A Manchester United történelme: Játékosok, menedzserek és a fejlődés évtizedei

A Newton Heath-i székhelyű cég vasutasai 1878-ban futballcsapatot alapítottak. Nem bíbelődtek a névválasztással: Newton Heath (LYR) néven indultak el a halhatatlanság felé vezető úton. Klubunk, a Newton Heath L&YR Football Club néven alapítva, több mint 140 éve működik. A csapat először az angol első osztályba, az akkori legmagasabb angol labdarúgó-ligába jutott be az 1892-93-as szezon kezdetén. A Newton Heath 1892 őszén már az élvonalban startolt, s lett utolsó. Ám legfontosabb mérkőzéseit már akkor is több mint háromezer néző előtt játszotta!

A klub pénzügyi helyzete is egyre reménytelenebbé vált, ezért egy négy napos ünnepség keretén belül gyűjtésbe kezdtek az egyesület tagjai. A csapatkapitány, Harry Stafford bernáthegyijének a nyakába kötötték a perselyt. A kutya pedig annyira megtetszett a helyi sörgyárosnak, John Daviesnek, hogy azonnal megvette. De nem csak az ebet, hanem magát a klubot is, miután háromezer fontot invesztált az újjászülető egyesületbe. Klubunk neve 1902-ben Manchester United Football Clubra változott, és az új klub a Manchester United nevet, s a később legendássá lett piros és fehér színeket kapta. Davies azonnal új játékosokat vásárolt, akik közül a legértékesebb vétel a kapus, John Sutcliff megszerzése volt.

Az első aranykorszak és az Old Trafford születése

A Manchester United lassan élni kezdte az angol futballklubok mindennapjait, s egyre szebb napokról álmodott. Különösen azután, hogy az első évtizedek Matt Busbyja, Ernest Mangall a színre lépett. Fejébe vette, hogy sztárklubot csinál az Unitedből! Mangnall ifjú korában maga is futballozott, a Lancashire County gárdájának kapuját védve. Később menedzserként dolgozott, 1903-ban a Burnleyt elhagyva került a Manchester Unitedhez. Roberts, Dick Duckworth és a kapus, Harry Moger megszerzésével fokozatosan erősítette a gárdát, amely 1904-ben és 1905-ben éppen hogy lemaradt a feljutásról a második vonalban. 1906-ban aztán - második helyen végezve a Division Two-ban - sikerült a terve: feljutott a MU az elitbe.

Mangnall akcióba lépett, s addig győzködte Billy Meredithet, míg az igent mondott az átigazolásra. Ráadásul hozta magával Sandy Turnbullt, Herbert Burgesst és Jimmy Bannistert is. Köréjük építette Mangnall a klub első aranycsapatát, amelyhez fogható nem is volt egészen a Busby éráig. E korszakban már - az utókor számára legendává nemesült - sztárok játszottak a csapatban, mint Billy Meredith, aki 25 éven keresztül szerepelt a walesi válogatottban, vagy Harold Halse, aki hat év alatt három különböző klubban is FA-kupa-döntőt játszhatott. Meredith vezérletével a United 1908-ban és 1911-ben bajnoki címet, 1909-ben FA-kupa-győzelmet szerzett. Az elsőt a 20 angol bajnoki címünkből 1908-ban nyertük.

Különösen az FA-kupa elhódításának emlékét tartják azóta is nagy becsben a klubnál. A Manchester United 1909. április 24-én a Bristol City ellen játszotta a története első szövetségi kupadöntőjét. A meccs egyetlen gólját Alex „Sandy” Turnbull lőtte a 22. percben, Harold Halse lécről lepattanó labdáját értékelve. A sérült Turnbull egyébként csak az utolsó pillanatban, Charlie Roberts rábeszélésére vállalta a játékot. De a mezőny legjobbja Billy Meredith volt! Tőle indult szinte minden akció, jobbnál jobb labdákat küldött középre. Meredith volt az egyik úttörője a Player’s Unionnak, vagyis a játékos-szakszervezet megalapításának, s egyik élharcosa lett annak, hogy a futballisták ne egyezzenek bele abba, hogy heti négy fontban maximálják a fizetésüket. Charlie Roberts - az első United játékos, aki átvehette a bajnoknak járó trófeát, majd az FA kupát - a szakszervezet elnöke például mindössze háromszor játszott a válogatottban.

Maga John H. Davies is elégedetten szemlélte csapata virulását, a sikerek hatására minden korábbinál nagyobb beruházás mellett döntött. Hatvanezer fontot invesztált a csapatba, felépíttetve az Old Traffordot. Az Old Trafford stadionunk, amelyet gyakran „Az Álmok Színháza” néven emlegetnek, eredetileg 1910. február 19-én nyílt meg, körülbelül 80 000 férőhellyel.

Hullámvölgyek és menedzserváltások a Busby-éra előtt

Mangnall 1912-ben a Manchester City kedvéért elhagyta a városi vetélytársat, mondván az első aranycsapat túljutott zenitjén. Igaza lett. A Manchester United 1913-ban még egyszer neki durálta magát, a 4. helyen végzett az első ligában, de a második világháború kitöréséig többnyire az élvonal és a második liga között ingázott, s az elitben a 9. helynél előrébb egyszer sem végzett. Például a játékosok vételi árát tekintve is. Az 1927-ben a Stockport Countytól szerződtetett Hughie McLenahan hátvédért három csomag jégkrémet fizetett! Inkább kellemetlen emlékek maradtak meg ebből a korszakból: 1915-ben négy futballistát - négy Liverpool játékossal együtt - eltiltottak bundázás miatt, majd sorra jöttek a kudarcok: 1922-ben, 1931-ben, 1937-ben is kiesett a csapat az elitből, bár mindig visszakapaszkodott. A mélypontot az 1933/34-es szezon jelentette, amelyben a Man United közel került ahhoz, hogy a harmadik vonalba essen.

Ernest Mangnall távozása után J. J. Bentley lett a klub főtitkára, majd 1914-ben John R. Robson lépett a parancsnoki hídra. Ő volt az első, aki a menedzser titulust használta - egyébként Matt Busby színrelépéséig ő volt a legtöbb ideig a vezető. 1921 októberében betegsége miatt adta át a helyét John Chapmannek. 1926 októberében a klub levelet kapott a szövetségtől, melyben az FA közölte, meg nem nevezett, tisztázatlan ügyek miatt felfüggeszti Chapmant működésében. Fél évig Clarence Hilditch játékos-menedzserként dirigálta a csapatot. Bamlett korábban sikeres játékvezető volt, majd közepesen sikeres menedzseri karriert tudhatott magáénak. Walter Crickmer lett újra a felelős a csapat irányításáért. Az 1958-ban, müncheni katasztrófában elhunyt Crickmer az elsőszámú tehetségkutatóval, Louis Roccával dirigálta a csapatot az 1931/32-es idényben, majd átadta a feladatot a skót Scott Duncannek. Walter Crickmer lett újra a felelős a csapat irányításáért.

A Busby-éra és a "Busby Bébijek"

A második világháború utáni korszakot joggal nevezhetjük Busby-érának! Sir Matt Busby - akkoriban persze még csak Matt Busby, egy skót bányász egyszeres válogatottságig jutott fiúsarja - 1945 februárjában a Manchester United szolgálatában állt, bár hivatalosan csak októberben nevezték ki. Busby égett a munkavágytól. A posztra lépve azonnal megkezdett egy igazi nagycsapat kialakítását. Pedig akkoriban nem volt könnyű egy életre beleszeretni egy klubba: közepes volt a játékosanyag, ráadásul német bombatámadások áldozatául esett az Old Traffordon lévő stadion. Menedzseri kinevezésekor még a hadsereg számvető őrmestere volt. Ott találkozott az éppen Itáliában állomásozó Jim Murphyvel, a West Bromwich Albion válogatott jobbfedezetével. Busby állást ajánlott Murphynek, aki igent mondott. 1946-ban, Angliába visszatérve azonnal a MU alkalmazottja lett.

Elsősorban a háború előtt is a klubban szereplő, a világháborúból visszatérő futballistákra számítottak. Stan Pearson, Charlie Mitten, Jack Rowley, Allenby Chilton és Johnny Carey köré építették a gárdát, de már a kezdet kezdetén kiemelték Walter Crickmer alapította Manchester United Junior Athletic Club legtehetségesebb növendékeit. Így került az első csapathoz John Aston, Johnny Moris és Joe Walton. Busby büszke volt játékosaira, arra, hogy a második helyen zárták az évet, de még fontosabbnak ítélte, hogy a kamaszokra épített tartalékcsapat megnyerte a középső ligát. Érezte, fényes jövő vár rájuk.

Az 1940-es évek végén visszatértünk a sikerek útjára, 1948-ban megnyertük az FA-kupát, és a második világháború utáni első öt szezon mindegyikében az első négy bajnoki helyezésen belül végeztünk. Busby legényei 4-2-re nyerték meg a meccset, elsőrangú játékkal. A 70. percben még az ellenfél vezetett 2-1-re, ám a hajrában Rowley, Pearson és Anderson góljával megfordította az eredményt. Akkoriban már senki sem vitatta, hogy a Busby, Murphy kettős keze alatt a Manchester United Anglia egyik legjobb csapatává érett. 1958 februárjában egy repülőgép-szerencsétlenség nyolc első csapatos játékosunk halálát okozta. A katasztrófát követően globális támogatás és tiszteletadás követte Busbyt, aki olyan népszerű játékosok köré kovácsolta a csapatot, mint George Best, Bobby Charlton és Denis Law.

A Ferguson-korszak és a Premier League dominancia

1986-ban klubunk Sir Alex Fergusont nevezte ki menedzsernek. 1990-ben megnyertük az FA-kupát, és ezzel egy olyan sikerkorszak vette kezdetét, amely a mai napig tart. 1992 óta 13 alkalommal nyertük meg a Premier League-et. A Premier League 1992-es bevezetése óta klubunk folyamatos sikereket és növekedést ért el olyan népszerű játékosokkal, mint Eric Cantona, David Beckham, Ryan Giggs, Paul Scholes, Roy Keane, Bryan Robson, Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney és Robin van Persie.

Eric Cantona csak öt évet töltött az Old Traffordon, de így is a második legjobb labdarúgónak tartják a klub történetében. Számos világsztár megfordult a Manchester Unitedben a klub 1878-as alapítása óta. De az angol lapok szerint egy játékosnak sem volt akkora hatása a klubra, mint annak a francia labdarúgónak, aki 25 éve írt alá a csapathoz. 1992-ben szerződött Angliába, hiába akarta őt a Liverpool is, a Leedset választotta, melyet bajnoki címig vezetett. Érkezésekor a United csak a nyolcadik helyen állt a tabellán, de a következő 26 mérkőzéséből mindössze kettőt veszített el, és végül 10 pontos előnnyel nyerte meg a bajnokságot. Mindezt 26 év után. Csak 1995-ben nem lettek bajnokok, abban a szezonban, amikor Cantona nyolchónapos eltiltását töltötte, mert a Crystal Palace elleni bajnokin a kiállítását követően egy kung-fu rúgással támadt az őt szidalmazó szurkolóra.

A 2012/13-as szezon végén Sir Alex Ferguson visszavonult a csapat menedzseri posztjáról. Sir Alex továbbra is a klub kulcsfontosságú tagja, mivel a Manchester United FC igazgatója.

A Ferguson utáni időszak vezetőedzői

David Moyes volt menedzserünk a 2013/14-es szezonban, és 2014 áprilisában távozott a klubtól. 2014. május 19-én Louis van Gaalt jelentettük be a Manchester United új csapatmenedzserének, hároméves szerződéssel. Louis van Gaal több mint 20 éve irányít európai top szinten, és ez idő alatt hazai bajnoki címeket és kupákat nyert három országban, valamint UEFA Bajnokok Ligáját, UEFA Kupát, Interkontinentális Kupát, két UEFA Szuperkupát és hazai Szuperkupákat Hollandiában és Németországban.

2016. május 27-én Jose Mourinhót jelentettük be a Manchester United új csapatmenedzserének, hároméves szerződéssel. Mourinho 2000 óta irányít európai top szinten, és ez idő alatt 25 trófeát nyert négy országban, köztük két Bajnokok Ligája címet, három Premier League címet, két Serie A címet, egy Európa Liga címet, egy La Liga címet és két portugál bajnoki címet. 2003 és 2012 között egyetlen naptári év sem telt el anélkül, hogy legalább egy trófeát nyert volna, és első manchesteri szezonjában három trófeát szerzett.

Az Old Trafford, az „Álmok Színháza”

Az Old Trafford stadionunk, amelyet gyakran „Az Álmok Színháza” néven emlegetnek, eredetileg 1910. február 19-én nyílt meg, körülbelül 80 000 férőhellyel. A második világháború alatt az Old Traffordot a katonaság raktárként használta, és 1941. március 11-én egy német bombatámadás súlyosan megrongálta. A stadiont a háború után újjáépítették és 1949. augusztus 24-én újra megnyitották. A reflektorvilágítás bevezetése, amely lehetővé tette az esti mérkőzéseket, 1957-ben fejeződött be, a lelátók tetővel való befedése pedig 1959-ben. Az 1960-as, 1970-es és a korai 1980-as évek során több bővítés után az Old Trafford befogadóképessége 1985-ben elérte az 56 385 főt. A stadion átalakítása ülőhelyessé 1992-re körülbelül 44 000-re csökkentette a befogadóképességet, ami a történelmének legalacsonyabb pontja volt. Ezt követően elkezdtük a stadion befogadóképességének bővítését, így 1996-ra körülbelül 58 000-re, 2000-re körülbelül 68 000-re, és 2006-ra körülbelül 76 000-re nőtt.

Egy emlékezetes felállás: A 2002-es Bajnokok Ligája selejtező

2002 tavaszán a Zalaegerszeg történelmi sikert ért el, és az első és mindmáig egyetlen bajnoki címét szerezte meg városunknak. A BL-selejtező harmadik körében a Manchester Unitedet láttuk vendégül a Puskás Ferenc stadionban, több, mint 28.000 néző előtt. Az akkori híresztelések szerint 130.000 ember szeretett volna kilátogatni, hogy megnézze élőben a magyar bajnokot, ahogyan pályára lép a világ egyik legjobb csapata ellen. A mérkőzés első perceiben az angol csapat játszott veszélyesebben, Ole Gunnar Solksjaer már a negyedik percben eltalálta a kapufát. Ahogy telt az idő, csapatunk feljött a Unitedre, a 29. percben Roy Carrollnak kellett tornásznia egy remek Vincze Ottó lövést követően. A második játékrész kezdete is manchesteri fölényt hozott, de a legnagyobb lehetőségüknél Csóka Zsolt a helyén volt és a gólvonalról mentett.

A ráadás első másodperceiben aztán jött az áttörés, a bal oldalon induló Szamosi kapott remek keresztlabdát, amit középre tekert és a csereként beálló Koplárovics Béla a kapuba lőtte a játékszert. Hajdú B. István élőben elhangzott szavaival élve: a Zalaegerszeg történetének legfontosabb mérkőzésén, történetének legfontosabb győzelmét aratta. Az alábbiakban a Manchester United 2002-es keretét és a Zalaegerszeg elleni mérkőzésen látott felállását mutatjuk be:

A Zalaegerszeg elleni mérkőzésen a Manchester United a következő felállásban lépett pályára:

• Kapus: Carroll
• Védők: Brown (Ph. Neville), Blanc, Silvestre, O'Shea
• Középpályások: Beckham, Keane, Scholes (Veron), Giggs
• Támadók: van Nistelrooij (Solskjær), Forlán

tags: #man #united #felallas

Népszerű bejegyzések:

• Két fronton is csatázhatnak
• Női sikerek és küzdelmek a bronzmeccseken
• Részletes áttekintés a német labdarúgás 2018/19-es szezonjáról
• Mekkora a MetLife Stadion befogadóképessége?
• A Fradi Stadion Fejlődése