A Fradi kézilabda: A Ferencvárosi TC női kézilabda szakosztályának története és sikerei
A Ferencvárosi TC női kézilabda szakosztályát 1950-ben alapították, és politikai utasításra akkor még az ÉDOSZ nevet viselte a klub többi szakosztályához hasonlóan, melyet később újabb rendelettel Budapesti Kinizsire változtattak. A Ferencváros női kézilabda csapata a Népligeti Sporttelepen található Elek Gyula Arénában rendezi hazai bajnoki mérkőzéseit. A csarnok befogadóképessége 1300 fő. Bajnokok Ligája meccseit pedig az Érden található Érd Arénában rendezi. A Ferencváros szurkolói körében a női kézilabda, népszerűségét tekintve közvetlenül a labdarúgást követi.
A kezdetek és az első sikerek
Kezdetben kis- és nagypályán egyaránt zajlottak a mérkőzések, ám a Fradi az ötvenes években elsősorban a nagypályás játékra összpontosított, melyben jó bajnoki helyezéseket ért el (második: 1957; harmadik: 1955, 1958). Az elsőség megszerzése ugyan nem sikerült, de a Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) 1955-ös győztese a Ferencváros lett. Az 1960-as évek elején megszűnő nagypályás játék után a kispályára összpontosított a nevét 1956 őszén visszakapó Ferencváros is. A folyamatos fejlődés (1960-ban 9., 1961-ben 7., 1962-ben 4. és 1963-ban 2. helyen végeztek) után már a bajnoki cím is elérhető célnak számított. Ennek ellenére kisebb visszaesés következett: 1964-ben 6., míg 1965-ben 5. lett a csapat. 1966-ban aztán sikerült megnyerni az első bajnoki aranyat. Edzősége első évében Elek Gyula bajnokságot nyert, amit további bajnoki címek és dobogós helyezések követtek.
Elek Gyula korszaka és a sikerek
1966-tól 1980-ig minden bajnoki évben a dobogón végzett a csapat. Négyszer bajnok (1966, 1968, 1969, 1971), hétszer második (1967, 1970, 1972, 1973, 1976, 1977, 1978) és négyszer harmadik (1974, 1975, 1979, 1980) lett. A csapat kiemelkedő alakja a kapus Elekné Rothermel Anna volt, aki hazai és nemzetközi szinten egyaránt korának legjobb kapusának számított. A korszak nagyjai között megemlíthető Takácsné Giba Márta, Szőkéné Bognár Erzsébet és Csiha Magdolna is, akik gólerős játékosként vállaltak szerepet a sikerekben. A Fradiban kezdte felnőtt pályafutását a kétszázötven-szeres válogatott, a 20. század egyik legjobb játékosa.
Nemzetközi szinten az első nagy eredményét az 1970/71-es szezonban érte el a Ferencváros, amikor bejutott a Bajnokcsapatok Európai Kupájának döntőjébe. A Kupagyőztesek Európai Kupájában viszont sikert könyvelhetett el: az FTC megnyerte a sorozat 1977/1978-as kiírását. A döntőben a keletnémet SC Leipzig csapatát 18-17-re verte a Körcsarnokban.
FTC női kézisei érkezése a csarnokhoz. KEK győzelem után
| Év | Helyezés |
|---|---|
| 1966 | Bajnok |
| 1967 | 2. hely |
| 1968 | Bajnok |
| 1969 | Bajnok |
| 1970 | 2. hely |
| 1971 | Bajnok |
| 1972 | 2. hely |
| 1973 | 2. hely |
| 1974 | 3. hely |
| 1975 | 3. hely |
| 1976 | 2. hely |
| 1977 | 2. hely |
| 1978 | 2. hely |
| 1979 | 3. hely |
| 1980 | 3. hely |
A második sikerkorszak
Az első bajnoki arannyal kezdődő sikeres sorozatot az 1980-as években egy visszaesés követte. A csapat a középmezőnyben vagy még lejjebb végzett. Kivételt csak az 1987-es bajnokság képez, amikor a Fradi harmadik helyen végzett. A második sikerkorszak alapjait Németh András rakta le. Vezetésével az 1992/93-as idényben jött az első eredmény, egy ezüstérem. Ezt egy évvel később már az arany követte, így 23 év után, 1993-94-ben sikerült újra bajnoki címet nyernie a Ferencvárosnak. Az ezt követő három bajnokságot is a Fradi lányai nyerték. Az 1994/1995-ös bajnoki évadot 100%-os teljesítménnyel fejezték be: 30 mérkőzés, 30 győzelem. Ez a sikeres korszak 16 éven át tartott, hét alkalommal első, négy alkalommal második és öt alkalommal harmadik helyen végeztek. A kupasikerek sem maradtak el: 1993-ban sikerült újra kupát nyerni, majd 1994-ben, 1995-ben, 1996-ban, 1997-ben, 2001-ben és 2003-ban is aranyat szereztek.
A 21. század sikerei és kihívásai
2007 és 2008 között Zsiga Gyula irányította a csapatot. 2008-tól a korábbi sikeredző, Elek Gyula fia, Elek Gábor vette át a csapat irányítását. A megfiatalított csapat első sikere a 2008/2009-es évad ezüstérme, illetve a 2010-es kupa-ezüstje lett. Ezt újabb dobogós helyezés követte a bajnokságban, ugyanis 2010/2011-es szezonban 3. lett a Ferencváros. A 2016/2017-es szezon kezdete előtt csatlakozott a csapathoz a Győri ETO-t elhagyó Kovacsics Anikó, a válogatott kapus Bíró Blanka és a világbajnoki ezüstérmes holland Danick Snelder. A Magyar Kupa kecskeméti döntőjében 2017-ben trónfosztotta a Győri ETO-t. A 2020-2021-es szezont megelőzően távozott a klubtól a Győrbe igazoló Faluvégi, és Pena sem volt már a csapat tagja, érkezett viszont négy, a későbbiekben meghatározó teljesítménnyel előálló légiós, Emily Bölk, Alicia Stolle, Julia Behnke és Angela Malestein. A Bajnokok Ligájában a nyolcaddöntőben a montenegrói Buducnost Podgorica jelentette a csapatnak a végállomást, és a Magyar Kupában sem sikerült döntőbe jutni, azonban a bajnokságban hat év után újból aranyérmet ünnepelhetett a Ferencváros, története során 13. alkalommal. Az ezt követő két szezonban egyaránt Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhetett az Elek Gábor irányította csapat. 2023-ban Elek Gábor az idény végén távozott az FTC-től. A 2023-2024-es szezonban az FTC története során másodszor, 1997 óta először duplázni tudott, azaz a Magyar Kupát és a bajnoki címet is megnyerte az Elek Gábort váltó dán Allan Heine vezetésével. A következő szezont megelőzően több európai klasszissal - Darja Dmitrijeva, Valerija Maszlova, Laura Glauser - erősített a csapat, amely 2025 márciusában sorozatban negyedszer is Magyar Kupa-győztes lett. A zöld-fehérek 16. alkalommal nyertek Magyar Kupát.
Nemzetközi sikerek a 21. században
Egy év múlva, 2006-ban felülmúlta teljesítményét és megnyerte a EHF Kupa 2005/2006-os kiírását. A Kupagyőztesek Európa Kupájának 2010/2011-es kiírásában a Ferencváros ismét első helyen végzett, igencsak erős ellenfeleket (Viborg HK, Metz Handball) is maga mögé utasítva. A döntőben a spanyol C.B. Mar Alicante csapatát verte meg. A 2011/2012-es kiírásban címvédőként ismét legyőzhetetlennek bizonyultak a lányok, a Kupagyőztesek Európa Kupájának 2012-es döntőjében a dán sztárcsapatot, a Viborgot oda-vissza verve a Ferencváros ismét első helyen végzett.
Marija Jovanovics búcsúja
A Vác elleni bajnoki volt az utolsó tétmérkőzése az FTC-Rail Cargo Hungaria montenegrói balátlövőjének, Marija Jovanovicsnak. A 32 éves, olimpiai ezüstérmes és Európa-bajnok játékos szívébe zárta a magyar csapatot, de ezúttal végleges a döntése, valóban befejezi sikerekben gazdag pályafutását. Úgy érzi, a mai kézilabdából kiveszett a szépség, ezzel együtt nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a jövőben gyerekekkel foglalkozzon. Egyelőre azonban pihenni szeretne, majd kipróbálná magát egy teljesen más területen.
A múlt héten lezárult női bajnokság sokáig emlékezetes hajrát hozott, végül egy gól döntött az aranyéremről a Győri ETO és a Ferencváros között. A népligetiek a Vácot fogadták az utolsó fordulóban, és a találkozó a téten túl más miatt is különleges volt Marija Jovanovics számára, aki ezzel a meccsel búcsúzott az aktív játéktól. Marija Jovanovics egyébként már tavaly is úgy tervezte, hogy befejezi, aztán a Ferencvárosnál mégis rábeszélték a folytatásra. „Amikor ideérkeztem, nem voltam csúcsformában, de a klub sokat segített, hogy újra felépítsem magam. Így amikor jött az újabb egy évről szóló ajánlat, elfogadtam, míg máshova már nem mentem volna. A második szezont jobb formában játszottam végig, és nekem is szebb ilyen élménnyel abbahagyni. Ugyan több lehetőséget felkínáltak, otthon és külföldön is folytathatnám még, de ezt az idényt már úgy kezdtem el, hogy az utolsó lesz, és most végleges a döntésem.”
Jovanovics gondolatai a sportágról és a visszavonulásról
Harminckét éves korára azonban úgy érezte, mentálisan és fizikailag is elfáradt, így pedig nincs értelme tovább folytatnia. Az okok között aztán más szempontokat is megemlített: „Lehet, ez korábban is így volt, csak valamiért nem tűnt fel nekem, ám azt látom, hogy csomó negatív hatás ér egy csapatot. Nem tetszik, hogy sok esetben a menedzserek alakítják a csapatokat. Nem szabadna, hogy ekkora szerepük legyen az erőviszonyok formálásában. Máskor a játékvezetők jóindulatára vagy bízva, hiába teszel meg mindent a győzelemért. Belefáradtam már ezekbe a harcokba.”
Klubszinten is szép sikereket ért el, a legszebb emlékei viszont egyértelműen a válogatotthoz kapcsolódnak. „És nemcsak a megszerzett érmek, hanem sokkal inkább az oda vezető út miatt. Az olimpiai döntőt soha nem fogom elfelejteni, szerintem nekünk kellett volna nyernünk, de utána az Eb-n minden nehézségen túljutva lettünk elsők. Ezek azok az érzések, amelyek az eredményeknél is sokkal fontosabbak." Június 2-án, az Olaszország elleni Eb-selejtező alkalmával búcsúztatják el hivatalosan a nemzeti csapattól. „Emlékszem, amikor elkezdtem kézilabdázni, több olyan játékos volt, akit csodálattal figyeltem a pályán. Úgy látom, mára kiveszett a szépség és a kreativitás a kézilabdából, nem tudnék olyan karaktert mondani, amilyen például Bojana Popovics volt. Nem látok olyan játékost, aki hasonló élvezettel játszana, akinek a játékát öröm lenne követni.” A mai kézilabdában immár kulcsszerepe van az erőnlétnek és a fizikai felkészültségnek, ebben pedig a norvégok jelenleg a világ előtt járnak. „Ha csak a hazám válogatottjára gondolok, a legtöbb játékosunk tehetségesebb a norvégoknál, de nekik van egy kiváló rendszerük, amelyet az évek során felépítettek, és működik. Ezért tisztelem őket, de a játékot nemcsak annak kellene meghatároznia, ki edz jobban.”
Mint mondja, biztos eljátszadozhatott volna még pár évet, azonban már nem tud teljes odaadással rákészülni minden mérkőzésnek, és így nincs értelme csinálni. „Mindig úgy álltam hozzá, hogy most kell odatennem magamat, nem holnap, mert mi van, ha nem lesz újabb esély? Egy idő után viszont azt éreztem, hogy egy géppé váltam. Most jött el a megfelelő pillanat, amikor még nem azért vonulok vissza, mert sérült vagyok vagy nem találtam magamnak csapatot.”
Eddig a kézilabda töltötte ki az élete nagy részét, de hisz benne, hogy másban is lehet még hasonlóan jó. A fotózás az egyik hobbija, és elképzelhetőnek tartja, hogy hasznosítani tudja a közeljövőben. „Montenegró csodálatos ország, és szeretném minél több embernek megmutatni a szépségeit. Ez a tervem, aztán nem zárom ki, hogy egy idő múlva valamilyen módon visszatérek a kézilabdához. Érzem, meglenne a képességem ahhoz, hogy gyerekekkel foglalkozzak. A Fradiban is láttam több olyan tizenhat-tizenhét éves játékost, akiben megvan az a szenvedély, ami bennem is megvolt.
