A Kézilabda Szabályai és a Megállító Faultok Szerepe a Játékban

Magyarországon nagy hagyománya van a kézilabdának, még akkor is, ha így 2018 elején nem éppen a nemzeti büszkeség dobogtatja szívünket a válogatott gyenge teljesítményét látva. A gyenge teljesítmény talán nem is a legmegfelelőbb kifejezés arra, ami történt, hiszen férfi kéziseink valójában minden idők legrosszabb szereplése után, szerzett pont nélkül búcsúztak a horvátországi Európa-bajnokság csoportkörében. Ettől még Magyarország egyik legnépszerűbb látvány-csapatsportjáról beszélünk, amit nem árt jobban megismerni. Korábban írtunk már a sport történetéről és annak kialakulásával is foglalkoztunk. Ebben a cikkben megismerkedünk a kézilabda alapvető szabályaival, jellemzőivel, a játék menetével, különös tekintettel a védekezés, a szabálytalanságok és a megállító faultok szerepére.

A Kézilabda Játéktér, Csapatok és a Játék Menete

A kézilabdameccsen két csapat küzd egymás ellen. A játék célja gólok szerzése a labdának az ellenfél kapujába juttatásával. A gólt szerző csapat pontokat kap, az nyer, akinek a mérkőzés végén több pontja van. Döntetlen nincs, egyenlő eredmény esetén hosszabbítás következik, ha pedig itt sem születik győztes, büntetőlövésekkel dől el a meccs sorsa.

A mérkőzések két harminc perc időtartamú félidőből állnak. A félidők között tizenöt perc szünetet szokás tartani. Korosztályos mérkőzéseken a félidők hosszát húsz percre rövidítik. A csapatok hat mezőnyjátékosból és egy kapusból állnak a pályán, emellett legfeljebb hét tartalékjátékosuk lehet, akiket szabadon és folyamatosan be lehet cserélni, ilyenkor a bírót nem kell előre értesíteni. A gyakorlatban a mezőnyjátékosok zöme védekezéskor és támadáskor szinte mindig cserélődik.

A Játéktér Főbb Vonalai és Területei

A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák. A pálya 40 méter hosszú és 20 méter széles, az oldalvonal mentén egy, az alapvonal mentén két méteres biztonsági zónával. A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. A kapuk 3 méter szélesek és 208 centiméter magasak, a földhöz rögzítik őket.

• Kapuelőtér: A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6 méterre húzzák meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé. Kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat. A kapu előtti, folyamatos vonallal határolt területen csak a kapus tartózkodhat, aki itt birtokolhatja a labdát, megtámadni nem szabad, lépésszabályok pedig nem vonatkoznak rá. A kapus a kapuelőteret elhagyhatja, ilyenkor a mezőnyjátékosokra érvényes szabályok rá is vonatkoznak, de ütköznie saját területén kívül tilos.
• Szabaddobási vonal: A kapuelőtér határától 3 méterre, szaggatott vonallal van felfestve a padlóra.
• Hétméteres vonal: A kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal. A vonal mögött kell elhelyezkedni a hétméteres büntetődobásnál. A büntetődobásokat 7 méterről kell elvégezni, a dobópontot a gólvonallal párhuzamos vonallal jelzik, amely egy méter hosszú.
• Gólvonal: A két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal.
• Kapus-határvonal: 15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van.
• Oldalvonal: A pálya hosszabb oldala.
• Cserevonal: Az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal.

Labdakezelés és Játékosposztok

A játékosok térd fölött bármely testrészükkel érinthetik a labdát, amelyet megszerzés után vezethetnek, passzolhatnak vagy kapura dobhatnak. A labdát birtokolni csak úgy szabad, hogy három lépésenként vagy három másodpercenként le kell pattintani a földre. A játékszer bőrből vagy műanyagból készült, levegővel felfújt labda, mérete gyerekeknél 1-es, junioroknál és nőknél 2-es, férfiaknál 3-mas. A labda felületét a jobb tapadás érdekében waxolni szokták.

A kézilabdában a mezőnyjátékosok posztjai a következők:

• Bal- és jobbszélső: Feladatuk támadáskor a beugrás, betörés, ziccerdobás, védekezéskor saját posztjukon védekeznek, középre zárnak és zavarják az ellenfél támadását.
• Beálló: A támadáskor mindig a történések sűrűjében van, a falat megnyitja és lezárja, befordulva lő kapura, védekezéskor középsőt játszik.
• Bal- és jobbátlövő: Feladatuk a pontszerzés, a támadások jelentős részét nekik kell gólra váltani, védekezéskor a középső területen igyekeznek megakadályozni az ellenfél kapura törését.
• Irányító: Vezetik a támadásokat, utasítják a többi játékost a megjátszandó figurákra, védekezéskor általában középen zavarják az ellenfél támadását.

A Védekezés Szervezése és a Megállító Faultok Szerepe

A védekezés hatásossága általában annak egységességén és szervezettségén múlik, ezért általános alapelvek alapján szükséges a játékosok védőmunkájának összehangolása. A csapattevékenység egységbe foglalja az egyéni és csoportos védekezési kísérleteket, kialakítva ezáltal a kézilabdázás legmagasabb szerkezeti egységét. A csapatstruktúra egyfelől megfelelő környezetet biztosít az egyéneknek arra, hogy speciális képességeiket a legmegfelelőbb pozícióban kamatoztassák. Másfelől pedig lehetővé teszi azt, hogy gyengéiket a társak kölcsönös segítségével palástolják. A csapattevékenység keretében lehetővé válik, hogy minden egyes játékos a képességeinek legmegfelelőbb védőpozíciót foglalja el. Ily módon - a csapatformáción belül egymás tevékenységét erősítve - a játékosok együtt jobb teljesítményre képesek, mint külön-külön.

Amíg azonban az egyéni és csoportos manőverek alkalmazása nem igényel különösebb szervezést, a csapattevékenység megszervezése és hét játékos munkájának összehangolása már lényegesen összetettebb feladat. Védekezésben különösen igaz az a megállapítás, miszerint a legerősebb lánc is csak olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Ez a kézilabdában annyit jelent, hogy bármilyen jól védekezhet az összes játékos, ha csak egy társuk is sorozatosan képtelen ellátni védőfeladatát, az egész védelem sebezhetővé, hatástalanná válik. Ezért védekezésben fokozott jelentőségű minden egyes játékos egyéni felkészültsége, egy-egy elleni hatásos védekezése, felelősségérzete, valamint játékfegyelme és ezek a tényezők egyben biztosítják a megfelelő alapot a csapat taktikai tervének megvalósításához.

Ugyanakkor a játék fejlődése során kialakult védő feladatkörök lehetőséget adnak a különböző pszichofizikális, technikai és taktikai képességekkel rendelkező játékosoknak, hogy védőtevékenységüket a számukra legmegfelelőbb pozícióban fejtsék ki. Meglehet, az egy-egy elleni védekezés szerepe alapvető fontosságú, a hatásos csapatvédekezés alapfeltétele több játékos közös védőtevékenysége és együttműködése. A játékosok adott védekezési rendszerben elfoglalt helye eleve kínálja a szomszédos védők együttműködésének lehetőségét, a hatásos csapatvédekezés pedig egyenesen megköveteli a páros kapcsolatok kialakulását, kialakítását. A csapatrészek tervszerű munkája annál is inkább indokolt, mivel a támadók egyes csoportos manővereivel szemben - mint például elzárás vagy helycsere - a védő egymagában eleve verve van, és csak a társak segítségével van reális esélye a hatásos védekezésre. A támadójátékosok mozgásiránya, illetve a manőver célja meghatározza a védők összehangolt tevékenységének módját.

A szervezett védekezés egyik ismertetője a játékosok meghatározott alapfelállása, ami lényegében a védők tudatos, képességeik szerinti elhelyezkedése a gólveszélyes területen. Más megközelítésben egy alapfelállás egy előre meghatározott rend, a szervezett védekezés megindításához szükséges kiindulási alap, a védekezés során ismétlődően visszatérő, sőt gyakran a védekezés befejezésekor is felismerhető elrendeződés. Így az alapfelállás egy kiindulási pontnak tekinthető, ami jóllehet meghatározza a játékosok mozgásterületét, nem korlátozza mozgásszabadságukat. A játékosok által elfoglalt védőpozíciók ugyanakkor tükrözik a végrehajtandó védőfeladatokat, és ennek alapján a csapat alapfelállása fő, illetve előretolt védelmi vonalra osztható föl. A fő védelmi vonalat a kapuelőtér közvetlen közelében elhelyezkedő külső és belső védők alkotják.

Védekezés a Gyors Ellentámadás Ellen - A Megállító Faultok Stratégiája

A gyors visszarendeződés a labda elvesztését követő első védekezési kísérlet az ellenfél gyors ellentámadásának megakadályozása érdekében. Ez esetben a védekező csapat többszörösen is hátrányban van: a támadók gyors egyéni indulással, spontán, csoportos manőverekkel vagy alkalmi csapattevékenységgel indulási, számbeli, illetve pozícióelőnyre tehetnek szert. Cselekvési előnyüket aztán a pálya középső részén gyorsan áthaladva, a kapuelőtér közelében igyekeznek tiszta gólhelyzetté fokozni. Az ellenfél előnyös helyzete azonban gyors visszafutás közben hatásos védekezéssel kiegyenlíthető, sőt esetenként a labda is visszaszerezhető.

A gyors ellentámadás elleni védekezés már labdabiztos, megfontolt támadójátékkal kezdődik. A játékosok a támadás során törekedjenek arra, hogy amennyiben nem sikerül gólt szerezni, az ellenfél minél kedvezőtlenebb helyzetben jusson a labdához. A támadás késleltetése időben az első védekezési kísérlet elsősorban az egyéni indulás megakadályozására. Mivel a gyors cselekvési kényszer nem teszi lehetővé az összehangolt, tervszerű védekezést, ez esetben a játékosok helyzetüknek megfelelően elsősorban egyéni kísérletekkel igyekeznek az ellenfél gyors ellentámadását meghiúsítani. Így mindenekelőtt a labdás ellenfelet kell a legközelebb helyezkedő védőjátékosnak letámadnia és lehetőleg szabályosan vagy enyhe szabálytalansággal, de semmi esetre sem kiállítást okozó szabálysértés árán megakadályozni a labda megjátszásában. Ez az úgynevezett megállító fault, amelynek célja az ellenfél lendületének megtörése és a védekezés rendezésére való időnyerés, anélkül, hogy súlyosabb büntetést vonnánk magunkra.

A gyors visszafutás időrendben a második védekezési kísérlet elsősorban a csoportos indulás megakadályozására. Ez esetben az egyéni indulás meghiúsításával a védőknek sikerült annyi időt nyerni, hogy lehetőségük nyílik spontán csoportos védekezésre. Az ideiglenes felállás időrendben a harmadik védekezési kísérlet, elsősorban a csapatindulás megakadályozására. Ez esetben valamennyi védőnek sikerül úgy visszaérkeznie saját kapuja előteréhez, hogy az ellenfél nem tudott gólhelyzetet kialakítani, így lehetőség nyílik alkalmi csapattevékenységre. A szervezett védekezést azonban megnehezíti az, hogy a játékosok gyakran nem az eredeti védőpozíciójukba érkeznek vissza, viszont a folyamatos támadás következtében ott is meg kell kísérelniük az eredményes védekezést. Ezért ez a rendezetlen védelem egy ideiglenes állapotnak, kényszerhelyzetnek tekinthető, amit a csapatnak kapott gól nélkül, lehetőleg minél rövidebb időtartamra kell leszűkítenie. A szervezett védekezés időrendben a gyors visszavonulást követő második védekezési kísérlet a szervezett támadással kialakított gólhelyzet megakadályozása érdekében. Ez esetben a támadók megelőző gyors ellentámadási kísérlete nem járt eredménnyel, így támadópozícióik elfoglalásával, szervezett támadásfelépítéssel kísérlik meg a gólszerzést.

Szabálytalanságok és Büntetések

A kézilabdában számos szabálytalanság létezik, amelyek különböző súlyosságú büntetéseket vonnak maguk után. Ezek a büntetések hozzájárulnak a játék tisztaságához és a játékosok biztonságához.

Általános Büntetések és Dobások

A büntetések rendszere magában foglalja a figyelmeztetést, az 1 perces kiállítást (ami a normál játékban 2 perces), és a harmadszori kiállítás kizárást von maga után. A súlyos szabálytalanságért, sportszerűtlen magatartásért azonnali piros lappal kizárt játékos a soron következő egy mérkőzésen nem szerepelhet. A dobások (bedobás, szabaddobás, büntetődobás) elvégzésekor a védőjátékosnak legalább 1 méter távolságban kell elhelyezkednie a dobást végrehajtó játékostól. Szabaddobás végrehajtásakor a támadó csapat játékosainak 1 méternél távolabb kell tartózkodniuk az ellenfél kapuelőtér-vonalától.

Bedobással kell játékba hozni a labdát, ha az teljes egészében áthaladt az oldalvonalon, vagy utoljára a védekező csapat játékosát érintve, a saját alapvonalon túlra jutott. A bedobást azon a helyen kell végrehajtani, ahol a labda elhagyta az oldalvonalat. Amennyiben a labda a kapuelőtéren keresztül hagyta el a játékteret (a kaput kivéve), akkor a bedobást a kapuelőtér-vonaltól legalább 1 méterre, a mezőny irányába kell végrehajtani.

A Kapus Fejének Megdobása - Különös Szabálytalanság

Ha a labdarúgó, a vízipóló vagy a jégkorong kapust fejen találja a lövés, a támadó játékosnak ebből annyi baja származik, hogy kimaradt a helyzet. Kézilabdában azonban jóval több. Ha akcióból, azaz leggyakrabban a szélről vagy a beálló pozíciójából követi el e hibát, akkor kétperces, ha azonban hétméteresből, akkor végleges kiállítás sorsára jut. Miközben az esetek 99 százalékában nyilván gólt akart szerezni, nem az ellenfelében kárt tenni - tehát nem a szándékáért, hanem képességbeli hiányosságáért kapja a büntetést.

A sportág tavaly nyáron bevezetett szabálymódosításai közül a legvitatottabb, legellentmondásosabb, legtöbb indulatot gerjesztő passzusról nyilatkozott a Sportrádió „Bejátszás” című műsorában a kézilabda-szövetség Játékvezetői Albizottságának elnöke, Bonifert Ferenc. „A szabályalkotó szándék egyértelműen a kapus egészségének a védelmét helyezte a középpontba, így nem is a szándékosságát vizsgálja, hanem a játékos felelősségét, már önmagában amiatt, hogy a kapus feje közelébe lövi az esetenként száz kilométer per óra sebességet is meghaladó labdát. A kapus fejét nem kell telibe találni a kiállításhoz, a szabály úgy szól, ha a lövésnél a labda irányt változtat, az már elegendő, tehát ha valaki meg akarja »fésülni« a kapust, annak nagyon pontosnak kell lennie.”

Ugyanakkor fontos kitétel, hogy a támadót csak akkor terheli felelősség, ha zavartalanul, tisztán lőhet. Ha vele szemben szabálytalanságot követnek el, vagy ha közte és a kapus között védő játékos helyezkedik el, azzal már mentesül a felelősség alól. „Nagyon jó példa volt erre a férfi Magyar Kupa döntője, amikor a szegedi Bodó Richárd fejen találta a veszprémiek kapusát, Rodrigo Corralest, mégsem állították ki, helyesen, az előbb említettek miatt” - mondta el Bonifert Ferenc.

A helyzet azonban ennyire nem egyszerű. Sőt, a témát különösen aktuálissá teszi számunkra az Izland elleni, április 12-i, hazai női világbajnoki selejtező, amelyen együttesünk addigi legjobbja, a hét kísérletéből hét gólt szerzett Klujber Katrin az első félidő hajrájában kizárást kapott - csakhogy többszöri visszajátszás után is egyértelműnek tűnt, hogy az izlandi kapus nem állva várta a labdát, hanem belemozdult a lövésbe. Ám Klujber számára ez sem volt mentő körülmény, a játékvezető a - sokak szerint helytelen - szabályt helyesen alkalmazva rekesztette ki a játékból. Bonifert Ferenc ezt a következőképpen magyarázta: „Ha a kapus a védő cselekvés közben mozog, természetesen a feje is velemozdul, de felmentés csak abban az esetben illeti a lövő játékost, ha a kapus feje egyértelműen »kereste« a labdát. Azaz, ha ő provokálja ki a fejlövést, ha ezzel félre akarja vezetni a játékvezetőt, a közönséget.”

A videós utóellenőrzés egyébként csupán ebben az egyetlen, vélelmezett esetben engedélyezett. Minden más szituációban a játékvezetőnek kell meghoznia a döntést, nem ritkán takarásban, a pillanat tört része alatt, a mérkőzés sorsfordító fázisában. Ráadásul sajnos nem egy példát láttunk már arra, hogy egyes kapusok, eljátszva a „nagy halált”, visszaélnek e kétélű fegyverrel. Még olyan világnagyságok is, mint a dán válogatott Niklas Landin. Bonifert Ferenc egyetért azzal, hogy ez tovább nehezíti a játékvezetők helyzetét: „Kétségtelen, hogy amúgy is nagyon keskeny mezsgyén kell végigmenniük, a videózás lehetősége sokat segítene nekik a kétes szituációk helyes megítélésében. Mert például csak az büntetendő, ha először a kapus fejét találja el a labda, ha a karjáról, a válláról, a kapufáról pattan oda, azért már nem jár kiállítás.”

A Passzív Játék Szabályainak Változása

A kézilabda szabályai 2016. július 1-től változnak. A passzív játékkal kapcsolatosan alapvetően két kritika szokott felmerülni. Az egyik, hogy a játékvezetők ténykedése egyáltalán nem egységes, a másik, hogy bizonyos esetekben nagyon hosszú ideig lehet még passzív jelzés mellett is támadni. A hatályos szabályok alapján ugyanis, ha a védők folyamatos, agresszív faultokkal állítják meg a támadásokat, akkor engedni kell tovább támadni a labdát birtokló csapatot. Ezen kíván most változtatni a nemzetközi szövetség.

Az új szabály értelmében, amit a 4. szabálymagyarázat D pontjába építettek be, ha játékvezetők passzívot jeleznek (a fenti képen is látható karjelzéssel), akkor utána a támadók legfeljebb hatot passzolhatnak, utána kapura kell lőni. A passzok számolását nem töri meg sem a védők szabálytalansága, sem a sáncról lepattanó kapuralövési kísérlet. Ez azt jelenti, hogy a megszokott reflex, hogy bemegyünk a falba a faultért, nem sok haszonnal bír, hiszen nagyon hamar össze tud így jönni a hat passz. Fontos megjegyezni, hogy a passzív játékra vonatkozó többi szabály nem változott!

Ez tehát azt jelenit, hogy a játékvezetőknek nem kell feltétlenül kivárniuk a hat passzt, ha a támadók láthatóan időhúzásra mennek rá, huszonöt méteres hátrafelé passzokkal, vagy a saját térfél közepén történő labdapattogtatással, akkor ennél hamarabb is el lehet venni a labdát. Ezzel továbbra is marad némi szubjektív elem a játékvezetésben, nem is beszélve arról, hogy arról továbbra is mereven megszabott határok nélkül dönthetnek, hogy egyáltalán mikor teszik fel a kezüket (az erre vonatkozó szabályok sem változtak).

Félő, hogy lesznek játékvezetők, akik, biztos, ami biztos alapon kivárják a hat passzt, történjék bármi, nekik ugyan ne mondják, hogy már ötnél elvették, micsoda szigorúság. Problémát okozhat, hogy nincs definiálva a "passz" fogalma, kérdéses, hogy kell-e számolni azokat az átadásokat, amiket a megcélzott játékostárs egy szabálytalanság miatt nem tud elfogni. De a legrosszabb, hogy a hat passz a játékvezetőknek kell számolniuk, feltartott kézzel, a szabálytalanságokra, a védők helyezkedésére figyelve, borítékolható, hogy ebben se lesz kevesebb tévedés, mint a lépések számolásában. A szabályalkotó gyorsan le is szögezte, hogy történjék bármi, a számolási hiba ténybéli tévedésnek minősül (azaz nem lehet miatta óvni). Már előre látjuk, hogy a világ valamennyi mérkőzésén az "ellenfél" mindig hetet passzolhat, "mi" pedig mindig csak ötöt. Én arra számítok, hogy több lesz az új szabályból fakadó vita, mint amennyire a változás megváltoztatja a játék képét, bár kétségkívül főleg a mérkőzések utolsó perceiben rendet tehet a játékban, ha bármennyit faultolnak a védők, a hetedik passznál vége a dalnak. Várható, hogy akár már 3-4 átadás után kapura fog lőni, aki egy kis esélyt is lát a gólszerzésre, tartva tőle, hogy pont a hatodik passz után nagyon rossz helyzetben lesznek. Összességében tehát várható, hogy lerövidülnek a passzív jelzés melletti támadások.

Játékvezetés és Játékidő Kezelése

A kézilabdameccset két játékvezető vezeti, akik egyenrangúak: egyikük a középvonalnál a támadó, a másik pedig az alapvonalnál a védekező csapatot figyeli, szerepük a támadások váltakozásával folyamatosan cserélődik. Döntéseik véglegesek, velük értekezni csak a csapatkapitányok jogosultak.

A rendes játékidő minden korosztályban (16 év felett) 2×30 perc, a félidei szünet 10 perc. A kézilabdában egy sajátos módszert követve mérik a játékidőt. A játékidő a játékmegszakítások (pl. szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés stb.) alatt is megy, azonban ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg (pl. sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. Vannak továbbá olyan esetek, amikor a játékvezetőknek kötelező megállítaniuk a játékidőt. Ilyen például egy játékos időleges kiállítása (2 perces büntetés) vagy kizáráskor (piros lap).

A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés - ellentétben a kosárlabdával - nem minősül érvényes találatnak. A szabályos találat eléréséhez az kell, hogy a labda még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével áthaladjon a gólvonalon. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek a játékvezetők, de a mérkőzésből (vagy a félidőből) már olyan kevés idő van hátra, hogy a megítélt dobást az alatt nem végzik el, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás).

Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre, a meccsnek az egyik fél győzelmével és a másik vereségével kell végződnie. Ha ezután is döntetlen az állás, akkor öt perc szünetet követően újabb 2×5 perces ráadás következik, ugyanúgy egy perces szünettel a félidőben. Ha ezután is döntetlen lenne az állás, akkor 7 méteres dobások következnek. A csapatok ilyenkor 5-5 hétméterest végeznek el, felváltva egymás után, majd az nyer, aki többet értékesített belőlük. Előfordulhat azonban, hogy még ekkor is döntetlenre állnak az ellenfelek. Ekkor egyesével felváltva lövik a 7 métereseket addig, amíg az egyik csapat belövi, a másik pedig nem.

Mini-Kézilabda: A Játék Kezdetei

A kézilabda szabályainak megismerésekor érdemes röviden kitérni a mini-kézilabdára is, amely a sportág alapjait tanítja meg a legfiatalabbaknak, egyszerűsített szabályrendszerrel.

A játéktéren egy időben 3 mezőnyjátékos és 1 kapus tartózkodhat. Egy mérkőzésre legalább 5 és legfeljebb 8 játékost lehet benevezni. A játék középkezdéssel indul, ekkor a védekező csapat játékosai kötelesek a saját büntetőterületük előtt elhelyezkedni. Gólt követően a labda szintén középkezdéssel kerül játékba, amikor a védekező csapat játékosaira a középkezdésnél érvényes szabály vonatkozik. A dobások (bedobás, szabaddobás, büntetődobás) elvégzésekor a védőjátékosnak legalább 1 méter távolságban kell elhelyezkedni a dobást végrehajtó játékostól. Szabaddobás végrehajtásakor a támadó csapat játékosainak 1 méternél távolabb kell tartózkodniuk az ellenfél kapuelőtér-vonalától. Bedobással kell játékba hozni a labdát, ha az teljes egészében áthaladt az oldalvonalon, vagy utoljára a védekező csapat játékosát érintve, a saját alapvonalon túlra jutott. A bedobást azon a helyen kell végrehajtani, ahol a labda elhagyta az oldalvonalat. Amennyiben a labda a kapuelőtéren keresztül hagyta el a játékteret (a kaput kivéve), akkor a bedobást a kapuelőtér-vonaltól legalább 1 méterre, a mezőny irányába kell végrehajtani. A büntetődobást kapuelőtér vonaltól kell végrehajtani (5,5 méter). A mini-kézilabda büntetési rendszere is egyszerűsített: figyelmeztetés; 1 perces kiállítás; a harmadszori kiállítás kizárást von maga után. A súlyos szabálytalanságért, sportszerűtlen magatartásért azonnali piros lappal kizárt játékos a soron következő egy mérkőzésen nem szerepelhet.

tags: #megallito #fault #kezilabda

Népszerű bejegyzések:

• Az ügynök sötét visszatérése
• FTC-t érintő fegyelmi ítéletek
• Részletes elemzés a Metz elleni visszavágóról
• Meghatározó fejezetek a felvidéki magyar fociban
• A kézilabda BL rendszere és helyszínei