Márai Sándor lírai világa és verskötetei

Bár Márai Sándor a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb prózaírójaként vonult be a köztudatba, csak kevesen tudják, hogy pályafutását költőként kezdte. Már 14 éves korától rendszeresen írt verseket, melyek többnyire meg is jelentek, ezzel megalapozva lírai munkásságát, amely élete során végigkísérte.

A korai költői kezdetek és első kötetek

18 éves korában, 1918-ban adta ki Emlékkönyv című első kötetét. Az 1921-ben megjelent Emberi hang című verseskönyvét már az ifjú Szabó Lőrinc méltatta a Nyugatban, megállapítva, hogy „Teljesen a mai német líra hatása alatt áll, verseinek olvasása közben elsősorban Werfelre és a Werfelben is meglévő, mérsékelten expresszionista hatásokra gondolunk”. A verseket hamarosan sikeres prózai kötetek követték, azonban a harmincas évek elején ismét egy verseskönyv látott napvilágot, A mint a hal vagy a néger címmel. Ennek kritikusa, Szép Ernő figyel fel arra, hogy Márai a modern lírában is gyakran megőrzi a rímeket és az önvallomás formáit, ha nem is a hagyományos értelemben. Szép Ernő írásában így fogalmazott: „…a Márai-féle eszméletnek ritka áhítatát, ünnepi fájdalmát kapja az ember a verses füzetben; gyermeki szívösszeszorulást, a halál csillagjainak derengését az élet homálya fölött.”

Bár elsősorban prózai tehetség volt, s ezt ő maga is jól tudta, mégis életének válságos időszakaiban, a háború idején vagy az emigrációban gyakran szakadtak ki belőle verses vallomások, s nem akármilyen színvonalon és hőfokon! Hiszen a Halotti beszéd vagy a Mennyből az angyal a magyar költészet legnagyobb alkotásai közé tartoznak. Ő maga kényes ízlésű, önmagával szemben is igényes kritikusként csupán válogatott verseskötetet jelentetett meg, melynek címe A delfin visszanézett.

Az avantgárd és expresszionizmus hatása a korai lírára

Márai Sándor az 1920-as esztendők közepén összeegyeztethetőnek gondolta az avantgárdtól tanult új - külső - formák és a Rilkénél olvasott mívesebb-tárgyiasabb alakzatok egymás mellé rendelését, nem kevésbé Franz Werfel patetikusabb expresszionizmusának és más expresszionisták groteszkebb látásmódjának együttes érvényesítését. A publikációs fórumként szolgáló bécsi emigrációs sajtó, valamint a szlovákiai és erdélyi lapok-folyóiratok felszabadították kísérletező kedvét. Párizsból (korábban Berlinből, Frankfurtból, Lipcséből) szemlélhette a magyar irodalom változásait, a kisebbségi sorba jutott magyar irodalmi önszerveződések küzdelmeit. Ez részint azt jelentette számára, hogy távol maradhatott a "régiek" és "újak" polémiáitól, részint pedig azt, hogy közvetítőként funkcionálhatott helyi és külföldi irodalmi beszédmódok között.

Az expresszionisták lét-élményével rokonítja Márait erős generációs-tudata, valamint az az igyekezete, hogy az áttekinthetetlennek posztulált korszakról egyszerűvé stilizált hangon szóljon. A világháborús trauma "neurotizálja" az ő líráját is, ekképpen viszonylag problémamentesen látszik befogadni a freudizmus néhány kulcsfogalmának és azok nyelvi formájának változatait. Az illúziók azonban az egyszerű formák poézisét tekintve is elemeire hullottak, a nyelvi közölhetőség reményéhez való ragaszkodás a költőiség érvényének és kompetenciájának kitágításában, az abszurditásig hatoló tónuskeverésben, az egymásutániság elvének föladásában és a már Apollinaire-től megvalósított szimultanizmusban jelződik. Márai ars poeticaként jelenti ki: "Az igazi vers, értelme, célja, élete több, mint a szép - az igazi vers intellektuális formába sűrített energia, magyarul tett." Az Egy polgár vallomásai című művéből idézve pedig így határozza meg saját írói pozícióját: "Minden írói vállalkozásom szökésnek, hűtlenségnek készült." Ez a megállapítás egyaránt vonatkozott a gyermekkori zendülésére az apák generációjának és világának magabiztos nyelvi-világképi beszédével szemben, valamint a szecessziós modernség szépségeszménye/szépségillúziója/szépségbe menekülése elleni lírikus magatartására.

A Genius folyóiratban megjelent versek

Nem meglepő, hogy Márai a Genius című folyóirat szívesen és sokat közölt munkatársa lett, ahol öt írása látott napvilágot. Az egyik korai, jelentős lírai megnyilatkozása az Ima című vers, amely mindjárt a 2. számban megjelent. A vers külső formája és gondolatmenete között ellentét feszül. A Rilkénél gyakorta olvasható jambikus, a-b-a-b-b rímképletű költeményről van szó, az Istenhez forduló költőnek nagy kezdőbetűs elvont főnevei - Jóság, Szeretet, Egy, Kezed, Te, Cél - mintha szintén Rilkére utalnának. Az előadás azonban jóval kevésbé "választékos" a Rilkéénél, Márai imája valójában átok, az Istenhez szólás helyenként csak annak az ürügynek eltakarása, hogy elveszettségét, kétségbeesését elpanaszolhassa. A vers csúcspontjának vélhető utolsó sor mégiscsak a századfordulós neurózisélményhez kapcsol vissza: "Bennem csak fáj és éget egy ideg".

A versben a beszélő részletezi, miként vétkeztek ők a szó ellen:

• "Hogy a Jóságot el ne mondják többé / Mert szájukban megrothad ez a szó"
• "Neved ne ejtsék és Arcod ne lássák"
• "Kezed fullassza torkukat, ha petyhüdt / Ajkuk kihörgi még, hogy: Szeretet"

A szakralitásra is utaló írásmód, majd az utolsó versszak apokaliptikája átírja a "háborús" versek szókincsét és tematikáját. Korántsem a hagyományos "istenkép" jelenik meg a Márai-versben, hanem az Isten is része lesz az expresszionista látomásirodalomnak, azonosul az új világot alkotó tényezőkkel, amelyek következménye az apokalipszis. A biblikus hang deformálódik, a világhoz torzul, miközben a külső forma feszessége őrzi a versszerűséget.

A magányossá kényszerült ember kicsinysége és elhagyatottsága megint csak ellenképe a kozmikus katasztrófaként megélt világnak, amelyben a tűz, a gáz, az acél is istenszerűséget rejt. Ezt a víziót összegzi a vers egy sora:

Uram, didergek és egész sötét van.
Vizeid hullnak és Kezed hideg.
Te vagy a tűzben, gázban és acélban
Mindenben vagy s Te vagy, kiben a Cél van.

A Jubileumra című lírai jellegű verspróza is a Genius lapjain jelent meg, melyben különféle nézőpontok érvényesülnek. A beszédnek ez a változatossága aligha teszi lehetővé az individuum és az általános alany azonosítását, az én különállása érzékelhető. Márai elveti a "szép vers" irodalmát, helyébe a tetté, az energiáé kerülhetne. E versprózában a kortárs úttévesztettségét fogalmazza verssé, a világháború "reáliáit" illeszti válságérzésének mondataiba. A művészet hagyományos témái üreseknek találtatnak az energia formázta vers alkotása során. A vers egy modernné groteszkesített apokalipszissel zárul.

Az 1924-es év utolsó számában Az élet című prózaverset közölte a folyóirat Máraitól. A rend helyreállíthatósága az írás tétje. A rend azonosul az élettel, amely kilépés a megszokottból, a rokonulásra ráérzés néhány pillanata, mely ismét Werfel érzelmesebb német nyelvű expresszionizmusának szabadverseit idézi. Az érzelmességet Márai meghökkentéssel igyekszik ellensúlyozni, a lényeges pontokon elhelyezett "szak"-szavak (explodálsz, gravitációs erő) közé illeszti az (új) életre ébredés élményéről alkotott beszámolót.

A "Verses Könyv" és a háborús líra

Az 1944-ben lejegyzett 72 verset tartalmazó Verses Könyv 1945-ben jelent meg, hogy aztán a formálódó hatalom be is zúzza. A könyv születésének 100. évfordulójára (feltehetően Márai születésének 100. évfordulójára, azaz 2000-ben) különleges kiadványként, 70 év homályából lépett elő ismét önálló kötetként. A versek keletkezési évei: 1944 és 1945, és a háború, a rombolás megörökítése, az ember a tönkretevő, elpusztító témáira fókuszálnak. A háborús sokk, a megszállt ország fölötti aggodalom, a csüggedés és melankólia egyszerre szól e sorokból. A lírai alkotások finom kritikát fogalmaznak meg a kór- és korkultúráról, feltéve a kérdést: "Hová lett a Rend, az Értelem, a Haladás?" A kötet egy részlete is kiválóan tükrözi ezt az állapotot:

Az emberek elmúltak, mint az álom,
A házak elrepültek könnyű szárnyon.
A földre néztem. Jeleket kerestem.
Így éltem a bombázott Budapesten.

A kötet „cselekménye” a lebombázott Budapesten kezdődik, majd végigkísérhetjük a költőt, ahogy elhagyja a hazáját, végül a kontinenst is. Megjelenik az emigráns dráma, a honvágy, és megható, hogy Márainak a magyar nyelven kívül aligha marad támasza, mindent elveszít, és csak az anyanyelve emlékezteti, hogy honnan is jött, ki ő valójában.

A Verses könyv Radnóti Miklós Eclogáinak rokona, hihetetlen, hogy két különböző sors képes hasonlóképpen megfogalmazni a világégést és a pusztulást, és azt a végítéletet, amely az emberekre leselkedett nap mint nap. Radnótit elhurcolták, Márai menekülni kényszerült. A Halotti beszéd előhangja is itt található: Sirasson jól, aki mindent sirat, / Amit ma toll ír, mind: sírfelirat.

Olvasói értékelések is kiemelik a kötet erejét:

• "Ritkán találkozok olyan verseskötettel, ahol gyakorlatilag az összes verset meg-megsajduló szívvel olvasom. Ez egy gyöngyszem! Izgalmas, felkavaró, lelket megbökdöső sorok! Ha valaki megkérdezné, hogy szavalnám el a verseket, azt felelném rá: ORDÍTVA! Hogy mindenki meghallja, hogy mindenki meglássa azt, amire Márai a figyelmet fel akarja hívni! Ránk, emberekre, amiket teszünk, amiket tettünk és amit még tenni fogunk! És visszahullsz sorsodba, ostoba."
• "Magasztos és gyönyörű líra a második világháború borzalmairól, a romokról, a szenvedésről, Európa fényének halványulásáról, a régi értékek pillanatnyi elvesztéséről."
• „Kereszténység! - rikoltják. - Haza! Összességében azonban átjött az a mérhetetlen kín, gyötrődés és szomorúság, és a harag érzése az ép ésszel fel nem fogható pusztítás miatt. Érződik az a csontig hatoló keserűség, amivel küzd. Ami ellen nem tud tenni. Érződik a kétségbeesés és a félelem. És érződik a megemlékezés is. Az ember miatt. Az emberért."

A kötetet Kő Boldizsár szép képei illusztrálják, és jó szívvel ajánlott mindazoknak, akiket érdekel a II. világháborús irodalom; az 1944-1945 közötti magyar költészet. Egy karácsonyi verssor is hűen tükrözi a kor hangulatát:
Reggel elad, ki este ringatott. (1944. Karácsony este)

Márai Sándor verskötetei időrendben

Márai Sándor lírai életműve több versköteten és folyóirat-publikáción keresztül bontakozott ki. Az alábbi táblázat összefoglalja a szövegben említett fontosabb köteteit és megjelenésük kontextusát:

Az emigráció lírája és az "Összegyűjtött versek"

Márai Sándor élete során többször is emigrációba kényszerült: életének jelentős részét Európa különböző országaiban, majd az Egyesült Államokban élte le. Az emigráns lét mély nyomokat hagyott lírájában is, ezt tükrözik az Összegyűjtött versek című kötet egyes darabjai, például a Possilipo-ban, 1951 nyarán keletkezett versek. Ezek a művek a veszteség, a honvágy és a múlt feloldhatatlan terhének témáit járják körül:

Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet?
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Havi ezret kap és kocsit. Fénykép áll az asztalán.
Ki volt neki Ady? Mi volt egy nép? Mi ezer év?
Költészet és zene? Arany szava?… Rippli színe?
Bartók vad szelleme? „Az nem lehet, hogy annyi szív…”
Maradj nyugodt. Lehet. Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Még azt hiszed, élsz?… Nem, rossz álom ez is.
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
És észt voltál, litván, román… Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Mert ez maradt. Íme, por és hamu vagyunk.

Ezek a sorok fájdalmasan hiteles képet festenek a hazátlan ember bizonytalanságáról, az identitásvesztésről és a pusztulás előtti tehetetlenségről. Márai 1900. április 11-én született Kassán és 1989. február 21-én hunyt el San Diegóban. Életútja és költészete elválaszthatatlanul összefonódott a 20. század viharaival, melyeket lírájában mély érzékenységgel, ugyanakkor rendíthetetlen intellektuális tartással dolgozott fel. A veszteséget és szabadságot egyszerre megfogalmazó gondolatai, mint: „Miért kutatok utána? / Az ifjúság volt? / Nem tudom. „Minden elveszett, minden. A nyelv, az otthon, a munka értelme, az ifjúság. Végre, szabad vagyok!” - örök érvényű üzenetet hordoznak az emberi sorsról.

tags: #marai #sandor #valogatott #verseskotet

Népszerű bejegyzések:

• MTK: a magyar sportikon
• Labdarúgás fejlesztése Magyarországon
• Munkaviszony megszüntetése
• női kézilabda a nemzetközi porondon
• Mi az Utánpótlás-Nevelés?