A Budapesti Torna Club – Magyarország első labdarúgó bajnoka és a sportág hajnala
Ha nem jön létre a Budapesti Torna Club, talán egészen más irányba haladt volna a labdarúgás Magyarországon. Az első magyar bajnok története természetesen szorosan összefügg a magyar labdarúgás formálódásával, amihez több anekdota és elmélet fűződik.
A labdarúgás megjelenése Magyarországon
Az egyik legnépszerűbb elbeszélés szerint a londoni tanulmányainak köszönhetően Löwenrosen Károly honosította meg idehaza a futballt, az asztalos ugyanis magával hozott Angliából egy labdát 1896-ban és a Pék-erdőben, az MTK pályájától nem messze játszottak egy jó kis „angol rúgdosósdit”.
A magyar sport pantheonja című könyvben azonban egészen más történet szól a labdarúgás magyarországi meghonosodásáról. Takács Ferenc kutatása szerint még ennél is korábban, már 1893-ban tartottak futballal kapcsolatos órákat a Ferenc József Fiúnevelőben. Az arisztokraták, főtisztek és diplomaták gyerekeit foglalkoztató intézmény a korabeli angol mintát követte, ennek köszönhetően nagy volt az izgalom 1893-ban, amikor Szaffka Manó tanár úrhoz csomag érkezett Angliából, benne egy bőrlabda, pumpa, valamint egy rövid szabályismertető. ,,A labdát csakis kézzel szabad ütni, lábbal csak a két kapus rúghat bele!” - hangzott a tanár úr hibás fordítása, amelynek következtében hamar kék-zöld foltosra verték kezüket a labdán a gyerekek. Ösztönös reakcióként mindannyian rúgni kezdték a labdát, így aztán a „várkaput” védő kapushoz hasonló módon kezdtek játszani. Szaffka úr meg is állapította, ehhez a sporthoz még éretlenek, fegyelmezetlenek a gyerekek.
Akkor atlétikai klubok már léteztek, sőt a BTC elnöke, Ottó József egy 1895-ös közoktatásügyi út alkalmával már találkozott a labdarúgás alapjaival. A sportvezető abban az évben be is mutatta a sportágat itthon, klubjában élénk érdeklődés mutatkozott a foot-ball iránt. Akár Löwenrosen, Perry, Szaffka vagy Ottó érdemének tulajdonítjuk a sportág alapjainak megteremtését, az a tény mindenképpen rögzíthető, hogy 1887. február 7-én megalakult az ország első labdarúgó-szakosztálya a Budapesti Torna Clubban. A Budapesti Torna Club 1885-ben, a labdarúgó szakosztálya 1897. február 7-én alakult. Mint az első futballcsapat, példája nagyban hozzájárult a labdarúgás magyarországi népszerűsítéséhez.
Az első mérkőzések és a "fociláz"
Rögtön másnap megrendezték az első hivatalos futballmeccset is. Első edzését a hivatalos megalakulást követő első napon, 1897. február 8-án a Millenáris pályán, Ray Ferenc vezetésével tartotta az egyesület tornászaiból, atlétáiból, úszóiból és kerékpárosaiból megalakított két csapat. Ezt akkoriban kevésbé értékelhették az emberek, mert a végeredményről egyetlen információ maradt az utókor számára: három ember lába törött el a nagy hóban zajló rugdosódásban. Ennek ellenére a BTC úttörő maradt, mert egyrészt a svájci nevelésnek köszönhetően Ray ismerte a játékszabályokat, másrészt nagy hírverésű bemutató mérkőzést is rendezett a klub májusban. A BTC piros-fehér mezesei 5-0-ra verte a kék-fehér mezekeset, elsősorban annak köszönhetően Ray a győztes csapatban játszott és csak ő tudta, hogyan kell cselezni.
Első nyilvános mérkőzésére 1897. május 9-én került sor. A csapat október 27-én a Vienna Cricket and Football Club ellen megvívta első nemzetközi meccsét is. A találkozó jelentős népszerűséget hozott a labdarúgásnak Magyarországon. A nyomában kitörő “fociláz” során több futball klub (pl. FTC), illetve a már létező egyesületek egy részénél futball szakosztály is alakult 1898-1899-ben.
Az első magyar labdarúgó-bajnokság (1901)
Még mindig csak bontogatta szárnyait a sportág, amikor 1901-ben megalapították a Magyar Labdarúgó Szövetséget, egyúttal kiírták az első élvonalbeli és másodosztályú bajnokságot is. Ezen a ponton meg kell emlékezni Iszer Károlyról is, aki 1885-ben kulcsfontosságú szereplője volt a BTC megalakulásának, majd az MLSZ létrehozásának is, ám sportszerűségből elutasította, hogy a szövetségben és a legerősebb csapatban egyszerre legyen tisztségviselő.
Visszakanyarodva az első élvonalbeli szezonhoz: öt csapat alkotta a mezőnyt - míg a másodosztályba nyolc egyesület került -, így mindössze nyolc fordulóból állt a bajnokság. Az elit klubba, azaz az első osztályba a következő öt csapat került: Budapesti Sport Club (BSC), Budapesti Torna Club (BTC), Ferencvárosi Torna Club (FTC), a Műegyetemi Football Club (MFC) és a Magyar Úszó Egylet (MÚE), amely a víz mellett a zöld gyepen is bizonyítani akart. Első magyar olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd például a MÚE tagjaként nyerte a 100 méteres és az 1200 méteres gyorsúszószámot az 1896-os nyári olimpián, Athénban. Később, 1898 és 1904 között már a BTC balösszekötőjeként rúgta a labdát. A labdarúgó-bajnokság kiírása újabb lendületet adott a sportágnak. A rendszeres mérkőzések lehetősége a bajnoki címért, a már tétre menő küzdelem, még a legszegényebb egyesületeket is arra serkentette, hogy megalakítsák futball-szakosztályaikat, az egyesületen kívül álló fiatal sportolókat pedig arra, hogy egyesületbe tömörüljenek. A bajnoki pontokért folytatott küzdelem hozzásegítette a magyar futballsportot, hogy kitermelje a játékostehetségeket.
Az első bajnoki mérkőzés és a BTC diadala
A magyar bajnokság nyitómérkőzésére 1901. február 17-én került sor. „A nevezetes mérkőzést, az első bajnokit tehát 1901. február 17-én rendezték meg a Millenárison, amelyet még az ezredéves ünnepségek sportrendezvényeire alakítottak ki, egyik oldalán falelátóval, a másikon ferde domboldallal. A kettő között elterülő homokos küzdőtéren játszotta a Budapesti Torna Club az edzőmérkőzéseit és a barátságos találkozóit. Ekkor, négy évvel a klub megalakulása után került sor a bajnoki bemutatkozásra is. A bajnoki mérkőzést a BTC és a BSC másodvonala vezette fel egy 35 perces ütközettel, amelyet a BTC fiai végül 5-2-re megnyertek. Az ellenfél a Budapesti Sport Club a Juhász - Szedlyák, Giszinger - Klein, Fey, Steiner, Klein II, Rames, Dinics, Terke, Kertész összeállításban lépett pályára.
Bár a BSC a mérkőzés elején mindenki meglepetésére állta a sarat a bivalyerős kerettel felálló BTC-vel szemben, fél óra eltelével a BTC-s Ray Ferenc megszerezte a magyar bajnokság első gólját. „Mintegy félórai játék után Minder Rayhoz adja a labdát, aki azt élesen lövi a kapuba. Ez volt az egyedüli és az első félidő egyetlen goalja…” A Sport-Világ 1901. februári számában a krónikás meglehetősen szenvtelenül, tárgyilagosan számolt be a magyar labdarúgás egyik történelmi pillanatáról, a magyar bajnokság legelső góljáról, amelyet Ray Ferenc szerzett az 1901. február 17-én, Budapesten, a Csömöri úti Millenáris Sportpályán lejátszott első magyar bajnoki mérkőzésen. Ray az első gól mellett egyébként azzal is büszkélkedhetett, hogy pár évvel korábban az elsők között hozott be angol típusú futball-labdát Magyarországra. A második félidőt már egyértelműen a piros-fehér mezben játszó BTC uralta, amelynek csatára, Róka János három gólt varrt az ellenfél hálójába. A 4-0-s végeredménnyel záruló mérkőzés - amelyen Róka jóvoltából a magyar labdarúgó-bajnokság első mesterhármasa is megszületett - azonban nem kápráztatta el a Sport-Világ tudósítóját, aki a következő kritikával illette a győzőket: „A csapaton nagyon meglátszott a kellő training hiánya, és ami nem tetszett nekünk, az a tervszerűtlenség, melyet a csatáraik játszanak. Nos, nem tudni mennyire hatott a BTC játékosaira a bizonyára építő jelleggel megfogalmazott bírálat, de az tény, hogy a klub a történelmi, 1901-es első szezonban minden egyes mérkőzését megnyerte. „A matchet a nagy hideg miatt csak közepes számú közönség nézte végig, az olcsó hely azonban meglehetősen megtelt. Bár előre látható volt a B. T. C. könnyű győzelme, mégis a mérkőzés iránt nagy volt az érdeklődés, mert ez volt a B. S. C.
Az első magyar bajnokságot a BTC nyerte, miután minden mérkőzésén győzött. A legnagyobb vetélytárs, a MAFC ellen is sikerült 5-2-re győznie. Az 1901-es szezon gólkirálya természetesen a BTC csapatából került ki. Manno Miltiades 17 gólt szerzett az öt csapat között lezajlott oda- és visszavágók során.
Bár sem az első, sem a másodosztályban nem indult sok csapat, a focisták nem unatkoztak, az akkori szabályok értelmében ugyanis több klubban is játszhattak, ha azok nem azonos osztályban szerepeltek.
A BTC egyeduralma és hanyatlása
Az 1902-es bajnokságot ismét a BTC csapata nyerte, ezúttal is veretlennek bizonyult, de már becsúszott egy döntetlen is. A csapatok ekkoriban még teljesen amatőrök voltak, hivatásos edzője még a BTC-nek sem volt. Az edzéseket elsősorban a csapatkapitányok vezették. A BTC volt a legnépszerűbb csapat. Szurkolótábora elsősorban olyan fiatalokból állt, akik a szabályokkal nem igazán voltak tisztában. A főbb bekiabálások a szurkolók részéről: „Rúgd szét! Lökd föl! „… az olykor-olykor szépen megnövekedő közönség tekintélyes része az állóhely mögötti városligeti fák ágainak segítségével díjmentesen jutott a kerítésen át az „ígéret földjére””.
A BTC egyeduralma azonban nem tartott sokáig. Egyrészt az FTC-nek és az MTK-nak sokkal több atlétája volt, így aztán a nagyobb merítési lehetőségből egyre jobb csapatot tudtak összerakni. Másrészt pedig az MLSZ-szel is rendszeresen vitában állt a klub, mivel a szövetség azt szerette volna, ha kizárólag magyarok szerepelnek a magyar bajnokságban. A jelentős háttér hiánya egyre komolyabb problémát okozott az első bajnoknak, az első világháború kitörése után ráadásul az egyesület összes sportolója bevonult a hadseregbe. Bognár Elek doktor, ügyvezető elnök közbenjárására a Székesfőváros az új lóversenytér tőszomszédságában, a X. ker. Ezen a területen kialakítottak ugyan egy focipályát, de erről a korabeli leírások úgy emlékeznek vissza, hogy „nem méltó” az egyesülethez. Pedig az 1920-as években egy egészen erős csapat jött össze, így igazán megérdemelt volna a BTC egy komoly pályát.
„Legyen az utókor őszinte és megengedő, később nem is volt már szükség rá. Pedig az 1924-es csapat még nagyon erős volt. Soraiban a Borsányi, Zsin, Schweng fedezetsorral, amelyből „Borcsa” később az Újpesttel bajnoki címeket nyert, Schweng, magyarosított nevén Sütő József pedig Törökországban futott be fényes edzői karriert. Vagy a veterán Petz-Nagy Árpáddal, akinek a polgári foglalkozása magántáncos és hegedűtanár volt, s akit nem mellékesen az egyik első igazi lesipuskás középcsatárként emlegettek. Nem hogy jó, túl jó volt az alakulat! - írta Dénes Tamás és Sándor Mihály a Baj-nok-csa-pat! 1926-ban végül teljesen kivonta magát a Budapesti Torna Club a futballból, mivel teljesen ellentétesen látta a labdarúgás jövőjét, mint az MLSZ. Miközben sorra folytak be kisebb-nagyobb kifizetések a fociba, az elsőosztályú bajnokság pedig hivatalosan profivá vált, addig az ország első bajnoka ragaszkodott hozzá, hogy szigorúan amatőr maradjon. Ezért történhetett, hogy 1926-tól a BTC tagjai nem vállaltak semmilyen tisztséget az MLSZ-ben, a csapat pedig nem indult a profivá váló bajnokságban. 1928-ban a budapesti amatőr ligában szerepelt a klub, az 1940-es években már az amatőr osztályok leggyengébbikének is a végére csúszott. A Budapesti Torna Club visszalépett az 1945-1946-os idénytől, azóta csupán a történelemkönyvekben létezik. Pedig az ezredfordulón felvetődött a felemelekedés lehetősége, miután a Rákosmente csapata felvette a nevét, ám mindössze két évvel később újra eltűnt a BTC neve a magyar futballból. Az ezredfordulóig kellett várni, amíg megkísérelték a klub feltámasztását, a harmadosztályból kiesett Rákosmenti TK vette föl a BTC nevét. A 2000-2001-es szezonban meg is nyerte a BLSZ I. osztályát a BTC-Rákosmente, ráadásul a következő idényben az NB III Duna-csoportjának is az élén zárt, de ezzel végleg le is zárult a BTC története.
A vetélytársak felemelkedése és a magyar futball fejlődése
1901. december 1-én játszotta első nyilvános mérkőzését az MTK csapata. Külön érdekesség, hogy a kék-fehérek első ellenfele a későbbi nagy vetélytárs az FTC volt. Az FTC 5-1-re győzött a barátságos mérkőzésen. 1902. október 12-én Bécsben tartották az első magyar-osztrák mérkőzést, amit az osztrákok 5-0-ra megnyertek. 1903-ban megszerezte első bajnoki címét az FTC, de a legnagyobb meglepetést az első osztályban először induló MTK aratta: „Az MTK-nak különösen sok hívet szerzett a BTC fölött május 10-én kivívott 3-1 arányú szenzációs győzelme, amely egyúttal a BTC csapatának első bajnoki veresége volt.” Az MTK játékosok ugyan testi erőben elmaradtak a BTC bajnokaitól, de ezt pontos összjátékkal, technikai megoldásokkal, lapos összjátékkal ellensúlyozták. Az MLSZ elnökének Banovits Kajetánt a MÁV igazgatóját választották meg. Ebben az évben alapította meg az első futballvándordíjat, az Ezüstlabdát Polonyi Géza képviselő. „Az első hazai vándordíjat, az Ezüstlabdát is a fradisták nyerték! Öt kiírásban győztek (1903-1909), és így a szép trófea végleg az FTC-é lett. Napjainkban a Fradi-futballmúzeumban látható.”
Az 1904-es bajnokságot az MTK nyeri, már ekkor megkezdődik az FTC és az MTK napjainkban is tartó vetélkedése. Az FTC jelszavai a három E betűs szó: Erő, Egység, Egyetértés. Az MTK 1888-ban jött létre, a Nemzeti Torna Egyletből kivált, jelentős részben zsidó sportolókból. „Az NTE versenyzői között ugyanis voltak, akik 48-as politikai hitvallásukkal összeegyeztethetőnek vélték az antiszemitizmust. Abban a liberális korban a zsidó vallású sportolóknak ezt nem kellett eltűrniük, és a többi haladó gondolkodású társaikkal a kilépés mellett döntöttek.” „Az MTK mindig hű maradt elveihez. Fajra, felekezetre, politikai felfogásra, osztályhelyzetre, állampolgárságra való tekintet nélkül, mindenkit szívesen befogadott, aki kebelén belül akart sportolni.
Az 1905-ös bajnokságot ismét az FTC nyerte. A BTC ugyanis nem indult, mivel előnyben részesítette a külföldi csapatokkal való mérkőzéseket és inkább nemzetközi futball-túrákon vett részt. „Az a roppant lelkesedés, ami a ferencvárosi vezetőket éppúgy jellemezte, mint a klub hatalmas szurkolótáborát - átragadt a játékosokra is. Az FTC gyorsan, energikusan, lelkesen játszott, helyzetfelismerés és bátor elhatározóképesség jellemezte az együttest. Összjátéka is elég tervszerű volt, támadásvezetése pedig éles, gólra törő.” „Az FTC játékát még a többi csapaténál is energikusabb, erőteljesebb küzdőkedv jellemezte. Már a kezdet kezdetén a játékosok szíve, akarata, harci szelleme volt az a tényező, ami a későbbi sikerek kovácsa lett, és ezzel tömörítette az FTC maga mögé már akkor nagy létszámú, lelkes szurkolótáborát, és tette legendássá a híres „Fradi szívet”.
1905-ben szerepelt először az első osztályban az UTE, az első FTC-UTE találkozót pedig 1905. február 19-én a Soroksári úti pályán játszották, amit 2-0-ra nyert a Ferencváros Weisz Ferenc két, 30-35 méterről lőtt bombagóljával. Ebben az évben volt a labdarúgás első igazi botránya is. A Postást a többi csapat nem szerette, azzal vádolták, hogy állásígérettel magához csábítja a szegényebb fiatalokat. A Postás-Föv. TC mérkőzés kapcsán felmerült a gyanú, hogy a Föv. TC két játékosát állás ígéretével gyengébb játékra, illetve átigazolásra szerették volna rábírni. 1907-ben kultuszminiszteri rendeletet adnak ki, melynek értelmében középiskolai tanulók nem szerepelhetnek nyilvános futball-mérkőzésen. A fiatalok jelentős része ezután álnéven játszik. Ebben az évben az MLSZ tiszteletbeli tagjának kéri fel gróf Apponyi Albertet, az akkori kultuszminisztert, elismerésül azért a tevékenységért, amellyel segítette a labdarúgás nemzetközi kapcsolatainak kialakítását. Apponyi Albert válasza: „A Magyar Labdarúgók Szövetségének tiszteletbeli tagjának történt megválasztásomért ezúton mondok őszinte köszönetet. Áthatva a testnevelés fontosságának tudatától és jól ismerve azt a történelmi tanulságot, hogy csak a testileg is erős és egészséges nemzetek képesek szellemi és erkölcsi téren is nagy és maradandó alkotásokra, mindenkor kedves kötelességemnek ismerem a testnevelés ügyét a hazai ifjúság érdekében a rendelkezésemre álló eszközökkel támogatni. Szívből üdvözlöm az MLSZ-t és kívánom, hogy törekvéseiket és buzgó munkálkodásukat siker koronázza.” Még ebben az évben a FIFA (a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) teljes önállósággal felvette tagjai közé hazánkat. Nem szorul bizonyításra, hogy a futball már akkor milyen nagy befolyással bírt a politikai életre (és viszont). Az 1909-es FIFA- kongresszust már Budapesten rendezték, ami újabb sportdiplomáciai sikernek számított. „Mindenki, aki a kongresszuson részt vett, elragadtatással nyilatkozott szövetségünk vendéglátásáról. Bemutattuk vendégeinknek fővárosunk szépségeit, modern intézményeit, s láthatták, hogy itt fejlett kultúrnemzettel állnak szemben, amelynek vannak és lehetnek jogos aspirációi, amelyeket méltányolni és tiszteletben tartani kell. Szövetségünknek és a magyar futballtársadalomnak fejezte ki elismerését Budapest első polgára, Bérczy István dr.
A bajnokcsapatok panteonja és a magyar labdarúgás fejlődése
A magyar élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 1901 óta íródó történelme során eddig tizennégy csapat ünnepelhetett bajnoki címet. Vannak közöttük, akik fennállásuk során többször is nevet változtattak, olyan klub is található a listán, amelyik ma már nem is létezik, olyanokat is felfedezhetünk, amelyek egykori dicsőségüktől mára már nagyon messzire (a végleges megszűnéshez viszont annál közelebb) kerültek, és olyan is akad, amelyik azóta is működik, de már hosszú évtizedek óta nem a mai Magyarország területén. Nyilvánvaló, hogy mindegyik, bajnoki címe(ke)t szerzett klubcsapat a magyar válogatott számára is adott játékosokat.
Kiemelkedő játékosok a bajnokcsapatokból
- Hajós Alfréd (BTC): A BTC játékosaként - Bádonyi Gyula kapussal és Buda István csatárral együtt - az 1. válogatott mérkőzés résztvevője volt. A kétszeres olimpiai bajnok gyorsúszó 1924-ben a művészeti versenyek során építészet kategóriában egy olimpiai ezüstérmet is szerzett (az első díjat nem adták ki). 1898 és 1904 között volt a BTC labdarúgója, tagja volt tehát az első és a második bajnoki kiírás győztes csapatának.
- Károly Jenő (MTK): 1903. április 5-én, a magyar labdarúgó-válogatott 2. hivatalos mérkőzésén debütált az MTK játékosaként. A következő 15 évben további 24 alkalommal szerepelt a válogatottban, és 10 gólt szerzett. 1903-ban és 1905-ben is gólkirályi címet szerzett, klubjával pedig szintén két alkalommal bajnoki címet ünnepelhetett.
- Pokorny József (Ferencváros): A Ferencváros csatáraként 1902 és 1905 között 5 alkalommal szerepelt a válogatottban és 5 gólt szerzett. Már az első válogatott mérkőzésen is pályára lépett, a szintén ferencvárosi Berán Józseffel és Koltai Józseffel együtt. Az FTC kétszeres bajnoka és első gólkirálya.
- Molnár Imre (Újpesti TE): 1906-ban és 1907-ben három alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban, és mindhárom mérkőzésén gólt szerzett. Ferenc bátyjával együtt az Újpesti TE első labdarúgói voltak a válogatottban.
- Plattkó Ferenc (Vasas): Mint a Vasas első válogatott labdarúgója - 1917 és 1923 között összesen 6 alkalommal védte a magyar nemzeti tizenegy kapuját. Később legnagyobb sikereit az FC Barcelona csapatánál érte el, ahol hatszor katalán, egyszer pedig spanyol bajnoki címet ünnepelhetett.
- Kotász Antal (Sztálin Vasmű Építők / Budapesti Honvéd): Az első dunaújvárosi (sztálinvárosi) labdarúgó, aki az akkori nevén Sztálin Vasmű Építők csapatából lett válogatott. Pályafutásának legnagyobb sikereit a Budapesti Honvéd csapatával érte el, 1955-ben bajnokságot, 1959-ben pedig Közép-európai Kupát nyert velük.
- Nagy Tibor (Vác): 1986-tól visszavonulásáig, azaz 2000-ig erősítette a váci labdarúgócsapatot. A Vác FC-Samsung 1994-ben érte el legnagyobb sikerét, amikor Csank János vezetésével bajnokságot nyertek.
- Bodola Gyula (Nagyváradi AC): Az 1943-44-es idényben fölényesen, 13 pont előnnyel nyerték meg a magyar bajnokságot a Nagyváradi AC csapatával, miután Észak-Erdély ismét Magyarország része lett. Később a Vasas, majd az MTK játékosa is volt.
A modern futball és a dominancia váltása
A magyar futball az 1920-as, 30-as években már nemzetközi szinten is egyre ismertebb lett. A második világháború komoly törést jelentett, de még ezekben az években is megrendezték a bajnokságokat. A háború után a politikai változásokkal együtt a futballélet is átalakult: több klub nevet váltott, vagy teljesen megszűnt, míg másokat mesterségesen erősítettek meg - így született meg a Budapesti Honvéd. Az 1950-es és 60-as években a Honvéd mellett az Újpesti Dózsa és az akkor még Vasas SC néven szereplő Vasas, és a Ferencváros is bajnoki címeket nyert. A Rába ETO, a ZTE, a DVSC, a Dunaújváros, a Nyíregyháza vagy éppen a Vác is megfordult az élmezőnyben, néhányuk pedig bajnoki címet is szerzett. A rendszerváltás után a profi futball új korszakba lépett, de a Ferencváros és az Újpest továbbra is meghatározó maradt. Az utóbbi években egyértelműen a Ferencváros dominálja az NB I-et: a zöld-fehérek zsinórban hétszer nyertek bajnokságot (2019-2025), beállítva ezzel az Újpest 1969-1975 közötti rekordját.
tags: #melyik #csapat #nyerte #az #elso #magyar
