A Manchester United Labdarúgóklub Története: A Vasutasoktól a Globális Márkáig
A Manchester United Football Club Anglia egyik leghíresebb és legsikeresebb futballklubja. Hússzoros angol bajnok (Barclays Premier League, régebben Football League First Division), tizenegyszeres angol kupa-győztes (FA Kupa), háromszor nyerte meg a Ligakupát, háromszor Európa első számú kupasorozatát (BEK, Bajnokok Ligája) és kétszer a Kupagyőztesek Európa-kupáját.
A Kezdetek: Newton Heath LYR
A klub története nem az azonnali csillogás és csillogás ben kezdődött. A Newton Heath-i székhelyű cég vasutasai 1878-ban futballcsapatot alapítottak. Nem bíbelődtek a névválasztással: Newton Heath (LYR) néven indultak el a halhatatlanság felé vezető úton. Ez utóbbiról persze fogalmuk sem volt, honnan is tudhatták volna, hogy 120 év múlva a világ leggazdagabb és legeredményesebb alakulataként létezik majd a klub. A fenti kitételből kiderült: ezen alakulatból nőtt ki a Manchester United!
Az 1885-ben profivá alakult együttes már másodszor próbálkozott meg a liga tagjai közé jutni. A gárda - amelynek akkoriban rengeteg walesi tagja volt, 1888-ban például a klub játékosai közül hatan is a pályára léptek a Skócia elleni válogatottban - még csak az Alliance Ligában szerepelt. Ez utóbbi lett 1892-ben "en bloc" az új második liga, immár a Football League keretein belül. Így lett ott tag a nevéből LYR rövidítést elvesztő klub is.
A Newton Heath 1892 őszén már az élvonalban startolt, s lett utolsó. Ám legfontosabb mérkőzéseit már akkor is több mint háromezer néző előtt játszotta! A kiesést követő tíz éven át a második ligában vegetált az együttes. Még a színváltás (arany-zöldről fehér-fekete) sem hozta meg a szerencséjét.
A Csőd Szélén és a Megmentés
A klub pénzügyi helyzete is egyre reménytelenebbé vált, ezért egy négy napos ünnepség keretén belül gyűjtésbe kezdtek az egyesület tagjai. A csapatkapitány, Harry Stafford bernáthegyijének a nyakába kötötték a perselyt. A kutya pedig annyira megtetszett a helyi sörgyárosnak, John Daviesnek, hogy azonnal megvette. De nem csak az ebet, hanem magát a klubot is, miután háromezer fontot invesztált az újjászülető egyesületbe. A klub 1902-ben a csőd szélén állt, adósságai meghaladták a 2600 fontot, akkoriban a vagyont. A legenda szerint Harry Stafford kapitány bernáthegyi kutyája egy gazdag helyi sörfőző, John Henry Davies útjába tévedt.
Az új klub a Manchester United nevet, s a később legendássá lett piros és fehér színeket kapta. Davies azonnal új játékosokat vásárolt, akik közül a legértékesebb vétel a kapus, John Sutcliff megszerzése volt. A Manchester United lassan élni kezdte az angol futballklubok mindennapjait, s egyre szebb napokról álmodott.
Az Első Aranykorszak és Ernest Mangnall
Különösen azután, hogy az első évtizedek Matt Busbyja, Ernest Mangnall a színre lépett. Fejébe vette, hogy sztárklubot csinál az Unitedből! Mangnall ifjú korában maga is futballozott, a Lancashire County gárdájának kapuját védve. Később menedzserként dolgozott, 1903-ban a Burnleyt elhagyva került a Manchester Unitedhez. Roberts, Dick Duckworth és a kapus, Harry Moger megszerzésével fokozatosan erősítette a gárdát, amely 1904-ben és 1905-ben éppen hogy lemaradt a feljutásról a második vonalban.
Az érdeklődés mindenesetre bizonyosnak tűnt. A Bristol City elleni második ligás meccset 40000 néző látta 1903-ban. A csapat 1906-ban visszatért az elitbe, s ezzel kezdetét vette a Busby-éra előtti legsikeresebb periódus. E korszakban már - az utókor számára legendává nemesült - sztárok játszottak a csapatban, mint Billy Meredith, aki 25 éven keresztül szerepelt a walesi válogatottban, vagy Harold Halse, aki hat év alatt három különböző klubban is FA-kupa-döntőt játszhatott.
Mangnall akcióba lépett, s addig győzködte Billy Meredithet, míg az igent mondott az átigazolásra. Ráadásul hozta magával Sandy Turnbullt, Herbert Burgesst és Jimmy Bannistert is. Köréjük építette Mangnall a klub első aranycsapatát, amelyhez fogható nem is volt egészen a Busby éráig.
Bajnoki Címek és FA-Kupa Győzelem
Meredith vezérletével a United 1908-ban és 1911-ben bajnoki címet, 1909-ben FA-kupa-győzelmet szerzett. Különösen az FA-kupa elhódításának emlékét tartják azóta is nagy becsben a klubnál.
Az 1909-es FA-kupa Döntő
A Manchester United 1909. április 24-én a Bristol City ellen játszotta a története első szövetségi kupadöntőjét. Kis túlzással csak az eredmény miatt lehetnek büszkék az utódok a sikerre, hiszen maga a mérkőzés minden idők egyik legdurvább fináléjaként vonult be a történelemkönyvekbe. Mit szépítsünk, össze-vissza rugdosták egymást a játékosok. Ugyanakkor azt sem árt felidézni, hogy a londoni Crystal Palace pályáján több, mint hetvenezer néző látta a finálét.
A meccs egyetlen gólját Alex "Sandy" Turnbull lőtte a 22. percben, Harold Halse lécről lepattanó labdáját értékesítve. A sérült Turnbull egyébként csak az utolsó pillanatban, Charlie Roberts rábeszélésére vállalta a játékot. A csapatkapitány addig győzködte a csatárt, hogy ő lövi a győztes gólt, míg az elhitte. S úgy lett! Turnbullnek rövid élet jutott e világban: 1917. május 3-án, az első világháború egy franciaországi csatájában a Manchester Regiment katonájaként hősi halált halt.
Nemcsak a középcsatár kínlódott térdsérüléssel, a balhátvéd Hayes is hősiesen küzdött. Ő például törött bordával játszotta végig a mérkőzés nagyrészét. De a mezőny legjobbja Billy Meredith volt! Tőle indult szinte minden akció, jobbnál jobb labdákat küldött középre.
1990-es FA-kupa döntő - Crystal Palace - Manchester United | Az archívumból
Billy Meredith és a Játékosok Szakszervezete
Meredithnek egyébként óriási tekintélye volt a csapatban: egykori klubtársai, Bannister, Burgess, vagy Turnbull éppen az ő kedvéért léptek át a Manchester Unitedbe - feketepénz fizetése miatt kitört botrányt követő eltiltásuk lejárta után. A walesi varázslót egyébként nemcsak klubtársak, de az egész angol futballtársadalom respektálta: Meredith volt az egyik úttörője a Player's Unionnak, vagyis a játékos-szakszervezet megalapításának, s egyik élharcosa lett annak, hogy a futballisták ne egyezzenek bele abba, hogy heti négy fontban maximálják a fizetésüket.
Érdekes, hogy a szövetség (FA) nem nagyon lelkesedett a játékosok megmozdulásaiért, Charlie Roberts - az első United játékos, aki átvehette a bajnoknak járó trófeát, majd az FA kupát - a szakszervezet elnöke például mindössze háromszor játszott a válogatottban. A rossz nyelvek szerint azért, mert túl hevesen vitatkozott kollégái igazáért a hatalommal szemben.
Az Old Trafford Megépítése és Mangnall Távozása
Maga John H. Davies is elégedetten szemlélte csapata virulását, a sikerek hatására minden korábbinál nagyobb beruházás mellett döntött. Hatvanezer fontot invesztált a csapatba, felépíttetve az Old Traffordot. Az olasz Vittorio Pozzo, a földkerekség egyetlen kétszeres világbajnok szövetségi kapitánya - akkoriban egyszerű, kispénzű egyetemista volt a századforduló első évtizedét záró Angliában. Saját bevallása szerint nemcsak, hogy gyakorta csodálta a Meredith vezette Unitedet, hanem annak taktikai repertoárjából, technikai variációiból is átemelt saját, hajdani világverő csapatának készletébe!
Mangnall 1912-ben a Manchester City kedvéért elhagyta a városi vetélytársat, mondván az első aranycsapat túljutott zenitjén. Igaza lett.
Az Ingadozó Időszak a Világháborúk Között
A Manchester United 1913-ban még egyszer neki durálta magát, a 4. helyen végzett az első ligában, de a második világháború kitöréséig többnyire az élvonal és a második liga között ingázott, s az elitben a 9. helynél előrébb egyszer sem végzett. Például a játékosok vételi árát tekintve is furcsaságok jellemezték ezt az időszakot. Az 1927-ben a Stockport Countytól szerződtetett Hughie McLenahan hátvédért három csomag jégkrémet fizetett!
Inkább kellemetlen emlékek maradtak meg ebből a korszakból: 1915-ben négy futballistát - négy Liverpool játékossal együtt - eltiltottak bundázás miatt, majd sorra jöttek a kudarcok: 1922-ben, 1931-ben, 1937-ben is kiesett a csapat az elitből, bár mindig visszakapaszkodott. A mélypontot az 1933/34-es szezon jelentette, amelyben a Man United közel került ahhoz, hogy a harmadik vonalba essen. Ha május 5-én nem győzi le idegenben a Millwallt, még egy osztályt zuhant volna. Tulajdonképpen reménytelen helyzetből kapaszkodott vissza a gárda: a bajnokságban az utolsó öt mérkőzését veretlenül végigjátszva maradt csak bent a gárda, éppen a Millwallt a mélybe taszítva. A következő idényben már az ötödik helyen végeztek, és 1936-ban pedig vissza is jutottak az élvonalba. Túl nagy volt az ugrás, a következőben megint kiestek, de már csak egy szezonra. Még a világháború előtti utolsó ligabajnokságra visszakerültek a Division One-ba.
Vezetői Változások az Instabil Időszakban
Érdekes s talán tanulságos, hogy a század első évtizedének végén elért sikerekhez képest a kifejezetten kiábrándító bő két és fél évtizedben nem változott sűrűn a "főnök" személye. Ernest Mangnall távozása után J. J. Bentley lett a klub főtitkára, majd 1914-ben John R. Robson lépett a parancsnoki hídra. Ő volt az első, aki a menedzser titulust használta - egyébként Matt Busby színrelépéséig ő volt a legtöbb ideig a vezető. 1921 októberében betegsége miatt adta át a helyét John Chapmannek, ám a klubtól nem szakadt el, utóda segítője lett.
1922-ben, működése első évében kiesett a MU a második vonalba, ám 1925-ben visszajutott, s a következő évben az FA-kupa elődöntőjéig menetelt játékosaival. 1926 októberében a klub levelet kapott a szövetségtől, melyben az FA közölte, meg nem nevezett, tisztázatlan ügyek miatt felfüggeszti Chapmant működésében. Nem volt mit tenni... Fél évig Clarence Hilditch játékos-menedzserként dirigálta a csapatot. Ám a klub végleges megoldást keresett, ezért Herbert Bamlettnek kínált szerződést. Bamlett korábban sikeres játékvezető volt, majd közepesen sikeres menedzseri karriert tudhatott magáénak. Walter Crickmer követte a sorban, nem menedzserként, hanem klubtitkárként. Az 1958-ban, müncheni katasztrófában elhunyt Crickmer az elsőszámú tehetségkutatóval, Louis Roccával dirigálta a csapatot az 1931/32-es idényben, majd átadta a feladatot a skót Scott Duncannek. A menesztése előtti tavaszon felvitte a gárdát az élvonalba, de ott már nem tudott jó eredményeket produkálni. Walter Crickmer lett újra a felelős a csapat irányításáért. A bajnoki eredmények feledhetőek, az 1926 óta a klubot szolgáló, széles látókörű futballtudor hosszú távlatokban gondolkodott.
A Busby Éra Hajnala és Az Újrakezdés
A második világháború utáni korszakot joggal nevezhetjük Busby-érának! Sir Matt Busby - akkoriban persze még csak Matt Busby, egy skót bányász egyszeres válogatottságig jutott fiúsarja - tulajdonképpen két városban élte le húszas éveit, Manchesterben és Liverpoolban. Az Alpine Villa, majd a Denny Hibernian belső csatára 1928 februárjában, három hónappal 19. születésnapja előtt írta alá első profi szerződését a Cityhez. A már akkor is égszínkék mezt viselő klub soraiban, 1933-ban és 1934-ben élte meg pályafutása csúcspontját: előbb a veszteseknek, egy évvel később már a győzteseknek járó érmet vehette át a Wembleyben az FA-kupa döntője után. 1934-ben beválogatták a skót nemzeti együttesbe is. 1936-ban nyolcezer fontért szerződött a Liverpoolba, a vörösöknél már többnyire jobbfedezet volt.
A háború kitöréséig 118 meccsen három gólt szerzett a Liverpool gárdájában, majd a nagy világégés alatt - hasonlóan a legtöbb kitűnő futballista társakhoz - a legkülönbözőbb együttesekben játszott úgynevezett háborús kölcsönjátékosként, wartime questként. Fura időszak volt az, Busby például már 1945 februárjában a Manchester United szolgálatában állt, bár hivatalosan csak októberben nevezték ki.
Busby égett a munkavágytól. A posztra lépve azonnal megkezdett egy igazi nagycsapat kialakítását. Attól a pillanattól kezdve csak a Manchester Unitednek élt. Pedig akkoriban nem volt könnyű egy életre beleszeretni egy klubba: közepes volt a játékosanyag, ráadásul német bombatámadások áldozatául esett az Old Traffordon lévő stadion. Busby menedzseri kinevezésekor még a hadsereg számvető őrmestere (company sergeant-major) volt. Ott találkozott az éppen Itáliában állomásozó Jim Murphyvel, a West Bromwich Albion válogatott jobbfedezetével, aki ellen többször is játszott hajdanán. Busby állást ajánlott Murphynek, aki igent mondott. 1946-ban, Angliába visszatérve azonnal a MU alkalmazottja lett.
Elsősorban a háború előtt is a klubban szereplő, a világháborúból visszatérő futballistákra számítottak. Stan Pearson, Charlie Mitten, Jack Rowley, Allenby Chilton és Johnny Carey köré építették a gárdát, de már a kezdet kezdetén kiemelték Walter Crickmer alapította Manchester United Junior Athletic Club legtehetségesebb növendékeit. Így került az első csapathoz John Aston, Johnny Moris és Joe Walton. Busby büszke volt játékosaira, arra, hogy a második helyen zárták az évet, de még fontosabbnak ítélte, hogy a kamaszokra épített tartalékcsapat megnyerte a középső ligát. Érezte, fényes jövő vár rájuk.
Az 1948-as FA-kupa Győzelem és a Bajnoki Cím
Busby menedzseri pályafutásának első hat évében az United egyszer sem szorult a negyedik helynél hátrébb a bajnoki táblázaton - négyszer második, egyszer negyedik, majd 1952-ben bajnok lett, egyszer pedig megnyerte a kupát. Utóbbi lett a Man United első fontos sikere 1911-óta! Jóslata tökéletesen bevált, pedig már az első meccsük 13. másodpercében kiesésre álltak. Az Aston Villa szinte a kezdőrúgásból gólt szerzett. Ennek ellenére a szünetben már 5-1-re a United vezetett, s ha a csapat fel is engedte a Villát 5-4-re, végül 6-4-re nyert. Nem járt jobban a birminghamieknél a Liverpool (3-0), a Charlton (2-0), a Preston North End (4-1), s a Derby County (3-1) sem.
A döntőben a kor egyik legjobb angol csapata, a Blackpool várta a Wembleyben közel százezer néző előtt a Vörös Ördögöket. A dátum sikert ígért az Unitednek: az elődök 39 évvel korábban ugyancsak április 24-én nyerték meg a kupát. Az a döntő a durváskodásról maradt emlékezetes, ez a pazar játékról. Carey, Rowley és Pearson az egyik, Johnston, Mathews és Mortensen a másikon. Busby legényei 4-2-re nyerték meg a meccset, elsőrangú játékkal. A 70. percben még az ellenfél vezetett 2-1-re, ám a hajrában Rowley, Pearson és Anderson góljával megfordította az eredményt. Akkoriban már senki sem vitatta, hogy a Busby, Murphy kettős keze alatt a Manchester United Anglia egyik legjobb csapatává érett. Maga Busby is nagyon "kapós" lett, az 1945-ben heti 15 fontért leszerződő menedzsert 1949-ben heti 50 fontért csábította a Tottenham. Még nagyobb kísértést jelentett az olasz válogatott kispadja.
A második világháborút követően Busby forradalmasította a klubot azzal, hogy a fiatalokra, a „Busby Babes”-re összpontosított. Még az 1958-as müncheni légi katasztrófa, amely tragikusan nyolc játékos életét követelte, sem tudta megtörni a klub szellemiségét. A Manchester United 1968-ban ült fel először Európa trónjára és 1908-ban szerezte meg első bajnoki címét. Elég, ha csak a nemrégiben elhunyt aranylabdás, világbajnok, BEK-győztes Sir Bobby Charltont említjük, vagy azt a legendás George Bestet, akit az ötödik Beatleként is becéztek a ’60-as években.
A Manchester United, mint Globális Márka és Pénzügyi Hatalom
Megöregedett, dohos és már csak a múlt sikereiből él - mégis ez a világ legértékesebb futballmárkája, rajongótábora pedig bármikor lekörözi az elmúlt évtizedek sztárcsapataiét. Szeptemberben jelent meg a Forbes aktuális éves listája a világ legértékesebb csapatairól, amelyben természetesen az NFL-klubok dominálnak. A listavezető a 9 milliárd dollárral a Dallas Cowboys. Van azonban egy másik csapat, amely helyzete egyre inkább hasonlít a texasi példára. Ez egy európai futballklub, a Manchester United. A Manchester United értéke a Forbes listája szerint jelenleg 6 milliárd dollár. Ezzel a 13. helyen áll a globális rangsorban.
A Bajnokok Ligája 2019-es győztesének, a Liverpoolnak az értéke 5,288 milliárd dollár, a tavalyi elsőt, a Manchester Cityt 4,99 milliárd dollárra taksálják, a 2020-as bajnok Bayern München 4,86 milliárd dollárt ér. Mindez történik úgy, hogy a Manchester United 2011 óta még csak a BL-döntő környékén sem járt. Miként lehetséges ez? Először is például azért, mert a Manchester United még mindig egy márka. Az 1990-es, 2000-es évek nem múltak el: a márkát pedig értékelni kell, és adott esetben egy vásárlási igényben, meg is kell fizetni. A Vörös Ördögök szurkolóinak a száma világszerte jelentős.
A futballban egyetlen meznek sincs nagyobb súlya, mint a Manchester United 7-es száma. Az érzék, a vezetés és az alkalmi lázadás szimbóluma. A karizmatikus George Besttől a 60-as években a "királyig" Eric Cantonáig, aki a 90-es évek dominanciáját katalizálta, a mez a klub lelkét képviseli. David Beckham globális divatmárkává változtatta, és Cristiano Ronaldo az atlétikai tökéletesség szintjére emelte.
A Manchester United volt az első klub, amely valóban globális kereskedelmi vállalkozásként kezelte a futballt. Ha David Beckhamre és a mostanság kijött Netflix dokumentumsorozatra gondolunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy milliószám lesznek azok, akik ismét aktív Manchester United szurkolókká válnak a négy rész megtekintését követően. Ezeknek a hatásoknak számos része érvényesült a Manchester Unitednél is.
Röpülnek is felfelé a Manchester United részvényei, amikor arról lehet olvasni, hogy a klubot amerikai, brit vagy éppen katari érdeklődők szeretnék, adott esetben áron felül megvásárolni. Ez ugyanis azt jelenthetné, hogy pénzt invesztálnak a csapatba, azaz edzőpályákat újítanak fel, stadiont szépítenek, és ez természetes, hogy vonzza az új befektetőket és szponzorokat. Mindezek mellett sorra sikerül megkötni fontos szponzori szerződéseket. Az Adidas ugyanis ezúttal 10 évre 900 millió fontot fizet, hogy a klub mezét gyárthassa. Érthető módon, ebből mind a két fél remekül profitál.
Az Old Trafford - Az Álmok Színháza
A Manchester Unitedről egyetlen vita sem zárható le ikonikus otthonának megemlítése nélkül: Old Trafford. Az Old Trafford stadion Manchesterben, a Manchester United FC hazai pályája. 74 310 fős befogadóképességével a legnagyobb klubstadion az országban és összességében a második a Wembley után. Európa tizenkettedik legnagyobbja. Az UEFA 5 csillagos minősítést adott a stadionnak. A stadion beceneve The Theatre Of Dreams (Az álmok színháza), amit Sir Bobby Charlton adott neki.
1910 óta a United hazai pályája, de 1941 és 1949 között a Vörös Ördögök a Manchester City otthonában, a Maine Roadon játszottak, a második világháború alatt szenvedett károk miatt. Az 1990-es és 2000-es években többször is bővítették a stadiont, a déli kivételével az összes lelátó nagyobb lett, amivel majdnem elérte az eredeti, 80 ezer fős befogadóképességét. A legtöbb néző a stadionban 1939-ben volt, mikor 76 962 fő tekintette meg az FA-Kupa elődöntőjét a Wolverhampton Wanderers és a Grimsby Town között.
Az Old Trafford nem csak a Vörös Ördögök erődje; világszínvonalú sportesemények első számú helyszíne. Az Old Trafford egy FA-Kupa-döntőnek, két döntő-újrajátszásnak adott otthon és gyakran használták az elődöntők helyszíneként is a torna története során. Az angol válogatott mérkőzéseinek is adott otthont, itt tartottak több mérkőzést az 1966-os világbajnokságon, az 1996-os Európa-bajnokságon és a 2012-es olimpián is, illetve itt tartották a 2003-as UEFA-bajnokok ligája döntőt is. A labdarúgás mellett ligarögbi döntőjét is itt tartják minden évben, illetve a rögbi-világbajnokság eseményeit is az Old Traffordon rendezték 2000-ben, 2013-ban és 2022-ben.
A jövőben a stadion mellé egy új, 100 ezer férőhelyes arénát terveznek építeni, ami véglegesen átvenné az Old Trafford helyét, mint a United férfi csapatának otthona.
A Premier League Korszaka és a Jelenlegi Kihívások
Jövő héten lesz a 30. évfordulója annak, hogy az angol labdarúgó-bajnokság Premier League néven szerepel. 1992. február 20-án az angol első osztályú klubok gazdasági okok folytán - 104 év után, az FA teljes támogatása mellett - kiváltak az akkori Football League-ből, és létrehozták a Premier League-et. A BBC ennek apropóján összeszedett számos érdekességet az elmúlt 30 évből. A Premier League 30 éve alatt 11 656 meccset játszottak, ezeken 31 016 gól született. Ezeket a találatokat 2528 játékos szerezte. A legeredményesebb közülük Alan Shearer aki 260 gólt jegyzett, a PL összes góljának 0,84 százalékát.
A PL-ben eddig 4534 játékos szerepelt, összesen 120 különböző nemzetiség labdarúgója mutathatta meg magát. Több játékos (3217) kapott sárga vagy piros lapot, mint ahány gólt szerzett. Eddig összesen 35 312 sárga és 1701 piros lapot osztottak ki. A Premier League-ben 50 klub szerepelt, ezekből hét legalább egyszer megnyerte a bajnoki címet, miközben 42 csapat esett ki az évek során. A Manchester City, a Blackburn és a Leicester City mindkettőt megtette. Összesen 955 gól nélküli döntetlen született - ez a meccsek 8,2 százaléka.
1990-es FA-kupa döntő - Crystal Palace - Manchester United | Az archívumból
Menedzserek és Külföldi Játékosok a PL-ben
A két legújabb PL-edző Steve Cooper (Nottingham Forest) és Erik ten Hag (Manchester United) a mostani szezon első fordulójában mutatkoztak be. Hat menedzser 100 százalékos győzelmi arányt ért el beugróként egy meccsen, míg Pat Rice 1996-ban, Arsene Wenger érkezése előtt mindhárom meccsét megnyerte az Arsenallal. Tizennyolc menedzser van, aki minden meccsét elvesztette.
Sir Alex Ferguson, a Manchester United vezetőedzője búcsúzik a szurkolóktól, miután 2013. május 19-én Birminghamben utoljára irányította a Manchester Unitedet. 1992-1993-ban a Premier League játékosainak csak 15,6 százaléka volt nem brit, míg az előző szezonban ez az arány 57,7 százalék volt. Ez részben a Bosman-döntésnek köszönhető, hiszen 1996-ig a klubok csak három külföldi játékost nevezhettek egy európai kupameccsre, ami azt jelentette, a csapatok kevésbé voltak hajlandók túl sok nem brit játékost szerződtetni. A Manchester United például nem engedte, hogy Steve Bruce Írország színeiben játsszon az 1994-es világbajnokságon, mert idegenlégiósnak számított volna a Bajnokok Ligájában. Az első három szezonban 22 csapat szerepelt - csapatonként 42 meccsel -, mielőtt a jelenlegi 20 csapatos és 38 meccses formátum bejött volna 1995-ben. Az első Premier League-szezonban a Manchester United nyert, így indulhatott a Bajnokok Ligájában.
Jelenlegi Helyzet és Kihívások
A modern futball ingatag világában, ahol gyakran a trófeák határozzák meg a relevanciát, a Manchester United lenyűgöző paradoxon. Míg a klub teljesítménye a pályán jelentős ingadozásokat mutatott a Sir Alex Ferguson utáni korszakban, kereskedelmi motorja és kulturális „gravitációja” továbbra is páratlan. A Manchester United helyzete kísértetiesen hasonlít az Arsenaléra: 10 éve nem volt Anglia bajnoka, számos esetben nem tudott bejutni a Bajnokok Ligájába, ráadásul egyre több kaotikus esemény is történik az Old Trafford környékén. A jelenlegi tulajdonosok, a Glazer família pedig megfontolt üzleti érdekei mentén ragaszkodik ahhoz, hogy maximum nagyon jelentős értéken hajlandó túladni a klubon.
Az Old Traffordon hétről hétre 74 ezer néző zsúfolódik be a stadionba, amivel még mindig a Manchester United mérkőzései a leglátogatottabbak az egész világon. A harmadik helyezett Borussia Dortmund esetében ez a szám például csak 63 ezer. Így értelemszerűen irgalmatlanul sok meccsnapi bevétel is gazdagítja a csapatot, és a széles szurkolótábornak hála nem akad még mindig olyan mérkőzés, amelyeket ne közvetítenének a tévék világszerte. Ebből fakadóan az éves bevételek még mindig 700 millió dollár körül járnak.
Ennek ellenére továbbra sem tudni, hogy mi lesz a klub sorsa. Jelenleg éppen Sir Jim Ratcliffe adna 1,5 milliárd dollár körüli összeget a klub 25 százalékért. A fanatikus United szurkoló Ratcliffe a futball körüli ügyeket szeretné rendbe tenni. Azt, hogy ezt az ajánlatot végül elfogadja-e a Glazer család, nem tudjuk. Itt tartunk tehát most. A Manchester United az elmúlt 10 évben hiába növelte drasztikusan bevételeit, egyre inkább egy megöregedett, dohos, a múlt sikereiből élő klubnak néz ki. Mindezt tetézi, hogy az elmúlt időszakban elhunyt Sir Bobby Charlton és Sir Alex Ferguson felesége is. Ezt követően valószínűleg a nagyszerű és megismételhetlen skótot is ritkábban látjuk majd a lelátókon. Az egykor volt sikeres másodedző Steve McClaren viszont jelenleg is segédedzőként követi a csapat életét.
A 20-szoros angol bajnoknak a hátralévő nyolc mérkőzéséből hetet kellene megnyernie ahhoz, hogy egyáltalán elérje azt pontszámot, ami a csapat Premier League-történetének legkarcsúbb gyűjteménye volt. Az MU jelenleg 37 ponttal áll, míg a leggyengébb szezonjában, a 2021-2022-es idényben 58 pontot szerzett. Ráadásul a Premier League 1992 óta tartó fennállása során a United a nyolcadik helynél nem végzett hátrébb, de idén ezt a negatív rekordot is megdöntheti. Pillanatnyilag 13., és nyolc pont választja el a nyolcadik Fulhamtől. Amióta Erik ten Hag átvette az edzői szerepkört, az MU mindössze hatszor tudott nyerni, és kilencszer vereséget szenvedett. Még ijesztőbb statisztika, hogy a Vörösök idén még képtelenek voltak egymást követő két meccsen nyerni a PL-ben. Komoly gondok vannak a gólszerzés terén, a Nottingham Forest ellen nemrég elszenvedett 1:0-s vereség volt a csapat idei 11. lőtt gól nélküli találkozója.
tags: #manchester #united #labda
