény, amit nem tudnánk megrendezni. Az orosz világbajnokság úgy lesz most minden idők legdrágábbja, hogy egy rakás dolgot mégsem építenek meg. 14,2 milliárd dollár (3,834 billió forint) lesz a költség, és ez még csak becslés, még simán emelkedhetnek magasabbra a költségek.

Az olyan országok, mint Kína, India, az Egyesült Államok, Indonézia, Oroszország, Kanada, Pakisztán vagy Banglades hatalmas népességük vagy területük ellenére sem állandó résztvevői a világbajnokságoknak, ami szintén azt mutatja, hogy ezek a tényezők önmagukban nem elegendőek a sikerhez.

Magyarország futballvilága: Múlt, jelen és jövő

Magyarország 1986 óta mind a nyolc vébéselejtező-sorozaton elbukott. Nem ebből a cikkből fog kiderülni, hogy egészen pontosan milyen szakmai okai vannak ennek, de a tények magukért beszélnek. Amióta legutóbb kijutottunk, több vébéről maradtunk le, mint amennyin ott voltunk. Ez a negatív sorozat most át is billentette a mérleget, és már több vébéről maradtunk le, mint amennyin ott voltunk. A 32 résztvevő több mint fele eddigi történelme során kevesebbszer vett részt világbajnokságon, mint a magyar csapat. Mi kilencszer jártunk vébén, és most már 10-szer buktunk selejtezőben. Izland és Panama újonc lesz a vébén, korábban még sosem jutottak ki.

A geopolitikai változások hatása az esélyekre

Az kétségtelen, hogy az elmúlt 32 év európai politikai változásai rontottak a világbajnoki részvételünk esélyein. Amikor legutóbb kijutottunk, akkor még csak 32 ország indult az európai selejtezőkben, egyben volt a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia. Ez a 32 ország 12 helyért plusz egy kontinentális pótselejtezős lehetőségért küzdött, amit 86-ban be is húzott Skócia Ausztrália ellen. Olaszország címvédőként volt kint, így aztán Mexikóban a 24 résztvevő ország közül 14 volt európai, köztük mi. Négy évvel később még maradt a korábbi arány, Olaszország volt a házigazda, a többi 32 európai csapat 13 helyért ment.

1994-ben a kommunizmus kelet-európai összeomlása miatt már elkezdődött az átrendeződés: ugyan még volt szovjet és csehszlovák csapat (jugoszláv is lett volna, de őket kizárták a délszláv háború miatt), de már megjelentek a balti országok, Izrael is csatlakozott az európai selejtezőkhöz és Feröer is önállóan indult. A korábbinál öttel több, 37 csapat versenyzett a korábbinál eggyel kevesebb, 12 helyért.

1998-ban robbant igazán az európai selejtezőkön induló csapatok létszáma, már 49-en szálltak versenybe (volt szovjet tagköztársaságok, exjugó államok, Csehország és Szlovákia külön). És bár a világbajnokság mezőnyét megemelték 24-ről 32-re, de inkább a többi kontinensnek jutott a pluszból, hogy orvosolják az európai túlsúlyt. Az európai keret kivételesen 15-ös lett, de csak azért, mert Franciaország volt a házigazda. Azóta 13-mas európai kvóta van (ha Európában rendezik a vébét, akkor 14), és már több mint ötvenen indulnak a selejtezőkben. 2026-ra 48 fősre bővül a mezőny. De ettől csak kicsit javulnak majd az európai kijutási esélyek, mert a 48 helyből csak 16 jut majd Európának a mostani 13 helyett.

Magyarország helye a szomszédok és a történelem tükrében

És miközben igaz, hogy több ország lett, 1986 óta azért minden szomszédunk járt már világbajnokságon, az újak is, kivétel nélkül. Ilyen múlttal, mint amivel Magyarország rendelkezik - kétszer játszottunk világbajnoki döntőt, 1938-ban és 1954-ben -, nem a semmiből kellett volna focit csinálni. Meglepően kevés, mindössze 13 ország jutott el világbajnoki fináléba. A döntőt megjárt nemzetek között egyetlen egy sincs a magyaron kívül, amelyik zsinórban nyolcszor is elhasalt volna selejtezőn.

Hogy miért bukunk el mégis, azt évtizedek óta nyomozza a futballszakma, a politika és gyakorlatilag az ország teljes lakossága. A magyar edzőkben nem bízik már a szövetség, kevés oka is lenne rá, hiszen nemhogy topbajnokságban, de egyáltalán európai elsőosztályban sem maradt magyar szakember, csak Dárdai Pál irányít vezetőedzőként csapatot. Ő pedig inkább a Bundesligát választotta a válogatott helyett.

tags: #magyarorszag #pakisztan #foci #vb

Népszerű bejegyzések:

• Interjú Báldi Gergővel az e-sportról
• Bundesliga ELO pontszámok
• Dunaszerdahelyi labdarúgás
• Anglia és Németország felkészülési útja
• Cziffra Csaba szerepe a magyar kosárlabdában