A Manchester United harmadik mezének története és jelentősége a futballkultúrában
Marketingfogás, a szurkolók lehúzása, vagy lehetőség innovatív és különleges szerelések készítésére? A harmadik számú, avagy kitérő mezek használata megosztja a futballközösséget, az angol When Saturday Comes szurkolói magazin pedig hosszabb cikket szentelt annak a jelenségnek, amikor a csapatok váltómezbe öltöznek, akkor is, ha erre nem lenne szükség.
A focimezek korai története és a megkülönböztetés szükségessége
A focimez története már a 19. században elkezdődött, amikor Angliában a modern foci formája kibontakozott. Az első említés a focira külön készített ruházatról 1526-ból származik; Henrik VIII. szekrényében találtak egy pár focicipőt. A focijáték körülbelül a 19. század 60-as éveiben kezdett szervezett formát ölteni, de az iskolán kívüli játékosok a rendelkezésükre álló ruházatot viselték.
A kezdeti időkben a csapatok megkülönböztetése egyszerűbb módokon történt. A Sheffield FC első, 1857-es szabályai megkövetelték, hogy a tagok egy piros és egy sötétkék sapkát szerezzenek be a csapatok megkülönböztetésére a mérkőzéseken. A sapkákkal és sálakkal való megkülönböztetés végül nem bizonyult túl hatékonynak, és az 1867-es játékszabályzat azt javasolta, hogy az egyik csapat egyszínű csíkos mezt, a másik csapat pedig más színű mezt viseljen.
A Fotball Akadémia megalakulásáig a játékosok változatos, nehéz pamut mezeket, térd alá érő nadrágokat vagy hosszú nadrágokat viseltek övvel vagy harisnyatartóval, valamint nehéz bőr cipőket. A Fotball Akadémia megalakulásával fokozatosan elkezdett a foci profesionalizálódni, és megjelentek az első standard mezek, amelyek konkrét színekkel képviselték az egyes klubokat. A foci profesionalizálásával a felszerelés is változott. 1890-ben úgy döntöttek, hogy minden tagszervezetnek eltérő színekkel kell rendelkeznie, hogy elkerüljék a nézők összezavarását.
A felszerelés további elemei is megjelentek az idők során. Kezdetben szinte semmilyen más felszerelést nem használtak a ruházaton és a lábbelin kívül. 1874-ig, amikor először jelent meg a Nottingham Forest játékosa, Sam Weller Widdowson sípcsontvédőkkel. Ezeket a krikettvédőkből készítette, amelyeket levágott, és a zoknik fölé helyezett. A századfordulón a sípcsontvédők jelentősen átalakultak.
A foci világszerte való elterjedésével a klubok öltözködésére és felszerelésére is hatással volt. 1909-től megváltoztak a kapusok öltözködésére vonatkozó szabályok, akik elkezdtek olyan színeket viselni, amelyek eltértek a csapat többi játékosától. Eredetileg a kapusok színei kék és piros voltak, 1912-ben pedig zöld is hozzájuk került.
Az első nagy mérkőzés, ahol a játékosokon számok jelentek meg, 1933-ban zajlott az FA Kupa döntőjében az Everton és a Manchester City között. Különleges mezszetteket készítettek, pirosat és fehéret, amelyeket a csapatok érmével sorsoltak. Csak a második világháború környékén kezdtek el gyakorlatilag alkalmazni egy íratlan szabályt, amely a számok konkrét játékosokhoz való hozzárendelését írta elő.
A harmadik mezek megjelenése és a szabályozás fejlődése
A labdarúgásban már 1891 óta hoznak szabályokat a mezütközések elkerülésére - ekkor foglalták írásba először azt a szabályt, hogy a két csapatnak egymástól jól elütő szerelésben kell játszania, és a kluboknak előre le kell adniuk színeiket. Harminc évvel később már az idegenbeli dresszek használatát is írásban szabályozták, s hamarosan megjelentek a számok.
Az 1956-os FA-kupa-döntőn - ekkor védett a Manchester City kapusa, Bert Trautmann törött nyakkal a hajrában - a manchesteriek bordó-fehér hajszálcsíkos, a Birmingham City fehér-fekete szerelésben lépett pályára, miután a két klub tradicionális kék-fehér dressze ütötte egymást. Arról lehet vitatkozni, hogy ezek idegenbeli vagy már harmadik számú mezek voltak, de ha kitérő meznek hívjuk őket, akkor nem tévedünk a funkciót illetően.
A hatvanas-hetvenes évek fordulójától az angol labdarúgóliga fenntartja magának a jogot, hogy változtatást követeljen meg a szokott szerelésen, ha „túl hasonlónak” találja a hazai és az idegenbeli együttes nadrágját vagy sportszárát. A harmadik mezek igazából emiatt terjedtek el, jóval azt megelőzően, hogy a merchandising osztályok nagy pénzt szakítottak volna az eladásukból - a csapatoknak kellett egy olyan szerelés, amely nem csak a hagyományos színeiket tartalmazza, hanem jócskán eltér azoktól.
A Manchester United 1968-ban tiszta kék szerelésben ünnepelte története első BEK-sikerét, mivel a döntőbeli ellenfél Benficával megegyezőek voltak a klubszínei.
Marketing és viták a harmadik mezek körül
A harmadik (más néven kitérő) mezre nem feltétlenül van szüksége egy futballcsapatnak. Hogy mennyire nem, azt mutatja a labdarúgó-világbajnokság szabályzata is: itt ugyanis minden csapat egy dominánsan sötét és egy dominánsan világos szerelést adhat le a FIFA-nak, aztán kombinálnak a mérkőzéseken - különösebben senkinek sem hiányzik, hogy (mondjuk) a spanyol válogatott magára öltsön neonsárgát is a torna során.
A klubfutballban azonban már évtizedek óta teret hódítottak a harmadik mezek, olyannyira, hogy Angliában egyszer még parlamenti felszólalás témájául is szolgáltak - négy éve Tim Farron kelt ki az alsóházban a kitérő mezek ellen. „Az égvilágon semmi szükség nincs harmadik számú mezre. Szükségtelen tárgyak, csak egy újabb példa arra, hogy a klubok miként kopasztják meg a futballdrukkereket. Ez az egész arról szól, hogy egy pár ember nagyon jól járjon” - idézte Farron képviselőt a BBC.
Rendre megtörténik ugyanis az angol Premier League-ben - és persze más futballbajnokságokban is -, hogy a két mérkőző csapat tradicionális meze egyáltalán nem üti egymást, ehhez képest az egyik (vagy akár mindkettő) átöltözik második vagy harmadik számú szerelésébe. Vajon van-e ok a különös dresszcserékre, vagy tényleg csak a klubok merchandising-osztályainak akciójáról van szó, mellyel megpróbálják elsózni az épp aktuális idegenbeli, avagy kitérő mezt?
Az angol Premier League 8. fordulójában számos alkalommal került sor szükségtelen mezcserére, ahogy az alábbi táblázat is szemlélteti:
| Hazai Csapat (Tradicionális Mezszín) | Vendég Csapat (Tradicionális Mezszín) | Vendég Csapat (Viselt Mezszín) | Szükséges volt-e a mezcsere? |
|---|---|---|---|
| Manchester United (vörös) | Newcastle United (fekete-fehér) | világoskék | Nem |
| Fulham (fehér-fekete) | Arsenal (piros-fehér) | kék-bordó | Nem |
| Southampton (piros-fehér-fekete) | Chelsea (kék) | halványkék | Nem |
| Liverpool (vörös) | Manchester City (világoskék) | mélykék, világoskék és sárga hajszálcsíkokkal | Nem |
A futballszurkolóban ilyenkor horgad fel a hagyományőrző puritán, és magában (vagy hangosan) morog a marketingrészlegekről, a méregdrága, ocsmány, különös színvilágú harmadik mezekről, meg arról, hogy az ünnepek előtt még a klubok (meg a gyártók) szívesen és gátlástalanul zsebre raknának némi plusz pénzt. Az amúgy sem jelentéktelen eladások mellett. Egyértelmű (sőt, érthető), hogy a marketingszándékok is vezérlik a klubokat, amikor „megvillantják” második és harmadik számú szerelésüket. Az vitára ad okot, hogy nem hajtják-e a megjelenítéseket túl agresszívan - korlátozni már semmi nem korlátoz, hiszen a Premier League már eltörölte azt a korábbi kikötést, amely szabályozta, hogy egy csapat legfeljebb nyolc találkozón szerepelhet nem első számú mezében.
A Manchester United harmadik mezei és a tervezési folyamat
A Manchester United a története során többször is viselt a hagyományostól eltérő, különleges szereléseket. A magyar szurkolók is láthatták a Manchester Unitedet a Bozsik-stadionban sárga-zöld feketében, a Newton Heath eredeti színeiről mintázott szerelésben játszani a Kispest-Honvéd ellen.
A klubok és gyártók közötti együttműködés a mezek tervezésében kulcsfontosságú. A tervezési folyamat során nyolc tervező, marketinges kollégák és egy termékmenedzser alkotja a csapatot. Végül pedig a fejlesztők azok akik életre keltik a mezt.
A Manchester United 2017-18-as idényre bemutatott harmadik számú szerelése ezüstös színben csillogott. A mez annyiban különleges, hogy helyet kapott rajta a United úgynevezett Szentháromsága, azaz az Old Trafford előtt álló szobor, amely a klub három legendáját, Sir Bobby Charltont, George Bestet és Denis Law-t ábrázolja.
Az Adidas emberei elmondták, hogy az ő szoftverüket használva egy szurkoló készítette el a mez terveit. A 21 éves olasz Nello Carotenuto, a salernói egyetem hallgatója alkothatta meg elképzeléseit. A klubbal együtt dolgoztak, és nagyon tetszett nekik az a csomag amivel előrukkoltak és az, hogy ilyen részletességgel tervezik a mezeket.
A tervezők számára az idegenbeli és harmadik mezek lehetőséget adnak a kísérletezésre. Az idegenbeli mez egy olyan dolog ahol megpróbálhatnak valami újat alkotni, és általában fontos megbeszéléseket tartanak a klubbal ezzel kapcsolatban. Ilyenkor többet kísérleteznek. Például a kék színű idegenbeli mez 1990 és 1992 között olyan kulcsfontosságú dolog volt amit be akartunk vonni a mez tervezésébe. Az 1982-es mez inspirálta az egész póló stílusát a v-nyakkal. Kitaláltak egy új betűtípust (a neveknek és a számoknak), amit az 1982-es felszerés ihletett. A formája nagyon is kultikus, azt akarták, hogy holisztikus, egységes kinézete legyen a meznek.
A hazai mezen egy grafikus 'M' található a mez anyagába belenyomtatva, ami annak a szerelésnek állít emléket amit az Arsenal elleni 6-2-es győzelem vagy a Rumbelows Kupa döntőjében aratott siker miatt őriztünk meg az emlékezetünkben. Azt akarták, hogy legyenek az új mezen olyan utalások amik a régi mezekre emlékeztetnek és amik megmutatják, hogy visszatekintettek a múltba és újragondolták, újraértelmezték a régi mezeket, hogy megkapják ezeknek a mai, modern változatát.
Szurkolói kultúra és replika mezek
A hetvenes évektől kezdve megkezdődött a szponzorált mezek és a szurkolói mezek első gyártása. Az ötlet először a Leeds United klubtól származott, amely szurkolói mezek replikáit javasolta. Angliában lassan 45 éve annak, hogy a Wembleyben két newcastle-i srác azzal vonta magára a fotósok figyelmét, hogy replika mezben tombolták végig az FA-kupa döntőjét. 1974.
A Sport in History nevű folyóiratban publikálták a sheffieldi egyetem kutatását, amiben azt vizsgálták, hogy a mezviselés divatja a felnőtt szurkolók körében - ami mára jelentős mind a látványosság, mind a gazdasági hatás szempontjából - már azelőtt kialakult, hogy a gyártók vagy a klubok marketingeseinek eszébe jutott volna az ebben rejlő óriási anyagi potenciál. Habár az is igaz, hogy már az 1950-es évek vége óta állítottak elő szurkolói mezeket, de ezek leginkább a gyerekeknek készültek.
Felnőtt méretben a gyártás továbbra sem volt számottevő, leginkább azért, mert a hétköznapi viseletben nem volt elterjedt, hogy az emberek focimezben járjanak, még szabadidős viselet formájában sem. Egy ilyen szerelésben megjelenni furcsa és gyerekes volt egy átlag angol felnőtt számára. A tanulmány megállapította, hogy az 1980-as évek elején kezdte el néhány szurkoló rendszeresebben viselni a szurkolói mezeket. A divat azonban egy kis szubkultúrát leszámítva ekkor még nem terjedt el igazán, aminek több oka is volt.
A nyolcvanas évek végén a huliganizmus csökkenésével, a szurkolói kultúra fejlődésével és a rajongói aktivitás megnövekedésével a mezvásárlási és viselési szokások is pozitív irányba változtak. Ezt a folyamatot az 1990-es világbajnokság megerősítette, amelynek során több ezer replika-mezben pompázó szurkolót lehetett látni mind az utcákon, mind a vébé helyszínén. Az ilyen széleskörű elfogadás arra ösztönözte a klubokat, hogy jövedelmezőbb megállapodásokat kössenek a sportszergyártókkal, amelyek ezután sokkal nagyobb mennyiségben készítettek mezeket a felnőtt szurkolói rétegnek. A kereskedelmi forgalom tökéletes elterjedése a Premier League 1992-es bevezetésével teljesedett ki.
Összességében tehát az, hogy Angliában a mezgyártásban áttértek a gyermek célközönségről a felnőttre, egyszerűen a foci evolúciójának kézzel fogható példája. A leginkább tettenérhető változtatás a harmadik, sőt néha negyedik számú mez bevezetése, valamint a dizájn folyamatos frissítése. Korábban egy hazai és egy idegenbeli szerelés volt jellemző, és a hazai mintázaton általában 2-3 szezononként változtattak. A fiatal felnőtt réteg után most már demográfiáira szempontokra összpontosítva készítettek mezeket az új, az idősebb, a középosztálybeli és a családos szurkolókra egyaránt fókuszálva. Újabban nem számít ritkaságnak, hogy a drukkerekkel szavaztatják meg a kitérő szerelést, sőt, néha a tervezésnél is hirdetnek pályázatot.
Szabályozási előírások és a mezütközések elkerülése
A kluboknak tíz nappal a meccsüket megelőzően kell leadniuk a tervezett mezt, jóval az első forduló előtt pedig hivatalosan be kell jelenteniük az idény során használni tervezett szereléseket - ezeket a Premier League esetében a bajnokság kézikönyve teszi közzé. A PL csapatainak két vagy három mezőnyjátékos-szerelést (hazai, kitérő 1, kitérő 2) és két vagy három kapusszerelést kell leadniuk.
Vannak egyértelmű esetek, amikor váltani szükséges a hagyományos klubszínekről, és figyelembe kell venni a játékvezetők munkáját is - ez is indokolhatja az átöltözéseket. Megnehezíti a játékvezetői egység dolgát, ha mindkét együttes csíkos szerelést visel, ha az egyik csapat mezének ujjszíne hasonlít a másik gárda dresszéhez, ha azonos a nadrág vagy hasonló a sportszár színe. Az is zavaró lehet, ha az egyik fél nadrágjának színe azonos a másik alakulat mezéével - a FIFA ezért nem rajong a „sötét+világos szerelésű csapat a világos+sötét szerelésű csapat ellen” kombinációkért. A piros mez és zöld mez találkozása sem szerencsés - mint a világbajnokság nyitó mérkőzése is mutatta, ez jócskán megnehezíti a színtévesztők dolgát, nem véletlen, hogy több liga fel is hívja erre a figyelmet.
A magyarországi szabályozást az MLSZ versenykiírásának 2. számú melléklete tartalmazza. A kluboknak az első bajnoki mérkőzésük előtt legkésőbb három héttel be kell mutatniuk fotózásra és jóváhagyásra az első, második, és ha van, harmadik számú szerelésüket; a meccsek előtt kiválasztott kombinációk használatához pedig a játékvezetői iroda jóváhagyása szükséges. Ha nincs jóváhagyás, vagy ütköznek a mezek, a vendégcsapatnak kell alternatív megoldást találnia. A melléklet kitér arra is, hogy miként kell elkerülni az ütközéseket a játékvezetői egység szerelésével.
„Minden klubnak legalább kettő, színeikben teljesen eltérő felszereléssel kell rendelkezniük. Ideális esetben az egyik csak világos, a másik pedig csak sötét színekből tevődik össze. Ezeknek a színeknek kellőképpen különbözniük kell ahhoz, hogy az ellenfél is viselhesse a meccsen. Klubok, melyeknek csíkos a mezük (különösen, ha az egyik világos és sötét csíkos), vagy két színből áll (pl. a mezujjak színe különbözik) kiváltképp vegyék figyelembe ezt a pontot. Pl. ha az első mez fehér-kék csíkos és a második pedig tiszta fehér, ez nem elégséges. A második meznek teljes mértékben ellentétesnek kell lennie az első mez mindkét színével. Ha ez nem így van, akkor egy 3. opció is szükséges” - szól a hazai szabályozás. „Az elsődleges elv a pályán lévő csapatok egyértelmű megkülönböztetése, ezért kereskedelmi vagy esztétikai szempontokat az MLSZ nem fog figyelembe venni” - szögezi le a hazai szövetség.
tags: #manchester #united #harmadik #mez
