A győzelem receptje: Meccs előtti beszédek és motivációs tippek a futballban
Egyéniségek és hangadók nélkül mit sem ér a futball: a mögöttünk hagyott bajnoki fordulók kiélezett csatái és nagy fordításai is rámutattak, sok múlhat a lélektanon, és döntő lehet, hogyan tudják egymást tűzbe hozni a csapattársak. Fel lehet-e pörgetni a csapattársakat szavakkal? Lehet-e megtervezni az ilyen biztatásokat, bátorításokat, vagy legtöbbször spontánul jönnek a szavak? A megfelelő szavakkal egy-egy alkalommal, de sorozatban is ki lehet hozni a legjobbat valakiből.
A meccs előtti motivációs beszédek ereje
Mire jók a meccs előtti motivációs beszédek? A meccs előtti drukk semmivel sem hasonlítható össze. Az ember az ilyen találkozók előtt önkívületi állapotba is kerülhet, olyan hőfokon ég.
Dzsudzsák Balázs emlékezetes beszéde
A közelmúlt legemlékezetesebb öltözői beszéde Dzsudzsák Balázs nevéhez fűződik, a válogatott csapatkapitánya a 2015. novemberi, Norvégia ellen sikerrel megvívott Európa-bajnoki pótselejtező előtt tartott ösztönző beszédet társainak az öltözőben.
„Srácok! Halljátok, mi van kint? Húszezer ember szurkol nekünk csak itt, tíz-tizenötmillió világszerte a tévék előtt. Ezt a továbbjutást innen nem viheti el senki! A világ legjobb csapata sem, ez a norvég sem! Kilencven perc, nehéz lesz, de tegye oda magát mindenki, dögöljünk bele, köpjük ki a tüdőnket, hajtsuk ki a belünket, de ne engedjük el, amiért annyit dolgoztunk, és itt van a kezünkben! Tegyük oda magunkat keményen, majd kipihenjük a fáradtságot, a sérülést akár, de most itt nem engedhetjük őket a kapunk közelébe. Talán sohasem lesz ilyen esélyünk, de meglehet, annak sem, aki még csak húszéves. Ezt a sanszot meg kell ragadni! Gyerünk, gyerekek, menjünk ki, fussunk, amennyit csak bírunk, mert akkor a sors velünk lesz. Nyomás kifelé! Hajrá, Magyarország!"
„Az ilyen beszédekre nem lehet készülni - magyarázta lapunknak Dzsudzsák Balázs. - Előfordult pályafutásom során, hogy előre elterveztem, mit szeretnék mondani, mire szeretném a hangsúlyt fektetni, ám amikor ott állsz az öltözőben, sípcsontvédővel, sportszárral a lábadon, izzadó tenyérrel, képtelenség az előre megkomponált mondatokat felidézni. Aki azt mondja, hogy az ilyen beszédekre fel lehet készülni, az hazudik."
A válogatott 30 esztendős szélsője elárulta, a sokat emlegetett norvégok elleni összecsapást megelőző beszéde (is) spontán született. Miután egész héten együtt készült a csapattal, látta a srácokon, hogy mindenki elszántan várja a sorsfordító összecsapást, mindössze annyit határozott el magában előre, hogy a kivonulás előtt szót kér, és úgy próbálja meg még inkább motiválni a többieket.
„Az ilyen beszédeket szerintem halkan, a szokásosnál nyugodtabban kell kezdeni, és amikor a lényegre térsz, fel kell emelned a hangodat. A norvégok elleni meccs előtt még be sem fejeztem a mondandómat, már mindenki az asztalt verte, és indult volna ki a pályára. Fontos az is, hogy társak nélkül mit sem ér az egész, ha ők nincsenek ráhangolódva, hatástalan lehet a legjobb szöveg is. Tapasztalatom szerint egy csapat sokkal jobban átéli az ilyen helyzeteket, ha odahaza játszik, valószínűleg a ránk váró fantasztikus hangulat miatt."
A lelkesítő beszéd öt aranyszabálya
Íme Dzsudzsák Balázs szerint a lelkesítő beszéd öt aranyszabálya, ahogy ő is remekül kivitelezte a norvégok elleni meccs előtt:
- Kezdjük halkan, kényszerítsük ki a csendet!
- Nyerjük meg magunknak azonnal a társakat!
- Legyen egyre pörgősebb és hangosabb a beszéd!
- Ne legyen benne humor, a nevetés „megöli" a harci szellemet!
- A csúcson fejezzük be, akár egy közös csatakiáltással!
Csapatkapitányok és edzők szerepe a motivációban
Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, a Bp. Honvédot 1976-tól tíz éven át szolgáló Nagy Antal nemcsak meghatározó játékosa, kapitánya volt a kispesti klubnak, igazi vezérként arra is figyelt, hogy csapata a legjobb idegi-lelki állapotban várja az aktuális mérkőzést. Igazi hangulatfelelősként tulajdonképpen sohasem vallott szégyent.
„Hogyan is fogalmazzak? Mindig volt egy tervünk arra, miként nyerhetjük meg a soron következő meccset - árulta el a 32-szeres válogatott labdarúgó. - Egy afféle önműködő mechanizmust kell elképzelni: Amikor szükségét éreztem - márpedig tulajdonképpen mindegyik találkozó előtt így volt -, leültünk és megbeszéltünk bizonyos szakmai kérdéseket. Volt, amikor ketten-hárman dugtuk össze a fejünket, máskor az egész csapat jelenlétében, és nemcsak a bajnokik előtt, az öltözőben, hanem a hét valamennyi napján, akár a stadionon kívül is. Egyébként a Honvédnál maradva: Komora Imre például, miután megtartotta a meccs előtti eligazítást, mindig megkérdezte, van-e valakinek valami mondanivalója - nekem rendre volt..."
Azt nyilván egyetlen edző sem bánja, amikor csapata meghatározó futballistája nemcsak arra alkalmas, hogy karszalaggal a karján kivezesse társait a játéktérre, aztán pedig térfelet válasszon, hanem ahhoz is van érzéke, hogy a keret valamennyi tagját motiválja. Csank Jánosnál mégsem volt jellemző, hogy a taktikai értekezletei után Pásztor József, Nagy Tibor vagy más meghatározó labdarúgónak össze kellett volna „rántania" az öltözőt.
„Nem tagadom, egy kicsit idegesít, amikor azt látom, a mérkőzések előtt, aztán a szünetben, majd pedig a lefújást követően is összeborulnak a játékosok. Annak idején ez nem volt divat - fogalmazott markánsan a korábbi szövetségi kapitány. - Hozzáteszem, elfogadom ezt, ha jónak találják, ha szükségét érzik, csinálják, de ha valakit motiválni kell mondjuk a Ferencváros elleni, Üllői úti bajnoki előtt, annak nem biztos, hogy futballistaként kell keresnie a kenyerét. Hogy mi volt a helyzet az általam felkészített csapatoknál? A mérkőzések előtt elmondtam, amit el kellett mondani az ellenfélről, valamint a saját játékunkról, a labdarúgóim tudták, mennyi prémiumért játszanak, ha valakit még külön is motiválni kellett volna, akkor nem biztos, hogy alkalmas vagyok a feladatra. Persze ha egy csapatkapitány jól látja el a feladatát, bizonyos helyzetekben tud segíteni az edzőnek - nem azzal, hogy a taktikát szidja, hanem a fiatalok bátorításával, a társai lelkesítésével. Egyébként az edzői utasítással már csak azért sem érdemes homlokegyenest szembemenni, mert ha veszítesz, a számonkérésnél még csak azzal sem védekezhetsz, te azt csináltad a pályán, amit az edződ kért tőled."
Király Gábor példája: "Magyarok!"
Király Gábor is tartott olykor öltözői beszédet, a válogatottban legutóbb a búcsútalálkozója, a svédek elleni felkészülési mérkőzés előtt. A Groupama Aréna hazai öltözőjében egymást átkarolva álltak a játékosok, amikor a kapus belekezdett.
„Srácok, minden válogatott mérkőzés nagy pillanat. Ha esetleg nem megy a játék vagy elfáradunk, soha ne feledjétek, hogy mi van a szívetek felett! Egy országért küzdünk, ennél nagyobb motiváció nem kell. Kettő, három..."
A „Magyarok!" csatakiáltást már az egész csapat együtt üvöltötte...
A világ leglelkesítőbb beszéde [Minden héten háború / Any given sunday]
Félidei fordulat: A harsogó debreceni öltöző
Gyenge játékot produkált a Debreceni VSC az első félidőben a Gyirmót FC Győr elleni bajnokin. A lelkes és akaratos vendégek egygólos előnnyel mehettek pihenni a szünetben. Aztán valami történt a Loki öltözőjében, mert a folytatásban sokkal motiváltabban futballoztak a hazaiak - és 2-1-re nyertek.
„Semmiféle csoda vagy varázslat nem történt - magyarázta Mészáros Norbert, a DVSC győztes góljának szerzője. - Éreztük, hogy gyámoltalanul kezdtünk - ezért aztán a szünetben harsogott az öltöző. Egymást buzdítottuk, biztattuk, és egy emberként fogadtuk, hogy megfordítjuk az eredményt. Úgy is lett. A folytatás első percétől kezdve harcosabban futballoztunk, s a nagy lelkesedésben az sem zavart meg minket, hogy a kiállítás miatt egy mezőnyjátékossal kevesebben lettünk. Természetesen boldog vagyok, hogy idénybeli első gólommal miénk lett a három pont, ráadásul most voltam először eredményes a Nagyerdei Stadionban."
A meccs előtti rutinlépések és a pszichológiai felkészülés
Ez a cikk arról szól, hogy a mérkőzésjáték előtti rutinlépések kialakítása hogyan segít a játékosoknak abban, hogy "ráhangolódjanak" a meccsre és megtalálják a teljesítményhez szükséges pszichofizikai aktivációt. A megfelelő aktiválást és koncentrációt segítheti, ha kialakítunk egy mérkőzésjáték előtti rutin lépéssort, amely így azt az üzenetet illetve jelet fogja hordozni a test és az elme számára, hogy közvetlenül a versenybeli küzdelem előtt állunk. Kicsit ahhoz hasonlít ez, mint amikor este lefekvéshez készülődünk: bezárjuk az ajtókat, fogat mosunk, felvesszük a pizsamát, kikapcsoljuk a mobiltelefont, eloltjuk a villanyt... A mérkőzésjáték előtti rutinlépéseknek ugyanez a szerepe: előkészítik a sportolót a versenyre. Egy sor szokásos mozdulat, gyakorlat és eljárás által a sportoló nyugodt és magabiztos módon, fokozatosan hangolódik rá a mérkőzésjáték-dimenzióra.
A mérkőzésjáték előtti rutinlépések azért segítik a játékost a nyugodtabb és kevésbé feszült módon való meccsre hangolódásra, mert egyszerű és rövid viselkedésmintákból állnak, amelyek szokásokká válnak és így megnyugtatják őt. A mérkőzésjáték előtti rutinlépések előnye tehát egyrészt az, hogy segítenek fokozatosan az előttünk álló feladatra irányítani a figyelmet, kizárva mindazt, ami nem fontos és elvonhatja a figyelmet, másrészt az, hogy csökkentik a szorongásos állapotokat. Nincs olyan rutin lépéssor, amely mindenki számára megfelelő lenne: mindenkinek magának kell megtalálnia és alkalmaznia azokat a magatartásmintákat és eljárásokat, amelyekkel kapcsolatban érzi, hogy megnyugtatják és lassanként hozzásegítik ahhoz, hogy figyelme fókuszát a célra összpontosítsa. A viselkedésminták, mozdulatok és eljárások legyenek egyszerűen alkalmazhatók és rövidek, és kivitelezésük függjön csak az adott egyéntől - mi történne, ha az nyugtatna meg, ha kanadai nagybátyámmal beszélek, és egyszer csak a kellő pillanatban nem tudom elérni?! Nyilván pánikba esnék, sőt a dolgot még rossz előjelnek is tekinthetném. Ez utóbbi példából látszik, hogy megfelelően rugalmasnak kell lennünk, ha el akarjuk kerülni azt, hogy eljárásaink mentális börtönné váljanak és olyan gondolatokhoz vezessenek, mint "Ha nem végzem el, elpuskázom!" Ha tehát néhány ötlettel akarunk szolgálni, akkor viselkedésmintaként és eljárásként javasolhatjuk a meghatározott órában történő alvást, egy bizonyos étel elfogyasztását, néhány mozdulat végzését a pályára lépés előtt.
Babonák és rituálék a futballpályán
A futballban számos fura esettel találkoztunk már. Bármily meglepő, az emberi gondolkodás és viselkedés olykor ésszerűtlenséget mutat. Ezek közül az egyik leggyakoribb a babonákba vetett hit.
- Cristiano Ronaldo állítólag addig nem lép pályára, míg nincs frissen belőve a frizurája.
- Ronaldóval ellentétben az Arsenalban, a Manchester Cityben és a Liverpoolban is futballozó elefántcsontparti Kolo Touré például ahhoz ragaszkodott, hogy minden meccsen ő legyen az utolsó, aki kijön a játékoskijáróból.
- A francia klasszis, Laurent Blanc minden meccs elején megcsókolta kapusuk, Fabian Barthez simára borotvált fejét az 1998-as világbajnokságon.
- David James közel 900 meccsen szerepelt pályafutása során. Az angol hálóőr egyik rituáléja volt, hogy a meccs előtti várakozást falra köpködéssel töltötte.
- John Terry ritka babonás ember, ugyanis számtalan hóbortnak hódolt, mint például, hogy nem szerette cserélgetni a lábszárvédőjét. Terry több mint tíz évig hordta kedvenc felszerelését, amit végül 2005-ben hagyott el, így kénytelen volt újat venni. Jelenleg az Aston Villa edzői stábjának tagja ugyanazt az Usher CD-t hallgatta az autóban mérkőzésre menet és mindig megszámolta a lámpaoszlopokat.
- A jelenleg televíziós szakértőként dolgozó, volt válogatott Gary Lineker, aki az angol nemzeti együttes egyik legtermékenyebb gólszerzője. Lineker fiatal korában úgy döntött, hogy a meccsek előtti bemelegítésnél egyszer sem lő kapura, mert attól félt, hogy "elpazarolja" a gólokat. „A gólokat a meccsre tartogatom, ezért nem rúgok kapura a kezdő sípszó előtt” - vallotta.
- A legendás argentin kapus, Sergio Goycochea az 1990-es vébén a jugoszlávok elleni tizenegyespárbaj előtt kénytelen volt a pályán elvégezni szükségleteit, ugyanis a szabályok értelmében akkor már nem lehet elhagyni a játékteret. A rövid pisi után a kapus két védéssel juttatta elődöntőbe csapatát, ahol az olaszok ellen ismét tizenegyesekre került sor. Goycochea ekkor már rituálészerűen vizelt a pályára, és ismét bejött a húzás, megint fontos védéseket mutatott be, így végül döntőbe jutottak.
- Malvin Kamara, a Cardiff City korábbi játékosa minden mérkőzés előtt megnézte az 1971-es Willy Wonka és a csokigyár című filmet. "Minden meccs előtt meg kell nézni. Jó hangulatba hoz."
- Szintén furcsa szokása volt az 1999-ben elhunyt Romeo Anconetaninak. A Pisa egykori elnöke minden meccs előtt sót szórt a pályára a Garibaldi Arénában. Minél nagyobb jelentőséggel bírt egy meccs, annál több sót dobott az elnök a pályára.
